Március első hétvégéjén a kerékpáripar szokásos hazai seregszemléjével, a Bringaexpóval indult a szezon. Ezúttal egy minden kötöttségektől mentes és egyben teljesen szubjektív beszámolót teszek közzé a Bringaexpo érdekességeiről, azon belül is az urban/városi vonalról, mint a kerékpározás jelenleg kétségkívül leginkább felfutó ágáról.

Szerencsére idén is voltak újdonságok, többek közt új márkanevek is feltűntek…

Hadd kezdjem mindjárt az egyik új márkával: az Evobike jóvoltából mostantól itthon is elérhetők lesznek a dán Principia extravagáns gépei, mely a márka rajongójaként nagy megnyugvás nekem. A képen a cég női városi gépe látható leírhatatlan kék (egyesek szerint zöld) köntösben. Egész egyszerűen nem lehet elmenni mellette 30 méterre sem, hogy oda ne vonzaná az ember tekintetét.

Sok bringás vágyálma a Bad Boy a Cannondale-től. A kezdeti egy modellváltozat mára vagy tucatnyi változatot tartalmazó modellcsaláddá nőtte ki magát. Van egysebis, agyváltós, láncváltósból egy és háromtányéros hajtóművel, merev vagy Fatty villával, V- vagy tárcsafékkel, szóval sok változat közül lehet választani. Ami közös az a gonoszul full matt fekete külcsín, ami szinte védjegyévé vált a modellcsaládnak. A képen is látható féloldalas vila elég látványos stíluseleme a gépnek.

Hasonló géppel – talán az amcsi cég sikerét irigyelve – a német Focus is előállt, de ők nemcsak full fekete (a képen jobbra látható) változattal, hanem egy nagyon ütős halványkék verzióval élénk kék Kojak gumikkal. Szerintem nagyon egyedi lett a végeredmény, főleg ezzel a sajátos vállkialakítású alu villával. 622-es kerekek, hidraulikus tárcsák, 3 sebességes Sram agyváltó jelentik a Planet főbb paramétereit.

A Csepel a tőle már megszokott színkavalkáddal jelent meg ötletes installációkba öntve. A fixi stílust jelentő Royal széria gépei idénre nem nagyon változtak, viszont egy prototípussal azért sugallták, hogy van fejlesztés a tarsolyukban. A színes alkatrészek terén is még mindig ők viszik a prímet.

Egy érdekesség azonban mégis feltűnt náluk, mégpedig egy agyváltós SS a szokásos fixi stílusban előadva. Mostantól, ha a hegyen laksz, akkor sem kell lemondanod erről a stílusról.

Már vártuk, mikor lép a többi magyar márka a kiteljesedő fixi – vagy éppen fixi stílusú gépek jelentette – őrület közepette. Pár éves fáziskéséssel, de léptek. Ez itt a a Neuzer válasza az igényre három különböző verzióban, a Track, az Alleycat és a Skid. A Csepelhez hasonlóan lehet választani kos, emelt és szarvkormány közül. Egyszerű felszereltség és ehhez mérten nagyon baráti ár jellemzi, pont amire egy városi gépnél szükség van. A gépek amúgy 77 ezer Forinttól már elérhetők.

Igen, a Mali is lépett, ők is mindjárt kettőt. Ez itt a sportosabb verzió, az Atlas. A fehér acélvázat aranyszínű alkatrészekkel dobták fel. Ahogy a képen is látható, az árra ők is ügyeltek, így kicsivel 85 ezer alatt állt meg a számláló.

Ők a Csepelékénél kicsit kulturáltabb megjelenésű papuccsal rukkoltak elő. A vastagsága is megfelelő.

Itt pedig itt a visszafogottabb verzió, a Duke fekete-ezüst kombinációban kényelmesebb emelt kormánnyal. Az előbbi inkább amolyan hétvégi bulis gép, emez meg a „munkábajárósabb”. A tájékoztatás szerint egyelőre mindkét modell ebben az egy-egy színben lesz elérhető, de ha igény mutatkozik, akkor a legközelebbi szériánál ők is belecsapnak a színpalettába.

Egy másik, a kívánságlisták élén szintén gyakran emlegetett gép a Merida S-presso-ja. A Bad Boy-hoz hasonlóan ezt is aszfaltos száguldozásra optimalizálták. Teljesítménye, kidolgozása a jobb autókhoz szokott nyakkendősök ízlését is kielégíti, ennek ellenére nem vészes az árcédula. Lánc- vagy agyváltós verzióból választhatunk, immár minden esetben tárcsafékkel kiegészítve.

A cruiser élt, a cruiser él, a cruiser élni fog! – mondhatnám a történelemből vett szófordulattal. Márpedig az Electra, ha cruiser-ről van szó, nem viccel. A Blanc et Noir nevű (magyarul: fehér és fekete) modellen nagyon finom és mértéktartó, mégis látványos mintával dobták fel az egyébként egyszerű fehér vázat, ily módon ismét design ikonná nemesítve a kerékpárt. A pár élénk színű kiegészítő olyan üde megjelenést eredményez, hogy szinte a télbe is tavaszt varázsol az utcán, ahol elsuhannak vele.

Habár nem köztudott, de a Neuzer is kínál pár elég durva chopper szörnyet. A Jaguar és a Leopard már a nevében is félelmetes, ki is tették őrizni a vadakat a stand előterébe. Bár a cool faktorukhoz kétség sem fér, kétségtelen, hogy elég nehezen érvényesülnék vele a nagykörúton a motoros sávban a reggeli csúcsforgalomban. Na dee nem is erre tervezték, hanem hétvégi élménybringázásra!

A Kross is újra és újra bedob valami nagyon egyszerű és mégis nagyon szép modellt a városi vonalon. Az Andante jó példa arra, hogy egy nagyon egyszerű festéssel, matricázással, mindenféle drága extra megoldás vagy dizájnolás nélkül is lehet olyan bringát alkotni, ami első pillantásra is kellemes benyomást kelt az emberben és szinte csábítja az embert a munkába tekerésre. Ráadásul így az árcédula is barátságos marad.

Ez a Gepida semmilyen említésre méltó újítást nem vonultat fel, mégis, nem értem, hogy a mai napig egyetlen hazai márka sem vette át a teljes láncburkolást (leszámítva egy-egy retro kerékpárt), mint praktikus megoldást. Ha ilyen bringát keresnek a segítségemmel – ami több ízben előfordult az utóbbi években -, akkor – jobb híján – felsorolom a Gepidát. Mire jön a kérdés, hogy „…és még?” Mire én: „nincs még, ennyi!”

A női gépek vonalán továbbhaladva íme egy szépen megtervezett és nagyon összehangoltan felszerelt igazán elegáns masina a KTM-től, a Gran Pure. A maximális letisztultság jegyében megálmodott gép a váz vonalaiba simuló egyedi alkatrészekkel, 8 sebességes Nexus agyváltóval, görgős agyfékekkel keresi az igényes hölgyek kegyeit.

Szintén az egyszerűségével hódít a Csepel Budapest családjának talán legegyszerűbben felszerelt verziója. Egysebis, és a fixikhez hasonlóan feldobták pár színes alkatrésszel. Bár sokan azt hinnék, csak vidéken járnak ilyennel, és talán nem is értik, hogy került bele egy ilyen beszámolóba, de sokan alakították át, egyszerűsítették ilyenné saját városi rohangálós gépét, volt aki a fix hajtást is bevállalta hozzá. Most hát itt van gyári verzióban.

Örömteli jelenségnek lehettünk szemtanúi az idei Bringaexpón, hiszen két újabb hazánkfia is egyedi kerékpárok készítésébe fogott. A Kurtz vázak kézzel készülnek, és akár a képen is látható városi formát is ölthetnek. Ez a példány állítólag a mester nővérének készült egyedi darab.

Egy kis vadabb tavaszi pezsdület a Herculestől sok-sok pipaccsal egyéb komment nélkül…

Evezzünk egy másik stílusirányzat felé, amit a klasszikus megjelenésű gépek jelentenek. Ismét egy Csepel. Elképesztően nő az ilyen klasszikusok iránti kereslet, nem véletlen nyúlnak vissza ennyien a gyökerekhez… A nevében is holland a Csepel Holland.

Erre itt is van egy másik példa az olasz Torpado-tól, a Novecento. Muffolt váz, fém sárvédők, rugós bőrnyereg, hagyományos pumpa, dinamó stb. A kormányon látható 68 ezer forintos árcédula szerintem többeket megmozgat…

És ha szó esett a klasszikusokról, akkor ellenpontként íme a Hercules elektromos gépe, az EMove Sport Pro. 10 Ah-s kapacitású Li-Ion akkumlátorokkal, 250 wattos motorral a hátsó agyban, főleg XT alkatrészekkel, Single Shock villával.  Mindezt 3000 Euróért…

Az általunk már többször a jövő egy lehetséges útjaként emlegetett Carbon Drive egy Scott SUB gépen a rendszerhez szükséges bontható támvilla kialakítással. Kíváncsian várjuk az elterjedését…

Hogy ne csak kerékpárokat mutogassak, íme néhány kiegészítő is az XLC ruházat formájában. Visszafogott színeivel és mintájával, ugyanakkor lélegző alapanyagával alighanem a békés városi tekerőket célozták meg.

Ha valaki esetleg a cuki faktort hiányolná, annak itt egy pár csengő szintúgy az XLC kínálatából. Remélhetőleg a maci is jól érzi magát, főleg esőben tekerve, hiszen akkor jaccuzzi-ban ücsörög…

Ha bringában gondolkozunk akkor is, mikor vásárolni megyünk, akkor nem kérdés, hogy a kosár is legyen szép, és odaillő kiegészítője hűséges társunknak. A New Look márka erre kínál – még ha nem is kifejezetten olcsón -, de rendkívül stílusos választékot.

Szöveg: gg
Fotó: gg