Hétvégén kerékpáros sportági közgyűlések lesznek, és bár néhányan valószínűleg nagyon készülnek erre a megmérettetésre, a legtöbb egyesületi vezető vagy versenyző keveset tud az egészről. Ezért megkérdeztünk egy profi országúti sportban és egy profi mountain bike-ban érdekelt klub vezetőjét is (Stubán Ferenc – Close2-Carrera-GiEsse és Bogár Gábor – EuroOne-Waberer’s Team), hogy mire számít a gyűléseken, mit szeretne elérni, mit tartana jó iránynak.

Egy hétvégére (április 21-22.) esik a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség és az ernyőszervezet, vagyis Magyar Kerékpársportok Szövetségének is a közgyűlése és mindkét szervezetben lesz tisztújítás is, ami általában megmozgatja az egyesületeket. Az MKSz-ben teljes tisztújítás lesz, az MMTBSzSz-ben a lemondott elnök és elnökségi tagok helyére választanak újakat.

Cikkünket gondolatébresztőnek is szánjuk az egyesületi vezetők felé, hogy ki-ki egyesülete és a sportág érdekei szerint értékelje a helyzetet, és próbáljon tenni a kerékpározás jövőjének formálásában.

Miután a nagy létszámú, de elsősorban tömegsportokban érdekelt egyesületek képviselői már válaszoltak a korábbi interjúban, alábbi összeállításunkban két profi szemlélet szerint működő klub, az első magyar UCI-kontinentális csapat utódjaként működő Close2 Carrera GiEsse, valamint az egyetlen UCI Pro MTB Team, az EuroOne-Waberer’s vezetőinek tesszük fel a kérdéseket.

Bikemag: Készülsz a közgyűlésre?

Stubán Ferenc: Nem leszek itthon, nemzetközi versenyen leszünk a csapatommal.

Bogár Gábor: Igen, ott leszek személyesen.

Bikemag: El fogsz menni a vasárnapi MMTBSzSz közgyűlésre is?

Bogár Gábor: Természetesen az MMTBSZSZ közgyűlésen is ott leszek.

Bikemag: Hogy látod, mennyiben befolyásolja a klubod életét a Szövetség munkája?

Stubán Ferenc: Először az Magyar Kerékpársportok Szövetségével kapcsolatban: nem láttam semmi olyan pozitívumot, amivel az MKSZ hozzájárult volna az MKSZSZ vagy az én munkámhoz, az elmúlt néhány év alatt.

A Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség: A Törzsök Zsolt által vezetett MKSZSZ-szel napi kapcsolatban vagyok, a nehéz gazdasági helyzet ellenére rengeteget segítenek. Anyagilag is, és Sutkó Mihály kapcsolatrendszere révén számtalan rangos versenyre kapunk meghívót kiváló kondíciókkal, ami azt jelenti, hogy a rendezők állják a költségeink – utazás, szállás – nagy részét. Így fent tudjuk tartani azt a lehetőséget, hogy folyamatosan magas színvonalon versenyezzünk. Ezek a segítségek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kvalifikáltunk az olimpiára, következő célunk a világbajnoki kijutás. A komoly anyagi problémák ellenére az MKSZSZ részéről mindent megtesznek annak érdekében, hogy életben maradjon a sport.

Bogár Gábor: Minimálisan. Jelenleg az év elejei adminisztrációs munkák elvégzése után nem sok dolgunk van a szövetséggel.

Bikemag: Melyik van nagyobb hatással rátok, az MKSz vagy inkább a szakági szövetség működése?

Stubán Ferenc: Úgy gondolom, az előző kérdésre ezt megválaszoltam.

Bogár Gábor: Az esetünkben inkább a szakági szövetség munkája van nagyobb hatással ránk, mivel két versenyzőnk is Olimpiai válogatott. A kettőjük válogatottként való versenyeztetésük sok egyeztetést igényel. Mint Mountain Bike-kal foglalkozó csapat a hazai országúti versenynaptár nem nagyon érint minket, viszont az MTB annál inkább. A versenyeztetési tervünket már ősszel elkezdem összeállítani és tél végére szinte teljesen kész van. Így a kevés számú hazai versenyek már bele sem tudnak kerülni, mivel túl későn kerülnek fel a naptárba. Nagyon kevés az UCI által kategorizált hazai versenyünk.

Bikemag: Néhány hete egy új MKSz alapszabály tervezet elvérzett a szavazáson, és nem kapta meg a többséget. Mit gondolsz, ha az átment volna, akkor jobb helyzetbe került volna a sportág?

Stubán Ferenc: Ezt nem tudom. Egyvalamit feltétlenül tudok, az új vezetés részéről nem láttam koncepciót az országúti szakág fejlesztésével kapcsolatban. Lehet, hogy csak a magam dolgát figyelem, de nem látom, hogy bármilyen elképzeléssel rendelkeztek volna az országúti versenysportot illetően, vagy átlátják-e mi a helyzet a nemzetközi kerékpársport tükrében. Azt nem szabad elfelejteni, remélem nem kell elmagyarázni (csak Mo-on vannak ilyen problémák a fejekben), hogy a legfontosabb szegmense a kerékpársportnak az országút.

Az új koncepcióban említettek 3000 igazolt versenyzőt. Amikor elkezdtem kerékpározni, 1981-ben sem volt ennyi. Ez nem arról szól, hogy valakinek adunk egy licencet és ráfogjuk, hogy versenyző, mert elindult egy maratonon, hanem arról, hogy valaki rendszeresen edzésmunkát végez és versenyez szakemberek irányítása alatt. Ehhez megfelelő mennyiségű szakember szükséges, ha 3000 főben gondolkozunk, ez 1000 emberrel többet mozgatna a szakmai munkát is figyelembe véve… Erre nem látok esélyt sem jövőre, sem 5, sem 10 év múlva. A szó szoros értelmében képtelenség.

Bogár Gábor: Mindenképp! Személy szerint én a profi üzleti szemléletű menedzsmentben hiszek. Szerintem egy üzleti menedzsment tudja csak megteremteni azokat a feltételeket melyek a szakmai munkák elvégzéséhez szükségesek. A csapatom is így működik. Szakmai felelősként nem az a feladatom, hogy előteremtsem az anyagi feltételeket, amiből versenyekre utazunk hanem, hogy azokra a versenyekre miként készüljünk fel. A cipész is maradjon meg a kaptafájánál. A jelenlegi szövetségi struktúrában ez nem valósul meg. Jelenleg átláthatatlan, hogy kinek mi a feladata, így felelősök sincsenek.

Bikemag: Mivel olimpia évében vagyunk, így 2012-2013 telén ismét közgyűlni kell, és minden szövetségnél teljes tisztújítás lesz. Vajon a rendelkezésre álló idő alatt mire lesz ideje, lehetősége azoknak, akiket most megválasztanak?

Stubán Ferenc: Arra lesz idejük, amit megcsinálnak. Attól függ, hogy akiket megválasztanak, mit akarnak csinálni, sokat vagy semmit. Aki akar dolgozni, fél év alatt el tudja kezdeni azt, amit szeretne folytatni, és ennek lehet is érzékelhető eredménye. Mindenképpen pozitívumot várok, hazabeszélek, országúti szegmensben.

Bogár Gábor: Erős kétségeim vannak, hogy ezen rövid idő alatt, a sportág jövője szempontjából eredményes munkát tudnak végezni. Abban az esetben, ha összeállna egy elsősorban nem kerékpáros szakembergárda, akik az élet minden területéről érkeznek, képesek lehetnének ennyi idő alatt előkészíteni egy új szövetségi struktúrát, amit később szavazásra bocsáthatnának.

Bikemag: Milyen célokat tűznél ki a szövetség(ek) elé?

Stubán Ferenc: Mivel nem akarom jelöltetni magam semmilyen posztra, ezt azoknak kell eldönteni, akiket megválasztanak. Végzettségem szerint edző vagyok. Ha szükséges, a véleményem elmondom, de ezzel mindig ellenségeket szerzek magamnak:

A sporttörvény kimondja, hogy az a klub, akinek van 1 versenyzője és adott évben kivált egy licencet és elindul egy versenyen, az jöhet szavazni. Rengeteg olyan klub van, akiknek eszük ágában sincs foglalkozni a versenysporttal. Mindenhol megjegyzem, hogy az MKSZ (amely a múlt században alakult) a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség tagszervezete, elsősorban a versenysportért kellene hogy dolgozzon.

Semmi bajom az amatőrökkel, azáltal hogy minél többen kerékpároznak, annál elfogadottabb lesz széles körben a kerékpározás, de valahol meg kellene húzni a határt, a versenysportról olyanok szavazzanak, akik tesznek is valamit érte.

Nálunk főleg amatőr eseményeket szponzorálnak, ahol az amatőrök amúgy is vastagon befizetik a nevezési díjakat, és a „profi” sportra nem jut pénz. Ráadásul sok helyen rosszul profinak titulálják azt, aminek semmi köze a profizmushoz. Ránk pedig rossz szemmel néznek, ha elindulunk egy amatőr versenyen, pedig mi Olaszországban örülünk, ha 100x-os költségvetésű csapatokkal versenyezhetünk, mert a verseny arról szól, hogy megméretjük magunkat.

Nem nyugati példa, de Romániában 3 többnapos UCI kategóriás verseny van már, ami példaértékű, 6-8 éve semmi sem volt náluk. Jelenleg a román csapatoknak szinte nem kell külföldre menni, nálunk pedig a „profi sportra nem adunk” szemlélet uralkodik, és a „profit” itt megint idézőjelbe tenném. Pedig a versenysportot életbe kellene tartani, nem üldözni. Érdekes az is, hogy a szponzoroknál külföldön nyitott ajtókat döngetünk, saját hazánkban üldözöttek vagyunk.

Bogár Gábor: A kerékpársporthoz szükség van versenyzőkre és versenyekre. Azt várnám a szövetségtől, hogy a szeretett sportágunkat tegye eladhatóvá. Ezzel meg is valósulna a két alapfeltétel. Egy eladható sportágba könnyebben lehetne új szponzorokat behozni és ezzel a versenyek száma és színvonala is nőhetne. A színvonalas kerékpárversenyek pedig még több fiatalt nyerne meg a sportág számára. Mi kerékpáros szakemberek beszélhetünk itt utánpótlásról meg médiáról, ha egy árva fillér sincs a kasszában, akkor ezek csak üres szavak, ábrándok.

Bikemag: Hol látod legnagyobb problémát a sportág vezetésében? Mi az, amin elsősorban változtatnál, ha tehetnéd?

Stubán Ferenc: Nagyon sok dologban kellene változtatni, de elsősorban a szemléleten.

Bogár Gábor: A legnagyobb probléma az, hogy nincs egység és így nem lehet érdekeket érvényesíteni. Pedig ez nagyon fontos lenne minden szakág számára. Egyre inkább ellehetetlenítik a kerékpározást az utakon és az erdőben egyaránt. Sírhatunk és tüntethetünk akkor se fog semmi történni ez ellen. A szövetség feladata lenne, hogy teremtse meg az ideális feltételeket. Ha ehhez az kell, hogy KRESZ-t módosítsanak akkor úgy, ha pedig az erdőgazdaságokkal kell egyezkedni akkor azon az úton, de legyen ezekhez hozzáértő tárgyalóképes szakember a szövetségben.

Bikemag: Te magad vállalnál szerepet (elnökségi tagság) a megújuló MMTBSzSz-ben vagy az MKSz-ben?

Stubán Ferenc: Mint elnökségi tag nem tudnék érdemi munkát végezni, mert a jelenlegi munkám teljes embert kíván és ezáltal nem lenne rá időm.

Bogár Gábor: A jelenlegi struktúrában nem szeretnék semmilyen szerepet vállalni.

Bikemag: Mit szeretnél még elmondani?

Stubán Ferenc: Aki ezek után még nem utálta meg az országúti szakágat, azt jövő szerdán, április 25-én 11 órakor szeretettel várjuk a Close2-Carrera-GiEsse csapatbemutatónkra a Városligetbe a Cafe Waggon-ba

Bogár Gábor: Jó lenne, ha végre minden egyesületi vezető felébredne Csipke Rózsika álmából. A szövetség élén évtizedek óta ugyan azok a nevek forognak. Ezek az emberek már bizonyították, hogy nem képesek a kerékpársportot felemelni. A hetvenes nyolcvanas évek már elmúltak. Most 2012-t írunk és ennek megfelelő gondolkodású emberek kellenek a szövetség élére.

Rövid portré – Stubán Ferenc: 45 éves múltam, 20 éve nős vagyok, van egy 20 éves fiam, aki csapatom tagja, most már könnyedébben veszi a sportot az egyetemi felvételi miatt, de ő volt az első ifjúsági olimpikon és ifjúsági országúti bajnok.

81-től 93-ig versenyeztem, KSI, MTK, Postás, Fradi, ifi válogatott voltam, sikerült nyerni utánpótlás és felnőtt bajnokságot is, de nem sorolom magam a jó versenyzők közé, akkoriban sokkal több jó versenyző volt nálam.

93- tól a KSI-ben edzősködtem, egészen 97-ig, a leépítésekig, 97 óta U23-asokkal és felnőttekkel foglalkoztam a Fradiban, 2005-től a P-Nívó-Betonexpressz 2000-ben. 2006-ban Pisók Istvánnal megalapítottuk az első magyar kontinentális csapatot, amelyben team menedzseri és sportigazgatói feladatokat láttam el, 2009-től az olasz-magyar közös csapatban sportigazgató voltam.

A 90-es években középfokú kerékpáros edzői és sportmenedzseri képesítést, majd később főiskolai szakedzői diplomát szereztem. Az MSC szakon elvégeztem mind a négy félévet, jelenleg diplomavédés előtt állok. Versenyzőim 50 és 100 közötti országúti bajnokságot szereztek, ezen kívül több mint 20 győzelmet Europe Tour viadalokon, melyek 1000-néhányszáz UCI-ranglista-pontot jelentettek az országnak. Ezen pontok által két olimpiára és több világbajnokságra is kvalifikáltuk a nemzetet.

Rövid portré – Bogár Gábor: Bogár Gábor vagyok 38 éves. Pilisvörösváron élek. Eddigi életemet szinte teljesen kitöltötte a kerékpár. Tizenhét évig dolgoztam a kerékpár kereskedelemben a versenyzés mellett. Elsősorban Mountain Bike versenyzőként lettem ismert, de belekóstoltam a Cyclo Cross és az országúti szakágakba is. 1995-ben alapító tagja voltam a PCCC-nek. A TFTI-n kerékpáredzői szakot végeztem.

Az Euro One-Waberer’s UCI MTB Team résztulajdonosa és szakmai vezetője vagyok. Jelenleg is aktívan versenyzem, bár már nem ez a legfőbb prioritás az életemben.