Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője a veszprémi nemzetközi c2 minősítésű mountain bike XCO kupafutamfról ír legfrissebb blogjában:
Sziasztok!
A Szilvás Maraton előtti gyomorrontásból sok pihenővel épültem fel. Kezdtem erőre kapni, de érdemi edzéseket nem tudtam végezni a héten. Egyszer voltam a hét közepén megnézni a pályát. Röpke egy kört tudtam menni rajta a szűkre szabott idő miatt. Láttam, hogy mire számíthatok és kíváncsi voltam az új pályára. Köszönet érte Karcsinak!
Eljött a nagy nap. Vasárnap Veszprém belvárosában egy C2-es XCO versenyen mérkőzhettünk meg a nemzetközi mezőnyben. A verseny napján utaztunk le Janóval édes kettesben. 🙂 Gyors rajtszám átvétel után mentünk egy kört a pályán, hogy mégis nagyjából képben legyünk, hogy merre van az arra. Nyomvályúsra volt kijárva a terep az erdei visszafordító kanyarokban. Felettébb technikásnak bizonyultak a hirtelen meredek emelkedők és a szűk hajtűkanyarok a csúszós talaj miatt. A bemelegítést szabad görgőn nyomtuk Janóval. Egymással szemben, farkasszemet nézve, fülsüketítő gumihanggal pörgettük fel a pulzusunkat. 🙂
Jól behevülve szólítottak be a rajthoz Parti mellé. Sikerült elsőnek kilőni a pillekönnyű Merida O.Nine Superlite-tal! Gyorsan beálltam a kamerás motor mögé, ahogy Ottó bának is szoktam a stéheres edzéseken. A lépcsősornak már óvatosabban mentem neki, csak harmadiknak mentem át a frissítő patakon. Óvatosságra intett a lépcsőkön a karbon felnik koppanása, ezért kicsit megúsztam Partiék mögött. Talán jobb választás volt a lépcsős részeken a 29er, de a pálya többi részein nem volt egyértelmű az előnye.
Próbáltam felérni Andrisékra, de nem igazán éreztem magam „Fittipaldi” állapotban. Jobbnak láttam a többiekkel együtt menni az összekötő sík részek miatt. Először még négyen nyomtuk felváltva, majd Szatmáry Andris leszakadt és már csak Blazsó Marci és egy osztrák rider maradt velünk. Marci néhányszor megpróbált meglógni, de nem tudott előnyt kiharcolni. A verseny második felében láttam Marci mozgásán, hogy kezd fáradni és az osztrák srác sem mozgott túl fitten.
Nem akartam az utolsó körre hagyni a dobogós hely sorsát, ezért utolsó előtti körben begyújtottam a rakétákat. A sík összekötő rész utáni meredek, csúszós falnál támadtam be Marcit, ahol végérvényesen leszakítottam. Keményen nyomtam végig az utolsó két kört, csökkentve a hátrányomat Zsolt mögött. Kicsit megcsúszva kezdtem erőre kapni, de csak ráéreztem a gyilkos pálya ritmusára. A harmadik helyen voltam képes befutni ezen a szép, napsütéses délutánon. Meglepetésemre az osztrák Manfred futott be utánam, Marcit lehagyva.
Köszönöm a Nutrixxion XX Force itatást Tóth Petinek, és Évinek a szuper fotókat! A Panyi családnak is köszönöm a supportot! Köszönöm mindenkinek a lelkes szurkolást, sok erőt adott a végére!
A következő versenyem a Crosskovácsi Maraton lesz. Költözködés miatt, sajnos kénytelen vagyok kihagyni a borsodnádasdi XCO Magyar Kupát.
Közepes hegyeket kellett leküzdeni a 2. etapon a Criterium Dauphine mezőnyének, mégis egy nagy mezőny érkezett a célhoz vezető rövid emelkedőre, hogy sprinten dőljön el a szakaszgyőzelem.
A Lamastre és Saint-Felicien közötti 160 kilométer során persze jócskán jegyezhettünk akciókat, amire a három 2.- és három további kategorizált emelkedő bőven adott teret. Még közvetlenül a hajrá előtt is akadtak próbálkozások, a Movistarból Amador és a Quick Step-ből Martin is próbálkozott, de a legjobban végül az utolsó 200 méteren Dani Moreno időzített, aki sikeresebb csapattársától, Joaquim Rodrigueztől jól eltanulta, hogyan kell nyerni emelkedő befutón.
Az összetett éllovasok, Brad Wiggins és Cadel Evans is a mezőny elején érkeztek, így továbbra is a briten feszül a sárga trikó. Wiggins azonban érdekes kijelentést tett tegnap, miszerint szeretné elveszíteni pár másodperccel a vezetést az összetettben, mert a csütörtöki időfutamon a Sky szerelésében szeretne hajtani. Talán a britek ismét új szuper légellenállási tulajdonságokkal bíró ruhán dolgoznak az olimpia előtt…
Videón az utolsó 7 kilométer:
A 2. szakasz eredménye:
1. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team 4:02:38
2. Julien Simon (Fra) Saur – Sojasun
3. Tony Gallopin (Fra) Radioshack-Nissan
4. Rinaldo Nocentini (Ita) AG2R La Mondiale
5. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team
6. Luis-Leon Sanchez (Spa) Rabobank Cycling Team
7. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
8. Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team
9. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling
10. Thomas Voeckler (Fra) Team Europcar
Az összetett állás:
1. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 8:45:42
2. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:00:01
3. Andriy Grivko (Ukr) Astana Pro Team 0:00:02
4. Carlos Barredo (Spa) Rabobank Cycling Team
5. Tony Martin (Ger) Omega Pharma-Quickstep 0:00:04
6. Paul Martens (Ger) Rabobank Cycling Team
7. Sylvain Chavanel (Fra) Omega Pharma-Quickstep 0:00:05
8. Jérôme Coppel (Fra) Saur – Sojasun 0:00:06
9. Andrey Amador (CRc) Movistar Team
10. Richie Porte (Aus) Sky Procycling 0:00:07
Június első hétvégéjén ismét bringások lepték el a királynék városát. Veszprém másodszor adott otthont C2-es kategóriájú cross country versenynek. A tavalyihoz hasonlóan idén is volt lehetőségem elindulni rajta.
Év elején azt tűztem ki célul, hogy az összes cross country kupafutam másodosztályában elindulok. Mivel három (később kiderült, hogy mégis négy) versenyből és az országos bajnokságból áll a szezon inkább nem foglalkoztam vele. A mostani veszprémi verseny is csak egy balszerencse miatt fért bele a hétvégébe. Sajnos a négy napos Alpentour Trophynkat keresztülhúzták és Blazsó Marcival egy erősen deficites 800 kilométert autóztunk Schladmingba és vissza.
fotó: Végh Attila
Csütörtök este még egy kis intervallozást csináltunk a Gulya-dombon, majd pénteken 3 óra terepezés a Balaton-felvidéken. No, eközben sem gyönyörködtem sokat a tájban… Szombatra némileg változott a versenypálya, lett pár meglepetés rész, így reggel és délután is kimentem ismerkedni vele. Szerencsére idén még közelebb került a verseny a város szívéhez, mert a versenyközpont a Gulya-dombi száműzetéséből a Jutasi úti sporttelepre költözött be. Örültem, hogy ilyen közel volt a verseny, mert fél órával a rajt előtt még haza tudtam jönni gumit cserélni…
Idén már a Másodosztály férfi rajtja is felköltözött az Óváros térre, így végre nem csak az Elit futamokat élvezhették a nézők. A mi rajtunk fél 2-kor volt, az U19, Master 1 és 2-3 után. Azt nem tartottam a legszerencsésebbnek, hogy a még a Master 2 és 3 is a Másodosztály előtt indult. Viki délelőtt már magasra tette a mércét, mert idén is megnyerte a Másodosztály női kategóriát, ezenkívül Soltész Úr (csapattársam) is megígértette velem, hogy jól kell mennem, különben nem jönnek el szurkolni Kedves Nejével…
Szépen felsorakoztunk a rajthoz, picit beszélgettünk a fiúkkal, hogy mennyire siessünk az elején és már indultunk is. Mivel az első sorból tudtam rajtolni, jó poénnak tűnt, hogy meghúzom az elejét, gondoltam ne legyen akkora tumultus a lépcsőnél. Ez olyan jól sikerült, hogy a második lépcsősor tetejénél már be is fogtam az első Master versenyzőt, majd a szűk ösvény előtt libasorban álldogálló 4-5 versenyző mellett már inkább elfutottam, mert így volt a leggyorsabb. Utólag visszagondolva, ez nagyon jó húzás volt, hatalmas előnyre tudtam szert tenni. A patakátkelésnél még további 2-3 versenyzőt fogtam be. A sík részeken próbáltam minél energiatakarékosabban haladni, hogy az emelkedőkre és a technikás részekre maradjon erőm.
fotó: Végh Attila
Ahol tudtam, belendítettem a bringát és épp csak a sebesség megtartásáért hajtottam a pedált. Szerencsére nem kellett rohannom, saját tempómban tudtam menni. Nagyon jól kitartottam a harmadik kör végéig, erőt adott, hogy folyamatosan értem utol a korábban rajtoló versenyzőket. A második és harmadik köröm egy kicsit lassabbra sikeredett, mint az első és folyamatosan csökkent az előnyöm is, de szerencsére nem került veszélybe az első helyem. Az energiapótlásként még egy zselét fogyasztottam el a második kör közepén és összesen 2x fél liter High5 szénhidrátot ittam.
Tartósteszten van nálam egy Endura nadrág, aminek ez volt az első versenye. Az első benyomások pozitívak, tapasztalatgyűjtés folyamatban. Szüleim és egyik kedves munkatársam is kilátogatott családjával a versenyre, így még jobban örülök, hogy első lettem, mert azért nagyon ciki lett volna, ha valahol a mezőny közepén kullogva érek be. 🙂
Köszönöm szépen a szurkolást Nekik, csapattársaimnak, ismerőseimnek és mindenkinek, akik a pálya széléről szorítottak!
Izgalmas és kemény verseny volt a hétvégi McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíj, amelynek Veszprém csodás városa adott otthont. A C2-es besorolású viadal elit dobogóján a válogatott dominált. De jó lett volna, ha az ezzel járó sok-sok pont még beleszámított volna az olimpiai kvalifikációba…
…
Mint említettem, izgalomban nem volt hiány már a délelőtti futamok során sem. Hihetetlen, milyen tűz és küzdeni akarás van a gyerekekben, fiatalokban (is)! Szeretek ott lenni, szurkolni és fotózni; nagyon lelkesítő látni azt, „miből lesz a cserebogár”. Kiváltképp, ha csapattagjainkat is lelkesíthetjük ezzel, az én esetemben Petrovics Patriknak, Nagy Vanesszának, Béla Dávidnak és Perlaky Eriknek szólt a leghangosabb biztatás. És természetesen Reitingerné Szabinának, hiszen (többek között) a másodosztály női kategória rajtjára is a délelőtt folyamán került sor.
A nagyobb gyerkőcök (=11 évnél idősebbek) számára jócskán KIHÍVÁS volt a pálya (így, csupa nagybetűvel), hiszen a felnőttek pályáján kellett teljesíteniük a számukra megszabott távot. Megmondom őszintén, a szombati bejárás után csendes aggodalom fogott el, ugyanis túl technikásnak véltem a hajtűkanyaros lejtmeneteket, nem beszélve a számukra egyértelműen tolós szakaszokról. Persze azt is meg lehetett érteni, hogy sajnos nem volt más lehetőség.
Tudomásom szerint komolyabb baleset nem történt, azonban nem sok olyan gyerkőc lehetett, aki nem gyűjtött össze egy-két „harci sérülést”. A Vitalitás domináns színe a kék és zöld – így mi a foltokat gyűjtöttük a karcolások helyett. Szabinánk pedig egy nagy adag bosszúsággal is gazdagabb lett, teszem hozzá, teljesen jogosan. A történet lényege, hogy pár lelkes (és erős) fiatalunk tévesen értelmezte az előzés-elengedés szabályát. Szóljatok, ha rosszul tudjuk, de nem CSAK AKKOR vagyunk kötelesek elengedni az előzni vágyót, ha ezzel saját testi épségünket nem veszélyeztetjük?
Ergo nem egy olyan egynyomos ösvényen, ahol két bringás nem fér el… Persze verseny után tisztázódott a helyzet, s érthető az is, hogy a verseny hevében nem feltétlen úgy fogalmazunk, ahogy illene, csak hát valahol mégiscsak kollégák vagyunk, verseny közben is, nemde? Ezen egy kicsit elszomorodtam. Szerencsére az én futamomban ennek szöges ellentétét tapasztalhattam: az előzés és az elengedés egyaránt korrektül zajlott.
Közben azonban volt még egy futamunk, amely már a várból indult, s ahol Viktor, Reitinger Gabi és Gombi kolléga küzdött becsülettel. Ez a 6km-es pálya már teljesen megegyezett azzal, ami ránk is várt: a hosszú lépcsősorral és a patakátkeléssel, amelyek a leglátványosabb elemei voltak a pályának. A délelőtti futamok pályájához képest változás volt még pár „csendes szenvedős” szakasz, ahol egy-egy emelkedőt csak lábon lehetett teljesíteni. Szóval nem volt hátrány egy kis terepfutó és cyclocrossos tapasztalat…
Majd elérkezett a délután 3 óra, s a bírói „Fél perc a rajtig!” mondat. Áááá! Nem tudom, miért, de nagyon izgultam. Pedig szuperül kajáltam, szépen be is melegítettem, igyekeztem mindent az edzői utasítás szerint tenni. És mondogatni magamnak, hogy nincsenek elvárások, csak hozzam ki magamból a maximumot.
A rajt maga nem sikerült rosszul, hatalmasat sprinteltünk Gabival, azonban egy jó 15 méter után valami oknál fogva a jobb lábam elhagyta a pedált, s már rúgtam is a levegőt. Sokáig azonban nem hezitáltam, hanem nyomban üldözőbe vettem Gabit s Ronit. A lépcsőhöz érve sikerült a második pozíciót felvennem, majd elkövettem egy újabb hibát: a lépcsők alján a kis ösvényhez közeledve úgy láttam, mintha Gabi kicsúszott volna. Erre azonnal lefékeztem, s már pattantam is le a bringáról.
Hogy én mekkora vaksi vagyok! Csak annyi történt, hogy belassított picit az ösvényen, a többit csak az én agyam tette hozzá. De nézzük a jó oldalát: legalább nem történt baj. Szóval a nyúlcipőzésnek az lett a folyománya, hogy Gabi szépen eltávolodott, még ha látótávolságon belül maradt is. Sebaj, üldözni jobban szeretek, mint menekülni!
Az első futós/tolós emelkedőn értem őt utol, majd követtem egy ideig, mert nem sikerült teljesen memorizálnom a pálya ezen szakaszát. Illetve ez a szekció igencsak defektveszélyes is volt, ezért úgy döntöttem, járt utat járatlanra nem cserélek. Most legalábbis. Így tekertünk egy hosszabb szakaszon együtt, majd egy kies részen támadásba lendültem.
Bölcs dolognak tartottam minél nagyobb előnyre szert tenni, már csak az esetleges technikai gond miatt is. Ne bízzunk semmit a véletlenre! A lábaim végre úgy dolgoztak, ahogyan szerettem volna, így a várhoz vezető emelkedőn már szép előnyre tettem szert. Mivel nagy volt a meleg, minden körben locsoltam a fejem – kincset ért a friss víz!
Persze menni kell tovább, hisz 3 kör még hátra van! Szerencsémre folyamatosan láttam magam előtt fiúkat, akiket hajkurászhattam, így túl sokat nem lazsálhattam. A harmadik kör elején éreztem egy kis megrogyást, de a koffeines gél + az XX-Force izó, amit én csak „lórúgásnak” hívok, újra lendületet adott. De nem csak ez kellett a lendülethez, hanem az a sok-sok biztatás, amit a szurkolóktól kaptam-kaptunk.
Kiváltképp a meredek kaptatóknál, amikor már a kitekerés és leszállás határán mozogtam. El sem tudom mondani, mekkora lendületet adott a gyerekek „kórusa”. Az járt a fejemben, hogy nem hozhatok szégyent ilyen lelkes szurkolás mellett. A technikásabb lejtőzéseknél azonban nehezebben koncentrálok; a hajtűkanyaroknál majd’ a frászt hozta rám a duda. Egyébként ezeken a szakaszokon úgy éreztem, teljesen új terep fogadott; a szombati bejárás után sokkal technikásabbá vált a nyomvonal a kivályúsodott, laza és szétfékezett talaj miatt. Fel volt adva a lecke!
A verseny végkimenetelét, szerintem, az emelkedőkön lehetett eldönteni. Nem bántam! Az utolsó körben pedig egészen megtáltosodtam, alacsonyabb pulzussal is gyorsabban teljesítettem, mint az előzőt. Ez talán annak is betudható, hogy kezdtem ráérezni a pályára (ideje volt már…), s jobban tudtam összpontosítani is. Erre azért is volt nagy szükség, mivel esélyes volt, hogy az fiú mezőny eleje utolér. Meglepetésemre Andris volt az egyetlen, aki megfogott.
A cél előtti utolsó emelkedőn még igyekeztem kipréselni magamból a maradék energiát, így nem sok erőm maradt az értelmes emberi kommunikációra. De jól esett! Nálunk a sorrend az egész verseny folyamán változatlan maradt, így Gabi majd Roni érkezett meg a célba. A fiúknál Parti Andris-Juhász Zsolti-Buruczki Szilárd nyakába kerülhetett érem.
Jövő héten újabb XCO Borsodnádasdon.
A szálláslehetőségért Wágner Balázsnak, a fotókért pedig Káldi Tamásnak és Czibulya Rolandnak nagy-nagy köszönet!
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
A Focus Cayo 2.0 országúti kerékpár le sem tagadhatná származását: német. Igényes kidolgozású, robosztus karbonvázon Ultegra váltórendszer, a német ízlésnek megfelelően sportosan elegáns. Mindehhez képest még árban is felveszi a versenyt kevésbé karakteres márkákkal is.
A Cayo széria modelljei a Focus országúti kínálatában legkedvezőbb árú karbonvázra épülnek (a profiknak az Izalco szériákat ajánlja a gyártó), ami normál esetben kevésbé versenyorientált, sportcélú felhasználást jelentene. A Cayo azonban abszolút alkalmas versenyzésre, sőt, a teszt alapján sokkal inkább versenyzésre ajánlanám, mint hosszú távú, túra jellegű tekerésekhez.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
A váz ugyanis kimondottan merev, nem vész kárba szemernyi erőnk sem, ellenben az útnak minden rezdülését közvetíti felénk. OK, a karbon vázanyagra jellemző módon tompítva, de sokkal kevésbé flexibilis, mint általában a sport/túra felhasználásra szánt komfortosabb országútik. Nyoma sincs a divatos, pálcikavékony, esetleg hajlítgatott támvilláknak, vaskos láncvillák, robosztus középrész, a Focusra jellemző vastag alsócső, természetesen az alul-felül osztott Focus felirattal. (Utóbbi egyébként – mint kiderült – kimondottan jól olvasható, ha az embert szemből fotózzák.)
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Hagyományos 1,1/8-os villát fogadó, de szintén robosztus homlokcső kialakítás, a felsőcsőben belül futó fékbowdennel. A váltóbowdenek kívül futnak, de természetesen németes igényességgel vezetve. Létezik egyébként egy Cayo Evo széria is, ezeken a bringákon belül vezetik a kábeleket, méghozzá az elektronikus váltószetteket támogatva. A karbon nyakas karbonvilla enyhén hajlított, viselkedésre azonban inkább az egyenes villákhoz hasonlít, egyáltalán nem rugalmas, jól illeszkedve a sportos bringa összképébe. Érdemes megnézni a vázon a támvilla csatlakozást is, itt sem spóroltak az anyaggal. Persze aki a komfortosabb országútikat szereti, ugyanezen tulajdonságok miatt talán kevésbé fogja szeretni a Cayót.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Annyiszor utaltam már a váz merevségére, hogy felmerül az olvasóban, vajon nem rideg-e a Cayo, ami semmiképpen nem jó tulajdonság. Nos, ridegnek semmiképpen nem mondható, gyorsításoknál, lószolás közben, sprintelésnél végig fekszi az utat, pillanatig sem volt olyan érzésem, mintha el akarna emelkedni a kerék az útról, még versenyszituációban sem, amikor időnként saját mozgásunk is könnyebben szétesik. Számomra az L-es méret adta ki az optimumot, 56-os ülőcsővel, 555-ös felsőcsővel, 110-es stucnival, a Cayo egyébként nyolc méretben kapható, 48 cm-estől 62 cm-es ülőcsővel. A Geometria sztenderd, szintén inkább versenyzős, mint turistás, 73,5 fokos homlok- és ülőcsőszöggel, 70 mm-es középrész eséssel, 405 mm-es láncvillával, 150 mm-es fejcsővel.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Felszereltség: A Cayo három specifikációval (1.0; 2.0; 3.0) érhető el, nagy különbségek nincsenek, Sram Force, Shimano Ultegra és Shimano 105 váltórendszer. Választhattam, hogy a Force-szal vagy az Ultegrával szerelt bringát hozzam el a magyarországi forgalmazótól, utóbbi mellett tettem le a voksot. Nem csalódtam, az Ultegra „teszi a dolgát”, jól dolgozik a kompakt áttételekkel, melyek megegyeznek mindhárom Cayón: FSA Gossamer alumínium kompakt hajtókar 50-34 tányérokkal, hátul 12-27-es fogakkal. Kíváncsi voltam, hogy teljesít ez a kiosztás versenyen, mert megy a dumálás sokszor ismerősök között, hogy a kompakttal nem lehet versenyezni, az 50-es tányér kevés.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Nos, a Pelsón nem éreztem hiányát az 53-nak, szerintem azért el lehet vele amatőrködni, engem továbbra is inkább a durvább fokozat-ugrások zavarnak a kompaktban, valamint kevésbé áll rá a szemem, mint az 53-39-re. Utóbbiak azonban ízlésfüggő szempontok. és a kompakt mentségére legyen még mondva, hogy a 34-27-tel bárhová felpörgethetnek kezdő bringások is. Ami viszont tény, az FSA tányérok nem nyújtják azt a merevséget, mint a hasonló Ultegra lánckerekek, ez csak azért tűnt fel mert nemrég hajtottam ugyancsak 50-34-es Ultegrát, amivel ha minimálisan is, de jobb minőségű volt a váltás. Ami még negatívum az Ultegra szinthez képest olcsóbb hajtókarnál: az egyébként mutatós FSA logó. A festés kimondottan gyenge minőségű, nem vagyok az a csámpásan tekerő, hajtókar koptató fajta, most mégis kopott a felület, bizonyos idő elteltével ez már biztosan csúnyábban nézne ki.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Sajnos a gyengébb minőségű felületkezelés a Concept kiegészítőkről is elmondható, a kormány és a kormányszár vörös festése már azt sem nagyon tolerálta, hogy megfelelő pozícióba állítottam és meghúztam a megfelelő nyomatékkal. A nyereg-nyeregcső kapcsolat esetében pedig „nem működött” a gyári nyomaték, ezzel az értékkel meghúzva kétszer is lefittyedt a nyereg egy-egy kátyút benézve.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
A kerekek belépő szintű DT modellek, egyébként ebben a tekintetben is megegyezik a három Cayo változat: DT 1850. A rövid idő után se pro, se kontra nem tudok róluk sokat mondani, illetve bocsánat, nagyon örültem, hogy a svájci cég nem az „űberokos” gyorskioldó szettjével szállítja, hanem hagyományossal. Német bringához méltóan Continental gumik kerültek rájuk, melyek a feltüntetett 23-as helyett inkább a 21-eshez állnak közelebb valójában, tovább erősítve a versenybringa összhatást.
Focus Cayo 2.0 kerékpárteszt: a merev német sportoló
Kinek ajánlom a Focus Cayo 2.0-t? Mindenképpen inkább versenyzéssel egybekötött országúti használatra, min amolyan túrázósabb aszfaltszaggatónak, elsősorban a merev, sportos váz miatt. Szerintem egyébként a váz megállja a helyét bármilyen szinten, érdemes tuningolni is, ha valaki komolyan gondolja a sportot. Versenykerék szettel, hajtókarcserével, majd ahogy elhasználódnak, a kiegészítőkön könnyítve bármit kihozhatunk belőle.
InfoBox:
Forgalmazó: Borneo Apparel Kft.
Focus Kerékpárbolt 1139 Bp. Váci út 168. (Reno udvar)
A kerékpár a hazai forgalmazó oldalán IDE KATTINTVA tekinthető meg.
A kerékpár a gyártó oldalán IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Fogyasztói ár: 541 000 Ft
A tesztelt kerékpár 25% engedménnyel, 399 000 Ft-ért megvásárolható, részletek IDE KATTINTVA!
Specifikáció:
Váz: Cayo Carbon
Méretek: XXS; XS; S; M; L; XL; XXL; 3XL – 48-62 cm
Villa: Cayo T4 full karbon 1,1/8
Hajtómű: FSA Gossamer 50-34
Fogaskeréksor: Shimano Ultegra, 12-27
Fékváltókar: Shimano Ultegra
Hátsó váltó: Shimano Ultegra
Átdobó: Shimano Ultegra
Fékek: Shimano (szérián kívüli)
Kormány: Concept EX
Kormányszár: Concept EX
Nyeregcső: Concept EX
Nyereg: Concept EX
Kerekek: DT Swiss R 1850
Külsők: Continental Ultra Sport
Geometriai adatok:
Méret: L
Ülőcső: 560 mm
Felsőcső: 555 mm
Fejcsőszög: 73,5
Ülőcsőszög: 73,5
Láncvillahossz: 405 mm
Középrész esés: 70 mm
Fejcső: 150 mm
Tengelytáv: 974 mm
Az idei évben emelte tagjai közé a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség a Mátéhegyi Ökopark és Sportcentrum Közhasznú Egyesületet, akik rögtön bele is vetették magukat a honi hegyikerékpáros életbe. A Borsodnádasd feletti területen rendezik június 10-én az XCO Magyar Kupa-sorozat idei harmadik futamát, az I. Decathlon – Borsodnádasd Kupát.
A településen széles körű összefogás kezdődött a sportcentrum kialakítása érdekében, megannyi önkéntes keze munkája által szűk egy év alatt jelentős tereprendezést végeztek, különböző alapvető infrastrukturális feltételeket teremtettek meg és már most nyertes pályázatokkal rendelkeznek. A területen egyébiránt a kerékpársport mellett megjelenik majd a nordic walking, az íjászat és a kispályás labdarúgás is, de mint az eseménynaptár mutatja, a kerékpárosok után majd az off-road szerelmeseié lesz a terep. Természetesen van még tennivaló a park komplex kialakításának érdekében, de már most példamutató a helyiek tenni akarása és látványos a befektetett munka eredménye.
Az I. Decathlon – Borsodnádasd Kupára érkezők többnyire laza, erdei talajra készülhetnek, egy lejtő kivételével szinte az egész nyomvonalat ez jellemzi. A terület adottságaiból kifolyólag a 3,5 kilométeres nyomvonalhoz viszonylagosan sok, közel 300 méter szintkülönbség tartozik – jellemzően combos mászásokra kell készülni. A gyerekpályák nyomvonala a központi területen, jól belátható nyomvonalon halad majd. A szombati pályabejárás előtt hillclimb versenyre kerül sor, a nap során többek közt íjász bemutató, este pedig koncertek várják a helyszínre érkezőket.
Előzetes érdeklődésünkre a részleges bokaszalag-szakadással bajlódó Benkó Barbara (Focus MIG Team) elmondta, hogy tervezi a borsodnádasdi indulást, éppen a nyomvonalon szeretné tesztelni felépülésének állapotát a verseny előtti héten – ahol egyben el is dönti majd, ténylegesen készen áll-e már a rajthoz állásra is. Ha igen, akkor Dósa Eszter (Vitalitás SE) és Módos Gabriella (Merida – Maraton Team – CST) biztosan az ellenfelek között található majd számára, az elit férfiak között azonban úgy tűnik némileg foghíjas lesz majd az élmezőny. A borsodnádasdi futam a remények szerint azonban nemzetközi lesz, mivel már szlovák érdeklődők is megkeresték a szervezőket.
A szervezők által már korábban kiadott versenykiírásban egyetlen változás történt: a kedvezményes előnevezés határidejét június 5., keddig meghosszabbították a www.odinsport.eu honlapon keresztül. További információ a www.matehegy .hu honlapon és az egyesület facebook-profilján (www.facebook.com/matehegyi.sportcentrum) érhető el.
Minden idők egyik legjobb magyar triál eredményeként bronzérmet szerzett a belgiumi Aalterben június első hétvégéjén megrendezett világkupán Hegedűs László, a Veres Ördögök SE kerekese.
A magyar versenyző a speedtrial contest számban elért eredménye mellett, bike trialban 9. lett; utóbbiban klubtársa, Erdélyi Ádám a 30. helyen zárt.
Hegedűs László
A speedtrial világkupa-dobogóra Hegedűs mellett a győztes Jordy Vedere és a második Maxime Tolu állhatott még fel. A világ élvonalában tekerő fiatal magyar kerekes már korábban letette névjegyét a szakág nemzetközi porondján: 2011-ben az Európa-bajnokságon 5. helyezést szerzett.
A belgiumi bike trial számot Gilles Coustellier nyerte.
„Hegedűs László a magyar triál kerékpározás meghatározó személyisége, rengeteg munkát fektetett a felkészülésbe. Lacit itthon a triál országos bajnokságon láthatjuk először kerékpározni, addig világkupákon, világbajnokságon és az Európa-bajnokságon fog versenyezni. Ezúton is gratulálok neki!” – mondta Schettrer Zsolt, a hazai hegyikerékpáros szövetség triál szakágának koordinátora, a Veres Ördögök SE elnöke.
Nem várt pozitív és negatív történéseket hozott a Criterium du Dauphine első szakasza. A Tour de France kihívója, Cadel Evans erődemonstrációt tartott, kihívója, Andy Schleck betlizett, a spanyolok Tour-reménysége, Samuel Sanchez pedig hatalmasat bukott…
A Seyssins és Saint Vallier közötti 187 kilométeren hat kategorizált emelkedő várt a mezőnyre, az utolsó csak néhány kilométerre a céltól. A mezőny jól időzítve itt érte utol a nap szökevénycsoportját, olyan tempót diktálva, hogy sokan leszakadtak, köztük a tegnapi prológ győztese, az ausztrál Luke Durbridge is. Nagyobb meglepetés azonban, hogy a Tourra készülő Andy Schleck is a lemaradók között volt.
A tetőre érve megkezdődtek az akciók, a tavalyi szezont uraló Philippe Gilbert is próbálkozott, ám végül csapattársa, az ausztrál Tour-győztes ment jókor, amikor a francia Jerome Coppel-re tette a kereket, és a kazah Andrej Kaszecskinnel kiegészítve lélegzetvételnyi előnyt harcoltak ki lefelé.
Az utolsó kilométereken Evans óriásit ment, egyértelműen a legtöbbet vállalva a vezetésből, és ennek ellenére a sprinten is ő volt a legerősebb, szökevénytársai örültek, hogy eljöttek vele, nemhogy kikerülték volna. A mezőny 4 másodperc hátránnyal érkezett, az összetettben a címvédő Brad Wiggins átvette a vezetést, Evans feljött a második helyre. A szomorú hír, hogy Samuel Sanchez csúnyán összezúzta magát egy bukásban a szakasz elején, és 24 perc hátrányban ért be.
Videón az utolsó 10 kilométer:
Az 1. szakasz eredménye:
1. Cadel EVANS BMC – RACING TEAM 04:36:21
2. Jérôme COPPEL – SAUR-SOJASUN +00:00:00
3. Andrey KASHECHKIN – ASTANA PRO TEAM +00:00:00
4. Nacer BOUHANNI – FDJ-BIGMAT +00:00:04
5. Tony GALLOPIN – RADIOSHACK-NISSAN +00:00:04
6. Borut BOZIC – ASTANA PRO TEAM 00:00:04
7. Gerald CIOLEK – OMEGA PHARMA-QUICK STEP +00:00:04
8. Julien SIMON – SAUR-SOJASUN +00:00:04
9. Daniele RATTO – LIQUIGAS-CANNONDALE +00:00:04
10. Edvald Boasson HAGEN – SKY PROCYCLING +00:00:04
Az összetett állás:
1. Bradley WIGGINS – SKY PROCYCLING +04:43:04
2. Cadel EVANS – BMC RACING TEAM +00:00:01
3. Andriy GRIVKO – ASTANA PRO TEAM +00:00:02
4. Carlos BARREDO – RABOBANK CYCLING TEAM +00:00:02
5. Tony MARTIN – OMEGA PHARMA-QUICK STEP +00:00:04
6. Paul MARTENS – RABOBANK CYCLING TEAM +00:00:04
7. Sylvain CHAVANEL – OMEGA PHARMA-QUICK STEP +00:00:05
8. Jérôme COPPEL – SAUR-SOJASUN +00:00:06
9. Andrey AMADOR – MOVISTAR TEAM +00:00:06
10. Edvald Boasson – HAGEN SKY PROCYCLING +00:00:06
Az idei évben ismét megrendezésre kerül a korábbiakban nagy érdeklődésre számot tartó országúti mezőnyverseny! Az idei évben a Bianchi támogatásával, és a Bianchi Kupasorozat részeként szervezi a a kaposvári székhelyű Bianchi Club Kerékpáros Egyesület, társszervező a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (MKSzSz).
Új vonalvezetésű pálya, amely az mezőny OB előtt 1 héttel egy kiváló erőfelmérő, ideális felkészülési verseny. A verseny egyben a III. Vision Magyar Kupasorozat 4. állomása is. A futamon, amely a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) amatőr versenyekre ajánlott szabályainak, illetve a csatolt versenykiírásnak megfelelően kerül lebonyolításra, amatőr és igazolt versenyzők egyaránt indulhatnak.
A verseny időpontja:
2012. június 17., vasárnap, 11:00 óra
A verseny helyszíne (versenyközpont, versenyiroda, nevezés, öltözők):
Sun City Balaton (volt Sundance Park)
8230 Balatonfüred, Fürdő u. 35.
Távok: 125/65 km
Rajt / Cél terület:
8230 Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca
Rajtszám átvétel és helyszíni nevezés:
Sun City Balaton (volt Sundance Park)
8230 Balatonfüred, Fürdő u. 35.
2012. június 16-án, szombaton: 15:00-18:00 között
2012. június 17-én, vasárnap: 8:00-10:00 között
2012. június 23-24-án első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal szeretnénk útjára indítani a terepkerékpáros sport legnépszerűbb ágazatát, a marathon-teljesítménytúrát a Kelet-Mecsekben.
A fentebb említett júniusi hétvégén, az országúti OB másnapján rendeznénk meg, hogy ne egy napra essen két domináns esemény. A távok (15-30-50-70 km közelítőleg) útvonal tervezete illeszkedik a tradicionális marathonok szokásos távjaihoz. Célunk népszerűsíteni ezt a sportágat a Dél-Dunántúlon, egyben felkészülési lehetőség, szinten tartás biztosítása egyéb hosszú távú megmérettetésekhez. A távok nagy része jelzett, megfelelő szélességű (gépkocsival járható) turista utakon, kisebb részt erdészeti dózer- illetve aszfalt utakon halad, lehetőség szerint kerülve a fokozottan védett területeket. A rendezvény napján a navigációt megkönnyítendő (a nevezők fénymásolt térképet és útvonal leírást visznek magukkal) az erdőben elágazások közelében szalagos jelzést alkalmaznánk, miként a gyalogos túrák alkalmával is lenni szokott. 10 km-ként frissítő és ellenőrző pontok lesznek kialakítva, melyek személyautóval (szükség esetén mentőautóval) könnyen megközelíthetőek, érdeklődők számára ezek lehetnek nézői pontoknak. Tekintettel a terület különleges természeti értékeire, a rendezvény résztvevői (mind sportoló mind szervező) figyelmét fokozottan felhívjuk a növényzet védelmére és szemetelés mellőzésére.
Időpont: 2012-06-23
Rendező: Zengő KSE, Hosszúhetény Község Önkormányzata
Rajt és cél: Hosszúhetény, Lovas pálya 10:00
Nevezés: Rajt helyszínén, a túra reggelén,7-9
Nevezési díj: 2000 forint
Pályaadatok:
Amatőr:
13,5 km
407 m szintemelkedés
Szintidő: 2 óra
Aszfalt: 3,5 km
Rövid:
29 km
907 m szintemelkedés
Szintidő: 5 óra
Aszfalt: 8,8 km
Közép:
49 km
1589 m szintemelkedés
Szintidő: 7 óra
Aszfalt: 8.8 km
Hosszú:
71 km
2179 m szintemelkedés
Szintidő: 9 óra
Aszfalt: 16,8 km
Egyéb tudnivalók:
A túrán mindenki saját felelősségére indul, 18 év alattiak esetén szülő vagy törvényes gondviselő beleegyezésével, aláírásával.
A rendezőktől kártérítés semmilyen címen nem igényelhető.
A túra közútra eső szakaszain a KRESZ betartása kötelező.
Fejvédő használata kötelező.
Útvonal biztosítás nincs, mindenki egyéni túrázóként vesz részt a rendezvényen.
Az útvonalat szalagok, nyilak és festett jelek mutatják, valamint
szervezők irányítanak.
A szervezők a program és útvonal módosítás jogát fent tartják.
