Juhász Zsolt bukása ellenére is 18. hellyel hívta fel magára a figyelmet
A londoni felkészülés utolsó állomásaként július utolsó hétvégéjén franciaországi olimpiai-krossz világkupán versenyeztek kvótás hegyikerekeseink. A világkupa-sorozat hetedik, egyben záró állomásán, Val d’Isére-ben Benkó Barbara (Focus-MIG Team) 16., Parti András (EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team) a 43. helyen fejezte be a viadalt.
Juhász Zsolt bukása ellenére is 18. hellyel hívta fel magára a figyelmet
A felnőtt férfiak versenyét a svájci Nino Schurter nyerte, 85-en fejezték be a futamot, Parti András 43. helye 25 világranglista-pontot ér. A felnőtt nők versenyében a norvég Gunn-Rita Dahle volt a leggyorsabb. U23-ban a két pontszerző: Juhász Zsolt – Parti csapattársa – bukás után is az előkelő 18. helyen ért célba, Benkó Barbara a győztes svéd Joland Neff mögött 16. lett.
Benkó Barbara és Parti András augusztus 4-én utazik Londonba, versenyükre augusztus 11-én (nők) és 12-én (férfiak) kerül sor.
Eredmények:
U23 nők:
1. Jolanda Neff (Swi) Wheeler – Ixs Team 1:14:03
2. Yana Belomoyna (Ukr) Bi&Esse – Infotre Protek 0:01:02
3. Rebecca Henderson (Aus) 0:02:13
4. Helen Grobert (Ger) 0:03:02
5. Serena Calvetti (Ita) Torpado Surfing Shop 0:03:57
6. Jitka Skarnitzlova (Cze) Rubena Auto-Mencik Specialized 0:05:32
…
16. Barbara Benko (Hun) Focus MIG Team 0:11:26
U23 férfiak:
1. Gerhard Kerschbaumer (Ita) TX Active Bianchi 1:24:45
2. Jordan Sarrou (Fra) Lapierre International 0:00:30
3. Daniele Braidot (Ita) 0:01:01
4. Luca Braidot (Ita) 0:01:03
5. Michiel Van Der Heijden (Ned) Rabobank Giant Offroad Team 0:01:53
6. Bart De Vocht (Bel) V.Z.W. Goeman Scott Cycling Team 0:01:57
…
18. Zsolt Juhasz (Hun) Euroone-Waberer’s-Cube MTB Team 0:06:01
Elit férfiak:
1. Nino Schurter (Swi) Scott – Swisspower MTB Racing Team 1:34:03
2. Lukas Flückiger (Swi) Trek World Racing 0:00:13
3. Marco Aurelio Fontana (Ita) Cannondale Factory Racing 0:00:33
4. Manuel Fumic (Ger) Cannondale Factory Racing 0:01:17
5. José Antonio Hermida Ramos (Spa) Multivan Merida Biking Team 0:01:22
6. Florian Vogel (Swi) Scott – Swisspower MTB Racing Team 0:01:49
…
43. Andras Parti (Hun) Euroone-Waberer’s-Cube MTB Team 0:09:51
Lovassy Krisztián kiváló formában érkezett a londoni olimpia országúti mezőnyversenyére, mégis két defekt, bukás, kerékpárcsere jutott osztályrészül szombaton. Az Europe Tour ranglistán jelenleg 51. helyen álló kerekes első kézből számol be a történtekről a Bikemag olvasóinak:
Hónapok óta tudatosan az olimpiára időzítettem a csúcsformám, ami ennyire jól még soha nem jött ki, ráadásul plusz lökést és motivációt adott az is, hogy jól szerepeltem az otthoni versenyeinken és egész évben egyenletesen javuló formát mutattam. Persze már az is nagy dolog, hogy itt lehetek és idáig eljutottam és ezt az élményt és dicsőséget már senki nem veszi el tőlem, de maradandóbbat szerettem volna nyújtani.
Egész héten jó hangulatban voltam, kicsit persze izgultam mert mégis csak egy olimpia, de nem voltam túlságosan ideges, mert tudtam, hogy mindent a legnagyobb rendben csináltam és jó erőben vagyok és kész bizonyítani ezt a legnagyobb sztárokkal szemben is. Csütörtökön volt lehetőségem bejárni a pályát nem is akármilyen kísérettel mert rögtön az első körben összefutottam a brittekkel, köztük az egyik régi csapattársammal Chrisszel (Froome) akivel Svájcban is jó viszonyban voltam és egy ugyanonnan ismert koreai sráccal, Parkkal. Egyből jó hangulat lett és kicsit vissza idéztük a Svájcban töltött időt. Chris elmondta, hogy a pályának melyek a veszélyesebb részei, aztán az első kör után a sajtó rendelkezésére kellett állnia, így Parkkal edzettünk tovább.
Pénteken egy könnyed átmozgató edzés keretében bementem Hegyes Janihoz a kerékpárüzletbe ahol dolgozik és ott várt már Ragó Tibor, aki kezelésbe vette a lábaimat és a hátamat, amíg Jani átnézte, letakarította és rendbe tette a kerékpáromat. Utólag is még egyszer nagyon szépen köszönöm nekik a segítséget, sokat számított. Délután bevásároltam, megcsináltam a frissítőmet és a kulacsaimat a versenyre, megvacsoráztam és lefeküdtem aludni, hogy minél frissebb legyek a versenyre. Sikerült magamat kipihenni az olimpiai megnyitó ünnepség igen nagy hangzavarja mellett.
Reggel 5:45-kor reggeli, 6-kor ebéd, fél 7-kor már készen álltam az indulásra. Egy órára volt a rajt az olimpia falutól, 20 perccel az ünnepélyes aláírás előtt ott voltam elszántan és kifejezetten erősen. A rajt utáni 10 km a városban szépen nyugodtan haladt, aztán megkezdődtek kisebb próbálkozások, pár versenyzőnek sikerült is elszakadnia, de a mezőny is szépen ráállt egy kellemes utazótempóra.
A pályához kifelé vezető úton is volt már egy-két kisebb domb, az egyik 2-3 kilométeres lehetett, na én pont annak az aljában kaptam az első defektemet, az út elég szűk volt, így a kísérőautók nem igazán tudtak senkit előre engedni. Mentem 500-600 m defektes gumival és még minidig semmi amikor megesett rajtam valakinek a szíve, mert kaptam egy kereket. Nagyjából olyan másfél 2 percre lehetett a mezőny de a kocsisoron szépen vissza tudtam zárkózni.
Mielőtt elkezdtük volna az első kört a Box Hill-i emelkedőn volt egy nagyobb bukás a mezőny közepén, ami előttem történt, egyből szétszakadt a mezőny, mivel elöl a britek diktálták a tempót. Onnan azért már nagy erőket mozgósítva a hegy közepén értem utol és zárkóztam fel a középmezőnybe. Az első lejtmenet után azonban nem hittem el, hogy még egy hátsó defektet kaptam, kisebb várakozás után megint kaptam egy kereket.
Fejben ez nagyon nehéz volt, de próbáltam nem megtörni, szerencsére sikerült vissza zárkóznom megint mezőnybe, bár ekkor azért nem volt őszinte a mosolyom. Két kör után el nem tudtam képzelni, hogy mi várhat még rám a következő 7 körben. Aztán innentől mégis egyre jobban estek az emelkedők, kezdtem helyre jönni, bizakodni, hogy a kezdeti nehézségek után jóra fordulnak a dolgok.
4 körrel a vége előtt már bőszen ment a britek puhítása és ezeket a ritmusváltásokat mindig próbálták a hegy utánra hagyni és ott behozni a hegyen összeszedett lemaradást. Egyesével mentünk az út szélén mikor elkaptam egy nagyobb gödröt és valami iszonyatosat reccsent a kerékpáromon, hamar rájöttem mi volt az, mivel nagyjából 2,5-3 cm-t csúszott le a nyergem és olyan érzésem volt mintha törpe ülésben ülnék a kerékpáron.
A lejtmenet után hátra csorogtam és oda hívtam az első neutrál autót, hogy állítsák vissza a nyergem, sajnos nem sok sikerrel mert az út helyenként olyan rossz minőségű volt hogy esélye nem volt beletalálni a kulccsal a csavarba. A hegy aljág próbálkozott aztán úgy maradt mert nem sikerült megoldani a problémát. Abban a körben felmentem abban a pozícióban, de inkább próbáltam a hegy nagy részét kiállva teljesíteni. A fennsíkos részen egy kicsit megúsztam a nagy tempóban de aztán sikerült vissza zárkóznom. a lejtmenet után hívtam a kísérőautónkat és gyorsan leszálltam a kerékpárról. 1-2 perc volt mire megérkeztek.
Aztán láttam, hogy a kerékpárom középre van feltéve első kerék nélkül. Mint utólag kiderült, ez azért volt így mert az a tartó ahol az én kerékpárom volt annak valami baja volt és kétszer majdnem leesett a tetőről. De mivel a többi nemzet kerékpárja a tetőn volt, így elég körülményes volt levenni az enyémet. Nagy nehezen sikerült, kivettek egy kereket a csomagtartóból, ami nem nem az enyém volt és valami oknál fogna nem lehetett berakni a kerékpáromba, ezzel is elment egy kis idő. Aztán kivettek még egy kereket és végre elindulhattam.
Persze addigra már sehol senki, de a közönségnek nagyon tetszett a produkció és nagy üdvrivalgás tört ki, mikor el tudtam indulni. A motoros kísérő aki ott maradt velem, mondta, hogy 6 és fél percre van a mezőny, plusz még ez előtt volt az elmenés. A hegyen még egy keményebb tempóban felmentem, bár tudtam, hogy innentől vége az egésznek. Mentem még egy kört és két körrel a vége előtt kiszólítottak.
Köszönöm a segítséget Haiszer Ákosnak és a Stubán Ferencnek, hogy mindent rendbe raktak és elintézték, hogy a legnagyobb rendben utazhassak ki az olimpiára. Novák Eduárdnak, hogy év elején az olimpiára való tekintettel lehetőséget kaptam a csapatába (Tusnad) kerülni, mikor itthon nehezen mentek a dolgok. Kísérőmnek, Takács Gyulának is köszönöm a segítséget, elvégezte a dolgát, a tőle telhetőt megtette, nem szerelőnek jött ki. Ezen az egy kerékpár cserés dolgon kívül minden rendben volt, abban a szituációban még hárman sem tudtak gyorsan megoldani a dolgot. Plusz köszönöm azoknak is, akik bíztak bennem és egy jó eredményben az olimpián.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem – tipikus eset – sajnos ma mi voltunk a negatív oldalon. A kazah sport emblematikus figurája, Alexander Vinokurov olimpiai arannyal búcsúzik egy kivételes dicsőséglista végén feltéve a pontot az i-re. A verseny magyar indulója, Lovassy Krisztián számláján két defekt, bukás, kerékpárcsere szerepel, de ez még nem minden…
Mi történt elöl?
A 250 kilométeres országúti mezőnyversenyen ma a legokosabb nyert. Az sejthető volt, hogy a briteknek nehéz lesz megismételni a tavalyi vb-n bemutatott totális kontrollt, mert Dániában nyolc embere volt Cavendish-nek, most csak négy, hiába tekert köztük a Tour de France első két helyezettje. Ennek ellenére elképesztően nagyot mentek a főmezőny élén, de lehetetlen volt végig az ellenőrzésük alatt tartani a versenyt.
Két szökevénycsoport határozta meg a mai napot, az első még a Box Hill-i körpálya felénél lépett meg, majd a második, melyben nagyobb nevek tekertek, mégy kör után. A két sor később egybeolvadt, a kilencedik körre felőrölve a briteket. Mikor a belga Philippe Gilbert támadott, s mögötte utolérték szökevénytársait, az energiától duzzadó főmezőny valósággal felrobbant, és a korábbi szökevényekből, valamint a hozzájuk csatlakozókból egy 30 fős élboly alakult ki, persze az addig dolgozó britek nélkül.
A kilenc kör után a city felé tartva hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Cavendish segítőinek már nincs ereje ledolgozni az egyperces hátrányt, nem segített senki, a németek alibiztek csak, akik egyébként érthetetlen, miért nem dolgoztak többet ma Greipelnek. Történt egy szomorú közjáték is, a svájci Fabian Cancellara – sajnos számára ez egy ilyen év – minden ok nélkül benézett egy kanyart, s ráesett nemrég műtött kulcscsontjára, ami nem kizárt, hogy elmozdult, az időfutam előtt ez akkor is hátrány, ha nem történt súlyosabb sérülés.
A nyerő akciót végül 10 kilométerrel a vége előtt indította a kolumbiai Rigoberto Uran, akihez a minden hájjal megkent Vinokurov csatlakozott. Minimális, 10 másodperc körüli előnyüket a célig tartották, s végül a rutintalanabb hibázott. Urán másodpercekig nézelődött jobbra hátra, miközben Vino balról megindult, s mire a kolumbiai észbe kapott, már 10 méter hátrányból sprintelhetett… Nem volt kétséges a végeredmény. A mezőnyhajrán Alex Kristoff nyert egy bronzot a nyári olimpiákon bármilyen éremnek örülő norvégoknak.
Videón a végjáték:
Érdekesség, hogy Vinokurov ezzel keretbe is foglalta pályafutását, hiszen Sydney-ben 12 éve nem nyerhetett, mert Ullrich-ot segítette, mint csapattárs, meg kellett elégednie az ezüsttel. Pályafutása végét egy eltiltás árnyékolta be, de visszatérve 2010-ben nyert egy Liege-Bastogne-Liege-t valamint szakaszt a Tour de France-on. Mégsem akart elköszönni az elmúlt két évben, még erőltette 38 évesen. Többet akart. Sikerült.
Lovász kálváriája:
A verseny magyar indulója, Lovassy Krisztián még soha nem volt ennyire motivált, mint az olimpiát megelőző időszakban. Összeszedte magát fejben, az idejében kiharcolt kvótát követően tudatosan építette formáját, és sikerült is csúcsformába lendülnie, amit mi sem bizonyít jobban, mint múlt heti Europe-Tour sikere. A Central European Tour igen erős mezőnyében végig könnyedén mozgott, látszott, hogy képes lehet tisztes helytállásra, a verseny alakulásától függően akár nem várt eredményre Londonban. Gratulációt érdemel az elvégzett munkáért!
Ehhez képest rémálom szerűen alakult a verseny. Defekt. Sikerült visszazárkózni, ami nem könnyű feladat, ez az olimpiai mezőny jóval „sűrűbb” volt egy vb-mezőnynél. Ez is mutatta, hogy Krisztián jó formában van. Újabb defekt, kerékcsere, ismét sikerül felérni. Ekkor már nehezebben megy a helyezkedés, Krisztián bukásba keveredik. Még ekkor sincs veszve minden, de jött a hab a tortán…
Sajnos elállítódott a nyereg, annyira, hogy kerékpárt kellett cserélni. Az újabb pech: kísérője, Takács Gyula a kísérőkocsi közepére helyezte Krisztián tartalékkerékpárját, kerék nélkül, mert „oldalról le akart esni”… (Természetesen a másik 3 nemzet tartalékbringája a szélén volt.) Csomagtartóból kerék be, a produkció több mint négy percig tartott, a közönség is csak állt, nem értették, mi van. Lovász visszaült, a kísérőmotoros mondta, hogy 6 és fél percre van a mezőny… Nem sikerült befejezni az Olimpiát.
Cameron Cole nyerte a Val d’Isére –i downhill világkupa többször félbeszakított időmérőjét. Az időjárás már-már gúnyt űzött a versenyzőkkel, ugyanis napsütés, zápor, villámlás, jégeső, orkán erejű szél, fagyos hideg és hőség szinte percről-percre váltotta egymást.
A délelőtti edzésen még napsütésben lehetett véglegesíteni a nyomokat, mindössze egy nagyon rövid zápor volt, ami valószínűleg nem volt összefüggésben azzal, hogy az egyik induló egy hosszú lapos ugrató után akkorát esett, hogy fél óráig állt az edzés. Ettől viszont a teljes női-férfi mezőny feltorlódott fent a rajtban, „kisebb” káoszt eredményezve az edzés újraindításakor.
Lukács Rajmund
Az előrejelzések alapján már készültünk arra, hogy a kvalifikáció alatt változékony idő lesz. A lányok még lejöttek napsütésben, ahol Rachel Atherton nyert, majd jött a férfi mezőny. A világkupa éllovas Aaron Gwin kezdte a maga elképesztő tempójában, azonban az alsó részen eldobta, igaz sokat az még nem jelentett, de az utolsó kanyar bejáratánál átesett a biciklin. Végül 57. lett, a második részidőnél még vezetett. Greg Minnaar jött másodiknak, akitől Gee Atherton egyből át is vette a vezetést. A wales-it követően rendre mindenki defekttel jött le és számukra felejthető idővel. Sam Hill, Steve Smith, Mick Hannah. Majd Josh Bryceland első részidejét láthattuk, aki abszolút időt jött felül. A célegyenesre ráfordulva már látszott, hogy arra a nyomra megy, amit csak nagyon kevesen használnak, de nem azért mert nem jó, hanem a nehézsége miatt. Ez egy igen méretes fa rámpás leugrás, ami egy enyhe bal kanyarban van. A fiatal brit ezt úgy oldotta meg, hogy a rámpa vége előtt a bal széléről elugrott és az érkező bal oldalába érkezett, kiegyenesítve a kanyart. Ehhez azonban át kell ugrani ezt-azt és az ugrató hossza is lényegesen nagyobb így. Gyönyörűen csinálták a „mesterével”, Steve Peat-tel.
Ekkor indultunk fel Liszi Attilával a rajtba, még száraz beállításokkal, de nálunk volt minden az esőhöz, sárhoz, ugyanis nagyon sötét felhők közeledtek.
Brook MacDonald érkezett közben a célba, mindössze két tizedre Bryceland-től. Mögötte egyből Cam Cole, aki nem egész egy tizeddel bejött az első helyre, később őt már nem tudta senki megszorongatni. Damien Spagnolo hetedik lett huszonegyes rajtszámmal, majd utána nem sokkal elkezdett dörögni az ég, nem engedtek fel senkit a liftre, amitől a 37-es Markus Pekoll előtt megállították a rajtot. Fagyos hidegben és hatalmas szélben álltunk fent, az eső is eleredt. Ez még minden bizonnyal jót tett a poros pályának, reménykedtünk is, hogy elmegy a vihar és sokkal jobb körülmények közt mehet majd Attila. A dörgés elmúlt, felhők elmentek, kivilágosodott, elállt a szél. Megindult a lift és a rajt is. Reménykedésünk erősödött, kicseréltük a szemüveget a nedves körülményekre készítettel, állítottunk a guminyomáson, a sárkerekeket azonban nem tettük be, nem volt semmi értelme. A görgőzést, bemelegítést befejezte Attila és beálltunk a rajtsor végére. Ez mintha egy esőtánc lett volna, ugyanis azonnal elkezdett újra csöpögni az eső. Messzi dörgéseket is lehetett már hallani, de reméltük még kihúzza Ati rajtjáig. Sajnos nem, Ati előtt hat emberrel (azaz három perccel) a villámlás miatt megállították a rajtot, és elkezdett zuhogni is az eső. Szobroztunk az ernyő alatt és néztük, ahogy szétázik a pálya. Sárkerekeket ekkor már nem lehet betenni, sakk matt. Körülbelül tíz perccel később elmúlt a dörgés, az eső nem, elindult a rajt.
Liszi Attila rajtja
Szakadó esőben száraz gumikon mente időmérőjét Attila, aki így élte meg belülről: „Elrajtoltam a szakadó esőben, nem mertem nagyon határon menni és sokat tekerni, száraz gumival jóval hosszabbak voltak a saras féktávok. Már az első split-en nagy hibát vétettem, egy ugratót ki kellett hagynom, sok másodperc ment el ott. A pálya végén még egyszer hibáztam, lecsúsztam egy kőről és hosszan egy lábbal kellett rollereznem egy technikás szakaszon. Ott is elment sok-sok mp. Célba érkezve tudtam, hogy ez a futam nem lesz elegendő a döntőbe jutáshoz. Nagyon csalódott vagyok, sajnos az időjárás kibabrált velünk.”
Ahogy Attila is említette, az időjárás nem volt mellettünk, utána megint megállították a rajtot. Ekkor Lukács Rajmund volt a következő reménységünk, aki az edzéseken Attilával azonos tempót tudott menni. Újabb 10-15 perc után megindult a rajt, majd az eső is elállt, kisütött a nap és feltehetőleg folyamatosan száradt a pálya. Legalábbis azt hittük, ezért egy rövid meccselgetés után végül nem tettük be a sárkereket. Utólag elmondhatjuk, nagy hibát vétettünk. Közel sem száradt olyan gyorsan a pálya, mint ahogy kinézett a dolog, Rajmi ezt mondta a futamjáról: „Rossz gumit választottam, várnom kellett a rajtra a villámlás miatt. A futamomban többet mentem keresztbe, mint egyenesen…” Rajmi amit ez után mondott, azt inkább nem írom le, tömören és szalonképesen annyi, hogy ő is nagyon csalódott.
Hat tizeddel érkezett be Rajmi Attila mögé. A harmadik magyar a rajtlistán Ettingshausen Máté volt, aki közel egy órával indult a Magyar Bajnok után. Fontos volt az égieknek, hogy neki se legyen már jó, előtte nem sokkal megint jött egy zápor, ami pont elállt előtte, így már napsütésben tudott már jönni, de sajnos a futamideje ötven hellyel Attila mögé sorolta őt.
Mindenki maga alatt volt, el is maradt ezúttal a Val di Sole időmérő utáni buli. Az élet nem állhat meg, megyünk át egyenesen Olaszországba, Pila-ba, az Európa Kupa következő állomására.
Pódiumlányok tekintetében nehéz rangosabb versenyt mutatni
A magyar bajnok, Kusztor Péter számol be az UCI 2.2 kategóriás Tour Alsace második és harmadik szakaszáról. A vasárnapig tartó franciaországi versenyre győzelmi reményekkel érkezett kiváló formában, de sajnos a 2. szakaszon benézte az elmenést, ami komoly előnnyel hazaért. A 3. etapon nem veszített időt, de összetettbeli hátránya így is jelentős a brit Jonathan Tiernan Locke mögött (16 perc).
Pódiumlányok tekintetében nehéz rangosabb versenyt mutatni
2. szakasz
A második szakaszon 154 kilométer leküzdése várt ránk. A rajtra Strasbourg belvárosában került sor, innen fél óra lassúrajttal hagytuk el a várost. Az éles rajtot követően hamar megindultak a támadások. Mintegy 10 kilométer után kialakult egy 20-25 fős szökevénycsoport, melyben közülünk nem volt senki. Ezért megindultam egy másik versenyző társaságában, és próbáltunk felzárkózni az élcsoportra. Sajnos nem sikerült felérni, de nem álltunk meg, hiszen tudtam, hogy 30 kilométernél kezdődik a nap első mászása.
Nagyon rendben éreztem magamat, ezért úgy gondoltam, hogy a 10 kilométeres hegyen fel tudok zárkózni az élre. A hegy aljában két perc hátrányban voltunk, innentől nyelet mentem, a másik versenyző nem tudott nekem vezetni, így az egész emelkedőt én húztam fel. Folyamatosan fogtam be az élről leszakadó embereket, de a spicchez nem tudtam felzárkózni, nagyjából egy percet sikerült hoznom rajtuk.
A lejtmenetben 6-8 versenyzővel összerázódtunk. Itt sikerült egy keveset szusszannom, majd rögtön következhetett a második 10 kilométeres emelkedő, a hátrányunk ismét két percre nőtt. Az első kilométeren még vezettek nekem, de mivel mindig lassították a tempót, ezért ezt az emelkedőt is nekem kellett végigvinnem. Nem akartam megállni, hittem benne, hogy fel tudok érni előre. A tetőre hárman maradtunk, a hátrányunk három percre nőtt, ekkor jártunk 55 kilométernél.
A soron következő lejtős részen befogott minket a mezőny, már akik maradtak. A cél városába érkezve – ekkor tettünk meg 78 kilométert – a hátrányunk már kilenc perc volt. Nagyon érdekes, hogy 20 kilométer alatt kaptunk hat percet úgy, hogy mi sem gurulgattunk. Én beültem a mezőnybe, és innen már nem tudtam mit csinálni. Végül közel 16 perccel később érkeztünk célba. Mindent megtettem, hogy felérjek az élbolyra, de nem sikerült. Ezt a szakaszt nagyon elszúrtam, és ezért igen ideges voltam a befutót követően. Mondhatom, hogy életem formájában éreztem magamat, szenzációsan jók voltak a lábaim, de ez most így jött össze. Nincs mit tenni, megyünk előre! Még van két hegyi befutó vasárnapig, szeretnék egy szakaszt nyerni, és még az összetettben is van lehetőségem egy remek helyet elcsípni.
3. szakasz:
A verseny leghosszabb távja következett. 160 kilométer volt a napi penzum, egy szinte teljesen sík útvonalon; mindössze három darab kisebb emelkedő nehezítette a feladatunkat. Az első hegyi hajrára 5 kilométernél került sor, ezért igen nagy sebességgel kezdtünk el közlekedni. Én a mezőnyben helyezkedtem, próbáltam kicsit kipihenni az előző nap megpróbáltatásait. Szerencsére teljesen jól éreztem magamat, ezért később én is próbálkoztam elmenéssel. Az első egy óra átlaga 50 km/h körül mozgott, nem is kell mondanom, hogy senki nem tudott megszökni, pedig tömérdek szökési kísérlet bontakozott ki.
Végül nekem sikerült meglépnem öt versenyzőtársammal. Sajnos nem tudtunk túl nagy előnyre szert tenni, és pár kilométer megtételét követően befogtak minket. Az ezt követő elmenés már nagyobb sikerrel járt, ekkor a mezőny megnyugodott egy kicsit. Mikor öt perc fölé nőtt a hátrányunk az Endura és a Leopard legénysége állt az élre, és hatalmas tempóban üldözte a spiccet. Végül pár másodperc híján nem sikerült befognunk őket.
Én a mezőnyben futottam be a 49. helyen. Kicsit sikerült pihennem ezen a napon, a mezőnyben ültem és folyamatosan ettem-ittam. Ez a szakasz volt talán a legmelegebb. Holnap hosszú napunk lesz. Délelőtt egy rövid, de annál velősebb rész következik. Mindössze 85 kilométer, de az utolsó 15 kilométerben felkapaszkodunk 1240 méterre. Délután pedig egy 17,7 kilométeres egyéni időfutam vár ránk. A délelőtti részre nagyon fenem a fogamat, remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel
Kuszti
Az összetett állás három szakasz után:
1. TIERNAN-LOCKE Jonathan GBR EDR en 10h44’42”
2. PLIUSCHIN Alexandr MDA LET 1.
3. BARGUIL Warren * FRA ETU 1:05.
4. LE BOULCH Dimitri FRA AUB 1:10.
5. ZAKARIN Ilnur RUS TIK 4:06.
6. ROWSELL Erick * GBR EDR 8:37.
…
37. KUSZTOR Peter HUN ARH 15:59.
A londoni olimpia holnap, 11 órakor kezdődő mezőnyversenyén induló Lovassy Krisztián a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) által közzétett legfrissebb Europe Tour ranglistán az 51. helyen áll 124 ponttal, és ezzel (nem hivatalosan) kijelenthetjük, hogy Magyarországnak az olimpiai után világbajnoki kvótát is szerzett.
Krisztián hazánk idei egyetlen Europe Tour kategóriás versenyén, a Central European Touron nyújtott remek teljesítményének köszönhetően lépett előre óriásit a ranglistán, a 172. helyről került be az első 100-ba, s mindjárt az 51. helyre. Ebből is jól látszik, mennyire fontos lenne törekedni UCI-kategóriás versenyek rendezésére, amennyiben részt kívánunk venni a nemzetközi kerékpársport vérkeringésében.
Fotó: Juhász Gábor (GP Miskolc)
A frissitett (július 25.) Europe Tour ranglistát egyébként az a szlovén Marko Kump vezeti, aki a Budapest GP-t nyerte Krisztián előtt. A legjobb csapat jelen állás szerint a ProContinental (nemzetközi másodosztály) státuszú francia Saur Sajasun, Di Luca és Garzelli csapata, az ugyancsak ProContinental olasz Acqua&Sapone előtt. A legjobb kontinentális (Europe Tour – harmadosztály) gárda harmadik a listán, az orosz Itera-Katyusa, melynek versenyzői ugyancsak főszerepet játszottak a CET-en.
A hollandiai világbajnoki pályán azonban mégsem Krisztián indul majd, mert nem kíván rivalizálni a részvételért a magyar bajnok Kusztor Péterrel, akinek adottságaihoz jobban is passzol az Amstel Gold Race híres emelkedőjét, a Cauberget is tartalmazó kör.
Az Europe-Tour ranglista élmezőnye:
1. (3) Marko KUMP szlovén ADR 369 pont
2. (1) John DEGENKOLB német ARG 292 p
3. (2) Jonathan TIERNAN-LOCKE brit EDR 286.2 p
4. (12) André SCHULZE német APP 285 p
5. (4) Sergey FIRSANOV orosz RVL 277 p
6. (5) Carlos Alberto BETANCUR GOMEZ kolumbiai ASA 274.2 p
7. (8) Julien SIMON francia SAU 273 p
8. (13) Gediminas BAGDONAS litván SKT 270 p
9. (6) Reinardt JANSE VAN RENSBURG dél-afrikai MTN 268 p
10. (7) Marcel KITTEL német ARG 267 p
…
51. (172) Krisztian LOVASSY magyar TCT 124 p
240. (216) Gabor FEJES magyar 23 44 p
264. (232) Peter KUSZTOR magyar ARH 28 40 p
Lovassy Krisztián szombaton 11 órakor rajtol a londoni olimpia 250 kilométeres országúti mezőnyversenyén, az alábbiakban egyedi Carrera kerékpárját mutatjuk be:
Krisztián immár Wigginsékkel is bejárta pályát a hivatalos edzésen, kicsit nehezebb, mint amire számított, de a papírforma szerint így is sprintbefutó várható.
Márpedig a nemzeti színű Carrers bringa legfőbb jellemzője, hogy gyors, ezt már bizonyította a Central-European Touron is, igazi fekete bestia, megerősítve a stratégiai pontokon.
A karbon kerékpár gyártásakor inkább a merevségre, mint a könnyű tömegre helyezték a fő hangsúlyt. A csőszetten kívül a megszokottnál jobban megerősítették a középrész környékét, nagy keresztmetszetű láncvillákat és természetesen tapered fejcsövet alkalmaztak.
A szett Shimano Dura Ace váltórendszerből és FSA SL-K hajtóműből és fékekből áll össze, Krisztián nagyon szereti ezt a hajtókart, annak ellenére, hogy a csapágy már megtréfálta őt nem is egyszer.
A stucni igazi ékszer a bringán, -17 fokos FSA SL-K, igazán profi kinézetet ad, természetesen a túlnyúló villanyak a képek elkészítése óta levágásra került. A fehér FSA karbonkormány megtöri kicsit az egyhangú fekete designt, nem mellesleg szintén a legmerevebb darabok közé tartozik.
A Close2 Carrera GiEsse csapatát és a magyar válogatottat támogató belga gyártó adta a karbonkerekeket Krisztiánnak, a Close2 kerekek különlegessége a mindkét oldalon nyíló gyorszár.
Érdekesség, hogy a nemzeti színű csíkok oldalnézetből nem is látszanak, mégis izgalmassá teszik a designt. A kiváló bringa tehát adott, a lényeg úgyis a „motor”!
A Merida Kőbánya TC versenyzőjének a múlt hétvégi, Pilis Kupán – XCO magyar bajnokságon szerzett sérülése miatt több hetet kell majd kihagynia. Szilárd beszámolója a balesetről:
„Az Ob előtti napon csiszoltam pályán a technikámat, főleg a számomra nehéz, ugratós részeket gyakoroltam többször. Az erőnlétemet nagyon jónak éreztem a verseny hetében. Egy kicsit tartottam a felső ugratótól, mert tavaly egy hasonló részen buktam egy nagyot a svájci VB pályán. Még mindig bennem volt a félelem az ilyen levegőben szállós részektől. Persze van rá lehetőség, hogy kerülő úton kikerüljem az ugratót, de nagyon sok időt lehet veszíteni a vele. Vasárnap, a verseny napján egy kicsit feszültebb voltam, mint szoktam, már a bemelegítésen éreztem, túl nagy a feszültség a lábaimban.
Az első körben a hegytetőig tudtam tartani Parti és Juhász gyors tempóját, mögöttünk a többiek jelentősen lemaradtak. A lejtőn maradtam le Partiéktól, az egyik hajtűkanyarban való kicsúszás miatt. A következő körökben még jobban lemaradtam, a lejtőn való félelem visszavette a teljesítményemet. Már azon gondolkoztam a 3.-4. körben, hogy kiállok, mert 5.-6. helyért nincs értelme kockáztatni a testi épségem. Még a 4. körben le akartam gurulni az itató zónához, hogy ott álljak ki. Sajnos nem tudtam már legurulni, mert a felső ugratóról túl gyorsan érkeztem le. Túl nagy szintet ugrattam be, és első keréken átbukva a bal vállam és a bukó bal oldala csillapította a földbecsapódást.
Fotó: Pataki Ferenc
Gyorsan felpattantam, mint ha mi sem történt volna, de éreztem, a bal vállamnál valami nincs rendben. A Lazer bukóm bal oldala megsérült, de nem repedt meg a héj szerkezete, a fejemen nem éreztem fájdalmat. Azt vettem észre, hogy kintebb állt egy kicsit kulcscsontom a kelleténél. Szerencsére a szuper könnyű bringám, a Merida O.Nine team nem sérült meg. Lekísértek az elsősegélyhelyre, ahol felkötötték a bal karomat, és hívták a rendezők egy autót. Leszállítottak a hegyről a célterületre, ahol a mentők megnézték a vállamat és megerősítették, hogy valószínű törés lesz.
Mondták, hogy menjünk be az ügyeletes kórházba röntgeneztetni. A János kórházban haránt törést diagnosztizáltak a röntgen alapján, de nem mozdult el a csont, ezért nem kell műteni. Csak kulcscsont rögzítő kötést kaptam, amit 4 hétig kell hordanom. Másnap egy ismerős orvos véleményét is kikértem, és csak egy kisebb korrekcióra volt szükség: helyére pattintotta a kulcscsontot, hogy szebben forrjon össze a törött csont.
A legrosszabbkor jött a sérülés: a szezon közepén, így fontos versenyből maradok ki, pl. maraton bajnoki címemet nem tudom megvédeni, és a következő, szentendrei Elimina Tourt is kénytelen vagyok kihagyni! Remélem az egyik kedvenc versenyemen, a Mátra Maratonon vissza tudok térni a csatasorba.”
Alig egy hete ért véget a 99. Tour de France, most három videó segítségével szeretnénk felidézni az év legjelentősebb kerékpárversenyének legemlékezetesebb pillanatait, főszereplőit.
Bradley Wiggins és a britek egyeduralmán kívül a fiatalokról is szólt ez a Tour, áttörést jelentett például a 24 éves amerikai Tejay Van Garderen számára, aki még maga is meglepődött a végén, hogy ötödik lett összetettben, s nem mellékesen elhozta a legjobb fiatalnak járó fehér trikót. Talán, ha nem a címvédő Cadel Evans-t kell ráncigálnia egyes szakaszokon, még egyel előrébb is végezhetett volna, de a lényeg ugyanaz: jövőre biztosan láthatjuk GT-n első számú emberként a BMC-ben.
A 22 éves szlovák Peter Sagan produkciójához nincs mit hozzáfűzni, a három szakaszgyőzelem és a zöld trikó önmagáért beszél. Első szakaszsikerénél még sokan morgolódtak, amiért egy métert sem vezetett az akciót indító Fabian Cancellarának, de nem várt sokáig a válasszal, tegyük hozzá, hogy két olyan etapot nyert emelkedő befutóval a végén, melyek neki lettek kitalálva, illetve egy jó formában lévő Philippe Gilbert-nek, de a belga önmaga árnyéka volt eddig idén.
Végül aztán Sagan bizonyított egy klasszikus tömeghajrán is, a német André Greipelt legyőzve. A szintén három szakaszt nyerő Greipellel küzdöttek a zöld trikóért is, de Sagan végül annak köszönhette a sima győzelmet, hogy a hegyekben otthonosabban mozgott, levadászott több részhajrát is szökésből (idén a részhajrák nagyon jól fizettek pontszámban, ami tovább színesítette a versenyt). Nem mellesleg csapata, a Liquigas, hozzávéve Vincenzo Nibali 3. helyét, a Sky mellett a Tour kiemelkedő gárdája volt. A mezőny leggyorsabb sprintere, Mark Cavendish ezúttal nem szólt bele a pontgyűjtésbe, sokat kellett dolgoznia Wiggins-nek, de azért három etapot ő is bezsebelt, emlékezetes sprinttel a Champs Elysees-n.
A fiatalok közül a szintén csak 22 éves francia Thibaut Pinot-t kell még kiemelnünk, aki armstrongi frekvenciával forgatott a hegyekben és a franciák első szakaszsikerét aratta idén. Pierre Rolland-nal, aki tavalyhoz hasonlóan idén is bezsebelte az alpesi királyetapot sok örömet okozhat még a galloknak. Persze a franciák aktuális nemzeti hőse, Thomas Voeckler nem állhatta, hogy esetleg kikerülhet a figyelem középpontjából, ő is nyert kétszer, másodjára a Pireneusok királyetapján, heroikus „da solo” produkció után, ami végül pöttyös trikót is ért. Közben szép csendben a sallangmentes nagyorrú és nagyszerű kerekes, Pierrick Fedrigo is hozta szokásos győzelmét a hazai közönségnek.
Jellemző egyébként, hogy a szakaszokról beszélünk, mert rengeteg izgalmas etapot láthattunk az idei Touron, a show szempontjából ezek szolgálták ki a közönséget. Szakmai szemmel nézve viszont – bármennyire is érzik úgy többen, hogy unalomba fullasztották a Tourt, a Team Sky és Bradley Wiggins művelt hihetetlent. Sokan vádolják is őket azzal, hogy nagyban emlékeztet produkciójuk az annak idején rettegett U.S. Postal-ra, de a másik oldalról is érdemes nézni a kérdést: A profi kerékpársport tisztul, az ezredfordulón bemutatott embertelen teljesítmények már a múlté, büntetlenül nem lehet „fullon lenni”. Éppen ezért jobban kijön a szakmai munka is, ami a Team Sky csapatánál elsőrangú, összeadódtak az apró részletek is, a végeredményt ismerjük.
A csapatból Chritopher Froome lógott ki picit, aki fegyelmezetlenségről tett tanúbizonyságot, elszakadt nála a cérna az utolsó hegyi szakaszon, amikor látványos műsort rendezett megmutatva, hogy ő gyorsabb tudna lenni a hegyen Wiggins-nél. Óvatosan bánjunk a „bezzeg neki kellett volna nyerni a Tourt” kijelentésekkel is… Egyrészt Wigginsnek egész évben bírnia kellett a nyomást, végig járni az utat, végigcsinálni a munkát, majd megküzdeni a teherrel és a felelősséggel, amit az jelent, ha valaki topfavorit a Tour de France-on. Ő nem hibázhatott. Rá volt kiélezve a csapat taktikája, aminek működnie „kellett” és működött is. Froome-mal együtt. OK, a fiatal Kenyából származó honfitárs néhányszor láthatóan gyorsabb volt a hegyen. Mert az volt a dolga, hogy nagyon gyors legyen azokon a szakaszokon. Rajta nem volt folyamatos lelki teher, könnyebben kaphatta el a „flow”, kerülhetett „áldott állapotba”. Hogy megnyerhette „volna” a Tourt? Nem. Mert Ezt a Tourt Wigginsnek kellett nyernie a Sky-ból. Az utolsó hegyi etapon bemutatott magatartás pedig abszolút nem profira vall, hiába jelentették ki, korábban, hogy egyszer majd Wiggins segíti győzelemhez Froome-ot, meglepő lenne, ha Froome sokáig folytatná még a Sky-ban.
A videóban láthatjuk a „defektes szakaszt” és Cadel Evans kálváriáját is, ami jellemzi az ausztrál idei Tour de France-át. Már az Alpokban is érezni lehetett, hogy nem az igazi, de a Pireneusokban „elfogyott” a címvédő. A 34 éves bringás jól használta ki tavaly csúcsformáját, és megérdemelten nyert Tourt, de ennyi volt. Sajnos rajta kívül sokan betliztek idén, többen önhibájukon kívül, még el sem érték az első hegyi etapot, de már elveszítették a versenyt. Érdekes, hogy nem annyira az extrém szakaszok – szerencsére nem voltak ilyenek idén – hanem a kevésbé összeszokott mezőny és a fáradtság (az első hét etapon nap-mint nap 200 kilométert kellett teljesíteni) okozták a sok bukást. A Garmin, a Rabobank és a Movistar emberei gyakorlatilag az első héten kipontozódtak, utólag nézve csak Wiggins, Nibali és Van Garderen nem. Szépségtapaszként David Millar (Garmin), Luis Leon Sanchez (Rabobank) és Alejandro Valverde (Movistar) is nyert etapokat. A Movistarból azonban az utolsó hegyi szakaszt óriási szóló után nyerő Valverde is rámutatott, hogy ha nem úszott volna el az elején az összetett, Wiggins-szel akkor sem lehetett volna mit kezdeni…
A Tour de France összetett végeredménye:
1. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 87:34:42
2. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:03:21
3. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:06:19
4. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team 0:10:15
5. Tejay van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:11:04
6. Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack-Nissan 0:15:43
7. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:15:51
8. Pierre Rolland (Fra) Team Europcar 0:16:31
9. Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team 0:16:38
10. Thibaut Pinot (Fra) FDJ-Big Mat 0:17:17
Ahogy azt a szerdai pályabejáráson már konstatáltuk, a nyom nagyon gyors és vannak benne bőséggel kihívást jelentő részek, de milyen legyen egy világkupa, még ha minden porcikájában el is tér a többitől.
Szokásos kora reggeli edzéskezdet, ismerkedés a pályával, majd jöttek a vélemények, tapasztalatok, és az elmaradhatatlan technikai bajok, illetve esések.
A pálya nagyon defektveszélyes, rengetegen jönnek le felnin, többször magyarjaink is áldozatul estek. Liszi Attila például az első két körét dobhatta is el, hiszen először hátsó, majd egy első defektet gyűjtött be. Ettingshausen Máténál láncvezető gondok akadtak több lépcsőben, azonban sikerült orvosolni, így nem akadályozta meg őt abban, hogy elegendő kört fusson.
Liszi Attila
A Magyar Bajnok Lukács Rajmiról se feledkezzünk meg, akinek a pálya stílusa láthatóan nem idegen, remélhetőleg az óra is ezt fogja majd mutatni.
A környezeten kívül a két szalagon belüli történések is elképesztően látványosak, Steve Peat valószínűleg javítani fog a jelenlegi 39-es rajtszámán, a másik „öreg” Mickael Pascal-t sem kell félteni, és ha már a helyieknél tartunk akkor a Mondraker-es Damien Spagnolo is úgy folyik le a pályán, mintha ezek a síkra ugrások és placcsanások a világ legegyszerűbb dolga lenne. Az éllovas Aaron Gwin-ről sokat nem tudunk mondani, ugyanis négy körnél egész biztosan nem ment ma többet. Védettnek védett, biztos döntőbe jutó, vajon esőre számít vasárnap, és ezért nem gyakorolja be a porszáraz nyomot?
Nekünk azonban a péntek a lényeg, az időmérő. Biztosan nagyon szoros lesz, századok fognak dönteni a „darálóban”, hibázás egész biztosan nem fér bele. Nem csak nekünk, a top 20-on kívül senkinek sem. Két és fél perces pálya igazán nyélen.
