Kusztor Péter a héten a franciaországi Tour de Alsace versenyen vesz részt svájci csapata, az Atlas Personal színeiben, és két szakasz után a 30. helyen áll összetettben.
A vasárnapig tartó UCI 2.2 kategóriás Europe Tour viadal első etapja sprintbefutót hozott, Kuszti a 29. helyen haladt át a célvonalon a győztes kazah Ruszlan Tleubajev mögött. Honlapján így ír az első napról:
„Egy teljesen sík körpályán kellett megtennünk 11 karikát, ami 147 kilométert jelentett. Igazán meleg időben mentünk az egész szakasz folyamán, ezért rettentő fontos volt a folyadékbevitel; én vagy hat kulacsot fogyasztottam el ebben a három és fél órában.
De nézzük, hogy mi is történt. A rajtot követő pár kilométerben kialakult egy kilencfős szökevénycsoport, melyben közülünk ott volt Pelo. Az előnyük folyamatosan nőtt, és mikor elérte a négy percet, az Endura csapata állt az élre, és megkezdte az üldözést. Nagy tempóban haladtak, de egy percnél közelebb nem tudtunk kerülni a spicchez, és ismét nőtt a köztünk lévő távolság. Én végig a mezőnyben helyezkedtem, semmi dolgom nem volt, csak annyi, hogy tegyem a kereket a mezőnyben, és minél kevesebb erőt pazaroljak el. Végül több alakulatból is az élre álltak, és három körrel a vége előtt utolértük a szökevényeket. Az utolsó két körben egyre jobban fokozódott az iram, ekkor én is előrébb mentem, nehogy valami bukásba kerüljek. A végső karikát megkezdve hatalmas volt a dulakodás, sajnos több bukás is történt.”
A mai napon már komolyabbra fordult a helyzet, komoly emelkedők is nehezítették a mezőny dolgát. Egy szökevéncsoport ért haza nagy előnnyel, a magyar bajnok a megfogyatkozott főmezőnnyel érkezett 15:46 perc hátrányban, az 51 helyen. A győzelmet a szökevények közül a brit Jonathan Tiernan-Locke szerezte meg, aki az összetettben is átvette a vezetést.
Mi történik akkor, ha két nagyágyú közös rendezvényt szervez? Csakis sikertörténtek kerekedhet belőle, semmi más! Ha bringázás, akkor Merida, ha Spinning®, akkor csakis Oxygen, az eredmény pedig egy hat éve folyamatosan felfelé ívelő rendezvény, amely immár nemzetközi hírű megmozdulássá nőtte ki magát.
Az idei évben nem kevesebb, mint 12 ország fiai-lányai nyomják a pedálokat Európa egyik legnagyobb Spinning® rendezvényén, az Oxygen-Merida Spinning® Nighton, ahol 5 külföldi és 2 magyar mesteroktató vezényletével teljesíthető a maratoni tekerés, a szokásos körítéssel: több ezer watt, nagyszínpad, óriáskivetítők, és minden egyéb, ami egyenesen a Nirvánába röpít a Spinner® nyergéből.
Lehet ezt még űberelni? Nem könnyű, de igen! A Meridán és a Spinning® élet hazai fellegvárának számító Oxygen termeken kívül 2012-ben bekapcsolódik a Northwave is, ugyanis a tekerés után egy-egy teljes női és férfi Northwave szett (cipő, zokni, nadrág és mez) talál gazdára a résztvevők között, valamint mindenki kedvére válogathat a Northwave shopban. Várunk Benneteket!
Sok a "semmibe" tartó ugrató. Embereink balról jobbra: Gács Péter, Ettingshausen Máté, Lukács Rajmund, Ettingshausen Máté
Csodálatos táj, hatalmas, havas, sziklás hegyekkel és egy 365 méter szintkülönbségű, huplis, veretős pálya, ez jellemzi a Val d’Isere-i downhill világkupát.
A helyszín egyszerűen lehengerlő, minden eddigi versenyünknél szebb, az utolsó 63 km (!) szerpentin pedig autózásilag a tökéleteshez nagyon közel áll.
A megérkezést követően fél napot gyönyörködtünk, majd elvégeztük a kezdeti feladatokat, és felmentünk gyalogos bejárásra. Igazi öregiskolás pálya, kevés épített elem, végig nyílt, semmi erdős rész. Egy alpesi világkupához-, illetve az itteni hegyekhez képest kevés a szintkülönbség (365 méter). Sehol egy gyökér, csupa görgős kő. Sok a nagy leléptetés, síkra ugrás és pattogás.
Sok a "semmibe" tartó ugrató. Embereink balról jobbra: Gács Péter, Ettingshausen Máté, Lukács Rajmund, Liszi Attila
Ritkán versenyzik a mezőny ennyire magasan, hiszen a cél van 1800-on, így a jetik és hegylakók nagy előnyben vannak. 🙂
Azonban inkább a limitkirályok versenye lehet ez, mivel rövid a pálya és el is lehet vállalni jó néhány dolgot. Vasárnap kiderül, addig pedig edzések, illetve pénteken a számunkra igazán lényeges időmérő.
Hárman képviselik hazánkat a francia DH világkupán, Lukács Rajmund és Liszi Attila a LiMiT Racing Team-ből, valamint Ettingshausen Máté a 2GP LiMiT Team-ből. Holnap jelentkezünk, addig is egy videó a pályabejárásról:
Véglegessé vált a hegyi országos bajnokság kiírása, amire az elmúlt években szokásos Parádsasvár-Kékestető útvonalon kerül sor, de új rendező egyesület szervezésében:
Versenykiírás: Magyarország Hegyi Bajnoksága 2012.
Rendező: Az Agria Kerékpáros és Triatlon Klub és a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség Időpontja: 2012. augusztus 5. (vasárnap) Start, rajtszámok átvétele a helyszínen: Parádsasvár, Kúlturház, Rákóczi Ferenc út.
Körpálya (lassúrajt!!!): Kossuth Lajós út – Rákóczi Ferenc út útvonalom 1.9 km hosszan
11:15 Haladó fiúk Cél: Nagy tisztásnál táv: 1 kör + 7.3 km
Serdülő leányok Cél: Nagy tisztásnál táv: 1 kör + 7.3 km
11:30 Serdülő fiúk Cél: Mátraháza helységtáblánál táv: 2 kör + 13 km
Ifi leányok Cél: Mátraháza helységtáblánál táv: 2 kör + 13 km
12:15 Ifi fiúk Cél: Kékestetőn a parkolóban táv: 3 kör + 17 km
Felnőtt nők Cél: Kékestetőn a parkolóban táv: 3 kör + 17 km
Elit és U23 férfiak Cél: Kékestetőn a parkolóban táv: 3 kör + 17 km
A verseny jellege: országúti mezőnyverseny, győz az a versenyző, aki a távot a leg rövidebb idő alatt teljesíti. Több korcsoport együtt indul, de az értékelés csoportonként lesz.
NEVEZÉS: info@batorfiteam.hu
A mellékelt nevezési lapon, 2012.07.31. éjfélig.
Igazoltak nevezése csak csapatban történhet, a csapatvezető megnevezésével, és licencszáma feltüntetésével. A rajtszámokat is a csapatvezető veheti át a helyszínen, a nevezési díj befizetése után.
Helyszíni nevezés: nevezési díj, plusz 1500 Ft.
Rajtszámok átvétele: 9:30 – 12.00 időpontban
Nevezési díjak a helyszínen fizetendők:
1-2. mezőnycsoport: 1500 Ft/fő
3. mezőnycsoport: 2500 Ft/fő
Nevezés törlési díja: 500 Ft.
SZABÁLYOK: Az MKSZSZ általános szabályai szerint, áttételmegkötés, bukósisak, stb.
A versenyen a közlekedési szabályok betartása kötelező, illetve a forgalomirányítók jelzései követendők. A verseny a közúti forgalom fenntartása mellett zajlik, a résztvevők az úttest jobb sávjában kötelesek versenyezni.
A kísérő járművek sorszámait az előző évi sorrend alapján osztjuk ki, a vezetői licenc bemutatása ellenében.
Csapatvezetői licenccel nem rendelkező kísérők, csak az utolsó sorszámos gépjármű után közlekedhetnek. Versenyorvos jelenlétéről gondoskodunk.
A fentiek figyelembevétele mellett az eseményem mindenki saját felelősségére vesz részt.
Díjazás: Az első három helyezett korcsoportonként bajnoki éremdíjazásban részesül, az elit férfi és nő, Magyar Bajnoki mezt húzhat magára. Eredményhirdetés Kékestetőn, az elit befutó után.
A változtatás jogát a rendezőség fenntartja.
Eredményes és balesetmentes versenyzést kívánunk!
Felelős szervező: Molnár Zsolt
Mob:06-70-377-1212
E-mail: agriaktk@gmail.com
Franciaországi olimpiai-krossz világkupára utazott két londoni kvótásunk: Benkó Barbara és Parti András.
Az olimpia előtti utolsó erőpróbán vesz részt Benkó Barbara (Focus-MIG Team) és Parti András (EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team). Az elmúlt hétvégén Pilisvörösváron a magyar bajnoki címet megvédő, Londonban magyar színeket képviselő két hegyikerekessel utazik Parti klubtársa, Juhász Zsolt is. A franciaországi Val ’d Isére-ben a világkupa-sorozat záró, 7. állomását rendezik júlus utolsó hétvégéjén.
„Anrdás és Barbi jó erőben van, az olimpiai felkészülésük utolsó állomásához érkeztek a világkupa alkalmával. A viadal amellett, hogy erőprópa, újabb világranglista-pontok szerzésére is ad lehetőséget. A versenyzés mellett természetesen már mindketten szem előtt tartják az óvatosságot, kerülni fogják a veszélyes helyzeteket. Versenyzőink vasárnap visszaindulnak Magyarországra, majd jövő héten szombaton, augusztus 4-én utaznak Londonba, ahol először fog a magyarok részéről egy férfi és egy női hegyikerékpáros rajthoz állni” – mondta Valter Tibor szövetségi kapitány.
A klasszikus távon Búr Zsolt nyerte a debütáló Gerecse Maratont, de a rövidebb kör befutója után egy idén visszatérő „nagyágyúnak” avagy Bakternek tapsolhattak a nézők, aki az éveken át garázsban pihenő magnézium Meridáját leporolva idén újra a versenypályán riogatja ellenfeleit…
Az alábbiakban a szervezők sajtóközleménye és Szabó András beszámolója olvasható:
Nem fogadta kegyeibe az idén életre hívott Gerecse Maratont az időjárás, amely a TakarékPont Mountainbike Challenge hatodik állomásaként került megrendezésre. A hazai maratonokon megszokottakhoz képest technikás és változatos útvonalat tovább nehezítette a hajnali és kora délelőtti esőzés. A mogorva idő azonban nem lehetett akadály, közel 200 induló bizonyította, hogy komolyan gondolják: a hegyikerékpározás nem teremsport.
Rajt
A hosszútávon indulók 10 órakor rajtoltak, akikre 63 km-es etap várt. Már első emelkedőn már kialakult a szűk élboly: Táncos Gábor (KTM – Digitaljet), Szalay Péter (X2S – Haibike Team) és Búr Zsolt (Bringabanda SC) lépett el a mezőnytől. Az első hosszabb murvás emelkedőn Búr Zsolt ritmust váltott és egy kissé eltávolodott az üldözőitől. Táncosnak „sok” volt a tempó, inkább visszamaradt, viszont Szalay őrült tempóban követte Búrt, aki féltávig 20 mp-et tudott lefaragni a hátrányából. Ekkor egy technikai hiba miatt rövid időre megállásra kényszerült, így Táncosék utolérték.
Búr Zsolt
Az utolsó frissítőnél – ami 15 km-rel volt a cél előtt – az élen tekerő Buzsónak már 4,5 perc előnye volt, amely elegendőnek bizonyult a győzelemhez. A hosszabbik táv élbolyának végső sorrendje Búr Zsolt, Szalay Péter, Táncos Sándor, Táncos Gábor és Makács Gábor lett.
A rövidtáv küzdelmei késhegyre menő csatát hoztak, ahol az utolsó pillanatig nyílt volt a verseny. A mezőny élén egymást váltó három kerekes, Pálmai Zsolt (Market Cycling Team), Imre Szabolcs (Merkapt SE) és Szabó András Balázs (Merida Maraton Team CST) az utolsó méterekig küzdöttek, míg végül Szabó, Pálmai, Imre sorrendben húztak át a célvonalon. A nők hosszútávját Ringelhann Fanni (Bike4Life) nyerte, míg a rövidtávon Scherk Tímea (Berguson Kellys Team) diadalmaskodott.
Néhány apróbb és könnyen orvosolható hiányosságtól eltekintve, jól sikerült a Gerecse Maraton debütálása, így bízhatunk benne, hogy jövőre ismét megrendezi a Tatabányai Kerékpáros és Triatlon Klub az eseményt.
A TakarékPont Mountainbike Challenge következő állomása a MOFÉM Underworld Kupa lesz, amely kőbánya sötét alagútrendszerébe csábítja a bringásokat. A föld alatti kalandra a nevezés már javában zajlik. Sőt, aki halogatja a jelentkezést az könnyen lemaradhat, hiszen a versenyen a résztvevők száma limitálva van. További információk a www.underworldkupa.hu oldalon.
A sokszoros magyar bajnok Szabó András, Bakter így tekint vissza a Gerecse Maratonra:
Az első alkalommal megrendezésre kerülő Gerecse Maraton izgalmas versenyt hozott, annak ellenére, hogy a Magyar Mountain Bike sport jelentősebb hányada nem képviseltette magát ezen a versenyen. Egyrészt az ideálisnak nem mondható időjárás, valamint, a másnap megrendezésre kerülő XCO Országos Bajnokság miatt sem.
A szervezők a rajszámok kiosztásánál nem álltak a helyzet magaslatán. Az előnevezettek csak igen hosszas sorban állás után vehették át az összekészített rajtszámokat. Eredetileg a hosszú távon akartam indulni, de a folyamatosan szemerkélő eső és hideg, a pálya állapotával kapcsolatos hírek (miszerint az előző esti felhőszakadás rendesen föláztatta, főleg a második kör útvonalát, amire csak a hosszútávosok voltak kénytelenek kimenni), valamint a V-fékkel fölvértezett paripám, ami szárazon még egész jól funkcionál, de esőben, sárban mit sem ér… Ezek miatt úgy döntöttem: elég lesz nekem a középtáv is.
Így még maradt is bő negyed órám átöltözni, mert a középtáv 10 perccel a főmezőny után rajtolt. Az első kör egy rövid szakaszt kivéve csak kevésbé volt saras. Amúgy a pálya (legalábbis az első kör) jól láthatóan, egyértelműen volt kiszalagozva. Ennek kifejezetten örültem, mert a középtáv első egyharmada után, leszámítva a pár lassabb hosszútávost, akiket utolértem, egyedül mentem majdnem végig.
Az utolsó pár kilométeren azonban Imre Szabolcs és Pálmai Zsolt befogtak és hárman kerülgettük egymást a célig. Szinte egy vonalban haladva kezdtük meg a sprintet, aminek igen látványos hármas sprintbefutó lett a vége, melyben, ha csak 1másodperccel is, de sikerült Pálmai Zsolt és Imre Szabolcs előtt befutnom, megszerezve a győzelmet.
Kusztor Péter a BMC Impec nyergében szerezte meg idén a bajnoki trikót
Kusztor Péter egy vadonatúj BMC Impec nyergében nyerte meg az országúti magyar bajnokságot, különlegessége, hogy már a 2013-as modelleket kapta meg csapata, a svájci Atlas Personal. Az ipari robot segítségével készülő Impec mellett bemutatjuk még az „edzőkerékpárt”, illetve a korábban használt Temmachine-t is.
Kusztor Péter a BMC Impec nyergében szerezte meg idén a bajnoki trikót
Sokat mondó, hogy még Kuszti, aki egyébként több szempontból is dicsérte az új Impec-et, megjegyezte, hogy ennyi pénzért biztosan nem venne magának bringát. Na igen, a kerékpárgyártás jelenlegi csúcstechnológiáit felvonultató svájci műremek egyúttal az egyik legdrágább is a világon, csak a vázszett másfél millió Ft körüli értéket képvisel, a komplett kerékpárok 2,5 millió Ft-tól kezdődnek, a legdrágább Lamborghini edition 6 000 000 Ft!
A 2013-as BMC Impec egyelőre csak a gyári csapatok versenyzőinek kiváltsága, még BatMan sem hajthatja
Mindezért a pénzért viszont valóbban többet kapnak a vásárlók és persze a szponzorált versenyzők, mint egy jól csengő márkanevet…
Masszív…
„Még soha nem volt ennyire jó kerékpáron, ahogy felültem, érezhetően jobb volt a korábbi gépünknél. Valahogy jobban viselkedik minden körülmény között, ha odalépek neki, nagyon megindul, nem vész el semmi erő. Jobb versenyzésre a geometria is, ennek alacsonyabbra csinálták a homlokcsövét, ami fontos a versenyzőknek.
A BMC Impec ereje a hátsó traktusban is rejlik
Én nem vagyok egy sprinter alkat, de azt mondják, sprinten még jobban kijönnek a váz jó tulajdonságai. És el kell mondjam, én nem szoktam nagy különbséget érezni kerékpárok között, szerintem amúgy minden bringával lehet gyorsan menni, ezért nem is szívesen véleményezném részletesen a kerékpárokat.” – mondja a magyar bajnok a BMC Impec-ről.
Alacsonyabb homlokcső 2013-ra a versenyzők igényeinek megfelelően
Érdemes ennek tükrében megnézni, hogyan áll össze az Impec váza:
Muffok mindenhol, de micsoda muffok…
Manapság már ritka a muffos illesztés a karbonvázak esetében, a svájciak mégis maradtak ennél a technológiánál csúcsmodelljüknél. Így tudják a csöveket és az illesztési pontokat a leginkább a terhelésnek megfelelően alakítani, továbbá a különböző csövekhez különböző szálelrendezésű karbonszövetet is használnak.
A váz minden csöve a terhelés szempontjából optimális anyagi jellemzőkkel rendelkezik
LSW – Load-Specific-Weave – technológia: A gyártáshoz ipari robotot alkalmaznak, aminek segítségével tökéletes pontos szálelrendezés az eredmény, mindezt a terhelésnek megfelelően változó keresztmetszet és falvastagság mellett.
A BMC gyár „Mikrobija”
SNC – Shell-Node-Concept: A muffok, mint a kagyló, két fél darabból kerülnek megmunkálásra, természetesen itt is a legideálisabb karbonból, és tökéletesen pontos, precíz megmunkálást tesznek lehetővé a váz összeillesztésekor. A muffos technológia további előnye az egyedi méretek gyártása.
A papucsok környékén is sugárzik az erő az Impec-ből
Közelről megnézve valóban ritkán látható precíz kidolgozással találkozunk, az élményt tovább erősíti a nyers felület, már-már kihívó nagyképűség a BMC-től: „Gyere komám, ha akarod, olvasd meg egyenként a szénszálakat, ha hibát találsz, küldd vissza…” A tapered fejcső már nem számít érdekességnek, a bowdenelvezetés viszont igen, amolyan „félig-belülvezetett”, de nekünk tetszik.
Bowdenvezetés
Ami brutális, az a hátsó traktus: nem véletlen, hogy harap a gép, ennél merevebbre talán nem is lehetne csinálni, az optimális csőformák, muffok, anyag kombinációja mellett, még egy apró elemet is láthatunk a támvillánál, ami nem csak merevítő funkciót tölthet be, de az aerodinamikát is javítja, s persze a design…
Győzelemre kész!
Felszereltség szempontjából Kusztiék csapata nem nagyon kedveli a konfekciót, évek óta Campagnolo alkatrészekkel szerelik a BMC vázakat, Campa edzőkerekeket és Easton versenykerekeket használnak.
BMC TeamMachine
A BMC TeamMachine: Evans tavaly még Tour de France-t nyert vele, Kuszti Tour de Bretagne-t
A korábbi versenygép, a TeamMachine már általában a svájci határ közelében pihen és edzőgépként funkcionál, azaz eltérő tulajdonságai miatt mégsincs már sokat szolgálatban:
A TeamMachine karcsú gazella az Impec-hez képest
„Amióta megkaptuk az Impec-et, edzésen is inkább rajta ülök, jobb azzal a kerékpárral hajtani, amivel versenyen is megyek, de ez nem azt jelenti, hogy sokkal jobb volna, egyszerűen csak más. Egyébként a TeamMachine könnyebb, az érződik, hogy az Impec-ben több anyag van, és ahogy mondtam más kicsit a geometria.”
Kecsesebb középrész, ami azért így is illik a manapság divatos oversized-hullámba
A TeamMachine váza egyébként hasonlóan többféle karbonszövetből készül, mint az Impec, de nem muffos technológiával, hanem több monocoque darabból áll. Rezgéselnyelő, rugalmasabb szövetet használnak például a támvilláknál és az első villa szárainál is. A TeamMachine esetében több hangsúlyt fektettek a komfortra, mint az Impec-nél.
A piros vonaltól lefelé rugalmasabb karbonszövet, hasonlóan a támvillákhoz
Érdekes a TeamMachine nyeregcső megoldása, ami csak a BMC-re jellemző: egy dugó szorítja a vázba a nyeregcsövet. Magában a nyeregcsőben – ami szögletes keresztmetszetű – találunk egy rezgéselnyelő betétet is.
Mit állítunk?
Hasonlóan az Impec-hez, a felszerelés a TeamMachine-en is Campa, persze nem hiányozhat a wattmérős edzőkerék, Kuszti szerint ez sokkal pontosabb segítséget ad az edzésekhez, amióta használja, mint korábban a pulzusmérő.
A PowerTap minden edzésen a bringában figyel, akár Impec, akár TeamMachine
Bár tudjuk, hogy a BMC-ből soha nem lesz tömegcikk, de a Moab Kerékpárüzletnek köszönhetően egyre több svájci csoda tűnik fel a magyar utakon is. Kuszti TeamMachine bringája például 1 200 000 Ft-tól, a „kistestvér” RaceMachine 950 000 Ft-tól kapható. A hobbi sportolóknak tervezett RoadRacert nekünk is alkalmunk volt kipróbálni, a teszt IDE KATTINTVA olvasható.
Hajrá Kuszti!
2013-ra a BMC egyébként több újdonságot is tartogat, az eddigi jól bevált modellek mellett több kivitelben lesz kapható az idei paris-roubaix-n debütáló Granfondo, illetve kihoznak egy aero változatot a mezőnyversenyekre is Timemachine TMR01 néven. Remélhetőleg a 2013-as újdonságokat is tesztelhetjük majd.
Az Amatőr Kupa idei tizenegyedik fordulójaként ismét Salgótarjánba várják a hazai országúti kerékpáros mezőnyt július 29-én, vasárnap. Az immáron hetedik alkalommal megrendezendő Tarján Kupa a megszokott, 26,7 kilométer hosszú, Salgótarján – Mátraszele – Kazár – Salgótarján körön zajlik majd.
A Salgótarjáni HKE rendezvényén újfent a nógrádi megyeszékhely városközpontja lesz a centrum, a felnőtt férfiaknak és nőknek három, míg az utánpótlás-korosztályoknak és a senior kategóriáknak egy kört kell megtenni a fenti nyomvonalon. Szintén az egy körös futamra várják a szervezők azokat a vállalkozó szellemű hobbi kerékpárosokat is, akik úgy döntenek, kipróbálják magukat a Tarján Kupa pályáján.
Az eseménnyel kapcsolatban túlzás nélkül kijelenthető, hogy aszfaltminőségben a magyar versenyek átlagától jobb minőségű nyomvonalon zajlik majd, az előző évek időeredményei alapján a győztesnek 40 km/h átlagsebességet kell produkálnia. A szervezők az eddigiekben megszokott rendezési színvonalat szeretnék biztosítani a résztvevők számára, így az idei évben is mintegy 100 rendező segíti a verseny sikeres lebonyolítását a rendező egyesület, a rendőrség és a polgárőrség, valamint a kísérő motorosok részéről. A gyors és pontos eredményhirdetés érdekében idén is az eddigiekben hiba nélkül működő elektronikus rendszert élvezhetik a résztvevők, a dobogósok pedig a megszokott ajándékcsomagokkal gazdagodnak majd. A felfrissülésről az eseményen az EthicSport és a Haas gondoskodik, a VII. Tarján Kupa legfőbb támogatója – az előző évekhez hasonlóan – ezúttal is Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata.
A versenyre kedvezményes előnevezési lehetőséget is biztosítanak a szervezők, melyet július 25-ig lehet kihasználni az érdeklődőknek. A verseny kísérőeseményeként a Samsung „Smart Sport a Gyermekekért” kampánya is Salgótarjánba is érkezik, ahol az egészséges, sportolással teli életmódra hívják majd fel a figyelmet és egyben játékra is invitálják majd a résztvevőket. Részletes információk a rendező egyesület honlapján, a www.salgotarjanihke.hu oldalon érhetőek el.
Bemutatjuk a Tarján Kupa nyomvonalát
Július 29-én rendezi a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület a VII. Tarján Kupa országúti kerékpáros mezőnyversenyt, a 2012-es Amatőr Kupa tizenegyedik állomásaként. Az alábbiakban a 26,7 kilométer hosszú, Salgótarján – Mátraszele – Kazár – Salgótarján nyomvonallal, a verseny pályájával lehet megismerkedni:
Rajt Salgótarján városközpontjából, amely két sávon idén is lezárásra kerül. A városközponton csak a szervezők által kiadott matricával rendelkező kísérőautók hajthatnak majd keresztül! (Fotó: Bernard László "Gyurma")<br />A képre kattintva galéria nyílik!A városból kifelé tartva enyhe emelkedésű nyomvonalra kell számítani, amit a végén egy néhány száz méter hosszú domb zár le (Fotó: Kéri István)Bár az "emelkedő" jelző enyhe túlzás, itt már a korábbi évekhez hasonlóan várhatóan idén is kiderül, hogy ki is tarthat majd a főmezőnnyel (Fotó: Bernard László "Gyurma")A gericen való átbukás után jobbra, Mátraszele felé tartunk (Fotó: Kéri István)A vízválasztói tavak mellőzése mellett már jó tempó várható, a nyomvonal egészen Mátraszeléig szinte folyamatosan enyhén lejt (Fotó: Kéri István)A bárnai elágazóban újfent tartjuk az egyenes irányt (Fotó: Kéri István)A tempós szakasz az előző években többször is folyamatos szökési próbálkozásokkal tartkított volt (Fotó: Bernard László "Gyurma")Mátraszele belterületén jobbra, Kazár (a tábla szerint pedig Kisterenye) irányába tartunk (Fotó: Kéri István)A település szélén található 100 méteres pukli után tovább folytatódik a lejtőzés (Fotó: Kéri István)A mizserfai elágazóban is tartjuk az egyenes irányt (Fotó: Kéri István)Az útvonal legalacsonyabb pontja a rákóczibányai elágazó, amelyben újfent egyenesen haladunk tovább Kazár felé (Fotó: Kéri István)A gyönyörű palóc településen keresztül haladva már fejben készülhetünk a pálya igazi emelkedőjére (Fotó: Babka Szabolcs)A híd után közvetlenül Salgótarján felé, jobbra kanyarodunk - itt sajnálatosan az aszfaltra festett jelek, a közlekedési táblákra tett irányító nyilak és a polgárőrök ellenére is van aki nem figyel és egyenesen szeretne tovább haladni (Fotó: Kéri István)Ha idáig nem, akkor majd itt rostálódik meg igazán a mezőny a 2,5 kilométeres 112 méter szintkülönbségű emelkedőn (Fotó: Bernard László "Gyurma")A két település közötti aszfaltcsík hibátlan minőségű (Fotó: Babka Szabolcs)A városba való begurulás a merészebbek számára könnyedén 80 km/h környéki sebességű is lehet, itt azonban majdnem minden évben történik baleset a kanyarokban a sebesség nem megfelelő megválasztásából. Az aszfaltjelek a ti érdeketekben vannak felfestve, vegyétek komolyan a felkiáltójeleket! (Fotó: Kéri István)Salgótarján városközpontjához érkezve egy jobbossal rákanyarodunk a főúra, ahonnan még 1,2 kilométernyi lehetőség nyílik a taktikázásra a célvonalig (Fotó: Bernard László "Gyurma")
A verseny pályája (mely a lenti képgalériából ismerhető meg részletesen) a salgótarjániak egyik kedvenc edzőköre is egyben, melynek oka a környékbeliekhez képest gyérebb forgalom, valamint az elfogadható minőségű aszfaltozás. Alapjában véve elmondható, hogy a települések közigazgatási határain belül azért érdemes odafigyelni arra, hogy hova tesszük a kereket, a külterületi útszakaszok azonban átlag feletti állapotban vannak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akár a Hungaroringen is érezhetnénk magunkat, de tapasztalt országúti versenyzőink véleménye alapján összességében a magyar átlag felettinek tekinthető a Tarján Kupa pályája.
A verseny problémamentes megrendezéséről közel száz segítő gondoskodik, a szervezető egyesület, a rendőrség és a polgárőrség, valamint a kísérő motorosok oldaláról. Ha egyetlen személy sem lenne a nyomvonal mentén és az elágazókban, akkor sem tévednének el azonban a résztvevők, mivel minden jelentős útelágazásban a közlekedési táblákra akasztott, valamint az aszfaltra festett nyilak is segítik majd az eligazodásotokat.
A környék látnivalóiról, szálláslehetőségeiről a Salgótarjáni TDM szervezet honlapján, a www.salgotarjan-turizmus.hu oldalon érhető el részletes információ.
Benkó Barbara a július 22-én, Pilisvörösváron rendezett mountain bike XCO országos bajnokságon hazai pályán megvédte a bajnoki trikót, erről számol be legfrissebb blogjában:
Van, ami mit sem változott! Még mindig a hazai közönség előtt a legjobb versenyezni. Főleg úgy, hogy a szülővárosom, Pilisvörösvár adott otthont a 2012-es Magyar Bajnokságnak, így a családom és sok barátom is kilátogatott a versenyre. Talán ezért is, de igazából nem tudom az okát, de nagyon ideges voltam a verseny előtt, már szombaton is.
Annyira szerettem volna ezt a mezt, mint még talán soha, plusz tudtam, hogy sok ismerős kijön és el akartam oszlatni a kételyeket, hogy esetleg mégsem én lennék a legalkalmasabb arra, hogy képviseljem Magyarországot a londoni Olimpiai Játékokon! Remélem, ezek után ez most már végleg sikerült, vagy ha nem, akkor nem tudom, mit kellene még tennem… De igazából nem is érdekel, mert rosszindulatú emberek mindig lesznek, olyat úgysem tudok csinálni, hogy mindenkinek tetsszen, de az a szerencse, hogy sokkal-sokkal több, aki szurkol és örül, hogy mehetek, ahogy én is, és ígérem, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy méltóképp képviseljem hazánkat Londonban!
És itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a sok bíztató üzenetet és levelet, nagyon sokat jelent és örülök, hogy ennyien velem vagytok, így biztosan nem lehet majd gond kint sem! Tudtam, hogy nem vagyok teljesen pihent, hisz edzőtáborból érkeztem és itthon is folytattam a nem épp verseny előttre szabott edzéseket, de most az Olimpia prioritást élvez, és bíztam benne, hogy nem lesz gond és képes leszek kicsit fáradtabban is megvédeni a Bajnoki Címemet!
Éreztem a lábaimban, hogy nem teljesen fittek, kimaradt egy hosszabb versenymentes időszak is az edzések miatt, a kis szervezetem szintén tiltakozott a versenyterhelés ellen, különösen az első körben, de aztán egyre jobban éreztem magam. Kellett ez, mert jövő héten Világkupa, ráadásul 2000 méteren, úgyhogy lesz egy kis légszomjunk is, ha esetleg a pálya nem lenne elég kihívás. Val d’Isere új helyszín, tehát semmit nem tudni a pályáról.
Abban biztos vagyok, hogy Világkupa lévén nem lesz egyszerű. Nekem a cél természetesen a dobogó, de kockáztatni nem fogok Olimpia előtt egy héttel, tehát amellett, hogy egy jó versenyt szeretnék menni, épségben is szeretnék célba érkezni!
Vissza a versenyhez: az első körről már elsőként érkeztem, a hosszú emelkedőnek majdnem a tetejéig Dósa Eszter csak minimális hátránnyal követett engem, hallottam, hogy jön mögöttem, de a lefelében sikerült neki látómezőn kívülre kerülnöm és innen csak növeltem az előnyöm, igaz, saját tempómat mentem, egyszer próbáltam meg kizökkeni ebből, amikor Parti Andris utolért és gondoltam majd ezen a kevésbé meredek részen kicsit utazok a hátsó erekén.
Ezt egészen 1 másodpercig sikerült is kiviteleznem, hihetetlen sebességkülönbséggel előzött meg, nem véletlenül védte meg ő is a Bajnoki Címét, kimagaslott a mezőnyből! Nálunk, és a fiúknál is gyakorlatilag már az első kör után kialakult a végleges sorrend, ami a dobogót illeti, Eszter érkezett a 2. helyre, a 3. pedig Módos Gabi lett! Andrist Juhász Zsolti követte, míg a dobogó 3. fokára a minden ugratónál a fotósoknak pózoló Blazsó Marci állhatott!
A hazai pálya előnyeit annyira nem sikerült kiélveznem, mivel mindössze háromszor edzettem a pályán, mert ugye nem voltam itthon, de tetszett, főleg az új részek és az épített elemek, még ha a profil-egy hosszú felfelé és egy lefelé-annyira nem is az én világom, sikerült megbarátkozni a nyomvonallal! Óriási gratuláció és köszönet a clubomnak, a PCCC-nek a szuper rendezésért, ismét bebizonyították, hogy képesek az egyik legszínvonalasabb magyar versenyt megrendezni!
A szintén vörösvári, junior Bajnok Bányai Dominik lett, nagyon gratulálok Domi, bár kicsit fáj, hogy a fejemre nőttél és most már nem Te jössz velem edzeni, hanem maximum én mehetek veled, ha Te is úgy akarod…:) Viccet félre téve, impresszív versenyzést mutattál be, kétség nem fér hozzá, hogy jelenleg Te vagy a legjobb a korosztályodban, viseld büszkén a mezt egy évig, megérdemled!
Óriási köszönet Apunak és Bercinek a segítségért, tip-top volt, valamint mindenkinek, aki szurkolt és ilyen fantasztikus hangulatot varázsolt a pálya szélére, a legnagyobbak vagytok!:) Akinek pedig még maradt ereje, kérem, gondoljon rám a szombat délutáni kávéja közben, 16:30-kor start a francia Világkupán!
A hétvégi pilisvörösvári Honda Éles XCO OB volt a negyedik alkalom, hogy cross country országos bajnokságon rajthoz álltam. Az első 2008-ban volt, amikor a középtávot sikerült megnyerni, majd utána elitben a „futottak még” helyezést értem el. 2010-ben harmadik lettem, a tavalyi pedig kimaradt.
Az idei évi céljaim közt a hosszú távú maratonok teljesítése és a cross country verseny(ek) másodosztályának dobogós helyezései szerepeltek. A hosszú távú maratonok nem hozták/hozzák még a várt eredményeket (ezen nem is lepődök meg), így Marcival abban maradtunk, hogy megpróbálom kihozni a maximumot a cross country bajnokságból.
fotó: hegyibringa
Nemrég sikerült beszerezni egy wattmérőt, hozzá pedig egy szuper órát, amivel minden apró részletet naplózni tudok. A wattmérő használata közben teljesen más sprintelni! Ilyenkor látom igazán, hogy a pulzusmérés mennyire pontatlan, mennyire becsapja a bringást. Míg egy 1 perces sprint utolsó 5-10 másodpercét pulzusmérővel el lehet sumákolni, mert a pulzus nem esik vissza, addig a wattmérőnél ezt nem lehet megcsinálni, nem lehet becsapni, mert akkor az átlagwatt nagyot zuhan. Úgy érzem, mindenképp hasznos az edzés szempontjából.
Így tehát az utóbbi 3 hét sprinteléssel és erőedzéssel telt. Veszprém szélén, a Csatár-hegyen találtam egy 16-17 perces edzőkört, amiben 180 méter szintkülönbség van, ebből fele szinte kistányéron való mászás. Volt, amikor 1500-1700 méter szintet gyűjtöttem itt össze.
Igyekeztem minél többet pihenni is a verseny előtt, remélve, hogy az is segít. Így talán nem meglepő, hogy nagy reményekkel, bizakodva érkeztem a versenyre.
Vasárnap reggel mégis álmosnak éreztem magam és a combom is fájt kissé. Ezeket nem értettem, hiszen elvileg mindent jól csináltam.
Egy fél – háromnegyed órás bemelegítés kicsit helyrerázott, majd hamarosan már a rajtvonalnál idegeskedhettem: Vertich Tomi, Erős András, Bene Zoli. Kösz! Mit keres én itt? Mindegy, fogak összeszorítva és RAJT!
Elsőként lőttem ki, de nem akartam elkapkodni, így hamar visszavettem. Vertich Tomi és Bene Zoli szélárnyékában utaztam egy keveset, majd az aszfalt végén előreálltam és elsőként fordultam a terepre. Nem rohantam, mert nem itt dől el semmi. Nyugodtan – már amennyire nyugodtan lehet menni, amikor legalább 3-an üldöznek, akik ugyanazért jöttek, amiért én – tempóztam felfelé az emelkedőn.
Egy hosszabb murvás szakasz közepénél úgy hallottam, hogy nagyon közel vannak mögöttem a fiúk, így az erőltetett meneten kicsit gyorsítottam még. Sikerült elszakadnom mindenkitől és a saját tempómban teljesíteni a következő 3,5 kört.
Másodosztály felnőtt férfi dobogó (balról jobbra: Vertich Tamás, Tóth András, Bene Zoltán)
Az egy perccel előttünk rajtoló Master1-esek közül is sokat befogtam, ami motiválóként hatott, hogy gyors vagyok.
A pálya utolsó részén levő fa ugrató vonzotta a legtöbb nézőt. Nem is csodálom, hisz tényleg izgalmas elem volt és sok remekül kivitelezett ugrást is láthatott a közönség. (Persze néhány hatalmas firkálás is volt.)
Kicsivel több, mint egy perces előnnyel sikerült célba érnem és elérni az idei évre kitűzött egyik célomat.
Csapatunk "éremgyűjteménye"
A csapat szempontjából a hétvége eredményesnek mondható, mert Viki a szombati Gerecse maraton hosszú távjáról és az országos bajnokság másodosztály női kategóriájából is második helyett hozott el, Blazsó Marci pedig az Elit férfiak közt lett 3. (Elit felnőtt férfiaknál második.).
Köszönöm szépen a verseny közbeni szurkolást és a bíztató szavakat mindenkinek!
