A kerékpársport legismertebb macsója, az olasz Mario Cipollini mindig is megosztotta a közvéleményt, mindig is extravagáns szerepben próbált tündökölni. Legújabb merész húzása az Eurobike-on: Super Mario éppen a 007-es ügynök, James Bond szerepében tündököl, erre építve a nevével fémjelzett márka legújabb modelljének bevezetését.
Mario Cipollini az Eurobike-on
Cipo ezzel hozta szokásos formáját, vagyis ki (vagy mi) más lehetne a kiállítás legérdekesebb produkciója, mint Super Mario standja. Lehet rá bármit mondani, szeretni vagy nem szeretni, de egyet nem lehet elvitatni, profi gépezet működik mögötte, és minden a helyén van.
Mario Cipollini az Eurobike-on
A legtöbb gyártó hozza a standját, jobb esetben egy ütős látványtervvel rukkol elő, Cipollini természetesen ennél jóval nagyobb intézmény. Nem véletlen, hogy a legkönnyebben úgy lehet megtalálni az MCipollini standot, ha a legnagyobb tömeget keressük a 12 hangár legnagyobbikában, az A1-ben…
Mario Cipollini az Eurobike-on
Belépve a „szentélybe” néhány kerékpárt találunk,sejtelmesen megvilágítva, persze „véletlenül” ebben a sejtelmes megvilágításban a legjobb képek készíthetők saját fény használata nélkül az egyébként önmagukban is figyelemre méltó kerékpárokról.
Mario Cipollini az Eurobike-on
Persze valójában mindenki egy fekete palásttal letakart gép felé pislog, mi lehet alatta??? Az MCipollini RB1000, amivel kapcsolatban ugyancsak emlékezetes videó készült? Nem, hiszen az itt van mellette. Persze hamarosan biztosan bemutatják az új videót is, de mégis van az egészben valami izgalmas, valami titokzatos…
Mario Cipollini az Eurobike-on
És egyszer csak beviharzik a Király, vagyis Super Mario, akarom mondani maga James Bond kerékpáros ruhában! Hey! Tutto bene! Irány a letakart gép, Cipollini leleplezi cége legújabb termékét. Professzionális!
Mario Cipollini az Eurobike-on
Az olasz sztár pár percig élvezi, hogy kattognak a gépek, villognak a vakuk. Megnyugtatok mindenkit, senki másra nem mered ennyi kamera az egész kiállítást tekintve.
Mario Cipollini az Eurobike-on
Aztán Cipo kivonul, újabb pár percre leplezetlenül hagyja a vörös-fekete csodabringát, hogy a technokraták, akik esetleg vannak annyira kockafejűek, hogy érdeklődnek egy MCipollini kerékpár műszaki paraméterei iránt, fotózhassák a gépet is.
Mario Cipollini az Eurobike-on
Az új termék neve: Bond. MCipollini Bond. Kevésbé futurisztikus, mint az RB1000, szakítva ideiglenesen a Dura Ace-szel szerényen rábiggyesztettek egy Super Record szettet, a legtöbb kiegészítőt pedig az FSA szállítja idén.
Mario Cipollini az Eurobike-on
Sok idő azonban nem marad a bringára, Cipo ugyanis érces hangján mindenkit a kivetítő elé invitál, hogy együtt nézzük meg a legújabb videót. Őrület… James Bond felnyalábolja a titkos terveket, elviharzik egy sportkocsival, majd kiszáll, előveszi a csomagtartóból a bringát, és hátán a tervekkel belószol a hegytetőn, a két gonosz motorosnak esélye sincs utolérni – bringás-motoros üldözés szűk lejtőkön… Cool, cool, cool!
Mario Cipollini az Eurobike-on
A hatás nem marad el… És a koccintás sem, jut bőven pezsgő a közönségnek, hogy mindenki jó szájízzel hagyja el a standot. Hogy volt ott valami jóféle kerékpár is? Persze. Illetve nem jó, hanem a legjobb. Miért is? Egyértelmű: mert Cipollini neve díszeleg rajta.
Az elmúlt években a Vuelta egyéni időfutamait a sík, unalmas, általában autópályán abszolválandó megmrettetések jellemezték. Ezzel a hagyománnyal most szakítottak a szervezők: az idei verseny egyetlen egyéni kronója félig hegyi időfutamnak bizonyult, és igencsak technikás lett. Tudjuk, hogy a CC MTB futamok jobban hasonlítanak az időfutamokra, mint az országúti mezőnyverseny, de az Astana svéd egykori montis Eb-győztese akkor is nagy meglepetést okozott…
Ilyen a hosszú időfutam volt tavaly... és lényegében minden azelőtti Vueltán...
A legjobb példa a régebbi Vuelta időfutamokra a 2007-es Zaragózai, ahol 52 km-t lényegében egy oda-vissza egyenesen, a félsivatagban kellett a versenyzőknek teljesíteni. Egyetlen kanyar a visszafordító volt. Minden tiszteletünk Bert Grabsch-é, a szakaszgyőztesé, de a sem a versenyzők, sem a közönség számára a szakasz nem jelentett különösebb élvezetet. Tavaly pedig Salmancában volt egy hasonló élményünk. Ma a Cambados és Pontevedra közötti szakasz minden, csak nem sík, és nem egyenes.
Idén pedig ilyen!
A véget nem érő kanyarok, a hajmeresztő lejtmenet keményen igénybe vette a versenyzők idegeit, és nekünk is volt miért izgulni. Ráadásul az útfelület is inkább a hazai utakat idézte, mint az egyébként kiváló spanyol infrastruktúrát.
Ez a pukli azért nem volt éppen könnyű, de még lefele sem!
Az összetettben hátul állók indultak természetesen először, közöttük a Sky-os tasmán ördög, Ritchey Porte volt a leggyorsabb, aki rengeteget vezet Chris Froome-nak, de az utolsó emelkedőkön rendre megpihen, hogy a következő nap is képes legyen a tempót diktálni a Sky első emberének. Ő tőle a baszk Benat Intxausti (Movistar) vette át a vezetést, majd fenomenális idővel a svéd Fredrik Kessiakoff ülhetett a „trónusra”.
Az Astana svédjének volt lehetősége rápihenni erre a szakaszra, nem úgy, mint az összetettben érdekelt négyesfogatnak, akiknek nap mint nap top formát kell mutatni. Mnt CC-s montis, Kessiakoff tud felfele menni amire ezen a szakaszon mindenképpen szükség volt, és aki egy hajmeresztő sziklás lejtmenetet is is meg tud oldani versenyhelyzetben, az nem fog megijedni a mai szakasz technikás zuhanó kanyaroktól, illetve a rossz minőségű aszfaltburkolattól. Tehát végtére testhez álló volt ez az időfutam a svéd számára, és tudott is élni a lehetőséggel.
Elképesztő tempóban az elejétől egészen a célig...
Az esélyesek közül már a táv első felében is látszott, hogy Contador elszánt, és minden erejét mozgósítja, hogy átvegye a piros trikót, vagy legalábbis időt hozzon riválisain. Froome megpróbált lépést tartani vele, Valverde és Rodriguez kissé távolabbról figyelte az eltiltásból szó szerint frissen visszatérő honfitársat.
A végén hajszálon múlt a trikó sorsa, és kissé még szorosabbra alakult a verseny a három legnagyobb esélyes, Contador, Froome és Rodriguez között. Persze hátra van még az utolsó hét fantasztikus hegyi tűzijátéka, amely még bőven módosíthat a mostani álláson, akár még Valverde is visszazárkózhat az elhúzni látszó hármasfogathoz.
Így kell montis módjára lefele menni egy időfutamgéppel!
A 11. szakasz végeredménye:
1. Fredrik Carl Wilhelm Kessiakoff (Swe) Astana Pro Team 0:52:36
2. Alberto Contador Velasco (Spa) Saxo Bank – Tinkoff Bank 0:00:17
3. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:00:39
4. Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team 0:01:08
5. Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team 0:01:09
6. Richie Porte (Aus) Sky Procycling 0:01:15
7. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 0:01:16
8. Cameron Meyer (Aus) Orica – GreenEdge 0:01:17
9. Andrew Talansky (USA) Garmin – Sharp 0:01:24
10. Jonathan Castroviejo Nicolas (Spa) Movistar Team 0:01:34
Nagyot küzdött Purito, hogy megtarthassa a piros trikót!
Az összetett állása:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 40:26:15
2. Alberto Contador Velasco (Spa) Saxo Bank – Tinkoff Bank 0:00:01
3. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:00:16
4. Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team 0:00:59
5. Robert Gesink (Ned) Rabobank Cycling Team 0:02:27
6. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team 0:02:54
7. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale 0:03:39
8. Andrew Talansky (USA) Garmin – Sharp 0:04:08
9. Laurens Ten Dam (Ned) Rabobank Cycling Team 0:04:22
10. Bauke Mollema (Ned) Rabobank Cycling Team 0:05:10
Az elkövetkezendő két hónapban szinte napi rendszerességgel találkozhattok majd a kerékpáripar legnagyobb európai kiállítása, az Eurobike, vagyis a 2013-as kerékpárok bemutatásával! Első bejelentkezésünk most egy képes kedvcsináló, a Demo Day-ről, a tesztnapról, ahol minden évben számtalan friss fejlesztést először kaphatunk a lábaink közé.
Eurobike 2012 - Demo Day
Az Eurobike kiállítási területén egyébként 1200 kiállító mutatja be egy héten keresztül 2013-as újdonságait, 45 országból, 100 000 négyzetméteren. Ezt előzi meg kedden a Demo Day egy kisebb szabadterületen, körülötte országúti, és mountain bike tesztpályákkal… Naná, hogy minden évben ez a kedvenc napunk…
Eurobike 2012 - Demo Day
Mielőtt megérkeztünk, az volt a terv, hogy a fellelhető 27,5-es kerekű mountain bike-okról készítünk komolyabb körképet, nos nem volt túl népes a felhozatal, plusz az előbb említett nehézségek miatt a terv dőlt. Hagytam, hogy alakuljanak a dolgok ahogy, ösztöneimre hagyatkoztam, és az első delikvens egy klasszikus cyclocross kerékpár volt. Csak úgy, mert megtetszett.
Eurobike 2012 - Demo Day
A Ritchey acél krosszgépéről később bővebb írással is jelentkezünk majd, stílusos, kényelmes, nagyon szerethető (sőt, egyenesen beleszerelmesedhető) bringa.
Eurobike 2012 - Demo Day
Menet közben a sátrak mellett felállított pumptrack-en (itt egyébként nem csak a kerékpár kategóriák, hanem a generációk, 4-től 40 évesig is eléggé össszemosódtak) is elemében érezte magát, mint ahogy később az XC-pályán is, hiába nem ezekre gondolt a „Jóisten”, amikor teremtette. Érdekes választás kezdésnek…
Eurobike 2012 - Demo Day
A folytatásban aztán végleg dőlt az előzetes elgondolás, amikor harmadszor próbálkoztam megszerezni egy Scott 650B kerékpárt, mérgesen átsétáltam a Shimano sátorhoz, fogtam egy új 11 sebességes mechanikus Dura Ace szettel szerelt bringát, és nagyjából itt le is rendeztem a prekoncepciókat, élvezzük inkább fesztelenül a csodaszép időt csodabringák nyergében…
Eurobike 2012 - Demo Day
A 10-es szett méltó utódjának tűnő új 11-es Dura Ace próbája után következett azonban az igazi csodabringa, a nap, vagy talán az egész kiállítás csúcspontja: A hidraulikus tárcsafék- és elektronikus váltórendszerrel szerelt C59 Colnago. Természetesen Róla is jelentkezünk majd bővebben, mindenesetre „Ernő bácsi” konzervatívként számon tartott műhelye jól megviccelte az innováció élharcosait, hiszen ha jól tudom, a világon először jelentkeztek szériában gyártott hasonló kerékpárral.
Eurobike 2012 - Demo Day
Legyen elég róla annyi, hogy amikor végeztünk a kötelező fotókkal, az eddigi Eurobike Damo Day-ek történetében először döntöttem úgy, hogy hanyagolom kicsit a kötelező munkát, és elmegyek a környéken csak úgy biciklizni egy órát…
Eurobike 2012 - Demo Day
A mountain bike fronton Andrisékat a Speci stand kerítette hatalmába, megirigyelve az edzőjük, Blazsó Marci által használt technikát, S-Works Epic 29-erekkel kezdték meg a körözést.
Eurobike 2012 - Demo Day
A legjobb 29-es össztelósok a világon, a Brain-nél nincs jobb, semmilyen más bringa nem kellene, főleg ha meg lehetne kapni egy Magellan áráért… Röpködtek a hasonló jelzők.
Eurobike 2012 - Demo Day
A tesztgépeken megjelentek a 2013-as, eddig nem próbált alkatrészek is. A Specin például a Sram XX markolatváltó, az új 29-es karbon Colnago merevfarúban (ami súlyban valahol a 9 kg-ot közelítette alulról) pedig egy karbonküllős Mavic CrossMax SLR díszelgett.
Eurobike 2012 - Demo Day
Andrisnak sikerült végül csak sikerült a 27,5-es tervet is teljesíteni, merev és össztelós fronton is, utóbbiból a Scott Genius-t sikerült ötödik próbálkozás után megszerezni, amiről szintén jelentkezünk majd bővebb beszámolóval.
Mint ahogy sok minden mással, hiszen amikor ezeket a sorokat pötyögöm a gépbe, már javában pörög a kiállítás első napja…
Minden bizonnyal az idei Vuelta legkönnyebb szakasza várt ma az első hét tűzijátékától kissé elcsigázott mezőnyére. A holnapi egyenkénti időfutam előtt az összetettben esélyeseknek még lehetőség nyílt egy regeneráló edzésre, a tucatnyi sprinter pedig megragadhatta ama ritka alkalmat, amikor még meg lehet csillogtatni a hajrázó tehetségüket. Abraham Olano szerint ez a szakasz a leglátványosabb, a Galíciai tengerpart páratlan szépségét élvezhették a versenyzők, és nem mellesleg a közönség is.
Dagenkolb folytatta remek szereplését az idei Vueltán
Az egyetlen aprócska emelkedőt a 166 km-es szakasz 30. kilométerénél abszolválta a mezőny, majd onnantól az Atlanti óceán partja mentén vezetett az útvonal. Ketten vállalkoztak ma szökésre, Adrian Palomares Villaplana (Andalucia) és Javier Francisco Aramendia Lorente (Caja Rural) egy ponton bő ötperces előnnyel is tekert a mezőny előtt, természetesen semmi veszélyt nem jelentve az összetett állására. A már három szakaszgyőzelemmel büszkélkedő német John Degenkolb csapata, az Argos Shimano állt a mezőny élére, hogy ezáltal kordában tartsák a szökevények előnyét, újabb alkalmat biztosítva a bombaformában lévő Degenkolbnak, hogy növelni tudja győzelmei számát.
Szerencsére az időjárás is a versenyzők mellé állt, nem következett be az, amitől sokan tartottak: nevezetesen a tenger felől fújó oldalszél, amely szerte szaggathatta volna a mezőnyt. A boly szépen lassan annak rendje és módja szerint befogta a két bátor szökevényt, majd megkezdődött a végjáték a Sanxenxoi befutó előtt. Az erős oldalhátszélben az utolsó kilométereken azért voltak leszakadók, köztük a tavalyi győztes, idén borzasztóan rossz formában versenyző spanyol Cobo.
A Skil-Shimano nem bízta a véletlenre a befutót: a Radio Shack-kel meccselve döntő rész kontrollálva a tempót, és szépen felvezették a német sprintercsillaguknak a hajrát, aki ismét a leggyorsabbnak bizonyult a sprintben. A zöld trikóért folyó harban ezzel tovább növelte előnyét, amire szüksége is lesz, mivel az utolsó héten 5 hegyi befutó is vár a mezőnyre, ahogy az összetettben érdekeltek minden bizonnyal rendesen megszedik magukat a pontversenyben is.
Meg van a 4. is!
A 10. szakasz eredménye: 1. John Degenkolb (Ger) Argos-Shimano 4:47:24
2. Nacer Bouhanni (Fra) FDJ-Big Mat
3. Daniele Bennati (Ita) Radioshack-Nissan
4. Gianni Meersman (Bel) Lotto Belisol Team
5. Manuel Antonio Leal Cardoso (Por) Caja Rural
6. Lloyd Mondory (Fra) AG2R La Mondiale
7. Pim Ligthart (Ned) Vacansoleil-Dcm Pro Cycling Team
8. Davide Vigano (Ita) Lampre – ISD
9. Ben Swift (GBr) Sky Procycling
10. Elia Viviani (Ita) Liquigas-Cannondale
Az összetettben továbbra is Rodriguez vezet
Az összetett állás:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 34:44:55
2 Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:00:53
3. Alberto Contador Velasco (Spa) Saxo Bank – Tinkoff Bank 0:01:00
4. Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team 0:01:07
5. Robert Gesink (Ned) Rabobank Cycling Team 0:02:01
6. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team 0:02:08
7. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale 0:02:34
8. Igor Anton (Spa) Euskaltel – Euskadi 0:03:07
9. Laurens Ten Dam (Ned) Rabobank Cycling Team 0:03:18
10. Bauke Mollema (Ned) Rabobank Cycling Team 0:03:27
Augusztus 26-án vasárnap, bő százharminc versenyző jelenléte mellett bonyolították az I. Ózd Kupát, az idei XCO Magyar Kupa-sorozat utolsó állomását, mely az Ózdi Kerékpáros Egyesület történelmének negyedik kupafutam-rendezése volt. Az sorozatzáró Dósa Eszter (Vitalitás SE) és Blazsó Márton (VKE – Nelson) győzelmét hozta a tikkasztó melegben.
Bár az időjárás-előrejelzések frontátvonulást, lehűlést és esőzést jósoltak a verseny napjára, szerencsére az csak a verseny után, késő este érte el a borsodi területeket, így a versenyzők a megelőző napokban megszokott tikkasztó, 35°C-os meleggel szembesültek.
Az Újváros Téri Általános Iskola mellől legelsőként a szokásos időrendnek megfelelően az U9-esek, majd az U11-es és U13 korosztályok rajtoltak. A 11 órai első rajtban már a teljes pályát vették birtokukba a résztvevők, akik a Bíben-völgyben és környékén kijelölt 4,5 kilométeres körön versenyeztek. A mezőnyt a Cube-Csömör két versenyzője uralta: az U15-ös Valter Attila és az U17-es Erdélyi Attila. A rajt örömteli érdekessége volt, hogy több mint húsz hobbi versenyző is színesítette a futamot. Alapjában véve ez egy olyan tradicionális hegyikerékpáros környéken, mint Ózd nem jelent különösebb furcsaságot, de a mezőnyt itt nem csak helyiek alkották, hanem több száz kilométerről érkező versenyzők is színesítették azt.
A 12.15-ös rajtban a másodosztály küzdelmeiben különösebb izgalmakat nem okozott a verseny, Bene Zoltán (Gödöllői SK) már féltávnál jelzésértékű előnyt szedett össze, amit a célig csak tovább növelt ellenfeleivel szemben. A master 1-es futam már érdekesebben alakult, hiszen az első három körben lényegében együtt haladt Reitinger Gábor (Vitalitás SE) és a hazai pályán szereplő Kovács István (Ózdi KE), akik mögött Ibrányi Attila (Vitalitás SE) érkezett közel egy perces hátrányban. Az utolsó körre szemmel láthatóan ellenfeleitől kicsivel fáradtabban kiinduló Kovács végül nem tudta megtartani a második pozíciót, Ibrányi egy remek utolsó körrel feljött a második helyre Reitinger mögé – a dobogósok között 36 másodperc különbség döntött az egy órás futam végén.
Az elit versenyzők már kánikulában várhatták a rajtot – a felnőttek hét körre, azaz bő másfél órás megmérettetésre készülhettek. Az első kör végén Blazsó Márton (VKE – Nelson), Búr Zsolt és Fenyvesi Péter (mindketten Bringabanda SC) még teljesen együtt érkezett a célterületre, a második körben azonban már fél perces különbséggel követték egymást – továbbra is a fenti sorrendben. Ez az időkülönbség statikusan, körről körre növekedett közöttük, már-már kezdett unalmassá válni a verseny, amikor Szécsi Tamás (Bringabanda SC) beérte Fenyvesit az utolsó kör kezdetén. A csapattársra való felkapaszkodás azonban a tikkasztó melegben vélhetően túl sok energiába került, így Fenyvesi az utolsó körben egy tempóváltással pontot tett a kérdés végére és megtartotta harmadik pozícióját az elit férfi összetettben. A futamot Blazsó Márton magabiztosan nyerte, aki a célba első defekttel érkezett meg, szerencséjére a technikai probléma a verseny legvégén jelentkezett.
Nem volt ilyen szerencsés Dósa Eszter (Vitalitás SE), aki a „megszokottak szerint” körről körre növelte előnyét Módos Gabriellával (Merida Maraton Team – CST) szemben, a nők abszolútjában Perlaky Evelin (Veres Ördögök SE) követte őket. A harmadik kör második felében aztán Dósa defektet kapott, amelynek következtében a futás mellett döntött. A központi területen való áthaladás után a technikai zónában sikerült orvosolni a problémát, innen pedig elölről kezdődött a harc az élen, hiszen Módos Gabival lényegében egymás mellett hagyták el a zónát. Dósa Eszti azonban nem hagyott sokáig kérdőjelet a folytatásra vonatkozóan, hiszen az utolsó körre már több mint egy perc előnnyel tudott elindulni, majd végül magabiztosan nyerte az XCO Magyar Kupa-sorozat utolsó állomását. U19-ben Bányai Dominik (Pilis CCC) az élen, míg Fackovec Matej (CK AB Sered) a második helyen gyűjtötte szorgosan a kilométereket, lényegében zavartalanul, míg a harmadik helyért jó kis csatát láthatott a közönség Szalontay Bence (Merida Maraton Team – CST), Csonka Olivér és Horváth Ádám (mindketten CUBE – Csömör) között. A döntés az utolsó körre maradt, ahol ketten is jelentőset tudtak újítani tempójukon. Az egyik Szalontay volt, aki így megszerezte a harmadik helyet és lényegében még Fackovecet is megközelítette, míg a másik meglepetést Bodis Villiam (CK AB Sered) okozta, aki a Szalontay által leszakított csömöri fiatalokat is megelőzve a negyedik helyre futott be.
Az eredményhirdetésen a verseny fő támogatója, Ózd Város Önkormányzatának reprezentánsai, valamint az enegriabufe.hu képviselői adták át a díjakat a dobogósok számára.
Hegedűs László tovább folytatja sikeres menetelését a nemzetközi elitben. A triál világkupa-sorozat hétvégi, franciaországi állomásán a magyar hegyikerekes a 26″-os kategóriában kilencedik lett.
Hegedűs László, a Veres Ördögök SE hegyikerékpárosa az előző alkalommal, Belgiumban 10-ként zárt, ezúttal a Pra-Loup-ban rendezett 4. állomáson, 75 világranglista-pontot gyűjtve, a kilencedik helyen fejezte be a versenyt. A magyar kerekes mezőnyében az elsőséget az idén már több győzelmet számláló, hazai pályán versenyző Gilles Coustellier szerezte meg, második a brit Jack Carthy lett, a harmadik helyen a szintén francia Nicolas Vuillermot végzett.
A 23 esztendős magyar sportoló idei eredményei alapján jó eséllyel küzd azért, hogy a sorozat végén a világkupa-ranglista első tíz helyezettje között zárjon.
Lukács Rajmund sosem a visszafogottságáról volt híres, így igazából meg sem lepődünk ezen a videón és azon sem, hogy a vb előtt még muszáj volt valami egészen mást csinálnia.
Rajmi a holnap kezdődő világbajnokság előtt barátaival még kihasználták a kánikula utolsó napjait. Ezt náluk a tóba ugrálást jelentette és természetesen a bicikli se maradt száraz.
Lukács Rajmund
Országos Bajnokunk így számolt be róla: „Az igazán meleg nyár utolsó napjait élvezhettük a hétvégén, ezért „páran” kitaláltuk, hogy lemegyünk Rudabányára, a bányatóhoz. A hely nem szűkölködik az ugrálási lehetőségekből, két méteres magasságtól, egész 16 méterig. Aztán alap, hogy mindenhol bicajozni kell, ezért vittünk egy nagy rámpát is. A videóban Simon Péter barátommal ugratunk, mellesleg nagyrészt ő kamerázta le a sok baromkodást. Nagyon jó, hogy a leogangi vb előtt egy ekkorát szórakozhattam a barátaimmal! FIATALOK! Az a helyzet, hogy ez az élet most nagyon nekünk való, lehetőségekkel teli, ti se habozzatok semmilyen őrültséget kipróbálni!”
Lássuk tehát a videót, a címe ‘Friends Forever’!
Innentől pedig irány a világbajnokság, az ausztriai Leogang. Reméljük sokan érkeztek majd szurkolni a hazaiaknak, ritkán található ilyen közelségben a vb, legutóbb tíz éve kellett ilyen keveset utazni.
Még ki sem utaztunk a 2013-as bringák hivatalos biennáléjára, az Eurobike-ra, már a második 2013-as Merida országúti kerékpárt tesztelhettük itthon: a Merida Scultura Comp Carbon modellt, Shimano 105 szettel szerelve.
A teszt kapcsán természetesen adja magát az összehasonlítás, hiszen tavasszal a Scultutra Carbon Team-et, a csúcsmodellt hajthattam, az ezúttal tesztelt Comp pedig a gazdaságos karbon vonalat képviseli, ami messziről ugyanúgy fest, mint a háromszor drágább változat.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Persze csak úgy fest, hiszen még a leginkább hasonlító Scultura karbonváz tekintetében is észrevehetünk fontos különbségeket. Ami természetes, hiszen már nem az a felállás a Meridánál sem, hogy van „a karbonváz”, amire a drágább modellek épülnek, és van az alumínium váz, az olcsóbb, hanem markánsan eltérő jellemzőkkel bír egy felső és egy középkategóriás karbonváz, az alumínium pedig megragadt az alsó középkategóriában. Milyen karbonszövetből készül a váz, milyen technológiával készül, illesztések, megmunkálás, és mennyire fejlett a gyártási folyamat, milyen minőségi követelményeknek kell megfelelni és mennyire hatékony a minőségellenőrzés – ezekből a faktorokból adódik az eltérés.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
A különbségek: A Comp váz nehezebb (nagyságrendileg 150 grammal, de még így is egy kg körül áll meg mérettől függően), más a vázkialakítás, falvastagság, az SL-nél alkalmazott Ultra High Modulus karbonszövet, a Team SL középrészénél belső merevítéseket is alkalmaztak a nagyobb merevség érdekében, asszimetrikusak a láncvillák, ugyanitt alakítottak ki helyet a Di2 akkumulátornak. A Team SL-nél az átdobó konzolos, a Comp-nál bilincses, és a geometria is eltér. A karbon villa önmagában is nagyjából 100 gramm különbséget jelent, a Comp-nál belső keresztmerevítések nélkül.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Amúgy a design, a belül vezetett bowdenek, a tapered fejcső, a felsőcső ívéből folytatódó FlexStay támvilla tekintetében megegyeznek a különböző Sculturák (mielőtt elfelejteném, a Comp és az SL között kínál a Merida még egy Ultegra szintű Pro változatot is).
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
A geometriában a legfőbb különbségek: A profi versenygépnél extrém rövid a láncvillahossz (400 mm), ami már azt jelenti, hogy egyes 25-ös gumik szinte hozzáérnek a vázhoz, ellenben iszonyú robbanékony a bringa, extrém hatékony az erőátvitel is. A Comp-nál 408 mm-es a láncvilla, ami egy átlagos érték. A homlokcsőszög a Team SL-nél agresszívabb, a tesztelt M/L méretnél 73,5 fok, ugyanez a Comp-nál 73 fok, ami “chopperesebbé”, a műkedvelők számára biztonságosabbá teszi az irányítást, és feltételezhetően nem a kritériumpályák bajnokai, hanem a hosszabb távú országúti maratonok résztvevői választják a Compot.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a menettulajdonságok tárgyalásához, amiben a rövidebb láncvillán kívül az egy centivel magasabb homlokcsőnek van még markánsabb szerepe. személy szerint a magasabb orrnak nem örülök, de az átlagos beállítottságú amatőr versenyző kényelmesebb pozíció miatt nyilván pont ezt értékeli majd pozitívan. Sőt, a Scultura Comp vásárlói közül sokkal többen lesznek, akik a komfortot részesítik majd előnyben egy versenygépnél is. Mindenkinek adott a választás lehetősége, korábban a Merida alumínuim modelljeit már megosztotta sportosabb és kényelmesebb (Road/Ride) típusokra, a karbon térhódításával a középkategóriában megtették ezt a Scultura bringáknál is. (Tegyük hozzá, hogy 2013-ban a kimondottan kényelemre kihegyezett Ride geometriát a Ride Carbon modellek képviselik majd a szénszálas bringák között – szintén kedvező árfekvésben.)
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Menet közben talán a súlykülönbséget érezni legkevésbé, ilyenkor vetődik fel bennem, hogy mi, lelkes amatőrök miért is költünk 7 kilós bringákra (na jó, persze, tudjuk, de ez most nem a teszt témája). Ha valakinek mondjuk a Scultura Comp lesz az első komoly karbongépe, és Őt szokja meg, szerintem nyugodtan tuningolhatja, fejlesztheti, hobbi sportolás szempontjából nem jut eszembe olyan fontos hiányossága a váznak és a villának, amit említhetnék a tesztben.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Alapjában véve a felszereltséggel nincs gond, megfelel egy 500 000 Ft alá beférő karbon országútinak. Ami a legfontosabb, a Shimano 105 váltórendszer tökéletesen működik. Megjegyezném, hogy megfordult a korábbi trend, régebben sokkal jobban szerettem a Campa középkategóriát, egy Veloce, Centaur vagy Chorus verte a 105-öst és az Ulegrát, szerintem ez 2012-ben fordítva van a felhasznált anyagok, kidolgozás, pontosság szempontjából.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
A kéttengelyes fékek – ahogy ebben a kategóriában egyre általánosabb – saját rendelésű Merida feliratos, talán Tektro termékek, nem olyan harapósak, mint egy csúcsmodell, de végül is megállítják a bringát, semmi zavaró. Az egyetlen, ami igazán zavart a specifikációban, a kompakt áttételezés, de lassan ezt már minden kompakt hajtókarral szerelt bringa tesztjénél elmondom, rendszeres olvasóinknak talán unalmas.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Nem is az 50-34-gyel van baj elöl, alapvetően nem butaság a kompakt, de hátul a 12-28-as sorral már idegesítően nagyok az ugrások váltásnál. Főleg, amikor síkon tekerve egy-egy fognyi áttétel módosítás esne jól. Borzalom, amikor például 50-15-ről 50-17-re (vagy fordítva) váltunk, és nincs 16-os fog. Szóval egy 12-25-tel vagy izmosabbaknak 12-23-mal sokkal használhatóbb lenne. (Nekem az áttételezés kemény vége tulajdonképpen nem hiányzik bringázás közben, versenyen nyilván adódnak olyan szituációk, amikor ez nem így van, de egyébként az 50-12-nél nem kell keményebb áttétel egy hobbikerékpárosnak.)
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
A kerekek stimmelnek, a Mavic Aksium hozza a szokásos Mavic tulajdonságokat: kiváló merevség, agresszivitás, gyorsíthatóság, a negatív oldalon mindig az agyak jelentkeznek a francia gyárnál, esetünkben is hamar lógni kezdett kicsit az első agy. Hegyről lefelé nagy sebességnél hallatott is valami fura enyhén csikorgó hangot is, nem olyat, mint amikor eső után behal hátul a rotor, annál sokkal halkabb volt. Kotyogás persze hamar orvosolható, de azért nem örültem neki.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Érdekes megoldás a kormánycsapágyat összeszorító dió, ugyanis 5-ös imbusszal állíthatjuk a kormánycsapágy szorosságát, 6-ossal pedig lazíthatjuk a kupakot. Ennek az apróságnak örültem szerelés közben, hiszen egyszerűsíti az állítgatást. Kormány, stucni, nyeregcső a szokásos „minél olcsóbban válasszunk valami tisztességes alkatrészt” vezérelv alapján került a bringára, ami rendben is van. Egyedül a nyeregnél bújt ki a szög a zsákból, nagyon hamar nagyon látványosan lekopott a kék festék.
Merida Scultura Comp 2013 kerékpárteszt
Mindent összevetve én elsősorban a váz miatt ajánlom megvételre a bringát, annak ellenére, hogy a Comp a gazdaságos verzió, átgondolt tervezést, hobbi sportolóknak ideális geometriát, és kiváló minőséget kínál. A 105-ös szett is jól működik, a nagy ugrásokat az áttételezésben pedig egy sorcserével orvosolhatjuk, ha elkopik az eredeti.
A két hete még az olimpián tekerő Benkó Barbarának (Focus-MIG Team) nem tartott sokáig a versenymentes időszaka, mert most hétvégén már a Bundesliga sprint és cross country futamán állt rajthoz Saalhausenben és remek eredménnyel hangolt a VB-re.
A Bike Festival Saalhausen keretében maraton, cross country és sprint (XCE) futamok közül Barbi az utóbbi kettőn vett részt.
Barbi a közösségi oldalon írta le élményeit a tegnapi XCE futamról:
„Bundesliga sprint Saalhausen: 7. hely! Egy elrontott kanyar és egy „fair” kolléganő miatt egy hellyel épphogy lecsúsztam a döntőről, de szerencsére ő is, és a kisdöntőn vissza tudtam vágni, megnyertem! Holnap XCO!”
A női sprint futam eredményei:
1.
Rissveds Jenny
Falu CK
2.
Boe Jacobsen Ingrid
Norges National Team
3.
Brandau Elisabeth
notebooksbilliger.de Team
4.
Engen Alexandra
Ghost Factory Racing
5.
Brüchle Veronika
Stevens Schubert Racing Team
6.
Ronning Frida
Norges National Team
7.
Benkó Barbara
Focus-MIG Team
8.
Wehrle Lena
Rothaus-Poison/Hochschwarzland
9.
Meier Maaris
Somamaratonas
10.
Genser Regina
BIKE Junior Team/BSB Bayreuth
11.
Ferner Felicia
svéd
12.
Eberle Chiara
MHW-Cube-Racing-Team
A mai napon került sor a C1-es kategóriájú viadalra, ahol az olimpiai hatodik helyezett Alexandra Engen (Ghost Factory Racing Team) első győzelmét szerezte meg a Bundesliga futamán. A második helyen Anja Gradl (Team Bulls), a harmadikon pedig a maraton világbajnok Annika Langvad (Fujibikes Rockets) ért célba.
Az elit és U23-as összevont kategóriában Barbi a szenzációs hatodik helyet szerezte meg. (A futamon az U23-as korúak között első.)
Az augusztusi hőhullám utolsó napján került sor Balmazújvárosban, 60 kilométeres távon Magyarország 3-fős Csapatidőfutam Bajnokságára a Finish Line Sportiroda szervezésében.
Az elit csapatokon kívül több kategóriában amatőr sorok is összemérhették tudásukat a 10 kilométeres, teljesen sík aszfaltcsíkon, enyhén szeles időben. A lendületet csak a fordítók törték meg, a leghosszabb távon hatot kellett abszolválni.
A legjobb időt a július végén váratlan trombózist elszenvedő és kényszerpihenőjét töltő magyar időfutam bajnokot, Fejes Gábort nélkülöző Dr. Bátorfi AKTK csapata hajtotta, sorában a világbajnoki részvételre számító Lengyel Gáborral. A szoros küzdelemben második helyen a Merida CST Road Team, harmadikként a Cervelo Team Prolog végzett.
Eredmény: MAGYARORSZÁG ELIT FÉRFI 3 FÕS CSAPATIDÕFUTAM BAJNOKSÁGA A MelaVite NAGYDÍJÁÉRT
BALMAZÚJVÁROS, 2012. AUGUSZTUS 26.
Táv: 60 km
Magyar bajnok
1. Dr. Bátorfi AKTK Eger (Mogyorósi Máté, Lengyel Gábor, Kónya Tamás) 1:21.47
2. Merida CST Road Team (Kõrösi Gábor, Szabó András, Takács Tamás) 1:24.37
3. Cervelo Team Prolog Szeged (Hemmert János, Szabó Lajos, Horváth Zoltán) 1:25.52
MelaVite AMATÕR HÁRMAS CSAPAT KERÉKPÁRVERSENY
Táv: 40 km
Masters csapat (+120 év)
1. Szeged KSC (Révész Gábor, Nagy András, Szabó Ferenc 55:58.55
2. Szerpentin (Schettner Zoltán, Vörös Csaba, varga Zoltán) 56:21.50
3. Freeriders Carbona (Kiss Attila, Menyhárt Zsolt, Huszár László) 59:06.25
Felnõtt férfi csapat
1. KTM Debrecen (Róka Tibor, Vilmányi Tamás, Knoch László) 54:50.68
2. Freeriders Mix (Bartha Gergely, Magas Dávid, Szûcs Richárd) 56:32.28
3. Szeged KSC (Makra Imre, Feidl László, Scheiling Rudolf) 57:33.28
U 15 csapat
1. SKY (Kiss Hunor Máté, Dalos Dániel, Bódi Levente) 1:13.28
V.I.P. csapat
1. Magyar Református Szeretetszolgálat (Ónodi Péter, Gurzó Norbert, Piskóti Péter) 1:04.34
A mezõny legidõsebb csapata
Vén Tinédzserek – Karl Kühnle (67 éves), Fábri Ferenc (81 éves), Fenyvesi Ferenc (64 éves) 1:29.49
