Idén kilencven éves a Wesselényi utcai Velvárt, ami napjainkban főként a BMX-esek és fixisek fellegvára.
Ez azonban nem volt mindig így, a kuriózumnak számító belvárosi kerékpárüzlet történetéről, a dicső múltról elődökről egy videó készült a 90 éves évforduló tiszteletére. Ebből kiderül, mennyi mindenre érdemes emlékezni:
Nehéz nem cinikusnak nevezni az elmúlt hónap során a kerékpáros társadalomban egyre hiteltelenebbé váló UCI-elnök, Pat McQuaid nyílt levelét, aki az Armstrong-botrány nyomán kialakult parázs helyzetben tulajdonképpen egy besúgóvonal segítségével „tisztítaná” a kerékpársportot, ami ép ésszel végiggondolva olyan szintű korrupció melegágya lehetne a kerékpársportban, amihez képest Lance Armstrong és a mögötte álló erők bűnei könnyen eltörpülnének az idő távlatában…
Kedves versenyzők, Szeretnék adni egy választási lehetőséget nektek azoknak a változásoknak és döntéseknek tükrében, melyeket legutóbb hoztunk tekintettel a kerékpársport jelenlegi válságára. – kezdi a levelet McQuaid, majd a kerékpársport tisztulásáról ír, és az UCI szerepéről a folyamatban, a legkorszerűbb és legszigorúbb antidopping programok bevezetéséről.
Minazonáltal, amikor elolvastuk az USADA aktáit, melyekből kiderül, hogyan doppingoltak Lance Armstrong és társai teljes karrierjük folyamán, el kellett ismernünk, hogy a tesztelés laboratóriumi körülmények között egyszerűen nem elég a probléma megoldására. – folytatja az UCI elnök, továbbá a megelőzésről, a kerékpáros kultúra kialakításáról beszél az alapoktól, s hogy végső soron a kerékpárosok írják a sportág történetét. Majd rátér a lényegre, hogyan gondolják tovább szigorítani a dopping ellenes küzdelmet:
A következő hetekben – idő kell, hogy kitaláljuk a rendszer működését – az UCI egy nyílt vonal, egy hivatalos „forró drót” létrehozását tervezi, ami kölcsönös bizalomra épít, hogy előremozdítsuk sportágunk kultúrájának szükséges változását.
Magyarra fordítva egy névtelen besúgóvonal jöhet létre hamarosan, melyen keresztül a versenyzők egymást jelenthetik fel doppingolásért… McQuaid az USADA döntésére és a WADA szabályrendszerére is hivatkozva kilátásba helyezi azt is, hogy aki vallani fog a múltról, csökkentett büntetésre számíthat cserébe az együttműködésért.
Nem meglepő, hogy a nemzetközi sajtóban már röviddel megjelenése után többen megkérdőjelezik egy ilyen „forró drót”, s főleg a McQuaid által irányított UCI hitelességét, melynek az USADA aktákból kiindulva és a közelmúltban megjelent publikációk szerint kulcsszerepe lehetett a Lance Armstrong és a mögötte álló erők korrupciós ügyleteiben is.
Az UCI gyengülését jelzi az a kezdeményezés is, ami a kerékpársportot támogató egyik tőkeerős szponzor nevéhez köthető. Az Omega Pharma-Quick Step csapat tulajdonosa, a cseh Zdenek Bakala például a Forma 1-hez és a Bajnokok Ligájához hasonló profi kerékpáros liga életre hívásáról beszélt a napokban, profi versenyrendszerrel, ami magunk között szólva – hasonlóan több sportági profi szervezethez – biztosan nem zárná ki a doppingot, de legalább „igazságos” feltételeket, jól szervezett kereteket teremtene a kerékpársport csúcsán, szemben az USADA által is feltárt, Armstrong nevével fémjelzett érával.
McQuaid teljes levele az UCI honlapján IDE KATTINTVA több nyelven is olvasható.
Példaértékű munkának lehettünk tanúi idén a hazai kerékpáros utánpótlásban, a korábbi kiváló országúti versenyző, Garamszegi László vezetésével a szemünk előtt nőtt ki a semmiből a budapesti Bikeexpress csapata, amely a szezon végére meghatározó szereplőjévé vált az utánpótlás életnek, ráadásul az országúti, a mountain bike és a cyclocross szakágakban is.
Az alábbi interjúban Garamszegi Lászlót, vagy ahogy többen ismerik, Ottót kérdeztük a sikertörténetnek induló folyamatról. A sztori azért is érdekes, mert 2005 országúti magyar bajnoka és nemzetközi kategóriás versenyek győztese tökéletesen megtalálta önmagát utánpótlás-edzőként, pedig aki ismerte versenyzőként Ottót, nem gondolták volna róla ezt pár évvel ezelőtt… Most mégis, ha szóba kerül, hogyan kell hozzákezdeni utánpótlás szervezéshez, vagy melyik csapatot ajánlanánk, ahová érdemes levinni a gyereket bringázni, a Bikeexpress társasága az elsők között van, ami eszünkbe jut.
Bikemag: Hogyan kanyarodtál az edzői pályára?
Garamszegi László: 2006-ban hagytam abba a versenyzést motivációhiány miatt, ezután az akkori főszponzorunk, Pisók István cégénél, a Betonexpressznél dolgoztam és Stubán Ferinek segítettem a versenyeken a kontinentális csapatnál. 2009-ben még visszatértem egy évre a Betonexpressz-Limonta csapatába (az volt a zebracsíkos). Pozitív volt, hogy hamar sikerült formába lendülnöm, folytattam is volna, de a következő évre már nem jött létre szerződés, nem volt fizetés. Egy év következett a Csepel Bringaboltban a Rákóczi téren, majd Eisenkrammer Károly keresett edzőt a Kőbánya TC-be, én pedig rendelkezek edzői végzettséggel, itt kezdődött a történet.
Karcsinál tulajdonképpen a nulláról kellett csapatot csinálni, iskolákba jártunk toborozni, az alapoktól kellett elkezdeni foglalkozni a gyerekekkel. Nagyon élveztem az elejétől, hogy a mélyvízbe dobtak, folyamatosan találkoztam apróbb kihívásokkal, de nagyon motivált, hogy átadhatom a tudásom. Persze volt olyan is, hogy egyedül álltam a találkozóponton, abban a pillanatban „pontosan oda” kívántam az egészet. Ahogy haladtunk előre, jöttek a pozitív visszajelzések… Akkor szerettem meg még jobban, amikor már a versenyeken láttam, hogy ügyesebbek, mint azok, akikkel nem foglalkoztak úgy, mint nálunk. És persze amikor jön a kislány csillogó szemmel, akkor nem lehet nem csinálni.
Bikemag: Idén már Bikeexpress színekben láthattunk, hogy történt a váltás?
Garamszegi László: Kőbányán nem tudtuk abban a formában folytatni, ahogy addig és a Bikeexpress SE megalakításával kapcsolatosan már téltől folytak az előkészületek, tavasszal pedig úgy érzem további lendületet adtam a csapatnak. A bikeexpresses srácokkal – egykori többszörös magyar bajnokok: Marelyn Tibor, Víg Aurél (4000 méteren magyar csúcs tartó), Bebtó Zoltán (Tour de Hongrie-t is nyert, Auréllal olasz csapatokban tekertek), és Szabolcsi Szilvia (pályán Európa-Bajnok és olimpiai 5. helyezett sprinten) – együtt nőttünk fel a kerékpározásban, vissza kell adnunk valamit a sportnak, és ennek a legjobb módja, ha az utánpótlással foglalkozunk. Hosszú távon pedig Európában is ütőképes csapat létrehozása is a céljaink között van, akár profi csapat.
Bikemag: Hogy alakult ki ilyen rövid idő alatt a társaság?
Garamszegi László: A fiatalabbak közül többen követtek engem a Kőbányától, egyébként szájhagyomány útján, Facebook-on verbuválódtunk és más csapatokból is átjöttek. Most harmincan vagyunk, akik közül a többség utánpótlás korú. Most már szívesen csapódnak, amikor a városban meglátnak 15-20 kerékpárost kettes oszlopban, az vonzó látvány. Tavasszal hamar elkészült a ruházatunk, szerintem jól nézünk ki, és ez nem csak szép látvány, hanem jó reklámfelület is.
Bikemag: Jelen pillanatban milyen keretek között működik a Bikeexpress SE, mire számíthat, aki jelentkezik bringázni?
Garamszegi László: A Bikeexpress a fő támogató, és a mezen is látható cégek szponzorálnak még. A kerékpárosaink tagdíjat fizetnek és saját biciklivel versenyeznek, de az üzletben nagyon előnyös feltételekkel vásárolhatnak meg bármit, amire szükségük van.
A technikai képzésre helyezem a hangsúlyt, én az elejétől kezdve ezt tartom a legfontosabbnak. Gyerekkorban ezeket az alapokat kell minél jobban megtanulni, mint az elindulás, megállás, manőverezés, hátranézés, fékezés, a biztonságos közlekedés, és a kerékpár készségszintű kezelése. Meglepő, hogy milyen ügyetlenek azok, akiket nem tanítottak meg rendesen az alapokra. Mi országúton és mountain bike-kal is foglalkozunk, ez a Városligetben és erdőben, terepen jelent edzéseket, forgalommentes helyen, ahol el lehet sajátítani a technikai alapokat.
Általában heti 6 edzés van, 3 országúti, 3 monti, de szezonban napi két edzéssel (például pálya) ez felkúszhat kilencre is. Nem presszionálok senkit, mindenki annyira jön, amennyire tud, és ez ugyanígy igaz a mountain bike és országúti kerékpározásra is. Amíg tudunk, kimegyünk bringázni, most a rossz időben következnek majd a tornatermi edzések, előtte futás, aztán gimnasztika.
Szinte mindig a Millenárisnál találkozunk fix időpontban, van a Facebookon egy zárt oldalunk, oda teszem fel az információkat a következő edzésekkel kapcsolatban. Én is mindig bringával megyek, kivéve, amikor beteg voltam, akkor robogóval kísértem. Hiszek benne, hogy az edző mindig legyen ott, mert a gyerekek még nem fogják fel sokszor, mit kell csinálni, én pedig látom. Egyedül már csak felnőtt korban tud hatékonyan edzeni egy versenyző.
Bikemag: Nagyjából hány éves kortól ajánlod a bringázást csapatban?
Garamszegi László: 11-12 éves kortól, alatta nem nagyon.
Bikemag: Hogyan hidaljátok át a csapatban közös edzéseken a korkülönbségeket?
Garamszegi László: A technikai edzésekkel nincs gond ilyen szempontból, országúton pedig próbálok keresni kevésbé forgalmas körpályákat, van olyan, hogy amíg az erősebbek több kört mennek, a kisebbek kevesebbet, hosszabb edzéseknél pedig esetenként visszafordulunk a fiatalabbakkal korábban, mindig megoldjuk.
Fontos a közös edzés szerintem, megszokni a közösséget, ez csapatsport, meg kell tanulni, hogy nem hagyjuk ott a másikat, ha valamilyen baja van, ezt profi szinten is így kell csinálni, ha defektet kap valaki, mindenki megáll. Sokaktól látom egyébként itthon, hogy ez nincs bennük, pedig kell az együtt dolgozás, a másik elfogadása.
Bikemag: Körülbelül mennyi idő szerinted kerékpárost faragni valakiből?
Garamszegi László: Ha három évet nem töltöttél el rendesen bringázással, akkor semmit. Az ügyességi részét már egy év alatt elég jól el lehet sajátítani, van például egy kissrác, aki a kiszorítós játéknál már engem könyököl és fejelget. A taktikát is sulykolom folyamatosan, sok olyan fortélyt tudnak már, amit sok amatőr még felnőttként sem: Mikor, kinek vezetek, mikor kell lószolni, mikor kell elöl menni, mikor hátul, stb. Van sok minden a kerékpározásban, amit ha közös edzésen megszoksz, nem nagy dolog, mégis kevesen csinálják. Persze, hogy mindezekből készség legyen, ahhoz kell az a pár év.
Bikemag: Kívülről nézve nagyrészt a te érdemed a siker, szerinted mi a titkod?
Garamszegi László: Önmagamat adtam, sokaknak megtetszett, ahogy a fiatalokkal bánok edzésen. Sokakat meg is lepett talán, mert a versenyzői habitusommal nem lehet gyerekekkel foglalkozni, egyébként ezért kerülöm is azt, hogy elinduljak én is olyan versenyen, ahová megyünk, mert akkor nem tudok nem arra koncentrálni, feszült vagyok, stb. A pályabajnokság záró számában, a pontversenyen álltam rajthoz, hogy példát mutassak, ami jól sült el, mert belekeveredtem egy bukásba, de visszaültem, és így is befejeztem a versenyt.
Versenyzőként és edzőként is szükség van keménységre/agresszivitásra és megértésre/lojalitásra. Arányaiban versenyen több a keménység, így edzőként sokkal kevesebb, inkább megértőnek kell lenni, nyalogatni a sebeket, egy utánpótlás korú versenyzőknél szükségesek ezek a dolgok. Nagy előny, hogy a versenyzői múltam miatt elhiszik, amit mondok nekik, főleg, ha látják, érzik a saját bőrükön, hogy tényleg úgy történnek a dolgok. Ha alátámasztok mindent saját történetekkel, akkor elhiszik, miért kell úgy csinálni.
Bikemag: Mire vagy a legbüszkébb?
Garamszegi László: A bajnoki címekre, Ferenc Soma és Karl Dávid páros időfutamban lettek magyar bajnokok, U17 korosztályban, Soma pedig a pálya bajnokságon megnyerte a sprintet és a pontversenyt is. Utóbbira azért vagyok különösen büszke, mert belesulykoltam a taktikát, amit maradéktalanul megcsinált. Nagyon büszke vagyok arra is, amikor látom a technikai fejlődést. (A fizikai csúcsformát szerintem ráérnek megszerezni felnőttben.)
Bikemag: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a következő szezonra is!
Nagy lehetőség előtt áll a Central-European Tour (CET) nemzetközi kerékpárverseny a jövő évtől. Sutkó Mihály, a CET főszervezője és Törzsök Zsolt, a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség nemrég ellenszavazat nélkül újraválasztott elnöke a jövőben együttműködik Angelo Zomegnan-nal.
Zomegnan 2004-2011 között fő szervezője volt a Giro d’Italia-nak, a Milano-San Remo-nak, a Giro di Lombardia-nak és a Tirreno-Adriatico-nak, valamint a jövő évi olaszországi országúti világbajnokság előkészületi munkáit is ő irányítja.
Angelo Zomenan 2013-ban Magyarországra látogat. A neves szakember nagy perspektívát lát a versenyhez kapcsolódóan egy olyan nemzetközi projekt megvalósításában, amellyel hazánk bekapcsolódhat a nemzetközi kerékpáros elit versenyrendszerébe.
A fontos egyeztetés létrehozásában az az Andrei Tscmil segített, aki 1999-ben a Milánó – San Remo győzelme mellé az év végén az UCI összetett országúti Világkupa győzelmet is bezsebelte, de nyert korábban Paris-Roubaix-t is. Ezzel az együttműködéssel hazánk kerékpársportja jelentősen átalakulhat. A részletekről hamarosan bővebb tájékoztatást adunk.
Szűk egy hónappal azután, hogy a doppingvétségei miatt címeitől megfosztott Lance Armstrong leköszönt az általa létrehozott, a rákos betegeket segítő Livestrong alapítvány éléről, tegnapi bejelentés szerint minden további hivatalos kapcsolatot megszakítanak.
A döntés nem meglepő, hiszen az 1997-ben életre hívott Livestrong mára olyan erővé nőtt ki magát az Államokban, hogy papíron nem kompatibilis egy doppingolással megbukó és doppingszervezet működtetéséhez köthető személlyel.
Armstrong az elnöki székről önként mondott le az alapítvány születésnapi gáláján, mondván nem akarja, hogy a Livestrong renoméja miatta, illetve a történtek miatt sérüljön. Maradt azonban igazgatósági tag. Az új döntés értelmében azonban az alapítvány és az új elnök, Jeff Garvey szeretné megkímélni a szervezetet az Armstrong-ügy negatív hatásaitól.
Katherine McLane, az alapítvány szóvivője így búcsúzott Armstrongtól: „Lance marad az alapítója és a szellemi atyja a Livestrong alapítványnak, és a küldetésének, ami a rákos betegek és családjaiknak nyújtott anyagi, gyakorlati és érzelmi támogatás.”
Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője vasárnap, Bécsben újra rátalált nyerő formájára, a Winter Cup második fordulóján Fejes Gábort megverve elsőként haladt át a célvonalon. Erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Sziasztok!
Múlt hétvégén a „kemény maggal” – Benkó Barbi, Cser Gabi, Fejes Gabi, Buzsó és Én – átruccantunk krosszozni a szomszédos Ausztriába. Az itthoni versenyhiányt a sógoréknál pótoltuk, s kielégítettük versenyéhségünket. A hajnali indulással időben kiértünk Bécsbe, Cser G. vezetésével.
Bécsben egy Duna menti parkban jelölte ki az RC Schnecke rendező csapata a nagyon élvezetes nyomvonalat. Nagyon befújt a szél a folyó menti nyílt terep miatt, így 10 fokban drasztikusan csökkent a hőérzetünk, főleg pofaszélben. Könnyen megtaláltuk GPS nélkül is a pályát, mert több éve már versenyeztünk itt, ismerős volt a helyszín. Nagyon jól ki volt találva a pálya nyomvonala. Egy hullámvasúthoz tudom hasonítani, sok rövid sprintelős emelkedő és kanyarkombináció nehezítette a pályát. Két akadály is megtörte a lendületet: a hosszú lépcső és a dupla palánk mellett vakondtúrások is lassították a tempót. A karbon Ritchey WCS kerekek a 2.0-2.5bar nyomású szingó gumival sokat felfogtak az egyenetlen, rázós részeken.
A 10:30-as rajt egy kicsit csúszott, majdnem megfagytunk a nagy szélben, így a bemelegítés hatásfoka jelentősen csökkent. A rajtnál az első sorba álltunk be, egymás mellől indultunk Fejessel. A rajtot jól elkaptam, sikerült a 2. helyre besorolni, amikor lementünk az aszfaltról terepre. Pár száz méter után az egyik kanyarból jobban jöttem ki, ezzel átvettem a vezetést. A többiek lemaradtak rólam az első körben, aztán a 2. körben felzárkóztak mögöttem Fejes Gabival az élen.
A harmadik kört ketten kezdtük meg és leráztuk az osztrákokat. Sok versenyzőt leköröztünk, ezért a szűk részeknél meg-megtorpant a lendület, de készségesen engedtek el minket. Egymást váltva nyomtuk a köröket a spiccen. Nagyon gyors volt a pálya a száraz talaj miatt, az öböl mentén az egyenesben 40km/h sebességgel repült a Merida Carbon CycloCross gép. Az utolsó előtti kör végén jobban ki tudtam kerülni egy rézsűs emelkedőn a lekörözött versenyzőket, s ekkor Gábor megúszott mögöttem, sőt az utolsó körben még tudtam növelni az előnyömet.
A verseny hetében több gyorsító edzést adott Zoli, és még Árvay Atával is motoroztunk egyet, hogy jobban felpörögjenek a lábaim. Sokkal jobb erőben éreztem magam, mint Ózdon, frissebbek voltak a lábaim.
A többiek is szépen mentek. Barbi egyből első hellyel tért vissza a pihenőből, Buzsó a 6., Cseri a 12. helyen végzett. A díjkiosztóra egy közeli étteremben került sor, ami után Cseri a szórakoztató eszmefuttatásai közepette gyorsan hazarepített minket az AlpinBike-os busszal. 😉 Köszönet érte!
Köszönöm a BikeFun-nak és a GESU-nak az új kezes-lábas egyberuha gyors elkészítését, jó érzés volt az érzékeny, fagyos térdeimnek!
A következő versenyem a 3. SuperCross futam. Veszprém mint új helyszín kapcsolódik be sorozatba, így nagyon várom a folytatást!
Fotó: Kiss Dominik
Üdv.
Szilárd
Nemzetközi és hazai vonatkozású hírekben sincs hiány, lássuk mik is az elmúlt napok történései, közleményei.
A Lapierre gyári csapata bejelentette jövő évi keretét, melyben több változást is találunk. 2013-tól beszállnak a női világkupa összetett és vb győzelemért folytatott harcba, a négyszeres világbajnok és 2012-es világbajnoki ezüstérmes Emmeline Ragot személyében. A vb-nél maradva, a junior bajnok Loic Bruni továbbra is a francia gyártót erősíti, azonban jövőre már a felnőttek között megy, így igazoltak egy junior versenyzőt, Loris Vergier-t. A világkupa futamgyőztes Sam Blenkinsop marad, azonban Cam Cole távozik, de hogy hova, azt még nem lehet tudni. Egyes feltételezések szerint talán a Yetihez… A másik talány Emmeline Ragot pótlása a Mondrakernél.
A Lapierre International Teamnél maradva, új szponzorok érkezésén túl bejelentették, hogy gyári csapatként nem vesznek részt jövőre a cross-country világkupákon, hogy jobban tudjanak összpontosítani a downhill versenyekre.
Következő hír, hogy az iXS Sports Division egyértelműen a folytatás mellett döntött versenysorozatait illetően a nagy sikerre való tekintettel. Ez azt jelenti, hogy főtámogatója marad a Downhill Európa Kupának, valamint a német, svájci és az amatőr kupasorozatnak. Ez a négy sorozat összesen 18 versenyt jelent 2013-ban. Helyszínekről és időpontokról későbbre ígértek tájékoztatást.
Hazai viszonylatban sem elhanyagolható a hír, hiszen annyit azért közzé tettek, hogy még egy többszörös világkupa helyszín bekerül az Európa Kupa naptárába, ami a szlovéniai Maribor. Így a város szélén lévő Pohorje-n rendezett forduló a sorozat történetében az eddigi legközelebbi helyszín lesz a magyarok számára.
Hazaiaknál maradva, a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség november 24-én éves díjkiosztó gálát rendez, ahol a lejtősök is szerepet kapnak. A díjazottakat hamarosan bejelentik, a helyzet idén nem annyira egyértelmű, mint 2011-ben, hiszen többen is sikeresebb szezont zártak idén.
Végezetül, de nem utolsó sorban, jöjjön két őszi videó. Az egyik a Rose Vaujany Gravity Team-től, melyben a fourcross ikon és korábbi bmxcross rider Joost Wichman és a Red Bull Rampage-et, valamint itthon a Tihany Downhillt is megjárt többszörös belga dh bajnok Nico Vink is szerepel.
A hazaiak se maradjanak le, a LiMiT Racing Team őszi videója a másik. Keresztes Péter és Gács Péter mellett egy új szereplővel, Zámbó Dáviddal.
A veszprémi bringás élet felpezsdülését jelzi, hogy idén már harmadik alkalommal ad otthont kerékpár versenynek a város. A júniusi cross country futam és augusztusi tájkerékpáros világbajnokság után ezúttal cyclocrossozásra hív a Királynék városa.
Az október közepe óta tartó SuperCross Sorozat harmadik futamát, a LOcarGO Veszprém Crosst a Barátság parkban és környékén rendezi a Veszprémi Kerékpáros Egyesület. A viszonylag rövid, mintegy 2 kilométer hosszúságú pálya szinte egy helyről belátható.
A viszonylag sík terület miatt egy gyors, a füves talaj miatt pedig akár esőben is jól járható futam várja az indulókat. A versenyzőknek körönként 3 akadályt kell abszolválni, ezek a dupla palánk, a homokágy és az épített lépcső.
A férfi elit kategóriában az többszörös mountain bike magyar bajnok Buruczki Szilárd párharca várható az országúti menő Fejes Gáborral, akik árnyékában mindig ott van Búr Zsolt is. Buruczki és Fejes is egy-egy futamgyőzelmet tudhat magáénak és még Veszprémben sem dől el semmi, mivel még négy megmérettetés vár rájuk. A női elit futam legfőbb esélyese a szintén magyar bajnoki címekkel büszkélkedő Dósa Eszter, de számolni kell Módos Gabriellával és Németh Nórával is.
„A kerékpározás szeretete és az elmúlt 10 év versenyzése vezérelt, amikor kitaláltam ezt a versenyt. Szerencsére a SuperCross Sorozat szervezői is szívesen fogadták a veszprémi futam ötletét. A város központjában levő Barátság parkot és környékét megfelelőnek találom egy ilyen jellegű verseny számára, mivel szinte minden adottsága megfelel egy cyclocross versenynek. A város részéről is pozitív fogadtatást kaptunk, ennek egyik jelképe Porga Gyula polgármester úr fővédnöksége is. A hideg időre készülve mindenkit vendégül látunk egy pohár forralt borra vagy teára. A verseny névadó szponzora a helyi szállítmányozó és logisztikai cég, a LOCARGO Kft., aki mellett még értékes nyeremények várnak a versenyzőkre a kertigépeket gyártó MTD Hungária Kft., az eplényi Síaréna-Bringaréna, a Greenzone Keszthely kerékpárbolt, a Salice napszemüveget forgalmazó Velossimo Kft. és a táplálék-kiegészítőket forgalmazó High5 jóvoltából.” – nyilatkozta Tóth András a verseny főszervezője.
A futamokat a már ismert, egységes szabályrendszer, időrend, nevezési díj, elektronikus időmérés és további szolgáltatások jellemzik majd Veszprémben is, melyekről részletesen a www.supercross.hu-n, a www.veszpremcross.hu-n, vagy a sorozat facebook-profilján (www.facebook.com/supercrosssorozat) keresztül lehet tájékozódni. A Veszprém Cross-ra november 15-ig lehetséges előnevezni a www.hegyibringa.hu honlapon.
Remek magyar szereplésről számolhatunk be, ugyanis a mai napon az osztrák cyclocross kupasorozat, a Winter Cup második fordulóján férfi és női kategóriában is sikerült elhozni az aranyérmet.
A férfiaknál a Merida-Kőbánya TC versenyzője, Buruczki Szilárd volt a legjobb és a második helyen is magyar versenyző, Szilárd legnagyobb itthoni ellenfele, a Dr. Bátorfi AKTK bringása, Fejes Gábor futott be, míg hegyikerékpáros olimpikonunk, a Focus M.I.G. színekben induló Benkó Barbara is nyerte kategóriáját.
„WinterCup 2. futam Bécs 1. helyen végeztem! 🙂 Körbe rajzoltuk Fejes Gabival a sógorékat!:) Benkó Barbi is győzelemmel tért vissza…!” – írta Szilárd közösségi oldalán.
Végre ezt is megértem: a Colnago standon fotózva az Eurobike legszebb kerékpárját, maga Ernesto Colnago üdvözölt elsőként, hátulról megveregetve a vállamat…
Ááá… Picasso! – szólt a köszöntés karjait széttárva, kissé oldalvást hajolva… Egyébként is rendellenes géptartásommal (lévén a jobbik bal szememmel vagyok kénytelen a keresőbe nézni), furcsa guggoló pózban tekergetve az objektívet amúgy is absztrakt látványt nyújthattam, plusz a trikómon olvasható hatalmas „Picasso” felirat…
Szóval nem, nem a magyar kerékpáros szaksajtó megosztó alakját ismerte fel messziről Ernő bácsi, persze egy pillanatra ezt gondoltam, lévén ráztunk már kezet korábban is, és biztosan emlékszik, hogy biztosítottam márkahűségemről… „Bellisimo!” – ennyit tudtam kinyögni hirtelen szerény olasz tudásommal, a 30. szülinapjára gyönyörű, klasszikus festéssel ellátott acél Colnago Master előtt állva, de ez bőven elég volt Ernesto boldogságához, aki évről-évre valamilyen formában mindig kiállítja élete fő művét.
A nyolcvanas évek elején megalkotott bringa a maga korában kuriózumnak számított a rombusz keresztmetszetű csöveivel, a gyönyörű króm muffokkal, később úttörő volt az egyenes villa alkalmazása terén is. Már javában használták a profi világban az alumínium, sőt karbon vázakat, amikor a Mapei, a Rabobank vagy a Casino csapat még mindig Colnago Master Olympic bringákkal nyomta.
Azóta készült már karbon villával, sőt karbon támvillákkal, mégis így, a hagyományos 1”-os Precisa acél villával adja az igazit, jelenleg DT 15V csövekből készül, centinként, 49-es vázmérettől 65-ösig kapható a vadonatúj vázszett a klasszikus Art Decor festéssel. Egyébként népszerűségét mutatja, hogy az e-bay-en egy igazán szép állapotú használt Master váz még mindig 1000 euró fölött cserél gazdát…
A klasszikus vonal a legújabb kerékpárok terén is uralta a Colnago standot, a számtalan festéssel és felszereltséggel kapható muffos karbon versenygép, a C59 továbbra is a csúcsot jelenti, csak annyiban követi a trendeket, amennyiben feltétlenül szükséges: 2013-ra tökéletesen kompatibilis a Shimano és a Campagnolo elektronikus váltószettekkel is.
Már közhely, hogy Ernesto Colnago ragaszkodik a tradíciókhoz, nem ül fel a divathullámokra, satöbbi… Ehhez képest idén komoly fricskát adott az innováció élharcosainak: a Formula fékek gyártójával együttműködve kifejlesztettek egy elektronikus váltórendszerrel és hidraulikus tárcsafék-rendszerrel szerelt országúti kerékpárt a C59 alapjain.
Egyik legelső idei Eurobike-beszámolónkban már írtunk erről a kerékpárról, lényege, hogy az elektronikus váltás kezelőszervei kevesebb helyet igényelnek a fékváltókarban, így maradt tér a hidraulika-tartálynak, s voilá: nem sokan gondolták volna, hogy az első ilyen szériában kapható országútin Colnago felirat olvasható majd.
Létjogosultságáról az országúti mezőnyben már megoszlanak a vélemények, de a lényeg, hogy drága cucc, csak vadonatúj alkatrészekkel lesz kompatibilis a rendszer, tehát üzletileg bőven van benne potenciál, a megfelelő marketingről pedig majd úgyis gondoskodnak a szakemberek. Mindenesetre jó érzés learatni vele a tekinteteket.
Tárcsafékes fronton egyébként nagyon beerősített a cambiagói műhely, cyclocross bringákat csak ilyen rendszerrel állítottak ki (kivéve Niels Albert vb-győztes gépét), és a katalógusban is ezek szerepelnek, de kiderítettem, hogy versenyzők számára elérhető még a hagyományos kantifékes konstrukció is.
Két krosszgép kapható egyébként: a profik által is használt Prestige, valamint az alumínium WorldCup. Utóbbi árszabása egyébként egy Colnagóhoz képest meglepően kedvező, és egy sokoldalú bringát kaphat leendő tulajdonosa a pénzéért. Mindkét kerékpárra jellemző a vállra vételt kényelmesebbé tevő ívelt merevítés a felsőcső és az ülőcső között.
Maradva terepen, az Eurobike egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra a Colnago karbon 29-es mountain bike-ja, a C29, amit a Demo Day-en a C59 Disc-hez hasonlóan volt szerencsém kipróbálni. Most mi a fenét mondjak, hogy ne vádoljanak elfogultsággal? Rá kell nézni, rá kell ülni, kanyarodni vele…
Annak ellenére, hogy már a Colnago alumínium 29-esével is kellemes emlékeim voltak tavaly, nem vártam semmi extrát, hogy őszinte legyek, a Cross Prestige-t akartam helyette próbálni, csak éppen lemaradtam róla a Colnago depóban, és „ez jutott” alapon vittem ki egy körre…
Nem tudom, ezt hogyan csinálják, de ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint a Colnago országútin: számomra tökéletesek a szögek, úgy tettem be a kanyarba a bringát, ahogy semmi mást. Teljesen hasonló merevség/kényelem arány, mint a hasonló muffos karbon országútimon.
Emellett nagyon egyedi mountain bike, szerintem kimondottan Colnago országúti tulajdonosoknak készült. Például nem vakargatták a fejüket Ernő bácsiék, hogy megfelelő sárférőhelyet hagyjanak, inkább a szokásosnál keskenyebb gumi, de megtartották a feszes geometriát.
Ezt még a fő háromszögnél is tapasztalhatjuk, például az alsócsőben van egy kis kihagyás, hogy körbefordulhasson a villa, természetesen a stucni is negatív, és a mai kor szellemének megfelelően a kábeleket belül vezették. És persze a muffos technológiának köszönhetően a leendő C29 tulajdonosoknak sem kell attól félni, hogy nem kapnak saját méretükben mountain bike-ot…
A full XTR váltást I-Link bowdenházak segítik a még tökéletesebb működésben, életükben először a trehány olasz szerelőknek is sikerült úgy beállítani egy szettet, aminél jobban nem lehet. Ja, hogy az übermerev CrossMax kerekekkel úgy gyorsult a gép, mint a legjobb 26-os? És súlyban valahol a kilenc kiló környékén lehetett? És hogy az a DT villa volt benne, amivel idén nagyon szoros barátságot kötöttem?
Ááá… Minek is kellett most feleleveníteni az emlékeket… Mert persze azért van egy számmal kifejezhető elég rossz tulajdonsága is ennek a Colnago mountain bike-nak…
Visszatérve a standra, a csúcsmodellek alatt az ismert palettát láthattuk, a 2013-as évre csak a designt és az alkatrészeket tekintve láthatunk módosításokat. Nekem tetszett például a karbon CLX3 fehér festése a piros-fehér-zöld csíkokkal és a rekordszámú Colnago felirattal.
Ráadásul ebben a kategóriában is elérhető az elektromos váltás, a CLX-re a szintén jövőre debütáló Campagnolo Athena kerül, az elérhető árú EPS szett. A katalógusban egyébként a legtöbb modellt óriási szín és szett választékkal kínálja a Colnago.
A legkönnyebb országúti a Colnago palettán továbbra is a monocoque karbonvázra épülő M10, amit a C59 mellett az országúti profik is használnak, az Europcar, a Colnago, a Landbouwkrediet vagy a Team Type 1, jövőre pedig már a Christina Watches csapatában is.
További fotók (60) a bringákról Facebook galériánkban, IDE KATTINTVA
Colnago kerékpárok Magyarországon: KATTINTSON IDE!
(x)
