Még csak nem rég léptünk bele a tavaszba, majd a nyárba, és máris a downhill világkupa sorozat 3. fordulóján találtuk magunkat. Apropó tavasz és nyár. Ha nem néztem volna a naptárat nem vettem volna észre hogy vége a télnek. Lássuk ugyanis be, hogy az időjárás nem volt túl kegyes az eddigi versenyekkel. Lengyelországban konkrétan havazott. A csütörtöki edzés nap nagyon jól sikerült ebből a szempontból, napsütés köszöntötte a versenyzőket. De azt azért már lehetett látni az előrejelzésekből, hogy van esély esőre a verseny napján, plusz az idő is le fog hűlni, méghozzá drasztikusan. És itt a kérdés: mi keletkezik akkor a mikor a hirtelen hőmérséklet változás miatt nyomáskülönbség alakul ki a légkörben? Szél. Ami a kvali napján már megnehezítette mindenki dolgát. De szombaton a verseny előtti edző körökön egyenesen viharba torkolt. Aki ismeri a leogangi pályát, az tisztában van vele, hogy itt a szél semmilyen formában sem szerencsés. Ez az első tényező, ami nagyban befolyásolja a verseny végkimenetelét.
A második a pálya. Amit láttam, az esés, esés hátán. Ebben az esetben ez nagyon érdekes volt, mivel a motorway utolsó ugratója mindig is rövid volt. Így a versenyzők előszeretettel szállták túl az érkezőt. Éppen ezért a pálya építői úgy döntöttek, hogy megtoldják az ugratót legalább két méterrel az eldobó felőli oldalon. Így mindenki tökéletesen az érkezőn ért földet. És itt jön a probléma. Amikor tudod, hogy valamit túl fogsz ugrani, akkor kicsit lassítasz. Ez eddig így is történt. De nem idén. Akkora sebességgel érték el a versenyzők a következő pálya szakaszt, hogy egyszerűen nem tudták kontrollálni a bringát. Ez 3 helikopteres mentéshez vezetett egy napon belül, plusz egy, akit a mentő vitt el. Itt aztán gyorsan össze is gyűlt a UCI apraja nagyja, hogy megszakértsék a helyzetet, és valahogy levezényeljék a pályaépítők, mentősök, versenyzők és managerek között kialakult káosz szimfóniát. Sajnos nagyobb baj az, hogy ez a 4 versenyző nagyon súlyosan sérült, méghozzá egy rosszul elgondolt pálya konstrukció miatt.
Harmadik: nyomás. Ami elég erőteljesen nehezedik a mezőny nagy részére. Újonnan nagy csapathoz igazoló versenyzők, volt világbajnokok, akik vagy sehogy vagy alig tudnak kvalifikálni. Új UCI szabályzatok tömkelege. És persze a helyi riderek, akik mindenáron nyerni szeretnének hazai közönség előtt.
Idén sok minden változott a UCI háza táján. Köszönhetően ez Warner Bros-nak, akiket a közvetítésekből befolyó pénzen kívül nem igazán érdekeltek az MTB sportban. Kezdhetnénk ott, hogy az enduro versenyt nem tudják közvetíteni, így tavaly már felmerült az enduro szakág búcsúzása az UCI-tól. Egyesek szerint jobb is lenne, de idén úgy néz ki még maradnak. Viszont egyre több nagy név igazol át, – vagy egyes esetekben vissza – a downhill ágazatra. Többek között Martin Maes, Richie Rude, Gloria Scarsi. További nagy változás volt, hogy a tavalyi semi-final, final párost felváltotta a kvali 1 és kvali kettő futam. Nagy dilemma volt ugyanis, hogy hány versenyzőt engedjenek nevezni. Az eddigi 400 résztvevőt akarták redukálni, ami egyébként érthető volt. Ekkor az UCI átesett a ló másik oldalára, mert összesen 200, majd 60 versenyzőt akartak engedni. 20 gyári csapat, maximum 10 versenyző/csapat. Így lett volna 200. Végül közös megegyezésre jutottak. Így az országos válogatott, és kisebb csapatok is rajthoz állhatnak. Leogangban 110 résztvevő gyűlt össze.
Az idei dh verseny timetable a következően alakul. Első nap pálya bejárás. Második nap szabad edzés egész nap, timed training-gel kiegészítve. 3. napon reggel szabadedzés, és kezdődik a juniorok kvalija, ami egy fordulóból áll. Ezek után következik a női elit kvali 1 futam, ahol a leggyorsabb 10 versenyző jut tovább. Nekik aznap már nincs dolguk. Majd a férfi kvali 1-es futam, ahol a leggyorsabb 20 férfi állhat másnap rajthoz. És jön a női elit megint a kvali 2-es futamon. Itt mindenki indul, aki nem került be a kvali 1-es futamon. Innen a top 5 női versenyző kerül be a futamra. Így áll össze a 15 elit nő. Ugyanez a férfi eliteknél az első 10 versenyzőt takarja, náluk összesen 30-an állnak majd rajthoz.
Érdekesség, hogy általában a kvali kettes leggyorsabb idő, gyorsabb, mint a kvali egyes leggyorsabb. Néhány hosszabb, managerekkel, és versenyzőkkel folytatott beszélgetés során arra jutottam, hogy a kvali egyes futamon nem mindenki hozza a 100%-os teljesítményt. Egy az, hogy tapogatóznak, mennyi elég a bejutáshoz. A másik meg az, hogy van még egy lehetőség, tehát ha az első fordulón nem is sikerült benne lenni a keretben, de akkor második futam még mindig ott van. Plusz ott már tudják, hogy mire van szükség a továbbjutáshoz. Viszont, ahogy azt az elmúlt 3 versenyen láthattuk, olyan nevekkel találkozhatunk a második fordulón, mint Andreas Kolb, Troy Brosnan, Reece Wilson és még sorolhatnám. Ebben az esetben viszont 120%-ot kell hozniuk a versenyzőknek, mert be kell kerülni a top 10-be, és itt már nincs következő esély. A konklúzió az, hogy kvali kettőn jobban oda kell tenniük magukat a versenyzőknek a biztos továbbjutáshoz. Így ők általában jobb időt mennek, mint a kvali 1-es futamon legjobb időt hozó versenyzők. Itt is még mindenki tapogatózik, mi miért történik, mi a legjobb stratégia, hiszen ez egy új helyzet mindenki számára. De az elmondottak alapján, mindenki sokkal elégedettebb a jelenlegi helyzettel, mint a tavalyival. Kivéve azok, akik egyszer sem kvalifikáltak a 3 verseny alatt, mint például Reece Wilson, egykori világbajnok. Viszont őt leköti a saját csapata, az AON Racing Team menedzselése.
És ott van még a tény, hogy a leggyorsabb versenyzők valószínűleg az első fordulón tovább fognak jutni, így a második fordulón nem kell akkor konkurenciával küzdeni. Amit meg kell még említenem az az, hogy megszűnt a ‘protected’ státusz, azaz bármelyik nagy versenyző kieshet, esés, vagy technikai okokból kifolyólag is.
A szombati verseny kisebb eséseket leszámítva zökkenő mentesen lezajlott. A reggeli vihar szerencsére alábbhagyott, az ominózus veszélyes pálya részt sikeresen javították. Izgalmas verseny elé nézhettünk. A férfiaknál a kvali 1-es futamot a francia Loris Vergier nyerte, a kvali kettes futamon pedig a helyi Andreas Kolb 1mp-vel gyorsabban, mint a kvali 1 leggyorsabb ideje végzett. Nőknél a leggyorsabbak Valentina Höll, Anna Newrik lettek. A futam után nem volt ok a nagy ünneplésre, ugyanis a két ausztriai versenyző nem tudott a pódium legfelső fokára lépni. Höll 3.-nak ért a célba, míg Kolb még a pódium közelébe sem került. A férfiaknál a nagy visszatérő Jackson Goldtsone lett a leggyorsabb, majd a 10 évvel idősebb Loic Bruni, őket pedig még egy fiatal versenyző, a német Henri Kiefer követte a dobogón. Nőknél a dobogó a következőképen alakult: 1. Gracey Hemstreet, 2. Anna Newkirk, 3. Vali Höll.
És itt még egy változást kell megemlíteni. Az egyedi downhill világkupára jellemző 5 fős dobogót leváltotta a klasszikus 3 fős változat. Állítólag ez jobban néz ki közvetítésen és a Warner Bros és társai nem értették, miért kell 5 versenyző a pódiumra, amikor csak 3-at szokás oda felengedni. Annak ellenére, hogy az összes versenyző aláírt és megosztott egy petíciót annak érdekében, hogy maradjon az 5 fős verzió, ezt Hollywood egy tollvonással múltidőbe tette. A pódium annyira van elzárva a közönségtől, hogy távcsővel lehet azt esetleg nézni. Sajnos azt a klasszikus és fenomenális hangulatot is megölték ezzel, ami eddig jellemző volt a díjátadó ceremóniára. Végül is a WB kijelentette, hogy a downhill sport lesz az új golf. Elit sport csak gazdagoknak… Jelenleg ez a terv, és úgy néz ki hogy jó irányba haladnak, hogy ezt el is érjék. Sajnos azt vesszük észre, hogy az új vezetőség nem látja azt, ami eddig a downhill versenyek varázsát adta. Kicsit félve várjuk, hogyan fog alakulni ennek a szakágnak a sorsa.
A dobogó egyre fiatalabb. Erről beszélt Tahnee Seagrave is. Tartogat még meglepetést a jövő úgy érzem. Sok új versenyző elképesztő tempóval, csak még kicsit kiforratlanok. De ha belelendülnek, akkor mostani nagyágyúknak lesz miért aggódniuk. Szóval kíváncsian várom, hogy a rengeteg spekulációból mi fog bekövetkezni. Legközelebb Trentino-ban, Val di Sole-ban veszi kezdetett a 4. világkupa forduló június 18-22 között. Aki jó versenyt szeretne nézni, annak egyszer el kell látogatnia oda és élőben végig nézni a versenyt. A black snake elképesztően technikás és a második leghosszabb pálya a DH WC történelme során. Kérdés vajon kinek fog az a pálya a legjobban feküdni.
