A tokiói olimpián a nők mountain bike cross-country versenyén óriási eredményt el Vas Blanka, a fiatal magyar kerékpáros a 4. helyet szerezte meg egy hihetetlen hajrával az utolsó 2 körben. Jolanda Neffet senki nem tudta megszorítani, így megérdemelten örülhetett a verseny végén az aranyéremnek. Előző nap a férfiak versenyén Mathieu van der Poel hatalmas bukása után Thomas Pidcock szerezte meg az olimpiai aranyat, Parti András a 32. helyen végzett.
A férfiak mtb XCO verseny érdekesen kezdődött a tokiói olimpián, a nagy esélyes, aki kifejezetten erre a versenyre készült és még a Tour de France-t is otthagyta, Mathieu van der Poel az első körben bukott, de nem is akármilyen módon. A figyelmeztetések ellenére azt hitte, hogy az edzéseken használt palló a versenyen is ott lesz, így ahelyett, hogy leugratott volna, a nemlétező pallón akart lemenni és óriási esett, mellyel elúszott számára a verseny és később fel is adta. Ezután szintén a cyclo-cross versenyekről ismert Thomas Pidcock irányította a versenyt, először Mathias Flückigeren kívül mindenkitől megszabadult, majd Flückiger hibázását kihasználva behozhatatlan előnyre tett szert és megnyerte az olimpiát. A második helyet Flückiger szerezte meg, míg David Valero Serrano lett a bronz tulajdonosa.
Parti András a 32. helyen ért célba.
A nők versenye már magyar szemszögből is érdekesebbnek ígérkezett Vas Blanka révén, akitől titkon sokra számíthattunk az olimpián. Blanka remek rajtot követően a 3. helyre jött fel, de később egy kanyarban elesett, mellyel a 10. hely környékére csúszott hátra. Jolanda Neff folyamatosan ment előre a rajt után, és Pauline Ferrand-Prevot hibáját követően az élre állt, ezután hihetetlen tempóban rótta a köröket, senki nem tudta megközelíteni és végül megérdemelten nyerte az aranyat. De vissza a magyar versenyzőhöz, Vas Blanka sokáig tartotta a 9. helyét (amivel őszintén szólva már bőven elégedettek lettünk volna), és nem volt nagy hátrányban a 4-8. helyezetthez képest. Aztán az utolsó 2 körben elindult Blanka, előrelépett egy helyet, aztán még egyet és még egyet, az utolsó kört már a 6. helyről kezdte és benne volt az előtte haladó 4. és 5. mozgása alapján, hogy itt még lehet akár a 4. hely is, mert Blanka jóval könnyedebben ment mint ők. És megcsinálta, gyakorlatilag simán megelőzte a többieket az utolsó körben és megszerezte a 4. helyet az olimpián, hihetetlen… 🙂
A svájciak számára is jól alakult az olimpia, Neff mögött a szintén svájci Frei és Indergand ért célba, mellyel a dobogó minden fokát elfoglalták.
„Nagyon nehéz verseny volt. Izgultam, mert csak az utolsó sorból indultam, de sikerült egy jó nyomot választanom, így remek helyzetbe kerültem, bár ezt követően egy hiba miatt elveszítettem ezt a pozíciót. Nem az erő döntött, hanem a taktika. A pálya technikás volt, igyekeztem kihasználni azt, hogy én egészen jól tudok haladni a saras körülmények között, bár az kissé meglepett, hogy a nyomvonalat nem sokkal a rajt előtt módosították, azért azt nem gondoltam volna, hogy egy olimpián történhet ilyen. Mondhatni, hogy ez az eddigi pályafutásom legnagyobb eredménye. A mezőny legfiatalabb tagjaként lettem negyedik, nem is nagyon tudom ezt még elhinni” – nyilatkozta Vas Blanka a verseny után.
Nehéz elmondani, hogy mekkora dolog ez az eredmény, egy személyes történettel tudnám legjobban bemutatni. A nők versenyét éppen Németországban egy francia kerékpáros újságíró társaságában néztem, aki szurkolt a sajátjainak, Lecomte-nek és Ferrand-Prevot-nak, ráadásul mindkettő esélyes volt az aranyra, én meg a magyar lánynak, akit ő nem ismert (nekem ez azért meglepő volt). Aztán verseny közben mérgelődött, hogy elúszott mindkét francia versenyzőnek az első hely, én meg elégedett voltam Blanka top10-es pozíciójával. És jött az utolsó 2 kör, amikor Blanka megelőzte a franciákat, azokat a franciákat akik az aranyért mentek… fejre állt a világ… és a tervezett prezentáció sem kezdődhetett el addig, amíg Vas Blanka nem ért a célba…
