Kerékpárosként sok érdekes emberrel találkozik az ember, de arra nem számítottam, hogy egyszer egy Facebook-videóban az egyik régi általános iskolai osztálytársamat látom majd kerékpáros mezben és sisakban – miközben papként a sport fontosságáról beszél.
Ma futottam bele a Facebookon egy videóba, ami első pillantásra talán csak egy kedves, hétvégi bejelentkezésnek tűnt. Egy pap beszél benne Bodajkról, az aktuális búcsúról, a hétvégi eseményekről. Kerékpáros ruhában van, sisak a fején, és közben elmeséli, hogy reggel kiment tekerni egyet.
Mert – ahogy mondja – fontos a sportolás.
Eddig is érdekes lett volna számomra a videó, hiszen nem mindennap találkozik az ember kerékpáros mezben és sisakban beszélő pappal a Facebookon. A történetnek azonban van egy személyes része is.
A videóban szereplő pap ugyanis Mórocz Tamás atya. Az én egykori általános iskolai osztálytársam.
Amikor az osztálytársadból pap lesz – és még mindig kerékpározik
Az ember általános iskolában valószínűleg nem sokat gondolkodik azon, hogy mi lesz az osztálytársaiból húsz-harminc év múlva. Ki milyen pályát választ, hová kerül, mivel foglalkozik.
Aztán egyszer csak megnyitod a Facebookot, és ott van előtted egy régi osztálytársad kerékpáros ruhában, sisakkal a fején, aki ma már Bodajk plébánosa, kanonok, címzetes apát, és éppen arról beszél, hogy a nagy hétvégi események előtt reggel még elment egyet bringázni.
Mórocz Tamás 2012 óta Bodajk plébánosa, és a Székesfehérvári Egyházmegye egyik ismert egyházi személyisége. De ebben a történetben most nem ez a legfontosabb.
Hanem az, hogy egy pap is ugyanúgy tudja, amit minden sportoló tud: mozogni kell.
Igen, az egyház és a sport nagyon is összeegyeztethető
Sokan talán furcsának találják elsőre, amikor egy papot kerékpáros ruhában látnak. Pedig valójában miért is lenne az?
A sport, a mozgás és az egészséges életmód nem áll szemben a hittel. Sőt, a keresztény gondolkodásban az ember nemcsak „lélek”, hanem test és lélek egysége. A testünkkel is dolgunk van, vigyáznunk kell rá.
A sport pedig ennél többet is adhat. Kitartást. Fegyelmet. Alázatot. A kerékpározás különösen jól tudja tanítani ezeket.
Egy hosszú emelkedőn nem lehet megmagyarázni a fizikának, hogy ma nincs kedvünk tekerni. A szembeszél sem lesz kisebb attól, hogy panaszkodunk rá. Ha pedig túl gyorsan kezdtünk, annak általában a végén megvan az ára.
A kerékpár őszinte sport. Talán ezért is jó.
A sport közösséget is épít, találkozásokat hoz, és megtanít arra, hogy legyenek céljaink, amelyekért dolgozni kell. Nem véletlen, hogy az egyház is rendszeresen megszólítja a fiatalokat és a közösségeket a sporton keresztül is. Ferenc pápa magyarországi látogatása során is a fiatalokhoz szólt a Papp László Sportarénában – már maga a helyszín is jól mutatta, mennyire természetes kapcsolat lehet közösség, fiatalok, mozgás és hit között.
És igen: a pap is felveszi a sisakot
Számomra kerékpáros újságíróként talán a videó egyik legszimpatikusabb részlete mégis az volt, hogy Tamás atya sisakban kerékpározott.
Mert itt jön az a kérdés, amit természetesen nem lehetett kihagyni:
Ha egy papot Isten védi, akkor minek a sisak?
A válasz szerintem egyszerű. Azért, mert a hit és a józan ész tökéletesen megfér egymás mellett. Attól, hogy valaki hisz Istenben, még nem kell sisak nélkül kerékpároznia. Ahogy attól sem lesz valaki kevésbé hívő, hogy beköti a biztonsági övet az autóban.
Sőt. Talán éppen a saját életünk és egészségünk iránti felelősség része az is, hogy megtesszük, amit meg tudunk tenni a biztonságunkért.
A kerékpáros sisak nem sérthetetlenséget ad. Nem garantálja, hogy egy balesetben nem történhet baj. De bizonyos helyzetekben jelentősen csökkentheti a súlyos fejsérülés kockázatát.
És ezt nem vallási kérdésként kell kezelni. Ez egyszerűen józan ész.
Úgyhogy igen: Isten vigyázhat rád, de a sisakot azért vedd fel.
Jó látni egy ilyen példát
A kerékpározásnak ma rengeteg nagykövete van. Profi versenyzők, influenszerek, edzők, YouTuberek, olimpikonok. De néha egy pap, aki reggel felül a kerékpárjára, talán többet mond az egészséges életmódról, mint egy tökéletesen megkomponált reklámkampány.
Mert hiteles. Nem arról beszél, hogy sportolni kell, miközben ő maga soha nem mozog. Hanem felveszi a kerékpáros ruhát, felteszi a sisakot, és elmegy tekerni.
Ráadásul egy olyan hétvégén, amikor Bodajkon nagy események és zarándoklatok követik egymást. A bodajki kegyhely és az egyházmegye programjai ezekben a napokban is sok embert mozgatnak meg.
Számomra pedig az egész történethez hozzátesz még valamit az, hogy Mórocz Tamás atya nemcsak egy kerékpározó pap. Hanem egy régi osztálytárs az általános iskolából. Az élet pedig néha egészen érdekes köröket ír le.
Ki gondolta volna annak idején, hogy egyszer majd a Bikemagon arról írok egy volt osztálytársamról, hogy papként, kerékpáros ruhában és sisakban üzen Bodajkról?
