Benkó Barbi blogja: baleset a csehországi mountain bike világkupán
A londoni olimpia női mountain bike XCO futamára készülő Benkó Barbara számára balszerencsésen alakult a csehországi világkupa-forduló. Minden összejött, amit egy bringás nem szeretne átélni verseny közben: géphiba, bukás…
A német Focus M.I.G. versenyzőnője Facebook-oldalán így számolt be az U23-as női versenyről:
„A szerencse idén nem az én oldalamon van a Világkupákon… 15. hely ma Csehországban! 3. helyről boxstop mert elszakadt a hátsó váltó bowdenem. Rengeteg időt vesztettem, nem egyszerű cserélni, de jó formában éreztem magam és jöttem fel folyamatosan, majd az utolsó előtti körben egy superman-t mutattam a közönségnek. Úgy néz ki, megúsztam egy könnyű agyrázkódással és zúzódásokkal. Kicsit magamon kívül mentem még egy kört, a 15. helyre volt elég…
Szerencsét és száraz, eső mentes versenyt végre légy szíves”
Mivel Barbi egy nagyon nehéz éjszakán van túl a verseny miatt és nehezen tudott aludni a fájó sebek miatt, reggelre máris egy bővebb beszámolót írt kálváriájáról:
Most már tényleg nagyon szépen kérem azt, aki a woodoo babát szurkálja, hogy szívjak, sürgős iramban hagyja abba, mert lassan tényleg azaz érzésem, hogy ennél rosszabb aligha lehetne. Már az indulásom is balszerencsés volt, az udvarunkban sikerült összetörnöm Édesapám és a saját autómat is. Nem olyan vészes a dolog, de ahogy mondani szokás, nem növeli egyik jármű értékét sem. De csak ideértem és onnantól kezdve kezdtek jobbra fordulni a dolgok.
Az U23 női rajt - fotó: mtb-news.de - Thomas
Ragyogó idő, szuper pálya és jó erőben is éreztem magam. Abban is voltam, ahogy ez a versenyen ki is derült, de hiába a jó forma, ha a technika nem a te oldaladon áll. Ez sajnos az idei összes Világkupán végigkísér, őszintén szólva alig várom, hogy vége legyen! Pláne ebben a pontszerzési stresszben. A rajtom nagyon jól sikerült és a rajtkörről (ami kb. egy fél körvolt a pályán) a 3. helyen érkeztem az élbolyban, mögöttünk már volt egy kis szünet. Jól ment és úgy éreztem, hogy van itt még tartalék, majd azt is éreztem, hogy nem tudok váltani hátul.
Megálltam a következő technikai zónában és kiderült, hogy elszakadt a hátsó váltó bowdenem. Óriási! Apa gyors (persze egy ilyen csere nem lehet gyors) szervizt adott neki, nem tudom hány percet álltam ott, de rossz volt látni, ahogy mindenki halad el mellettünk. Mindenesetre rekord sebességű csere volt az biztos. Gyakorlatilag utolsóként nekiindultam, hogy megpróbáljam a lehetetlent és visszaszerezzem a pozíciómat.
A 12. helyig sikerült feljönnöm, magam sem tudom hogyan, meg is meglepődtem, ahogy előzgetem az embereket, felfelé és lefelé is valahogy gyorsabban közlekedtem. Gondolom mindenki félt, nem mert kockáztatni, mert rendkívül technikás, gyökeres, köves volt a pálya és persze mondanom sem kell, hogy a változatosság kedvéért esett az eső, így nagyon csúszós és veszélyes lett. Nekem még így is tetszett, ez az egyik kedvenc pályám! Ezért is sajnálom, hogy nem tudtam hozni, ami bennem volt! Én viszont ellentétben a többiekkel kockáztattam, mert Matthias mondta, hogy fél percre sincs a top 10 és úgy éreztem az még meglehet.
Meg is lett volna, de meglett a böjtje a száguldozásnak és az egyik dropnál ugyan gyorsan érkeztem és sikerült is beadnom, de az érkezésem már túl hosszú volt és egy sziklára raktam le az első kereket, ami tiszta sár és víz volt és azzal a lendülettel eltűnt alólam a kerékpár, én viszont továbbrepültem szintén egy sziklára. Már nem emlékszem pontosan mi történt, a következő kép az, hogy a mentős kérdezgeti, hogy „are you ok? are you ok?” közben próbál lerángatni a pályáról, de mondtam neki, hogy mennem kéne tovább, úgyhogy kell a biciklim.
Azt közben megcsinálta a csapatfőnököm, pont annál a résznél állt, mert elferdült rajta egy-két dolog, de lehetett még vele menni. Kicsit magamon kívül mentem még így egy kört, próbáltam menteni a menthetőt és a lehető legtöbb pontot kihozni ebből a „remek” napból. A 15. helyre voltam elég, aminek abszolút nem örülök, de legalább nagyjából egyben vagyok, a zúzódások remélem begyógyulnak jövő hétre a francia Világkupára, az agyrázkódás meg szerintem elmúlik majd, muszáj lesz neki, mert most még egy hétig nem lehet pihenni!
A sisak minden esetre nem buta dolog, most konkrétan az életem mentette meg, el is repedt az esést követően! A délutánunk sem alakult a tervek szerint, bár szerintem Markus 5. helye több mint jó, ő mégsem volt elégedett, mert kétszer is elesett és az egyiknél megsérült az első váltója is, ami aztán nem igazán működött. De ő legalább jól van és ez a lényeg! Ma pedig Julie és Shlomi a soros, élőben lehet követni az elit futamokat a redbull TV-n, 10:00-től női, 14:00-től férfi futam.
Ezt követően célba vesszük a német csapatbázist, ahonnan szerdán utazunk tovább La Bresse-be az idei utolsó olyan versenyre, ami pontszerző az Olimpiai kvótához. Nem is tudom mit kívánjak magamnak, végre egy olyan versenyt, amit be tudok fejezni minden gond nélkül és sok, de még annál is több szerencsét! A szuper supportot pedig köszönöm szépen Apának, Matthiasnak és Martinnak! Top!
