Gergőt és Mikit nyáron ismertem meg Schladmingban. A kinti túrájuk zárásaként jöttek át hozzánk a táborba. Mielőtt megérkeztek, már jó pár sztorit hallottam róluk, így vártam a találkozást, hogy meglássam valóban milyenek is a Kántor testvérek…
Utólag két dolog biztos: külön és együtt egyaránt hiperaktívak és igazi megosztó személyiségek. Vagy kedveled őket vagy nem… De amit senki nem vitat el tőlük, az a bicós tudás, amibe sok energiát és munkát fektetnek… csak úgy… mert szeretik csinálni.
Sziasztok! Legutóbb nyáron találkoztunk, pontosabban búcsúzkodtunk a Ridehouse parkolójában. Akkor már a tavalyi szezon végén jártunk. Így visszanézve hogyan alakult a 2008-as év? Mik voltak a legjelentősebb események a tavalyi szezonban?
Gergő: Számomra a legkiemelkedőbb élmény a nyár közepén tett túránk volt, Mikivel ketten mentünk. Először Leogang és Saalbach Vas Petiékkel, majd csatlakoztunk hozzátok. Másfél hét jó bicózás jó helyeken, chill, downhill gokart… A nyári ugratós napok is jók voltak: patakhegyi és aranyhegyi haverokkal. Az ugratók méreteiben történt változás is pozitívum.
Miki: Kifejezetten nincsen legjelentősebb esemény, mert az egész 2008-as év nagyon jól alakult és sokszor biciklizhettünk külföldön. Talán ezek közül a legjobb az volt, amikor a Schladmingi Világkupa után kinn maradtunk, belekalkulálva egy IXS kupát is Leogangban. Krizsák Jancsi barátunkkal mentünk, na meg a kis csapat (Szöcsi, Csigu) és 12 napot bicikliztünk kint, hóban, sárban, porban és napsütésben. A csuklótöréstől kezdve a fogkitörésig volt minden!!!
Erős Gábor jóvoltából újabb arcokat ismerhettek meg a keményebb szakágak világából. A Kántor tesókkal készült interjút Vas Peti fotói kísérik, a beszélgetés pedig magazinunk nemsokára megjelenő 2009. január-februári számában lesz olvasható.
