Az első csomagtartón a sátor és hálózsák alatt tészták és lekvárosüvegek sorakoznak, hátul babkonzervek majd lencse és borsó soronként váltják egymást. „Épített” túragépem minden tekerésnél csavarodik, mint a kolbász. A patkófékek még egészen jól teszik a dolgukat, minden hajtűkanyarban sikerül annyira lelassítani, hogy baj ne legyen, de azért adrenalin is termelődjön…
A második napon a kerék elfárad, sorban pattannak el a küllők. A bajban szerencse, hogy pont beérünk egy városkába, ahol azonnal útbaigazítanak bennünket a kerékpárbolt felé. A bolt hazai mércével mérve elképesztően elegáns, az árak számunkra csillagászatinak tűnnek. Hamar kiszámoljuk mi az olcsóbb: ha megvásároljuk a racsnileszedőt és magunk kínlódunk, vagy javíttatunk és két nappal előbb mehetünk haza. A tulajdonos különben segítőkész és legalább olyan érdeklődéssel figyeli járműveinket, mint mi az odabent sorakozó gépcsodákat. Egy Campagnolóval szerelt géptől hosszú percekig nem tudok elszakadni, a csodálatot a próbakör csak tovább fokozza. Az árat átszámítva hamar kijózanodom, és barátom sokat hangoztatott lelkesítő mondása sem vígasztal igazán: „ez is lesz egyszer húszéves”. Végül egy Campagnolo (ez volt életem első igazi „hátsózsebes” meze) mezzel indulok tovább, valamint egy katalógussal, ezt esti mese helyett lehetett nézegetni a sátorban…
A Project 1 retro montit részletesen magazinunk nemsokára megjelenő 2009. március-áprilisi számában mutatja be Vock Balázs. Aki élőben is kíváncsi rá, az megtekintheti a Bringaexpón a Bikemag standon.
