A Bolgár Körverseny első felvonásáról már olvashattuk a Kőbánya Cycling Team versenyzője, Móricz Dani beszámolóját. Következzen a második háromnapos UCI 2.2 kategóriás viadal története Bulgáriából.
A pihenőnap után a Bolgár Kör második fele a déli országrészben folytatódott, a Kőbánya Cycling Team hasonlóan az első három naphoz Bertalan Balázs, Bernárd Bendegúz Bence, Lóki Bence, Molnár István, Móricz Dániel összetételben áll rajthoz (Csapatvezető: Stubán Ferenc, Szerelő: Lóki Zoltán, Masszőr: Wágner László).
A legjobb formában továbbra is Dani volt, 22., 13. és 16. szakaszeredményeivel összetettben 20. lett, 11:42 perc hátrányban a győztes ukrán Vitaly Buts mögött. Az U23-as versenyzők különértékelésében 5. lett 8:04 perc hátránnyal. Belülről így látta a háromnapos versenyt:
A bolgár kiruccanásunk második felvonása a pihenőnap után egy kellemes 225 kilométeres szakasszal indult, egészen a görög-török határig tekerve. A “rövid” napot egy ehhez dukáló 20 km-es emelkedővel indítottuk, 1050 m magasságig, onnan legurulva hosszú sík terep várt az utolsó 50-ig, onnan még 3 kategorizált dombbal a célig. Az élesrajtot követően kicsit meglepő módon senki nem vállalkozott elmenésre, tempóztunk eleinte komótosan felfelé. Így Molnár Pisti úgy gondolta, megpróbál elszivárogni, de ez nem jött össze, később azonban Bendegúzt hagyták, hogy egymaga elmenjen a hegyihajrá irányába. Később 3-an még felugrottak rá és a csúcson a 3.helyen haladt át, ezzel hegyi pontokat is szerezve. A mezőnyben folyamatos tempófokozás mellett haladtunk fel, és a lejtőt megkezdve utol is értük a szökést, egy ember azonban lefelé elgurult nagy tempóban tőlük, sokáig elöl is maradva aztán.
6 órás sportfoglalkozás után
A sík terep ellenére nem volt nyugodtság, folyamatos támadgatás jellemezte a mezőnyt, tempót nem akart senki menni. Így ment ez végig, én is egy csoportban eltávolodva a mezőnytől, az addigra már két-három csoportban elöl tekerő kb. 14-15 fő után, összedolgozva erős tempóban közlekedtünk. Folyamatosan buzdítottak minket, miszerint 1 perc csupán a lemaradásunk, így nyomtuk is, váltott vezetésben, forogva, ki amennyit bírt. Sajnos a hegyek előtti sík részen való frissítésem után nem tudtam rendesen visszazárkózni és magamra maradtam a végső dombokon. Onnan saját (bár nem épp kellemes) tempómban nyomtam a hullámos terepen talán egy-egy segítő embert utol is érve. Kellett a kitartás és volt motivációm, bíztam benne, hogy elöl 20-nál kevesebben maradtak… A számításom majdnem be is jött, végül 17 perc hátránnyal a 23. helyen zártam a 6 órás etapot.
Másnap (147 km) az utolsó emelkedőkön kezdtünk visszafelé, hosszas lassú rajtot követően meglódultunk és a próbálkozásokat most már kontroll alatt tartva az éllovas Vitaly Buts csapata, a Kolls diktált tempót, sokaknak gondot okozva ezzel a tempóval is. A második domb közepe-vége felé én is megúszva másodmagammal értem fel, onnan lefelé kockáztatva, kocsikon visszaküzdve magunkat visszazárkóztunk. Kiérve a síkra jött egy szélezős szakasz, amit a rossz útminőség is nehezített, egy bukás is történt, de szerencsére én kivédtem és ezután beülve a mezőnybe figyeltem a végéig, (egy gyorsasági hajrán próbáltam azért még lendületből pontra menni) táplálkoztam, elöl helyezkedtem. A Kolls-t segítve a verseny végén a Minsk csapata is beszállt az üldözésbe, hogy mezőnyhajrá legyen. Sikerült a tervük, egyben érkezett a 30-40 fős csoportunk, a (rendszeresen) rossz táblázásnak köszönhetően azonban én későn eszméltem, és a hajrámat kb. 25. hely környékéről indítva, a felvezetők túloldalán tettem meg, a 13. helyre beérkezve. Elégedettnek mondhattam magam, örültem, hogy gyorsnak éreztem a lábaim.
Már csak egy rendkívül gyors és tényleg rövid szakasz várt ránk, 98 km, szinte totál síkon, pár felüljáróval. A szél fújt ugyan, de többnyire oldalhát-szél volt, így magas alaptempóval mentünk, innen próbálkozva néhányan. Messzire nem jutottak ezek, és a nagyobb csapatok nagy erőkkel dolgoztak a cél felé. A csapattársaim engem segítve védtek a széltől, készültünk a sprintre, jól helyezkedve… De ismét rossz volt a kilométer számolás és laza 3 km-rel tovább kellett figyelni “hol a vége?”. Óriási tempóban érkezve, az argentín bajnok mögött helyezkedve jöttem én is, de innen még 3-500-nál ők rákapcsoltak, én pedig mikor megindultam volna elforgott a lábam egyszerűen, 16.helyen gurulva át a célon. Hiába, rövid hajtókar és 53×11 már nem elég ilyenkor, 65 km/h sebességből 130-as pedálfordulattal már nem sokat lehet újítani. Majd a későbbiekben, ebből tanulva (pár alkalommal már előfordult hasonló) készülök a hasonlóra nagyobb áttétellel esetleg. ?
Az összetett 20.helyezésemmel, 2db top 20-as szakaszeredménnyel és a fiatalok közt 5.-ként zárva elégedetten távoztam a dél-bolgár körversenyről és összességében fontos felkészülést zártunk a 6 nap versennyel a vb előtt. Köszönöm az egész Kőbánya Cycling Team csapatának!
A verseny eredményei:
http://www.procyclingstats.com/race/_International_Cycling_Tour_of_Bulgaria_-_South_2017
