Építsünk csupa jól bevált alkatrészből egy bringát, masszív vázra, lehetőleg valami olyan kellemes színben, hogy mindenkinek meglágyuljon tőle a szíve, mint a vaj. Ez az, legyen pont vajszínű! Hát ez lenne a „kezdő felállás”, nagy bakot már nem lőhetünk, ez megbocsáthatóvá teszi az apró hibákat is, és csak kellemesen tudunk gondolni az együtt töltött időre.
Hiába a visszafogott, kellemesen lágy szín, azért ez a váz kőkemény konstrukció. Mindene vaskosabb, mint kellene, kezdve a csövektől, egészen a papucsokig. Keresztmerevítő a tárcsafék felőli oldalon – ez sem gyakori látvány egy elviekben XC-re szánt vázon. Felépítését – szép magyar szóval – tekinthetjük már-már hagyományosan „Altrixosnak”. Előző években is megszokott volt a „bézbólütő” csőforma, illetve a négyszögprofilú egyenes lánc- és támvillák. Se súlyát, se geometriáját tekintve nem alkalmas versenyzésre, kibírni még szép, hogy kibírná, de én nem ajánlanám. Cserébe viszont nem kell félnünk, hogy szolgál-e alattunk évekig, no meg a váz hajtogatása nem fog elvenni tőlünk értékes energiát. Ugyanakkor ne csapjuk be magunkat, ez nem egy zúzásra szánt váz, arra ott van az Airborne széria. Komolyabb súlyú bringások alatt is biztonsággal működhet némi túlzással az idők végezetéig. Tetszett a fékkábel-vezető szemek megoldása, csak ügyesen beigazítjuk és kész is, nincs szükség még kábelkötegelőre sem. Az ilyen kis okos részletmegoldások mindig örömet okoznak…
A villáról már sokan leírtunk sok mindent. Nem véletlen, hiszen számtalan gépben találkoztunk már ezzel a modellel. A Torát egyszerű felépítés, tartósság, megbízható működés, és persze jó mozgás jellemzik. A legkellemesebb – amiért feltehetően sokan választották – az ára volt, sajnos csak volt, mert idén már komolyabb összegért juthatunk hozzá, így vetélytársai is megfontolandó alternatívának számítanak. Ez a 302-es Solo Air egylégkamrás „rugózású”, a legegyszerűbb olajcsillapítással. Útja eléggé lineáris, legvégén felkeményedik szerencsére annyira, hogy ne csapjuk le, de a 8 centi hamar elfogy. A fejcsőszög, ezzel az alacsony villával sem túl meredek, inkább túrázós, hiszen pontosan 70 fok.
Alkatrészeket tekintve az érdekes az, hogy előző évekből származó darabokat is találunk rajta szép számmal, ezzel persze nagy baj nincsen, hiszen az idő próbáját kiállták, tudjuk, hogy megbízható példányok. Akit zavar, hogy nem a 2007-es legfrissebb hátsó váltót vagy hajtókart kapja, bizonyára hajlandó többet is fizetni cserébe. A mai követelményeknek ezek is mind megfelelnek, már amit egy aktív sportolásra, túrázásra szánt géptől elvárhatunk. Az Octalinkes hajtómű kellőképpen merev menet közben, a csapágyas agyak könnyen pörögnek, a váltás relatíve gyors és pontos, a fékek is átlagosan jól teljesítenek. Ebből azt lehet kiolvasni, hogy a bringa kényelmesen tempós haladásra alkalmas akár keményebb terepen is.
A szokásosnál egyenesebb háttal ülünk, hála a geometriának meg a stucninak. A nagyobb súly a hátsónkra nehezedik, jó ötlet volt tehát ide zselés nyerget rakni. Betétes nadrággal, még egy kezdő is végigteker altáji fájdalmak nélkül akár egy hosszabb túrát is, és ez abszolút saját tapasztalat. Kezdő bringás tesztalanyunk a gép egészét dicsérte, semmit sem kifogásolt rajta, csak úgy hasított vele. Nem is tudott róla, hogy ő most egy megfigyelésen alapuló teszt aktív résztvevője. A váltással se voltak gondjai, pedig nem nagyon vette le olyankor sem a terhelést amikor szükséges lett volna – hiszen honnan tudná, hogy azt úgy kell -, csak nyomta a kart és kész. Lehet, hogy könnyebben megszokta volna a mostanában terjedő fordított rugós hátsóváltókat – amelyeknél mindkét kart ugyanarra nyomva ugyanaz történik -, de így sem volt több neki 5 percnél… A fékekre sem panaszkodott, inkább arra figyelt, fejre ne álljon. Én kicsit panaszkodtam, mert egy hajszálnyit nehezebb őket beállítani, de szerencsére a fix pofa kézzel tekerhető. Visszatérve hozzám, a külsők nagyon tetszettek, jól gördülnek még ritkás nagy bütykeik ellenére is. Sár nem tapad bele, nem pörgött el laza talajon sem, méltó a géphez.
A rövid együtt töltött idő alatt végig csak pozitívan tudtam gondolni a bicajra, lehet tényleg csodát tesz ez a szín. Sokkal valószínűbb, hogy az alkatrészek kellemes összhangja az, ami tetszett. Túrázni, rendszeresen sportolni több mint megfelelő, nemzetiszínű zászlócskáival a magyar öntudatunknak is jót tesz.Fejleszteni mindent lehet persze, idővel érdemes cserélni a kopottasabb alkatrészeket, és ha már egyszer cseréljük, miért ne választanánk valami még jobbat… Mire persze ez bekövetkezik, addigra kezdő kerékpárosunkból is a szakzsargont ismerő lelkes amatőr válik, ez a bringa pedig biztosan egy életre megszeretteti vele a (hegyi)kerékpározást.
[poll id=”45″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2007. júniusi számában.
InfoBox:
Forgalmazó: Neuzer Kerékpár Kft.
Származási hely: Európai Unió
Vázgarancia: 1 év
Vázméretek: 15”, 17” (tesztelt), 19”
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 194.900 FtVázanyag: Alumínium U6
Villa: RockShox Tora 302; 80 mm út
Kormány: Altrix Premium; 25,4 mm / 580 mm
Kormányszár: Altrix Premium; 2×2 csavaros; 110 mm; 15 fok
Kormánycsapágy: Cane Creek; 1 1/8”
Nyeregcső: Altrix Premium; 27,2 mm / 350 mm
Nyereg: Selle Royal Lookin
Hajtómű: Shimano Deore Octalink; 42/32/22 fog
Középrész: Shimano Deore; FC-M445S
Váltókarok: Shimano Deore
Agyak: Altrix Premium
Lánckeréksor: Shimano HG-50; 11-32 fog
Lánc: KMC
Fék: Avid SD5
Fékkar: Avid FR
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Shimano LX
Felni: Mavic X117 Disc; 32 furat
Küllők: rozsdamentes; 2 mm
Külsők: IRC Serac XC; 2,1”
Pedál: –
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 70 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,5 fok
Tengelytáv: 1050 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Nyeregvázcső-hossz: 435 mm
Felsőcsőhossz: 550 mm (csőközéptől csőközépig)
Vízszintes felsőcsőhossz: 580 mm
Kormányszárhossz: 110 mm
Középcsapágy-magasság: 300 mm
Súly: 12,62 kg (pedál nélkül)
