Az első idei napsütéssel együtt megérkezett hozzánk az első Magellan bicó is. Mivel felkészületlenül ért a felkérés, miszerint foglaljam írásba, miként is vélekedek róla, így segítséget vettem igénybe. Sanyiii barátom triálos múltjával és streetes/dörtös jelenével kiváló alanynak bizonyult segéd-tesztpilótai bevetésre, így ketten vettük nyakunkba a várost, megfelelő helyszínek után kutatva.
A bringát belépő szintű triálgépnek szánta a gyártó. Meglátszik rajta, hogy olyanok keze is benne van, akiknek van tapasztalatuk a triálbringák használatában. Egy jó triálgép két legfontosabb jellemzője a jó geometria és az alacsony tömeg. Úgy gondolom, hogy az elsőt alacsony költségvetésből ki lehet hozni, ellenben a másodikat nagyon nagy anyagi ráfordítással lehet csak leszorítani. Éppen ezért logikus lépésnek tűnik megalkotni egy olyan geometriával rendelkező gépet, amellyel bárki elkezdheti az alapoktól. Annak idején, amikor bringaboltban dolgoztam, gyakran előfordult, hogy nem tudtunk megfelelő választ adni erre a végtelenül egyszerű kérdésre, hogy mennyibe is kerül egy triálbringa. Mivel nem volt a piacon olyan, amit nyugodt szívvel ajánlottunk volna, így inkább hümmögtünk és vakargattuk a fejünket, majd hosszas számolgatás után leggyakrabban olyan összeg jött ki, amit hallva a vevő inkább más hobbit keresett. Ám 2008 ezen a téren is meghozta a változást. A váz geometriája és a villa megadja a megfelelő alapot a kezdőknek, így minimális anyagi ráfordítással eldöntheti a lelkes amatőr, hogy valóban ezt a sportot kívánja-e művelni.
Jómagam próbáltam már sokfajta triálgépet, és eddig bárkiéra is ültem rá, szinte mindenkiével elboldogultam a saját szintemen, így joggal vártam el a Tucanától is ugyanezt. Nem is kellett csalódnom… A kiállás, hátsókeréken ugrálás, bunny-hop, side-bunny valamint a forgások mind-mind a profi triálbringák használata során tapasztalható érzéseket keltették bennem.
A hajtásrendszer és a kerekek összeállítása jól sikerült. A ballonos gumik jó mintázattal még a télies időjárás ellenére is jól megtapadtak a különböző felületeken. Az elöl-hátul 36 küllős kerekek jól bírták a strapát. Tárcsafék előkészítést az első- és a hátsó agyon egyaránt találunk. Néhány Sanyiii által elrontott „180 padka bunny” után is úgy forogtak, mint az újak. Nem kell lemondani a haladás élményéről sem, mert a hátsó hét fokozat és a hosszú nyeregcső szinte teljes értékű kerékpárt varázsol a gépből, így akár a streetesekkel is tudjuk tartani a tempót egy kellemes délutáni tekerésen.
Az irányítópult triálbringától szokatlanul rövid stucnija szintén azt a szabadságot adja meg a ridernek, amit a haladósabb áttétel, így akár dörtözni is lehet vele. A fékkarok hatalmasak, de néha így is keményen be kell rántani őket, hogy munkára fogják a V-fékeket. A váltókar nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy ormótlanul nagy, remekül kezelhető és minden helyzetben kézre esik. Mindezek megfelelő rögzítéséhez sajnos nem kapta meg a Trigon kormányt, de ezzel is remekül elboldogultunk. Főleg, hogy a Sora rövidkanalas hátsóváltó szinte lánccsattogás-mentessé tette a leugrásokat.
A gyakorlati próbához teljes triálos repertoáromat előkészíttettem, hosszasan gyakorolgattam és a néha igen csúnya rontásaimat egyetlen meghibásodás nélkül átvészelte a gép. Volt, hogy a mindennapi életben is hasznát vettem, mert ugye milyen snassz már gyalog lemenni a boltba, így viszont az ötödik emeletről történő lépcsőzést is letudtam a bringával. Aztán eljött a nagy nap – irány a fotózás! Több helyszínt is körbejártunk, majd teljesen besötétedett, emiatt hétvégére csúszott a pózolás. A bringát addig Sanyiiinál hagytam, hadd gyakoroljon ő is. Végül Csepelre esett a választásunk. Jobbnál jobb helyeket találtunk, de a nagy olvadás ellenére jegesebbnél jegesebb felületekkel szembesültünk, és bármilyen jól is tapadt a gumi, azért egyikünk sem kockáztatott meg egy kipörgő hátsókerék miatt arccal a betonba tompítást. Végül jégkaparóval tisztítottunk meg a beton felületét, majd a tapasztaltabbra hagytam a pózolást…
Sanyiii meglátásai a bringáról:
Először is hadd mondjam el, hogy amikor a Magellan triálvázakat kezdett gyártani, még senki sem gondolta volna, hogy ilyen népszerű lesz ez a szakág. Ahogy aztán teltek az évek, a lelkesedés nem csökkent, sőt, egyre nagyobb tömeget vonzott magához a sportág, ezzel párhuzamosan viszont az igények is megoszlottak. Ennek örömére most már ott tartunk, hogy akár válogathatunk is a bringákból, hiszen három különböző összeállítás közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. A hazai kínálatból mindig is a Magellan nyújtotta azt az ár-érték arányt, melyre a legtöbben rábólintottak.
A Tucana Street komplett kerékpárként nem rossz választás annak a személynek, aki éppen most tagozódik be a triálos társadalomba. Ezen a kerékpáron voltaképpen meg lehet tanulni azokat az alapvető technikákat, amelyeket a későbbiekben akár profi szinten is lehet kamatoztatni.
A legszembetűnőbb a kerékpáron elsőre talán a váz és a villa párosítása volt, ami kellemesen meglepett. A színválasztás és a geometria is kielégítő. Külön dicséretet érdemel a villa, ami gyönyörűen kidolgozott, továbbá profi tárcsafék fület és bowdenház vezető szemet is kapott. A vázat kizárólag V-fék tüskével látták el. Mint az a triálvázaknál megszokott, a kábel és a bowdenvezetők a felsőcső alján védetten futnak. Két hatalmas merevítés segíti a félintegrált kormánycsapággyal rendelkező fejcsövet a „rendeltetésszerű” használat közben fellépő erők elleni küzdelemben. A yoke kovácsolt alumínium, ami a rövid láncvillához csatlakozik. A váltópapucs nem cserélhető, így jó lesz vigyázni a váltó odaverésével.
A bringa nagyon könnyen kezelhető, megszokása nem okozott gondot. Legnagyobb problémám a fékkel volt, ami sajnos nedves időben jóval rosszabbul fogott, mint száraz körülmények között. Mindenképpen javaslom egy HS-33-as beszerzését. A rövid stucnitól jobban féltem, mint kellett volna, hiszen mintegy fél óra alatt hozzászoktam. Sokat játszottam a megfelelő guminyomás meghatározásával, így néha nagyot koppant a felni, de szerencsére sem defektet, sem pedig felütést nem sikerült összehozni. A hajtóművet kissé rugalmasnak találtam, de ez elhanyagolható, hiszen belépőszintű bringáról van szó. A hátsó agy reteszelése viszont messze elmaradt az elvárásoktól, ráadásul feleslegesen van rajta féktárcsa előkészítés, hiszen féknyerget nem tud fogadni a váz. Talán érdemesebb lett volna egy komolyabb, tárcsafelfogatás-mentes agyat befűzni…
Mindez azonban legyen már az új tulajdonos gondja, hiszen ár-érték arány tekintetében Magellánéknak ismét sikerült egy remek bringát összeállítani. Kicsit egyénre szabva nagyon jó kezdő triálbringát varázsolhatunk belőle.
[poll id=”23″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. január-februári lapszámában.
Forgalmazó: Cseke Zrt.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 105.000 Ft
Vázanyag: Alumínium
Villa: Tri-Gon 408 mm
Hajtómű: Bike Positive; 170 mm; ISIS; 22 fog + rockring
Középrész: Bike Positive ISIS
Lánckeréksor: SRAM 3.0; 12-32 fog; 7 seb.
Lánc: KMC Z
Váltókar: Shimano SL-TX 50
Hátsó váltó: Shimano Sora RD-3300
Fék: Bike Positive V-fék
Első agy: Bike Positive Country Disc V2; 36 furat
Hátsó agy: Bike Positive Country Disc V2; 36 furat
Felnik: Bike Positive Zero; 36 furat
Küllők: 2 mm; fekete
Külsők: WTB Mutano Raptor; 26 x 2,24 (52/54)
Kormány: Bike Positive Rising Bold 30; 670 mm szél./30 mm emelés
Kormányszár: Bike Positive Tribal; 75 mm/7 fok emelés/31,8 mm befogó
Markolat: Bike Positive Double half; 130 mm
Kormánycsapágy: Bike Positive Press-In ST
Nyeregcső: Bike Positive 27,2 mm; dupla csavaros
Nyereg: Bike Positive
Pedál: Duplakeretes alu
Geometriai adatok
Fejcsőszög: 72 fok
Nyeregvázcső-szög: 76 fok
Tengelytáv: 1060 mm
Láncvillahossz: 385 mm
Felsőcsőhossz: 590 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 599 mm
Fejcsőhossz: 117 mm
Tömeg: 12,91 kg
