A Hungaroringen megrendezett Go Fast! Kerékpáros Nagydíjon az aktív versenyzői pályafutásától búcsúzó Árvai Attila (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE) bizonyult a leggyorsabbnak. A szezonzáró rövid, ám gyors verseny alkalmával két kategóriában összesen 232 kerekes állt rajthoz.
Remek október eleji idő, na és száguldó versenyautók robaja fogadta a Hungaroringre kiérkezőket október 11-én. A pályán már a ’80-as évek második felében rendeztek kerékpárversenyt, ezúttal két autóverseny-futam között, déli 12-től vehették birtokukba a bringások a számtalan világsztár által is bejárt aszfaltot. A 4384,08 méteres köröket bő fél órán keresztül rótták a kerekesek, a mezőnyben összesen 232-en helyezkedtek, közülük 53 elit versenyző. A viadalt több rövidebb akció kísérte, az utolsó kör alkalmával végül bő 2 kilométeres elmenés után Árvai Attila nyert Ivanics Gergely és a nem sokkal később célba érkező Ábrok Norbert előtt. Árvai ezzel – saját elmondása szerint – befejezte több mint 20 esztendős versenyzői pályafutását, melynek során többek közt megannyi bajnoki címet szerzett, köztük pályán „B” világbajnokságot nyert.
Árvai Attila, első helyezett (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE):
„Ez volt a harmadik versenyem a Hungaroringen, de ekkora mezőnyben itt még nem versenyeztem, ez Magyarországon is ritkaságnak számít országúton. Néha volt is tülekedés, ami már a felvezető körben megkezdődött, de próbáltam elöl helyezkedni. Az éles rajt után az első emelkedő aztán „helyre tette” a mezőnyt, a másodiktól már kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki. Az utolsó körben egy közel 30 fős élbolytól elment az Ivanics Geri és a Kiss Gergő, a dombra még Ivanics erősített, ekkor indultam meg én is, utolértem, majd bő 2 kilométer után együtt fordultunk a célegyenesre, ahol átengedte az elsőséget, így 34 évesen, az utolsó szezonom alkalmával, győzelemmel búcsúzhattam a versenyzéstől…”
Horváth Zoltán (Go Fast!), főszervező:
„Örülök, hogy ilyen környezetben, lezárt versenypályán, a Hungaroringen szervezhettünk kerékpárversenyt. Köszönöm az egyéni indulóknak és a csapatoknak, hogy eljöttek! A több mint 230 fős mezőnyt igen komoly létszámnak értékelem. A rajtnál egyedülálló látványosságot jelentett, hogy Eric Scott a 800 lóerős Jet-Packkal, a bringásoknal irányt mutatva repült néhány száz méteren keresztül a célegyenesben, a rajtvonalnál felszállva…”
Go Fast! Nagydíj, Hungaroring, október 11, eredmények:
Elitek:
1. Árvai Attila (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE)
2. Ivanics Gergely (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE)
3. Ábrok Norbert (Go Fast!-Bikeexpress)
Amatőrök:
1. Pál Zsolt (Biondo Bike)
2. Vörös Ferenc (Fit-Boys)
3. Bohács Roland (Giant Gyömrő)
[flv]http://www.bringatv.hu/videos/gofast2008.flv[/flv]
Mindez belülről – szubjektív beszámoló
Nem ez az első alkalom, hogy bringaversenyt rendeznek a Hungaroringen, ennek ellenére most volt szerencsém először kipróbálni a pályát. Őszintén szólva eddig még sohasem jártam itt, konkrétan amiatt, mert egyáltalán nem érdekel az autó/motorsport. Szóval nulla elvárással kíváncsiságból és buliból érkeztem, így nagyot nem is csalódhattam. Na jó, azért a lekörözés réme (mely számításaim szerint a közel 4,4 kilométeres körpályán 6-7 perces időhátrányt jelent) azért ott lebegett a fejem felett, tehát ezt mindenképpen szerettem volna elkerülni. A nevezésnél felsorakozott versenyzők száma meglepett, aztán kiderült, hogy nem csak engem, hanem a szervezőket is. Túlzás nélkül állítható, hogy valóban itt volt a versenyeket rendszeresen látogató amatőrök és igazoltak közül szinte mindenki. Talán emiatt is eshetett meg, hogy kicsit tovább tartott a nevezés procedúrája a tervezettnél, ezért a pályára való beléptetésre is a kívánatosnál később kerülhetett csak sor. Miután a verseny az Autós Gyorsasági Magyar Bajnokság futamainak szünetében bonyolódott, ezért csúszás esetén plusz idő nem állt rendelkezésre.
A lassú rajtra 12:20-kor került sor, időközben kiderült, hogy a versenykiírással ellentétben nem körhátrány, hanem 4 perc időhátrány esetén kerülnek kiállításra a lemaradottak. Ez a gyakorlatban sajnos azt jelentette, hogy az amatőrök között akadt, aki ezt már az első körben begyűjtötte. Nem jött volna rosszul némi bemelegítés sem a pályán, mert sokakat már a felvezető körben annyira meglepett a célegyenes utáni kanyarkombináció, hogy még az élesrajt előtt kisebb bukás alakult ki ezen a szakaszon. Maga a pálya amúgy még bringás szemszögből is igencsak technikásnak tűnt. Érdekes volt viszont kipróbálni, milyen is az, amikor egy versenyen csak egymásra és a pálya vonalvezetésére kell figyelnünk, a kátyúk és a forgalom nem játszanak közre.
Mintegy hét perccel a lassú rajt után aztán repülőrajttal megkezdődött a körözés. Sejthető volt, hogy a nagy erőkkel felvonult P-Nívó mellett itt ma nehéz lesz bárkinek is labdába rúgni, nekünk amatőröknek pedig komoly kihívást jelentett végigmenni a távon anélkül, hogy szintidőn kívül kerüljünk. Amikor 27 perc, azaz négy kör után rácsengettek a bolyomra, őszintén szólva nem igazán tudtam értelmezni. Úgy voltam vele, hogy alig vagyunk túl még a verseny felén, emellett viszont kizártnak tartottam, hogy ennyi idő alatt 4 percnyi hátrányt szedtünk volna össze, hiszen keményen dolgoztunk. Úgy tűnt, a boly többi tagja sem a hajrákör jelzéseként értelmezte a csengőt, így legközelebb a célegyenesbe fordulva többeket meglepetésként ért, amikor leintettek és kitereltek minket. Kicsit kurtán-furcsán ért véget tehát számomra a verseny, hiszen 50 perc Hungaroringezésre neveztem be, ezzel szemben mindössze 33 percet kaptam.
Szomorkodásra azonban különösebb okom nem volt, hiszen nemhogy megnézhettem, hanem még ki is próbálhattam a legendás Hungaroringet. Mindezt ráadásul egy gyorsasági ob idején, így betekintést nyerhettem egy a kerékpárnál elméletileg nagyobb pénzeket mozgató sportág hazai mindennapjaiba. Hát, hogy is mondjam – találtam párhuzamokat. Például a tekintetben, hogy erre az országos bajnokságra arányaiban (a versenyzők és a kiszolgáló személyzet számához viszonyítva) nem voltak sokkal többen kíváncsiak, mint egy pályabringás bajnokságra a Millin.
Remélem, hogy jövőre a szervezők is belátják, hogy az öntapadós rajtszám működésképtelen. Ezúttal ugyanis azok közül, akik elhitték, hogy a rajtszám a mezükön fog maradni, sokan nélküle érkeztek célba. Ezen apró baki és az időbeli csúszások ellenére jó hangulatú versenyben lehetett része résztvevőknek és nézőknek egyaránt a Go Fast! Nagydíj jóvoltából. Ami engem illet, én jövőre is megyek, és a biztosítótűket sem hagyom majd otthon…
Szöveg: sajtóközlemény, HBalage
Fotó: Vasvári Ferenc, evelyn
