„Ha végre itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár…” , vagy a Balatonra. Ha az ember történetesen bringás, akkor pedig a Balaton Bike Fest épp kapóra jön. Igen ám, de mi van, ha a nyár szórakozik velünk?
Az, ami az elmúlt hétvégén Balatonfüreden volt. A balatoni bulira már nagyon készültem, így a verseny hetének első napjától jó időért fohászkodtam, de hiába. Nem telt el nap zuhé, égszakadás, árvíz nélkül. Sebaj, legalább meleg van! Az van, meg ennek köszönhetően akkora páratartalom, hogy az emberről nyugalmi pulzusnál is szakad a víz, és nem veszi, hanem issza a levegőt.
A bőséges programkínálat miatt sok „maratonoshoz” hasonlóan már pénteken útra keltem, hogy végigizgulhassam a füredi kritériumot, láthassam Greg Minnaart és Filip Polct a tihanyi DH-n, este – ha már egyszer fesztivál – kivételesen verseny előtt szórakozzak a barátaimmal, hogy szombaton leessen az állam a Water Jumpon indulók trükkjei láttán, és a dirtösöknek köszönhetően csodálhassak egy kis légi akrobatikát.
Mielőtt nagyon elkalandoznék, próbálok a címnek megfelelően a vasárnapi maratonnal foglalkozni. Szombaton – egészen estig – végre tényleg nyár volt, ezzel némi esély látszott arra, hogy nem fogunk nyakig süllyedni a dagonyába. Vasárnap reggel a rendezvény méreteihez képest szerény volt a nevezők és regisztrálók száma. Az egész hetes esőzések sokakat elriasztottak, így a tízes rajtnál a nagyobb maratonokon megszokottnál kevesebben várták, hogy nekilódulhassanak a 30, 60 és 100 km-es távoknak. Füred határáig aszfalton, motoros felvezetéssel haladt a mezőny. A lakott területet emelkedőn hagytuk el, így a terepre érve már megnyúlt a sor. Az első kilométerek még adtak némi reményt arra, hogy nem iszapbirkózásba torkollik a tekerés. Aztán mégis! Következtek a kikerülhetetlen, tengelyig érő tócsák, a folyós, csúszós és a ragadós részek. Az élmezőny gyorsan összeállt és nagy tempót diktált. Az esélyesek együtt haladtak, egészen addig, míg Melts András defektjavításra nem kényszerült. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a táv elején, így maradt még ideje a hátrány ledolgozására.
Akkor most folytassuk Melts András defektjével! A kezdeti balszerencsét követően a Corratec World Team versenyzője megkezdte a felzárkózást, ami annyira jól sikerült neki, hogy végül elsőként szakította át a képzeletbeli célszalagot. 1 perc 41 másodperccel később Blazsó Márton érkezett, majd sokáig senki. 8 perc 46 másodperc telt el a harmadik helyezet román Lucian Logigan érkezéséig. A leghosszabb távra nők nem nevezhettek.
A versenyzők nagyobbik részének sikerült megúszni a zuhé nélkül, de néhányan alaposan bőrig áztak. Az egyre baljósabb időjárás miatt az eredményhirdetésre már az óriássátorban – meglehetősen családias hangulatban – került sor. Sajnos a Balaton Maraton iránti érdeklődés nem állt arányban a szervezés színvonalával. Az indulók száma elmaradt a nagyobb maratonokon megszokottól, és sajnos kevesen követték figyelemmel a versenyt. A pálya széléről ezúttal is csak a családtagok, barátok, barátnők szurkoltak.
Eredmények:
Maraton abszolút férfi:
1. Melts András – 4:28’30”
2. Blazsó Márton – 4:30’12”
3. Lucian Logigan – 4:38’58”
Félmaraton abszolút férfi:
1. Lukács Bálint – 3:09’21”
2. Tóth András – 3:12’33”
3. Pogány Tamás – 3:29’35”
Félmaraton abszolút nő:
1. Erdelyi Eszter – 3:49’52”
2. Bickei Anna – 3:53’05”
3. Módos Gabriella – 4:03’11”
Kismaraton abszolút férfi:
1. Fenyvesi Péter – 1:45’44”
2. Kovács Botond – 1:46’41”
3. Panyi János – 1:49’16”
Kismaraton abszolút nő:
1. Varga Viktória – 2:33’37”
2. Panyi Gabriella – 2:33’55”
3. Magyar Tímea – 2:40’55”
Részletes eredménylista: http://www.balatonbikefest.hu/?id=3&sub_id=1&lang=hu
Szöveg és fotó: Kovács Botond
