Mint arról már beszámoltunk, a Le Mans-ban másodszor megrendezett 24 órás országúti kerékpárversenyen Káldy Attila az egyéni indulók között az 5. helyen végzett. Egy rövid interjú keretein belül most kiderül az is, mi van az eredmény hátterében.
A verseny reggelén ködös, hűvös időben reggelizik a magyar csapat – a nap hátralévő részére nem ez az időjárás lesz a jellemző
Bikemag: – Hogyan értékeled a teljesítményedet?
Káldy Attila: – Így utólag 50%-osra értékelném a tavalyi teljesítményemet és 70-80%-osra a mostanit. Örülök neki, hogy tudtam javítani a 2009-es eredményemen. Azt mondom, hogy ez a teljesítmény már elfogadható, de még tovább fokozható – a csapatom, a segítőim is úgy vélekednek, hogy van még ezen felül is bennem.
Attila felsorakozik a Le Mans-i típusú rajthoz, szemben a segítők a bringákkal
– Szőnyi Ferenc jóvoltából létezik egy 721 kilométeres 24 órás magyar csúcs, amit most sikerült megfejelned pár kilométerrel…
– Minden pályának más a pályacsúcsa, minden pálya más és más, a Le Mans-i pályában például egy 3,5 %-os emelkedőt kell leküzdeni minden egyes körben. Éppen ezért az itt elért teljesítményemet nehéz összehasonlítani egy mondjuk a Millenárison, vagy bármely más pályán, útvonalon elért eredménnyel. Szerintem fogalmazzunk úgy az egyszerűség kedvért, hogy a Le Mans-i pályán én tartom a magyar rekordot.
Így néz ki a rajt a célegyenesből – országúti stoplival nem túl kellemes a futás, de látványos
– Említetted, hogy a csapatod tagjai is úgy gondolják, szerintük is van még benned további extra teljesítmény. Kik voltak ők, kik segítették a versenyzésedet idén?
– Háromfős csapatom volt Szél Attila vezetésével, aki egyben a szponzorom is a BikeLine Kft-től, neki köszönhetem a frankó Bianchi gépemet, és a személyes segítséget, hogy idén is Le Mans-ban versenyezhettem. Csapatunk hölgytagja, Attila párja, Kovács Renáta volt, aki étellel, itallal, a depó rendben tartásával segített nekünk, a technikai támogatást pedig Szedő „Junior” Tamás nyújtotta, aki DH-s létére nagyon jól felvette az országúti verseny ritmusát.
A kör legkeményebb kaptatóján kapaszkodik Attila – háttérben a pálya egyik jelképe, a Dunlop-kapu
– A szponzorod és a csapat tagjai elégedettek voltak a teljesítményeddel?
– A cél a 700 feletti eredmény és az első tízbe kerülés volt, mindkettő sikerült is, így mindenki elégedett volt. Ami a csapatvezetőmnek nagyon tetszett, hogy a 24 óra során nem voltak holtpontjaim, és hogy jól helyezkedtem a mezőnyben is. A jövő évi verseny kapcsán továbbra is bíznak bennem, hiszik, hogy tovább tudok javulni, és továbbra is támogatnak
A bokszokban a körülmények spártaiak – de arra a pár perc pihenőre, amire verseny közben lehetőség van, bőven megfelelnek
– Te magad hogyan érzed, tudsz még ezen a teljesítményen javítani?
– Úgy gondolom igen, jobb szervezéssel és még kevesebb pihenővel. Volt például most is egy közel 18 perces pihenőm, amit nem is igazán értek, hogy hogyan jött össze – nem figyeltem az órát, vagy ilyesmi. Az ilyen plusz tíz percek plusz köröket és kilométereket jelentenek. Az ötödik helyezésem a kategóriában az, amivel igazán elégedett vagyok, úgy gondolom ez egy komoly teljesítmény.
A különféle tempóban haladó csoportokban adódik lehetőség némi bolyozásra is
– Ezúttal bolyoztál is?
– A tavalyi verseny jó tapasztalatszerzés volt, másként indultam már neki, nyilván próbáltam bolyozni, főleg az elején, aztán a végén már inkább csak a gyengébb sorokba álltam be. A tavalyinál egyébként jóval erősebb volt a mezőny, így 3-4-5 nagyobb boly is kialakult, ezeket használtam. Vigyázni kell egyébként a bolyozással, mert a rangsorban sokáig közvetlenül előttem elhelyezkedő egyéni versenyző végig bolyozott, aztán az utolsó négy órára teljesen megrogyott, nem bírta már a tempót. Az utolsó két órában inkább csak csellengett a pályán, ezért tudtam végül megelőzni.
Ha leszáll az éj, előkerül a kerékpáros fénytechnika
– Összességében milyenek voltak a versenyfeltételek?
– Jó időnk volt, de elég meleg, melegebb, mint tavaly. Volt egy francia versenyző, akivel 2009-ben sokat mentünk együtt, nos ő már az első nap délutánján napszúrást kapott, úgy kellett levinni a pályáról. Ami nagyon tetszett, hogy egyetlen magyar indulóként komoly szimpátia és tisztelet jutott nekem és segítőimnek osztályrészül, mindenki kedves és segítőkész volt, ami nagyon jól esik egy ilyen versenyen.
A bokszutcában ezúttal nem négykerekűek forgolódtak
– Hogyan tudott szerinted az egyéni első helyezett Sebastien Bertholet 216 kört, azaz 903,96 km-t teljesíteni?
– Tavaly is ő volt a győztes, így az idén már komoly tisztelet övezte, nagyon tehetséges, és látszik, hogy kitűnő mezőnyversenyző, szinte végig az élbollyal tudott menni. A titok emellett a nagyon kevés pihenőidőben is rejlik. Összesen kb. 5-6 alkalommal állt meg a 24 óra alatt, és az összes pihenőideje alig fél órát tett ki. Jövőre a pihenőidő mennyiségére és arányára én is szeretnék jobban odafigyelni, és még jobb teljesítményt elérni.
Káldy Attila 51 évesen végül 728,19 kilométert teljesített 24 óra 06 perc 18 másodperc alatt
– Ehhez kívánunk jó egészséget és kitartást neked!
További információk: www.24heuresvelo.fr
Szöveg: Laczkó András, HBalage
Fotó: Szél Attila, Kovács Renáta, Arnaud Despelchain
