Nem hiszünk a babonákban, sem a woodoo rejtelmeiben, sem a boszorkányok átkaiban, semmi egyéb rontásban, de erre a balszerencse szó már kevés.
Négy itteni versenyünkből „mindössze csak” négyen ért utol minket a balszerencse. Pár napja leírtuk, hogy mi volt az elmúlt három próbálkozáskor. Na most ezek egy újabbal meg lettek fejelve, de ne szaladjunk előre. A pénteki és szombati edzésnapok után térjünk rá a futamok vasárnapjára.
Nem így kéne kinéznie egy időmérő futamnak, de egy döntőnek sem. A képen Liszi Attila és Bedécs Péter.
Az időjárási „taktikáink” tökéletesen beváltak, vasárnap reggel már mi is ott voltunk egyből az edzésen, egy lényegesen szárazabb pályán. Sőt, a sárgumikat is elfelejtettük, Lukács Rajmi már elől-hátul szárazzal kezdett neki, mi Liszi Attilával még az átmeneti, illetve a vágott sárgumival gurultunk le a lifthez.
Ezek be is váltak, és rohamtempóban száradt tovább a pálya. Ki-ki a 3-4 reggeli köre után már készen állt az időmérőjére. Közülünk én kezdtem a sort, sok nem jött ki belőle, egy 39. hellyel lettem „gazdagabb”, de viszont rengeteg visszajelzést sikerült szerezni az idei évre vonatkozólag. A sok szervezési és menedzselési feladat sajnos innen veszi el az időt, de a lényeg, hogy nem kiábrándító a helyzet. Utánam Rajmi rajtolt el, és egy okos körrel harmadiknak érkezett be, mely végül a tizediket jelentette az időmérőn. Az „okos” szó kulcsfontosságú, hiszen a pálya 90%-án olyat lehet limitelni, amit ha nem látunk kívülről el se hisszük. Erre viszont mi nem vagyunk beállítva, kedves az életünk 🙂 . Láttunk is jó pár nagyobb esést is, és sajnos piros zászlós és mentős szituációkat is. Tehát az „okosan” az irány, hiszen amúgy se jó összeszedni semmit, de ráadásul a szezon derekán, két héttel a Magyar Bajnokság előtt aztán főleg balgaság lenne. Ebben a hiszemben startolt Liszi Attila is, ám már az ötödik kanyarban utolérte az itteni (most már állandónak mondható) balszerencsénk. Első defekt, gumi lefordul, kuka a futam, na meg egy gumi és egy felni.
Az időmérőt mindazonáltal Matej Charvat nyerte Pavel Cep előtt, mi meg bíztunk abban, hogy a döntőre már megjavul minden.
Gács Péter a fenti gyökeres leléptetésen
Eközben a pálya már annyit száradt, hogy teljes száraz gumikra váltottunk, ilyenkor persze nem könnyű azt felmérni, hogy mennyire lehet menni a másfajta gumikon és a pálya mit bír el, de hát ez is a sport szépsége, és nagyon is szeretjük!
Mivel Attila az időmérőt felnin teljesítette, így neki szurkolhattunk először, szépen elrajtolt, majd nem sokkal rá jöttem én. A pálya fele után nem sokkal megláttam egy, a nyom szélén pakolászó ridert, és egy szemvillanással később rádöbbentem, hogy Ati az. ÓÓÓÓÓ a…….
Ilyenkor elég gyorsan átfut minden az ember az agyán. Elsőként, hogy mozog, ő jól van, valószínűleg technikai bibi. Megálljak? Ne.
Továbbmentem, de a gondolataim már nem a futamomon jártak, sajnos úgy tűnik ez egy csapatvezető rákfenéje. Lebicikliztem a pályán, megraktam az alsó részen az ugratós és tekerős részt, majd vártam Rajmira a célegyenes elején.
Közben megérkezett Attila is, és elmesélte, hogy az egyik hullámos-gyökeres-részűs részen lefordult (ezúttal) a hátsó gumija, és vége lett, mint a botnak. Nem voltunk boldogak, ő főleg nem. Nem sokszor láttam ilyen csalódottnak, de inkább most legyen, mint az év bármelyik másik versenyén.
Lukács Rajmund a "kis-champéry" ugratókon
Térjünk vissza Rajmira, aki így utolsó reményünk volt, és bő hét másodpercet gyorsulva végül a 12. helyen végzett, továbbra is okos futammal. Elmondása szerint még rengeteg volt benne és gyúr a következő versenyekre. Szép volt Rajmi, igaz az áhított dobogóhoz még kellett volna egy adag, de lássuk be, itt mi nem mertünk akkora limiten menni, mint a „helyiek”. Jó példa erre Rostislav Stencel, aki a teljesen barátságosnak tűnő célegyenesben is rendre el akarta dobni, tekerés közben első kerékkel driftelt, nem kettővel, no comment 🙂
A versenyt végül az időmérőt is vivő Matej Charvat nyerte, meggyőző fölénnyel, második Pavel Cep, míg a harmadik, minimális különbséggel, a hétvégi szomszédunk Adam Vagner.
Nevezzük nevén a gyereket, nullás hétvége Atinak, két futamból kettő füst, Mala Lucivna ismét lecsapott. Nem kell ezen rágódni, azóta már túl van az érettségin, amit sikeresen teljesített.
Ezek után pedig jövünk-e még ide? Ha nem üti majd favorizált versenyünket, akkor minden bizonnyal. Nem futamodunk meg!
