Korábban már hírt adtunk a magyar kupasorozatba tartozó csömöri mountain bike XCO-versenyről, most elérhető az egész hétvégét felölelő I. Csömöri Bringafesztivál programja:
Kedvcsináló videó:
.
ATom blog: XTR 2014 – jobb lesz vagy rosszabb?
XTR = csúcs teljesítmény. Kérdés, hogy a célcsoport csak az élversenyzők, vagy a tehetősebb „átlag felhasználónak” is jó lehet?
A csúcs szettek mindig az iránymutatásról szólnak, így szinte mindig megelőzik a korukat. Kérdés, hogy mennyire? A követők beállnak a sorba, és megveszik, vagy megy a cucc a kuriózum-múzeumba az Airline váltás mellé? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem februárban az új 2014-es XTR alkatrészek bemutatóján. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. De haladjunk sorban.
Ice Tech féktárcsa: Nem idei fejlesztés, mivel a korábbi Saint szetten jelent meg. De bevált. A két acél lemez közé préselt alu mag alkalmazása tényleg jó ötlet, már ami a hőelvezetést illeti. Az alu mag kivezetése az acél fékezőfelület alá, valamit a hullámosítása valóban jótékonyan hat a hűtésre, és drasztikus mértékben képes csökkenteni a féktárcsa (és ezáltal a fékpofa) hőmérsékletét. Az első szériás Saint darabok még küszködtek némi design gondokkal, de az új XTR már sokkal pofásabban néz ki. Az XTR tárcsák karjainak áttörései adtak némi pluszt a szemnek. Ez már tényleg vállalható kinézet, legalábbis szerintem.
SM-BB93, vagyis az új középcsapágy. Egy korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy milyen gondokkal küszködnek az integrált hajtóművek középcsapágyai. Erre a Shimano is gyorsan rájött, és olyan középrészt raktak össze, ami tényleg szinte minden szempontból jobb, mint a korábbi. Kisebb, és könnyebben gördülő csapágyak, tuningolt tömítések, amely kevésbé szorosan jár, de a labirint kialakítás miatt mégis jobban véd, valamint jelentősen faragott tömeg. Press-fitt, és normál külső csészés verzióban is elérhető lesz, és mivel jelentősen kisebb az átmérője, mint a korábbinak, ezért nagyságrendekkel jobban néz ki, főleg ha valaki vékony BB falvastagságú titán, vagy acél vázba szereli őket.
BR-M987 az új, magnézium féktest. Itt már kicsit rezegni fog a léc… A marketing szövegek kiemelik a féktest új alapanyagát, mely könnyebb, mint a korábbi alu ötvözetek, jobb a hővezető képessége. És ez igaz is. Ennek és a titán csavaroknak hála 80 grammal lett könnyebb az első-hátsó szett, mint a korábbi évjárat. Arról viszont nem szól a fáma, hogy magnézium ötvözeteknek jelentősen kisebb a kopásállósága, mint a legjobb kovácsolt alu ötvözeteknek. Miért lehet gond ez?
Azért, mert a tárcsafékek manapság úgy halnak meg, hogy fizikálisan nem halnak meg, csak a fékhatásuk vész el… Ennek oka, hogy az acél dugattyúk minden egyes fékezéskor iszonyatos erővel nekipréselődnek a féktest oldalfalának, és közben mozognak. Az acél dugattyúk egy idő után kikoptatják az alu test anyagát, és a dugattyú be tud billenni a terhelés hatására. Itt 1-2 milliméterekről beszélünk mindössze. Ez olyan gondot nem okoz, hogy ha jó a tömítés, akkor a fék ettől még nem ereszti a fékfolyadékot, kvázi nincs vele garanciális gond, viszont egyre kevésbé fog, és egyre gyakrabban sípol. Ez azért van, mert kikopott dugattyú már nem párhuzamosan szorítja a betétet a féktárcsára, hanem ahogy az forog, próbálja elforgatni a dugattyút is a már kissé kikopott fészkében. És ez sikerül is neki… Hiába húzod kemény fékezésnél, mégsem fog jobban. Erre rájött a Shimano is, és ezért tavaly az új Saint szettnél bevezették a kerámia dugattyúkat, melyek felülete finomabb, mint az acélé, kevésbé koptat, ráadásul a hőt is jobban bírja. Viszont az új XTR féktest magnéziumból készült, ami az egyik legpuhább fémötvözet azok közül, melyeket a kerékpáriparban alkalmazni szoktak. Az új XTR fék munkahengerben is kerámia dugattyúk lesznek. A prezentáción próbáltunk érdeklődni, hogy csak a dugattyú van-e kerámiából, vagy esetleg a magnézium testben is van-e egy belső kerámia fészek, amiben a kerámia dugattyú csúszik? Erre a kérdésre sajnos nem kaptunk választ. Ha a kerámia dugó csúszik a magnézium testben, az szívás… Ha kerámia a kerámiában, akkor jó lesz a végeredmény.
Feltűnhet továbbá, hogy ez a féktest, már nem „Monobody”. Véééégre…. Gyakran előkerül kérdésként internetes fórumokban, hogy akkor most a monobody kialakítás a jobb, vagy a csavaros rendszerű, és nagyon kevesen tudják a választ, és talán még kevesebben a háttérben lévő okokat. Amikor kitalálták a monobody-t, akkor a súly előnnyel magyarázták. Viszont az alu – főleg ha jelentősen lekönnyítik- akkor hajlamos a kinyúlásra. Egyszerűen annyira feszítik szét a dugattyúk a testet, hogy egy idő után ez ettől picit kinyúlik, és rugalmasabb lesz a féktest, mint a zsír új verzió. Ezt a „nyúlást” tolómérővel simán ki lehet mérni a munkahengeren, de gyakran szemmel is látható. A két félből csavarozott megoldás előnye az acél csavarokban rejlik, melyek úgy működnek, mint a gyorszár. Ezek gyárilag alaposan meghúzott csavarok, melyek komoly előfeszítéssel húzzák össze a dugattyú feleket. Amikor a dugattyú nyomná szét a munkahenger két felét, akkor először ezen csavarok előfeszítő hatását kell leküzdenie, ami mindig nagyobb, mint a sima alu test által nyújtott merevség. Így a csavarozott féktestek hosszabb távon is képesek megőrizni merevségüket, és a fékhatásuk is többnyire jobb, mint a monobody kialakításúaké. Szóval a féknél a mérleg egyik serpenyőjében a kisebb tömeg, a jobb hővezetés, a csavaros féktest áll, míg a másikban ott van a rugalmas, és kevésbé kopásálló magnézium ötvözet alapanyag. Szóval rezeg a léc…
WH-M980 R12-29-es kerekek szingós karbon felnikkel. A bal szemünkkel az agyakat néztük, és a szemünk nevetett, mert az agyak gyönyörűek. Mesteri a küllők agytestbe kapcsolása. Szép is, és jó is. A 12 mm-es átütőtengelyes kialakításért külön piros pont jár. A jobb szemünk, viszont a felnit nézte, és sírt. Pedig karbonból van, de… Egy 29-es kerék, ha ugyanolyan küllőzéssel, és felnivel készül, mint a 26-os társa, akkor rugalmasabb lesz nála, leginkább oldal irányban. Ez nem csoda, hiszen nagyobb erőkar hat rá. Ez ellen lehet védekezni, mondjuk szélesebb felnivel. És ha ez karbonból készült, mint ahogy ebben a cikkben irtunk is róla, akkor jelentősen merevebb tud lenni a hagyományos alu felnikhez képest az alapanyag, és jelentősen nagyobb dimenziók miatt. Ez a felni viszont semmivel sem szélesebb, mint az ebben a kategóriában megszokott alu felnik. Az alapanyag miatt nyilván kicsit merevebb, mint az alu társaik, de kár hogy nem használták ki a felni szélesség terén a karbon hatalmas súly előnyét. Ráadásul szingós. Értem, hogy egyes versenyzők szerint az jó, de borzalmasan macerás. Főleg verseny körülmények között mondjuk javítani, a full felejtős. Ergó nem árt belőle még egy szett tartalékban. Ha véletlenül sérül, akkor lehessen mihez nyúlni. Ráadásul ami nagyon elgondolkoztató az az, hogy a korábbi években viszonylag sokan vásároltak XTR szettet olyanok is, aki nem versenyeztek vele, csak megtehették, megengedhették maguknak, vagy szimplán a műszaki színvonal iránti rajongás miatt. Nyilván ezután is sok szponzorált versenyzőnek meg fogja venni a csapata, vagy a szponzora szingós karbon Shimano kereket, de a nyakam tenném rá, hogy az eddigi „normál XTR vásárlók” nem igazán akarnak majd a szingóval szívni. Ráadásul pont akkor lépte meg a Shimano ezt montis szingó dolgot, amikor éppen iszonyat módon terjedőben vannak külföldön a peremes karbon felnik… Érthetetlen számomra, hogy miért nem peremes karbon felnikkel rakta össze a Shimano a kerekeit. De majd az idő eldönti, hogy a szponzorált versenyzői tábor a nagyobb vásárlóerő, vagy normál XTR fanok.
Szerinted milyen sorsra jut montis vonalon a karbon szingós felni –szingós gumi páros? Kihal, mint az Airline, vagy ez lesz az új megváltó?
Szerző és fotók: Ardó Tamás
A cikk eredetileg itt jelent meg: https://bikepro.hu/atom_blog
Cateye Stealth50 Wireless GPS kerékpárkomputer
Egy mindentudó kerékpárkomputer feleslegessé teheti az eddig használatos különböző kütyüket, amelyet kerékpározás közben információszerzésre használunk. A miniatürizálásnak és a műszaki integrációnak köszönhetően ma már meg sem lepődünk azon, hogy egy kerékpárkomputer GPS-vevővel rendelkezik, 60 órányi adatot rögzít, amit otthon letöltve kielemezhetünk, és annak funkcióit már-már számolni sem érdemes.
A Cateye Stealth50 Wireless GPS az 1964-ben alapított japán kerékpárkiegészítő-gyártó 2013-as újdonsága, feleslegesség teszi a piacon kapható nagyméretű, bonyolult kezelésű GPS-navigációs egységet, nem kell többféle „kütyüt” aggatni a kormányra, ezzel minden úttal, túrával kapcsolatos információ megjeleníthető, illetve rögzítésre is kerül. A Stealth50 Ant+ kommunikációs lehetőséget is biztosít, így szabványosított formában fogadja a pulzusmérő, a pedálfordulat-mérő vagy a teljesítménymérő küldött jelét, és természetesen az így nyert információt megjeleníti, illetve rögzíti. Ha ezen funkciókra nincs szükségünk, a Stealth10 modell GPS-vevővel ugyancsak szállítja a legfontosabb adatokat: sebesség, útvonal, tengerszint feletti magasság, átlagsebesség, stb. És bár kisméretű egységről van szó, a GPS-rendszer pontosságára nem lehet panasz, illetve a bekapcsolás után néhány másodperccel már útnak is indulhatunk.
Hazatérve a rögzített adatokat a Cateye Atlas website-ján letölthetjük, kielemezhetjük, majd a népszerű Facebook, TrainingPeaks vagy a Strava közösségi, edzéssel foglalkozó portálokon másokkal megoszthatjuk. A Cateye Stealth modellcsalád biztosítja az egyik legegyszerűbb módját a kerékpáron történő GPS-alapú adatrögzítésnek, ajánlható olyanok számára is, akik eddig a túlzottan bonyolult kezelés miatt nem vágtak bele egy GPS „szuperkomputer” beszerzésébe.
Mérete mindenképpen kisebb ezeknél (megegyezik a legtöbb vezeték nélküli kerékpárkomputerrel), azaz nem foglal annyi helyet a kormányon és kevésbé sérülékeny, áramfelvétele csekélyebb, tehát üzemideje hosszabb, mint akár a vetélytársak nagyképernyős modelljei, akár az „okostelefonoké”, ráadásul az ára is mérsékeltnek mondható.
További érdekesség az egység alján elhelyezett „power” gomb, amellyel elkerülhető a hosszabb megállások, pihenők során történő kikapcsolás, amely más típusoknál idegesítő lehet. Az adatletöltés kérdését is elegánsan, bombabiztosan oldották meg a Cateye mérnökei: nem mini USB-csatlakozóval történik, hanem speciális dokkolóegység jár hozzá.
Tulajdonságok/egyéb fent nem említett funkciók:
- Aktuális sebesség: 0 – 105.9 km/h
- Óra: 12/24 óra/dátum
- Teljesítménymérő (Ant+ kompatibilis egységtől): 0 – 9999 W
- Eltelt idő
- Pulzus
- Pedálfordulat
- Túratáv (2 db is rögzíthető a memóriában)
- Átlagsebesség
- Maximális sebesség
- Teljes táv
- Működési idő: kb. 10 óra
- LCD háttérvilágítás
- Tömeg: 60 g
Javasolt fogyasztói ára: 44.990.- Ft
További információ a forgalmazó honlapján
Benkó Barbi blogja: Itália
Benkó Barbival (Focus Elite MTB Team) életében először esett meg, hogy világkupán kiszólították a 80%-os szabály miatt, szóval szombaton nem alakult egyszerűen az olaszországi Val di Sole-ban a verseny…
A horvát verseny után egyenesen Itáliába mentem tovább a harmadik Világkupa helyszínére, ahol találkoztam a csapat többi tagjával és egy szuper hetet töltöttünk együtt. Egyre jobb a hangulat, egyre jobban együtt vagyunk, miután idén sok személycsere történt. Az idő nagyon jó volt, a hely gyönyörű, ezt már korábbról is tudtuk. Mindig szívesen térek ide vissza, mert sok jó emlék köt ehhez a helyhez, igaz egy kellemetlen is, de ez nem a hely hibája.
Sajnos beigazolódott a ritmus, hogy egy jó versenyemet egy rossz követ itt. És most a rossz volt. Életemben először akkor voltam itt, amikor VB ezüstöt nyertem még juniorban. Azt sosem fogom elfelejteni. Majd jött egy rosszul sikerült verseny, amikor technikai problémám volt, majd egy jó, aztán rá egy évre el sem indultam, mert még edzésen megcsípett egy darázs, amire allergiás vagyok és annyira eldurvult a helyzet, hogy kórházba vittek, de csak perceken múlott az életem, mert majdnem megfulladtam. Aztán nem is indulhattam, de nem csak azért mert nem voltam olyan állapotban, hanem mert hisztamin injekciót és infúziókat kaptam. Amit közöltünk a UCI orvossal és megmutattuk a zárójelentést. Erre mondta, hogy egy hét múlva már indulhatnék, mert kiürül, de most még nem, mert ezek tiltott eljárások és anyagok, amiket tudtunk jól, csak hát életmentő beavatkozásról volt szó. Aztán egy év múlva 3. lettem és utolsó Világkupa lévén összetettet is hirdettek, így 2. lettem az U23-as Világkupában! Szintén örök élmény! Most pedig megint rosszul ment, de be kell látnom, hogy igaza van a csapatfőnöknek, hogy nem lehetek türelmetlen, nem szabad figyelmen kívül hagynom, hogy mennyire beteg voltam, mindeközben vizsgáztam, tehát mitől mennék jól… Újra össze kell szednem magam, csak a türelem nem az erősségem, de most legalább van motivációm és ma az is kiderült, hogy minden vizsgám megvan, tehát számomra elkezdődött a nyár! Yes!
Visszatérve a versenyre, az első körben még úgy ahogy jól éreztem magam, aztán az egyik lefelében odavertem a váltóm egy kőhöz, s mint utólag kiderült elferdült a váltópapucs. Ennek az lett a második körben az eredménye, hogy beváltottam a küllők közé és szenvedtem egy darabig mire kiszedtem a láncot, meg aztán futnom is kellett és utána semennyire nem találtam meg a ritmust újra. Majd kiszedtek 80%-kal. Életemben először. Fájt… De ezen is túl kell esni és mikor máskor, mint ebben az évben? Verseny után kiborítottam a pályáról és frusztráció levezetése gyanánt gondoltam felmegyek 2000 méterre a Passo Tonale-i úton, ahol pár hete a Giron még hóban mentek a srácok, ha már ott vagyok. Most legalább az idő szép és meleg volt. Megérte, brutálisan szépek a hegyek, de mire visszaértem teljesen offoltam magam…
A pálya amúgy nekem nagyon tetszett, bár iszonyú durva volt. Nem is annyira technikailag, bár ott is voltak kihívások, de a felfelék valami brutálisan meredekek voltak és annyit kiszedett az emberből a pálya, mint talán egyik sem. Szó szerint fájt. És akivel beszéltem mindenki ezt mondta. Plusz hőség is volt, ez idén szokatlan mindenkinek, rengetegen feladták a versenyt. A csapat viszont igen eredményes volt, Helen 4. lett, Markus behúzott még egy Világkupa győzelmet és újra vezet összetettben, az elit fiúk is hoztak egy 30. és egy 37. helyet, Patrik hőgutát kapott és szintén a 80% áldozata lett.
Gyökeresen átalakítottuk a versenynaptáram a csapatfőnökkel a következő másfél hónapra, hogy újra formába lendüljek, amihez valószínű majd nem kell sok idő és addigra fejben is összerakom magam. Szerencsére végig itthon leszek, aminek most nagyon örülök, csak hétvégékre utazom majd versenyre. EB ugye kimarad a héten, sajnos senki nem megy a magyarok közül, mert nincs a Szövetségnek pénze… Én ezt most annyira nem sajnálom, de a fiúkat igen, mert ők jó formában vannak, de reméljük majd a VB-re javul a helyzet itthon! Ha viszont itthon vagyok, gondoltam elindulok az országúti Magyar Bajnokságon, de a csapatfőnök szigorúan megtiltotta, főleg ha sík és amúgy sem szereti, ha országútizom. Pedig nagyon lett volna hozzá kedvem, de így kihagyom, megyek helyette montizni külföldre.
Köszönöm a segítséget a csapatomnak, egyszerűen a legjobbak és nagyon örülök Markusnak, hihetetlen az újabb VK győzelem! Gratula a magyar srácoknak is, nagyon szépen mentek!
Dósa Eszter blogja: Crosskovácsi – nem csak nagyoknak!
Dósa Eszter (Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion) számára a végére igencsak izgalmas lett a Crosskovácsi mountain bike maraton, erről mesél legfrissebb blogjában:
Végre, végre! A sok sarazás, ázás-fázás után rekkenő hőségben gyűrhették immár a nagyok mellett a kicsik is a kilométereket a Maraton Magyar Kupa újabb fordulóján, Nagykovácsiban.
A magam részéről, a lelkes kicsik, az időjárás és az izgalmas pálya mellett örömmel töltött el az is, hogy a betegeskedés után végre kezd visszatérni az erő a lábaimba! Persze nem is árt, mert nagyon közeleg az ausztriai Világbajnokság…
A reggel kis feszültséggel indult: kisebb eltévedés, nagy forgalom, frissítés s.o.s. leszervezése, azonban a verseny előtti “szertartás” elvégzésével – úgy mint bringa-ellenőrzés, rajt előtt 1 órával az új kedvenc zabos Nutrixxion szelet elmajszolása, kis melegítés – nagy várakozással és izgalommal csatlakoztam a kolleginákhoz. Közben persze legalább ötször végigtapogattam a nyeregtáskám és a zsebeim, vajon minden a helyén van-e: gélek, szerszám, pumpa, gumileszedő, “habos tej”…
Akkor nincs más hátra, mint hogy megeszegessem a “nyugtatómat”, az RQmaxot, aminek persze csak az izgulós kis lelkemre gyakorolt hatása a nyugtató, a lábaim viszont gyönyörűen forogtak már az első emelkedőn is.
Akkor lássunk neki!
2 perccel a hosszútávosok rajtját követően számunkra is megkezdődött a móka. 
Az aszfaltos szakaszon nem volt túl erős tempó, amit annyira nem is bántam, próbáltam a mezőny szélére helyezkedni – közben persze szem előtt tartani a lányokat. Az első emelkedő egyébként is jó “rostának” szokott bizonyulni. 
Így az első kis, 6 km-es kunkor megtétele után a kastélyparkból már 1 perces előnnyel vághattam neki a kb. 46 km-es nagy körnek.
Egyébként nagyon kedvelem a CrossKovácsi pályáját, mert, habár nincsenek benne túl hosszú hegymenetek (az persze relatív, kinek mi a hosszú ), nagyon dinamikus, s könnyen ráérzek a lüktetésére. A hőség ill. a száraz pálya pedig külön ajándék volt számunkra. Bár, hozzá kell tennem, nem volt botor dolog, ha az ember a frissítőben egy pohár vízzel a kobakját is megajándékozta…
Emellett nem volt célszerű spórolni az izóval sem; nálam ritkán fordul elő, hogy bő 2 és fél óra alatt 2 kulacsnál többet fogyasztok, most azonban 3 “agydurrantó” XX-izós kulacs majdnem teljesen kiürült…
Ma gyakorlati tudásom is bővült kicsit. A nagy kör első nagyobb lejtőjénél Karafa Balázs a nyeregállítását követően utolért, s látva több mint szörnyű lejtőzésemet (amit én finoman csak “óvatosnak” nevezek) egy-két “atyai” tanáccsal nyomban meg is áldott. Hát igyekeztem megfogadni, s nem leszakadni róla a hátralévő szakaszon. Huh! Mennyire más felfogásban is lehet lejtőzni… Szerencsére az agyam is a helyén volt, így elmondhatom, nemhogy nem paráztam, hanem még élvezetem is! Egyébként is hasznos dolog technikailag ügyes ember mögött menni lefelé, határozottabban nagyobb tempóval lehet így csapatni!
Egyedül a lestrapált külső miatt aggódtam kicsit, ami, mint később kiderült, nem is volt alaptalan…
A mai napi “menetrend” egyébként nem (csupán) az első emelkedő megrohamozása volt; igyekeztem végig erősebb tempót diktálni, majd a célba érést követően a chipet leadva szerettem volna kimenni a hosszútávosoknak “járó” 20 kilis körre is – mintegy ráhangolódásképp a külföldi maratonokra, ahol bőven 60km-en túl kezdődik az élet.
Sajnos ez a tervem meghiúsult, ugyanis cirka 10 kilivel a cél előtt az első defektet kaptam: egy kő kivághatta az egyébként sem új gumi oldalát. A defektgátló szmötyi mennyisége sajnos kevésnek bizonyult, azonban a BiciSupport-os tejspray – amit én csak “habos tejnek” hívok – végül megoldotta a dolgot. Ehhez azonban szükség volt még egy kölcsön szelepátalakítóra (köszönet érte!), mert én botor, nem azt a flakont hoztam magammal, amin rajta volt… Rajt előtti ellenőrző lista újabb elemmel bővítve!
Így megkezdődhetett a versenyfutás az idővel, mert hát sosem lehet tudni, a köves terepen mennyit fog bírni a friss “var” a gumin. Illetve azt sem, hogy Orosz Anita mikor csap hátba…
Szerencsére csak az utolsó 2 km-en éreztem, hogy kiszökött egy kis levegő, s picit folyóssá vált a gumi, azonban így is elegendő maradt még benne ahhoz, hogy ne futva kelljen megtennem az utolsó száz métereket. Így elsőként értem célba a lányok közt. Utánam Anita, majd Albert Kati érkezett. Felnőttben Mankáé lett a bronzérem.
Az elit fiúknál Blazsó Marci, Szatmáry Andris és Víg Zoli lett a végső sorrend.
A Vitalitásból a fiatalok sajnos nem álltak ma rajthoz, azonban feltétlen érdemes megemlíteni, milyen népes gyereksereg vívott komoly csatákat. A kisebbek számára családi futamot szerveztek, a nagyobbacskák pedig egyénileg küzdöttek meg egymással ill. a távjukkal.
Mint megtudtam, a Nemzeti Tehetség Program keretén belül, az Emberi Erőforrások Minisztériumának segítségével valósulhatott meg, hogy azok a gyerekek is belekóstolhassanak a montizás örömeibe, akik számára a “rövidtávú” maraton még túl nagy falat lenne.
Jó volna látni, ha ez a kezdeményezés tovább bontakozna, hisz egy erős utánpótlás-bázisból lehet igazán építkezni, s szép nemzetközi sikereket elérni! Szóval hajrá fiatalok, találkozzunk minél több versenyen! S hajrá szervezők, hogy legyen minél több ilyen esemény!
A frissítésben nyújtott segítséget illetve a fotókat köszönöm a BringaBandának, Kezsónak és Tirszin Janinak!
Ha minden jól alakul, csütörtökön aszfaltszaggatás következik: Időfutam OB!
Kenyeres teljesítménye kiemelendő a Szerb Körversenyen
A múlt hét folyamán a Szerb Körversenyen indultak kontinentális csapatunk, az Utensilnord-Ora24.eu magyar kerékpárosai, akik közül az egyhetes viadal értékelésekor a frissen érkező Kenyeres Ábel teljesítményét emelte ki Stubán Ferenc sportigazgató…
A június 11. és 16. között zajló UCI 2.2 kategóriás Europe Tour viadal jól kezdődött, Dér Zsolt révén egy harmadik helyezéssel, egyben pontszerzéssel már az első szakaszon. Ezt követően a Dér Zsolt, Kenyeres Ábel, Kusztor Péter, Lovassy Krisztián, Palotai Péter összeállítású sorból Lovassy mutatta még magát egy 6. hellyel, és a záróetapon Dér foglalta majdnem keretbe a versenyt, de éppen hogy lecsúszott a dobogóról a sprinten, meg kellett elégednie egy negyedik hellyel.
A Szerb Körversenyt értékelő Stubán Ferenc azonban a szezon első felét holland csapatnál töltő, Radonics Máté helyére érkező 19 éves Kenyeres Ábel teljesítményét méltatta legfőképpen:
„19 évesen ilyen állapotban még nem láttam magyar versenyzőt teljesíteni, Kenyeres Ábel nagy lehetőségek előtt áll. Az 58 U23-as versenyző közül 3. lett összetettben, az utolsó napon pedig Kusztor Pétert segítette, hogy ott lehessen az élbolyban. Lovassynak is alakul a formája, Palotai Peti sajnos betegséggel küszködött, ennek ellenére végigment és sokat dolgozott a versenyen.
Dér Zsolt lényegesen jobb összetett eredményt érhetett volna el, csak sajnos a 4. szakaszon benézte az elmenést, 14-en, majd 22-en elszakadtak, és a 36 főt – ahol Kuszti is ott volt – már nem érhette utol a mezőny. Ott voltunk a tűz közelében, de egy ilyen, sík szakaszokon zajló verseny a másodpercekkel történő játék, „monstre elmenések” alakulnak ki, rádió hiányában időbe telik kommunikálni, analizálni.
A bajnokságok után azonban a Román Körversenyre utazunk, ahol még jobb eredményekre számítok, és egyben fontosnak tartom elmondani, hogy a csapatidőfutamra június 30-án, Magyarországhoz nagyon közel, Marghitán kerül sor, várjuk tehát a szurkolókat, akik az új Bottecchia időfutam-bringákon láthatnak minket!”
Összetett végeredmény:
1 Ivan STEVIC SRB TCT 33 20:08:05 40
2 Piotr KIRPSZA POL BDC 24 +1 30
3 Patrik TYBOR SVK DUK 26 +9 16
4 Oystein Stake LAENGEN NOR OCM 24 +16 12
5 Theo REINHARDT GER GER 23 +18 10
6 Nikolay MIHAYLOV BUL BUL 25 +18 8
7 Niklas AAKVIK NOR OCM 24 +19 6
8 Artyom ZAKHAROV KAZ 22 +19 3
9 Gabor KASA SRB SRB 24 +19
10 Jaroslaw KOWALCZYK POL BDC 24 +20
…
14 Peter KUSZTOR HUN UNA 29 +21
20 Ábel KENYERES HUN UNA 19 +3:48
30 Zolt DER HUN UNA 30 +8:28
71 Krisztian LOVASSY HUN UNA 25 +30:13
90 Péter PALOTAI HUN UNA 21 +43:58
.
Focus színekben fókuszban az utánpótlás Sopronban – interjú Horváth Csabával
92 tavaszán kevesen gondolták a soproni „nehéz szerszámosok” közül, hogy az a pár erdőben kerekezni szerető fiatal egy olyan egyesületet alapít, mely mára a sportágat meghatározó klubbá növi ki magát! Új mezekben láthatjuk Magyarország egyik legismertebb és legsikeresebb mountain bike csapatát, a korábban narancsmezes soproniak idén Focus színekben indulnak a maraton- és XCO versenyeken.
A fontos változásokról a csapat egyik meghatározó tagjával, a pályán tavaly XCO- és XCM master bajnoki címet szerző Horváth Csabával beszélgettünk.
Bikemag: Aki esetleg nem ismerné az egyik legrégebbi magyar mountain bike csapatot, hogyan mutatnád be, mik a céljaitok?
Horváth Csaba: A mi csapatunk sosem arról szólt, hogy elit versenyzők tekerjenek nálunk, ez persze nem volt tudatos, de így alakult. Sokkal inkább, hogy 2011-ben és 2012-ben is megnyertük vagy másodikak lettünk az éves csapatrangsorban és fennállásunk során 33 egyéni bajnoki címet szereztünk. Ezt azért tudtuk elérni, mert sok versenyzőnk van, akik a korosztályos pontszerző kategóriákban indulnak, maratonon a hosszú távon, illetve a cross-country versenyeken is, és nem is szerepelnek rosszul, dobogóra, vagy dobogó közelében meg tudnak jönni. Sokan vannak ilyenek, mind a master kategóriákban, mind a felnőtteknél, és azzal, hogy egy-egy versenyen 20-25 fővel veszünk részt, az egyik legnépesebb csapat is vagyunk a mezőnyben. Másrészt ezek a versenyzők egyre eredményesebben szerepelnek. Minden évben több magyar bajnoki címet szereztünk, sőt vannak olyanok, akik az ultra távokon szerepelnek sikeresen.
Két éve beindítottunk egy junior vonalat a Csömöriek által kezdeményezett utánpótlás programmal közösen, de saját lábakon állva. Ez napjainkra odáig fejlődött, hogy a gyerekek az osztrák utánpótlás kupafutamokra járnak át versenyezni. Zalaegerszegen például a 22 fős csapat több mint fele utánpótlás korú volt. Ez az U7-U15 korosztályokkal foglalkozó program nagyon fontos, mert – ez nem csak nálunk, hanem Ausztriában is igaz – a fiatalokat már nagyon nehéz rávenni az élsportra, a cross country versenyzésre. A maratonokon még mindig van nálunk is 1000-1200 induló, az egy tömegsport, nincsenek konkrét célok megfogalmazva, valaki azt mondja, hogy beértem a mezőny első felében, tök jó, elégedett. Viszont a cross-country kemény.
Bikemag: Szerinted miért esett ennyire vissza a cross-country iránti érdeklődés?
Horváth Csaba: Ez a jelenség Ausztiában is megfigyelhető, egy kupafutamon kis túlzással 20 ember köröz, akik egyenként olyan erősek, mint a mi elitünk, tehát a színvonal magas, de igazából ez senkit nem érdekel. Egy lelkes csapat életre keltette nálunk a Cross Country Challenge-et, azt mondják, hogy szerintük azért vannak ilyen kevesen cross-country versenyen, mert gyenge a színvonal, kemény a pálya, stb. Én azt mondom, hogy nem, hanem azért vannak kevesen, mert senkit nem érdekel a cross-country verseny. Én ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy vért izzadva sem lesz számottevően több induló, mert valójában a maraton vitte el a cross-country tömegbázisát, és hiába a szuper színes körítés, fesztivál, amatőr kategória, ésatöbbi…
Személy szerint ezt sajnálom, az én szívemhez is közel áll ez a szakág, 20 éve én is ezzel kezdtem, de a számok nem hazudnak. Ha az év eddig lezajlott XCO versenyeinek böngésszük az eredménylistáit, csúnya dolgokat lehet találni abból a szempontból, hogyan állnak össze az indulói létszámok. Elkövették azt a hibát is, hogy átestek a ló túlsó oldalára a futamok mennyiségét illetően. Tavaly volt 5 XCO kupafutam, volt, amelyik el is maradt, idén van 17… Mit értek el? Még kevesebb induló lesz, mert azt mondja az ember, hogy minek menjek el Ózdra és Miskolcra, mikor nekem lesz itt versenyem Sopronban és Zalaegerszegen, annyira nem számít az összértékelés, nem fognak elutazni. Gyakorlatilag ezzel még jobban vissza fog esni az indulói létszám, hiába jobb esetleg a színvonal, de kinek?
Legyen négy cross-country verseny, tudomásul kell venni, hogy erre 150 ember mozgósítható. Fogjon össze az a pár ember, aki a rendezésben érdekelt, és a négy versenyt csinálják meg világkupa szintűre, amiről lehet sajtózni, mert olyan a színvonal, és akár még nézők is elmennek (nem családtagok). De biztosan nem kell 8 kupafutamot csinálni, ahol van 5 elit és kilencven korosztályos versenyző.
Kicsit elkanyarodtunk, de visszatérve az utánpótlás programra, ez azért nagyon fontos, mert nálunk valahogy erről egy ideje megfeledkeztek, gyakorlatilag az utánpótlás korosztály kihalt. Ugyanazok bicikliznek velem, akikkel a kilencvenes években kezdtük. Felnőtt egy generáció, de többen hagyták abba, mint akik újoncként elkezdték, nézd meg, hogy gyakorlatilag a master kategória a legjelentősebb az egész mezőnyben. Az elit mezőnyben gyakorlatilag évek óta hárman-négyen kergetik egymást.
Bikemag: Ennek ellenére Ti rendezitek idén a szakág Országos Bajnokságát.
Horváth Csaba: Egyesületünk erős tradíciókkal rendelkezik versenyrendezés terén, egy ilyen esemény kifogástalan és minőségi megrendezéséhez minden lehetőségünk adott.
Olyan pályát sikerült kitűznünk, amely bizton az ínyencek kedvence lesz és a rendezés színvonalát is szeretnénk nyugati szomszédunk szintjére emelni. Remélem, hogy akik július 21-én Sopronba látogatnak, maradandó élménnyel gazdagodnak. Ez hozhatja vissza a cross-country szakág méltó rangját.
Bikemag: Térjünk a lényegre, 2013-ban Focus Team Hungary néven jelentek meg. Mi az oka a szponzor és névváltozásnak?
Horváth Csaba: Idénre nem álltak össze ugyanazok a kondíciók a KTM-mel, mint eddig, valamint a tagság jelentős része felismerte a komfortosodó vezetési szisztéma és az „elmasterosodás” fejlődési gátjait. A megújulást képviselők 2012 év elején szemléletváltást kezdeményeztek, melyhez minden várakozást felülmúló támogatást kaptak a Kerékpáros Szövetség, Sopron városa és nem utolsó sorban a szponzorok részéről.
Új név, új elnökség, új programok. Osztrák kapcsolati tőkén keresztül jött egy lehetőség a Focus-szal, és egy olyan ajánlatot tettek, melyre még azok sem tudtak nemet mondani, akik nem feltétlenül a változás mellett tették le a voksukat. A Focus viszonylag új szereplő Magyarországon, sokat tesznek azért, hogy itthon is legalább annyira ismert legyen a márka, mint tőlünk nyugatabbra. Ami nagyon fontos, hogy mi hosszú távra tervezünk, és ennek megfelelően kötöttünk szerződést a Borneo-Apparellel, a márka hazai képviseletével, első körben három évre. Sikerült megértetni velük, hogy ennek a csapatnak van egy presztízse, mindenki tudja, hogy kik vagyunk, nem olyanok, akik az elmúlt 12 évben 12 névadó szponzorral rendelkeztek… Januárban született a megállapodás, melynek értelmében a csapat Focus Team Hungary néven szerepel és a kerékpárokat is fokozatosan erre a márkára cseréljük.
Ami a csapat nevéből nem derül ki, de a főszponzorról van szó: a GYSEV Cargo nagyon keményen odaállt a csapat mögé. Azt tudom mondani, hogy a 92-ben alakult klubunk olyan horderejű szponzorral, mint a GYSEV, még nem büszkélkedhetett. Ők a Nyugat-Magyarországi régióban tevékenykednek, Ausztriában is vannak érdekeltségeik. Találkoztak az érdekek, hazai viszonylatban ritkaságnak számító támogatást nyújtanak, és a Focushoz hasonlóan hároméves megállapodást kötöttünk. Szintén lényeges, hogy a csapat együtt maradt. Lehet azt mondani, hogy a szponzorváltás nem volt egyszerű sztori, néhányunk érzelmi szálakkal kötődött a korábbi névadónkhoz, de abban egyetértettünk, hogy a csapategységet és az évtizedes barátságokat nem írhatja felül egy márkanév.
Bikemag: Ha a GYSEV a főszponzor és az anyagi támogató, miért nem jelenik meg a csapat nevében?
Horváth Csaba: A GYSEV nem várta el, hogy a névben megjelenjenek, úgy gondolták, hogy ők szponzorok, rajta vannak a mezen, csapat honlapján, ez elég. Nem akarták azzal gyengíteni a mi pozíciónkat, hogy amiatt veszítsünk szponzorokat, mert ők ragaszkodnak a névadáshoz. Ha ők azzal (is) tudnak segíteni, hogy mi fel tudunk ajánlani kisebb szponzornak névadó lehetőséget, és ezzel jobb feltételekhez jutunk, akkor használjuk ki. Ez rendkívül nagyvonalú a GYSEV Cargo-tól. Így egyértelműen a Focust tudtuk előtérbe helyezni, jobban kiszolgálni őket. Az eredménylistán a név mögött a Focus Team Hungary lesz, mi lettünk gyakorlatilag a német gyártó magyarországi csapata.
Bikemag: Utolérhetők vagytok a világhálón is? Gondolom a névváltozás is módosulásokat eredményezett.
Horváth Csaba: A tartalmi rész nem, viszont a honlapunk címe megváltozott. Februártól már a www.mtbsopron.hu címen vagyunk elérhetők és a Facebookon is Focus Team Hungary néven vagyunk megtalálhatók.
A honlapunkat az elkövetkező hetekben érdemes lesz látogatni, mert folyamatosan frissülő információkat adunk az XCO Bajnoki Futamról, a pályáról.
Bikemag: Sok sikert kívánunk az új színekben, és legalább olyan szép eredményeket, mint az eddigiek!
.
WTB Slick Comp sima futófelületű köpeny
A mountain bike kerékpárok rendszerint mintázattal ellátott, terepre való köpennyel kerülnek a boltokba, aki kerékpározásai során általában mellőzi a szilád útburkolatot, annak ez a felállás javasolt. Legfeljebb azt kell eldöntenie, hogy milyen kompromisszumot kíván kötni a mintázat agresszivitása, a gördülési ellenállás, a tömeg, illetve a ballonosság tekintetében.
Ellenben ha valaki szeretett MTB-jével ritkán hagyja el a szilárd burkolatú utakat, élvezni szeretné annak strapabíróságát, felfüggesztésének kényelmét aszfalton is, esetleg csak egyetlen kerékpárja van, amellyel a hosszú tempóedzéseket, kilométergyűjtést is végez, annak elengedhetetlen egy pár montis kerékmérethez való sima futófelületű köpeny. Ennek nem kell olyan keskenynek lenni, mint az országúti kerékpárokon található típusok, lévén nem versenyzésre, hanem edzésre való, a többlet kényelem, a tartósság és a ballonosságból adódó kiváló tapadás mindenképpen előnyös ehhez a felhasználáshoz.
Továbbá, a városban közlekedők is jobban járnak egy tartós, erős, nem sérülékeny, viszonylag ballonos sima futófelületű köpennyel, mint akár keskenyebb „versenytípussal”, akár a bütykös, aszfalton nehézkesen gördülő fajtával. A MTB-vel rendelkező „műutas” túrázók ugyancsak jól járnak egy ilyen köpennyel. Erre a köpenyre egyébként könnyedén szerelhetünk sárvédőt, lévén még így is bőven elfér a vázban a kerék. Így ha a kerékpáros „montis”, azaz 26”-os kerékmérettel rendelkező bicajt hajt, csak ajánlani tudjuk egy olyan köpeny beszerzését, mint a jelenlegi bemutatóban szereplő WTB Slick Comp.
Sajnos nem minden köpenygyártó kínálja ezt az igen hasznos típust, főleg nem a legideálisabb, másfél colos szélességű méretet. Még kevesebb az, amely nem teljesítmény-centrikusra hangolja ezt a típust, hanem praktikus használtra szánja, tartós gumikeverékkel, erős szövetszerkezettel, közepesen vastag futófelülettel. A WTB Slick nem éppen új modell a palettán, így az elmúlt évtizedben már bőven bizonyította hasznosságát, tartósságát, méltán népszerű választás.
Jellemzők:
- gumiösszetétel: DNA
- drótkarima: acél
- méret: 26×1.5 ”
- szövet: 27 tpi (szál/col)
- abroncsszélesség: 17-23 mm
- maximális nyomás: 80 psi.
- tömeg: 520 g
- felhasználás: MTB edzés, városi közlekedés, komfortkerékpározás, túrázás
- körülmények: nedves vagy száraz; aszfalt, járda, szilárd útburkolat
Ajánlott fogyasztói ár: 6500 Ft.
További információ a forgalmazó honlapján
FotoTour: szökevénysiker a Tour de Gyömrőn – videóval frissítve
Egész napos kerékpáros fesztivált tartottak ma Gyömrőn, kiegészítve a Pátria-Decathlon teljesítménytúrával és családi futamokkal. A fő attrakció a 80 kilométeres Aegon Kupa volt, a 11:45 órai rajtnál sok száz igazolt és amatőr kerékpáros sorakozott fel. A versenyről Tirszin János (nutrixxion.hu) képein keresztül számolunk be:
Eredménylisták IDE KATTINTVA érhetők el.
Teljes nutrixxion fotógaléria: http://foto.nutrixxion.hu/2013/Orszaguti/0616-GiantKupa/index.html
A Bringa TV videója a versenyről:
.
Val di Sole-ban is Atherton duplázás
Egy héttel a skóciai downhill világkupa futam után az olaszországi fordulón is az Atherton testvérek diadalmaskodtak, míg több riválisuk is hibákkal és esésekkel került ki a látótérből.
A Trentino tartományban található Val di Sole downhill pályája a legnehezebbnek és a leginkább embert próbálónak számít jelenleg a világkupa naptárában. Óriási technikai tudást és kiemelkedő állóképességet igényel a nyomvonal, hiszen a meredeksége (500 méter szintkülönbség, 1,9 km hossz) mellett végig sziklák, gyökerek és egyre mélyülő gödrök tarkítják. Mindez óriási tempóval, még videón is felfoghatatlan egy nem szakavatott nézőnek, hát még a helyszínen a szalag mellől!
Szinte a teljes mezőny nagy örömére az elmúlt években rendre száraz és napsütötte körülmények között, nyári melegben rendezik itt a világkupa fordulót. Belegondolni is elképesztő, milyen lehet itt sárban versenyezni, de az időjárás ezúttal is kegyes volt.
Mivel több szakág is helyet kapott ezen a június közepi hétvégén, ezért az időmérőt pénteken rendezték, majd egy szombati rövid edzésnap után jöhettek a döntő futamok vasárnap.
Az időmérőn az idei eddigi papírforma igazolódott, a fort william-i élmenők ismét a lista elején végeztek. A férfiaknál a múlt heti forduló első nyolcához képest csak egy változás volt, ugyanúgy Gee Atherton vezetéssel, mögötte Aaron Gwin, Steve Smith, Brook Macdonald, Sam Hill, Danny Hart, Greg Minnaar és az új top8-as Loic Bruni. A nőknél Gee testvére szintén a leggyorsabb volt, Rachel több mint hat másodperccel futott jobb időt, mint a második Emmeline Ragot.
Hoztak egy kisebb szabályváltoztatást a lebonyolítást illetően, ami minket, magyarokat jobban érint, mint az élmenőket. Lassan 25 éve húzódik már, hogy egy honfitársunk bejusson a döntőbe (top 80) és idén kicsit tágítottak ezen a kapun. A mezőnyből kiszedték a juniorokat, nekik külön futamot rendeznek a hétvégéken. Így talán egy kicsivel több reménnyel állhatott rajthoz az egyetlen magyar induló, Liszi Attila, aki tavaly ezen a helyszínen mindössze 1,9 másodpercre és 19 helyezésre volt a bejutástól. Idén azonban nem sikerült ilyen jól, a 135. helyen végzett, 13,3 mp-re az áhított 80. pozíciótól.
A top 80-nal folytatódott a hétvége és a szombati, illetve a vasárnap reggeli edzés/bemelegítés sem telt el eseménytelenül. Többek is nagyot estek, avagy egy-egy komoly hibát mentettek meg. A dél-afrikai Andrew Neethling járt az egyik legszerencsétlenebbül, aki emiatt a döntőben nem tudott elindulni, pedig ezen a helyszínen minden évben jól szerepel, sőt itt szerezte első világkupa dobogóját is.
A junior férfiak külön versenyével indultak a döntők, a fort william-i győztes Noel Niederberger esett a futama során, így nem tudott duplázni, pedig minden esélye megvolt rá. Az időmérő leggyorsabbja, a brit Phil Atwill sem tudta győzelemre váltani jó formáját, be kellett érje az ezüsttel, amivel azért biztosan elégedett. Az aranyérmet az ausztrál Dean Lucas szerezte meg, míg a harmadik az amerikai Luca Shaw lett. A junior mezőny szorosságát és a világkupa rangját is jól mutatja, hogy az első három helyezett három különböző kontinensről érkezett és mindössze két tized (!) volt közöttük a különbség egy ilyen mezőnyt rostáló pályán.
A nőknél Rachel Atherton a döntőben is diadalmaskodott, a felhőtlen örömét pedig mit sem ronthatja, hogy egy másodpercet még apadt is az előnye. Mögötte a francia armada Emmeline Ragot, Floriane Pugin, a regnáló világbajnok Morgane Charre és Miryam Nicole követték sorrendben.
A felnőtt férfiak döntőjére már igencsak sok néző érkezett a pálya szélére és a célhoz, hogy a legjobbaknak, valamint a hazai, egyre előre törő kiválóságuknak, Lorenzo Sudingnek szurkolhassanak. Nem is hiába, hiszen az óriási bíztatások közepette a 16. helyen végzett, ami az egyik legjobb eredménye az évek óta rendre olasz bajnoki címet szerző sportolónak.
A szinte tengerparti melegben sokáig Johannes Fischbach állt az élen, akit szorosan végigkísért a hétfőn (holnap) 39. születésnapját ünneplő Steve Peat. A helyi matador mögötti, azaz a 17-18. helyeket bérelték ki.
Akik a „vérre” látogattak ki, sajnos ők is kaptak a szájízükhöz valót, több esélyes is esés miatt bukta a jónak ígérkező döntős körét. Sam Hill, Brook Macdonald, Danny Hart, Cam Cole, hogy csak a legnagyobb nevek legyenek említve.
A viharos csapatváltás után a Specialized színeiben szereplő Aaron Gwin sem volt boldog, több hibája is volt, hatodik lett. Az előző két világkupa szezon meghatározó alakja múlt héten a huszadikon, most azonban előrébb végzett, de láthatóan nem volt boldog.
Vele ellentétben viszont Loic Bruni szinte repesett az örömtől, a tavaly junior világbajnoki címet szerző franciát negyediknek hívták ki a dobogó mellé.
Aktuális világbajnok Greg Minnaar az időmérős hetedik helyéről a harmadikig jött előre és akik nézték az élő közvetítést, ők egy elég ijesztő mozzanatot is láthattak tőle. A sziklák közé kellett betrappolnia futama során, azonban szinte időveszteség nélkül megmentette a dolgot.
Steve Smith kiváló szériája tovább folytatódott ezen a hétvégén is. Kezdődött a tavalyi világbajnokság bronzéremével, majd két hétre rá a világkupa döntőn megszerezte első győzelmét, az idei első fordulóban harmadik, most Val di Sole-ban pedig második lett. Lehet, hogy ő lesz Gee Atherton idei kihívója az összetett győzelemért?
Ám az is lehet, hogy nem lesz itt semmilyen kihívó, ugyanis Gee egy tökéletes futammal bezsebelte a val di sole-i győzelmet is, és már két futam után komoly pontelőnnyel áll az élen.
Tehát mondhatjuk, hogy idén eddig tarolnak az Atherton tesók, nyolc futamból (négy időmérő, négy döntő) eddig hetet nyertek (a fort william-i időmérőn Gee „csak” második lett), és főleg úgy nem kis teljesítmény, hogy a báty az elmúlt két szezonban nem tudott győzni világkupán.
Folytatás hat hét múlva Andorrában, ahol ráadásul az Atherton família nem csak első duplázását, hanem triplázását is ünnepelhette 2008-ban, hiszen az akkor még létező fourcross világkupa pireneusi futamát Gee bátyja Dan Atherton nyerte testvérei dh-s győzelmei mellett.
Az élő közvetítés visszanézhető itt.
Fotók: Atherton Racing, Trek World Racing