Joaqium Rodriguez legnagyobb hegyi segítője (?) helyrehozta két nappal ezelőtti fiaskóját és magabiztosan nyerte a Vuelta 4. szakaszát, a vörös trikó pedig visszakerült egy korábbi viselőjéhez.
A mai napon Fisterrába látogatott a továbbra is 196 versenyzőt számláló mezőny. A híres Santiago de Compostela-t érintő 189 kilométeres útvonal egy a cél előtt 37 kilométerrel magasodó 3. kategóriás emelkedővel érdekes végjátékot ígért.
Ezúttal Danilo Wyss (BMC), Nicolas Edet (Cofidis), Jussi Veikkanen (FDJ), Dennis Vanendert (Lotto-Belisol) és Alex Rasmussen (Garmin) alkotta ötös vállalkozott szökésre. Együttműködésük gyümölcseként a második órában már 7 perc fölötti előnyt írhattak fel a számlájukra.
Közeledve a 100. kilométerhez, a mezőny élén az Omega állt be segíteni (ismét megszavazva a bizalmat Meersmannak) a szökést kontrollálni próbáló RadioShack mellé, így hamar el is kezdtek közeledni az elöl tekerő ötöshöz.
A Mirador de Ézarro emelkedőjén aztán mindenki „futott amerre látott”, pontosabban halszálkázott, hisz hiába a 3. kategóriás jelzés, egyes részeken közel 25%-os fallal találkoztak a versenyzők, amely Nicolas Edet-n kívül az összes szökevény vesztét okozta. A francia elsőként ért fel az emelkedő tetejére.
A lejtmenetben a Movistar mindent megtett azért, hogy az egyetlen elől maradt szökevény se érhessen haza. 5-en (köztük Luis León Sanchez) azért megpróbálták külön utolérni Edet-t, de a RadioShack ambíciói (Piros trikó megtartása, Cancellara győzelme) felülírták számításaikat, így a lankás utolsó két kilométer az esélyeseket magába foglaló csökkentett létszámú mezőnyhajráját hozta.
Daniel Moreno (Katusha) ezúttal jó időben robbantott és megnyerte a szakaszt, a dühös Cancellara előtt. Meglepő módon Christopher Horner az első csoport után érkezett 6 másodperccel, így a vörös trikót ismét Vincenzo Nibali vette át.
Nem minden össztelós gépnek van forgáspontja. Ez a gramm-mániások szemében jó hír, de persze nem minden esetben.
A forgáspont nélküli össztelós váz számos előnnyel kecsegtet. Egy ilyen váz – elméletben – egyszerűbb, könnyebb, meghibásodásra kevésbé hajlamos, és bizonyos irányokban merevebb, mint a hagyományos forgáspontokkal rendelkező konstrukciók. Éppen ezért folyamatosan motoszkál a kisördög a fejlesztők fejében, hogy hogyan lehetne összehozni egy minél jobb forgáspont nélküli szerkezetet. Nos az alábbiakban egy állatorvosi ló következik, ami a lehető legtöbb sebből vérzik…
A Kein-Gelenkert alábbi elgondolásának lényege, hogy a hátsó kerék a két függőleges becsúszón tud felfelé elcsúszni a talaj egyenetlenségek hatására. Tehát nem elforog, hanem az első telóhoz hasonlóan „becsúszik”.
Az ötlet kétségkívül figyelemreméltó, de sajnos elég sok sebből vérzik… Nézzük sorra a gondokat.
1. Ahhoz hogy egy ilyen csúszó elmozdulás stabilan létrejöhessen, kellene valami nagyon fix pont. Mondjuk egy hagyományos hátsó háromszög, ami stabil. Mert az a 4 db kis levegőben lógó alu cső, bizony nem az. Főleg hogy a felső felülről lapított.
2: A két becsúszót gyakorlatilag csak a kerék tengelye tartja össze. Ez önmagában nem lenne gáz, mert az USD telók is így működnek, de ott 20, 25, vagy a motoroknál akár 40 mm-es tengely átmérőket is alkalmaznak. A kerékpár hátsó agyakban viszont a 12 vagy 15 mm-nél fizikálisan nem igazán van többre hely a racsni belső mechanikája, és a helyszűke miatt.
3: Ha még valahogy meg is oldanák, hogy merev legyen a hátsó tengely, és a csúszó szárak kapcsolata, akkor is fellép a szárak külön mozgásának problematikája, főleg ha csak ha az egyik a rugózott oldal. Mint ahogy a telóknál is, a mindkét oldalt rugózó típusok sokkal jobban mozognak, mint a az egy oldaliak, itt is fennáll ez a jelenség. Bele sem merek gondolni, hogy mondjuk egy farolásos fékezés közben mennyire csavarodhat az egész rendszer.
4: Forgáspont itt is van, (lásd alsó tagrögzítő csavar) csak hát elvileg ezt nem annak szánták. Pedig némi rugalmasság ott is garantáltan keletkezik. A felső vég rögzítése ilyen szempontból merevebb, bár az is messze nem tökéletes.
5: és hát ugye a totál egyedi „rugóstag” mely garantáltan nem kompatibilis semmi egyéb rugózó elemmel ami a piacon fellelhető.
6: a hátsó rugóút ebben a rendszerben igencsak korlátok közé van zárva. Max. 8-10 cm-t lehet kihozni a rendszerből.
A hátrányokból azt hiszem ennyi elég is. Talán nem véletlen, hogy az Eurobike-on idestova 4-5 éve árulják már ezt a koncepciót – eredménytelenül – mintegy 17 millió forintnak megfelelő zsebpénzért.
Bruyneel mindig magabiztos, mindig optimista, de nem mindig a legjobb döntéseket hozta…
Lance Armstrong egykori csapatfőnöke, aki a meghurcolt amerikai versenyző mind a hét Tour de France győzelmét kilométerről kilométerre levezényelte, ugyancsak egy USADA-vizsgálattal néz éppen szembe, és a jelek szerint nincs nyerő pozícióban. Az alábbi CyclingNewsban megjelent interjúban jogászai utasítására kikötötte, hogy a vizsgálatról, illetve az amerikai csapatnál eltöltött esztendőkről nem fog beszélni, ellenben a RadioShack és a Leopard viselt dolgai, Schleckék és Cancellara, a Flavio Beccának nyújtott és vissza nem fizetett „kölcsön”, Contador 2009-es versenyszezon közbeni majdnem átigazolása, illetve miért fogja még az UCI-főtitkár, Pat McQuaid visszaszívni, amit Lance Armstrongról mondott az USADA-vizsgálatot követően szerencsére nem képezi tabu tárgyát. Akkor lássuk a várva várt megnyilatkozást!
CN: Kezdjük a RadioShack és Leopard Trek polémiával: miért kellett fuzionálni a két csapatnak, és miért siklott ki a Luxemburg-Amerika szerelvény?
Johan Bruyneel: Rendben. 2011-ben a RadioShack úgy döntött, hogy Lance végső visszavonulása után még 2 évig támogatja a csapatot. Ennek a hírnek mindenki nagyon megörült, de sajnos pár héttel később egy nem kívánt házasság kellős közepében találtuk magunkat.
RadioShack csapatbemutató a kényszerű házasságot követően: ebből a helyzetből nem lehetett jól kijönni…
CN: A RadioShack ezek szerint nem akarta a fúziót a Leoparddal, mi kényszerítette mégis erre a lépésre?
Johan Bruyneel: Ezt ma sem sokan tudják, de a valódi ok mindkét csapat kerékpárszponzora, a Trek volt. A RadioShack csapatot név szerint a Nissan és a Trek is szponzorálta, de mint kiderült, a Trek nem bízott a RadioShack döntésében, hogy Lance után is szponzor marad, titokban már leírtak minket, így Flavio Beccával, a Leopard tulajdonosával aláírtak egy kizárolagos szponzori szerződést 2012-től 2014-ig. Ez azt jelentette, hogy más Pro Tour csapat nem versenyezhetett Trek kerékpárokon az elkövetkező 3 évben. Amikor a Trek megtudta, hogy a RadioShack „hosszabbít”, nekünk csak annyit mondtak, hogy minden megy tovább, valószínűleg abban bízva, hogy Beccával újra tudják tárgyalni a megállapodást ennek tükrében. Becca viszont megmakacsolta magát, ragaszkodott a leírtakhoz, így mindenki kényszerpályára került.
CN: A RadioShacknek szüksége volt erre a „házasságra”?
Johan Bruyneel: A Trek támogatása nélkül a mienk lett volna az egyik legszegényebb csapat a Wolrd Tour mezőnyben a 2012-es szezonban, több neves versenyzőnktől kellett volna megválni. Nem volt fejünkhöz szegezve a pisztoly, de a másik út sem tűnt egyszerűnek. Valójában nem is számoltunk azzal, hogy a másik fél, a Leopard, milyen jól jár velünk: egy csapásra szereztek a neves szponzort és évi 15 millió dollárt, az irányítás pedig az ő kezükben maradt. Mai fejjel egy pillanatig sem gondolkodnék a fúzión, azonnal elvetném a lehetőséget…
Johan és Andy, a problémák hátterében pedig a háttérben látható Trek…
CN: Hol kezdődtek a gondok?
Johan Bruyneel: Becca ezzel a házassággal elérte célját: azaz már nem a saját zsebéből kellett finanszírozni a csapatát […] A Leopard versenyzői, Schleckék és Cancellara ugyanúgy semmit se tudtak a fúzióról, senki meg sem kérdezte őket, így mint mi, ők is sokként élték meg a történteket, rájuk lett erőszakolva az egész. Következésképpen így is álltak az egész helyzethez. Volt egy jól működő, bejáratott csapatszerkezetük, amit eszük ágában sem volt átalakítani. […] Bár kétségtelenül érdekes volt ez a szerkezetfelépítés: nem volt valódi csapatfőnök, a versenyzők egy baráti társaságot alkottak, diktáltak, a tulajdonos csak bólogatott. […] Ezt a helyzetet nem láttam előre, nem mértem fel, hogy milyen lesz, ha két teljesen eltérő csapatszerkezetet kell eggyé kovácsolni. A sztárversenyzők természetesen ragaszkodtak meglévő jogaikhoz, bármit is szerettem volna változtatni, azt valamilyen módon megakadályozták. Ha máshogy nem ment, sztrájkoltak, azaz nem mentek teljes erőbedobással.
CN: Mik voltak a terveid 2012-re? Hogyan képzelted Schleckék és Cancellara versenyszerepléseit?
Johan Bruyneel: Frank Schlecknek kellett volna a Giróra készülni, Andynek pedig a Tourra, Cancellaráé lettek volna a tavaszi és őszi klasszikus Pro Tour versenyek. Mindegyik rendkívül tehetséges versenyző, de ők úgy látták, hogy egy amcsi befektetői csoport, a RadioShack akar beleszólni az ő baráti társaságuk munkájába. Abban a csapatban lényegében mindenki haver volt, még a csapatvezető, Kim Andersen is: ő volt a Schleck fivérek pótapukája. […] Már a Liége-Bastogne klasszikuson közölték velem, hogy nem én, hanem Kim Andersen lesz a csapatfőnök a Touron, habár Becca nem így állapodott meg a RadioShackkel. Ők tette erre, Beccának addig se volt beleszólása a csapatmunkába… Én senki nem akarok kritizálni, elvégre a Leopard sikeres csapat volt a fúzió előtt, Tour-t nyertek, Pro Tour versenyket, de a helyzet így már tarthatatlanná vát, nem tudtunk tovább együtt dolgozni.
Frank sem engedelmeskedett a mester utasításainak…
CN: Szerinted Frank Schleck meg tudta volna nyerni a 2012-es Girót?
Johan Bruyneel: Szerintem igen, de ő egyszerűen nem arra készült, nem oda időzítette formáját, hanem a Tourra, hogy Andyt segítse. Nem is nagyon csinált ebből titkot: a Girót csak úgy se szó, se beszéd félbehagyta, talán ők már eleve így tervezték a felkészülést. […] Nem tudtam közel kerülni hozzájuk, nem engedtek be a körükbe. Bármilyen teljesítményre képes volt a két Schleck, de inkább külön-külön, mint együtt. Szerintem két tényező befolyásolta Schleckékkel való együttműködésem: ők képtelenek kompromisszumot kötni, engem pedig betolakodónak tekintettek, akit nemes egyszerűséggel ki kell iktatni.
CN: A Leopard valódi csapatot alkotott?
Johan Bruyneel: Most már jól látom a működési elvet, de akkor nem láttam bele a rendszerbe, és így rossz döntéseket hoztam. […]
CN: Mikor romlott meg kapcsolatod a Leopard tulajdonossal, Beccával?
Johan Bruyneel: Habár a versenyzőkkel lényegében az első naptól nem működött a kapcsolat, Beccával eleinte nem volt konfliktusom, mindenben támogatott, legalábbis szóban. Vele akkor kezdődött a polémia, amikor úgy döntöttem, hogy otthagyom a csapatot. Akkor jött előtérbe a probléma a kölcsönnel kapcsolatban [amit a RadioShack csapat adott a Leopardnak].
CN: Haladjunk lépésről lépésre! Te ugyebár azért nem voltál ott a 2012-es Tour de France-on, mert nyilvánosságra került az USADA-jelentés…
Johan Bruyneel: Ezt is megbeszéltem Beccával, beleegyezett. […] Nem akartam terhére lenni a csapatnak, túl sok volt az engem ért súlyos vád. Közös döntés volt, akkor senki nem neheztelt a másikra.
CN: Az USADA-jelentés előtt nem is fontolgattad a visszavonulást?
Johan Bruyneel: Nem, csak már amikor amikor a jelentés nyilvánosságra került.
CN: Biztos gondoltál arra, hogy ami a jelentésben lesz, rád nézve nem lesz túl kedvező…
Johan Bruyneel: Erről nem nyilatkozhatok…
CN: De a Beccának nyújtott kölcsön problémájáról reméljük igen! Ugyebár ő még a mai napig tartozik – személy szerint Neked.
Johan Bruyneel: [A versenyzők bérét előlegeztem meg], ennek egy részét kifizette, a többivel tartozik. Bíróságra kellett mennem, megnyertem a pert, de a mai napig nem érkezett meg a pénz.
CN: Térjünk vissza Schleckékre: nem állhatott a visszautasítás hátterében, hogy kerékpáros berkekben azért mindenki sejtette, hogy mi áll majd az USADA-jelentésben? Nem tarthattak attól, hogy ha szorosabb kapcsolatba kerülnek Veled, ők is gyanúba keverednek?
Johan Bruyneel: 2011-ben, amikor elkezdtük a közös munkát, még nem körvonalazódott az USADA-történet, szerintem egyszerűen nem akartak velem dolgozni, és Cancellara is ugyanígy volt a kérdéssel. Szerintük ez az ő csapatuk volt, ők akarták a döntéseket meghozni. Már a kezdetektől fogva hiányzott a kölcsönös bizalom.
CN: Ezek szerint Te sem bíztál bennük?
Johan Bruyneel: Én naiv voltam, és számos rossz döntést hozam, amiért csakis magamat hibáztatom. Több időt kellett volna hagyni az átállásra, az ő esetükben a gyors döntések nem működtek. Szerintem a 2014-ben újraalakult Trek csapatban már megfelelő lesz a struktúra, illetve az egyetértés a célokban és a módszerekben. Valójában ismét egy Leopard csapat lesz Trek név alatt, olyan versenyzőkkel és szakvezetőkkel, akik kiválóan tudnak együtt dolgozni. […] Például én Andyt kapásból elküldtem volna az idei Vueltára, mert a formája sokat javult tavasz óta, most már képes lett volna valami maradandó teljesítményre is. Versenyről versenyre jobban ment neki, pont most érhetett volna el oda, hogy áttörje azt a lelki gátat, amit a tavalyi sérülése okozott. E helyett végigment a Coloradói Körversenyen, sokadik lett az összetettben, hasonlóan az előző versenyeihez…
A kényes 2009-es szezon az Astanánál: ki gondolta volna, hogy lesz ennél még nehezebb feladatai is Bruyneelnek…
CN: Evezzünk más vizekre! Látsz-e párhuzamokat a Leopard-konfliktus és a 2009-es Astana Armstrong-Contador feszültség között? Lance visszatért, és ezzel felborította a jól működő csapatszerkezetet…
Johan Bruyneel: Az utóbbi sokkal nehezebb és kilátástalanabb helyzet volt. Az Astanán belüli probléma nem volt egyszerű, de nem is volt kilátástalan. Akkor én voltam a főnök, én hoztam a döntéseket, és minden e szerint alakult […] Lance-szel közössen hoztuk meg azt a döntést, hogy velem folytatja karrierjét, bár ez kétségtelenül Contadort rosszul érintette.
CN: Ha jól emlékszem, a 2008-as Vueltán történt a bejelentés, akkor tudta meg Alberto, hogy mi vár rá. Hogyan reagált?
Johan Bruyneel: Leültem megbeszélni vele a helyzetet, és gondolhatod, hogy nem volt egy kellemes élmény. Contador nagyon jó formában volt, évről-évre javulást mutatott, reálisan nézve, alig volt olyan versenyző, aki akár meg tudta volna szorongatni. Tudta azt is, hogy milyen szoros szálak fűznek Lance-hez. Szerencsére végül is jól sikerült a kötéltánc, megoldottam a legnehezebb helyzeteket, és az eredmény szempontjából a lehető legjobban jöttünk ki az egészből.
Condarorral 7+1 Tour-győzelem…
CN: Volt arról is szó, hogy Lance másik csapatban folytatja?
Johan Bruyneel: Voltak tárgyalások ez ügyben, mivel mindenki előre látta a nehézségeket, Lance is, Contador is. Még a 2009-es szezon kellős közepén is felmerült egy esetleges átigazolás.
CN: Melyik csapathoz?
Johan Bruyneel: Több megkeresés is volt.
CN: Ez most Contador vagy Armstrong átigazolását jelentette volna?
Johan Bruyneel: Mindkettő felmerült. Contadort a Garmin-Slipstream környékezte meg, rögtön a Girót követően. Ők szellőztették meg, hogy az Astana nem fizette ki a versenyzők bérét.
CN: Ugye nem Vaughters-en akarsz most revansot venni a USADA-jelentésben megfogalmazott vádak miatt?
Johan Bruyneel: […] Ő beszél spanyolul a szakvezetők közül, szerintem ő keverte a dolgokat. De végül nem fordult élesre az átigazolás kérdése.
Welcome to Astana, Lance, én majd mindent elrendezek!
CN: Váltsunk témát, mi a véleményed az UCI elnökválasztásról?
Johan Bruyneel: Szerintem Pat McQuaid olyan helyzetben van, mint én a RadioShacknél: nem tud jó döntéseket hozni, bármit tesz, az így vagy úgy rosszul sül el. Bár ezt a szituációt egy-két nyilatkozatával részben maga idézte elő. A mi kettőnk viszonya ugyancsak megromlott. De azért ne felejtsük el, hogy elnöksége alatt sok jót tett a kerékpársportnak, nehéz múltat örökölt 2006-ban, egymás után jöttek számára a nehezebbnél nehezebb helyzetek. Sajnálom, hogy a jó dolgokat már mindenki elfelejtette, csak a rosszak maradnak meg, azokkal küszködik. Brian Cookson [a kihívó az UCI-elnök pozícióért] abban a szerencsés helyzetben van, hogy nincs UCI-múltja, bármit mond, a közvélemény neki ad igazat. Ideális helyzetben van, azok számára, akik változást akarnak, ideális jelölt. Logikus választás, megértem az emberek ezen akaratát, természetes reakció részükről.
CN: Szerinted Pat McQuaid jól kezelte az USADA-jelentés által előidézett kényes helyzetet?
Johan Bruyneel: Számomra egyértelmű, hogy azon kijelentése, miszerint „Armstrongnak nincs helye a versenykerékpározás történetében, és megérdemli, hogy a feledés homályába merüljön” nagy hiba volt, még akkor is, ha sarokba volt szorítva, amikor ezt nyilatkozta.
Johan könyve a jelen helyzet tükrében inkább megmosolyogni való olvasmány…
CN: Akkor ez a kijelentés szerinted még visszaüt?
Johan Bruyneel: Nem kellett volna ilyet nyilatkoznia, és ma már ezt ő is jól tudja.
CN: Ezek szerint Armstrong és Te olyan információk birtokába vagytok, amely befolyásolhatja a UCI-elnökválasztás kimenetelét?
Johan Bruyneel: Ezt nem mondtam.
CN: Igen vagy nem?
Johan Bruyneel: Ezt inkább hagyjuk!
CN: Tudod mire gondolok, az állítólagos gyanús tesztek eltusolása…
Johan Bruyneel: Erre nem válaszolok. Annyit mondok, hogy Pat McQuaid nehéz időszakban volt elnök, és nem választhatta meg, hogy melyik csatát vívja meg és melyiket nem. Például ott volt a versenyzők rádiós összeköttetésének kérdése, amelyben egyértelműen állást foglalt, a nagy kérdések mellett úgy tűnhet, mintha egy huszadrangú dologról lenne szó, habár ez szerves részét képezte a profi csapatokkal vívott többfrontos harcnak. Ezzel sajnos egyértelműen elszigetelődött, elvesztette a csapatok támogatását. Túl sok volt a csata, amit valamilyen okból – nem önszántából – fel kellett vállalnia, egy kicsit át tudom érezni a helyzetét, mert én is sok esetben ilyen helyzetben találtam magam. Ha nem járhatod az általad választott utat, akkor sajnos eljön a pont, amikor már nincsenek jó döntések…
CN: Akkor ezek szerint Te is szívesen változtatnál korábbi döntéseiden? Mit bántál meg?
Johan Bruyneel: Jó lenne erre a kérdésre részletes választ adni, de jogászaim erről lebeszéltek, amíg a vizsgálat folyik.
Van egy babonája a LiMiT Racing Teamnek, mégpedig Mala Lucivna mumusa. Ez annyit tesz, hogy hiába versenyeznek itt a csapattagok a Szlovák Downhill Kupasorozat futamain már hatodik alkalommal, a helyi mumus minden bizonnyal nem szívleli őket, mert egyet leszámítva, mindig balul sül el a szereplésük. Nem volt ez másképp sajnos az elmúlt hétvégén sem, mikor is az idei ötödik szlovák kupafutammal tértek vissza ismét a Kis-Fátrában található síterepre.
Szokásos módon, pénteken a szabadedzésekkel kezdődött a rendezvény, de a LiMiTes srácok már csütörtökön kiutaztak a helyszínre, így egy kicsit pihentebben gyakorolhattak, mint általában. Bejött nekik az új pálya – ami valójában a régi, de ezen évek óta nem rendeztek már versenyt. Ez valamivel rövidebb, mint a másik nyomvonal, de szintben ugyanannyi, ezáltal meredekebb is. Nagyon látványos elemeket is beiktattak a szervezők, több kisebb-nagyobb ugrató is volt, illetve rengeteg gyökeres szakasz. A sziklakertek helyett elvétve voltak csak kövek a pályán, ám ezeknek igen csak fontos szerepük lett a végére.
Palotai Gábor
Szerencsére az időjárás a mezőny mellé állt, egész hétvégén egy csepp eső sem esett a környéken, gyönyörű késő-nyári idő volt, napos, 20-23 fok közötti hőmérséklettel… röviden: tökéletes bringás idő volt végig. Szombaton rengeteg edzésidő állt rendelkezésre, délelőtt tíztől este hatig rótták a köröket. A LiMiTesek ezt ki is használták, estére pedig kellemesen elfáradtak, nem nagyon volt már kilométerhiányuk.
A döntők napjára kissé feszültebbek lettek, ilyenkor Mala Lucivnán mindig beköszön hozzájuk a helyi mumus. A délelőtti kötelező edzőköreiket teljesítették, majd következett az időmérő futam. Annak rendje és módja szerint lefutották köreiket, Keresztes Peti a 19., Palotai Gábor a 22., Gács Peti pedig a 26. helyről várhatta a délutáni rajtot. Ezeket az eredményeket még akár alá is írták volna előre, bár mindegyikük szotyira vette a figurát jó néhány mp-t hagyva még a pályán, amit a döntő körükre szoktak tartalékolni. „Jól éreztem magam a hétvégén, főleg pénteken, mert fizikálisan semmit nem éreztem nehézkesnek a pályán – kezdte beszámolóját Palotai Gábor. – A szlovák kupasorozat eddigi állomásai közül ez a két pálya jött be a legjobban és remélem, jövőre megint kimegyünk egy remek versenyre a többiekkel. Örülök annak, hogy bejutottam a top20-ba, mert még oda is meghívót kell váltani lassan. Várom a következő állomást ami Ruzomberok lesz!”
És ezen a ponton lépett a képbe a jól ismert negatív figura. Hármuk közül csak Gábornak sikerült a döntő köre, ő végül a 17. helyen végzett az Elite mezőnyben. A csapat két Pétere kb. egy perces különbséggel érkezett a pálya aljára, mindketten defektet kaptak a mindent eldöntő futamban. Értelemszerűen elmaradt a szokásos öröm a csapat háza táján, mert bár hatalmasat bringáztak az elmúlt napokban, a pont nem került fel az i-re, ami beárnyékolta a korábbi jókedvet. Keresztes Peti így idézi fel a döntős körüket: „Kubinska Hola után megkönnyebbülés volt Mala Lucivnán bicikliznem, nem volt semmi kézfájdalom, semmi fáradság. A talaj és az időjárás 10/10-es volt, szóval minden klappolt egy fullos versenyhez. Gács Petivel próbáltuk „elűzni a gonoszt”, de úgy látszik, a mumus visszatért a döntőre és a pálya felénél defektet kaptam. Nagyon sajnálom, mert időmérőn a 19. helyen végeztem egy nagyon laza körrel és sajnos ismételni tudom csak magam, miszerint az egyik szemem sír, a másik nevet, mert csak az eredmény hiányzik, a hangulat utánozhatatlan volt.”
Keresztes Péter
Gács Peti még a pálya elején kapott defektet, így a mögötte érkezők akadályozása helyett egyből utat vett a depó felé, értelmetlen lett volna átgurulnia a célvonalon. „Ez volt az első olyan versenyem idén, amin teljesen felszabadultan tudtam biciklizni, nem kellett egyéb munkákkal foglalkozni avagy OB-t szervezni, így nagyon egyben is volt minden. Az előző Kubinska hola-i futam után meg sem lehetett nagyon érezni a pályát fizikálisan, pedig itt is volt több mint 500 méter szintkülönbség. Tíznél is több telikört mentem, Keresztes Petyával eléggé jó programon voltunk a hétvége folyamán. Egyértelműen a pontszerzés volt számomra a cél, azaz a top 30, ami az időmérőn egy abszolút biztonsági körrel meg is volt, pedig törött láncvezetővel, a láncomat földön húzva érkeztem a célba. A döntőben a legjobb edzőkörömet akartam teljesíteni, az első néhány kanyarban össze is jött szépen, aztán az első gyökeres leugráson már hátsó defekttel érkeztem le. Nem tudom mi történt, de ez van, ha jól emlékszem döntőben még nem is volt defektem az elmúlt 10 év során. Kár, hogy pont most, de remélem pont ilyen ritkán lesz a jövőben is. Gábor szépet ment a 17. hellyel, Peti pedig… sajnálom, hogy ő is hasonló sorsa jutott, mint én, de talán feledteti majd a hétvégi első osztályú hangulatot” – mesélte később a csapatfőnök.
A csapat ezúton is szeretne gratulálni Liszi Attilának és Soronics Olivérnek a hétvégén elért sikeres eredményükért.
Idén már csak egy állomása lesz a sorozatnak, legközelebb három hét múlva, Ruzomberokban csap össze idén utoljára a szlovák és cseh mezőny.
A VKE-NELSON versenyzője szinte a teljes futamot a nemrégiben Magyarországra költözött belga Cleppe Wouter (Ram Bikes) társaságában töltötte az élen, az utolsó kör második felében döntötte el párharcukat a maga javára. Salgótarjánban – Magyar Kupa szezonzáró versenyhez képest, és a több párhuzamos kerékpáros esemény ellenére is “vállalható” számban, – százötvenketten álltak a rajtvonal mögé, a versenyzőknek vaddisznót, medvét, rókát, nyulat és mókust is kerülgetni kellett a Cross Country Challenge részét is képező eseményen.
Persze nem élő, hanem fából faragott állatokat, akinek pedig nem volt elég a Salgótarján Kupa XCO pályája, azok az útvonal mentén található, újonnan kialakított tízállomásos tornapálya elemein vezethették le feles energiájukat – mindezek a közelmúlt helyi intenzív ökoturisztikai fejlesztéseinek eredményei. Nem marad ki ebből a sorból a hegyikerékpározás sem, hiszen jelölt kerékpáros turistaútból is már a száz kilométert közelíti a nógrádi megyeszékhely környékén található útvonalak hossza, de nem is csoda ez az ország legidősebb hegyikerékpáros egyesületének otthonában.
A megyei jogú város önkormányzata főtámogatásával lezajlott esemény a(z idei) szokások szerint az amatőr futammal indult, ahol a 2010-es C1-es XCO futamról jól ismert szánkópálya combos emelkedőjét (ahogyan az ózdiak is megjegyzik beszámolójukban, “a szánkópálya igencsak combos volt még mindig”…) már “élvezhették” a versenyzők, a Salgó vára mögötti, technikás köves-gyökeres lejtőt azonban még nem. A felnőtteknél a határ túloldaláról érkező Marian Simon nyerte a futamot, a mastereknél pedig a verseny egyik főszervezője, a rendező egyesület elnöke; Kotroczó Nándor állhatott a dobogó tetejére a hazai pályán. Klasszikus pályán méghozzá, hiszen olyan szakaszokat is tartalmazott a nyomvonal, melyen 20 évvel ezelőtt, az önálló hazai hegyikerékpáros szövetség első bajnoki futamán is versenyzett a mezőny – Nándi is -, szintén a Salgótarjáni HKE rendezésében.
Az U9-eseknek talán egy kicsivel technikásabbra sikerült a nyomvonal, mint az átlag, de úgy tűnt nem bánták – a futamot Bali Emese (Salgótarjáni HKE) és Ördög Ákos (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) nyerték. Az U11/U13 mezőny szintén külön pályát kapott, a vége azonban minden nyomvonalnak megegyezett, benne egy fél méter szélesbeton-műtárggyal, mely egy kisebb tó iszapfogójaként funkcionál – ezt a kevésbé bátrak a “chicken way”-en kerülhették ki. U11-ben Bokros Csenge (VKE – NELSON) és Pataki Barnabás (Pilis CCC), U13-ban Nagy Vanessza (Vitalitás SE) és Bíró Dávid (CUBE – Csömör) állhattak a dobogó tetejére. A déli rajtban a CUBE – Csömör fiataljai domináltak: Kádi Tamás Benjámin U15-ben nyert, Valter Attila pedig U17-ben nyert megkérdőjelezhetetlenül, körönként majdnem egy perccel volt gyorsabb a másodikként érkező Dina Dánieltől (Pilis CCC).
Az ózdi eseményhez hasonlóan Salgótarjánban sem volt külön 15 órai elit rajt, így a 13:30-as sípszó a nap utolsó futamát jelezte. Master 3-ban Dr. Simonyi Ákos (Bike4life) nyert fiatalokat megszégyenítő köridőkkel, master 2-ben Kis József (Merida Maraton Team – CST), master 1-ben pedig a majdnem egyenesen a kórházból, második gyermeke születése mellől érkező Kovács István (Ózdi KE). Másodosztályban Vertich Tamás (Salgótarjáni HKE) eltökélten próbált hazai pályán revánsot venni Soós Tamás Gáboron (BIKE ZONE Gödöllő), de az utolsó körben a kiegyensúlyozottabb köridőket teljesítő Soós megelőzte őt, ezzel átvéve a második helyet. A futamot ebben a kategóriában Bodis Martin (CK AB Sered) nyerte.
Az elit hölgyek becsületét a Salgótarján Kupán Cseh Veronika (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) védte meg, egyetlen indulója volt a futamnak. A férfiak U19-es mezőnyében Meggyesi Bercel (Pilis CCC) viszonylag magabiztosan győzött, Horváth Ádám (CUBE – Csömör) érkezett másodikként, a harmadik helyet pedig sprintben orrozta el az első körben defektet kapott, majd azt követően visszakapaszkodó Csonka Olivér (CUBE – Csömör) Palumby Zsombor (FEMAT – ZKSE) elől. Az elit felnőtteknél már az első körben összeállt a versenyben végig élen álló páros: Blazsó Márton (VKE – NELSON) és Cleppe Wouter (Ram Bikes). A végig együtt haladó párost szemlélve úgy tűnt, hogy Cleppe kivárásra játszik, azonban belülről ez nem egészen így festett, a párharcról Blazsó Márton nyilatkozott a verseny után:
Abszolút nem volt megegyezés köztünk arról, hogy közösen haladunk, igazából nem nagyon bírtunk egymással. Ő kicsit fürgébb volt az elején, de a végére a lendület/erő részeknél, rövidebb emelkedőknél érezhető volt, hogy kezd elfáradni. Ezt látva előre küldtem az utolsó előtti körben, gyűjtöttem egy kis erőt, emellett pedig már megvolt a pontos elképzelésem arról, hogy hol fogok robbantani. Ez az utolsó körben a pálya legmagasabb pontja előtti emelkedő volt, majd az azt követő rövid, hirtelen felfelét is hasonlóan abszolváltam, onnantól a köves-gyökeres lefelé jól ment, alul a rázós szakaszon pedig egyértelműen előnyben voltam az összteleszkópos géppel. Itt már a korábbi körökben is próbáltam olyan tempót menni, hogy kijöjjön a különbség az össztelós és a merevfarú kerékpár között, és ez azért biztosan sokat kivett belőle.
Cleppe is hasonlókról számolt be a szervezőknek, elmondása szerint egy előző napi, költözés közben szerzett kézsérülés hátráltatta őt némileg, melyet felerősítettek a rázós/köves szakaszok is. A pályát – a legtöbbekhez hasonlóan – “kellemesnek” jellemezte, mind az emelkedők, mind a lejtők szempontjából, majd a közvetlen természetű belga viccesen megjegyezte, hogy szerencsére elől váltania sem kellett – egytányéros rendszerrel versenyez ugyanis. Az elitek között Búr Zsolt (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) lett a harmadik, Fenyvesi Péter (CUBE – Csömör) a negyedik, ötödikként pedig Kispál Máté (Salgótarjáni HKE) ért célba – ő volt az utolsó, aki nem kapott körhátrányt a hétkörös futam alatt.
A nagy körversenyektől már megszokott első heti káoszt és egy rekorddöntést hozott a Vuelta a Espana 3. szakasza, míg a nagy esélyesek (Gilbert, Gerrans, Meersman) hoppon maradtak.
A második mezőny szakaszon 184 kilométer várt a versenyzőkre Vigo és Mirador de Lobeira 3. kategóriás hegyi befutója között.A tegnapi intenzív kezdés Fabricio Ferrari (Caja Rural), Ciryl Bessy (Cofidis), Luca Dodi (Lampre), Pablo Urtasun (Euskaltel) és Vicente Reynes (Lotto-Belisol) alkotta ötös kedvét egyáltalán nem vette el, sőt, már az rajtnál szökésre adták a fejüket. Előnyük az öt percet is elérte, míg hátul a mezőnyben a BMC és az Omega dolgozott Gilbertért illetve Meersmanért.
Kifejezetten unalmasan telt a nap első fele: Ferrari és Urtasun osztoztak a gyorsasági részhajrákon, a mezőny pedig lassan, de biztosan közeledett az elöl tekerő ötös csoporthoz.
Az állóvizet a tegnap eléhező Henao majd Gerrans bukása kavarta fel. Mindketten folytatták a versenyt. A helyzet azonban itt kezdett csak igazán kaotikussá válni. A mezőnyt egy terelőelemekkel elválasztott szűk, 2×1 sávos hídra vezették be, a szökevények közül Ferrari el is esett, a peloton pedig hamarosan darabokra szakadt a nagy oldalszélnek is köszönhetően.
40 kilométerrel a cél előtt ért véget a szökés, a mezőny pedig – feltehetőleg – bevárta a leszakadók nagy részét, így a legjobb hegyi menők egy csoportban várhatták a befutót.
(Fotó: Stefano Sirotti/Sirotti.it)
A Mirador de Lobeira lábához érve az örök próbálkozó, Juan Antonio Flecha (Vacansoleil) lendült támadásba, nem sokkal később pedig a friss olasz bajnok, Ivan Santaromita (BMC) eredt utána, majd ott is hagyta a spanyolt. Santaromita remek tempóban tekert, azonban volt a mezőnyben egy veterán amerikai, aki ellen ma nem volt ellenszer: Chris Horner (RadioShack) közel 42 évesen időkülönbséggel nyerte a Vuelta 2. szakaszát, mellyel átvette az összetett vezetést is és egyúttal új rekordot állított fel, ami a legidősebb GT szakaszgyőztest illeti.
A 3. szakasz végeredménye:
1
Christopher Horner (USA) RadioShack Leopard
4:30:18
2
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
0:00:03
3
Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha
4
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
5
Daniel Martin (Irl) Garmin-Sharp
6
Bauke Mollema (Ned) Belkin Pro Cycling Team
7
Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida
8
Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack Leopard
0:00:06
9
Nicolas Roche (Irl) Team Saxo-Tinkoff
10
Ivan Basso (Ita) Cannondale Pro Cycling
11
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
12
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
13
Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha
14
Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling
0:00:13
15
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
16
Reinardt Janse Van Rensburg (RSA) Team Argos-Shimano
17
Luis Leon Sanchez Gil (Spa) Belkin Pro Cycling Team
A lélegzetelállító, már-már űrtechnikát alkalmazó ruházati kollekció mellett, a japán kultuszmárka technológiával degeszre tömött kerékpáros lábbeliket is kínál, a konkurenciától pedig nemcsak a high-tech különbözteti meg, hanem a fejlesztőszemlélet is. Mindenképpen egyedi megoldásnak számít, hogy az X-Alp Seek SPD modell nem az MTB vagy az utcai modelleket, hanem futócipőket idézi, a lezser viselet elkötelezettjeinek készül, de otthonosan mozog terepen is, sokak szerint az egyik legjobb futócipő, amely SPD-stoplirögzítéssel bír.
A montis felhasználásra készült X-Alp sorozat egyik változata a Seek cipőcsalád, elérhető mind férfi, mind női változatban, fűzős rendszerű a gyaloglást vagy akár futást elősegítő EVA zártcellás habbal rendelkező talppal – ahogy azt a profi futó/terepfutó vagy az igényes túracipők esetében már megszokhattuk. A Pearl Izumi fejlesztőinek sikerült a talpszerkezetbe úgy integrálni egy stoplifelfogató talprész, hogy gyalogláskor az majdnem észrevehetetlen. Természetesen a másik felhasználási oldalról is tökéletes az X-ALP Seek: hajtás közben meg nem mondaná a kerékpáros, hogy a cipőnek „gyaloglós” talpszerkezete van, a pedálozás hatékony, még a leghosszabb túrák során sincsenek kellemetlen nyomáspontok a stopli környékén.
A fűzős rögzítés praktikus, könnyen kezelhető, a cipő orr-részében bőven van elég tér a lábujjaknak, a cipőnyelv párnázott, amely a gyaloglás során megváltás. A felsőrészen alkalmazott szintetikus hálós anyag kiváló szellőzést biztosít, gyorsan szárad, a zord téli kerékpározás kivételével ideális megoldás egy ilyen felhasználású cipő esetében. Minden összevetve, az eposzi hosszúságú, sok gyaloglást is tartalmazó túrák esetében mindenképpen az X-ALP Seek a tökéletes választás!
Női változatban is!
Jellmzők:
Ion mask technológia biztosítja a vízállóságot
karbonnal megerősített, ellenálló, tartós, jól tapadó talp
kétkoponensű EVA zárszivacsos talpszerkezet
kényelem és hatékonyság szempontjából integrált nejlon SPD-felfogatás
WRX felső háló biztosítja a kiváló szellőzést
rejtett cipőfűző nincs útban hajtáskor
Energy Cell sarokcsillapítás
méretválaszték: 39-48 (jelenleg 40-45-ös méretben érhető el, a 40-es csak női változatban!)
Augusztus 24-25-én a kiskunlacházi repülőtér aszfaltcsíkján kialakított sík, tükörsima 7 km-es körpályán bemutatkozott az országúti ultrakerékpározás Magyarországon. Az első alkalommal megrendezett BSI 24óra Bringa indulói több távon mérhették össze erejüket.
Fő versenyszámnak a 24 órás egyéni, páros és csapatverseny számított, ahol a szakág legnagyobb nevei is rajthoz álltak. Az indulók között volt mind a három olyan magyar versenyző, aki valaha teljesítette a Race Across America (RAAM) nevű közel 4900 kilométeres USA-t átszelő ultrakerékpáros versenyt. Káldy Attila háromszor, Szőnyi Ferenc – a 24 órás kerékpározás magyar csúcstartója kétszer, Járvás Tamás egyszer ért célba a legendás eseményen. A 90 egynapos egyéni nevező mellett több tucat 2-8 fős csapat is nekivágott a távnak, valamint sokan választották a 12 órás, 100 mérföldes és 100 km-es távokat is.
Szombaton délután 14 órakor rajtolt el a mezőny a majdnem ideális, kicsit szeles időben. A mindössze 23 éves mezőtúri Pályi Csaba a rajttól az élen tekert, majd a 8. órában (22 órakor) robbantott, lerázta üldözőit és folyamatosan növelte előnyét. Kora délelőttre kezdett körvonalazódni, hogy megdönthető a 757,48 km-es, 2011-ben, Szőnyi Ferenc által felállított országos csúcs.
Pályi nem hagyott kétséget formája felől, a korábbi csúcsot kevesebb mint 23 óra alatt elérte, végül 798 km-rel (114 kör, 33,25 km/h-s átlagsebesség) új országos csúcsot állított fel, közel 50 kilométerrel megelőzve a második helyezett Molnár Tamást és 84 kilométerrel a korábbi csúcstartó, ezúttal harmadik Szőnyi Ferencet.
A közel 300 résztvevő a teljes esemény alatt összességében másfélszer megkerülve a Földet, több mint 61.000 km-t tekert a reptér kifutóján.
ATom blog, tech blog, muff, muffolt kerékpárváz, acél váz, Columbus, acél kerékpár, retro kerékpár, Manapság ilyen kerékpárt készen, csak elvétve találhatsz. Kivéve, ha egyedi vázat gyártatsz magadnak.
Manapság ilyen kerékpárt készen, csak elvétve találhatsz. Kivéve, ha egyedi vázat gyártatsz magadnak.
A muffolt vázkészítés a hagyományos acél vázak leginkább klasszikus építési megoldása. És bár semmi köze a technológiához, de a muffolt vázak szinte minden esetben szépek. Ezt az eljárást manapság nem igazán szokták tucat dolgok előállításra használni.
Lehet, hogy van, aki szemében ez már perverz, de szerintem ezek a vasdarabok már önmagukban is szépek. Ezért gondoltam nézzük meg őket úgy is, ahogy előbújnak a kohóból, azaz nyersen, és csupaszon.
A mai modern muffok precízen öntött darabok. Némelyik annyira pici, hogy azon gondolkozik az ember, hogy ezt hogy a túróba lehet így kiönteni? Durung muffot manapság már nem igazán lehet látni. A pici méret oka, hogy a közhiedelemmel ellentétben a muff maga nem a teherviselő elem a vázcsövek kapcsolódásakor, hanem csak egyfajta forrasztóanyag megvezető egység. A terhelést nagyrészt az összeérintkező csővégek, és a köztük lévő forrasztó anyag veszi fel. Persze a stabilitásban azért magának a muffnak is szerepe van.
Kedvenceim a merev villa vállak, melyek sajátságos szögű, de mégis lekerekített formái olyan íveket hoznak létre, amilyeneket semmilyen más hegesztett, CNC-zett, vagy kovácsolt alkatrészen nem lehet viszontlátni.
A mai hájtekk-karbon, és tucat-alu vázak korában sajnos egyre kevesebben közlekednek muffolt acél vázakon. Ha lehetőséged van egyszer egy ilyet kipróbálni, ne szalaszd el az alkalmat, mert lehet hogy élethosszig tartó szerelem lesz a próba eredménye. Tudod, ez az a kategória, amikor nem érdekel a tömege, nem figyeled az ár/teljesítmény arányt, ahol nem fontos a maximális teljesítmény, amikor túllépsz a számokkal leírható észérvek rendszerén. És az árát is csak azért kérdezed meg, mert valamennyit azért ki kell majd fizetni érte.
Talán ilyen a szerelem első látásra?
Ja, és egy „fájdalomdíj” azoknak, akik a cím alapján valami másra vártak…
Az ír Nicholas Roche okos versenyzéssel megnyerte a Vuelta a Espana második szakaszát, melyen – GT-ken szokatlanul hamar – hegyi befutó döntött. Az összetett szempontjából inkább veszteseket sorolhatunk fel, mint nyerteseket, ugyanis több top10-esélyes időhátrányt szedett össze.
Brajkovic és Nibali a rajt előtt; a befutó után trikót cseréltek… (Fotó: Stefano Sirotti)
Pontevedra és Alto de Groba között 177 kilométert kellett ma teljesíteni a mezőnynek, a végén egy 10 kilométeres, lépcsőzetes emelkedővel, az elején és a végén meredek részekkel. A nap szökevényeit a hegy lábánál érte utol a peloton, majd a Movistar ragadta magához a kezdeményezést.
Valverde emberei gyilkos tempót diktálva leszakították többek között a piros trikós Brajkovicot (Asztana), Samuel Sanchezt (Euskaltel), Sergio Henao-t (Sky), és egészen az utolsó másfél kilométerig támadni sem akaródzott senkinek. Az első akciót a cseh Leopold Konig (NetApp-Endura) indította, majd Domenico Pozzovivo (Ag2R), utána Dani Moreno (Katyusa) és Nicolas Roche (Saxo-Tinkoff) zárkóztak fel hozzá.
Roche győzelme (Fotó: Stefano Sirotti)
Pozzovivo korán döntésre akarta vinni a dolgot, de támadása korai volt, a legjobbkor Roche robbantott, Moreno kicsit elaludt, nem érte utol a célig az írt. 12 másodperccel később, a főmezőny élén Alejandro Valverde (Movistar) érkezett, akit árnyékként kísért Joaquim Rodriguez (Katyusa), mögöttük két másodperccel Basso, Nibali, Uran, Mollema, Dan Martin, Majka, Kreuziger és a többiek is megérkeztek. A piros trikót így Vincenzo Nibali (Asztana) vehette át csapattársától.
Videón az utolsó két kilométer:
Vuelta a Espana 2. szakasz eredménye:
1
Nicolas Roche (Irl) Team Saxo-Tinkoff
4:37:09
2
Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha
0:00:02
3
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
0:00:06
4
Leopold Konig (Cze) Team NetApp-Endura
0:00:11
5
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
0:00:12
6
Diego Ulissi (Ita) Lampre-Merida
7
Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha
8
Ivan Basso (Ita) Cannondale Pro Cycling
0:00:14
9
Bauke Mollema (Ned) Belkin Pro Cycling Team
10
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
11
Daniel Martin (Irl) Garmin-Sharp
12
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
13
Christopher Horner (USA) RadioShack Leopard
14
Thibaut Pinot (Fra) FDJ
15
Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack Leopard
16
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
17
Bartosz Huzarski (Pol) Team NetApp-Endura
18
Roman Kreuziger (Cze) Team Saxo-Tinkoff
19
Mikel Nieve Iturralde (Spa) Euskaltel-Euskadi
20
Ivan Santaromita (Ita) BMC Racing Team
Összetett állás:
1
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
5:07:22
2
Nicolas Roche (Irl) Team Saxo-Tinkoff
0:00:08
3
Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack Leopard
0:00:10
4
Christopher Horner (USA) RadioShack Leopard
5
Robert Kiserlovski (Cro) RadioShack Leopard
6
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
0:00:22
7
Ben Hermans (Bel) RadioShack Leopard
0:00:27
8
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
9
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
0:00:32
10
Roman Kreuziger (Cze) Team Saxo-Tinkoff
11
Leopold Konig (Cze) Team NetApp-Endura
12
Paolo Tiralongo (Ita) Astana Pro Team
0:00:33
13
Bartosz Huzarski (Pol) Team NetApp-Endura
0:00:35
14
Ivan Santaromita (Ita) BMC Racing Team
0:00:36
15
Eros Capecchi (Ita) Movistar Team
16
Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team
0:00:37
17
Chris Anker Sörensen (Den) Team Saxo-Tinkoff
0:00:39
18
Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha
0:00:41
19
Yannick Eijssen (Bel) BMC Racing Team
0:00:43
20
Bauke Mollema (Ned) Belkin Pro Cycling Team
0:00:49
…
22 Diego Ulissi (Ita) Lampre-Merida 0:00:54
23 Laurens Ten Dam (Ned) Belkin Pro Cycling Team 0:00:56
24 Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha 0:00:57
29 Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida 0:01:09
30 Mikel Nieve Iturralde (Spa) Euskaltel-Euskadi 0:01:14
34 Ivan Basso (Ita) Cannondale Pro Cycling 0:01:26
37 Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale 0:01:29
39 David Arroyo Duran (Spa) Caja Rural 0:01:38
40 Daniel Martin (Irl) Garmin-Sharp 0:01:41
47 Jakob Fuglsang (Den) Astana Pro Team 0:02:41
49 Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling 0:02:49
57 Samuel Sanchez Gonzalez (Spa) Euskaltel-Euskadi 0:03:41
68 Igor Anton Hernandez (Spa) Euskaltel-Euskadi 0:05:10
144 Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) AG2R La Mondiale 0:11:38
