Szamurájok kerékpáron, avagy a japán keirinről szóló sorozatunkban most a versenyzőkről lesz szó, a szumósokhoz hasonlóan mítoszokkal övezett harcosok hierarchiájáról. Japánban ezek a pályakerékpárosok nagyon jól megélnek a keirinből, nincs szükségük rá, hogy nemzetközi profi szinten bizonyítsanak.
Illés Bálint mesteredző írásán keresztül ezt a távoli, de nagyon színes kerékpáros szakágat szeretnénk bemutatni, amiben decemberben nagydöntőt rendeznek majd. Az eddigiekben történeti áttekintéssel jelentkeztünk, a második részben pedig a versenyre és a pályára vonatkozó szabályokat tekintettük át. Most folytatjuk a szabályok ismertetését a versenyzők és a versenyek rangsolorásával, kiválasztásával, kategorizálásával:
A versenyzők:
Jelenleg Japánban 4000 regisztrált keirin versenyző van. Az átlagéletkor 35 év, de nem ritka a versenyeken az 50-es korosztály. A legidősebb versenyző Uemura San volt, aki 60 évesen vonult nyugdíjba.
Érdekesség, hogy a hatvanas években csökkent az érdeklődés a versenyek iránt, de 1969-ben a nők bevonásával ismét növekedett az érdeklődés. Ezt azzal magyarázzák, hogy kisebb a teljesítmény, és ez által nyereségesebb, kiszámíthatóbb a fogadás.
Ezt megelőzően 1968-ban hoztak egy fontos döntést, melyben szigorú napirend mellett létrehozták az első keirin iskolát a Bicyling School Shuzenji, az Izu területén. Ma is a legelismertebb iskola.
Minden leendő versenyzőnek részt kell venni a képzésben 18-29 év között. A pályázók 10%-a alkalmas, hogy folytathassa a 10 hónapos, napi 15 órás képzést. Képzésben részesülnek a szerelők, edzők, menedzserek is. Megtanulják a szabályokat, taktikát, edzés módszereket, élettant, és a versenyző jelöltek pedig folyamatosan fizikai felkészülést is végeznek.
Évente 150 új versenyző végez, amit követ egy négy hónapos újonc versenysorozat, amelynek a végén a pontszámaik alapján kategorizált versenyzők lehetnek.
Alapvetően 4 nagy csoport van az „F”,„A”, „B”,és az „S”, de ezen belül további kategóriák vannak.
1. S1 versenyzők 130 fő (vagy SS, ők jelentik a csúcsot)
2. S2, és S3 150 versenyző
3. A1-A4 2400-2500 versenyző
4. B1-B2 1460-1560 versenyző
Minden versenyző „test páncélt”, azaz védőfelszerelést visel.
Csak azonos kategóriájú versenyzők indulhatnak együtt. Négyhavonta lehet feljebb, vagy lejjebb lépni az addig gyűjtött pontok alapján.
A Grand Prix versenyeken csak 9 „SS” osztályú versenyző vehet részt.
Tartományi viadalokon az „F”-„A”-„B” osztály vesz rész
A Grand Prix verseny minden év decemberének a végén kerül megrendezésre a 9 legjobb „SS” osztályú versenyző részére.
A ma videókról ismert színes ruházatot 2002-ben egységesítették: 1-9-ig fehér-fekete-piros-kék-zöld-narancs-rózsaszín-lila.
A nadrágok színeinek már korábban is volt jelentőségük, mégpedig a kategória azonosításában.
„A” osztály zöld csík, „B” osztály kék csík a nadrág oldalán, míg az „S” osztály piros csíkos fehér csillagos nadrágot viselhetett.
Az elöl mintás fehér mez az aktuális GP győztest illeti. Versenyeken a mezük eleje fehér feliratos, a háta pedig az előírt színű.
A versenyek:
Az alsó kategóriákban elsősorban a pontokért folyik a küzdelem, ezek a tanuló hónapok. Évente kétszer, 4-4 havonta van lehetőség a pontszámlálások esetén lehet kategóriát fel, vagy vissza lépni. Keirin Pro versenyen 80-100 alkalommal jutnak pénzdíjas versenyekhez, amelyeken 100.000 €-tól 1,5 millió €-ig lehet pénzdíjat összegyűjteni.
Egy-egy versenyen 8-14 futamot rendeznek. A versenyek sorrendjét az előző év pontrangsora határozza meg. A pontokat több szempont határozza meg, a legfontosabb az eredmények után kapott pontok, és az is jelentősen beleszámít a minősítésbe, hogy az adott versenyzőre milyen összegben fogadtak. Hat GI-es verseny a legrangosabb az év során: Keirin fesztivál, Japán bajnokság, Prince Takamatsu Memorial Cup, Prince Tomohitó Cup, All Star verseny, és All Japán Selection.
További szempontok, melyek latba esnek:
– Japán olimpiai érmes, ha az adott évben volt ilyen.
– A versenyzők által ajánlott Keirin bizottságnak ajánlottak.
– Versenyzők, akik a legtöbb pénzt nyerték az első 3 záró versenyen, az év során.
– A legmagasabb átlagos pontszámot szerzett versenyzők az év során.
Egy nagyon rangos esemény a keirin versenynaptárban, amely egyben az év leghosszabb eseménye a hatnapos időtartamával a GI bajnokság. Szinte minden hónapra jut egy kiemelt esemény februártól, decemberig. Mindezeken kívül még 70 versenyen vehetnek részt a különböző kategóriák versenyzői.
Egy három napos verseny első napjának programja, ami jellemző minden ilyen versenyre országszerte:
1. nap:
1-5 futam „A” osztálynak, előzetes (kis kaliberű)
Az első négy-öt helyezettje továbbjut a második napi futamokba
6 futam Speciál „A” osztálynak (magasan képzett)
Minden versenyző továbbjut a 2. napi elődöntőkbe
Hat futamban „S” osztályú versenyzők versenyeznek
7-10 futamban „S” osztály előfutamai
első 3-4 versenyző továbbjut a 2. napi elődöntőbe
2 futam az „SS” osztály részére.
Minden versenyző továbbjut a 2. napi elődöntőbe.
A harmadik napra maradnak értelemszerűen a döntő futamok, összesen 10 futam jelen példa esetén.
Legközelebb az egyik legérdekesebb fejezettel, a fogadásokkal jelentkezünk!
– a Japánban működő keirin iskolarendszerről lesz szó,
és megosztunk pár történetet európai versenyzőktől, akik szerencsét próbáltak a keirin zárt világában.
Szerző: Illés Bálint; Fotók: Wikipedia
A teljes cikksorozathoz felhasznált jelentősebb források:
Free Wikipedia.en
Free Wikipedia.jp
Free Wikipedia.de
JKA Guide
JKA Foundation (Japán) (http://www.keirin-autorace.or.jp/
Keirin web site (Japán) (http://keirin.jp)
Autorace website (Japán) (http://autorace.jp)
http://keirin jp/pc/dfw/dataplaza/guest/graderaceg1?NEN=2013)-KEIRIN.JP
http://keirin jp/pc/dfw/dataplaza/guest/graderaceg3?NEN=2013)-KEIRIN.JP
http://keirin jp/pc/dfw/dataplaza/guest/ranking1?NEN=2013)-KEIRIN.JP
Cyclingtips.com/auKeirin-racing-in-japán-with-Shane
velo-city-tumbir.com
Bikeradar
Qu’est-ce que le KEIRIN propagandaanyag
(http:/www.olympic.org/cycling-track-equipment-and-history?tab=History)
(http:/news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/7525072.stm). BBC News
http://bg.kerin.jp/en/abcs/cyclits/index.html) keirin.jp
http://keirin.jp/pc/dfw/potugal/guest/news/index_news/index_news/20081209_04.html) keirin.jp
(http://keirin.jp/pc/dfw/portugal/guest/news/2012khn/04/news20120420_01.html) Japán) keirin Japán.
„History of Keiring Racing” (http://www.keirinberlin.de/?page_id=41)
(http://cycleliceo.us/2006/11/njs-nihon-jitensha-sinkokai.html) Cyleliceo.us
Jiři M̌iksik: Peloton.cz online magazín ŠKOLA NEBO KASÁRNA? K MILIONŮM JENŮ VEDE CESTA POUZE PŘ
A térhálós szerkezetek borzalmasan erősek tudnak lenni. Elég csak a csontokra gondolni, melyek a tömegükhöz képest elképesztően nagy terhelést tudnak elviselni. Ugyanez érvényes a darukra is. Van egy titkuk. Nagyon leegyszerűsítve: az alapanyagnak, és a szerkezet formai kialakításnak van egy optimális aránya, amikor a szerkezet nem túl vékony, nem túl vastag, az elemei optimális helyeken vannak merevítve, és a kapcsolódási pontok stabilan kapcsolónak egymásba, hogy szépen eloszlatva adják át az erőket egymásnak.
Nos az alábbi képeken látható titán lemezből, és karbon pálcákból épített váz formai szempontból hasonlít ezekre a szerkezetekre. De csak a látvány szempontjából. A gond az előbb említett arányokban van. A titán lemez egyik irányban iszonyat erős, a másik irányban terhelve viszont nagyon hajlékony. A karbon pálcákkal szintén gond, hogy tömörek, ezáltal viszonylag nehezek, és sok kapcsolódási pont is felemészt jó nagy adagot az alapanyagból.
A gyártó elmondása szerint is a karbon verzió a merevebb, de még az sem elég merev, a titánról meg jobb nem is beszélni. Az az alap gond egy kerékpár vázzal, hogy nagyon sokféle irányból éri húzó, nyomó, hajlító, csavaró terhelés, és ezeknek mind ellen kellene állnia. Mint a tészta híd esete is mutatja, az ilyen térhálós szerkezetek tudnak borzasztóan erősek is lenni, – lásd daruk, vagy hidak – de leginkább egy vagy maximum két irányból terhelve erősek. A kerékpárvázhoz hasonló kombinált, komplex terheléseket már kevésbé jól tolerálják.
Mindenesetre figyelemfelkeltő konstrukció, ami ráadásul igényes kivitelezéssel is társul, és ez mindenképpen elismerésre méltó. Azt viszont borítékolom, hogy a 3D nyomtatás elterjedésével fogunk még hallani ezekhez hasonló térhálós alkatrészekről.
A cég egyébként tovább lépett e térhálós vázaktól, és jelenleg karbon –bambusz vázakat készítenek, ami már sokkal életképesebb konstrukció.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) több szabálymódosítása következtében – melyek elsősorban a mountain bike világkupa-sorozatot érinti – a 19 év alatti versenyzők nem indulnak 2014-től a felnőttekkel egy versenyhétvégén.
A juniorok számára az UCI egy hatfordulós sorozatot ír ki UCI Junior Series néven, amiben szerepelni fognak a világkupa sorozatból ismert helyszínek is, csak éppen nem világkupa-szinten kezelik majd az eredményeket. A sorozatnak összetett értékelése nem lesz az U19-es versenyzők számára, de a szerezhető UCI-pontok természetesen beszámítanak majd a világranglista helyezés megállapításába. Magyar szempontból ez talán pozitív változás, hiszen a jó ranglistahelyezés kevésbé múlik majd azon, hogy a versenyzők eljuthatnak-e az Európán kívüli versenyekre (a világkupa-sorozatban ez volt a helyzet).
További újítások: Változik a világkupában – mind az elit/U23 XCO, mind a DH szakágban – a rajtoltatás is, visszatér az a rendszer, miszerint a világkupa-sorrend alapján szólítják be a versenyzőket, nem pedig az UCI-világranglista szerint.
Az XCE (Eliminator) rövid pályás versenyeket C3 kategóriába sorolják majd, aminek hosszabb távú célja, hogy rugalmasabban tudják kezelni a versenytávokat. Fontos, hogy a szerezhető UCI-pontok a cross-country világranglistába számítanak majd be. Ha már távokat említettünk, változhat az UCI által jegyzett maratonversenyek távja is, ugyanis felemelték a táv-limitet, 160 kilométerre.
Kapcsolódó hír, hogy idén rekordokat döngetett a mountain bike sport nézettsége, közel kétmillió (1,93M) egyedi látogató követte az UCI mountain bike sorozatainak eseményeit a Red Bull Media House jóvoltából, ebből az ingyenes élő online közvetítéseknek köszönhető szám 1,26 millió. Az 1,93 millió látogató 34,28%-os növekedést jelent a tavalyi 1,44 milliós számhoz képest. A legnézettebb a Val di Sole (Olaszország) világkupa volt, 361 370 látogatóval.
Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy a 42 éves amerikai Chris Horner győzelmével véget érő 2013. évi Vuelta a Espana során elvégzett doppingtesztek egyike sem hozott pozitív eredményt, hasonlóan az idei Tour de France-hoz.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) közlése szerint a háromhetes spanyol körversenyen 598 vér- és vizelet tesztet végeztek el, 200-at verseny előtt, 398-at pedig a Vuelta közben. Ez a szám több kontrollt jelent, mint amit a legtöbb olimpiai sportágban egész évben végeztetnek a szakági szövetségek…
Egyre jobb erőnlétben érzem magam a kondi és a gyorsító edzések hatására, de még van hova fejlődni! Azon dolgozunk edzőmmel, Zolival, hogy versenyről versenyre egyre jobb formába kerüljek.
Még száraz pálya várt minket Ózdon a 2. SuperCross futamon, majd a délután 1 órási futamra egyre jobban esni kezdett az eső. A pálya technikásabb volt, mint tavaly, főleg sáros körülmények között. A rajtot nagyon jól elkaptam, a foci stadionból elsőnek hajtottam ki. Majd az első balos kanyarban a 3. helyre vissza csúszva mentem tovább az eső áztatta sáros pályán.
Az első kör végére kirajzolódtak a dobogós helyezések, de még a sorrend nyitott volt. A második körben Buzsó vette át a vezetés, majd Wouter Cleppe, a belga maraton bajnok követte. Egy esés miatt a harmadik helyen próbáltam vissza zárkózni Buzsóékra. Felzárkózás után pár kört együtt mentünk, majd kb. féltávnál sikerült ráesnem a 2. lépcső utáni lejtős jobbkanyarban a hátsó váltómra.
A váltótartó fül teljesen behajlott, a küllők között volt a hátsó váltó. Nagy nehezen vissza hajlítottam, hogy még a technikai zónáig el tudjak gurulni. Gyorsan átpattantam a Merida CycloCross tárcsafékes gépre, amit csapattársam Tóth Peti adott át, köszönet érte!
Egy-pár körig a tárcsás fékkel szokatlan volt a fékezés, de verseny végére hozzászoktam a nagyobb fékerőhöz. Az biztos, hogy egyenletesebben fogott a tárcsafék esőben, mint a canti fék karbon felnin. Sáros, esős körülmények között jön ki az előnye a tárcsaféknek.
Egy perces hátrányomat már nem tudtam ledolgozni, nagyon jól haladtak elöl a srácok a csúszós, sáros pályán. Maradt a bronzérem, Wouter Cleppe a belga bajnok nyert és a sármenő Buzsónak jutott az ezüstérem. Ismét köszönöm a KTC csapattársaknak a sok segítséget. A kiváló szervezésű versenyt köszönöm az Ózdi KE. csapatának! Következő versenyem VeszprémCross lesz, szeretnék revánsot venni! Szurkoljatok! Hajrá KTC!
A fotókért köszönet: Káldi Tamás&Szilvi és Molnár Tibor!
Mi alapján válasszunk téli kerékpáros kesztyűt? Általánosságban elmondható, hogy a hőszigetelés csak egyik szempont, a nedvesség és a menetszél elleni küzdelem legalább olyan fontos, illetve a kézfej is részt vesz az izzadtság elpárologtatásában, így a belül képződött nedvesség elvezetését is meg kell oldani. Kevés olyan téli kesztyű létezik, amely minden kívánalomnak egyszerre eleget tesz, a NORTHWAVE Contact Touch az egyik legjobb, ami a kereskedésekben kapható.
A fejlett alapanyagok felhasználása fémjelzi az olasz gyártó ruházati kollekcióit, a kesztyűk esetében ezt kiegészíti a stratégiai érintkezési pontok megerősítése, amely természetesen nem megy a kényelem vagy a kerékpárkezelés/-irányítás rovására. A tenyérrész vékony szilikonréteggel való borítása fokozza a tapadást, amely fontos, mivel tapintószervünk receptorait maga a kesztyű anyaga blokkolja. Főleg hidegben lényeges, hogy ennek ellenére a fogás biztos legyen, a fék- és váltókarokról ne csúszhasson le az ujj. A fejlett alapanyagok természetesen azt is lehetővé teszik, hogy az alkalmazott szövetréteg vékonyabb legyen, amely közvetlenebb fogásérzetet biztosít.
A mai modern világban még az is fontos, hogy okostelefonunkat a kesztyű levétele nélkül is kezelhessük: a NORTHWAVE Contact Touch természetesen ezt is lehetővé teszi. A hosszú szabás pedig lehetővé teszi, hogy átfedés legyen a hosszú ujjú mez vagy dzseki és a kesztyű között, megakadályozva a csukló kihűlését, a hideg levegő bejutását.
A NORTHWAVE Contact Touch bielasztikus, vékony technikai anyagból, extra puha, meleg belső kialakítással készül. A teljes tenyérrészen és az ujjak felületén csúszásgátló betéteket kap, a hüvelykujjon pedig törlőrésszel is rendelkezik. A felhúzás könnyű és biztos a megerősített csuklóbetétnek köszönhetően. Akár alsó kesztyűként is használható, univerzális modell. A mutató- és hüvelykujjon érintőképernyő-kompatibilis ujjvégződések teszik fel az „i”-re a pontot.
Jelemzők:
S – XXL méret
szilikon bevonatú tenyérrész
elasztikus külső alapanyag
egyszerű felhúzás és levétel
vényvisszaverő mintázat
érintőképernyő-kompatibilis hüvelyk- és mutatóujjbegyek
Interjúsorozatunk előző három epizódjában Lance Armstrong beszélt korai versenyzői éveiről, a médiával való problémás kapcsolatáról, illetve boncolgattuk személyes kapcsolatait, az azokban bekövetkezett változásokat. Már tudjuk, hogy bűnbaknak tartja magát, és kifogásolja a az egyenlőtlen, igazságtalan bánásmódot, amelyben részesült. A CyclingNews által készített riport utolsó részéből további részleteket tudhatunk meg a USADA-val folytatott harcról, az alapítványtól való kényszerű távozásáról, Armstrong viszonyáról a falon bekeretezett hét legendás sárga mezhez, illetve Hein Verbruggen, Tyler Hamilton és Floyd Landis mai megítéléséről.
Nem sok minden maradt a zsebekben…
CN: Milyen hibák voltak az eljárásban, amit az USADA ellened lefolytatott?
L.A.: Nem kaptam egyenlő bánásmódot, aránytalanul nagyobb fokú büntetésben részesültem, és így tovább. Persze értelme nem lett volna, hogy mást tegyenek meg bűnbaknak, ezt elfogadom, de miért nem próbálták meg legalább az egyensúly látszatát fenntartani. Ha két nap alatt mindenki megkapta az USADA idézést, én miért nem kaptam semmit? A kerékpársport megtisztítása nem az én büntetésem révén fog bekövetkezni, hanem számos egyéb rendelkezés pontos betartatásával, a fejlettebb ellenőrzési módszerekkel, stb. Jól tudom, hogy a háttérben olyan emberek irányították az eseményeket, mint Jonathan Vaughters.
CN: Akkor ez nemcsak Travis és a Te harcod volt?
L.A.: Nem tudom, hogy mi volt a pontosan felállás, de a telefonom mindig be van kapcsolva, és senki nem keresett meg az USADA-tól.
CN: Változhat az ítélet?
L.A.: Remélem, kell hogy legyen valami megoldás.
CN: Ki kezdeményezi?
L.A.: Talán az UCI, talán a WADA. Enyhén optimista vagyok, türelemmel várom a fejleményeket. Én kész vagyok megegyezni bármelyikkel.
CN: Mit kínálnál cserébe?
Verbruggen és McQuaid már nem segíthet, talán Cookson, az új elnöl igen…
L.A.: Minden kérdésre válaszolok, őszintén, leellenőrizhetően.
CN: Azért érdekelne, hogy miért olyan fontos számodra az ügy továbbgörgetése? Mit akarsz elérni?
L.A.: Szerintem, ha nem derül minden az ominózus időszakkal kapcsolatban, akkor nem zárul le, és tovább folytatódik. […] Engem valóban foglalkoztat a kerékpársport jövője, szeretem, követem az eseményeit, amikor tehetem, magam is kerékpárra ülök. Ha valamivel hozzá tudok még járulni előre mozdításához, mindenképpen megteszem. […] A rajongók számára vissza kell adni a bizalmat, kellenek további szponzorok, és így tovább. Az új UCI elnök Brian Cookson és vezetése képes lesz ezt véghez vinni, és ebben szívesen segítem. Húzzunk most egy vonalat, és végleg lépjünk túl ezen a hibás korszakon!
Az Alapítványtól nehéz volt a búcsú, talán nem kellett volna összekeverni a versenyzést, a dopping és a rák elleni küzdelmet
CN: Váltsunk témát, beszéljünk az alapítványodban folytatott szerepedről! Vissza fogsz e valaha térni a Lance Armstrong Foundation berkeibe?
L.A.: Lehet, hogy már nincs visszaút. Nagyobb esélyt látok arra, hogy a kerékpársport visszafogad, mint az alapítvány. Mindenképpen el kell mondani, hogy nem a Tour győzelmek hívták életre a LAF-ot, az már 1997-ben létrejött. Kétségtelen, hogy jelentős médianyilvánosságot a sikerek hoztak számára, de az alapkoncepció már jóval előtte megvolt. Akkor szerény reményekkel indult, megpróbált segíteni azokon, akiben daganatos betegséget diagnosztizáltak. Mint már a riport során említettem, számos nyilatkozatommal igen sokat ártottam az alapítványnak, amit a vezetőség nehezen felejt. Remélem, hogy egy későbbi vezetés megértőbb lesz, és akkora talán már részben tisztázni tudom nevem a nagyközönség előtt. Természetesen szeretnék ismét segíteni embereken, jobban hiányzik, mint a kerékpársportba való visszatérés. Nem az én döntésem lesz, hogy kapok-e szerepet a LAF munkájában, de reménykedem benne.
CN: Mi volt számodra a legnehezebb pillanat az utóbbi 12 hónapban?
L.A.: Sok volt, nem is tudnám mind felsorolni. Ha már kérdezted, kétségtelenül a LAF-tól való elválás volt az egyik legmegrázóbb esemény, de amitől leginkább tartottam, gyermekeim sorsa és lelki állapota, szerencsére mindvégig rendben volt. […]
Hazugsághegyek
CN: Harcoltál a LAF-ból való kizárás ellen?
L.A.: Erről nem szeretnék beszélni, maradjunk annyiban, hogy a válás nagyon nehéz volt számomra.
CN: Mióta nem viseled a sárga karkötőt?
L.A.: Egy jó ideje, de nem a LAF-tól való búcsú pillanatától, ha ezt akarod tudni.
Az ominózus kép, amit Lance magáról publikált…
CN: És a mezek a falon? [Armstrong bukása után feltett egy olyan képet az Internetre, amelyen egy kanapéról, elégedetten tekint a falon lógó hét mezre…]
L.A.: Egy dobozban vannak, mivel éppen költözöm. Tudtam, hogy ez a kérdés előjön az interjú során, és ha erre azt kérdezed, hogy kiteszem-e újra a falra őket, a válasz igen!
CN: Mit jelentenek számodra?
L.A.: Ezt nehéz pontosan megválaszolni, most túl sok a zavaró körülmény, de lényeg, hogy az ominózus internetes kép talán nem volt helyénvaló.
CN: Ebben egyetértünk, de azért elmondhatod, hogy milyen érzések fognak el manapság, ha rájuk tekintesz?
A 2009-es visszatérés tévedés volt, inkább már csak a showról szólt…
L.A.: A mezeket kemény munkával érdemeltem ki, szerepe volt benne az egész csapatnak, a vezetésnek, a segítőknek, a taktikának, a technológiának, az edzésmódszereknek és így tovább. Nem igaz, hogy azok kizárólag a dopping gyümölcsei. Rengeteg mindennek kellett ahhoz teljesülni, hogy a Champs Elysée-n felhúzhassam azokat: szükség volt kitartásra, a győzelem utáni fékezhetetlen vágyra, volt benne bőven szerencse is, illetve a balszerencse hiánya. Rengeteg emlék fűződik hozzájuk, és én továbbra is sajátomnak érzem mind a hetet. […]
CN: Mit mondana Neked ma az 1993-as Armstrong, illetve Te neki?
L.A.: Ez olyan, mintha Luke fiamnak kellene tanácsot adni, vagy neki kellene figyelmeztetni engem a rám váró dolgokra! Így könnyebb számomra elképzelni a helyzetet: természetesen beszélgetésünkben szerepelne, hogy ne válaszd azt az utat, ne szedd a szereket, mert nem lehet megúszni.
CN: Ha most látna az 1993-as éned, mit gondolna rólad?
L.A.: Nem tudom, talán teljesen máshogy vélekedne az egy évvel ezelőtti énemről, mint a mairól, de lehet, hogy úgy látná, hogy a kettő valójában ugyanaz. Jó versenyző voltam, aki bizonyos jellemvonások miatt súlyos hibákat követett el, belekeveredett egy olyan helyzetbe, amelyből nem volt kiút számára. A bejárt út során voltak lépcsőfokok, ahol megvolt a választás lehetősége, ezeknél sorra a rossz döntést hoztam. Ide tartozik a hét megnyert Tour-t követő visszatérés is. Ha ez nem lett volna, akkor szerintem ma nem ülnénk itt!
CN: Ha nem térsz vissza a profi kerékpársportba, beszéltél volna arról az időszakról?
L.A.: Nem tudom.
CN: Ezzel szerintem visszakanyarodtunk oda, hogy valóban megbántad-e tetteidet, vagy csak sajnálod, hogy miattuk megbuktál…
L.A.: Megbántam azt, ahogy a folyamatot kezeltem. Ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni azt, amit érzek az időszak iránt. Sajnálom, szörnyen érzem magam a gonoszságokért, amit elkövettem, legyen az Paul Kimmage-dzsel vagy David Walsh-sal történt konfrontáció, Emma O’Reily ellehetetlenítése, majd megtámadása, az Alapítványnak elmondott hazug beszédek, és a többi. Szörnyen szégyellem magam, rossz cselekedetek voltak, sajnálom. Ezeken nem tudok már változtatni, valahogy megpróbálom jóvá tenni az okozott sérelmeket. Ilyen ronda dolgok megtörténtek más hírességekkel is, akik egykoron úgy gondolták, hogy népszerűségük és hatalmuk folytán érintethetetlenek.
„Azok a boldog szép napok, ég veled…”
CN: Hogy érzel Floyd Landis iránt?
L.A.: Nem sok jót tudok vele kapcsolatban mondani, megpróbáltam segíteni neki, támogatni, egészen addig a napig, amikor mindent kitálalt. Szerintem lelkileg túlságosan érzékeny az olyan dolgokkal kapcsolatban, mint az omerta [a profi kerékpárosok közti titoktartás törtvénye], de azért kilóg a lóláb, mivel ugyanaznap lépett a nyilvánosság elé, amikor a 100 milliós polgári pert ellenem elindította.
CN: Ezek szerint megveted?
L.A.: Nem, nem, Floyd-ot nem utálom, inkább sajnálom.
CN: Miért?
L.A.: Erről nem fogok beszélni, legyen ennyi elég.
Lance állítólag sok mindenkit hidegre tett…
CN: Többször említetted, hogy a győzelemre törők egyenlő esélyekkel indultak, mivel mindenki valamilyen doppingprogramban vett részt. De egyenlő volt-e minden versenyző az UCI szemében? Tyler Hamilton könyvében megvádol azzal, hogy Te árultad be az UCI-nál, neked ott olyan befolyásod volt, amivel bármelyik versenyzőt hidegre tehetted. Így történt?
L.A.: Egészen biztosan soha nem hívattam be egyetlen versenyzőt, de tudtam arról, hogy őket az UCI beidézi. Tyler esetében saját felelőtlen magatartása okozta a vesztét, emiatt hívták be az UCI központjába. Nekem előre szóltak, hogy így fognak tenni, de ha lehet, beszéljek vele előbb én, próbáljam meggyőzni, hogy vegyen kicsit vissza a doppingból. Akkoriban jelentek meg az első szintetikus haemoglobin-készítmények, még nem voltak a piacon, de egyesek már szedték. Az UCI kapcsolatba lépett velem, hogy értesültek, Hamilton is ilyen kúrán van, megkérdezték, mit tudok a dolgokról. Tudtam a szerről, tudtam, hogy egyesek már szedik az AICAR-t [sic – lásd komment], ezt megosztottam velük is. De nem említettem Tyler nevét, és ismét leszögezem: nem én kértem a beidézését.
CN: Ezek szerint olyan kapcsolatban voltál az UCI-val, hogy Te mindenről értesültél, így pedig egyértelmű, hogy csak valamilyen kapitális hiba miatt bukhattál volna meg az általuk elvégzett doppingteszteken…
L.A.: Nem bukhattam meg, mert a csapat konzervatív doppingprogramot folytatott.
CN: De ha mégis lett volna valami gebasz, azt el lehetett volna intézni úgy, mint az 1999-es kortizol-vétséget…
L.A.: Szerintem a nagy esélyesek ebben is egyenlőek voltak: felteszem Fernando Escartin bukott volna meg egy teszten, őt is értesítette volna Verbruggen, mielőtt nyilvánosságra kerül az ügy […]
Ez volt talán a legnagyobb tévedés?Ezt kérdezd meg Verbruggentől!
CN: Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy 2009-ben tisztán versenyeztél? Az UCI nem rendelkezik visszamenőleges tesztadatokkal, így nem bizonyítható az állítás se pro, se kontra?
L.A.: A visszatérésem előtti időszakban a dán anti-dopping szakértő, Rasmus Damsgaard végezte el a vizsgálatokat, ő megbízható szaktekintély, szerinte a mintáim rendben voltak, semmilyen manipulációt nem észlelt. Én ezzel már bizonyítottam tisztaságomat, gondolom senki nem feltételezi, hogy Damsgaard le lett fizetve az állásfoglalásáért.
CN: Elime Vrjiman, aki az UCI számára újraelemezte az adatokat, teljesen más konklúziót vont le: akkor ő lett lefizetve?
A Magyar Kerékpárosklub a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium partnereként idén immár hetedik éve szervezi évente kétszer legnépszerűbb kerékpáros kampányát, a Bringázz a munkába! (Bam!) kampányt.
A Kerékpárosklub a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal és az Emberi Erőforrások Minisztériumával közös őszi kampányban először célozta meg az oktatási intézményeket is. A kezdeményezéshez mintegy 110 középiskola és felsőoktatási intézmény csatlakozott újonnan közel 400 résztvevővel. A klub azért invitálta játékra immár a diákokat is, hogy az oktatási intézményekben is egyre elterjedtebb legyen a kerékpáros közlekedés, hiszen ez a legkörnyezetbarátabb, legegészségesebb és gyakran a leggyorsabb közlekedési mód. Ha a diákok már fiatalkorukban megszeretik a kerékpáros közlekedést, az természetessé válik számukra: valószínűleg később se teszik le a kétkerekűt, példát mutatva ezzel környezetüknek, jövőbeni munkatársaiknak.
Főbb eredmények:
A „Válts bicajra, és több marad az élményekre!” üzenetet hirdető kampányba összesen több, mint 2.000 intézmény regisztrált. A mintegy 7.000 résztvevő közül 2 ezren először vettek részt a játékban.
A tavaly őszi 1 millió kilométer után ezúttal 1,4 millió kilométert tekertek a vállalkozó kedvű kerékpárosok, ami annyi, mint 35-ször körbekerekezni az Egyenlítőt. Ezáltal 206 tonna CO2* kibocsátástól óvták meg a légkört és 38 millió Ft benzinpénzt spóroltak meg. (*Az egy főre jutó éves CO2 kibocsátás Magyarországon 5,6 tonna. )
Minden második játékos esőben is a kerékpárt választotta. Az eddigi trendnek megfelelően, a játékosok 7%-a tekert kisgyerekkel.
Bam! 2013. őszi fordulójáról:
Az őszi forduló szeptember 23 és október 25. között tartott
A tavaszi siker után ismét sikeres volt a „Az én bringás történetem” felhívás is: a Kerékpárosklub megjelentette azok írásait, akik szívesen elmesélték, hogyan kezdtek bringával közlekedni. A beküldött írások pedig itt olvashatóak.
Idén ősszel is nagy sikerrel zajlott le a Bam! Bringás reggeli – ezúttal országosan egy időben 28 helyszínen. Beszámoló és képek itt.
Egy cyclocross kerékpáros tevékenységre abszolút alkalmas novemberi szombat délelőttön ma nem csak a Hajógyári-szigeten ismert pályán edző bringások köröztek, de a RoseBikes Hungary jóvoltából három cyclocross bringát is tesztelhettek az érdeklődő sporttársak: egy hidraulikus tárcsafékkel (Sram Red!), egy mechanikus tárcsafékkel (Ultegra) és egy kantifékkel (Shimano) szerelt Rose-t.
Főszerepben a cyclocross bringák a Hajógyárin
A szürke idő ellenére csúcsforgalom volt a szigeten, ugyanis egy pornófilmet forgató stáb is körözgetett. Illetve azt mondták, valami TV2-s szappanoperát forgatnak, de a nénik normális kocogáshoz semmiképpen nem hasonlítható mozgása, mosolya és hanglejtése alapján mi ezt nem hittük el, és biztosak vagyunk benne, hogy egy készülő pornó vágójelenetét vették fel… Biztos csak nekünk füllentették ezt a szappanoperás izét, hogy ingyen biciklizzünk nekik a snitthez, persze nem bicikliztünk nekik, na persze majd pusziért… Szóval hiába keltettek feltűnést a pink rucikban, ma a bringások még feltűnőbbek voltak, és sokan is voltunk… A korán, 8 előtt érkező aszkéták gyorsan is mentek, a többiek pedig délig teszteltek (amikor a „pornós stáb” már hazament). Szóval egyszóval ma miénk volt a főszerep a Hajógyárin!
Nem is gondoltuk, hogy a szerdán meghirdetett novemberi programra ilyen érdeklődés lesz, a RoseBikes-os srácok folyamatosan szerelték át a bringákat, hogy mindenki tudjon menni pár kört a kiválasztottal. A tárcsa-kanti összehasonlítás szempontjából az időjárás a lehető legjobb arcát mutatta, hiszen még nyirkos, sáros körülmények is voltak, de alapjában véve száraz volt a Kolb Tomi által kijelölt, helyenként már ki is szalagozott 2,8 kilométeres kör. (Crossosoknak innen is üzenjük, hogy érdemes itt edzeni máskor is!)
A Rose-os srácok adták a supportot
A bringákra rátérve nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden teszter fülig érő szájjal távozott, jómagam is, hiszen a hidraulikus Sram Red-del szerelt matt fekete PRO DX CROSS-4400 számomra is álombringaként vizsgázott. Maga az olajos tárcsafék egyszerre fantasztikus erejű egy crossbringára, ugyanakkor tökéletesen adagolható, tulajdonképpen a teljesítményéről egy rövid próba után nem is lehet sokat írni, mert tökéletes, negatívumok nélkül.
Negatív oldalon a Double Tap váltás volt szokatlan. Azt, hogy ugyanazzal a karral kel le és fel is váltani (előbbihez röviden, utóbbihoz hosszan kell a kart benyomni), „akcióban” biztos megszívnám, nyomás alatt nehéz mindig pontosan kettőig számolni. Előbb-utóbb azért csak megbarátkoznék vele… A Red hidraulikus fékváltókar – bumszli kinézete ellenére – nagyon kényelmes, semmilyen szinten nem zavaró a tetején a toldalék, sőt, még plusz egy fogással ajándékoz meg.
Előtérben a matt fekete, Sram Red-del szerelt Rose
A fehér Rose, a ROSE PRO DX CROSS-3000 teljes 11-es Ultegra szettet kapott, mechanikus tárcsafékkel. Nos, itt a váltással nem volt probléma, és a fékhatás is bőven elegendő volt egy cyclocross bringához, ami ugye – tárcsafék lévén – nem romlik lényegesen sáros körülmények között sem. Azonban erős fékezéshez itt ugyanúgy erővel kell húzni a kart, mint kantinál.
Jómagam az utóbbi hetekben éppen a harmadik tesztkerékpárt, a kantifékes ROSE Cross Pro RS 3000-t nyúztam (erről hamarosan hagyományos kerékpárteszt is megjelenik), s lévén a három bringa ugyanolyan geometriájú és méretű aluvázzal érkezett, nagyon jó volt az összehasonlítási alap. A három gép közül a hidraulikus Reddel szerelt változatot kiemelném az említett álombringa kategóriába. Ha nem nézzük az árat, saját rendszereimmel való kompatibilitást és a szokatlan váltást, akkor egyértelműen ezzel a legnagyobb élmény tekerni, de ez az árcédulán is megnyilvánul.
És Béla csak szerel, szerel…
Ami számomra érdekesebb volt, a Shimano kantifék kontra Shimano tárcsafék. Elöljáróban leszögezem, hogy fékhatás szempontjából még nem próbáltam olyan hagyományos kantiféket, aminek ilyen ereje lett volna (mini V-fék tud produkálni hasonlót vagy erősebbet). Ehhez képest a mechanikus tárcsafék harapása már nem túl nagy előrelépés, legalábbis száraz körülmények között. Ráadásul nagy erejű fékezéshez mindkettőt erőből kell húzni, nem úgy, mint a hidraulikusat.
Szóval összehasonlítva a kantit a mechanikus tárcsával, a tárcsa mellett szól a kicsit erősebb fékhatás, ami sárban hatványozottabban kijön. A kanti mellett viszont az egyszerűsége szól, valamint az, hogy az országúti bringák kerekét is betehetjük, cserélgethetjük, kicsit könnyebb, egyszerűbb az állítás, szerelés stb. Személy szerint pedig versenyen azért nem a féket markolászom, magamtól meg nem bringázom sárban… Összességében a mechanikus tárcsafék kontra kanti meccset nálam még a kanti nyerné.
Valamelyest összecseng a tesztelők véleménye is, vannak – sokunknak még – álombringák és van a realitás:
Szabó András „Bakter”: A váz jó, jól fordul, úgy merev ahogy kell, rázkódásokat csillapítja, annak ellenére, hogy alumínium. Nekem csak annyi volt a bajom, hogy a tárcsások nehezek kicsit, a kantis viszont könnyű és majdnem ugyanolyan jól fog, a 11-es Ultegra meg fasza. Én egy nagyon könnyű kerékszettet tennék még be és akkor tökéletes lenne. A Sram is jól vált, csak szokatlan, és szerintem nem is praktikus cyclocrossra a rendszer. A Shimanóval fékezés közben is könnyen lehet váltani, a Sramnál viszont szinte lehetetlen, hogy két ujjal fékezel és közben válts, miközben ráz, mint az állat… A hidraulikus Sramnál persze érezhetően jobb a fékhatás, mint a mechanikusoknál.
Bakter csak könnyű kerekeket dobna be, és vinné Veszprémbe…
Holluby András: a ROSE PRO DX CROSS-3000 Ultegra kerékpárról: Azzal kell kezdenem, hogy csak mountain bike-kal tudom összevetni, nem terepeztem korábban CX bringával. Szóval könnyen megoldottuk a ROSE beállítását (nyeregmagasság, kormány, pedál kioldási erő), már ez is nagyon szimpatikus volt. Elindulva a körön, az első meglepetés volt a vékony gumiból és merevvillából eredő „fapadossága” legalábbis a montihoz képest. De hamar kiderült, hogy az eleinte még fura érzés, gyorsan előnnyé válik. Megfelelő súlypont-helyezéssel, és izommunkával a rázkódások jól kezelhetőek, viszont a merevségnek köszönhetően nagyon hatékony a hajtás, a ROSE szinte repül a terep felett. Ebben persze szerepet játszik a nagyon könnyű súly, érzésre 9 kg alatt van (és persze a katalógus adatok szerint is).
A 11 fokozatú Ultegra váltó rendszer, tökéletesen felkínálta a változatos terepen, mindig épp szükséges áttételt, és ahogy egy ilyen profi szettnek működnie kell, olyan fennakadás nélkül rakosgatta a láncot fel-le. Az eleinte számomra túl keskenynek kinéző gumik, az apró, magas mintázottságú Schwalbe Racing Ralph-ok, eloszlatták fenntartásaimat, és nagyon jól kapaszkodtak a saras gátoldalban, az emelkedőkön, és tökéletesen befeküdtek a kanyarokba. A bowdenes kivitelű tárcsafék remekül működött. Nem egészen 20 percig ültem a bringán, de ennyi idő is bőven elég volt arra, hogy a fékerő adagolására hibátlanul ráálljon a kezem. Azaz nagyon kezes a ROSE ebből a szempontból is.
Összegezve, a kezdeti, MTB utáni fura érzés nagyon hamar elmúlt, a második körre egy nagyon élvezetes bringázássá vált. A ROSE első osztályú alkatrészeinek, a váz magas minőségű anyagának, és kivitelezésének köszönhetően, nagyon megnyerő sporteszköz. De sokcélú felhasználhatóságának köszönhetően, a versenyzésben nem érdekeltek számára is remek választás lehet. Én simán megvenném, hogy egy hosszabb bringázásnál ne állítson akadályt, ha éppen elfogy az aszfalt.
Kolb Tomi pedig barátságot kötött a Shimano alkatrészekkel…
Kolb Tamás: A 11-es Ultegra bitang pontosan váltott, ráadásul csak „gondolnom” kellett, és már rakta is… Hozzáteszem, Campa-fan vagyok! Nekem a kantihoz képest kevésbé adagolható erejű, de erősebb fékhatású érzést okozott. A bowdenest próbáltam. A súly, és az ár miatt nem választanék tárcsás bringát, de öröm volt kipróbálni.
Bátor Gergő: Köszönöm a lehetőséget a tesztelésre! Rettenetesen jó volt! A képen elöl látható piros/fekete Rose bringát próbálhattam ki. Az Ultegra szett tényleg fantasztikus. Az egész bringa nagyon fürge, reszponzív és könnyű volt. Első igazi cyclocross élményem… és még azóta is a hatása alatt vagyok.
Zsingor Attila: Váltó pontos és gyors, a váz jól elnyelte a rázkódást és jól fordul. Remek bringa.
Fehér Csaba: A Red hidro fék nagyon finom volt. Kis erővel, finoman adagolható. Nem fáradt a kezem a fékhúzástól. Imádtam! A régi Avid fékekkel viszont rossz tapasztalataim voltak. A Shimano viszont még csak Di2 hidrós féket gyárt, így még kivárnék, hamarosan talán lesznek jó tárcsás országúti kerekek is…
Várjuk a további véleményeket a tesztelésen részt vevőktől (és a távol maradóktól is)!
Interjúsorozatunk előző két epizódjában Lance Armstrong korai versenyzői éveiről, illetve a médiával való problémás kapcsolatáról beszélt. A CyclingNews által készített riport harmadik részéből további részleteket tudhatunk meg az amerikai kerékpáros kiváló manipulatív képességeiről, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásáról. Egyértelmű lesz, hogy Armstrong továbbra is igazságtalannak érzi az USADA eltiltását, és szerinte az egész doppinggal átitatott profi mezőnyből őt kapta a bűnbak szerepét.
A jelen tükrében úgy tűnik, hogy figyelmesebben kellett volna megválogatni a baráti kört…
CN: Menjünk vissza ismét karriered kezdetére: megbíztál akkoriban a körülötted lévő emberekben, illetve ki engedtél a legbelső köreidbe?
L.A.: Nehéz kérdés. A kerékpársportra jellemző, hogy ezek a dolgok nem úgy működnek, mint általában, sokszor ingoványos talajon jár a versenyző. 25 csapattársad van, de csak 9 lesz ott a Tour-on, hogy győzelemre segítsen, ráadásul a szezon elején még nem is tudhatod, hogy melyik kilenc. Mindösszesen pedig jó 60 ember vesz körül, beleérve a szakvezetőket és segítőket. Ez nagyban különbözik mondjuk a tenisztől, ahol van a sportoló és az edző, egy vagy két további segítővel. Ez sok ember, túl sok.
CN: Mi alapján választottad ki a későbbi szűk kört, mondhatni klikket?
L.A.: Akkoriban más választ adtam volna erre a kérdésre, mint ma.
CN: Régen hogyan volt?
L.A.: Akkor – és ezt szerintem minden érdekelt megerősítheti – melegszívű, joviális ember voltam, akinek sokan keresték társaságát. Tudatában voltam annak, hogy a többiek érdekeltek abban, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn velem, így legtöbbjükben nem bízhattam meg teljes mértékben. De megbízható csapattársakra szükség volt, tehát nem volt más választásom, mint közel engedni azokat, akikben közülük a legjobban megbíztam. Ha visszatekintek, látom, hogy nem minden esetben választottam jól. És ez olyan esetekre is igaz, amikor én magam javasoltam valakit a csapatba. Azt hiszem, mindenki tudja, kire gondolok, neveket most nem is kell említeni…
CN: Én inkább a kerékpáros közegen kívülre értettem a kérdést: a Wheelmen könyvben például van egy személy, J.T., aki rendkívül sokat tett érted. Ki volt ő?
L.A.: Junior éveimben főbérlőm volt, egyben pótapám, karrierem elindítója.
CN: Azért kérdezem, mert vele teljesen megszakadt a kapcsolat, és ő maga sem érti, miért…
L.A.: Megházasodtam, családot alapítottam. Nem olvastam a könyvet, de szerintem normális dolog, hogy ha valaki családot alapít, az nagy változásokat hoz az addigi személyes kapcsolataiban.
Tyler Hamiltontól is bocsánatot akart kérni, de ő nem vette fel a telefont…
CN: Ma mi alapján bízol meg valakiben?
L.A.: Már senkiben nem bízok.
CN: Senkiben?
L.A.: Na, mondjuk fél tucat emberben.
CN: Kevesebben, mint régen?
L.A.: Természetesen, de ez gondolom a történtek tükrében érthető. Bárki hasonlóan reagálna, ha olyan eseményeken megy keresztül, mint én az elmúlt 1-2 évben. […]
CN: Szerinted sokan érdekből lettek barátaid? Csak a profi kerékpározásban, vagy úgy általában?
L.A.: Ezt nem így értettem, mondjuk azt, hogy akkor sem bíztam mindenkiben.
CN: Pedig imént pontosan ezt mondtad.
L.A.: Ha valaki olyan magaslatokba emelkedik, mint én, az ugródeszka lehet más számára. Én hűséges típus vagyok, nagyon sokáig ugyanazok az emberek vettek körül, gondolok Bill Stapletonra, Bart Knaggs-re, Mark Higgins-re vagy Johan Bruyneelre. Ők részben nekem köszönhették karrierjüket. Persze voltak olyanok, akiket kitaszítottam a körömből, de egészében nézve akár még azt is elmondhatom, hogy vesztem egyik okozója a maximális hűség és ragaszkodás.
CN: Miután befutottál, nehezebb volt kézben tartani a dolgokat, mint azelőtt?
L.A.: Abban a pillanatban nem éreztem, hogy valami változott volna, kaotikus volt a helyzet, de megpróbáltam a feladatra koncentrálni. Mégsem éreztem úgy, hogy a hírverés körülöttem túl messze ment volna, nem esetem abba a hibába, ami sok sikeres sportoló karrierjét törte ketté. Gyakran megesik, hogy néhány fontos győzelem után a fejükbe száll a dicsőség, a szezon után folyamatosan csak partikra járnak, és amire észbe kapnak, már elkéstek a felkészüléssel a következőre. Nekem folyamatosan a következő Tour járt az eszemben, azzal keltem és feküdtem, és mindent annak rendeltem alá. Telente nem éltem teljesen aszkéta életet, a szponzorokkal is ápolni kellett a kapcsolatot, de a kicsapongás soha nem ment a munka rovására.
Betsy Andreu, egykori jó barát, Frankie felesége felvette a telefont, meghallgatta, de nem tudni, hogy elfogadta-e a bocsánatkérést…
CN: Érezted úgy, hogy ragaszkodnod kell a hatalomhoz, bizonyos cselekedeteidet annak megtartása motiválja, féltél, hogy egy napon mindent elveszítesz?
L.A.: Mindig is tisztában voltam azzal, hogy a gépezet összeomolhat, és ezzel mindent elveszítek. Ez most meg is történhet. De ez az érzés gyermekkorom óta kísért: mindig is ott volt a háttérben, hogy mindent elveszíthetünk, amink van. […]
CN: Milyen módszerekkel próbáltad ezt elkerülni?
L.A.: A forgatókönyvet próbáltam magam írni, de ebben sokat segített a hírverés, ami körülöttem zajlott. Ott álltam egy óriási hullám csúcsán, mögöttem pedig a sport, az ipar, az alapítvány, több ezer ember, aki pontosan ugyanazt akarta, mint én. A hullám vitte engem előre, részben ez írta a forgatókönyvet. Ha valami útjába állt ennek a hullámnak, azt sokszor elsöpörte annak hatalmas lendülete.
CN: Értsük ez alatt, hogy több esetben egyeseket keményen eltiportál. Ez hogyan ment?
L.A.: A hullám tiporta el őket, persze annak csúcsán én álltam. Vállalnom kell a felelősséget. Még mindig megpróbálok rájönni, hogy részemről miért ment olyan könnyen egy-egy ilyen cselekedet, de erről most nem szeretnék beszélni.
CN: Miért nem?
L.A.: Az érintetteknek mindent elmondtam, amit kellett, legfeljebb nem hallgattak meg. Volt aki felvette a telefont, volt aki nem. De ezek privát beszélgetések voltak, amiről nem szeretnék a nyilvánosság előtt beszélni. Mindenkitől bocsánatot kértem tetteimért. Aki nem hallgatott meg, attól ezek szerint még 1000-szer kell bocsánatot kérnem a történtek miatt…
CN: Betsy Andreu felvette a kagylót?
L.A.: Igen.
CN: És hogyan zajlott a beszélgetés?
L.A.: Jól.
CN: Akkor ezzel elismered, hogy Emma O’Reilly mellett ő is igazat mondott, amikor megvádolt?
L.A.: Maradjunk abban, hogy beszéltünk, és őszintén bocsánatot kértem tőle.
CN: Hitt neked?
L.A.: Talán.
CN: Tehát Betsy igazat mondott a kórházi ágyon folytatott beszélgetéssel kapcsolatban? [Bíróság előtt vallotta, hogy tanúja volt annak a beszélgetésnek, amikor Lance orvosával tudatta, hogy a Motorola évek alatt doppingszereket szedett.]
L.A.: Nem emlékszem pontosan a 17 évvel ezelőtti beszélgetésre, ez két nappal az agyműtét után volt.
CN: Akkor inkább úgy kérdezem: Betsy kitalálta a történetet?
L.A.: Erre nem válaszolok.
CN: Kérlek!
L.A.: Mindent megtettem, őszintén bocsánatot kértem tőle, ennyi. Greg LeMond, Tyler Hamilton fel sem vette a telefont. Floyd Landist pedig soha nem is fogom felhívni, soha. David Walsh esetében érzésem szerint sikerült rendezni a sérelmeket.
A hírhedt „levadászás” sárga mezben, majd Filippo Simeoni szóbeli megregulázása…
CN: És mi van Christophe Bassons-szal és Filippo Simeonival?
L.A.: Ez két teljesen különböző eset. Bassons-nál az egész félreértés volt. Én mindössze annyit mondtam neki: „ha nem vagy elégedett, mint profi kerékpáros, miért nem csinálsz valami mást?” Ezt ő úgy értette, hogy „Menj a fenébe!” Ilyet soha nem mondtam volna neki.
CN: De gondolom a kontextus, a helyzet, amiben voltatok, így fordította le a kérdést. Agresszíven viselkedtél akkoriban, nemde?
L.A.: Nem, a kérdés tényleg csak kérdés volt.
CN: Mégis eme konfliktus miatt a profi kerékpársport kitaszította Bassons-t.
L.A.: Erről én tehetek? Nem én voltam a csapatfőnöke! Én csak egy kérdést tettem fel…
CN: …miután ő kiállt a nyilvánosság elé a sportban zajló hallgatólagos doppingolás történetével. És mi a helyzet Simeonival?
L.A.: Arról valóban én tehetek, elcsesztem a dolgot, ez nagy hiba volt részemről. Semmi okom nem volt arra, hogy a sárga trikóban utána hajtsak, amikor szökni próbált, és megregulázzam a sajtóban tett nyilatkozataiért. Nagyon sajnálom.
CN: Úgy érted, hogy hiba volt ilyen nyíltan megleckéztetni, vagy egyáltalán megpróbálni hatni rá, hogy ne hozza fel a doppingkultúra kérdését a sajtóban?
L.A.: Mindkettő, nem kellett volna vele foglalkozni, nem volt annyira veszélyes számomra. Túl erősnek éreztem magam, nem tudtam ellenállni, hogy minden részletet magam irányítsak…
Floyd Landistől soha nem kérne bocánatot a történtekért…
CN: Akkoriban úgy érezted, hogy érinthetetlen van?
L.A.: Pontosan, és ez nagy hiba volt. Ezeket a dolgokat szeretném leginkább kitörölni a múltamból.
Sok előadásban hozta összefüggésbe betegségét a dopping tagadásával – Armstrong szerint ez volt a legsúlyosabb tévedés
CN: Melyik
volt a legsúlyosabb ügy ezek közül?
L.A.: Azt hiszem az a típus, amikor a betegségemet hoztam összefüggésbe a dopping tagadásával. Az összes többi gonoszság eltörpül ezen nyilatkozatok mellett. Annyira szerettem volna, hogy a történet szép kerek és folyamatos legyen, hogy ezt a fegyvert is bevetettem, amit ma már rettentően sajnálok. Igazságtalan mind a kerékpáros kultúra, mind a rákbetegek felé, ez alapján tényleg megérdemlem, hogy sokan megvessenek. […]
CN: Úgy érzed, hogy bábu voltál a nagyok játszmájában? Tudjuk, hogy az óriási gépezet mögött olyan érdekcsoportok, cégek voltak, mint az Oakley vagy a Trek: az „Armstrong-sztoriból” a hasznot döntő részét ők húzták, nemde?
L.A.: Igen, amikor a hullámról beszéltem, részben erre gondoltam, és ez hozzájárult számos cég gyarapodásához, de gazdagította magát a kerékpársportot is. Te említetted a Trek kerékpárgyártót, amely valóban többszörös növekedést ért el azon időszak alatt, amíg szponzori kapcsolatban állt velem. De a Specialized hasonlóképp fejlődött, mivel az egész országúti kerékpározásra kedvezően hatott a győzelmi sorozat. Ők mind abban voltak érdekeltek, hogy a momentum megmaradjon. Igen, komoly üzleti érdekek álltak a háttérben, érdekelt volt maga a profi kerékpársport is, amely ugyancsak profitált a fokozott médiafigyelemből, a megnövekedett vásárlóerőből. Ez persze mit sem változtat azon, hogy a felelősséget vállalnom kell az elkövetett hibákért, mivel én voltam az, aki az egészet fémjelezte.
CN: Tudatosult benned, hogy nem minden döntésed volt helyén való?
L.A.: Nem, de ez még nem jelenti azt, hogy bábunak éreztem magam mások kezében.
Az UCI és az egész kerékpársport sokat profitált az Armstrong sikertörténetből…
CN: Azért kérdezem, mivel a támogatóid, akik sikereidből profitáltak, mind kihátráltak mögüled. Megpróbáltunk egy interjút kérni John Burke-től, a Trek marketingfőnökétől, de ő visszautasította a lehetőséget. Ezek a támogatók manapság milyen stratégiát követnek?
L.A.: Nem tudom, valószínűleg keresik a következő nagy marketinglehetőséget, amelyből hasznot húzhatnak. Persze számomra jó érzés volna, ha a bajban is kitartanának mellettem, segítenének újraépíteni a karriert, de ezt profitorientált cégektől nem várhatom el. Felelősséget vállalok hibáimért, az egykori támogatók már a csak múltat jelentik.
Mennyire volt őszinte az Oprah-interjú?
CN: Néztem az Oprah-interjút, és a fejemben folyamatosan az motoszkált, hogy Lance vajon valóban megbánta a történteket, vagy mindössze bánja, hogy ezek következtében megbukott?
L.A.: Mindkettő igaz. Szép kerek történet volt, nemcsak nekem, hanem a kerékpársport számára is sikersztori volt. Ha valaki nem akart részt venni a doppingban, az otthagyhatta az egészet, senki nem kényszerítette rá, hogy maradjon. Nem tudom, hányan döntöttek a távozás mellett, akiket ismertem, mind a doppingot választották. De hogy a kérdésedre válaszoljak, meggyőződésem, hogy a körülmények adottak voltak, a bennük való részvétel önkéntes döntés volt, azaz nem én idéztem elő a doppingkultúrát. Travis Tygart [USADA-elnök] nem védte a profi kerékpárosok érdekeit, jogait, annak ellenére, hogy folyamatosan ezt hangoztatja. Ma lehet, hogy kiáll mellettük, de abban az időben, amikor én a dopping mellett döntöttem, nem volt más választás: már ha a profi kerékportban szerettem volna maradandót alkotni. Hiába megyek hozzá, nem tudott volna segíteni, ő is a gépezet része volt.
Travis Tygart folytatta le az USADA-vizsgálatot, most kíméletlen kritikusa Armstrongank, de anno ő sem tudott volna segíteni egy versenyzőnek, aki dopping nélkül szeretett volna Tour-t nyerni…
CN: Te is jól tudod, hogy voltak kerékpárosok, akik a tiszta versenyzést választották, így hátat fordítottak a profi kerékpározásnak – legalábbis a győzelemért folyó részének…
L.A.: De akik maradtak, és a győzelemre aspiráltak, azok mind valamilyen doppingprogramon voltak, köztünk ebben jelentős különbségek nem voltak. Ellenben az igazságszolgáltatás az utóbbi 12 hónapban már nem volt ilyen egységes, konzekvens. Csak megjegyzem: én életre szóló eltiltást kaptam, azok, akikkel versenyeztem, illetve vetélytársaim 6 hónap és 2 év között büntetéssel „megúszták”. Volt, akinek egyetlen tervezett versenyt sem kellett emiatt kihagyni. Számomra ez igazságtalan, pedig ugyanakkor, és ugyanazt a döntést hoztuk a doppinggal kapcsolatban… […]
CN: Szerinted miért alakult így az igazságszolgáltatás?
L.A.: Precedenst akartak állítani ezzel az üggyel, példát statuálni a legsikeresebb kerékpárossal. […] Nekem soha nem ajánlott fel senki olyan alkut, mint amilyet Jonathan Vaughters, Tom Danielson, Ryder Hesjedal, David Zabriskie, George Hincapie vagy Levi Leipheimer kapott a vallomás fejében. Lehet, hogy visszautasítottam volna, de már az, hogy fel sem lett ajánlva, mutatja, hogy ez nem igazságszolgáltatás volt, hanem bűnbakkeresés. Valakinek el kellett vinni a balhét. Valójában én voltam az, aki vallomást akart tenni az USADA-nak, amelyet ők akkor visszautasítottak. Akkor úgy tűnt, hogy nem akarják gyorsan lezárni az ügyet, aztán mégis két hónap leforgása alatt, 2012 áprilisában és májusában, minden érintettet beidéztek, ott pedig alkut ajánlottak nekik. Engem kihagytak az egész procedúrából, pedig ugyanúgy érintett voltam, mint egykori csapattársaim. […] Ha céljuk tényleg az igazság kiderítése lett volna, akkor minden bizonnyal más eljárást választanak.
CN: Ha jól tudom, felajánlották Neked, hogy egyes Tour-győzelmeidet megtarthatod, ha vallomást teszel az ügyben…
L.A.: Ez 100%-ig hamis. Bill Bock, az USADA ügyvédje hangoztatja, de nem igaz.
Bill Brock az USADA ügyvédje állítólag olyan dolgokat vet Armstrong szemére, amelyek nem igazak…
CN: Ha lett volna ilyen felajánlás, elfogadtad volna?
L.A.: Nem tudom, talán igen. Nehéz ezt megítélni, de természetesen minden áron szerettem volna elkerülni azt a helyzetet, amelyben ma vagyok. De egyáltalán nem igaz, hogy tettek volna bármilyen ajánlatot, és én túl büszke voltam azt elfogadni.
CN: Tehát az USADA hazudik?
L.A.: Én nem nevezhetek senkit hazugnak, mivel nem vagyok szavahihető, csak azt állítom, hogy nem volt ilyen ajánlat az USADA részéről […]
A ma videókról ismert színes ruházatot 2002-ben egységesítették: 1-9-ig fehér-fekete-piros-kék-zöld-narancs-rózsaszín-lila.
„A” osztály zöld csík, „B” osztály kék csík a nadrág oldalán, míg az „S” osztály piros csíkos fehér csillagos nadrágot viselhetett.
