Egy évvel az R321 Shimano országúti csúcsmodell 2014-es bemutatása után a japán gyártó ismét emel a már egekben lévő lécen: azonos modellszámmal, „márkakék” színben limitált szériát bocsájtanak ki a legmagasabb szintű lábbelit igénylő kerékpárosok számára.
Az eredeti R321-es országúti cipő fényes karriert futott be: nemcsak John Degenkolb, Michael Matthews és Vaszilij Kirijenka aratott Párizs-Roubaix, Milánó-San Remo, illetve két Giro D’Italia szakaszgyőzelmet bennük, hanem az Orica GreenEDGE, a Giant-Alpecin, a Team Sky, a Team LottoNL-Jumbo, az IAM és a Cannondale-Garmin minden egyes kerekese ezt a modellt választotta a mindennapi „talpalávalónak”. Remélhetőleg az R321 sikersorozata az idei Tour de France-on tovább folytatódik. Mindazonáltal nemcsak a profi versenyzők kiváltsága a lehető legmagasabb technikai színvonalat biztosító cipőmodell: az amatőr kerékpárosok is szívükbe zárták a teljesítményt a kényelemmel ötvöző, tökéletesen személyre szabható, így hosszú távokra ideális japán ikont.
Az idei Tour-on bemutatkozó új modell az R321B modelljelzést viseli, technikai paramétereit tekintve egy apróbb finomításon és a megjelenésen kívül megegyezik a jelenleg kapható változattal. A lehető legjobb erőátvitelt az üreges kialakítású karbontalp biztosítja, amelynél egyetlen gyártóknak sem sikerült stabilabb és merevebb szerkezetet alkotni. A Dynalast belső kialakítás az izommunka szempontjából legmegfelelőbb lábpozíciót állítja be, a stoplifelfogatás az anatómiai sajátosságok szerint 22 mm beállítási „játékot” tesz lehetővé. A sarokcsésze ugyancsak rendkívül stabil szerkezetet alkot, így fokozva a lábmunka tökéletes átvitelét, emellett a tervezők arra is figyeltek, hogy a sarokkal érintkező bélés se engedje a láb cipőn belüli elmozdulását.
Ha már a személyre szabásnál tartunk, nem lehet szó nélkül hagyni a belső talpszerkezet hőre idomuló „Custom Fit” tulajdonságát, amely tökéletes talpilleszkedést tesz lehetővé. Ezt egészíti ki az ugyancsak személyre szabható talpbetét-választás lehetősége. Az R321-nél nagyobb kényelmet egyetlen kerékpáros lábbeli sem biztosít: számos versenyző és amatőr kerékpáros alátámasztja, hogy ez a cipőmodell úgy illeszkedik a lábhoz, mintha egyedileg számára készítették volna.
A limitált sorozat színvilága valóban különleges esztétikai élményt nyújt, erről a mellékelt képek tanúskodnak. A cipő felsőrészén alkalmazott új fejlesztésű Teijin Avail 100 Ultra-fine szövet nyúlásmentes és tökéletesen leköveti a lábfej vonalát, ráadásul könnyebb és aerodinamikusabb, mint a korábban alkalmazott, kétségtelenül ugyancsak rendkívül fejlett technikai alapanyag. Az R321B által keltett légellenállási mutatók valamelyest mérsékeltebbek, habár az R321 ezen a téren is etalonnak számított. Egyelőre az R321B a „Hét műtárgya”, nemsokára viszont a legjobb kerékpár-kereskedésben élőben is megcsodálható lesz.
További info nemsokára a SHIMANO EUROPE WEBSITE-on, az R321 modell jelenleg fekete és fehér színben érhető el, tömege 489 gramm/pár. Magyar nyelvű info a hazai forgalmazó honlapján.
A Mavic az MTB majd’ minden szakágához készít specifikus cipőmodellt, maximálisan figyelembe véve a felhasználás igényeit. A terepbicajozás „műfajaiban” valóban eltérő szerepet kap a lábbeli: a XC-versenyek során a kerékpáros talán le sem teszi a lábát, és maximális hajtáshatékonyságot kíván, az enduro stílusú montizás során bármi megtörténhet, ellenálló, a lábat védő, gyaloglásra is alkalmas kerékpáros lábbeli az ideális viselet.
A Mavic 2015-ös MTB cipőkínálatának második felvonásában ismét egy markáns kontrasztot mutatunk be a sokszínűségben: a francia gyártó egyik legújabb modellje, a Crossmax kerül terítékre, amely speciálisan az enduro stílus és versenysport igényei szerint készül, illetve a paletta középső szegmensében szereplő, rendkívül fejlett technikai megoldásokat felvonultató, mindemellett elérhető áron kínált, XC-versenyekre kihegyezett Rush a másik szereplő. Ez utóbbi véleményünk szerint a Mavic legjobb ár/érték arányt felmutató montis cipője: el sem tudjuk képzelni, hogy a maximalista szemléleten, illetve a sznobságon kívül miért választana egy amatőr XC-s ennél drágább cipőt – akár más gyártók választékából, akár a „sárga palettáról”!
Kezdjük a keményebb műfajjal, ahol az utóbbi években a Mavic gőzerővel fejleszti az enduro vonalat: nem véletlen, hisz az MTB-n belül kétségtelenül ma ez a legdinamikusabb növekvést mutató szakág újdonság. A Mavic Crossmax Enduro cipő speciálisan a szakág igényei szerint készül, kompromisszummentes csúcsmodell. A tervezők munkáját leginkább úgy lehet elképzelni, hogy elővették az előző bemutatóban szerepelt Fury XC versenymodellt, illetve a rendkívül sikeres Alpine XL freeride cipőt, majd a kettő technikai megoldásaiból gyúrtak egy tökéletes enduro modellt. A Mavic palettát legjobban fémjelző két cipő így egy „hármas fogattá” bővült, ahol az XC-től a freeride-ig minden műfaj megtalálja a maga csúcsmodelljét.
Mi kell a tökéletes enduro cipőhöz? Néha a sziklákon is át kell jutni, így nem árt, ha tapadós talpmintázatot kap, továbbá rendkívül strapabíró külsőre van szükség, bombabiztos és tartós anyagból, erős rögzítőrendszerrel. Mivel a menettempó változó, a hegyek közt perzselő a napsütés, a kiváló védelmet megfelelő szellőzéssel kell kiegészíteni. Végezetül az sem árt, ha az enduro cipő nem képez „tőkesúlyt”, lévén felfele is hajtani kell – nem bízhatunk mindent a gravitációra. Nem utolsósorban az sem árt, ha profi bringások közreműködésével fejlesztik az enduro csúcsmodellt, így a Mavic Pro csapatból Jerome Clementz és Fabien Barel is bekerült a mérnöki gárdába.
A terepspecifikus, kalandtúrákra alkalmas talptechnológia a Mavic-nál adott, lévén a montis cipőket már nem az Adidas egykori mérnökei tervezik, hanem a terepcipővonalon még nagyobb névnek számító Salomon, amely ugyancsak a „nagy márkacsalád” részét képezi. A technológia neve Contragrip és az Energy Grip Trail talpszerkezettel együtt rendkívül hatékony fegyver a tapadás biztosítása és a hajtás hatékonysága érdekében. Az Ergo Ratchet plusz egy további (borított) fűzős rögzítés a lábat mind gyalogláskor, mind hajtás közben stabilan tartja, így az erőt egyenesen a pedál felé irányítva. A Fury esetébe is bevált Ergo 3D Tongue cipőnyelv és a az Ergo Fit Ortholite belső kialakítás a lábfej kényelméért és biztos rögzítéséért felel. A 3D „lélegző” nevű, rendkívül fejlett technikai alapanyagból készült felsőrész biztosítja a megfelelő szellőzést a zárt kialakítás és a boka védelme mellett. A belső tér is nagyobb a gyaloglás megkönnyítése érdekében, de ez a felsorolt technológiáknak köszönhetően nem megy a stabilitás rovására. A bokarész neoprén bélése mellett a cipőorr és a sarok és hatékony védelmet kap.
Mindent összevetve a Crossmax egy maximalista szemlélettel tervezet enduro cipő a legdurvább terepekre és a leghosszabb versenyekre, a profi bringások segítségével fejlesztetve a legtökéletesebb erőátvitel, illetve a legcélszerűbb kialakítás érdekében.
Jellemzők:
Energy Grip Trail talpszerkezet
Contragrip járófelület a kiváló tapadás érdekében
Ergo Fit Ortholite belső kialakítás
3D felsőrész a tökéletes szellőzésért, illeszkedésért és kényelemért
Ergo 3D Tongue cipőnyelv a lábfej kényelméért és biztos rögzítéséért
megnövelt belső térfogat
neoprénnel bélelt bokavédelem
hatékony cipőorr és sarokvédelem
ikonikus sárga/fekete színben kapható, de létezik sima fekete változata is
Ajánlott fogyasztói ára 51.990 Ft.
[divider scroll_text=”Mavic Rush”]
A Mavic Rush esetében ugyancsak egy genetikai klónozásnak lehetünk szemtanúi: a Mavic fejlesztők kezükbe vették a Fury csúcsmodellt, majd megkérdezték maguktól, miképpen lehetne a teljesítmény 90%-át megtartani töredék gyártási költség mellett. Megszületett tehát az ideális cipő az igényes amatőr MTB versenyzők számára.
XC versenyzésnél fontos egy cipő súlya, ebből a szempontból a Mavic-ok a legjobbak közé tartoznak, a Rush pedig országúti cipőket megszégyenítő 375 grammos tömegével az első igényt helyből kipipálja. Az erőátvitel ugyancsak minden XC-s kívánságlistáján szerepel, az Energy Grip talp az Ergo Ratchet rögzítéssel a lábat stabilan tartja, illetve az erőt egyenesen a pedál felé irányítja. A Contragrip talpminta pedig a merev szerkezet biztosítása mellett megfelelő tapadást biztosít gyaloglás esetén. A kényelem sem éppen elhanyagolandó, lévén a teljesítményt is meghatározza a közérzet: az Ergo Fit 2D belső kialakítás, illetve a kétkomponensű, fejlett technológiát alkalmazó talpbetét ennek szolgálatába áll. Az Ergo Comfort+ cipőnyelv a lábfej kényelméért és biztos rögzítéséért felel, így téve teljessé a tömeg-teljesítmény-kényelem „triumvirátust”.
Összegzésképpen a Rush hajtás közben nagyon kényelmes a cipő, akár egész nap, az amatőr XC versenyekre pedig az egyik legjobb cipőmegoldást, ahol a maximális hajtáshatékonyságot alacsny tömeggel sikerült ötvözni, emellett kényelem és az ergonómia sem szenved csorbát!
Jellemzők:
könnyű konstrukció
optimális energiaátadás
Energy Grip Terra talpszerkezet
Contagrip® a lehető legjobb talptapadás és tartósság érdekében
Ergo Ratchet rögzítőrendszer a stabilitásért és hatékonyságért
Ergo Comfort+ cipőnyelv a lábfej kényelméért és biztos rögzítésért
Ergo Fit 2D belső kialakítás a lábfej kényelméért és biztos rögzítéséért
kétkomponensű, fejlett technológiát alkalmazó talpbetét
A hagyományos kerék-, illetve a később beindított alkatrészgyártás mellett a franciák az ezredfordulón partneri szerződést kötöttek a német Adidas óriáscéggel. 2008-ra a Mavic ismertsége oly mértékben megnövekedett, hogy a közös tulajdonos – a Salomon csoport – immár Mavic néven forgalmazza az Adidas kerékpáros ruházati kollekcióját, így a cipőket is. Tehát a Mavic valójában a rendkívül jól csengő Salomon és a világon mindenki által ismert „háromcsíkos” márka fejlesztőgárdáját is maga mögött tudhatja, amely kétségtelenül a legnagyobb „agytrösztté” avatja a kerékpáriparban.
A szemvédelem kérdéskörét kíséreljük meg körbe járni az alábbi írásban négy eltérő kialakítású Casco sportszemüveg tükrében, tanácsot adva a megfelelő keret- és lencsetípus kiválasztáshoz. A fejvédőkhöz hasonlóan ismét döntő szerepet játszik a fejforma, így a szemvédelem kérdése sem pusztán az esztétika vagy a divat kérdése. A teszt tapasztalatai azt mutatják, hogy a kerékpározás „válfaja”, illetve hozzáállásunk is meghatározza mind a kerettípus-, mind a lencseválasztást.
Történt-e már veled olyan, hogy csoportos edzés során az előtted haladó kereke egy üvegdarabot csapott a szemüveglencsének? Velem igen, és rossz belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem viselek „szemcsit”. Továbbá bögöly is landolt már a lencsén kimozdítva a keretből. Hasonlóképpen nem tesz jót a szemnek, amikor montizás közben arcunkba sárral kevert trágyalé fröccsen, és még sorolhatnám, hogy miért nem nem jó ötlet szemüveg nélkül nyeregbe pattanni.
Sportos, dinamikus, teljes védelmet nyújt és torzításmentes… de mégsem hibátlan az SX-30!
Az idők során a szemüveglencsén kopások lesznek – ezek egy része óhatatlan karcolódás – de jól kivehető becsapódott „tárgyak” okozta sérülések nyoma is. És nem csak a fizikai sérülések elkerülésére jó egy sportszemüveg: véd a káros UV-sugárzástól, amely minden hosszabb időtartamú kültéri tevékenység során fellép, illetve óv a huzattól, a hideg levegő okozta szemgyulladástól, és még folytathatnám a sort. Olvastam statisztikai adatokat a sportolás során elszenvedett szemsérülésekről: az USA-ban évente több, mint 100 000 ilyet jegyeznek fel, és 90%-ban elkerülhetők lennének szemüveghasználattal. A kerékpározás ráadásul pont az a sport, amelynél nem ütközik akadályba a szemvédelem alkalmazása – ellentétben mondjuk a küzdősportokkal (box, birkózás vagy judo).
Az SX-20 kapja a voksom, de ezt a kérdést mindenki maga döntse el – éppen úgy, mint a nyereg esetében!
Bő negyed évszázada vagyok lelkes kerékpáros, az utóbbi 15-ben a Bikemag égisze alatt gyakorlom a sportot, ez idő alatt az átlag bicajosnál több sportszemüveget volt szerencsém kipróbálni. A legtöbb valamilyen tulajdonsága miatt nem nőtt szívemhez. A fejforma, az egyén adottságai (periférialátás, esetleg torzításkompenzáló képesség), illetve a szokásai is jelentős szerepet játszanak a szemvédelem biztosításához, lehetetlen mindenki számára egyaránt tökéletes „szemcsit” készíteni. Még az adott kerékpáros minden igényének sem egyszerű megfelelni!
Mindebből az következik, hogy a sportszemüveget legalább olyan figyelmesen kell kiválasztani, mint mondjuk a nyerget, a lábbelit, a kerékpáros nadrágot vagy a sisakot. Ha egy mód van rá, a választást ne a divat határozza meg, vagy hogy mi mutat jól kerékpáros példaképünkön. Viselve jön rá a kerékpáros a hiányosságokra, és erényekre, hasonlóan mint mondjuk a nyereg esetében. A jelen minitesztben a Casco összes 2015-ben forgalomban lévő szemüvegmodelljeit próbálhattam ki, mind eltérő kialakítást kapott, és ez meggyőződésem szerint mindenképpen üdvözlendő. Minél több a változó, annál nagyobb az esélye, hogy megtaláljuk az „igazit”!
Az SX-20 nem véletlenül kapott megannyi elismerist a nemzetközi szaksajtóban!
Mik is pontosan az említett változók? A sort kezdhetjük a lencsével, annak méretével, szűrésfaktorával, a bevonat által nyújtott optikai tulajdonságokkal (fotokromatikus, polarizált, párásodásmentes, színárnyalat, stb.), a keret „geometriájával (méret, rugalmasság, illetve hova esnek az érintkezési pontok), a bőrrel érintkező pontok kialakításával (nyomás erőssége, érintkezési pont mérete/szöge, tapadás, lágyság)… tehát megannyi variáció a számtalan fejformához és igényhez.
Borítékolható volt, hogy a most bemutatott négy Casco sportszemüveg nem mind és nem egyforma mértékben lesz számomra megfelelő – ugyebár ez főleg egyénfüggő. A cikkben tehát kevésbé egy szubjektív értékelést adnék közre, hanem megpróbálom leírni, milyen tapasztalatok gyűltek össze a tesztelt modellekkel kapcsolatban, azaz melyik milyen „személyiség”. Szerintem majd’ minden tekintetben a Casco SX-21 képviseli az arany középutat, tehát ezzel kezdeném a sort.
SX-21
Természetesen a dizájn sem teljesen mindegy a Casco számára, de a divatos megjelenés nem mehet sem az optikai tulajdonságok, sem a kényelem vagy a szemvédelem rovására. Az SX 21 modell divatos, szélesebb profilú kerettel rendelkezik, így merevebb, kevésbé „idomul” az arcformához, mint a „vékonyszárasok”. Szárai egyébként a fülnél is majdnem egyenesek, nem görbülnek mögé, amely a merev szerkezet miatt különösen előnyös, a gyors le- és felvételt, illetve fejvédővel való használatot megkönnyítve. Az orrnyeregnél és a fülnél pont megfelelő tapadást és kényelmet biztosító gumírozást találunk.
A lencse tekintetében két szett jár az SX-21-hez: egy 6-os skálán 3-as besorolású, meleg tónusú párásodásmentes bevonattal rendelkező, illetve egy 1-es szűrőfaktorral, de egyébként hasonló paraméterekkel. A Tronic lencsekialakításnak köszönhetően fél méternél távolabbra tekintve az egész látómező 100% torzításmentes, térképet olvasva enyhe aberrációt tapasztaltam. A periférialátás az átlagosnál jobb, lévén a közepes méretű lencsének csak felső kerete van. A szemvédelem is határozottan jó köszönhetően az ívelt formának, továbbá a szellőzésre sem lehetett panasz.
A lencsecsere a merev keret miatt kissé nehézkes, de begyakorolható. A sötétebb lencse még változó, felhős időjárásban is megfelelő, a világos alig szűri a fényt, ami este vagy borús időben jön jól. A meleg tónus a zöld árnyalatoknak mindenképpen kedvez: azaz erdőben világosabbnak hat, jól kiemelve a kontrasztot. Montizáshoz én mindenképpen ezt a Casco modellt ajánlanám.
SX-20
Az egyik első Casco „szemcsimodell” a sikeres és népszerű SX-20 elsőként alkalmazta a levédett Tronic lencsekialakítást, amely 100% torzításmentes és emellett széles periférialátást biztosít. A keret íve kiválóan védi a szemet a portól és rovaroktól, a legmagasabb szintű TR90 kompozit-alapanyagból készül. Vékony szárai csodálatosan illeszkednek a fejformához, a fül mögött hajlított, amely megakadályozza a rugalmasság miatti „nyeklik-nyaklik érzést”.
Az 1-es szűrőfaktorral rendelkező lencse valódi jolly-joker!
A lencse az SX 20 modell esetében ugyancsak párásodásmentes, 100% UV-A, B és C szűrést garantál, illetve polarizált, de választható fotokromatikussal is. A csere rendkívül egyszerű, ebben a tekintetben a Casco „ősmodell” verhetetlen. A polarizált lencse napsütésben kiemeli a kontrasztokat, de a világosabb – a foncsor külső ellenére – hűvösebb árnyalatú, így az erdőben minden sötétebbnek hat. A 3-as szűrőfaktorút éppen ezért nem ajánlanám ilyen környezetbe, még napsütéses időben sem. Az 1-es viszont majd minden helyzetben megállta helyét, egyik legjobban eltalált lencse, amivel valaha dolgom volt.
Nem mellesleg a német World of MTB magazin a Casco SX-20 modellt ítélte legjobb polarizált szemüvegnek a tesztelt modellek közül, külön kiemelte az alacsony tömeget, a kidolgozás minőségét, illetve a kényelmes illeszkedést. Kerékpározáshoz ideális a lencsék íve, kiváló védelmet nyújt. A különböző fényszűrésű lencsének köszönhetően az ár/érték arány is nagyon jónak ítélték. A Mountain Bike magazin tesztjén 10/10 minősítést kapott, az Aktive Training magazin pedig „Best Buy” minősítéssel díjazta.
SX-30
A SX-30 a lehető legnagyobb felületen és a legszorosabban öleli körül a szemtájékot, amely a divatos megjelenés mellett fokozott védelmet és páratlan periférialátást biztosít. Ennek fő hátránya a korlátozottabb szellőzés, amely országúti használat mellett kevésbé jön elő, hisz a tempó miatt a menetszél jótékony hatását élvezzük. A másik gondom vele, hogy hajlékony szárú, ámbár a fül mögé nem hajlik be, ami még a megfelelően tapadó orr- és fültámaszok mellett sem biztosított tökéletes stabilitást. A maximális védelemnek és periférialátásnak ebben az esetben ára van: mindenki döntse el, hogy számára mik a prioritások.
Az SX-30 lencséjével kapcsolatban ugyanaz mondható el, mint a 20-asnál: nálam a polarizált változat járt, amely „képeslapkék” egeket festett kissé hideg tónussal, tehát inkább a pusztaságba való, mint erdőbe. Országúti használatra alkalmasabb az SX-30 mind a lencsetípus, mind a többlet védelem, a csodálatos torzításmentes periféria, illetve az ott tapasztalható csekélyebb rázkódás miatt.
SX-61
Végezetül az új SX-61-es modellt én már inkább utcai sportszemüvegnek tekintem: bár kellő védelmet nyújt, kerete az egész lencsén körbefut, tehát ne várjunk tőle olyan szintű periférialátást, mint az előző három bicajspecifikus modelltől. Szerencsére a lencse elég nagy a keret pedig vékony, így a hátratekintés lehetősége biztosított. Még egy észrevétel: a 61-es szellőzése nem olyan kiforrott, mint a többi modell esetében, többé-kevésbé a 30-as modell szintjén van.
Az SX-61 kerete relatíve merev, és a fülnél be is hajlik, a stabilitással tehát semmi gond nem merült fel, számomra a kényeleme is elsőrangú volt. Többféle lencseváltozattal elérhető, például a hiper-szuper, két másodperc alatt szűrésfaktort váltó Vautron fotokromatikus modellváltozat is szerepel a kínálatban. Na és a színválaszték! A keret színe a Casco sisakok és a MyStyle pántokhoz optimalizálható, így elérhető limezöld vagy élénk piros színben is.
Minden Casco sportszemüveghez két év garanciát kapunk: ezek valóban tartós darabok, minőségi alapanyagból, kiváló lencsetechnológiával, figyelve az apró részletekre is. Amit még nagyra értékelek, hogy a megannyi keretszín és lencsevariáció mellett a nálam járt négy modell kialakítását tekintve is „színes”: tehát volt közte olyan, amelyik minden igényemet kielégítette.
Ajánlott fogyasztói árak:
SX-20 polarizált lencsével + 2 különböző fényszűrésű lencse: 17.900 Ft
SX-20 fotokromatikus lencsével + 1 eltérő fényszűrésű lencse: 26.900 Ft
SX-21 polarizált lencsével + 1 különböző fényszűrésű lencse: 17.900 Ft
SX-30 polarizált lencsével + 1 különböző fényszűrésű lencse: 17.900 Ft
SX-61 BiColor polarizált lencsével: 14.900 Ft
SX-61 Vautron fotokromatikus lencsével: 32.900 Ft
Keresd a Casco sportszemüvegeket a jobb kereskedésben!
Június második vasárnapján 24. alkalommal kerül megrendezésre a Tour de Gyömrő, bárki számára könnyen teljesíthető pályán, különböző távokon, ahol az igazolt versenyzőktől az ovisokig bárki megtalálja a számára megfelelő kihívást, akár családostul is.
A 80 kilométeres pálya is csak lankás emelkedőket tartalmaz, ezért bárki számára könnyen teljesíthető, a Gyömrő – Péteri – Monor – Gomba – Bénye – Káva – Pánd –Tápióbicske – Tápiószentmárton – Tápióbicske – Pánd – Káva – Bénye -Gomba– Monor – Péteri – Gyömrő útvonalon. A rövid táv 30 kilométeres, az itiner: Gyömrő – Péteri – Monor – Gomba – Monor – Péteri – Gyömrő.
Választhatóak azonban rövidebb távok is, a Tour de Gyömrő keretein belül a 20 kilométeres és rövidebb versenyeken bárki indulhat, kivéve licences versenyzőket. Családi és ovis futamok is lebonyolításra kerülnek.
A versenyeken komoly díjazás lesz, fődíjként 100 000 Ft-os Pátria Takarékszövetkezet bankkártyák, de ezen kívül rengeteg értékes nyeremény is kisorsolásra kerül, információk bővebben a letölthető versenykiírásokban.
Polony István, Brian Cookson UCI elnökkel egyeztet
Polony István MKSZ-elnök nevéhez fűződik az, ami sokak szerint az egyetlen lehetősége a magyar kerékpársportnak: a többszövetséges struktúra felszámolása és ezzel egyidejűleg egy új, átlátható szervezet kiépítése, ami sikeres hosszú távú tervek alapjául szolgálhat. Az alábbi interjúban a legfontosabb változásokról beszélgettünk.
A május 29-ei közgyűlésen módosított alapszabály és az immár egyetlen kerékpáros szövetség, az MKSZ új elnökségének célkitűzései mindenki számára elérhetők, így most nem ezeken a pontokon mennénk végig, hanem azokon az aktuális kérdéseken, melyek a klubokat, versenyzőket és a sportág iránt érdeklődőket leginkább érdekelhetik.
Takács Tamás: Melyek lesznek a legfontosabb változások az egyszövetségi rendszerre való átállás során, ami a szakági szövetségek eltűnésével még továbbra is létező szakágakat és ezen belül a klubokat érintik?
Polony István
Polony István: Kezdjük azzal, hogy az egyesületek közvetlenül bele fognak szólni abba, hogy azokban a szakágakban ahol ők érdekeltek, ki képviselje az ő ügyes-bajos dolgaikat. Részt tud venni ezeknek a szakágaknak a működésében, sokkal átláthatóbb lesz, hogy mi történik, hogyan születnek döntések és milyen irányban halad adott szakág. Most például a szakágvezetők választása megy online, amihez egy internetes szavazási rendszert indítottunk el. Az összes olyan klub, amely az adott szakágban érintett, meghívót kapott egy anonim szavazófelületre, ahol hozzá tud szólni ahhoz, dönthet arról, hogy ki legyen a szakágvezető.
Szintén fontos felület lesz a bringasport.hu, ahol azt szeretném, hogy minden egyes szakágnak egy saját kis fóruma vagy kommunikációs felülete alakuljon ki, ahonnan az adott szakágra vonatkozó eseményeket, történéseket, döntéseket bármikor elérheti. Az, hogy a szakágvezető a kommunikációt megtámogatja esetleg egy olyan fórum felülettel, ahol egy adott témában bejelentkezve lehet folyamatosan vitázni, észrevételeket tenni, az majd ki fog derülni, tudom, hogy van aki tervez ilyet, hogy nyílttá tegye az ilyenfajta kommunikációt. Ez ki fog alakulni.
A másik nagy változás szerintem a szakágak számára az lesz, hogy egy másfajta szövetségi viselkedést fognak látni. Egy sokkal aktívabb, sokkal inkább irányt mutató szövetségi működést, ahol vannak konkrét elképzelések, célok, irányok. Ezeknek a céloknak az eléréséről folyamatosan beszámolókat fognak kapni, látni fogják, hogy azon az úton, ahol elindultunk, hol tartunk éppen, hol vannak sikereink, kudarcaink.
A harmadik fontos változás: a szakágak azt fogják látni, hogy a szövetség sokkal inkább az ő munkájukat támogató, sőt, mindezt szolgáltatásokkal támogató szövetség lesz. A klubok részéről rengeteg kritika érkezett azzal kapcsolatban, hogy „több a gond a pénzzel, mint az előnye, idead nekem a szövetség 500 ezer Forintot műhelytámogatás keretében, de ennek a műhelytámogatásnak az adminisztrációja, elszámolása napok-hetek utánajárást igényel”. Kis klubokról beszélünk, ahol nincsenek erre felkészülve, nincs külön könyvelő, nincs külön pénzügyi vezető, mert a költségvetésébe nem fér bele, és hirtelen megjelenik valahonnan pénz, aminek nyilván örülni lehet, de a pénzzel együtt megjelenik egy feladat is, amit el kell látni és ez bénítóan hat. Mi azt tervezzük, hogy olyan szolgáltatásokat fogunk szövetségi szinten megversenyeztetni, majd rendelkezésére bocsátani a kluboknak, amelyeknél a szolgáltatás igénybe vevője – kifizetője – a szövetség, de a kedvezményezettje a klub.
Mondok egy példát, hogy könnyebb legyen elképzelni: Egy klubnak vannak utánpótlás versenyzői és azokat az utánpótlás versenyzőket szeretné elvinni egy versenyre. A korábbi rendszerben kapott egy műhelytámogatást, amiből az utánpótlás versenyzőinek a nevezési díjait, vagy a versenyre lejutás üzemanyagköltségeit iszonyatos adminisztráción keresztül elszámolta és tépte a haját, hogy több a gond a pénzzel, mint az előny. Ehhez képest én azt szeretném, hogy olyan rendszereket alakítsunk ki, ahol a szövetség a versenyszervezővel áll kapcsolatban, és azt mondja például, hogy minden MKSZ-tagegyesületbe tartozó licences utánpótlás versenyző a meghirdetett nevezési díj 10%-át fizeti csak, 90%-át a szövetség állja. Innentől a klub effektív megkapja a nevezési díj 90%-át, de nem kell vele elszámolnia. Az 5000 Ft helyett versenyzőnként fizet 500 Ft-ot, a maradék 90% a versenyrendezőnél jelenik meg, mint szövetségi támogatás, amit a szövetség és a versenyrendező pénzügyi keretei közé lehet szorítani, ugyanakkor a klub élvezi az előnyeit.
Másik példa: Azt mondjuk egy versenyrendezőnek, ha ő kiemelt versenyt rendez – amely fontos a szövetség céljainak az eléréséhez –, akkor bizonyos versenyrendezői feladatokat le tud hívni a „szövetségi menüből”. Tehát azt tudja mondani, hogy időmérést az XY Kft.-től vagy Kukutyin Bt.-től fogják kérni, de az időmérést nem ő fizeti, hanem a szövetség központilag, csomagban. Van mondjuk három időmérő cég, akikkel az egész évre szerződést kötünk. Nekik is jobb, mert a teljes szezonra tudnak tervezni, nekünk is jobb, mert jobb árat kapunk, egyvalakivel kell számlázni, és a versenyrendezőnek is jobb, mert egy fontos tételt átveszünk tőlük. De ugyanígy lehet ezt majd kérni a motoros biztosításra, a mentőbiztosításra, a bírókra. Ezeket majd a szövetség állja, és ezzel támogatja a versenyrendezőt. A versenyrendező nem ad ki pénzt és nincs elszámolás mögötte, de mindenki jól jár, alacsonyabb díjakon tudunk szerződni. Ugyanez érvényes a médiára. Az az elképzelésem, hogy mi média-keretszerződéseket kössünk, akár kerékpáros médiumokkal, akár országos, elektronikus és egyéb médiumokkal, és azt mondjuk nekik, hogy mi vesszük tőletek helyet, beszámolót, fényképet, videó-szolgáltatást, tartalom-gyártást, és ezt nyújtjuk a rendezvényszervezőnek. Garantáljuk, hogy az adott felületeken megjelenik, hogy az jó minőségű lesz, egységes arculattal, és szélesedik a kerékpársportnak az ismeretsége.
Takács Tamás: Említettél „kiemelt versenyt”. Itt álljunk meg egy szóra, mert ez feltételez egy minősítési rendszert, és ha létrejön ilyen, az nyilván nem csak versenyrendezőkre, hanem versenyzőkre, klubokra is vonatkozhat?
Polony István: Minősítési rendszert szeretnénk mind a versenyek, mind a klubok tekintetében, ahol attól függően, hogy az adott minősítési rendszerbben egy klub vagy versenyző hol tart, egyre nagyobb és nagyobb előnyöket tud kapni a szövetségtől.
Takács Tamás: Ez azt is jelentheti, hogy olyan klubok, ahol élversenyzőket nevelnek ki és versenyeztetnek, UCI-ranglista-, olimpiai kvalifikációs pontokat gyűjtenek stb. előnybe kerülhetnek döntéshozáskor azokkal szemben, ahol mondjuk egy baráti társaság licencet vált ki három hobbibringásnak? Mert a tagság jelenlegi összetételével kapcsolatban szerintem probléma, hogy rengeteg „inaktív” kis klub dönthet mondjuk UCI-bejegyzésű kvótafutó csapatok versenyzőinek sorsáról…
Polony István: Jelenleg az alapszabály a disztingválást lehetővé teszi. Az alapszabály szinten szakághoz tartozó, illetve szakághoz nem tartozó klubot különböztetünk meg. Tehát lehet úgy valaki az MKSZ tagja, hogy nem tartozik szakághoz, de csak maximum egy évig, azt követően két dolog történhet: ha nem indult versenyrendszerben kiesik az MKSZ-ből, ha elindult versenyrendszerben, akkor annak a versenyrendszernek a szakágához tartozik, ahol elindult. Szervezeti működési szabályzat szinten azonban – és ezt az elkövetkezendő hat hónapban szeretnénk kidolgozni –, a szakágak felállíthatnak a saját működésükre vonatkozóan ennél szigorúbb szabályokat és a kiemelt klubokat helyzetbe hozó szavazási és működési mechanizmusokat, hogy azok döntsenek a sorsukról, akik valóban letesznek eredményeket az asztalra az élsportban, vagy az utánpótlás nevelésben, vagy bárhol. Erre vonatkozóan nincs megkötés, erről a klubok közössége, a szakág szavazhat majd.
Polony István, Brian Cookson UCI elnökkel egyeztet
Takács Tamás: Fontos versenyek vannak bejegyezve a naptárban júniusban illetve júliusban, de megszűnnek a szakági szövetségek, melyek a nemzeti bajnokságok és egyéb események lebonyolításában kulcsszerepet töltöttek be. Számíthatunk-e változásokra ezen a téren?
Polony István: A három megszűnő szakági szövetség közül kettőnél ez nem probléma, mert teljes mértékű az együttműködés a korábbi szakági vezetés és az MKSZ között, a BMX-nél és a mountain bike-nál a kontinuitás biztosított lesz. Az országútnál kevésbé mondható el ugyanez, de nekem és az elnökségnek is az a célja, hogy a 2015-ös év folyamatosan, törés nélkül lebonyolításra kerüljön, legyen bajnokságunk június végén, és lehetőleg azok az UCI-versenyek is megrendezésre kerüljenek, melyek tervben vannak és a korábbi szakági szövetség nevéhez fűződnek. Jelenleg konkrétan a Central European Tour (CET) harmadik napja (Budapest GP) kérdéses és a tiszagyendai egynapos, de jó lenne találni lehetőséget, hogy ezek is megrendezésre kerüljenek. Az UCI 2.2-es Tour de Hongrie úgy gondolom sínen van. A nyitott kérdésekre nagyjából ezen a héten választ kell adni, én folyamatosan tárgyalok a versenyek megrendezésében érintettekkel. Remélem, hamarosan nyugvópontra kerül, hogyan fogunk haladni előre. Szándékom szerint az események lebonyolítása a cél, és a szövetség támogatná és a pénzügyi forrásokat is biztosítaná ezekre.
Takács Tamás: Kontinuitás szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az olimpiai kvótafutás a különböző szakágakban. Hogy állunk ebből a szempontból?
Polony István: Itt is azt az elvet követném, hogy az olimpiai számoknak vannak a korábbi többszövetségi rendszerből velünk maradt szövetségi kapitányai, a kvalifikációs programért felelő szakmai vezetők. Az ő helyzetelemzésüket fogja kérni az elnökség arra vonatkozólag, hogy az adott szám tekintetében hol állunk, milyen esélyeink vannak és milyen stratégiát javasolnak. Ez alapján fogjuk eldönteni, hogy a forrásokat és a kifizetéseket hogyan allokáljuk. Ha bárhol reális esélyünk van arra, hogy kvalifikáljunk, akkor a szövetség be fog állni mögé, és mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a kvalifikációt elérjük. De ha azt látjuk, hogy a kijutás esélye elúszott, akkor nyíltan meghozzuk azt a döntést, hogy nem fogunk olyan kvalifikációs erőfeszítésekre forrásokat allokálni, ahol azt gondoljuk, hogy kidobott, nem hatékonyan elköltött pénzről beszélnénk. Inkább csoportosítjuk ezeket a forrásokat kommunikációra, vagy utánpótlás nevelés támogatására. Pragmatikusan, az esélyeinket felmérve fogjuk eldönteni, hogy minden olyan számban, ahol reális esély van, hogy ott legyünk Rióban, legyünk ott Rióban!
Takács Tamás: Ősszel, amikor elnöknek választottak, arról beszéltél, hogy nem Rióban gondolkozol elsősorban, hanem egy távlati koncepcióban. Most is beszélgettünk róla a felvétel előtt, hogy a kerékpáros társadalmat a lehetséges szakágvezetők névsora izgatja, pedig hosszú távon ennek nincs akkora jelentősége, mint amekkorát sokan tulajdonítanak neki. Melyek tehát azok a sarokpontok, amik a hosszú távú tervezés szempontjából a legfontosabbak a szövetség működésében?
Polony István: A hosszú távú tervezésnél – kiindulva abból, hogy állunk most és milyen eredményeink és képességeink vannak – nem szabad 10 évnél rövidebbre tervezni. Ez a reális pálya. Persze lehet ez idő alatt is – a jó úton haladva, következetesen elvégezve a munkát – időközi eredményeket elérni, de azt gondolom, nekünk egy olyan 10 éves programot kell felépítenünk, amely a 2024-es olimpia tájékán csúcsosodik ki. Minden onnan indul, hogy a kerékpársportnak a társadalmi ismertsége, imidzse, megítélése jóval magasabbra kerüljön! A kerékpározás Magyarországon nagyon széles tömegeket mozgat, de ez a „munkába kerékpárral járok”-, „a gyereket kiviszem a gátra biciklizni”-, az „I bike Budapest” kerékpározás, tehát közlekedési eszköz/lifestyle típusú kerékpár használat. Ez egy nagyon jó alap, nagyon jó bázis, mert mégis csak van ismertsége a bringázásnak, fogékonyak lehetnek a hétköznapi emberek a versenysportra, de ha most Magyarországon 10 embert megkérdeznénk, hogy ki nyerte a Giro d’Italia-t néhány napja, nagyon csodálkoznék, ha egy embernél több ezt meg tudná mondani. A nemzetközi sztárok megismertetése is kulcsfontosságú – a Forma 1-ben mindenki tudja, kik a sztárok – a kerékpározásnak is megvannak a legismertebb nevei, akiknek a teljesítményét, az életét, a belerakott iszonyatos erőfeszítéseket, a mögöttük álló csapatokat, az egész közeget, amiben egy ilyen verseny zajlik, azt be kell mutatni, közel kell hozni az emberekhez. Azt gondolom, ennek egy kis lépése lesz a Tour de Hongrie elindítása, ami ilyen szempontból Magyarországon mindenképpen fontos lépés lesz.
Tömegbázisra építve, ismertségre építve a sportág elfogadottságának megteremtése a cél, majd az, hogy a családokon belül releváns alternatívaként jelenjen meg a kerékpársport, amikor arról döntenek, hogy mit sportoljon a gyerek. Utána pedig ebből kiindulva tudatos utánpótlás nevelési piramist kell felépíteni, ami aztán elkezdi termelni magából azokat a tehetséges fiatalokat, akikből élversenyzők lehetnek. Tehát azt gondolom, hogy hosszú távon az, hogy az elkövetkezendő egy hétben kik lesznek a szakágvezetők, annak a sport kontinuitása szempontjából van fontossága, de az, hogy nekünk nemzetközi szinten jegyzett és eredményeket elérő versenyzőink legyenek, az nem ma dől el, nem holnap dől el és nem a következő hat hónapban dől el, hanem egy tudatos, több éves megalapozó munkának lesz majd az eredménye.
Takács Tamás: Felmerül itt a kérdés, hogy egy ilyen hosszú – 10 éves – időtávon kiemelten támogatott sportág maradhat a kerékpározás (közeljövőben letett eredmények nélkül)?
Polony István: Nagyon remélem, hogy igen. Azt tudjuk, hogy 2018-ban van legközelebb választás, 2018-ig a kormány a szándékai szerint életben szeretné tartani a kiemelt sportági támogatási rendszert, erre számítani lehet. Nekünk az a célunk, hogy idén a júliusi kormánybeszámolón „megmentsük” a sportágat, tehát véletlenül se merüljön fel bárkiben is, hogy a kerékpárt esetleg ki lehet tolni a körből. Ehhez fog kelleni egy tiszta, a működésünket átláthatóvá tevő új struktúra, melyet a múlt héten elfogadott a tagság. Ez azt gondolom, hogy rendben van, de ugyancsak szükség lesz egy perspektivikus szakmai tervre, hogy mit akarunk kezdeni ennek a rendszernek a birtokában a kerékpársporttal. Én azt gondolom, jó esélyünk van, hogy bent maradjunk, és ha bent maradunk, onnantól az eredményeink tudnak majd beszélni magukért. Bárkivel, kormányhoz, kormányzathoz közeli döntéshozóval beszélek, azt látom, hogy maga a kerékpársport nagyon pozitív megítélés alá esik, mert nagy tömegek vannak mögötte. A miniszterelnöknek kifejezetten az a célja, hogy egészséges társadalom kialakulásához járuljon hozzá ez a kormány, ezért is vannak azok a kormányzati lépések – a mindennapos testneveléstől kezdve a sporttámogatásokon át az infrastruktúra fejlesztésekig – melyek mind azt szolgálják, hogy Magyarországon minél többen, minél rendszeresebben sportoljanak. Ilyen szempontból a kerékpársportot kihagyni nem szabad!
Takács Tamás: Köszönjük a részletes tájékoztatást!
Ha elég sokat hajtjuk a bicajt, egy napon ott állunk az út szélén defektes kerékkel. Ha felkészülünk előre erre az eshetőségre, akkor egy rövid intermezzo után folytathatjuk az utat. Az út menti defektjavításhoz a kulacstartó alatt alig észrevehetően „lapuló” minipumpa a legpraktikusabb eszköz: eme hű társunk mindenhova elkísér, nincs útba és nem is nagyon nehezíti szerette masinánkat. A Gepida idén háromféle minipumpát kínál az alap árszínttől a nyomásmérővel rendelkező, profi modellig.
Még mielőtt rátérnénk a hazai márka három valóban zsebméretű pumpájának bemutatásához, íme két jó tanács:
érdemes tanulmányozni a defektszerelési útmutatókat
mindig legyen nálunk hordozható kerékpáros pumpa és póttömlő, ha csak szökőévben egyszer kerül elő a zsebből, akkor is megérte hurcolni)!
A Gepida minipumpákat felszerelheted a kerékpárvázra (ez mindhárom modell esetében a mellékelt konzollal történik), beleteheted a nyereg- vagy váztáskába, esetleg hordhatod a mezzsebben is. Az utóbbi esetben vásárláskor próbáld ki, hogy valóban belefér-e a zsebbe, nem lóg ki, a három modell közül a teleszkópos Gepida „prémium” szerintünk elég rövid és könnyű ehhez.
Kezdjük a bemutatást nyomásmérős Gepida prémium modellel, amely a megbízhatóság és kis tömeg érdekében részben ipari műanyag, részben alumínium konstrukció. Mindössze 225 mm hosszú, így a legpraktikusabban a kulacstartó alá rögzítve hordozható. A relatíve nagyobb méret meglepően hatékony működést tesz lehetővé: akár 7 bar nyomás is könnyedén elérhető vele. Fehér színben kapható, amely divatos és harmonizál a legtöbb kerékpárvázzal.
A pumpa használható mind szingó-, mind autószeleppel, az átalakítás mindössze egy egyszerű mozdulatot igényel. A nyomásmérős modell esetében a tervezők számos hasznos megoldást alkalmaztak, amelyek növelik a pumpa megbízhatóságát és funkcionalitását. Ilyen például a gumírozott hatású, jó tapadást biztosító, kihajtható T-markolat, illetve a jól leolvasható, pontos nyomásmérő. A kétféle alapanyag alkalmazása a hosszú élettartamot és a stabil működést szolgálja. A minőségi belső mechanika lehetővé teszi, hogy igen nagy nyomást érjünk el a pumpával, így országúti kerékpárokhoz is ajánlott kiegészítő.
Meglepően „pöttöm” és könnyű, de a teleszkópos mechanikának köszönhetően kellően hatékony…
A teleszkópos működési elvet alkalmazó Gepida minipumpa nagy erénye, hogy valóban „mini”: hossza mindössze 165 mm, tömege pedig jóval 100 gramm alatti. Ennek ellenére a teleszkópos mechanikának köszönhetően gyorsan végzünk a pumpálással, a maximális nyomás pedig itt is a bőségesen elegendő. A szelepcsatlakozás minden szeleptípushoz illik, érdemes még használat beállítani arra, amelyik a kerékpárunkon található. Eme modell ugyancsak prémium minőségi szintet képvisel, ez érződik a működésen, illetve üde megjelenése sem csúfítja szeretett kerékpárunkat!
Alapszolgáltatások, külsőre nem igazán vonzó, de azért megbízható darab…
A harmadik pumpamodell a Gepida kínálatban népszerűségét minden bizonnyal árcédulájának köszönheti: bár ebben az esetben egyáltalán nem járunk rosszul, ha skót szemlélettel állunk a pumpavásárláshoz. Habár nem szépséges fehér színben pompázik, nem nyomásmérős, nincs kihajtható T-markolata vagy „ultrakompakt” kialakítása, a teleszkópos mechanika itt is adott, a hatékony pumpálást pedig a tartós ipari műanyag biztosítja.
Van már bringás programod június harmadik hétvégéjére? Most már igen! A MAPEI Tour de Zalakaros.
Ha sportos, de egyben pihentető kikapcsolódásra vágysz, akkor június 19-21. között Zalakaroson a helyed! A Mapei Tour de Zalakaros kerékpáros hétvége különféle távjai között biztosan megtalálod a megfelelőt, mindez az ország egyik legnépszerűbb üdülővárosában, Zalakaroson.
Melyik lesz a Te távod?
Bianchi Zalakaros maraton – 127 km
Országúti maraton, ahol a teljesítményt korcsoportonként díjazzuk is! Igazi kihívás, melyben három frissítőponton segítünk neked, hogy a legjobb formádat hozd.
7 Vezér teljesítménytúra – 60 km
Egy túra, ahol a chipes időmérésnek köszönhetően a célba érkezés után azonnal tudni fogod, milyen időt mentél. Nem verseny, de tesztelheted a teljesítményed, és jövőre összehasonlíthatod az idei önmagaddal. 14 éven aluliak számára ingyenes!
Karos Spa Kis- Balaton családi túra – 33 km
Családok igényeihez szabott túra a Kis-Balaton körül, olyan tempóban, ami neked kényelmes. Két frissítő pont segít a túra során az energia visszapótlásában. 14 éven aluliak számára ingyenes!
Érdemes nevezni, mert a MAPEI Tour de Zalakaros indulói között a Bikeline Hungary Kft. jóvoltából egy 599.900 Ft értékű, Campagnolo Veloce szettel felszerelt, karbon Bianchi C2C Intenso országúti kerékpárt, valamint a Yanko’s Kerékpárszaküzlet felajánlásával egy 149 990 Ft értékű CTM TRANZ 3.0 MTB kerékpárt sorsolunk ki!
Gyere egész hétvégére!
Habár a fenti távok 21-én, vasárnap rajtolnak, érdemes már szombaton, vagy akár pénteken a városba érkezni, mert a rajtcsomagot már ezeken a napokon is átveheted. Szombat délután egy bemelegítő túra, este pedig tészta party segíti a ráhangolódást, amin minden vasárnapi induló díjmentesen részt vehet.
A folyamatosan bővülő rajtcsomag pedig a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő termálfürdő belépőjén túl egy, a 7 Vezér Kalandparkba szóló ingyenes belépőt is tartalmaz. A Zalakaros szomszéd településén, Garaboncon található 7 Vezér Kalandpark a család bármely tagjának élmény dús kikapcsolódást biztosít. A magyar királyok arcképcsarnoka, a honfoglalás kori jurta sátrak, vagy a sajtüzem és látványkonyha megtekintésén túl lehet itt például gokartozni, íjászkodni, vagy épp lovagolni is.
Találkozzunk tehát június 19-21-én a Mapei Tour de Zalakaroson, és ne feledd, hogy a rajtcsomagban található belépők már ezen a hétvégén is felhasználhatók, ezért érdemes ezt a hétvégét Zalakaroson tölteni. Ehhez a régió legnagyobb családbarát szállodája, a Hotel Karos Spa is remek ajánlatokkal vár.
A Cannondale CAAD modellcsaládja az elmúlt két évtizedben fényes karriert futott be, kiváló profik versenyzők alatt megannyi sikert láttak. A túlméretes hőkezelt alumíniumcsövekből készült kerékpárvázak amerikai úttörője a most bemutatott CAAD8-as modellcsaláddal a magas szintű technológiai megoldásokat meglepően alacsony árszinten teszi elérhetővé az amatőr kerékpárosok számára.
Az alumínium vázanyag az utóbbi 1-2 évben ismét előtérbe került, a világ vezető kerékpárgyártói előszeretett alkalmazzák akár felső kategóriás modelljeik esetében is. Az alumínium anyagmegmunkálás legújabb fejlesztései a megfelelő ötvözetek használatával párosítva rendkívül könnyű, de mégis tartós és kiváló menettulajdonságokkal rendelkező vázgyártását tesz lehetővé. A mai aluvázak már köszönő viszonyban sincsenek a régebbi kényelmetlen, az út minden rezgését továbbító „kínzóeszközökkel”.
A 2014 modellek rendkívül kedvező áron kaphatók
A CAAD8 esetében az amerikai gyártó felső kategóriás vázainál alkalmazott SAVE (Synapse Active Vibration Elimination) hatékonyan csökkenti a kerékpárost ért rezgéseket, a középcsapágy a legmodernebb BB30 szabványt követi, amelyet anno a Cannondale dolgozott ki a kerékpáripar számára. A láncvilla aszimmetrikus kialakítást kap, a csőprofilok pedig a terhelés függvényében több irányba ovalizáltak (Optimized Frame Construction). A legendás hírnévhez méltó módon a CAAD8 váz kidolgozása elsőrangú, mindenhol kétrétegű, lesimított varratokat kapunk.
A CAAD 8 geometriája a megcélzott felhasználói réteg igényeit követve kényelmesebb testtartást biztosít, bár egyáltalán nem „túrázós”, mindössze kb. másfél centivel hosszabb a fejcső, mint a Saganék által hajtott SuperSix-eken. A versenyhagyományokhoz hűen irányítása gyors, agilis de kiszámítható.
A hazai forgalmazó jóvoltából a Cannondale népszerű belépő szintű CAAD 8-as modellcsaládja számos változatban is elérhető, nemzetközi viszonylatban is versenyképes árakon, egyenesen a hazai raktárról, a legtöbb méretben. A kiváló teljesítményt nyújtó, akár amatőr versenyzésre is alkalmas 2X11-fokozatos Shimano 105 felszereltségtől a 2X8-fokozatos Claris-ig bárki megtalálhatja a számára és pénztárcájának megfelelő CAAD 8-as modellt, ráadásul kétféle felszereltségű egyenes kormányos változat is rendelkezésre áll, ha kevésbé sportos testhelyzetet szeretnénk élvezni az egyébként fürge Cannondale masinánkon.
Teljes méretválaszték a CAAD 8 esetében: 48/51/54/56/58/61 cm
Geometriai táblázat:
Vázméret
B
A
C
D
F
S
STACK
REACH
48
460
510
75
72
405
125
528
364
51
490
530
74,5
72,5
405
140
544
377
54
520
545
73,5
73
408
155
558
379
56
540
560
73,5
73
408
170
573
390
58
560
575
73
73,5
408
190
592
395
61
590
595
72,5
73,5
408
220
620
401
A Cannondale legenda dióhéjban:
Az Cannondale az egyik legnagyobb múltra visszatekintő amerikai kerékpármárka, a túlméretes, hőkezelt alumíniumcsövekből készült kerékpárvázak úttörője. 1971-ben Joe Montgomery és társai alapították, a Trekhez hasonlóan a 70-80-as években túrakerékpárok és kiegészítőket kínáltak a szabadságra, természetközelségre vágyó amerikai bicajosok számára. A 80-as évek második felétől készítenek versenyorientált országúti és MTB modelleket, mindkét szakágban jelentős sikereket elkönyvelve. Ki nem emlékezne a 90-es évek olasz sikercsapatára a Saeco-ra Mario Cippolini vezényletével, Ivan Gotti, Gilberto Simoni, Ivan Basso, Danilo DiLuca és Damiano Cunego Giro-győzelmeire! Mountain bike vonalon Anne-Caroline Chausson, Missy Giove, Alison Sydor, Christoph Sauser, Brian Lopes, Cadel Evans, Roel Paulissen, Manuel Fumic, Fredrik Kessiakoff, az extrémsportban pedig Aaron Chase, Myles Rockwell, Cédric Gracia aratott világbajnoki, világkupa- és olimpiai bajnoki győzelmeket. A Cannondale egymaga könnyedén megtölthetné a hírességek csarnokát! A technikai újítások terén mindig is az élvonalban jár a pennsylvaniai cég: a kerékpáripar neki köszönheti a túlméretes alucsövekből készült vázak tökéletesítését, több évtizeden keresztül a legkönnyebb, legstabilabb kerékpárokat egyértelműen a Cannondale kínálta. Az alkatrészek tervezése terén is több forradalmi újítást hoztak: ilyen például a túlméretes középcsapágytengelyek kifejlesztése (BB30-szabvány), illetve az ehhez tartozó üreges hajtóművek gyártása. A versenysportsikerek a győzelmet győzelemre halmozó Peter Sagannak köszönhetően folytatódnak, a szlovák sztár számára készített fejlesztéseket már a 2014-es modelleken is elérhetőek.
Az elmúlt hetet Németországban töltöttük, hogy megismerjük és bemutassuk nektek a 2016-os Merida bringákat. Idén az új országúti mellett össztelós fronton érkeztek az újdonságok. Egyik az XC csúcsmodell Merida Ninety-Six, a másik pedig az „örömbringa” One-Twenty Carbon. Ezek közül most az RS-1 villás, XX1-es Ninety Six csúcsmodellt teszteltük!
Ralph Naf a Ninety-Six nyergében
A Merida Ninety-Six-nek már történelme van, hiszen 2007-ben dobták először piacra, amikor mindenki csak bontogatta a szárnyait az ilyen elrendezésű fullyk terén. Ugyanis a Ninety-Six XCO világkupára lett tervezve, és ekkor a versenyzők idegenkedtek még a nehezebb, de lefelé gyorsabb össztelós gépektől. 2006 maraton világbajnoka Ralph Näf még az új gép bemutatása előtt 2. helyet ért el a fort williami XC világkupán egy alu vázas prototípus nyergében, ami megerősítette a Meridát abban, hogy jó irányba fejlesztenek.
A Ninety-Nine alulra helyezett rugóstaggal
2011-ben kapott autós hasonlattal élve faceliftet a bringa, ekkor Ninety-Nine lett a neve, és 99 mm-esre nőtt a rugóút, a rugóstag bekötése pedig alulra került. Ekkor rúgta utolsókat a 26” kerékméret. Ez a gép Team kivitelben már-már túl könnyű volt, de itthon is nagy siker lett a versenyzők körében. Az első gép volt, amit dupla tányéros hajtóműhöz optimalizáltak.
2012-től immáron 29″-os kerekekkel.
2012-ben a 29” térhódítása miatt bemutatták a Big Ninety-Nine-t, ahol a hátsó rész merevségét a nagy kerekekhez igazították, a rugóstag viszont maradt az alsó bekötési ponton. Ondrej Cink és Thomas Litscher ezután csak össztelóssal ment minden versenyen, legyen szó XCO-ról vagy több napos maratonról.
A 2016-os Ninety-Six nevéből adódóan 96 mm-t mozog hátul, elöl pedig az ilyenkor szokásos 100 mm-es telót találjuk. Már amennyiben „szokásosnak” nevezhetjük a Rock Shox pofátlanul drága (nagyjából 490.000 HUF), és szemérmetlenül jól kinéző RS-1 villáját, ami a csúcsmodellekben lesz megtalálható.
Jürgen Falke vezető mérnök bemutatja az új gépeket-foto: Daniel Geiger
A prezentáción Jürgen Falke vezetőmérnök mutatta be a 96-ot mint „pure xc bike”, azaz egyértelműen XCO és maraton versenyzésre tervezték. Nagyjából mindent ehhez igazítottak. A Team kivitelben mindössze 10,2 kilós monti rugóstagja visszaköltözött a felsőcső alá, mivel így a hidraulikus lockout kábele rövidebb (könnyebb) tudott lenni és nem mozog berugózás közben, ezért megtörni, kidörzsölődni sem tud. Arról nem beszélve, hogy a kedvezőbb árú modelleken kézzel könnyen el tudod érni a lockout kart, ami eddig nem volt egyszerű.A régebbi 96, és 99 modelleken a rugózási karakterisztika a vázméretektől függően eltért egymástól, amit mindenképpen szerettek volna kiküszöbölni. Az új Ninety-Six esetében már mindegy milyen méretre van szükséged, mindegyik ugyanúgy mozog!
A design nem kirívó, de nem is unalmas.
A váz súlya drasztikusan csökkent (1900 g M-es méret rugóstaggal), az új EPS Core technológiának köszönhetően 20%-kal könnyebb lett. A kerekek átmérője a vázmérettől függ. S-es és M-es méretben 650B, azaz 27.5”, M-es, L-es és XL-esben pedig 29”-os. Teljes belső kábelvezetést találunk a vázon, méghozzá nem csak zörgésmentesen megvezetett, hanem rögzített kábelekkel (Smart Entry), így nagyon pontosan be lehet lőni a megfelelő hosszt, és a fejcsőről sem tudja lekoptatni a festést.
Hidraulikus központi lockout, felülre került rugóstag.
A hátsó teleszkóp himbája is karbonból készül, a rugóút pedig 650B-s méretnél 109 mm, 29”-nál 96 mm. A rugózási karakterisztika is változott, könnyebben indul meg, és lineárisabb a középső tartományban. A fékkonzol a láncvillára került, az High Direct Mount első váltó konzol pedig levehető ha szimpla tányérral használnánk. És hát mi mással mikor annyira könnyű….
Integrált kábelvezetés
Természetesen Shimano XTR Di2, és FOX iRD kábel kompatibilis a váz, sőt a hírek szerint a Eurobike-on be is mutatják a legfelső kategóriás modellt, ami ezekkel lesz szerelve! Számomra például nagy öröm, hogy „dropper post ready” a váz, azaz a leengedhető nyeregcső kábelének az elvezetése is megoldott. Egyre többen raknak XC gépbe is ilyet, mivel maratonokon jól jöhet.
José Antonio Hermida akcióban
A 2016-os Merida Ninety-Six fejlesztésében a Multivan Merida csapat versenyzői is komoly részt vállaltak, Litcherék több alu prototípust nyúztak különböző geometriákkal mire meglett a végleges kialakítás. Sőt maguk a tervezők is aktív kerékpárosok, Jürgen Falke még Hawaii Ironman-t is teljesített. Végül a hosszabb felsőcső/rövidebb stucni, és a Ninety Ninehoz képest 13 mm-rel alacsonyabb középrésznél maradtak.
Filigrán karbon támvillák
Persze nem csak ez a csúcs CF5 vázra épült kivitel lesz belőle, hanem folyamatosan jönnek a kedvezőbb árú CF3 (economy carbon főháromszög + CF5 lengőkar), CFA (economy carbon főháromszög + alu lengőkar), és Lite (alu főháromszög + lengőkar) modellek, mert nem mindenkinek lesz 2+ millió forintja a Team kivitelre.
Nagyon könnyen kezelhető, gyors gép! foto: Daniel Geiger
A sajtótáborok általában nem nyújtanak lehetőséget arra hogy alaposan leteszteljünk egy bringát, maximum az első benyomásokhoz szükséges infókat tudjuk meg, most azonban másként volt. Az egyik nap 3-4 órám volt menni vele, majd elvihettem másnap az XCO világkupa helyszínéről rajtoló Gonso Albstadt Marathon-ra, amin a „hosszú” (46 km) távon indultam. A teszt helyszíne inkább technikásabb volt, (hazai) XCO pálya szerű, a maraton azonban hozta a klasszikus osztrákos, németes „semmilyen” formát nagy tempóval, sóderes lejtőkkel, ezt megspékelve némi gyökeres saras szakasszal. Sajnos végül a világkupa pályára nem mehettünk fel vele, bár az első tervekben még ez is szerepelt.
1×11 sebességes váltórendszer
Az új Ninety-Six-ről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Brutálisan könnyű, kiválóan kanyarodik, elsőre is olyan mintha évek óta a nyergében ülnék. Többször hangsúlyoztam már, hogy ez egy nagyon lényeges szempont. Ne nekem kelljen megszokni a bringát, hanem az legyen olyan mintha rám (alám) öntötték volna. Tufit meggyőzték az országúti gépek arról, hogy a Merida a világ élvonalába tartozik ezen a téren ( https://bikemag.hu/magazin/hirek/merida-scultura-2016-kerekparteszt-tovabb-csiszoltak-a-szobrot ) én pedig elmondhatom, a Ninety-Six abszolút egy lapon említhető a világmárkák csúcsmodelljeivel! Számomra ezzel felnőtt a Merida a legnagyobbak közé.
A hátsó rugózás tényleg nagyon jó lett, olyan 110 mm-nek érezni ha jól be van lőve, de egy valamit érdemes szem előtt tartani. Ha 30% körüli SAG-et (beülést) állítasz be, akkor érdemes folyamatosan használni a lockoutot, mert rendesen bemozog a tag. 10%-os SAG esetén már nincsen ekkora gond, de látszik hogy alapvetően blokkoklható mozgású tagokhoz tervezték a vázat. Szerencsére a Rock Shox hidrós karja a piac egyik legjobb megoldása mivel mindkét telót egyszerre zárja. A 96 hátsó része szinte tapad a talajhoz. Még a köves, technikás emelkedőn sem kapart el a kerék pedig a gumi nem volt ideális a nedves környezethez! Nagyjából mindegy volt, mekkora tempóval indulsz neki, full stabil lesz.
A legendás RS-1
Az RS-1 külön megér egy misét. Nagyon sokan kérdezték az első fotóink felkerülése óta, hogy milyen, jól mozog? Egy valami tény. A megindulása nem a legszebb, egy DT vagy Fox simán veri ezen a téren. Viszont amikor már bemozdult, akkor teljesen lináris a rugózása, mindent kimozog. 1688 grammos súlya hozza kategóriája csúcsát. Volt aki bekommentelte (valószínűleg bárminemű tapasztalat nélkül), hogy nagyon rugalmas, csak könnyű súlyú bringásoknak ajánlott. Részben igaza van. Ha combjaid közé veszed a kereket, és a kormánynál fogva megmozgatod, akkor tényleg így tűnik. Azonban a 90 kilóm alatt sem éreztem semmilyen merevség hiányt pedig kapott rendesen a köves, gyökeres részeken. Érdekes módon a német Bike magazin műszeres mérése is azt igazolta, hogy a fékezési merevsége mindegyik ma kapható XC villánál jobb, 265Nm/fok. Egy biztos, designban ez a legütősebb a vázhoz, és hátrányai ellenére is ezzel kérném!
Az Albstadt maratonon is tesztelhettem.
A SRAM XX1 szettet dicsértük már eleget. Egy ilyen könnyű montiban a szimpla lánckeréknek van létjogosultsága még átlagos erőnlétű bringás esetében is. A maratonon bőven elég volt a 32-es tányér fölfelé, de keményebb pályára én biztosan 30-ast tennék fel. Sajnos a gyors, nem technikás lejtőkön 45 km/h-nál már elfogy a 32/10-es áttétel, de ez legyen a legkisebb baj. A Guide RSC fékek átlagos fékerőt produkáltak, egy Shimano XT még mindig egy klasszissal jobb náluk.
A Fulcrum Red Power 29 HP egy elég könnyű (1751 gramm) kerékszett, és a SRAM Predictive Steering első agy miatt a merevséggel sem volt gond. Az telóhoz ugyanis speciális agyat kell használni. 2.2”-os Maxxis Ikon gumikkal szerelték a tesztbringát, ami a sóderes, murvás utakon kiválóan gördült, de a saras részeken nagyon csúszott. Nem meglepő, mert mintázata apró, és az ilyen gumik sosem szeretik a dzsuvát.
Az általam tesztelt modell nem lesz 2.000.000 Forint alatt….sőt! Ez nem kevés pénz, mint inkább rengeteg. A kérdés, hogy akarod-e azt a gépet amivel egy világkupa csapat versenyzik? Mert a legjobbat meg kell fizetni. Az utolsó forintig megéri az árát, más gyártó világkupa bringáját sem kapod meg olcsóbban. És ahogy mondtam a szint ugyanaz! Az új Ninety-Six ősztől lesz kapható, és lesz elérhető tesztbringa is a Merida Test Center üzletekben!
Cseh Roni kemény csaj, sokszor olvashattunk már figyelemre méltó teljesítményeiről. Mindennek tetejébe élmény olvasni beszámolóit, úgy önti szavakba a történteket, hogy minden bringás úgy érzi kicsit, mintha vele is megesett volna. Nos, van egy örömhírünk, Roni most az Alpokba készül és természetesen a beszámoló sem marad majd el a két hét múlva kezdődő Four Peaks-ről…
Four Peaks
Életem első 3 napos versenye tavaly volt Horvátországban, erről írtam hosszan szokásomhoz híven, s igaziból ez volt a családi nyaralásunk is egyben, tehát versenyként még véletlenül sem tekintettünk rá előre. Így aztán arról sem volt fogalmam, – igaz most sincs nagyon – milyen is egy több napos verseny, hogyan fog esni, kell-e másként csinálni valamit, mint egy szokásos maraton előtt. Akkor töltöttünk el együtt több napot Wouter Cleppével, aki hosszasan ecsetelte, micsoda szuper több napos versenyek vannak mindenfelé Európában és még azon túl is. Persze van nekem álmom, de az nagyon messze és talán még kicsi is vagyok hozzá, de miután Cleppi beletette a bogarat a fülünkbe, az ő ajánlására kiválasztottuk a Four Peaks nevű 4 versenyt, ami Ausztria gyönyörű helyein halad, összesen 270 km és közel 9000 méter szint. A verseny individual stage race, azaz egyénileg teljesíthető, de ha 4 fő egy csapatból indul, akkor a csapatversenyben is értékelésre kerülnek. A szakaszok nem tűnnek halálosan hosszúnak, viszont szint akad bennük rendesen, s első ránézésre nem kell hozzá sem profinak, sem szuperkerékpárosnak lenni, hogy le tudjuk tekerni, illetve nem mellékesen a nevezési díj sem horror áron van. Ettől persze még indulnak rajta „sztárok”, mint idén éppen Christoph Sauser, avagy Karl Platt.
Miután még tavaly beneveztünk, s el is fogadták a nevezésünket, akkor ijedtem meg, hogy ez kicsit keményebbnek ígérkezik, mint a horvát nyaralás, s akkor most mi legyen. Konzultáltam is kicsit erről Blazsó Marcival, de megnyugtatott, hogy ha rendesen tekerek télen, nyáron, nem lehet baj. Így aztán az idei télre megvolt a motiváció, ha esett, ha fújt, ha -13 C volt, én akkor is mentem ki az erdőbe, görgőre semmi pénzért fel nem tudtak ültetni, mert nekem most az Alpok keménységéhez kell igazítanom magam. Igaz, hogy a hidegben tekeréssel eddig sem volt gondom, de azért egy-két reggelen, amikor 5-kor felkeltem, hogy el tudjak menni bringázni, s a hőmérő -10 alatt mutatott, akkor azért dobtam egy hátast, viszont semmi nem tántorított el. Külön pikantériája a dolognak, hogy karácsony és szilveszter között éppen ott síeltünk, ahol a verseny 4 napja kanyarog, így hótakaróval már szemügyre is vehettem a hegyeket, hát nem lett könnyebb a lelkemnek.
Faget Maraton
Próbáltam minél többet télen is kint lenni, ahogy jött a jó idő, onnan pedig már ki sem lehet cibálni az erdőből bringával együtt. Miután a tél beállta előtt Ördög Dani jóvoltából szert tettem egy klassz kis 26-os össztelós Giant Trance X-re, ezt nyúztam télen, tavasszal folyamatosan, illetve a nagyon béna csatakos időkben azért előkerült a kis sárhányósom is. És persze télen ott voltak az elmaradhatatlan cyclocross versenyek, amit Marci ugyan kicsit ellenzett, de én szuper kiegészítésnek találtam a monoton hidegben tekerések mellé, ha néhány vasárnapon kicsit gyorsabban kellett haladni a megszokottnál. Ez volt a második szezon, hogy télen indultam a cyclocross versenyeken. Először kicsit izgultam is, mennyire tolerálom majd, hogy nem tartok „pihenőt” a montis verseny szezon után, de meg kellett állapítanom, én nagyon hasznosnak találtam, hogy nem „tunyul” el a testem és a fejem teljesen, hanem emlékezetben tartja a versenyek izgalmát, gyorsaságát és rutinját.
Így aztán februárig volt hosszú tekerés, kis versenyzés, s persze a nekünk Alpinbike-osokak már megszokottnak mondható 2 hét Monaco edzőtábor, amit imádok, mert ott már akkor meleg van, és azokat a hegyeket nem tudom megunni.
Áprilistól pedig elkezdődtek a montis versenyek, én először a próbának szánt 4 Island nevű horvát versenyt terveztem be, ami ugyan nem egyéni volt, hanem páros, de legalább kipróbálhattam, milyen egy 4 napos verseny állati köves, sziklás terepen. Mindenféle előre nem látott körülményeknek köszönhetően végül úgy alakult, hogy a „lábadozó” Cleppével mentem párban. Hát életem meghatározó versenye volt azt hiszem.
Cleppével
Egyrészt nagyon sokat tanultam Cleppitől, mit hogyan is csináljak a napi rutintól a reggeli és esti evésen át a verseny közben mennyit és mikor egyek-igyak-on keresztül. Másrészt sokat tanultam magamról, miként reagálok a sorozatos terhelésre, a nálunk nem látott, sziklás terepre, az addig nem megszokott mennyiségű kajára, a hirtelen melegre, és a nem várt körülményekre, mint például a rajt előtti 2,5 órás hajókázás hányással egybekötve J Egyszóval ez a verseny – azon kívül, hogy bátran ajánlom bárkinek, aki imádja a sziklás terepeket gyönyörű kilátással – szuper kis próbának bizonyult, s el is hittem, képes vagyok 4 napot végigtekerni.
Így ez aztán az egész évemre kihat, mert valami olyan angyali nyugalom szállt meg azóta, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim, mint évekig előtte, vajon végig tudok-e tekerni egy 70 km-es maratont. Tudom, ez bután hangzik olyannak a szájából, aki azért pár éve már versenyez maratonokon, de nekem tényleg gondot okozott ezt elhinni versenyről-versenyre.
Azóta már túl vagyok két maraton magyar kupa futamon, és a maraton magyar bajnokságon, kipróbáltam egy xco-maraton kombós hétvégét is, így izgatottan várom a két hét múlva kezdődő Four Peaks-et, s onnan is jelentkezem majd reményeim szerint napi tudósítással…
Az eredeti R321-es országúti cipő fényes karriert futott be: nemcsak John Degenkolb, Michael Matthews és Vaszilij Kirijenka aratott Párizs-Roubaix, Milánó-San Remo, illetve két Giro D’Italia szakaszgyőzelmet bennük, hanem az Orica GreenEDGE, a Giant-Alpecin, a Team Sky, a Team LottoNL-Jumbo, az IAM és a Cannondale-Garmin minden egyes kerekese ezt a modellt választotta a mindennapi „talpalávalónak”. Remélhetőleg az R321 sikersorozata az idei Tour de France-on tovább folytatódik. Mindazonáltal nemcsak a profi versenyzők kiváltsága a lehető legmagasabb technikai színvonalat biztosító cipőmodell: az amatőr kerékpárosok is szívükbe zárták a teljesítményt a kényelemmel ötvöző, tökéletesen személyre szabható, így hosszú távokra ideális japán ikont.
