Ahogy a címből is kiderül, most a komfort országúti kerékpárokról lesz szó a hajlított kormányos bringákat rendszerező sorozatunkban. A célcsoport itt könnyebben meghatározható, mint a klasszikus versenykerékpár esetében.

A kategóriákat definiáló cikkünkben ezt írtuk az országúti komfort kerékpárokról: azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk ide, melyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek felelnek meg. Több jellemző tulajdonsága is használója kényelmét szolgálja, hogy minél tovább maradhasson fájdalom nélkül nyeregben, minél biztonságosabb legyen számára a kerékpározás.

Az országúti versenykerékpárokat bemutató cikkben azt is taglaltuk, hogy kinek éri meg esetleg lemondani egy kerékpár kényelmes tulajdonságairól. Nyilván vannak olyan hobbi szinten kerékpározók, akiknek valamiért fontos, hogy a profik által használt kerékpárokat birtokolhassák. Ez az ő döntésük, tiszteletben kell tartani. Ha viszont fiziológiai szempontok szerint, vagy a várható felhasználási terület szerint nézzük a kérdést, a vásárlók legnagyobb hányadának a komfort országúti kerékpárokat kellene választani a józan észre hallgatva.

Így foglaltuk össze, hogy kik azok, akik ne a klasszikus országúti versenykerékpárok közül válogassanak:

• Akiknek bármilyen okból – geometria vagy egyéb – kényelmetlen egy országúti versenykerékpár és eszük ágában sincs még azon is dolgozni a bringázás mellett, hogy hozzászoktassák testüket ezekhez a kényelmetlenségekhez.
• Idősebb korban kezdték a kerékpározást, ugyanakkor kihívást jelentenek akár a hosszabb távok is – nyilván vannak kivételek, de azért általánosságban elmondható, hogy 30-40 évesen kezdve hosszú távon hatékonyabb lesz egy komfort országúti olyan geometriával, ami nem kényszerít arra, hogy mélyen görbüljön a hát. Vagyis aki idősebben most úgy gondolja, hogy „nem baj, ha nem bringáztam korábban, majd megszokom a komoly terhelést”, higgye el, nagyon nehéz lesz megszokni, jobban jár egy magasabb/rövidebb építésű országútival!
• Értelem-szerűen azok se válasszanak országúti versenygépet, akik különböző túra-kiegészítőket, sárvédőt, ilyesmit akarnak később felszerelni a bringára, hiszen az országúti túrakerékpárok, vagy a komfort országútik kompatibilisek ezekkel a felszerelésekkel. Egy vérbeli versenykerékpárt sokkal bonyolultabb például felsárvédőzni a szükséges szemek hiánya miatt, ráadásul szentségtörés is ezt tenni vele.
• Érdemes említést tenni arról is, hogy akik általában rossz minőségű utakon közlekednek, hiába szeretik vagy szokták meg a komoly országúti versenygépeket, azért egy mai modern komfort bringával jobban járhatnak. Bár az univerzális országúti versenykerékpárok a különböző karbon technológiáknak köszönhetően elég jól csillapítják az úthibákat és befogadnak ballonosabb gumikat is, a komfort országútik egy fokkal még jobbak ebből a szempontból.

Maradjunk is a kényelmesebb bringáknál, nézzük meg pontosan, mitől komfort országúti egy kerékpár? Elsősorban a váz geometriája és kialakítása miatt. A komfort geometriára jellemző adott méretben egy klasszikus versenybringáénál rövidebb és lejtő felsőcső, rövidebb ülőcső, magasabb homlokcső, laposabb villaszög, hosszabb láncvilla, alacsonyabbra csatlakozó rugalmasabb támvillák, kisebb átmérőjű (általában 27,2-es) nyeregszár fogadása, nagyobb férőhely ballonosabb gumiknak. Nagyobb az áttételtartomány, és könnyebb áttételek közül válogathatunk, hiszen feltételezhetően nem Tony Martin tapossa majd a pedálokat, a komfort bringákat elöl szinte kizárólag kompakt hajtóművekkel, 50-34-es tányérokkal szerelik.

A drágább komfort országúti kerékpároknál a váz és a villa is karbon, így további lehetősége adódik a tervezőnek, hogy ahol kell rugalmasabb anyagot használjon, akár a nagyobb döccenők csillapítására, akár az érdesebb útfelület csillapítására. Vannak neves gyártók – például a Specialized – akik rezgéselnyelő betéteket használnak a villákban, vagy említhetjük a Treket, ahol az Isospeed rendszer magát az ülőcsövet engedi elmozdulni a vázban. A csövek ívelése is fokozhatja a kényelmet, ha okosan tervezik a váz formáját. Sajnos az olcsóbb alumínium komfort kerékpárok a vázat tekintve sokszor ridegek, ezeket jobbára csak a geometria miatt nevezhetjük kényelmesnek.

Szintén fontos a kényelem érdekében a ballonos gumi, ami általában 25-ös vagy 28-as, sőt, újabban a tárcsafékes bringákon akár 32 mm-es. A legkényelmesebb kerekeket az alacsony profilú karbonfelnikkel építik és a küllők, valamint a fűzés keresztezései is számítanak ebből a szempontból. A komfortot tovább javítandó a Cannondale például középen elvékonyodó, így a hagyományosnál jóval rugalmasabb karbon nyeregszárat is kínál, de például a Specialized-nak van Zertz gélbetétes nyeregcsöve is. Nyilván a megfelelő nyereg, a vastagabb betekerő, de a rugalmasabb kormány is fokozza a kényelmet.

Szét kell egyébként választani a komfort-faktorokat olyan szempontból, hogy a kerékpáron elfoglalt pozícióval biztosítják a kényelmet, vagy az útegyenetlenségek csillapításával. A pozícióért a fentebb leírt vázgeometria felelős, a rövidebb felsőcső és a magasabb homlokcső nem kényszerít arra, hogy versenyzőként görbüljön a hátunk, egyenesebb a gerinc. A rövidebb, felfelé mutató stucnit is ezt az üléshelyzetet elősegítendő választják a gyártók. Aki nem szokta meg egy országúti versenyző testtartását, sokkal tovább bír tekerni ilyen kényelmes pozícióban. Nem véletlen, hogy sokszor endurance bringáknak nevezik ezeket a gépeket, amivel hosszú távon tudsz leadni jó teljesítményt.

Ha már szóba került a versenyzés, fontos hangsúlyozni ezt, hogy az amatőrök, idősebb korban bringázni kezdők hosszabb távokat tudnak abszolválni – akár hosszabb maratoni távokat – egy komfort országúti nyergében és gyorsabbak lesznek összességében, mint a legjobb légellenállási mutatóval rendelkező aero-csodán. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy kényelmes bringa nyergében később fáradnak el. Vegyünk egy 200 kilométeres granfondo-t: Az első 100 kilométeren lehet gyorsabb kicsit valaki egy merev aero-csodával, de a pozíció miatt féltávnál felmondja a szolgálatot több izomcsoport és onnantól kínszenvedés a táv abszolválása is.

Egy kényelmes bringán lehet rosszabb a légellenállás, lehetnek rosszabbak a homlokrész vagy a középrész merevségi mutatói, de kevésbé fárad a testünk. Mivel egy országúti maratonon nagyrészt bolyban tekerünk, a kedvező légellenállást nem is nagyon aknázzuk ki, ellenben sokkal fittebbek maradunk a verseny második felére. Ha viszont a fapadosabb versenygépen beállt a hátunk vagy a derekunk, onnantól vége a dalnak… Döntsd el mi a jobb: ha talán, esetleg egy kicsit gyorsabb vagy a táv első felében, majd drasztikusan leromlasz a másodikra, vagy ha kiegyensúlyozott jó teljesítményre vagy képes akár végig?

Hétvégi túrákra, kikapcsolódásra, hobbi sportolásra nem is kérdés, hogy egy komfort országúti a megfelelő választás a klasszikus versenykerékpárokhoz képest. Ilyenkor nem hajt az eredménykényszer, ráadásul más a hangulatod is, ha más az üléspozíciód, hidd el, kevésbé hajló gerinccel kevésbé érzed megterhelőnek a túrát, inkább a szabadság, a kikapcsolódás érzése dominál. A versenykerékpárokkal kapcsolatban már írtunk arról is, hogy aki idősebben kezdi az országútizást, annak megfelelő mennyiségű befektetett edzés, vagy edzésmúlt nélkül nincs sok esélye, hogy megszokjon egy klasszikus országúti geometriát, tehát evidens, hogy komfortosabb bringát kell választania.

Bár ebben a cikksorozatban az országúti bringákkal foglalkozunk elsősorban, de ismét leírnám, hogy szerintem egyáltalán nem ciki aszfaltos használathoz vagy túrázáshoz egyenes kormányos kerékpár mellett letenni a voksot. Nyilván akik országúton kezdtük, igényeljük a hajlított kormányt, a felkínált pozíciókat, ez a természetes. Másnak viszont lehet untig elég az egyenes kormány (akár egy szarvval), sőt, a koskormányhoz lenne nehezebb alkalmazkodnia. A kényelmes, komfortos „országúti” kerékpárt tehát megtalálhatjuk egy divatos, sportos, könnyű fitness bringában is, vagy akár befektethetünk egy második kerékszettbe a meglévő mountain bike-unkhoz, könnyű slickgumikkal, hogy ne kelljen állandóan köpenyt cserélni (egy nagyon kiváló kerékszett is sokkal olcsóbb egy nagyon közepes komplett országútinál).

Aki rendszeresen túrázik, annak is a komfort országúti kerékpárok geometriája ideális, azonban léteznek kimondottan túrázásra való országúti bringák, melyekkel foglalkozunk még külön cikkben. A különbséget főként az jelenti, hogy ezekre mindenféle szereléket, sárvédőt, csomagtartót, világítást stb. felszerelhetünk, nem is akarnak hasonlítani megjelenésükben a versenygépekre. A vázanyag sokszor acél, hiszen az acél hosszú távon strapabíróbb, nem nyalódik el a menet, ha huszadszor becsavarozzuk a csomagtartót stb. Ha tehát rövidebb – nem csomagos – túrákat teljesítesz, nyugodtan megteheted egy komfort országútival, ha viszont klasszikus kerékpártúrákon veszel részt sűrűn, akkor válassz inkább célirányosan bringát.

Végül a tárcsafék kérdés – ami a profi versenyzők világát tekintve a napokban nagy port vert fel – a komfort országúti bringáknál sokkal egyszerűbb: Lévén a kényelmet biztosító ballonosabb gumikhoz (esetleg sárvédőkhöz) kevésbé passzolnak a szűk férőhelyet kínáló minőségi patkófékek, továbbá ha nincs fékhíd, a támvillákat is rugalmasabbra lehet tervezni, a komfort országútikhoz egyszerűen jobban illenek a tárcsafékek. Azon pedig nem érdemes gondolkozni, hogy „elegendő” a patkók által adott fékerő is, fogadjuk el, hogy az ipar a tárcsafékeket fejleszti tovább, a minőségi alkatrészek világában ezekbe fektetnek energiát, hamarosan még jobbak, még megbízhatóbbak lesznek, ugyanaz a folyamat lezajlik majd, mint a mountain bike-oknál.

Egy személyes példa: tavaly voltam bringázni a hegyekben „rendesen, terepen” egy retro mtb-vel, több mint 10 éve csúcsmodellnek számító V-fékekkel szerelve… Hát… semmi szín alatt nem szeretném újra megszokni ezeket. Egy komfort országúti tulajdonosánál nem áll fent a profik legfőbb problémája, miszerint versenyszituációkban a hirtelen fékezés okozhat balesetet, ha nem a teljes mezőny megy tárcsás bringával (főleg esőben). Egy hétvégi bringásnak viszont éppen hogy megváltás, ha esőben is biztonsággal le tudja lassítani a kerékpárját. Nem beszélve arról, hogy jobban is néz ki egy komfort bringán, ballonosabb gumikkal a tárcsa, egyszerűen menőbb. Akik pedig a Balaton-körön a „Fék-fék” üvöltések közben nagyot húznak a fékkaron, a mögöttük jövővel kereket öltve pedig nagyot csattannak… nos legyenek ők a járulékos veszteség.

Mindent összevetve – annak ellenére, hogy személy szerint múltamból és sznobizmusomból adódóan magam is klasszikus országúti versenygépet használok – minden hobbi országútisnak a komfort kerékpárokat javasolnám józan szempontok szerint. Reálisan nézve kizárólag versenyzőknek érdemes választani univerzális vagy aero versenykerékpárt. Nektek mi jut eszetekbe a kérdésről?