Home Blog Page 673

A Tour 190 indulójából 200-an doppingoltak – unalmas interjú Lance Armstronggal

2015. decemberét írjuk és kezd nagyon unalmas lenni: Ha ma is lenne hasonló doppingszer, mint az EPO, mindenki használná a kerékpársportban – ezzel a címmel jelent meg tegnap interjú a The Times hasábjain Lance Armstronggal.

armstrong

Armstrong természetesen nem csak egy új szer EPO-hoz hasonló hatásaira utalt, hanem az ismert vérdopping korábban igen vonzó tulajdonságára, az ezredforduló környékén ugyanis kimutathatatlan volt az ismert doppingteszt eljárások által. Egy forgalmas kávéházban Austin (Texas) külvárosában, baseball-sapka alá rejtve őszülő haját a The Times riportere, Jeremy Whittle kérdéseire válaszolt a hét Tour de France-győzelemtől megfosztott kerékpáros. Ugyanazokra a kérdésekre, sokadszor…

Whittle szerint ideje elengedni Armstrongot a száműzetésből. Szerkesztőként hosszasan gondolkoztam, itt a Bikemagon kommentáljam-e a lefordított érdekesebb részleteket. Azért teszem most újra meg, mert én is úgy érzem, kipukkadt a lufi, de kicsit más értelemben, mint amire Whittle utal.

Miután annak idején futottunk egy elég hosszú kört a dopping-beismerést követően, hosszú ideig nem fűztünk hozzá semmilyen kommentárt a hírekhez. Akkor úgy tűnt, különböző „táborok’ alakultak ki. Voltak, akik elfogulatlanul szemlélték a történet szövevényességét, nem törtek pálcát, de értették, milyen súlyú bűnök kerültek (vagy nem kerültek teljesen) napvilágra.

A személyes véleményem az, hogy pálcát törni nem azért nem lehet, mert Armstrong nem bűnös – személyes véleményem szerint is bűnös és nem a doppinghasználat miatt bűnös – inkább azért nem helyes immár 2015-ben ítélkezni felette, mert úgy tűnik egyedül vitte el azt a balhét is, ami igazán mérgezte a kerékpársportot.

Hol vannak sportág rossz irányba vezetésében és a tisztességes emberek tönkretételében közreműködő cinkosok, akinek hasonló, ha nem nagyobb felelősségük volt a történetben, mint az ugyancsak aljas texasinak? Lassan 5 év elteltével úgy tűnik, megrekedt a történet egyetlen bűnbak feláldozásával.

A másik fontos dolog, hogy kevés olyan profi sportág van, ahol ilyen szinten kiteregették a szennyest, mint a kerékpársportban, és megint csak álságos lenne ezért negatív fényben kiemelni a bringázást. Egyszerűen konstatáljuk csak a lehetőséget, hogy a kerékpársportban van szerencsénk kicsit mélyebben betekinteni a dolgok mögé, mint máshol.

Persze kialakultak olyan táborok is, ahol vallás-szerűen állnak hozzá az Armstrong-ügyhöz, szinte a tények sem számítanak, marad „ő a legnagyobb”, vagy éppen „ő minden baj forrása”.  Személy szerint azt gondolom, az Armstrong-ügy kezdi elveszíteni eredeti jelentőségét, ami kezdetben azt sugallta, hogy igen, megtörténhet, hogy lelepleződik egy aljasság, és azok, akik közreműködtek a korrupcióban pellengére lesznek állítva.

A leleplezés azonban elmaradt, illetve egy személyre korlátozódott, aki immár időnként újra előkerülő olcsó hatáskeltés eszközévé degradálódott – tegyem hozzá gyorsan, hogy meg is érdemli. Még talán azt is, hogy mint ilyen „eszköz”, valószínűleg ugyanúgy a legmagasabb tarifáért teszi mindezt, mint ahogy sportolóként is a legmagasabb tarifáért dolgozott. A valódi Armstrong-ügy azonban úgy tűnik sosem lesz úgy felgöngyölítve, ahogy indult. Marad a gumicsont: „Ítélkezzünk-e a sportolók felett, amiért beszúrják magukba, amit mindenki beszúr?”

A kis kitérő után – ígérem jó ideig nem fog hasonló előfordulni a témában – nézzük tehát a friss interjú érdekesebb részleteit:

A Times cikke az agyonkoptatott kérdéssel indít, miszerint nem volna-e jobb legálissá tenni a doppingot?

Nagyon rossz ötlet, mert az emberek óriási kockázatot vállalnának. Van egy 16 éves fiam, aki jó az amerikai fociban. Én tudom mi folyik abban a sportágban. Nem akarom látni őt abban a helyzetben – válaszol a megbuktatott kerékpáros, majd saját történetéhez vezetnek át a kérdések, arról beszél, hogyan csengett le benne az időszak, ami az Oprah-interjú, a beismerés óta történt:

Most azt mondanám – ami évekbe került, hogy megértsem és még mindig nem látom tisztán – az Oprah-interjú túl korai volt. Megtörtem és gyorsan el akartam söpörni az útból az egészet, friss volt a dolog, nem tettem még helyre a dolgokat a fejemben. Még mindig nem. Meg kellett élnem az árulás hatalmas súlyát, sok embert elárultam, mert bíztak bennem. Támogattak, harcoltak értem, pénzt gyűjtöttek nekem, én pedig hátat fordítottam nekik, bolondot csináltam belőlük. Ez egy óriási teher, amit hordanom kell és együtt élnem vele.

A sport szempontjából kevésbé érzi magát bűnösnek Armstrong:

Egyik vetélytársam sem gondolja, hogy csaló volnék. Korábbi csapattársam, Kevin Livingston fogalmazta meg jól: A Tour 190 indulójából 200-an doppingoltak. Hét éven át a US Postal és az én történetem a következő volt: keményebben edzettünk, mint a többiek, jobban szervezettek voltunk, jobb taktikát követtünk és jobb felszerelésünk volt. Minden igaz volt, csak nem említettük a felsorolás végén a doppingot is.

A dopping döntött? Persze, hogy nem. Nyilván, ha senki más nem doppingolt volna, az döntött volna, de mindenki szúrta magába. Még mindig feldühít amikor az emberek azt gondolják, hogy csak a dopping miatt nyertem. Ez egyszerűen nem igaz. És az is 100%-ban hazugság, hogy odaálltam volna a csapattársaim elé azt mondva, hogy márpedig ti is doppingoljatok.

(Armstrong tehát továbbra is kerüli a korrupciós vádakat, miszerint a Nemzetközi Kerékpáros Szövetséggel korrupciós együttműködés következményeként engedhettek meg maguknak többet a US Postal-ban, mint más versenyzők, valamint félelmet keltve tették tönkre azoknak az életét, egzisztenciáját, akik megpróbálták leleplezni a működő korrupciót. A csapatvezetőjével Johan Bruyneel-lel kapcsolatos kérdéseket is visszautasította a texasi – a szerk.)

Armstrong nem tagadta, hogy jelenleg is pszichológushoz jár, hetente, van, hogy a felesége vagy a gyerekek is elkísérik:

Nem hinném, hogy szégyellni kellene az embernek, ha az élete bizonyos szakaszaiban vagy családi problémák miatt szakember segítségére van szüksége. Egyszer az összes gyermekemmel is voltunk terápián, érdekes volt, de ennek privát okai voltak.

Forrás: The Times

Tabló: Szingo SE Székesfehérvár

A Tablóban Székesfehérvár kerékpáros csapata, a Szingo SE mutatkozik be,  A hosszú idő óta újra utánpótlás neveléssel is foglalkozó fejér megyei egyesületet Márkus János mutatja be a megszokott kérdésekre válaszolva.

A “Tabló” célja: A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/ szerkesztősége lehetőséget biztosít a hazai egyesületeknek, hogy egy riport keretében bemutatkozhassanak az oldalunkon és nem utolsósorban kifejezzék céljaikat, elvárásaikat a hazai kerékpáros sportéletben, hasonló kérdésekre válaszolva. Ha úgy tetszik, megteremtve egy közös értékrend alapjait, fórumot adva a párbeszédnek, amibe bárki bekapcsolódhat, nem titkolt célunk megkönnyíteni az egyesületek számára egy közös irány kijelölését. Reméljük, hogy a tabló ezután is tovább bővül, nem szeretnénk kihagyni senkit, aki dolgozik a hazai kerékpársportért.

szingo_se_1

Az egyesület bemutatása:

Bikemag: Kérlek mutasd be néhány mondatban az egyesületeteket!

Márkus János: Az előző rendszerben Székesfehérvár hagyományosan kerékpáros város volt, több egyesület is működött párhuzamosan, az utolsó klub, a VIDEOTON SC, 1991-ben szüntette meg a hosszú évtizedeken át működő kerékpáros szakosztályát. A megszűnés után sem állt meg a fehérvári kerékpáros élet, a régi versenyzők továbbra is edzéseket tartottak és közösen eljártak versenyezni. Hozzájuk csatlakozott néhány sportkedvelő és 1999-ben megalapították a SZINGO Szabadidős Köszhasznú Sportegyesületet. Az egyesület magja a kezdetekhez képest  2014-ig nem sokban változott, ami a klub egyik problémája volt, mert szinte már csak senior versenyzők alkották a keretet. Ezt ismerte fel az egyesület vezetése körülbelül másfél évvel ezelőtt és utánpótlás nevelés mellett kötelezte el magát. Az elmúlt pár évben a tagjaink száma kisebb kilengésekkel az 50 fő körül mozgott, amiből jelenleg 15 fő utánpótláskorú. A tavasztól őszig tartó időszakban a felnőttek és az utánpótlás tagjai is heti 4-4 edzésen tudnak részt venni. A klub alapvetően az országúti szakágban érdekelt, de vannak mountain bike-osaink is és külön tartunk mtb edzéseket is.

Bikemag: Milyen sporteredményeitekre vagytok a legbüszkébbek? 2015-ben és a múltban?

Márkus János: Elsőként a múltbeli eredményekkel kezdeném, számos senior Magyar Bajnokunk és dobogósunk van, a teljesség igénye nélkül Boros Pál, Nagy „Pikasszó” Attila, Sebestyén László, Baltavári Tibor, Ormánközy Zoltán, akik jelenleg is velünk edzenek és a mai napig sokszor jobb teljesítményt nyújtanak, mint a náluk 20-30 évvel fiatalabbak.

szingo_se_2

A 2015-ös eredmények közül az utánpótlás eredményeire vagyunk a legbüszkébbek, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült felmutatnunk valami értékelhetőt. Péteri Niké révén az XCO OB-ról egy ezüst éremmel távoztunk, ezenkívül számos országúti versenyen WU19-es létére a felnőttek közt dobogóra állt, sőt versenyeket is nyert. U23-as versenyzőnk, Raffai Zsombor, egy év kerékpározás után probléma nélkül teljesítette a mezőnnyel a debreceni OB távját és kisebb versenyeken érmeket szerzett. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy mi adtuk a 2015-ös országúti OB legidősebb versenyzőjét Nagy Attila személyében, aki 63 évesen teljesítette a versenyt.

Bikemag: Mivel foglalkozik még az egyesületetek?

Márkus János: 2014. ősze óta elsősorban utánpótlás neveléssel foglalkozunk, amihez szorosan kapcsolódik a helyi versenyek szervezése és a sport népszerűsítése. Emellett éppen folyamatban van egy hazai szinten versenyző felnőtt csapat létrehozása is, ahol az idősebb utánpótláskorú versenyzőink is szerepet kapnak. A senior OB-n kívül további országos versenyek szervezése is a céljaink között szerepel. Természetesen vannak sportkedvelő tagjaink is, akik a tömegsport rendezvényeken szoktak részt venni.

szingo_se_2_

Bikemag: Mi jut eszetekbe először, amit megemlítenétek, hogy a ti nevetekhez fűződik a hazai klubéletben/versenyrendszerben?

Márkus János: A Senior Országos Bajnokság, amit amióta létezik, egy év kivételével mindig mi rendeztünk meg.

Bikemag: Milyen versenyrendszerben versenyeztek/versenyeznétek (amennyiben jelenleg nincs ilyen) szívesen? Ha van ilyen, mi a legfőbb hiányossága a magyarországi versenyrendszereknek?

Márkus János: Országúton működő versenyrendszerről nehéz beszélni itthon, ezért inkább arról írnék, hogy miben versenyeznénk szívesen. Egy sorozat jellegű, szövetségileg szabályozott országúti versenyrendszerben versenyeznénk, erre jó példa lehet az XCO Magyar Kupa csak sokkal több versennyel.

A legfőbb hiányosság a kiszámíthatatlanság, a versenyek időpontjai az utolsó pillanatban kerülnek be a versenynaptárba, nem lehet tudni egy Országos Bajnokságnál, hogy hol és mikor lesz, a versenykiírások is csak pár héttel az adott versenyek előtt készülnek el, nagyon nehéz így tervezni, legkésőbb januárban el kéne készülnie az éves versenynaptárnak ahhoz, hogy meg tudjuk tervezni az adott évet. Ezenkívül nagyon kevés az igazi verseny utánpótlás és felnőtt szinten is és szövetségi szinten mindenképpen meg kéne határozni a versenyrendezés alapvető feltételeit.

szingo_se_3

Bikemag: Milyen hosszútávú céljaitok vannak az egyesületben?

Márkus János: Hosszútávon szeretnénk egy stabil 20-25 fős utánpótlásbázissá válni, emellett egy 6-10 fős felnőtt csapatot működtetni, mely a hazai és a szomszédos országok versenyein indulna és természetesen minél több válogatott versenyzőt adni a hazai kerékpársportnak. Ezenkívül célunk a senior OB-n (Bringa Fieszta) kívül egy országúti maraton és egy kritérium verseny rendezése, melyekkel népszerűsítenénk az országúti kerékpársportot.

Bikemag: Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessétek?

Márkus János: Városunkban a jelenleginél mindenképpen nagyobb társadalmi összefogásra van szükség a kerékpársport elkötelezettei részéről és a versenyek rendezéséhez Székesfehérvár Önkormányzatának támagtásra is feltétlenül szükségünk lenne. Egy ekkora csapat működtetése már elég költséges, ezért további szponzorokra van szükségünk, mindenképpen jó lenne arra szintre eljutni, hogy a versenyzőink versenyeztetését teljes egészében az egyesületünk tudja fizetni. És ami nélkül az egész nem működik, egy működő hazai versenyrendszer, ahol a versenyzőink indulhatnak.

szingo_se_4

Bikemag: Milyen forrásokból működtetitek az egyesületet, milyen forrásokból tervezitek a jövőben működtetni?

Márkus János: Jelenleg elég szűkösek a forrásaink, tagdíjakból, SZJA 1%-ból, szponzori és pályázati pénzekből működtetjük az egyesületet, viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a versenyekre való eljutásban segít az Ivanics Kft, ezzel jelentős költségektől megkímélve minket. A jövőben szeretnénk egy névadó szponzort találni, amivel lehetőleg megoldódnának az anyagi problémáink. Természetesen, ha egyszer a szövetségben is rendeződik a helyzet, onnan is számítunk némi támagotásra.

Bikemag: Ha az egyesületek támogatóit nézzük, akár szponzor támogatókat, akár kerékpáros szövetséget, véleményed szerint miben kellene segítséget nyújtani számotokra, hogy az egyesület céljai könnyebben elérhetők legyenek nektek?

Márkus János: Elsőként a versenyeztetés költségeiben kellene nekünk segítséget nyújtani, egy nagyobb csapat éves nevezési díjainak összege már komoly költségeket jelent, nem beszélve a rengeteg utazásról és több napos versenyek esetén a szállásról. Ez akár történhetne szövetségi támogatásként is. Másodsorban a kerékpározáshoz szükséges eszközök és felszerelések beszerzése jelentene nekünk komoly segítséget. Végül az edzéskörülmények javításában tudnának nekünk segíteni, pl. egy jól felszerelt edzőteremmel, hogy télen is tudjunk minőségi edzésmunkát végezni.

szingo_se_5

Bikemag: Köszönjük a válaszokat, sok sikert kívánunk 2016-ra!

Márkus János: Köszönjük a lehetőséget.

A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-n szeretnénk lehetőséget adni mindazoknak, akik aktívan dolgoznak, értéket teremtenek a kerékpársportban. Aki tehát minderről a munkáról be szeretne számolni weboldalunkon keresztül, nyitott kapukat dönget, bármikor megkereshet minket a tt@bikemag.hu címen.

Pályakerékpár vk: Szalontay 10,1 mp-vel és kölcsönbringával jutott a 24 közé

Az új-zélandi pályakerékpáros világkupa fordulón Szalontay Sándor ma a sprintversenyben volt érdekelt, ahol végre biztató jelek mutatkoztak alakuló formáját illetően!

sanyika_cali

Mint már beszámoltunk róla, a Dr. Bátorfi Agria KTK versenyzőjének viszontagságosan alakult a több átszállásos repülőút, kölcsönkerékpárral kellett indulni a keirinben és a sprinten is. Előbbiben nem sikerült túljutni az első fordulón, a sprint kvalifikációban viszont remek időt sikerült hasítani, érdemes megnézni a teljes eredménylistát, milyen nevek indultak a versenyen…

A 10,118 mp a 24. helyre volt elég, így Sanyi a legjobb idővel kvalifikáló, későbbi ezüstérmes ausztrál Matthew Glaetzer-t kapta ellenfélnek az első körben, a továbbjutás nem sikerült. A 10,1 viszont már közelíti az ősszel futott 10,039 másodperces országos csúcsot, amivel Sanyi is elégedett volt:

A bejutás kölcsön kerékpárral szerintem nagyon nagy dolog, röviden így értékelném az eredményt. Viszont ezen a versenyen már éreztem sokkal jobban a formát, csak amit könnyen leromboltak Svájcban, azt nehéz visszaszedni. De alakul, folytatom a felkészülést a litván válogatottal.

Szalontay a most megszerzett 15 ponttal és a Caliban begyűjtött 1 ponttal jelenleg a 33. helyet foglalja el a sprint világkupa-ranglista összetett tabelláján, így jó esély van arra, hogy sikerül sprint versenyszámban a világbajnoksághoz szükséges kvalifikáció. Ehhez azonban a következő – és egyben utolsó – világkupa-futamon (2016. január 16-17., Hongkong) valószínűleg elengedhetetlen lesz, hogy újra a legjobb 24-be kerüljön, csak így lehet esélye a világbajnokságra kijutó legjobb 30-ba jutáshoz.

Amennyiben Sándornak sikerül megszereznie az indulási jogot a 2016-os felnőtt világbajnokságra, Szabolcsi Szilvia 2004-es és Berkesi András 2006-os (szabadkártyával) részvételét követően 12 év után ő lesz az első magyar pályakerékpáros, aki rajthoz állhat a világ legjobb elit versenyzői között!

A sprint kvalifikáció eredménye:

http://www.tissottiming.com/File/Download?id=00030C0006010163FFFFFFFFFFFFFF02

Az új-zélandi világkupa-forduló további eredményei a Tissot oldalán:

http://www.tissottiming.com/Competition?id=00030C0006FFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF&sport=CY&year=2015

A hajlított kormány forradalma: legyen komfortos az országúti kerékpár is!

Komfort országúti kerékpárok: egyszerűen csak kikapcsolódásra

Ahogy a címből is kiderül, most a komfort országúti kerékpárokról lesz szó a hajlított kormányos bringákat rendszerező sorozatunkban. A célcsoport itt könnyebben meghatározható, mint a klasszikus versenykerékpár esetében.

Komfort országúti kerékpárok: egyszerűen csak kikapcsolódásra
Komfort országúti kerékpárok: egyszerűen csak kikapcsolódásra

A kategóriákat definiáló cikkünkben ezt írtuk az országúti komfort kerékpárokról: azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk ide, melyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek felelnek meg. Több jellemző tulajdonsága is használója kényelmét szolgálja, hogy minél tovább maradhasson fájdalom nélkül nyeregben, minél biztonságosabb legyen számára a kerékpározás.

Az országúti versenykerékpárokat bemutató cikkben azt is taglaltuk, hogy kinek éri meg esetleg lemondani egy kerékpár kényelmes tulajdonságairól. Nyilván vannak olyan hobbi szinten kerékpározók, akiknek valamiért fontos, hogy a profik által használt kerékpárokat birtokolhassák. Ez az ő döntésük, tiszteletben kell tartani. Ha viszont fiziológiai szempontok szerint, vagy a várható felhasználási terület szerint nézzük a kérdést, a vásárlók legnagyobb hányadának a komfort országúti kerékpárokat kellene választani a józan észre hallgatva.

A komfort országúti modellek között egyre nagyobb teret nyernek a tárcsafékes bringák
A komfort országúti modellek között egyre nagyobb teret nyernek a tárcsafékes bringák

Így foglaltuk össze, hogy kik azok, akik ne a klasszikus országúti versenykerékpárok közül válogassanak:

  • Akiknek bármilyen okból – geometria vagy egyéb – kényelmetlen egy országúti versenykerékpár és eszük ágában sincs még azon is dolgozni a bringázás mellett, hogy hozzászoktassák testüket ezekhez a kényelmetlenségekhez.
  • Idősebb korban kezdték a kerékpározást, ugyanakkor kihívást jelentenek akár a hosszabb távok is – nyilván vannak kivételek, de azért általánosságban elmondható, hogy 30-40 évesen kezdve hosszú távon hatékonyabb lesz egy komfort országúti olyan geometriával, ami nem kényszerít arra, hogy mélyen görbüljön a hát. Vagyis aki idősebben most úgy gondolja, hogy „nem baj, ha nem bringáztam korábban, majd megszokom a komoly terhelést”, higgye el, nagyon nehéz lesz megszokni, jobban jár egy magasabb/rövidebb építésű országútival!
  • Értelem-szerűen azok se válasszanak országúti versenygépet, akik különböző túra-kiegészítőket, sárvédőt, ilyesmit akarnak később felszerelni a bringára, hiszen az országúti túrakerékpárok, vagy a komfort országútik kompatibilisek ezekkel a felszerelésekkel. Egy vérbeli versenykerékpárt sokkal bonyolultabb például felsárvédőzni a szükséges szemek hiánya miatt, ráadásul szentségtörés is ezt tenni vele.
  • Érdemes említést tenni arról is, hogy akik általában rossz minőségű utakon közlekednek, hiába szeretik vagy szokták meg a komoly országúti versenygépeket, azért egy mai modern komfort bringával jobban járhatnak. Bár az univerzális országúti versenykerékpárok a különböző karbon technológiáknak köszönhetően elég jól csillapítják az úthibákat és befogadnak ballonosabb gumikat is, a komfort országútik egy fokkal még jobbak ebből a szempontból.
Egy klasszikus komfort országúti, a Specialized Roubaix nyergében
Egy klasszikus komfort országúti, a Specialized Roubaix nyergében

Maradjunk is a kényelmesebb bringáknál, nézzük meg pontosan, mitől komfort országúti egy kerékpár? Elsősorban a váz geometriája és kialakítása miatt. A komfort geometriára jellemző adott méretben egy klasszikus versenybringáénál rövidebb és lejtő felsőcső, rövidebb ülőcső, magasabb homlokcső, laposabb villaszög, hosszabb láncvilla, alacsonyabbra csatlakozó rugalmasabb támvillák, kisebb átmérőjű (általában 27,2-es) nyeregszár fogadása, nagyobb férőhely ballonosabb gumiknak. Nagyobb az áttételtartomány, és könnyebb áttételek közül válogathatunk, hiszen feltételezhetően nem Tony Martin tapossa majd a pedálokat, a komfort bringákat elöl szinte kizárólag kompakt hajtóművekkel, 50-34-es tányérokkal szerelik.

Az egytányéros megoldás azonban nem biztos, hogy illik egy amatőröknek szánt kényelmes bringára
Az egytányéros megoldás azonban nem biztos, hogy illik egy amatőröknek szánt kényelmes bringára

A drágább komfort országúti kerékpároknál a váz és a villa is karbon, így további lehetősége adódik a tervezőnek, hogy ahol kell rugalmasabb anyagot használjon, akár a nagyobb döccenők csillapítására, akár az érdesebb útfelület csillapítására. Vannak neves gyártók – például a Specialized – akik rezgéselnyelő betéteket használnak a villákban, vagy említhetjük a Treket, ahol az Isospeed rendszer magát az ülőcsövet engedi elmozdulni a vázban. A csövek ívelése is fokozhatja a kényelmet, ha okosan tervezik a váz formáját. Sajnos az olcsóbb alumínium komfort kerékpárok a vázat tekintve sokszor ridegek, ezeket jobbára csak a geometria miatt nevezhetjük kényelmesnek.

A komfortot rezgéselnyelő betétek fokozhatják a támvillákban
A komfortot rezgéselnyelő betétek fokozhatják a támvillákban

Szintén fontos a kényelem érdekében a ballonos gumi, ami általában 25-ös vagy 28-as, sőt, újabban a tárcsafékes bringákon akár 32 mm-es. A legkényelmesebb kerekeket az alacsony profilú karbonfelnikkel építik és a küllők, valamint a fűzés keresztezései is számítanak ebből a szempontból. A komfortot tovább javítandó a Cannondale például középen elvékonyodó, így a hagyományosnál jóval rugalmasabb karbon nyeregszárat is kínál, de például a Specialized-nak van Zertz gélbetétes nyeregcsöve is. Nyilván a megfelelő nyereg, a vastagabb betekerő, de a rugalmasabb kormány is fokozza a kényelmet.

Szét kell egyébként választani a komfort-faktorokat olyan szempontból, hogy a kerékpáron elfoglalt pozícióval biztosítják a kényelmet, vagy az útegyenetlenségek csillapításával. A pozícióért a fentebb leírt vázgeometria felelős, a rövidebb felsőcső és a magasabb homlokcső nem kényszerít arra, hogy versenyzőként görbüljön a hátunk, egyenesebb a gerinc. A rövidebb, felfelé mutató stucnit is ezt az üléshelyzetet elősegítendő választják a gyártók. Aki nem szokta meg egy országúti versenyző testtartását, sokkal tovább bír tekerni ilyen kényelmes pozícióban. Nem véletlen, hogy sokszor endurance bringáknak nevezik ezeket a gépeket, amivel hosszú távon tudsz leadni jó teljesítményt.

A ROSE CGF vázon látható a legtöbb ív, amely elősegíti a kényelmesebb bringázást
A ROSE CGF vázon láthatjuk a legtöbb ívet, amelyek elősegítik a kényelmesebb bringázást

Ha már szóba került a versenyzés, fontos hangsúlyozni ezt, hogy az amatőrök, idősebb korban bringázni kezdők hosszabb távokat tudnak abszolválni – akár hosszabb maratoni távokat – egy komfort országúti nyergében és gyorsabbak lesznek összességében, mint a legjobb légellenállási mutatóval rendelkező aero-csodán. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy kényelmes bringa nyergében később fáradnak el. Vegyünk egy 200 kilométeres granfondo-t: Az első 100 kilométeren lehet gyorsabb kicsit valaki egy merev aero-csodával, de a pozíció miatt féltávnál felmondja a szolgálatot több izomcsoport és onnantól kínszenvedés a táv abszolválása is.

Egy kényelmes bringán lehet rosszabb a légellenállás, lehetnek rosszabbak a homlokrész vagy a középrész merevségi mutatói, de kevésbé fárad a testünk. Mivel egy országúti maratonon nagyrészt bolyban tekerünk, a kedvező légellenállást nem is nagyon aknázzuk ki, ellenben sokkal fittebbek maradunk a verseny második felére. Ha viszont a fapadosabb versenygépen beállt a hátunk vagy a derekunk, onnantól vége a dalnak… Döntsd el mi a jobb: ha talán, esetleg egy kicsit gyorsabb vagy a táv első felében, majd drasztikusan leromlasz a másodikra, vagy ha kiegyensúlyozott jó teljesítményre vagy képes akár végig?

Giant komfort országútik karbon vázzal...
Giant komfort országútik karbon vázzal…

Hétvégi túrákra, kikapcsolódásra, hobbi sportolásra nem is kérdés, hogy egy komfort országúti a megfelelő választás a klasszikus versenykerékpárokhoz képest. Ilyenkor nem hajt az eredménykényszer, ráadásul más a hangulatod is, ha más az üléspozíciód, hidd el, kevésbé hajló gerinccel kevésbé érzed megterhelőnek a túrát, inkább a szabadság, a kikapcsolódás érzése dominál. A versenykerékpárokkal kapcsolatban már írtunk arról is, hogy aki idősebben kezdi az országútizást, annak megfelelő mennyiségű befektetett edzés, vagy edzésmúlt nélkül nincs sok esélye, hogy megszokjon egy klasszikus országúti geometriát, tehát evidens, hogy komfortosabb bringát kell választania.

és Giant komfort bringák alumínium vázzal
és Giant komfort bringák alumínium vázzal

Bár ebben a cikksorozatban az országúti bringákkal foglalkozunk elsősorban, de ismét leírnám, hogy szerintem egyáltalán nem ciki aszfaltos használathoz vagy túrázáshoz egyenes kormányos kerékpár mellett letenni a voksot. Nyilván akik országúton kezdtük, igényeljük a hajlított kormányt, a felkínált pozíciókat, ez a természetes. Másnak viszont lehet untig elég az egyenes kormány (akár egy szarvval), sőt, a koskormányhoz lenne nehezebb alkalmazkodnia. A kényelmes, komfortos „országúti” kerékpárt tehát megtalálhatjuk egy divatos, sportos, könnyű fitness bringában is, vagy akár befektethetünk egy második kerékszettbe a meglévő mountain bike-unkhoz, könnyű slickgumikkal, hogy ne kelljen állandóan köpenyt cserélni (egy nagyon kiváló kerékszett is sokkal olcsóbb egy nagyon közepes komplett országútinál).

Aki rendszeresen túrázik, annak is a komfort országúti kerékpárok geometriája ideális, azonban léteznek kimondottan túrázásra való országúti bringák, melyekkel foglalkozunk még külön cikkben. A különbséget főként az jelenti, hogy ezekre mindenféle szereléket, sárvédőt, csomagtartót, világítást stb. felszerelhetünk, nem is akarnak hasonlítani megjelenésükben a versenygépekre. A vázanyag sokszor acél, hiszen az acél hosszú távon strapabíróbb, nem nyalódik el a menet, ha huszadszor becsavarozzuk a csomagtartót stb. Ha tehát rövidebb – nem csomagos – túrákat teljesítesz, nyugodtan megteheted egy komfort országútival, ha viszont klasszikus kerékpártúrákon veszel részt sűrűn, akkor válassz inkább célirányosan bringát.

A Cube alumínium komfort bringán a kissé rideg váz mellett az alumínium magasfelnik sem segítik az úthibák csillapítását...
A Cube alumínium komfort bringán a kissé rideg váz mellett az alumínium magasfelnik sem segítik az úthibák csillapítását…

Végül a tárcsafék kérdés – ami a profi versenyzők világát tekintve a napokban nagy port vert fel – a komfort országúti bringáknál sokkal egyszerűbb: Lévén a kényelmet biztosító ballonosabb gumikhoz (esetleg sárvédőkhöz) kevésbé passzolnak a szűk férőhelyet kínáló minőségi patkófékek, továbbá ha nincs fékhíd, a támvillákat is rugalmasabbra lehet tervezni, a komfort országútikhoz egyszerűen jobban illenek a tárcsafékek. Azon pedig nem érdemes gondolkozni, hogy „elegendő” a patkók által adott fékerő is, fogadjuk el, hogy az ipar a tárcsafékeket fejleszti tovább, a minőségi alkatrészek világában ezekbe fektetnek energiát, hamarosan még jobbak, még megbízhatóbbak lesznek, ugyanaz a folyamat lezajlik majd, mint a mountain bike-oknál.

A BMC Granfondo modelljei jól átgondoltan tervezett komfort kerékpárok
A BMC Granfondo modelljei jól átgondoltan tervezett komfort kerékpárok

Egy személyes példa: tavaly voltam bringázni a hegyekben „rendesen, terepen” egy retro mtb-vel, több mint 10 éve csúcsmodellnek számító V-fékekkel szerelve… Hát… semmi szín alatt nem szeretném újra megszokni ezeket. Egy komfort országúti tulajdonosánál nem áll fent a profik legfőbb problémája, miszerint versenyszituációkban a hirtelen fékezés okozhat balesetet, ha nem a teljes mezőny megy tárcsás bringával (főleg esőben). Egy hétvégi bringásnak viszont éppen hogy megváltás, ha esőben is biztonsággal le tudja lassítani a kerékpárját. Nem beszélve arról, hogy jobban is néz ki egy komfort bringán, ballonosabb gumikkal a tárcsa, egyszerűen menőbb. Akik pedig a Balaton-körön a „Fék-fék” üvöltések közben nagyot húznak a fékkaron, a mögöttük jövővel kereket öltve pedig nagyot csattannak… nos legyenek ők a járulékos veszteség.

Mindent összevetve – annak ellenére, hogy személy szerint múltamból és sznobizmusomból adódóan magam is klasszikus országúti versenygépet használok – minden hobbi országútisnak a komfort kerékpárokat javasolnám józan szempontok szerint. Reálisan nézve kizárólag versenyzőknek érdemes választani univerzális vagy aero versenykerékpárt. Nektek mi jut eszetekbe a kérdésről?

Pályakerékpár vk: Szalontay nem lépett tovább keirinben

Szalontay Sándor

A mai napon rendezik a keirin futamokat az új-zélandi pályakerékpáros világkupa versenyen, ahol magyar részről Szalontay Sándor volt érdekelt.

Szalontay Sándor
Szalontay Sándor

A Dr. Bátorfi Agria KTK sprintere viszontagságos időszakon van túl, miután visszakerült az UCI World Cycling Centerbe, edzőváltás után nem sikerült újra megtalálnia csúcsformáját.

Egy kevésbé eredményes Eb és kolumbiai vk-forduló után Sanyi visszatért a litván válogatotthoz, akikkel nyáron eredményes munkát végeztek és az elmúlt hónapban is biztató jelek mutatkoztak.

Sajnos a 2. vk-forduló ismét szerencsétlenül kezdődött, Szalontay Sándor kerékpárja szállítás közben megsérült, így nem csak a hatalmas időeltolódást, hanem egy kölcsönkerékpárt is meg kellett megszoknia rövid idő alatt. A keirinben egyelőre nem sikerült jó eredményt elérni, a 6 előfutamból Sanyi az elsőben volt érdekelt, az 5. helyen végzett. A reményfutamból sem sikerült továbblépni, ahol 4. lett a magyar sprinter.

Keirin 1. forduló (1. futam):
200 m idő: 10.588
Átlagsebesség: 68.001 km/h
1. CANELON Hersony VEN
2. CIPRIANO Flavio BRA +0.292
3. SHURSHIN Nikita RUS +0.349
4. SZALONTAY Sandor HUN +0.593
5. PHILLIP Njisane TTO +0.646

Keirin reményfutamok (5. futam):
200 m idő: 10.319
Átlagsebesség: 69.774 km/h
1. VYNOKUROV Andrii UKR
2. VOLIKAKIS Christos GRE +0.104
3. IM Chaebin KOR +0.272
4. SZALONTAY Sandor HUN +0.472

Az új-zélandi világkupa verseny továbbra is a Tissot oldalán követhető élőben:

http://www.tissottiming.com/Competition?id=00030C0006FFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF&sport=CY&year=2015

Pályakerékpár vk: csak a bringa tört útban Új-Zélandra

Az egy négyzetméterre eső Mavic kerekek száma a pályasportban igen magasnak mondható – felül meg villan a magyar válogatott mez
Az egy négyzetméterre eső Mavic kerekek száma a pályasportban igen magasnak mondható – felül meg villan a magyar válogatott mez

Szalontay Sándornak nem kezdődött szerencsésen a hétvégén zajló pályakerékpáros világkupa forduló, a bringával kapcsolatban kellett bosszankodnia…

Szalontay Sándor
Szalontay Sándor (pálya Eb-n)

Tegnap Sanyi megérkezett Új-Zélandra, a Pályakerékpáros Világkupa második fordulójának helyszínére. Sajnos a kerékpárja szállítás közben megsérült, a több transzfer és az óriásgépek átka, hogy magasról repkednek a kerékpárszállító dobozok…

Szerencsére a versenynek otthont adó új-zélandiak tudtak egy kerékpárt kölcsönözni Sanyinak, így tud indulni a versenyen. Elmondása szerint nem egyszerű hozzászokni az idegen géphez, de fő, hogy sikerült hamar megoldani a problémát.

Szalontay holnap itthoni idő szerint este 9 és hajnali 4-ig tartó program közepén indul keirinben, és vasárnap szintén itthoni idő szerint este 9-kor 200 méteren.

A már elkezdődött világkupa verseny továbbra is a Tissot oldalán követhető élőben:

http://www.tissottiming.com/Competition?id=00030C0006FFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF&sport=CY&year=2015

Nyilvánosak a Tour de France-győztes „emberfeletti” fizikai adottságai

Tegnap éjfélkor az Esquire magazin weboldalán leközölték Chris Froome teszteredményeit, melyeket a megnyert Tour de France után produkált – egyes vélemények szerint az emberi teljesítőképesség határáról beszélünk, illetve azon felül…

froome-bike-test-2-mr_gix7uk3

Kerékpárosoknál az egyik legfontosabb mérőszám a VO2 max érték (maximálisan felvehető oxigén mennyiség adott testtömegre), Froome-nál ez 84,6 volt a teszten, a Tour de France versenysúlyával számolva pedig 88,2. Ez majdnem megközelíti a kerékpársport – ebből a szempontból is – legendás alakjánál, Greg LeMond-nál mért 90 fölötti érték (a 85 és 90 közötti tartományban olyan bringások mozogtak, mint Jan Ullrich vagy Miguel Indurain, Marco Pantani volt az, akinek 100 környéki teszteredményéről is lehetett hallani). Egy sportos átlagember VO2 max mutatója 40-50 között van, a 70-es szám már élsportolóhoz méltó érték, a mérést végző laborban sose regisztráltak még hasonlót.

A terheléses lépcsőteszten Froome 525 Watt maximumig jutott (valószínűleg 25 Wattos lépcsőkkel), a hosszú távon fenntartható teljesítményértéke (amit 20-40 percen át képes leadni) 419 Watt. A teszten mért súlyával ez a 6 W/kg-ot közelíti, Tour de France-on mért versenysúlyával számolva pedig 6,25 W/kg (Ha már szóba került másodszor: a teszten 69,9 kg-ot nyomott Froome 9,8%-os testzsír-aránnyal, ennél a Tour de France-on 3 kg-mal könnyebb volt.) A 6 fölötti Watt/kg mutató ugyancsak az emberfeletti kategória, pláne ha azt 20 percnél tovább képes leadni valaki.

Az eredmények nyilvánosságra hozásával Froome kinyilvánítottan célul tűzte ki, hogy „tisztán” lásson mindenki teljesítmény-értékeivel kapcsolatban, összehasonlíthassa ezeket a biológiai útlevélben szereplő adatokkal, elejét vehesség a dopping-gyanúsításoknak. Sőt, felhozták példának a ma 30 éves sportolótól még 2007-ben, az UCI World Cycling Centerben mért adatokat is, amikor már 540 Wattos csúcsteljesítményre is képes volt a lépcsősteszten (gyorsan tegyük hozzá, 8 kg-mal nagyobb testtömeggel) és 80,2 volt a VO2 max érték – vagyis a „motor” akkor is ott volt a testében.

További információk: http://chrisfroome.esquire.co.uk/

Mit mond Nibali, Boonen vagy Voigt az országúti tárcsafékekről?

A turistáknak lehet 4,5 kilós bringájuk, nekünk nem? (…) Ha engedélyezik a tárcsaféket, akkor mindenki menjen tárcsafékkel! (…) A versenyzőknek meg kell tanulni a tárcsafék helyes kezelését…

focus_izalco_max_disc

A fenti szavak elismert profi bringásoktól származnak, cikkünkben most főleg a leginkább érintettek véleményére koncentrálunk, hiszen ismét slágertéma a tárcsafékes országúti kerékpárok használata a profi mezőnyben. Miután az UCI korlátozás nélkül kiterjesztette a tesztperiódust a teljes 2016-os évre, nem csak a WorldTourban, de a másod- és harmadosztályban, valamint a női versenyekre is, többen is megosztották, mit gondolnak erről.

Friss hír – amiről már pletykáltak az ősszel – hogy a Campagnolo is kijön jövőre a tárcsafékes szettel, így természetesen az Astana Team bringásai is tesztelik majd az új technikát. Vincenzo Nibali nemcsak napjaink egyik legjobb profi kerékpárosa, a legerősebb GT-menők közül egyvalamiben ő a legjobb: kijelenthetjük, hogy nála ügyesebben senki nem kezeli a kerékpárt a nagy körversenyek dobogóesélyesei közül. A Cápa nem ellenzi az új rendszerek elterjedését, a Cyclingnewsnak nyilatkozott erről:

Úgy gondolom a kerékpársport és a kerékpárok fejlődésének része a tárcsafékek megjelenése. Soha nem próbáltam az országúton a tárcsafékeket, számomra is újdonság lesz. A mountain bike-on nagyszerűek a tárcsafékek, de országúti versenyeken használni ezeket más tészta. Nedves időben jók lesznek, de ami megkérdőjelezi a bevezetésüket, az a tömegbukásokban rejlő veszély, amit konkrétan a felhevült tárcsafék okoz. Szerintem apró változtatásra van szükség, például védő elemre. Azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyzők különböző stílusban fékeznek. A fékek is különböznek, az egyik az elején fog erősebben a másik később. Egy jó tárcsafékkel nagy a veszélye, hogy blokkol a kerék és a bringákon nincs ABS. Ha megáll a kerék, csúszol és eleshetsz. Sima útfelületen a tárcsafékkel többször blokkolhat a kerék, így a gumik anyagának is nő a jelentősége. A versenyzőknek meg kell tanulni a tárcsafékek helyes kezelését, hogyan adagolható a fékerő. Az egész megszokás kérdése.

Nibali kerékpárkezelési képességeinek is köszönhette Tour-győzelmét
Nibali kerékpárkezelési képességeinek is köszönhette Tour-győzelmét

Nézzük két nagy öreg, a még mindig aktív legenda, a belga Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step), valamint a tavaly búcsúzó Jens Voigt véleményét, Tomeke a Velonewsnak a következőket mondta az országúti tárcsafékekről:

Nem használtam még soha, kivéve mountain bike-on. Szeretném kipróbálni edzésen és versenyen is. Szerintem megvannak az előnyei – tudjátok milyen félelmetes egy lejtmenet fék nélkül, vagy gyakorlatilag fék nélkül… A karbonfelnikkel az a baj, hogy a fékerő fele rögtön elszáll amikor elkezd esni az eső, tehát lehet jó döntés, ha engedik a tárcsafékek használatát. Elkeserítő, hogy sok új technológiát pont mi – a világ legjobb kerékpárversenyzői – nem használhatunk. A turistáknak lehet 4,5 kg-os bringájuk, a miénknek majdnem 7 kilónak kell lenni és van még pár ilyen dolog. A fékek kizárólag a biztonságot szolgálják, szóval igazán nem értem, miért ne lehetnének jobb fékeink. Minden más sportágban ahol gyorsan mennek és sok múlik a sebességen – például a motorsportokban – sok múlik a fékeken is. A féknek köszönhetően gyorsabb is lehetsz és egyben nagyobb biztonságban is vagy.

Tom Boonen négy Roubaix-t nyert, természetesen tárcsafék nélkül
Tom Boonen négy Roubaix-t nyert, természetesen tárcsafék nélkül

A német Jens Voigt (Trek Factory Racing) véleménye mint mindig, ezúttal is megszívlelendő:

Miért ne? Ha megállítod az idő kerekét, az visszalépés. Nem gátolhatod a fejlődést örökké. Miért ne legyünk nyitottak rá? Azonban azt gondolom, ha engedélyezik a tárcsafékeket, akkor a teljes mezőnynek tárcsafékeket kell majd használni, vagy senkinek. Ha keverednek a tárcsafékes és nem tárcsafékes bringák, nő a kockázat, különösen esőben!

Taylor Phinney (BMC Racing) bővebben is kifejti ezt:

Szárazon nem annyira, de nedves körülmények között nagyon más a fékerő. Ha például a mezőny 30%-ának nincs tárcsafékes bringája és mész lefelé egy vizes lejtőn, fékezni kell egy kanyarban, de az előtted lévő sokkal nagyobb erővel, sokkal hatékonyabban fékez, neked pedig nincs tárcsaféked, akkor egyszerűen beleszállsz hátulról.

Ellenzők is akadnak, például a holland Thomas Dekker (Garmin-Sharp):

Szerintem ez nagy változás lenne, mert megszoktuk a jelenleg használt fékeket, amiket teljes erőből húzunk végig. Ha ugyanígy használsz egy tárcsafékes bringát, egyből elesel. Teljesen át kell állítanod az agyad hozzá.

Korábbi cikkünk a témában IDE KATTINTVA olvasható.

Ti mit gondoltok az országúti tárcsafékek teljes körű elterjedéséről?

Cyclocross-hírek: Magyar Kupa összetett állás; vasárnap „StrandCross”

Tegnap a Magyar Kerékpársportok Szövetség közzétette a Cyclocross Magyar Kupa összetett állását, a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület pedig „StrandCross”-t szervez Mikulás napján…

sc_salgotarjan_2015_plakat

Ha stílszerűek akarunk lenni, akkor a LigetCross után mondhatjuk, hogy jön a StrandCross a SuperCross Sorozaton belül – a salgótarjáni Karancs Kupa nyomvonala ugyanis úgy módosul, hogy az nagyrészt a helyi strand területén belül kanyarog majd december 6-án.

A teljes versenykiírás letölthető: Salgótarjánban folytatódik a SuperCross

December 13-án, vasárnap kerül megrendezésre a Cyclocross Magyar Kupa utolsó fordulója, a 8. Kőbányai Bringapark Kupa. Az alábbiakban tesszük közzé a magyar kupa aktuális állását, sok helyen szoros a verseny, így érdemes részt venni a jövő vasárnapi versenyen, ahol a magyar kupa végső eredményei is kihirdetésre kerülnek majd.

A Cyclocross Magyar Kupa aktuális állása letölthető: CX_MK_20151201_összetett

Northwave Celsius 2 GTX téli cipő tartóstesztre

Northwave Celsius 2 GTX

A téli kerékpározás egyik legkellemetlenebb „mellékhatása” lehet, amikor fagyni kezd a láb a hidegben. Ennek elkerülésére célravezető egy téli kerékpáros cipő beszerzése, mint amilyen a Northwave Celsius 2 GTX.

Northwave Celsius 2 GTX
Northwave Celsius 2 GTX

Nálunk tartóstesztet fog teljesíteni most az olasz gyártó megújult téli modellje, amely teljesen vízálló és lélegző kivitelű. Annak ellenére, hogy nevében a 2-es szám szerepel, a Northwave Celsius 2 GTX már a harmadik generációs Celsiusnak tekinthető. Csak azért említem, mert nálam az első generációs Celsiust váltja, ami – utána kéne nézni – szerintem már több mint 5 éve van szolgálatban kisebb megszakítással. Ezek között volt még egy ráncfelvarrott Celsius és a neonszínű Arctic változat, utóbbi eltérő Gore Tex szövetből, koala membránnal, bundás béléssel (-25 fokig).

Aztán persze van a Fahrenheit, az „országúti” változat, szintén Arctic változatban is, valamint kihozott a Northwave egy tekerentyűs – bocsánat, SLW2 – rögzítőrendszerrel ellátott csúcsmodellt is 2016-ra, ami lényegesen könnyebb is az eddigi téli modelleknél. A magyar piacon a most bemutatott Celsius 2 GTX-nek (az Arctic – még melegebb – variánsnak) és a Fahrenheit 2 GTX-nek szavazott bizalmat a hazai forgalmazó, vagyis túl sokat azért nem kell gondolkozni melyiket válasszuk.

northwave_celsius_2_05

A két cipő között csak a talp kiképzése képez különbséget, a Celsius mountain bike, a Fahrenheit road változat. Bár a téli cipőt sokkal nagyobb arányban használom országúton, mint terepen, mégis a Celsiusra esett a választás, aminek oka egyszerű: az országúti stoplisban még szárazon sem egyszerű a „pingvinjárás”, télen ez sokkal balesetveszélyesebb tud lenni.

Az a különbség, amennyivel jobb érzés egy országúti pedál+stopli felfekvése, számomra télen nem ér annyit, mint a biztonságosabb járás, valamint az, hogy a mountain bike-omon vagy a cyclocross bringámon is tekerhetek ugyanebben a cipőben. A téli országútira is ugyanígy SPD-kompatibilis pedál kerül fel, így ugyanazzal a téli cipővel használható minden bringa.

A cipő tulajdonságait részletesen majd a tartósteszt után jövőre vesézzük ki, ami kézbe véve is feltűnő, hogy az első generációs Celsiusnál könnyebb, mutatósabb és megerősített orr, valamint sarokrésszel rendelkezik az új Celsius 2 GTX, amiről talán még a Jedik lézerkardja is lepattan. A forma hasonló, a rögzítő rendszer is, mint a korábbi modellnél.

A szó szoros értelmében nyelvvel nem rendelkező, egybefüggő szövetet alkotó cipőt felül egy elpusztíthatatlan anyagból készülő madzag húzza össze, amit egy kis csattal fixálhatunk. Ez a rögzítő rendszer a Speed Lace nevet kapta a keresztségben. A Power Strap elnevezés tépőzárakat takar, illetve éppen ezek a tépőzáras felső rétegek takarják a Speed Lace zsinórjait, egyfajta legkülső védelmet biztosítva az eső, hó, szél ellen.

A cipőhöz felhasznált alapanyagok tekintetében a Gore-Tex szövetet érdemes említeni, ami valóban véd az időjárás viszontagságaitól, megerősítve a kritikus részeken, hogy az esetleges mechanikai behatások, esetleges bukások következtében se kelljen kukázni egy értékes cuccunk. A sarokrész magasabb a szokásosnál, magasszárú cipővel van dolgunk, ami védi a teljes bokaízületet.

A talprész karbon merevítésű, járásra és bringatolásra is alkalmas mintázattal, SPD stopli felszerelésének lehetőségével. A cipőt úgy tervezték, hogy normál – jól lélegző – kerékpáros zoknival használhassuk hideg időben is. Tömege fél kiló alatt marad, ami egész jó ahhoz képest, hogy milyen védelmet nyújt. 37-49-es méretekben kapható (39,5-45,5-ig feles méretekben is rendelhető), vagyis akár hölgyek is választhatják télre a Northwave Celsius 2 GTX-et.

Bővebb információk a hazai forgalmazó honlapján: bikefun.hu