A Trek Top Fuel 9.8SL-hez hasonló csúcs cross country/maraton össztelós bringák piaca hazánkban finoman szólva sem áll a helyzet magaslatán, köszönhetően a versenyek évek óta hanyatló színvonalának és az egyre kevesebb indulónak. Pedig emlékszem még azokra az időkre, amikor egy xc futamon 300 induló volt, a maratonok pedig nem csak a sajtóközlemények szerint fogadtak 1000 fölötti résztvevőt….
Na de elég a negatívkodásból, egyrészt sokan járnak a környező országok színvonalas rendezvényeire, másrészt ha megteheted, akkor „csak úgy” montizni is hatalmas élmény egy 100 mm-t mozgó össztelós géppel. Főleg egy ilyennel mint az OCLV karbon vázas Trek Top Fuel 9.8SL. A múltkori bringasúlyos betli után kétszer leelenőriztem a dolgot, de nem csak a saját mérésem hanem más tesztek is megnyugtattak, hogy a 10,65 kiló bizony helyes érték a komplett M-es méretű monti tömegére. Ez az adat még egy merev vázas bringához is jó adat, főleg azt nézve, hogy 29”-os kerekű géppel van dolgunk.
A váz alapját a már említett OCLV karbon alapanyag adja, amiben a műgyanta arány nagyon alacsony és a karbon szálak eloszlása is egyenletes. Magában az OCLV technológiában 52 szabadalmat rejtettek el, ami nem meglepő, hiszen a Trek a piacon az egyik legrégebbi karbon vázgyártó. Mielőtt összeszerelnének egy OCLV vázat, minden darabot 21 pontos (az ipari szabvány csak 6-ot ír elő!) tesztelésnek vetnek alá, hogy csak a 100%-os darabok kerülhessenek a vásárlók alá.
A kábelek a vázon belül vannak elvezetve, ez alól még a rugóstag hidraulikus lockout kábele sem kivétel! A lengőkar ABP (Active Braking Pivot) rendszerű, vagyis egy szabadalmaztatott megoldással küszöbölik ki fékezés közben a rugózást „bemerevítő” erőket. A lengőkar amúgy Full Floater kialakítású, vagyis a rugóstag egyik bekötési pontja sem a fő vázháromszögön található. Ez nem csak aktívabb és érzékenyebb mozgást biztosít, hanem a pedálozás „pogózását” sem tudja átvenni (annyira) a rugóstag.
Elöl/hátul Boost szabványúak a papucsok, vagyis a teleszkóp 110 mm-es, a hátsó tengely pedig 148 mm széles. Főleg hátul van ennek előnye, mert merevebb hátsórészt és nagyobb lánctányért lehet használni anélkül hogy a Q-faktor hátrányosan változna. Szintén megtalálod benne a Mino Link megoldást ami egy megfordítható adapter a felső link és a támvilla találkozásánál. Ezzel fél fokot lehet állítani a fejcső szögén. Okos találmány, egyre több gyártónál látom az ez irányú próbálkozásokat.
Az alsócső kapott egy „Carbon Armor” névre keresztelt védő lapot, ami a felverődő kövektől védi a vázat. Azért azt meg kell említeni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a mai minőségi karbon vázak már jóval erősebbek a külső behatásokkal szemben mint az alu kivitelek. Ha nem hiszed, keress rá a youtube-on miket videóztak már le.
Ahogy egy vérbeli XC géptől várható már 2016-ban, a Top Fuel is szimpla tányéros váltórendszert kapott, a SRAM X01/X1 szett személyében. A váltókarok X1-esek, ahogy a hajtómű is, a hátsó váltó pedig X01. Elöl 32-es tányérral kell gazdálkodnod (persze azt cserélheted bármikor kisebbre, nagyobbra), míg hátul 10-42-es sort találsz.
Aminek nagyon örültem az a SRAM fékek mellőzése, helyette Shimano XT-t raktak rá. Ez egyre több gyártónál kezd trend lenni, és a sok közül az egyik trend aminek őszintén örülünk! A SRAM kiváló váltórendszereket gyárt, sőt akár meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy az X01, és XX1 még halványan jobb is a konkurens japán modelleknél, de a fékek kérdésében sajnos nem ez a tendencia.
A kerekeken sem spóroltak, és a svájci DT-Swiss X1700-as modelljei kerültek bele. Telókból SID XX Solo Air és Monarch XX adja a rugózást. Mindkettő kormányról zárható, méghozzá hidraulikusan, a világ egyik legjobb lockout karjával. A kiegészítőket házon belülről a Bontragertől veszik.
Sajnos Emily Batty-t nem adták a bringa mellé, pedig az ötlet megfontolandó lenne! 🙂 Amit viszont át lehet kötni erre, az nem más mint a 15.5”-os vázmérethez járó 650B-s kerekek, mivel a nagyon kicsi vázban nehezen férnek el a 29”-os méretűek, és valljuk be őszintén az összhang sem igazán valósul meg az alacsony riderekkel.
Működésre, érzésre a „tökéletes” szó az igazi, már ha minimalista módon kellene jellemezni a Top Fuel tulajdonságait. A 29”-os kerekek stabilitása mindig meggyőz arról, hogy hessegessem el a fejemből a 650-es méretű XC bringa vágyát, és azt tartogassam a 140 mm-nél többet mozgó gépekhez. Persze ehhez az is kellett, hogy pehelykönnyű legyen a fully, mert a nehéz 29-es bringa több mint büntetés. Meredek, köves terepen is fel tudsz vele tekerni elkaparás, elakadás nélkül, és bizony lefelé még a kevésbé magabiztos bringásoknak is önbizalmat tud adni.
A kormányról vezérelhető hidrós lockout ugyan egy nagyon könnyű, és baromira jól kezelhető egység, külön imádom ezt a fajta megoldást. Mégis keveset használtam, mivel annyira jól mozog a gép hátulja, és ha jól állítod be a telónyomást akkor nem is pogózik, hogy nem igazán éreztem szükségét. Persze teljesen más lenne a helyzet versenyen, ahol minden egyes elvesztegetett watt elfogadhatatlan, de a kicsit több mint másfél milliós bringa vásárlói között úgyis többen lesznek akik egyszerűen montizáshoz, túrázáshoz fogják megvenni, és bizony igazuk is van. Ha megteheted, miért érd be kevesebbel?
Volt-e hátránya? Nem igazán. Nekem az apró mintás Bontrager XR1 gumik oldaltartása és fékezhetősége kevésbé tetszett, de ez tényleg szubjektív dolog, na nem mintha maga a kerékpárteszt nem lenne az. Simán cserélném a megszokott NN/RR párosra. Nekem a babakék szín is kicsit feminin volt, szerencsére matt feketében is kapható ami közelebb áll az ízlésvilágomhoz. Minden esetre a Top Fuel ma egyike a világ legjobb össztelós XC gépeinek, ehhez mért áron és tudással. Mielőtt a kommentelők nekiülnének billentyűzetet csapkodni, egyet azért ajánlanék nekik. Próbálják ki mielőtt véleményt alkotnak róla….
A Trek Top Fuel 9.8SL-t keresd a forgalmazó weboldalán, vagy a partnerboltjaikban!
