Példátlan gesztust tesz a holnap rajtoló Dubai Tour-on a Tinkoff csapat: minden idők egyik legjobb labdarúgója, Diego Armando Maradona tiszteletére „félig” az egykori Nápoly-mezt öltik majd magukra.
Az argentin futballsztár mostanság a kiemelt kategóriás Dubai Tour-t is rendező Dubai Sports Council nagykövete, s mint ilyen természetesen a kerékpáros körverseny fényét is emeli. Az orosz milliárdos, a WorldTour-csapat tulajdonosa, Oleg Tinkov a bringa mellett a profi boxot és természetesen a jó focit is szereti, s Maradona pályafutása elismeréséül nem mindennapi, mondhatni példátlan gesztust választott.
A Tinkoff csapat egy félig a saját, félig Maradona 1987-es Nápoly-mezét egyesítő trikóban indul majd a Dubai Tour-on, az argentin zseni ebben az évben nyerte első bajnoki címét a Serie A-ban. Maradona természetesen a ma esti szabadtéri csapatbemutatón is jelen volt a Westin Dubai Mina Seyahi Beach Resort & Marina díszletei között, ahol megadták a módját az ünneplésnek.
A fatbike akkor jó ha nincsen túlbonyolítva. Nem kell rugózás hátul, de még elöl sem. Sőt igazából a legjobb egy szíjhajtás lenne Pinionnal, de ne álmodozzunk! A KTM Fat Flea. az osztrák gyártó belépő ducigumisa járt nálunk egy kis móka erejéig.
Ezt a narancs színt képtelenség visszaadni a képeken!
Nagy viták voltak az utóbbi hónapokban a fatbike-ok körül, nem csak szerkesztőségen belül hanem a különböző fórumokon is. Gramm mániások kontra fun riderek, és hétköznapi tekerők. Eddig én magam is azt mondtam több vastag gumis tesztelése után, hogy 13 kiló fölötti gépet nem szabad venni, aztán a legutóbbi tekerésen átértékeltem a dolgot. Mire is való egy fatbike? Versenyezni? Persze lehet vele, van is egy Snowbike Festival a svájci Alpok szívében, meg volt régebben az Iditabike ami gyakorlatilag életre hívta ezt a kategóriát. De igazából egy maratonon elindulni vele nem a legjobb ötlet még ha alkalmas is rá. Egyszerűen nem ez a valódi felhasználási területe.
Idén a tél szerdára esett. Szerencsére pont nálunk volt a gép 🙂
És nem is egyszerű meghatározni mire való. Ha Norvégiában vagy Kanadában, esetleg Aspen környékén élnénk akkor azt mondanám jó ötlet, hiszen évi 4 hónapot minimum hó van, ott meg a világ legjobb dolga ezzel veretni. Idén azonban szerdára esett a tél, így ezt a részét nagyjából ki lehet ejteni. Persze sárban is kiváló, nagyjából semmivel nem tudsz úgy bringázni, mint egy 4”-os gumival szerelt big foot-tal, de valljuk be őszintén hányszor fogsz kimenni a legnagyobb dzsuvába?
Akkor mire jó a fatbike? Az angolok jól leírták. Just for fun! Szórakozni. Minden méter vidámság vele. Megbámulnak a nyergében, vigyorogsz végig minden egyes kilométeren, legyen szó bármilyen talajról. Na jó az aszfalt elég nagy baromság vele, mert tapad. Amikor szórakozásból tekersz, túrázol pár órát, vagy meló után kiruccantok a haverokkal, akkor igazából a kilók nem számítanak. Amennyiben nem sportolni akarsz a Fat Flea nyegében, ne izgulj egy percet sem a 14,3 kilós súlya miatt. Ugyanoda el fogsz jutni csak kicsit lassabban. De a hangulatodat nem fogja befolyásolni! Most lehet kicsit megfordítottam a mondanivalómat, mert a konklúzióval kezdődött a cikk, de igazából fejben helyére kellett rakni a dolgokat. Egy Rolls Royce Wraith-ben sem az érdekel mennyit fut a Nürburgringen, hanem vigyen el oda ahová szeretnéd, más dimenzióban mint egy 911 GT3. És ettől egyik sem rosszabb a másiknál, csak egyszerűen másra valók.
A villa masszív. Túl masszív.
A KTM Fat Flea ezt a fatbike-osan más dimenziót kiválóan hozza. Szerencsére nincsen benne teló mint a Far Rat-ben, mivel máig nem sikerült igazán összehangolni Bluto-t a hatalmas gumik rugózásával, és ezt nem csak mi érezzük, de fejlesztőmérnökök dolgoznak a problémán, és a megoldás még ki tudja hogy áll. Az alumínium váz 26”-os kerekeket fogad, elöl pedig szintén alu merev villa próbálja az út felől jövő ütéseket csillapítani. Ami nem megy neki, mert egy egyenes, masszív merev villa nem bír ilyen tulajdonságokkal. Hiányzik a karbon villa belőle na! A gyári KTM színtől kicsit eltérő toxic orange brutálisan harsány. Nem a visszahúzódó bringások színe az tuti. Ellenben pussymagnet 🙂
A rajta lévő cuccok nem rosszak, meg hát nem is egy drága gép!
Felszereltsége SRAM X7 és szerencsére nem keverték, nincsen rajta parasztvakító 2 kategóriával eltérő alkatrész. A kicsit darabos SRAM rendszer tökéletesen illik a gép stílusához. Szimpla helyett dupla lánctányéros, így mindenki el fog vele boldogulni a nagyobb hegyek között is, sőt ha netán esne egyszer rendes hó, akkor sem kell majd megfeszülni a nyergében.
Sőt a kerékszett kifejezetten kiemelkedő!
Egy fatbike esetében a kerékszett nagyon lényeges, mert ez a leggyengébb pontjuk. Ha nehéz a kerék meg a gumi, akkor katasztrófa irányítani őket. A nagy tömegű kerekek felállító nyomatéka is jelentős, melynek leküzdése döntögetéskor komoly erőfeszítést igényel, és nem tesz jót az irányíthatóságnak. Ebbe SUN-Ringlé Mulefut típusúak kerültek, melyek párban „csak” 2750 grammot nyomnak. Higgyétek el, belépő szintű gépekbe tesznek ennél nehezebb modelleket is! A kerekeken Schwalbe Jumbo Jim EVO gumik feszülnek, amik szintén minőségi darabok. És tapadnak rendesen a laza talajon.
Ez a fék kiváló-egy hagyományos montira
A megállást Shimano M425-ös fékekre bízták 180/160 mm-es féktárcsákkal. Sajnos egy ekkora géphez ennél több kellene. Minimum egy SLX, de inkább egy XT. Ha sokat fogod használni a Fat Flea-t, és nem csak második, harmadik montinak veszed, akkor ajánlom már a boltban számíttasd be egy komolyabb rendszerbe. Nagyobb tempóról nem harap igazán bekopva sem, bár kiváló fék, nem ekkora kerekek és tömeg lassítására tervezték.
A kábelek belül futnak ahogy ma illik.
Összességében még a merev villa ellenére is nagyon kényelmes volt a Flea. Ugyanis a kerekeket simán 1 bar-os nyomás alá tudod ereszteni, és ott azért komoly centiméterekben mérhető rugóút keletkezik! A viszonylag könnyű kerekek miatt egészen kezes volt a csikicsuki ösvényeken, és ebben a gumi is nagy szerepet játszik. Egy egyszerűbb modellnél pörögnek a kilók simán, de ez nem abból a családból származik. Mázlim volt az időjárással, mert pont akkor volt nálunk a gép amikor volt pár napnyi hó, így lehetett mókázni. Azt a stabilitást, amit a lejegesedett utakon és a hóban nyújt, semmi mással nem lehet elérni. Barátom DH gumikat szerelt a montijára, de esélye sem volt. A kanyarokban és az emelkedőkön is atom stabil volt a Fat Flea, és persze az első kerékre is komoly fékerőt lehetett kifejteni megcsúszás nélkül. Hegynek fel nincsen az a lejegesedett út amin elkaparna, akár kiállva is nyomhatod!
Masszív tengelyek, papucsok
Mindig felmerül a kérdés: kinek ajánlanám? Bárkinek, aki „mókabringát” szeretne. Nem versenyzésre és nem Északi-sarki túrára (bár hátsó csomagtartó konzol van rajta, de első nem). Kocsmatúrára, tekerni egy jót a haverokkal, csak úgy szórakozásból kerékpározni terepen, kitűnni a tömegből, „más”-nak lenni… na ezekre kiváló. Nehéz lenne megideologizálnom, hogy csak ez az egy montim legyen. De nem lehetetlen. A kérdés mi a te komfort zónád. Van már elég komoly fatbike fórum a neten, ahol azt lehet látni, egyre többen használnak csak fatbike-ot túrázáshoz, tekerésekhez, tehát van jövője a stílusnak!
A Red Bull Rampage versenyekről is ismert Kelly McGarry ma reggel bringázás közben veszítette életét, azonban nem végzetes bukás következtében.
Kelly McGarry (Fotó: Red Bull)
A 33 éves Kelly, Queenstown (Új-Zéland) közelében egy frekventált trailen tekert helyi idő szerint 4 óra körül, amikor váratlanul összeesett, helyi sajtóforrások szerint szívinfarktust kapott. A Ben Lomond trailt helikopterrel közelítették meg a mentősök, de már nem tudták újraéleszteni.
A 2013-as Rampage-ről a 72 lábas ugratón beadott hátraszaltójával búcsúzunk Kellytől, nyugodjék békében!
André Greipel, becenevén a Gorilla keretbe foglalta a négynapos Mallorca Challenge-t, és elégedetten nyilatkozott a januárban még a Baleár szigeteken is szokatlanul jó időről.
A négy UCI 1.1-es viadal közül a Lotto-Soudal német versenyzője nyerte az elsőt, a Trofeo Felanitx-SesSalines-Campos-Porreres-t, majd következett Gianluca Brambilla (Etixx-Quick Step) és Fabian Cancellara (Trek-Segafredo). Tegnap, a Palma tengerpartján rendezett 161 km-es kritériumon azonban ismét Greipel volt a leggyorsabb, a francia Nacer Bouhannit (Cofidis) legyőzve.
A 10-szeres Tour de France-szakaszgyőztes nem győzött lelkendezni, milyen jól érzi magát a januári tavaszban: Már hetedszer töltöm itt a felkészülés ezen szakaszát, úgyhogy jól ismerem a helyet. Szeretek a Mallorca Challenge-en versenyezni, fantasztikus most az idő, januárban tavasz van, ami motivál a futamokon is – nyilatkozta Greipel a Biciciclismo spanyol kerékpáros portálnak.
Az U23-as verseny után az elit férfi futam is fordulatos versenyt hozott a zolderi cyclocross világbajnokságon, ismét a hazaiak, a belgák domináltak.
Az első kört kegyetlenül meghúzták a hollandok, Van der Poel és Van der Haar, a belga Wout Van Aert-tel hárman el is szakadtak a mezőnytől. Később azonban nem vállalta közülük senki a támadást a verseny korai szakaszában, így felzárkóztak Nys-ék, kialakult egy 4 belga-2 holland összetételű élboly is.
Féltávnál sajnos a két topfavorit, Van Aert és Van Der Poel összeakadtak, a holland cipőjét alig bírták kivenni a kerékből, közel fél percet veszítettek. A hibát kihasználva az élen Van der Haar támadott, aki élete nagy lehetőségével próbált élni, hogy világbajnoki címet nyerhet, sokáig egyedül haladva az élen.
Van Aert azonban – csakúgy mint a tavalyi vb-n egy hiba után – feltartóztathatatlanul közeledett, s idén még erősebb volt… Miután utolérte a lejtőn egyébként jobb hollandot, az utolsó „tolós” mászásnál jobban szedte hosszabb lábait és ezt a hátrányt már nem dolgozhatta le az apróbb termetű Van Der Haar, a belga lett a világbajnok.
A történelmi technikai csalást követően hatalmas drámának lehettek tanúi, akik nézték a zolderi cyclocross világbajnokság U23-as férfi futamát, ugyanis a cseh versenyző kétszer is kénytelen volt megküzdeni a győzelemért…
az utolsó előtti és az utolsó kör „befutói”
A sáros pályán remek versenyt vívtak a fiatalok, a belgák próbálták uralni a futamot, de a cseh Adam Toupalik erősebbnek bizonyult, az utolsó előtti körben meglépett tőlük lélegzetvételnyi előnnyel. A célvonalon aztán kiderült, miért támadott ilyen korán, azt hitte, vége a versenynek.
Miután a cseh megünnepelte magát, újra a többiek nyomába eredt és újra meg tudta előzni a belgákat, leszakítani azonban már nem tudta Eli Iserbyt-et, aki lesprintelte a befutón Toupalikot. A verseny utolsó két körét azért is érdemes megnézni, mert sáros körülmények között láthatjuk, ahogy végig „a határon túl közlekednek” a bringások:
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) elnöke, Brian Cookson hivatalosan is megerősítette, hogy a kerékpárba rejtett elektromotort találtak a cyclocross világbajnokságon a belga Femke Van den Driessche bringájában.
Brian Cookson a sajtótájékoztatón
Nem titok, hogy motort találtunk, valóban technikai doppingolás valósult meg – mondta az UCI elnöke sajtótájékoztatón, majd a twitteren is hozzátette, hogy elfogadhatatlan a technikai csalás, és mindent meg fognak tenni, hogy nullára csökkentsék az esélyét, hogy valakinek eszébe jusson így csalni.
Az alábbi videón látható, ahogy a belga lány állva hagyja a többieket egy korábbi cx-versenyen, akkor nem bukott meg:
Korábbi cikkünk, további információk a technikai doppingról IDE KATTINTVA olvashatók.
Bár a túrakerékpár szó hallatán legtöbbünknek a klasszikus egyenes kormányos trekkingek ugranak be, nagyon is van létjogosultsága a koskormánynak egy utazó bringáján…
Az országúti túrakerékpárok családjába a túrafelszereléssel – sárvédők, csomagtartó, világítás stb. – ellátott hajlított kormányos kerékpárok tartoznak, melyeket túrázásra vagy akár városi közlekedésre is használhatunk, a briteknél divatos például az utóbbi alkalmazás. A franciásan randonneur bike-nak hívják, vagy a GT, azaz grand touring elnevezés is használatos. Az ilyen kerékpároknál már nagyon elmosódnak a kategóriák határai, hiszen ha felcsattintunk egy megfelelő mintázatú gumit, akkor rögtön gravel túrakerékpár lesz belőle, főleg ha tárcsafékes kivitelről beszélünk.
Letisztult országúti túrakerékpár a Bergamont-tól
Igen, elmosódnak a kategóriák, hasonlóan, mint az egyenes kormányos trekking/city bike-ok között. Vannak katalógusok, ahol utóbbiakat is egy címszó alatt tárgyalják. Minél több a kiegészítő – ilyenek a túrázáshoz vagy városi közlekedéshez szükséges felszerelések – annál többféleképpen állítható össze egy kerékpár specifikációja. A tulajdonostól, vagy a gyártótól függ, mire próbálja kihegyezni az adott bringát. Kerékpáros túrázóból is többféle „állatfaj” létezik, valaki le sem tér soha az aszfaltról, nekik jó alap lehet egy komfort országúti kerékpár, de az igazi világutazók tudják, hogy mindig készülni kell a kimondottan rossz útviszonyokra is.
Gravel túrakerékpár a Ninertől
Lehet vásárolni olyan versenybringát, ami „ready to race”, ugyanez igaz egy XC mountain bike-ra is és így tovább… A virtigli túrakerékpárosok azonban egyetértenek abban, hogy komoly túrakerékpárt csak építeni érdemes, olyan gépet nem lehet kitolni kerékpárboltból, ami minden igényét kielégíti egy komoly túrázónak. Ebből adódóan egy speciális túrakerékpár alapjául szolgáló bringa egyik legfőbb ismérve, hogy alkalmas különböző kiegészítők fogadására és bizonyos határok között könnyedén átszerelhetünk rajta bármit, könnyen javítható, akár még túrázás közben is.
A Giant Anyroad nem világutazóknak készült, de univerzális bringa, ami megfelelő kiegészítőkkel túrázásra is alkalmas
Sokan azt vallják, hogy a jó túrakerékpár alapanyaga még mindig az acél, hiszen amellett, hogy kényelmes és strapabíró, ha komoly gondba kerülünk távol otthontól, vagy távol egy valamirevaló kerékpárszerviztől, az acélváz hegeszthető, javítható. Nem beszélve arról, hogy a felszerelések rögzítése is biztonságosabb egy acélvázon. Egy acélba fúrt menet – ahová például a sárvédőt, csomagtartót rögzítjük – kisebb eséllyel adja meg magát, mint egy alumínium váznál, vagy perselyezett megoldásnál. Márpedig egy túrakerékpárnak sokszor a bringáson kívül is nagy terhet kell cipelni, amivel számolni kell.
Az acél Author Roninról már volt szó korábban, ez a remek bringa egy országúti túragép alapja is lehet
Logikus, hogy minél messzebbre, minél hosszabb túrákat tesz meg valaki, annál inkább a biztonságra kell törekednie, vagyis minimálisra csökkentenie az esélyét, hogy elromolhasson bármi a kerékpáron. Ez érdekes kérdéseket vet fel, mert a „világutazó bringákon egyre divatosabbak az agyváltó rendszerek, vagy a szíjhajtás, melyek kisebb eséllyel hibásodnak meg, strapabíróbbak, de mi van, ha mégis cserbenhagynak valahol távol a civilizációtól? Igaz ez a világítási rendszerre is, logikusnak tűnik egy agydinamós energia-ellátású komoly szett felszerelése, de azért nem árt, ha lapul a hátizsákban valami ceruzaelemmel működő alternatíva…
Tom Ritchey kínálatában is szerepel világjáróknak készülő hajlított kormányos modell
Ha szabadjára engedjük gondolatainkat, azt vehetjük észre, hogy a túrakerékpároknál főleg arról spekulálunk, hogyan éli majd túl paripánk az atomtámadást is, hogyan véd meg az időjárás vagy a terep viszontagságaitól, hogyan helyezhetjük el rajta praktikusan a csomagot. A hajlított kormányos túrabringák talán a teljesítmény-orientált kasztot képviselik, akár a minél gyorsabb tempó, akár a nagyobb napi megtett távolság a cél. Persze a koskormány nem zárja ki, hogy mindent kibírjon a kerékpár, de a fékváltókarok használata például nem ebbe az irányba mutat, agyváltós rendszerrel vagy első túratáskával is nehezebb párosítani.
Ezt a Tout Terrain modellt nehéz kategóriába sorolni, de érdekességképpen kapjon helyet itt…
A koskormány kétségtelen előnye egy túrakerékpáron, hogy kiad kedvezőbb légellenállású, vagyis gyorsabb pozíciót, valamint többféle kéztartást kínál, így változatosabban terhelhetjük felsőtestünk, ergo több időt kibírhatunk kényelmesen a nyeregben egyhuzamban vagy egy nap alatt. Ha tehát valaki minél kevesebb nap alatt, minél gyorsabban szeretné keresztülszelni Amerikát, tuti ilyen bringát kell választani. Kevésbé „elvetemült” túrakerékpárosoknál nyilván az dönthet, hogy országútis, vagy mountain bike-os múlttal túráznak, országúti bringásoknak nagy távolságoknál talán csakis a többféle fogást biztosító kormány jöhet szóba. a túrabringákra jellemző kényelmes geometriával egész nap jól érezhetik magukat nyergében.
…ahogy a Salsa színes csodája is remekül illik a sor végére, bár a klasszikus túrafelszereléseket itt már feláldozták a design oltárán
Az sem mindegy, a világnak mely szegletében építünk túrakerékpárt, ahogy már a kategória definíciójában említettük, a franciásan randonneur bike-ok Franciaországban vagy Angliában hétköznapi közlekedésre is használatosak. A jobb kerékpárüzletekben arrafelé szívesen foglalkoznak ezek személyre szabásával, de például kisebb brit gyártók készen is kínálnak többféle ilyen hajlított kormányos túrabringát. Ezek tempósabb városi közlekedésre, vagy akár edzésre is kiválóak, igazi mindenre befogható igáslovak, akárcsak a gravel bike-ok, csak kicsit másképp!
Egyelőre egy szűkszavú közleményt adott csak ki a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI), de a belga sajtó már tényként kezeli, hogy motorral csaltak a belgiumi Zolderben ma kezdődő cyclocross világbajnokságon!
(a kép illusztráció)
a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) megerősíti, hogy technikai csalás kiderítése céljából lefoglaltak egy kerékpárt a női U23-as verseny után, melyet további vizsgálatoknak vetnek majd alá. Ez nem érint egyetlen versenyzőt sem azok közül, akik dobogón végeztek. További részletek hamarosan… – szól az UCI közleménye.
A Sporza értesülései szerint a nagy favorit belga Femke Van den Driessche kerékpárjáról van szó, aki feladta a versenyt. Későbbi cikkében pedig már arról írnak, hogy a szétszedett kerékpárban meg is találták az elektromotort a középcsapágy-házban. Az UCI vasárnap reggelig még nem adott ki hivatalos közleményt a technikai csalás részleteiről.
Az alábbi videón látható, ahogy a belga lány állva hagyja a többieket egy korábbi cx-versenyen, akkor nem bukott meg:
Időközben a Het Nieuwsblad-nak a versenyző édesapja nyilatkozott finoman szólva is furcsán: “A bringát valaki a csapatból hozta a depóba, akivel együtt szoktak edzeni. De nem állt szándékában, hogy felüljön rá, Femke egyáltalán nem használta a verseny során, teljesen lesújtott ami történt, Femke teljesen letört.”
Érdekesség, hogy a belga lány, akit technikai doppinggal gyanúsítanak, éppen technikai hiba miatt adta fel a versenyt. Az UCI felelős szakágvezetője, Peter van den Abeele úgy nyilatkozott, hogy az elektromotorokat detektáló rendszert tesztelték a vb-n, nem gondolták, hogy találnak is valamit, csak jó lehetőségnek tűnt. A technikai csalásért minimum 6 hónapos eltiltás és 20-200 000 Svájci Frank közötti büntetés járhat.
Fabian Cancellara (Trek-Segafredo) korábban már bejelentette, hogy a 2016-os szezonnal búcsúzik a profi kerékpársporttól, azonban úgy tűnik, ezt nem a „mezőnyben csücsülve” kívánja megtenni…
A napokban zajló UCI 1.1 kategóriás egynaposokból álló Mallorca Challenge versenysorozat mai futama, a Trofeo Serra de Tramuntana tartalmazta a legtöbb emelkedőt, Sóller és Deià között 143,9 kilométert kellett teljesíteni, köztük Mallorca legmagasabb hegyével, a Puig Major-ral, de ezen kívül még 5 kategorizált csúcs várt a mezőnyre.
Cancellara egy 20 fős szökevénycsoport tagja volt, amely a Puig Major-on felére apadt, miközben a mezőny vészesen közeledett. A svájci világklasszis ennek ellenére 10 kilométerre a céltól, Bleda emelkedőjén bevállalta a szólót, s hiába üldözte a Team Sky és a Movistar, Kwiatkowsinak és Valverdének előkészítve, Spartacus 17 másodperccel hazaért! A mezőnyhajrát Michal Kwiatkowski (Sky) nyerte a 21 éves Tiesj Benoot (Lotto) előtt.
