A Polisport a kisgyermekektől a legnagyobbakig mindenki számára elérhető áron kínál kerékpározáshoz fejvédőt. Jelen sisak körképhez is kaptunk a hazai forgalmazótól négy gyermek sisakot (baby méret – elephant, Guppy XS, kid méret – princess, junior méret – cats) és mivel lényeges különbség csak méretben és megjelenésben van köztük, ezért egyszerre kerülnek bemutatásra.
Mind a négy fejvédő Glue-on technológiával készült, ennél a megoldásnál a külső héjat ráragasztják a belső habra, ez is megbízható, de költséghatékonyabb, mint pl az In-Mold. Mindegyik modell egy integrált sildkezdeménnyel rendelkezik, ami valójában a fejvédő elejét hívatott erősíteni ezzel javítva a homlok- és arcvédelmen. A baby-n ezt a „sild”-et még jobban megvastagították, gondolva arra, hogy az igazán kisgyermekek szinte egyáltalán nem tudják koordinálni esésüket és sokkal könnyebben odacsaphatják a fejüket.
A szellőzést is szem előtt tartotta a gyártó, amikor ezen fejvédőket tervezte. Egy teljesen zárt sisakot még rövidtávon sem jó viselni, főleg nyáron könnyű megutáltatni a kerékpározást egy rosszul szellőző darabbal, de a Polisportnál nincs így, még a legkisebbeknek szánt baby méret is kapott 6 szellőzőnyílást, az idősebbeknek szóló fejvédők pedig ennél is többet (a Guppy XS 12-t, a kid 10-et, a junior 10-et) és a sisak méretével arányosan növekednek a nyílások méretei is. Tehát ezeknél a fejvédőknél ezzel nem lesz gond! Mindegyik típusnál az elülső szellőzőket rovarháló védi, nehogy véletlenül berepüljön a fejvédőbe egy olyan élőlény, aminek semmi keresnivalója ott és csak kellemetlen pillanatokat tud okozni, amit ráadásul a gyermek könnyen megjegyez és összekapcsol a fejvédő viseléssel, sőt még rosszabb esetben a kerékpározással.
Egy szinte elengedhetetlen tulajdonsággal is rendelkezik mindegyik fejvédő, a kivehető, mosható szivacsozással. Ez pár viselés után nagyon fontos szempont tud lenni, amikor kezd megtapadni a kosz, a por és kirakódik a só a szivacsozáson. Nem csak a szivacsok élettartamát rövidíti meg, ha nem tisztíthatóak, hanem a sisak viselése is kellemetlen lesz idővel. De szerencsére a gyártó erre is gondolt és tépőzárral rögzítette őket.
Egy fejvédő sem véd rendesen, ha nincs megfelelően viselője fején, ezért fontos a sisak pontos beállíthatósága, személyre szabhatósága (annyi rosszul viselt fejvédőt látni az utcákon, tessék erre figyelni!). Mind a négy modellbe tett a Polisport fejméret állító rendszert, a tarkón található tekerő segítségével lehet a rögzítő keret méretét növelni vagy csökkenteni, a legtöbb gyerek fejére beállítható vele a megfelelő méretű sisak. A pántok hossza is szabályozható kis csatok által, viszonylag gyorsan megrövidíthető velük a lobogó állpánt vagy meghosszabbítható, ha éppen arra van szükségünk.
A gyártó a fejvédők megjelenését is a gyermekek ízléséhez igazította, mindegyik típus kapható különféle színekben, mintákkal (baby méret 5, kid méret 5, junior 6 színben). Nincs fiúuralom egyik modellnél sem, a lányok is megtalálhatják a legjobban hozzájuk passzoló, nekik tetsző darabot.
JELLEMZŐK: >Baby méret kifejezetten a legkisebbeknek, akár gyerekülésbe
>Guppy XS és kid méret a kicsit nagyobbaknak, óvodásoknak
>Junior méret kisiskolásoknak vagy kis fejmérettel rendelkező felsősöknek
>Méretek:
baby 44-48cm
Guppy XS 48-52cm
kid 46-53cm
junior 52-56cm
>Ragasztott héj
>Szellőzőnyílások száma:
baby: 6
Guppy XS: 12
kids: 10
junior: 10
>CE-EN 1078
>Fejméret állító rendszer
>Könnyen állítható pántok
>Rovarháló
>Kivehető, mosható szivacsok
>Fényvisszaverők a Junior modellnél
>Megnövelt védelmi terület a Baby modellnél
>Több színben
baby méret 5 színállásban: elephant, birdy, rainbow, kék/barna, fehér/rózsaszín
kid méret 5 színállásban: princess, race, popstar, kék/barna, fehér/rózsaszín
junior méret 6 színállásban: cats, jeans, comics, target, stars, caution
Álomszerűen alakult az év első megmérettetése a német Focus XC Team mountain bike versenyzőnője, Benkó Barbara számára, végül felállhatott az UCI kiemelt kategóriás Cyprus Sunshine Cup összetett dobogójára!
A negyedik, zárónapon egy XCO-futamot kellett teljesíteni, 6 kilométeres pályán, körönként több mint 200 méter szinttel. Barbi a tegnapi győzelem, elhúzódó eredményhirdetés, doppingkontroll után a szokásosnál kevésbé tudott regenerálódni, de kihajtva magából a maximumot így is meg tudta szerezni a 6. helyet.
Peking olimpiai bajnoka, a német Sabine Spitz (aki ma 3. lett a szakaszgyőztes norvég Gunn-Rita Dahle mögött) bejött összetettbe a magyar lány elé a 2. helyre, de nagy különbségek nem alakultak ki, a dobogós pozíciót már senki más nem veszélyeztette.
Nagyon fáradt voltam már reggel, bemelegítésnél éreztem, hogy rosszak a lábaim, de meg akartam próbálni mindent, ami sikerült is. Ennyi volt a max, ennél egy méterrel többet nem tudtam volna menni, teljesen kihajtottam magam. Örülök nagyon ennek a helyezésnek, ilyen jól itt még soha nem szerepeltem, olyan emberekkel voltam partiban vagy vertem meg, akiket még soha életemben, úgyhogy hihetetlen boldog vagyok!
Barbi tegnapi fantasztikus szakaszgyőzelme után a 3. helyen zárt, 130 világranglista pontot szerezve ezzel, ami nagyon jól jön majd az első világkupa-futamok jó rajtpozíciójához. A férfiak között ma a francia Jordan Sarrou meg tudta előz ni Jaroslav Kulhavy-t, de az összetettet a cseh versenyző nyerte.
Női összetett végeredmény:
1. Githa Michiels (BEL) Versluys Team 0:30:12 2:25:15 2:57:46 1:18:01 7:11:15
2. Sabine Spitz (GER) WIAWIS BIKES PRO TEAM 0:30:14 2:25:41 2:57:44 1:17:39 7:11:19 +0:00:04
3. Barbara Benko (HUN) Focus XC Team 0:29:42 2:26:09 2:57:43 1:19:21 7:12:55 +0:01:40
4. Gunn Rita Dahle Flesja (NOR) Team Merida Gunn-Rita 0:34:51 2:25:48 2:57:44 1:16:21 7:14:45 +0:03:30
5. Alexandra Engen (SWE) Ghost Factory Racing 0:29:39 2:26:48 2:59:57 1:18:24 7:14:48 +0:03:33
6. Margot Moschetti (FRA) CST Sandd American Eagle 0:29:39 2:27:06 3:01:44 1:21:13 7:19:41 +0:08:26
Purito, azaz a legendás katalán versenyző, Joaquin Rodriguez is részt vesz a ma kezdődő hatnapos Andalucia Bike Race mountain bike maratonon, ezzel kapcsolatban készítettek vele interjút a szervezők.
Mint ismeretes, a profi pályafutását a Katusha csapatával befejező országútis sztárt elő UCI-pontjai miatt igazolta le a WorldTourban debütáló Bahrain-Merida Team, de az országúton már nem száll harcba további sportsikerekért. Újabban viszont sokat látjuk posztolni mountain bike-ozás közben, instagram-account-ján ez olvasható: „Ex-ciclista, intento de biker!!” – vagyis exkerékpáros, aki próbálkozik a mountain bike-kal. Már azt is bejelentették, hogy a Merida-nagykövetként bringázó korábbi XCO-világbajnok, Jose Antonio Hermida oldalán a Cape Epic megamaratonon is elindulnak márciusban. Az alábbi interjúban Purito „mountain bike-os pályafutásáról” mesél:
Andalucia Bike Race: Miért indulsz az Andalucia Bike Race-en?
Joaquin Rodriguez: Azt mondják róla, hogy nagyon jó és szórakoztató verseny. Én még új vagyok a mountain bike világában és abszolút lazán állok hozzá, a tanulás motivál. Biztos vagyok benne, hogy érdekes tapasztalat lesz..
ABR: Milyen céllal indulsz?
Joaquin Rodriguez: Élvezni szeretném ezt a sportot, ami mindig is tetszett. Ez teljesen más, mint amit eddig megszoktam, itt máshogy kell együtt dolgozni, dinamikusabb, több az adrenalin. Nyilván nekem a lejtmenetek lesznek a gyenge pont, minden egyes downhill külön próbatétel lesz.
ABR: Ez lesz az első mountain bike versenyed?
Joaquin Rodriguez: Ez lesz az első. Együtt edzettünk José Antonio Hermida-val és haverokkal, mert nagyon-nagyon merev magyok még és nagyon nehéz átállni a mountain bike-ra. Biztos, hogy sokat fogok szenvedni emiatt Andalúziában.
ABR: Mit gondolsz, nehéz lesz megszokni a terepet, ami az andalucia Bike Race-en vár rád?
Joaquin Rodriguez: Mint első versenyen, biztos nagyon „elveszett” leszek, de szerencsére van mögöttem egy csapat, akik nagyon sokat fognak segíteni. Mivel úgy indulok, hogy sportoljak és élvezzem, és az eredménycélokat elengedtem akkor, mikor befejeztem a profi pályafutásom, örömmel fogok bringázni. Olyan módon fogom élvezni a kerékpározást, ahogy még soha.
ABR: Be akarod fejezni az összes szakaszt?
Joaquin Rodriguez: Igen, mindet. Annyi benne van a pakliban, hogy a Bahrain-Merida csapatában vállalt kötelezettségek miatt készenlétben kell állnom egy konkrét esemény miatt, de ha nem kell mennem és itt maradok, mindenképpen végig szeretnék menni és jól érezni magam. Ha mégis szólít a kötelesség, az első három szakaszon megyek végig.
ABR: Láthatunk még hasonló eseményeken?
Joaquin Rodriguez: Igen, biztosan. Mostantól arra koncentrálok, hogy minél több örömet okozzon a bringázás, és a mountain bike nagyon tetszik.
Valóban kis eséllyel lehetsz Lance Armstrong, ha ezeket a sorokat olvasod. Viszont nagyobb eséllyel lehetsz városi kerékpáros, aki nem akar rikító csilivili „részinges” sisakban tekerni a városban, vagy Alien-ként megérkezni az irodába. Szerencsére van teljes körű védelmet nyújtó, elegáns, sőt összehajtható sisak is már a piacon, amit nem mellékesen meg is nyerhetsz ha kilátogatsz a Bringaexpo-ra! Íme az Overade Plixi.
Mi is az Overade Plixi? Egy forradalmi kerékpáros bukósisak egyenes Franciaországból, ami megfelel az Unió EN1078-as fejvédőkre vonatkozó szabványának (tehát görkorisok és deszkások is használhatják), emellett trendi kinézetű, kifejezetten a városi bringások igényeinek megfelelően tervezték és a praktikusságra is nagy hangsúlyt helyeztek, ezért összehajtható. Egyedileg összeállíthatod hogyan nézzen ki, sőt praktikus kiegészítőket is választhatsz hozzá.
Nem egyszerű feladat összehajtható fejvédőt készíteni, főleg úgy, hogy megfeleljen a törésteszteken is és még jól is nézzen ki. Az Overade mindezt tudja, és még sikerült megoldani a fejméret állító rendszer integrálását is. Így viszont könnyedén elfér a táskában, ami nagyon praktikus, hiszen a bukósisakot mérete miatt sosem volt egyszerű eltenni. A bringán nem hagyhatod mert ellopják, egy boltba betérve vagy lifeg a táskára helyezve, vagy útban lesz a kézben, és a munkahelyeken sincsen mindig akkora tároló a szekrényben, hogy elférjen egy bukósisak.
Mivel főleg városi használatra készült, ezért mi sem természetesebb, minthogy esővédővel is felszerelhető, méghozzá öt színből választhatsz! Nyáron ha nagyon süt a nap, akkor pedig jól jön a feltépőzárazható napellenző. Szóval van még valami kifogásod a bukósisak viselés ellen?
Amikor egy fejvédő ellátja a feladatát, azaz elesel és megvédi akár az életed is, akkor utána nem szabad használni. Most akkor dobjak ki egy huszonezres sisakot? Nem, az Overade Plixit nem kell kidobnod! Elég csak visszajuttatnod a forgalmazóhoz, és 60%-os kedvezménnyel veheted meg az újat! Nem mellékesen a gyártó annyira biztos a dolgában, abban, hogy elégedett leszel a sisakkal, hogy 100%-os pénzvisszafizetési garanciát kapsz. Ha mégsem jönne be, akkor 30 napon belül bármikor visszavásárolják tőled. Nincs kockázat 🙂
Többféle csomagajánlat közül választhatsz a Bringaexpo-n
Hamarosan itt az idei év kerékpáros kiállítása a Bringaexpo, ahol különleges akcióval várnak minden érdeklődőt! Itt az alkalom. Menj ki, próbáld fel, és vedd meg.
Vaaaaaaggggyyyy… Nyerd meg! Jelentkezz a sisakhajtogató versenyre, melynek fődíja egy Overade Plixi lesz. Kattints IDE a részletekért.
Ilyen eredménylistát még nem látott a világ, Benkó Barbara a mountain bike sport két meghatározó alakja, Athén és Peking olimpiai bajnokai előtt nyerte meg a Cyprus Sunshine Cup harmadik szakaszát!
A prológon elért negyedik hely után a német Focus XC Team versenyzőnője az 52 kilométeres első maraton-etapon szintén negyedik lett. Kisebb csetepatéba is belekeveredett a későbbi győztes belga Githa Michiels-szel, aki le akarta szorítani verseny közben. Barbi tegnap ezt írta a történtekről:
Ma is egy 4.hely! Viszont összetettben 2. helyre léptem elő!!! Hopp hopp! Szereztem pár újabb tetoválást is, de a győztes belga lány nem járt sikerrel, amikor ki akart ütni… Nagy baj nincs szerencsére, csak horzsolások, a kisujjamat a holnapi szakaszra viszont rögzíteni kell, mert az odavan, de talán nem lesz rá nagy szükségem…
Az igazi „Hopp hopp” azonban ma következett a négynapos mountain bike versenyen… a 66 kilométeres 3. etapon Barbi győzelmet aratott a dobogóról pedig olyan kép készülhetett, amit örökre ki lehet tenni a vitrinbe. Barbi a következőket mesélte a mai napról:
Az elejétől fogva jól ment. igyekeztem senkivel sem foglalkozni, mentem a saját tempómban, de a mezőny elején… Aztán Spitz tempót váltott és szétszakadtunk, de még így is maradtunk páran elöl, kb. 8-10-en Onnan jött egy technikás hosszabb single trail, majd hullámos terep és ott végleg szétszakadtunk, az élen Rita, Spitz, Michiels, Engen, egy cseh csaj és én maradtunk. Jött a nagy hegy, ott a Michiels belószolt és ketten elszakadtunk. Nem tudott leszakítani, de menni sem akart utána. Aztán értésére adtam, hogy jó lenne ha már menne, nekem tökmindegy, ha utolérnek, rajta van a sárga, vagy dolgozzon velem, de vezetni csak én nem fogok. Aztán mentem, de nem vezetett… a hegy végén meglószolt, de nem tudtam vele menni, nem akartam szétszakadni, mert még volt hátra 25 km.
Lefelé utolértem de imádkoztam, hogy érjek le mert iszonyúan fájt a kezem a rázkódástól és nem tudtam rendesen tartani a bicót… lefelé nem ügyes, de előzni sem tudtam, felért ránk Spitz és Rita is, így együtt mentünk az utlosó 15-ön.Próbáltam észben tartani miket mondott nekem Balázs (Rózsa), hogyan kell sprintelni, mert sejtettem, hogy az lesz a vége. Igyekeztem minél többet 2. helyen menni, hogy jó helyről kezdjem. Tudtam, hogy a végén van egy hajtűkanyar, megnéztem rajt előtt a pálya végét. Ott lezártam az ívet és ami a csövön kifér a célig és leszedtem őket. Nagyon durva érzés megverni ilyen neveket… kicsit ezt még emésztenem kell… Remélem az ujjam kibírja még a holnapi XCO alatt, most nagyon kék, valószínű el van törve… De ezzel nem lehet mit csinálni. Összeragasztottam, így pont belefér a kesztyűbe nagy nehezen és nem tud mozogni… Így annyira nem fáj és igyekeztem nem foglalkozni vele.
Holnap befejező szakaszként egy XCO futam vár a mezőnyre, Barbi most a belga Michiels mögött összetettben 20 mp-vel elmaradva második, Sabine Spitz további 5 mp-vel harmadik, a negyedik Alexandra Engen már három perces hátrányban. A férfiaknál a cseh Jaroslav Kulhavy egyeduralkodó, két szakaszt is nyerve vezeti az összetettet.
Lassan elolvad az utolsó hó is, megkezdődhet a bringás szezon, eleinte főleg saras, esős körülmények között. Nagyjából bringázásonként érdemes letakarítani a vasat még akkor is ha országútiról van szó. De nem mindegy hogyan! Ezzel a témakörrel foglalkozunk most bővebben.
A tavasz nem csak hóolvadást, hanem sarat is hoz
Ahogy a bevezetőben is írtuk, célszerű minden bringázás után letakarítani a kerékpárodat. Egy országúti bringánál lehet ez csak annyi lesz, hogy letörlöd vázat, és a láncról az összegyűjt koszt, de egy hegyikerékpár esetén, főleg saras terep után fullos fürdőben célszerű részesíteni. Persze nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan mosunk a bringán, ezért erre is kitérünk.
Miért kell minden tekerés után takarítani? Nézzük először az országúti bringákat, talán itt a legrövidebb a folyamat, hamarabb és fájdalommentesebben túl vagyunk rajta. A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha száraz időben megyünk bringázni. Túl sok minden nem történik a géppel, maximum poros lesz, és a láncra is rakódik egy kicsi ebből. Megmondom őszintén, én sem mosom le vízzel a tekerések végén, mert minek? Egy kis spriccelős bringa „sampon” a rongyra, és áttörlöm a vázat. Majd egy másik ronggyal tisztára törlöm a láncot és a hajtóművet. Ez összesen nincsen 5 perc. Miért van erre szükség azon kívül, hogy tisztán viszed be a lakásba a gépet? Azért mert gyorsan átfutsz mindenén a bringának. Észrevehetsz egy repedést a vázon, vagy azt, hogy kivágta a gumi futófelületét egy üveg, esetleg kiszálasodott a bovden, kilazult a lánctányér csavar, stb. Hiszen ha csak pillanatokra is, de minden alkatrészre vetsz egy pillantást. Arról nem beszélve, hogy legközelebb csak fel kell ülni rá. Nem azzal indul a bringázás, hogy hol az olaj, jajj a rongy, ehh gumit kell cserélnem. Aki futott már bele ilyenekbe, az tudja mennyire el tud menni az idő és a kedv már az edzés elején…
Itt lesz bőven dolog…
A montiknál már összetettebb a dolog… Nagyon nehéz úgy hazajönni a terepről, hogy „tiszta” maradjon a gép. Ha sár nincs is, de por az tuti rakódik majd rá bőven. Hazai hegységeink egy-két kivételtől tekintve nehezen száradnak fel, így többször jövünk haza sarasan, mint ahányszor nem. Ettől függetlenül sem a teleszkópok, sem a hajtás, sem a fékek nem szeretik a port és annak vizes kivitelét. Hegyikerékpár esetében kötelezőnek mondanánk a tekerések utáni mosást. A teleszkópról, vagy teleszkópokról ha össztelós a gép, minden alkalommal le kell mosni a port, koszt, mert az összegyűlve a porlehúzónál, csúnya munkát tud végezni a becsúszószárak felületén. Arról nem beszélve, hogy egy montit sokkal több behatás tud érni tekerés közben, így fokozottan érdemes átnézni bringázások után. A sár a legkisebb résekbe is be tud menni, de főleg a hajtás élettartamát tudja megrövidíteni, így erre különösen tekintettel kell lenni. A tárcsafékek már országúton is megjelentek, de közel sem gyűlik össze annyi fékpor a betétek környékén mint mondjuk egy bikeparkozás után. Aztán a fékpor is szépen tönkre tudja tenni a fékrendszert.
Nem kell tartani a gőzborotvától, csak okosan kell használni!
Rendben, mossuk, de hogyan? Ha az egyszeri bringás nem haza érkezik a bringázás végén, akkor bizony legtöbb esetben nem marad más, mint a benzinkúton található gőzborotva. Nem célszerű a sáros gépet felrakni a kocsi tetejére vagy hátuljára több okból sem. Egyrészt, ha csak pici por vagy sár is marad a hevederek és a váz/kerekek között, akkor gyönyörűen le tudja csiszolni a festést mire hazaérsz, hiszen egész úton mozog a bringa benne, még ha csak minimálisan is. Másrészt sokkal nehezebb a megszáradt sarat lemosni otthon, szárazon letörölni pedig a legnagyobb barbárság ami a festéssel történhet. Igenám, de tíz bringásból kilenc elszörnyed amikor a gőzborotva szóba jön. Pedig elég megnézni a World Tour csapatok szervizkamionjai körül folyó munkát a szakaszok végén, esetleg egy cyclocross világkupa depóját saras időben. Mindenki gőzborotvát használ, csak éppen ésszel! Nem kell félni a nagynyomású mosótól, csak érdemes betartani pár szabályt. A bringán vigyázni kell az agyakra, és a teleszkópokra, a többinek nem igazán árt ez a fajta tisztítás. A kerekeket ha lehet mindig a gumi síkjával 20 fokos szöget bezáró irányból mossuk, így nem merőlegesen kapják a szimeringek a vizet, ekkor a legkisebb az esélye a beázásnak. A kazetta oldalt mosva nem árt eggyel hátrébb lépve messzebbről mosni, mert a kazettatest tömítéseit érő vízsugár nyomása is kisebb így. A nyeregbilincsnél sem szabad közelről mosni, mert betolhatja a vizet a középrészhez, és ha ott nincsen kifolyó nyílás, esetleg még az elektromos váltórendszer „agya” is itt bújik, akkor okozhat galibát. Ugyanígy nem szabad a kormányra rakott GPS-t vagy bringás computert „telibeverni”, mert nem erre vannak tervezve. A teleszkópok tisztítása gyors és fájdalommentes gőzborotvával, de szintén messziről kell végezni, mert benyomhatja a vizet és koszt a becsúszószárakba! Az elektromos váltórendszerek mind vízálló kivtelűek, de óva intenélek a közelről nagy nyomással való mosástól. Mégiscsak motort és elektronikát tartalmaz, és a gőzborotva 100 bar fölötti nyomása nem egy átlagos esőnek felel meg! Magát a vázat, nyerget, gumikat viszont nyugodtan moshatod, nem lesz bajuk. Az autómosók előnye, hogy samponos mosást is választhatsz kezdésnek, ami oldja a makacsabb szennyeződéseket is.
Persze azért a slag sokkal kíméletesebb
Sokkal hibamentesebb és kíméletesebb a kerti slaggal, vagy vödörből való mosás. Nem kell figyelni a mosási irányokra, vagy a nyomásra, bírni fogja a bringa. Ebben az esetben célszerű egy autómosó kefét is beszerezni, illetve mosás előtt valamilyen bringa „samponnal” befújni a gépet mert ez oldja a durvább dzsuvát, és utána kevesebbet kell szenvedni. A vödörrel azonban nem árt vigyázni! Ha nagyon sáros a kerékpár, akkor túl sok homokszemcse kerülhet a kefével a vödörbe, ami utána karcolhatja a váz festését! Ilyenkor nem árt gyakran cserélni a vizet.
Érdemes odafigyelni arra, hogy a kerékpárt mihez támasztod (bár ez a nagynyomású mosónál fokozottan igaz) mert mosás közben eldőlhet ami sérüléseket okozhat. A legjobb megoldás szerelő állványra rakni, mert azt nem fogja felborítani sem a vízsugár, sem a kefés mosás. A kerekeket célszerű kiszedni, hogy a villák között belülről is ki lehessen rendesen takarítani, ami főleg mountain bike-ok esetében fontos.
A profiknak napi rutin ez. Bár ott inkább a szerelőik végzik a piszkos munkát
Magára a bringamosásra nálam kétféle megoldás szokott működni. Ha autóval viszem a bringát, akkor tekerés után ha szükséges lecsapatom gőzborotvával, majd otthon jön a bringa sampon+slag kombó, de ez már sokkal kevesebb időt vesz igénybe. Amennyiben haza érkezem a sarazás után, akkor már előre (indulás előtt) kikészítem a slagot, mosószert, stb, és még frissen, rászáradás előtt lemosom a gépet, és csak utána megyek zuhanyozni, levenni a vizes ruhát. Ilyenkor ugyanis pár perc alatt kész a művelet, ez alatt még nem hűlsz ki, de 1000%, hogy a forró fürdő és kaja után nem fogsz kimenni a kertbe az esőbe bringát mosni…. A szárazra törlést, olajozást már ezek után ejtem csak meg.
Az országúti bringákon gyakran látni fehér, vagy világos színű bandázst. Ez borzalmasan tud kinézni egy-egy esős edzés után, viszont ha még vizesen, langyos mosószeres vízzel és körömkefével végigdörzsölöd akkor a kosz legnagyobb része ki fog jönni, és szép marad a bandázs is. Nincs annál igénytelenebb látvány, mint a koszos, dzsuvás, elhasznált bandázs….
Esőben, országúton is koszos lesz a bringa, nem csak terepen.
A montis SPD pedálokba bele tud tapadni a sár… Akár gőzborotvával is kimosható, csak a pedál taposófelületére merőlegesen tartsd a vízsugarat. Amit viszont sose tégy: jó móka a vízsugárral megpörgetni a pedált, de simán eltörheti a csapágyat, mert percenkénti 90-130-as fordulatra vannak méretezve, nem pedig 800-asra. Saját szememmel láttam az egyik saras (öööö volt száraz valaha?) Szilvásvárad maraton után visító hangig felpörögni majd megszorulni egy pedált. Utána nem volt olyan boldog a gazdája.
A hajtást sokféleképpen lehet takarítani
A hajtás takarítása nagyon megosztja a bringásokat. Van aki arra esküszik, hogy szivacs+oldószer, van aki a gőzborotvát preferálja, mások leveszik a láncot és a sort majd brigéciolban, vagy benzinben kimossák. Mások a féktisztító, zsírtalanító spray-ben hisznek. De járható út a láncmosó doboz használata is. Ebben a kérdésben meghatározó tud lenni az, hogy hol laksz. Nyilván egy panelban nem lesz slag vagy gőzborotva (bár ez utóbbiból egyre inkább terjednek a víztartályos, akkumulátorról üzemelő hordozható eszközök), de a benzinnel pocsolást sem fogják díjazni a szomszédok 🙂 Én a leszedős, kis edényben kimosós megoldást választom szinte mindig. A szerszámok mindig a helyükön lógnak (kazetta leszedő+láncos kulcs), a lánc pedig patentszemes, így gyorsan leszedhető. Mivel lusta vagyok, áztatom pár órát, aztán fogkefével letisztítom, megszárítom, letörölgetem, és mehet vissza a bringára. Benzin helyett gázolajat használok, mert a benzin nagyon kiszárítja a fémet, ami elősegítheti a rozsdásodást. Aki gőzborotvával tisztítja a láncot az számítson rá, hogy bizony be fogja mosni a finom szemcséket a csapok, görgők közé a nyomás, ahonnan soha többé nem jutnak ki, csak szépen lassan (vagy gyorsan) koptatni fogják azt. Láncmosó esetében szintén kell valamilyen folyadékot tölteni a dobozba, ami lehet akár speciális láncmosó adalék, akár brigéciol. Ez utóbbi egyébként szépen oldja a koszt, csakhogy vízzel kell lemosni a brigéciolt, ami után azonnal meg kell szárítani és beolajozni a láncot, nehogy rozsdásodni kezdjen! Főleg országúti bringánál ahol alig-alig koszolódik a lánc, maximum némi port szed össze, ott a féktisztító/zsírtalanító spray jó választás lehet, mert ráfújod egy rongyra, áttörlöd vele a láncot, és kész is vagy. Le lehet vele takarítani durván szennyezett alkatrészeket is, de ilyenkor lehet 2-3 alkalom alatt elmegy egy flakkonnal.
A vödör tartalmát jobb ha nem a csatornába öntöd.
A kerékpár takarítása során nem árt gondolni a környezet védelmére sem! Bármilyen fura, de a gőzborotvás mosás a nagyobb elhasznált vízmennyiség ellenére is környezetbarátabb mint az otthoni slagolós, lánc leszedős, bármiben áztatós mosás. Az autómosóknak ugyanis kötelező a szennyezett vizet elvezetni, és többlépcsős szűrőrendszer segítségével megtisztítani a veszélyes anyagoktól. Tegye a szívére a kezét mindenki: mi történik a kocsibeállón mosott bringáról lefolyó olajjal, oldószerekkel szennyezett vízzel? Beszívja a talaj. És a lánctakarítás után a használt benzinnel, brigéciollal, vagy gázolajjal? Tisztelet a kivételnek, de megy a csatornába. Bébifókák tömegei sírnak fel egy-egy ilyen alkalom után, de egyelőre nagyon kevesen költenek többször annyi pénzt bio bringamosó samponokra és láncolajakra mint amennyiért a jó minőségű, de nem biológiailag lebomlót meg lehet venni. Kevesen tudják, hogy a lakossági hulladék udvarokban le lehet adni az összegyűjtött veszélyes anyagokat, bár mennyiségük szabályozva van, ITT egy példa erre. Párezer forintért lehet kapni az autók otthoni olajcseréjénél használható olajgyűjtő műanyag tartályt, amibe ha mindig beleöntöd a mosófolyadékot akkor azt leadásig biztonságosan tárolni tudod.
Ok, tiszta a bringa, készen is vagyunk? Nem igazán, bár itt két részre kell bontani a folyamatot. Az egyik a „pornó” a másik a „szükség”. Célszerű a vázat, alkatrészeket szárazra áttörölni még akkor is ha rozsdamentes, alumínium, karbon dolgokról van szó, mert csúnya vízfoltos tud lenni száradás után. Ez lenne a „pornó” rész. A tesztbringáinkat és a sajátomat is minden alkalommal fényesre „nyalom” a híres Motorex Bike Shine segítségével, mert utána úgy csillog mint „Salamon töke”, és öröm ránézni a rendberakott gépre. A „szükség” pedig a lánc kenésére vonatkozik. Csak a felső kategóriás láncok készülnek rozsdamentes anyagból, de még azokat is célszerű tisztítás és szárazra törlés után beolajozni, főleg azért, hogy a következő tekerés alkalmával ne ezzel kelljen kezdeni.
Saras időben ha nincsen rendesen kenve a lánc, akkor gondok adódhatnak.
A lánc beolajozását már-már vallási fanatizmussal képesek egyesek végezni. Emlékezzünk csak Bradley Wiggins 2.500.000 forintos kezelt Shimano láncára amit az egyórás csúcs megdöntésénél használt! Sokan esküsznek a legkevésbé környezetbarát megoldásra, hogy egy tálba láncolajat engednek, amibe beáztatják pár órára a láncot, majd lelógatva kifolyatják a felesleget, és utána letörlik ami még kívül maradt. Szerintünk ez elég nagy butaság. Mások egyesével minden szemre csöpögtetnek olajat, a többség pedig a hajtókart hátrafelé forgatva egyszerűen végigolajozza a láncot. Mindkét megoldás jó lehet, csak érdemes figyelni arra, hogy hagyjuk pár percig állni a láncon az olajat, így az be tud folyni a csapok közé is. Csak ezután töröljük le a felesleget, de ezt mindenképpen tegyük meg, mert tekerés közben úgyis ki fog verődni, főleg a láncvillára, és a felnire. Ha pedig a fékfelület is a felnin van akkor gondolom nem kell tovább ecsetelni… Amennyiben lánc wax-ot használsz, akár egész éjszakára rajta hagyhatod megszáradni az olajat (ami valójában nem is olaj) és csak tekerés előtt töröld le a felesleget.
Bizony, a por is komoly gondot okozhat.
Végső fázisként, főleg ha nagyon saras, dzsuvás volt a bringa és sok mosó/oldószert használtál a takarításhoz, akkor féktisztítóval célszerű áttörölni a fékfelületeket, befújni a tárcsafék nyerget. Csak a meglepetések elkerülése végett.
Talán így 13000 karakter után látható, hogy egy aránylag egyszerű dolog, mint a bringa lemosása sem annyira pitiáner feladat, és akár buktatókat is tartalmazhat. Reméljük azonban, hogy sikerült tippeket adni, illetve kommentben is várjuk a cikk alá a különböző praktikákat, tapasztalatokat!
Bár alig kezdődött el a 2017-es szezon, újra adódott alkalom, hogy profi versenyzők az országúti tárcsafék használatának korlátozását szorgalmazzák…
Kittel tárcsafékes bringán kezdte a szezont, akárcsak csapattársa, Tom BoonenDoull cipője
A csütörtökön kezdődő Abu Dhabi Tour első szakaszán a győzelemre is esélyes Marcel Kittel (Quick Step) bukásba keveredett az utolsó kilométeren, és a Team Sky versenyzője, Owain Doull szerint súlyos sérülést okozhatott volna a féktárcsája, de szerencsére csak a cipőjét vágta meg a rotor.
Doull a twitteren és nyilatkozatokban is szóvá tette, hogy nem sokon múlt a súlyos sérülés, és szorgalmazta, hogy ismét függesszék fel a tárcsafékek használatát, egészen addig, amíg védőborítással nem látják el ezeket az alkatrészeket. Az arab WorldTour viadal első etapján egyébként Mark Cavendish (Dimension Data) nyert, megszerezve idei első győzelmét.
Cavendish első idei győzelme
Másnap Marcel Kittel „rendes” volt, nem kötelezte rá senki, de átült hagyományos kerékpárra. Érdekesség, hogy kapott egy defektet a verseny hajrájához közeledve, és így nem derült ki, hogy tovább tartott volna-e a kerékcsere tárcsafékes bringával. Hagyjuk azonban most ennyiben a slágertémát, hiszen a 2. szakasz vége is tartogatott nem mindennapi sztorit.
Ewan már ünnepel…
Történt ugyanis, hogy Kittelnek meglehetősen hátulról kellett indítani a sprintet, és úgy tűnt, Caleb Ewan (Orica-Scott) fogja lejátszani a meccset Cavendish-sel. Az ausztrál sprinter volt a gyorsabb, már emelte is a kezét, de érkezett hátulról nagy sebességgel a német és belökte a kereket Ewan elé. Az Abu DHabi pikantériáját adja még, hogy a négy legjobb klasszikus sprinter, Cav, Kittel, Greipel és Ewan is itt van a mezőnyben.
Így lökte be Kittel a bringát Ewan elé
Ma hegyi etappal folytatódik a négynapos viadal, melyen várhatóan eldől az összetett verseny is.
A svéd Thule a jól ismert gépkocsira erősíthető kerékpárszállítókon kívül akár repülős utazáshoz is használható kerékpár-bőröndöket vagy táskákat is gyárt, most utóbbiak közül teszteltük a Thule Roundtrip Traveler puha oldalfalú modellt.
Kisebb a papírdobozoknál
Fontos kiemelni, hogy puha oldalfalú, mert egyébként a bringa egy bombabiztos alapra erősíthető fel és az egyébként puha oldalfal is könnyen felturbózható további védelmi rétegekkel kialakításából adódóan. A Roundtrip Traveler így többféle célra használható praktikusan.
Ha szeretnénk vásárolni egy ilyen kerékpárszállítót, a legfontosabb, hogy tisztában legyünk vele pontosan, mire fogjuk használni. Elsőként gondoljuk végig, hogy elsősorban repülős utazásokhoz van-e rá szükségünk, vagy jól jön autós/vasúti közlekedéshez is, ha gyorsan be tudjuk pakolni a bringát, elkülönítve a többi csomagtól.
Ha az utóbbi felhasználás nem jön szóba (mert mondjuk autón feltesszük egyszerűen a külső szállítóra), és a használat a repülős utazásokra korlátozódik, akkor vegyük számba, hogy például évente hányszor repülünk a bringával. Nyilván ha ez a szám nagyon kicsi, akkor az sem biztos, hogy szükségünk van saját kerékpárszállítóra.
Ha rendszeresen adjuk fel a gépre a kerékpárt is, akkor mindenképpen érdemes saját szállítóban gondolkozni. Nagyjából háromféle modell (több variánssal) van a piacon, puha tok, kemény vázra alapozott puha oldalfalú tok (ilyen a tesztelt Thule Roundtrip Traveler), valamint a kemény tok (utóbbira is kínál alternatívát a Thule). És van persze a papírdoboz.
A hátsó háromszög egy tépőzárral állítható bakra rögzíthető
Kinek érdemes választani a Roundtrip Traveler-t? Olyanoknak, akik nem szeretnének iszonyú nehéz kerékpár-bőröndöket tologatni és mozgatni. A Roundtrip Transition keménytoknak és általában a kemény bőröndöknek két óriási előnyük van: vitathatatlanul a legkisebb eséllyel sérül meg benne a kerékpár, valamint kevesebb idő bepakolni a bringát, meg lehet úszni több kiegészítő védőfólia/papundekli felerősítését.
A tesztelt Roundtrip Traveler viszont lényegesen könnyebb (kevesebb mint 8 kg), így – például 32 kg-os súlykorlátozás esetén – a bringa mellett bőven telepakolhatjuk ruházattal, egyebekkel. Ha ügyesek vagyunk, ezeket a ruhákat, bukót, egyebeket bezacskózva olyan stratégiai pontokra helyezhetjük el, ahol további védelmet adnak a kerékpárnak.
Így rögzíthetjük a bringát a középrész mögött
A Roundtrip Traveler pont így van kitalálva, sok zárható rekesszel, a kisebbekbe két mezt, a nagyobbakba ruhákkal teli nejlonzacskót vagy bármi mást is pakolhatunk. „Kitömve a réseket” hasonlóan biztonságos szállító „építhető” belőle, mint amilyen a nehezebb keménytok. Meg kell azért jegyezni, hogy ezeket a szállítókat használva érteni kell a bringához és a csomagoláshoz, nem árt ha rutinos utazó vagy.
Kétségtelen, hogy akinek számít az az egy óra amíg szétszedi, rögzíti, bepakolja a bringát, plusz mellé a többi cuccot, majd az a 20 perc, amíg kibontja, elpakolja a „töltelékeket” annak érdemes a keménytokot választani inkább, mert ott jóval rövidebb ez az idő, cserébe kevesebb plusz cuccot vihetünk a súlylimit miatt. A fenti számok rám vonatkoznak, viszonylag értek hozzá, hogyan kell megóvni a bringát, ugyanakkor aki ismer, tudja, hogy „szötyögős vagyok”, tehát sok művelettel több időt töltök, mint kéne.
A teljesen puha tokokról lebeszélnék mindenkit, ezek a legegyszerűbb szállítók. Ezekbe is be lehet csomagolni a bringát, de még több idő, hogy valóban biztonságosan helyezzünk el mindent, kerekeket, leszerelt alkatrészeket. Akkor már sokkal inkább a papírdoboz, ami egyébként teljesen jó és költséghatékony módszer, csak nem árt, ha rendelkezésre áll mellé egy műhely is, ahol a macerásabb csomagolást megoldjuk… Továbbá a papírdoboz hátránya, hogy ha ráesik az eső, szétmállik, néha már a hazaútra is necces, hogy megtartja-e eredeti állagát. Továbbá nehezebben mozgatható, mint a dedikált kerékpárszállítók.
A fentiek alapján talán már kiderült, kinek van szüksége pont a Roundtrip Traveler-re, nézzük a konkrétumokat a szállítóval kapcsolatban! Országúti és mountain bike szállítására is alkalmas, egészen 29-es kerékméretig. Az első villa patentszárral rögzíthető, de a mellékelt adapterrel az átmenőtengelyt is becsavarhatjuk. Hátul egy tépőzárral állítható bakra rögzíthetjük szíjjal a láncvillákat, a hajtómű nem koppanhat le az aljához.
Becsomagolva a bringa és a „töltőanyagok” is
A táska alsó fele tényleg bombabiztos, alulról nem sérülhet a bringa. A villát ugyancsak körbeszíjazhatjuk egy védő habszivacs elemmel, amit még ki is pótolhatunk papundeklivel a fék körül. Érdemes ehhez rögzíteni a kormányt is, de ilyenkor mind a vázat, mind a kormányt be kell burkolni, ne karcolhassák egymást. A táska belső felén amúgy van dedikált hely is a kormánynak, oda is szíjazhatjuk. Nem csak a kormányt, a nyerget is ki kell szednünk, de ennek is hamar megtaláljuk a helyét.
A kerekeket a külső oldalsó rekeszekbe kell tenni (részemről plusz keréktáskával védtem őket), ezek egyúttal védő funkciót is betöltenek, hiszen így félig meddig merev kerékpártokká változtatják ezt a szállítót. Mellékeltek hozzá pár védő elemet is, amivel megtámaszthatjuk a bringát, óvatos duhajként ezeknél azért több puha cuccal göngyöltem be a gépet.
Kívülről a kerekek merevítik a táskát
A szállító mozgatása nagyon egyszerű, ebből a szempontból veri a nehezebb keménytokot és nyilván a puha tokokat, dobozokat is. A kerék nem tört le az első út alkalmával és nem is sérült meg, kimondottan jó konstrukciónak tűnik. Külső mérete 131x38x81 cm, ezzel igazából lenyomhatjuk a legtöbb légitársaság torkán sima csomagként is, ne kelljen plusz sportfelszerelésért fizetni – de nem biztatok senkit ilyenre, mert ez esetleges.
Összességében elégedett voltam vele, kétségtelen előnye, hogy a legtöbb bringás utazáshoz beférek ebbe, plusz egy személyi poggyászba, a nehéz keménytoknál ez már nem biztos, hogy megoldható. A negatív oldalon talán csak az van, hogy a csomagolásra ugyanúgy rá kell szánni az időt, mint egy papírdoboz esetében. További előny viszont, hogy ha autóval/vonattal használjuk, akkor sokkal rövidebb a csomagolási idő, hiszen nem kell észben tartanunk, hogy jó eséllyel zuhan pár métert a reptér betonjára jótékony munkás kezek plusz rásegítésével. Szintén praktikus, hogy kis méretűre összehajtogatható, használaton kívül betolható egy sarokba.
212, Benko, Barbara, Focus XC Team, TV Haiger, HUN
Négynapos versennyel kezdi a szezont Benkó Barbara, Cipruson az UCI kiemelt kategóriás Sunshine Cup-on kemény mezőnyben kell küzdeni, mind a nők, mind a férfiak között sok nagy névvel találkozhatunk a rajtlistán.
A prológ után két maraton szakasz, majd vasárnap egy cross-country futam adja ki a mountain bike verseny végeredményét, az UCI besorolás révén pedig sok világranglista pontot hozhat a konyhára egy jó helyezés. Ezek a pontok sokat nyomhatnak majd a latban a jó rajt-pozícióhoz, amikor sor kerül az első világkupa-futamokra. Barbinak egy hosszú felkészülési ciklus utolsó része a Ciprus Sunshine Cup, két kéthetes edzőtáboron van túl a német Focus XC Team versenyzője, most pedig a legintenzívebb terhelés következik. Eddig minden jól alakult 2017-ben, és Cipruson is jól kezdődött a négynapos verseny, amiről Barbi számol be:
Szokatlan prológgal jezdtük a 20. Sunshine Cupot idén. 15 km volt a táv, de felfelé csak 200 méter szintet mentünk, lefelé viszont 800 métert… Enduro jellegű volt picit a szakasz, biztos voltam benne, hogy a legtechnikásabb versenyző fog nyerni, bár a végén volt pár km igen szeles sík szakasz is, azért nem volt egyszerű. Mára az volt a célom, hogy épségben, defekt mentesen leérjek, de persze azért jól akartam menni. Az időjárásnak köszönhetően sokat nem montiztam a télen, de szerencsére mióta visszaültem nagyon jól éreztem magam rajta, reméltem, hogy ma sem lesz gond. Nem is lett szerencsére! Ez a 4. hely picit ilyen first looser, főleg hogy nem sokkal maradtam el az elejétől, mögöttem már jelentősebb hátrányokat kaptak a lányok. Holnap egy 50 km-es maraton vár ránk 2300 méter szinttel, új nyomvonal az előző évekhez képest, úgyhogy izgalmas lesz, főleg, hogy nem ismerem a pályát. Holnap mindenféleképp lépést szeretnék tartani az elejével és egy hasonlóan jó helyezést elérni, ami erősítené az összetettbeli helyem is. A szezon elkezdődött és szeretném mindenféleképp egy pozitív, jó eredménnyel indítani az idényt! Az biztos, hogy ez a négy nap remek versenyterhelés és edzéslehetőség!
A férfiak között a cseh Jaroslav Kulhavy, a nőknél a holland Anne Terpstra nyerte a prológot.
A verseny szakaszai:
Feb. 23. Lefkara-Skarinou
Time Trial 14,6 km/ 725 m Downhill, 135 m felfelé
Feb. 24. Lefkara-Lefkara
Point to Point 52,2 km /2154 m szint
Feb. 25. Lythrodontas-Lythrodontas
Point to Point 66,2 km/1993 m szint
Feb. 26. Mantra Tou Kampiou, Machairas
Cross-Country 5,9km/217 m szint körönként
Nemcsak az örökös eltiltással sújtott, hét Tour de France győzelmétől megfosztott Lance Armstrong pattant nyeregbe a hétvégén, egykori U. S. Postal-os csapattársai, George Hincapie, Christian Vande Velde és Dylan Casey is tagja volt annak a mountain bike váltónak, ami az arizonai Old Pueblo 24 órás versenyen indult.
Egy kép többet mond ezer szónál – Liz Kreutz fotóján az utolsó váltás után látható a texasi, akit mindennemű kerékpárversenytől örökre eltiltottak, ami bármilyen UCI-hoz kapcsolódó szövetségi versenyrendszeren belül kerül lebonyolításra. A versenyszellem azonban továbbra sem múlt ki a 45 éves kerékpárosban, teljesen kihajtotta magát a sáros, nehéz körülmények között is.
A legtöbb ember azt kérdezte: ki a fenének van erre szüksége?! Amire minden résztvevő rögtön válaszolt: NEKÜNK!
Az egykori U. S. Postal váltó úgy állhatott össze, hogy a 24 órás verseny amatőröknek dedikált esemény, nem tartozik hivatalos UCI versenyrendszerbe, így az eltiltás sem vonatkozik rá. Armstrong pedig már korábban is gyakran indult MTB maratonokon, nem idegen számára a terep, ahogy a triatlon sem. A neves csapatnak a komoly erőfeszítések győzelem nem jött össze, de szoros verseny után dobogóra állhattak, mégpedig a harmadik fokára, 3 mp-vel elmaradva a második váltótól.
Armstrong rögtön a kerékpáros hírek fókuszába került a nemzetközi szaksajtóban, és a rendszeresen megjelenő Forward Podcast-ben is hosszasan beszélt jelenlegi életéről. Mondanivalójának lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy megpróbál fátylat borítani a múltra, normális életet élni, örülni a bringázásnak akár olyan módon, ahogy most a régi csapattársakkal tették. A múlt egy dolog, de nem élhet az ember örökké annak az árnyékban, amit az élete korábbi szakaszában tett. Armstrong szerint van, amiért megérdemelte a büntetést és meg is bűnhődött, nyilvánosan is, és olyan módon is, amiről nem a színfalak előtt zajlik. A podcastben nem csak Armstrong, a csapattársak véleménye is elhangzik az érintett témákban, akit mélyebben érdekel, érdemes meghallgatnia:
Armstrong még koránt sincs túl az ellene folyó pereken, a legfrissebb bírósági eljárás nyomán egy 100 millió dolláros bírság néz ki számára, illetve a korábbi profi csapatát üzemeltető cégnek a Tailwind Sports-nak, mindazért a hitelrontásért, amit az amerikai postaszolgálatnak okoztak. Frissebb hír, hogy az Államokban állítólag már a mechanikus doppinggal is „megtalálták” Armstrongot, erről már a korábban nálunk is bemutatott CBS-riportban is volt szó érintőlegesen, melynek a következő részében Varjas István elmondása szerint még több részlet napvilágot lát majd…