Már régóta váratott magára, hogy híres tereptriatlon versenyzőnkkel, Poór Brigittával interjút készítsünk, aki szinte kivétel nélkül dobogós helyezésekkel tér haza az XTERRA világkupa futamokról, 2016-ban olyannyira jól szerepelt, hogy megszerezte a European Tour összetett 1. helyét. Ezenkívül, ha ideje engedi, MTB maraton versenyeken indul és nem is akármilyen eredménnyel, hiszen Brigi kétszeres XCM Magyar Bajnok. Idén Keszthelyen a Középtávú Triatlon Országos Bajnokságon is rajthoz állt, ahol megszerezte az országos bajnoki címet.
– Az eredményeid alapján igazi multifunkciós sportoló vagy, az XTERRA előtt mit sportoltál, hogyan kezdődött a pályafutásod, mindig is profi sportoló szerettél volna lenni?
– Ahogy nagyon sok versenytársam, így én is úszással kezdtem. 7 évesen részt vettem egy mezei futóversenyen, ahol sikerült nyernem. Ekkor kérdezték meg tőlem, hogy bringázni tudok-e, és mivel tudtam, már egyenes is volt az utam a triatlon világa felé. Végül itt is ragadtam. Később, korosztályos bajnoki címek után kezdtem el újabb és újabb kihívások felé kacsingatni. Még junior korúként, egyben legfiatalabb versenyzőként részt vettem az akkori visegrádi nemzetközi tereptriatlon versenyen. Célba érve azt mondtam, hogy soha többet, most mégis ez tölti ki az életem… 🙂 2011-ben sikerült kijutnom Hawaii-ra az XTERRA világbajnokságra, itt a pro mezőny legfiatalabb versenyzőjeként mindenkit, köztük magamat is meglepve a 11. helyen értem célba. Ekkor határoztuk el, hogy próbáljuk meg, sikerül-e megragadni a profik világában. Az ezt követő évek igazi fizikai és lelki hullámvasutak voltak. Nagyon fiatal voltam az elitek mezőnyében, még ma is annak számítok, de úgy érzem sikerült beérnem! Rengeteget kellett tanulnom, hogy megálljam a helyem, kiemelt versenyzőként minden versenyhétvége előtt sajtótájékoztatókon kell részt vennem. Rengeteg interjún vagyok már túl, de elképesztően zavarban vagyok még mind a mai napig… 🙂 Ezen még dolgoznom kell!
– Bár itthon is vannak tereptriatlon versenyek, egyelőre nem annyira ismert sportág Magyarországon. Bemutatnád röviden nekünk, hogy hogyan néz ki egy ilyen verseny?
– Hmm, át kellene élni, vagy legalább élőben megnézni egy futamot. 🙂 Az XTERRA, mint versenysorozat, idén már 21 éves. Külföldön, világ és Európa-szerte óriási népszerűségnek örvend. Az XTERRA World Tour sorozatban az idei évben 41 futamot rendeznek szerte a világban. Az óriási érdeklődés miatt, külön versengés megy az adott kontinens összetett győzelmeiért is. Én is egy ilyet, az XTERRA European Tour külön versenyét nyertem meg tavaly. 2016-ban 13 futamot rendeztek Európán belül, ekkor összesen 8 futam eredménye adta ki a győztes személyét. Idén ez másként van, már 15 futamot rendeznek, és minden pont számít! Vagyis aki több futamra el tud jutni és bírja fizikailag ezt a sorozatterhelést, az nyer. Emiatt ugyan jelen pillanatban vezetem a pontverseny állását, de a következő két futamot, amit Olaszországban és Norvégiában rendeznek, ki kell hagyjam, így a végelszámolásnál már nem sok esélyem lesz. Alapvetően a triatlon olimpiai távján versenyzünk, csak éppen különösen nehéz terepeken. Míg az olimpiai távon, országúton az elitek picivel két óra alatt célba érnek, mi gyakran, pályától függően 3-3,5 órát is küzdünk az elemekkel. A mostani, utolsó versenyemen Franciaországban például 4 óra kellett a táv teljesítéséhez, amivel ezüstérmet szereztem. Általában a kerékpáros pálya egy 16-18km-es XCO pályához hasonlít, amiből két kört kell teljesíteni. Eltérő szintkülönbséggel, a legnehezebbnek számító XTERRA France pályán 700 métert kell letudni körönként! A szervezők folyamatosan keresik a kihívásokat és egyre látványosabb pályákat jelölnek ki. Látványosabbat a versenyzők és a nézők számára is! A versenyeken maximalizálják az indulók létszámát, általában 4-500 fő között vállalják a szervezők a biztosítást, de az imént említett Francia versenyen például 1000 fölötti volt idén is a teljes távon indulók száma és már év elején, februárban elfogytak rá a helyek. Így aki kedvet kap rá, és versenyezni szeretne, annak időben kell kapcsolnia és nevezni. Az újonnan becsatlakozó World Tour versenyeken könnyebb a helyzet. Az Ironman brand versenyeihez hasonlóan itt is külön kerülnek értékelésre a PRO versenyzők és az amatőr, azaz a korosztályos versenyzők. Ezeken a World Tour futamokon óriási a felhajtás, minden esemény szigorúan van kezelve, külön stáb ügyel rá, hogy minden verseny az előírásoknak, de ami még fontosabb, az elvárásoknak megfelelően menjen. Itthon is vannak és voltak is már próbálkozások, néhány éve elég komoly versenyeket is rendeztek idehaza, de sajnos az elmúlt egy-két évben úgy látom kisiklottak a dolgok… Néhány éve már az ITU is felfigyelt az XTERRA népszerűségére, így az ITU is rendez külön kontinenstornát és tereptriatlon világbajnokságot is a Nemzetközi Triathlon Szövetség égisze alatt! Legközelebb most Romániában, Marosvásárhelyen lehet versenyezni, itt rendezik július végén az ETU Tereptriatlon Európa-bajnokságot!
– Mennyire összeegyeztethető az XTERRA versenyekkel a maratonozás és a hagyományos triatlonozás? Melyik sportágat szereted a legjobban?
– Mivel a terepviszonyok egyre nehezebbek lettek a versenyeken, ezért fordultam a mountain bike versenyzés felé. Fontos volt, hogy rutint, tapasztalatot, technikai tudást szívjak magamba ezeken a versenyeken. Még korosztályos versenyzőként a legjobb edzés a versenyzés felfogást követtem. Így nagyon sokat fejlődött a kerékpár kezelési tudásom. Abszolút az XTERRA a favorit számomra. Magamra, ha tükörbe nézek, akkor triatlonversenyzőként tekintek. Az XTERRA World Tour futamok miatt gyakorlatilag márciustól szeptember közepéig úton vagyok. Főként az európai állomások elérhetőek számomra. Ebben van a jelenem és ebben látom a jövőm is. Úgy néz ki, egész jól megfér egymás mellett az XTERRA és a középtávú versenyzés, így valószínű egyre többet próbálkozom majd vele. Ez most egy új impulzus számomra, ami nagyon sokat segíthet. Nem utolsó sorban elég jó edzésnek is bizonyul, hiszen közel hasonló időt töltök a tereptriatlon versenyeken is a pályán, mint egy középtáv esetében. A maratonozás már egészen más, amennyiben egy kis időm engedi, és edzőmmel, Schumacher Ákossal le tudom bokszolni akkor mindig örömmel állok rajthoz egy-egy hazai mountain bike maraton futamon. Szeretek hazai közegben versenyezni, együtt lenni a csapattársakkal, dödörögni kicsit a ritkán látott barátokkal, vagy csak mert szeretek Meridás lenni! 🙂 De szigorúan csak az aznapi edzéstervbe beépítve, így célba érve nekem még nincs vége a napnak, általában még egy hosszabb 13-15km futás vár még rám, amit igyekszem rögtön ott, a verseny helyszínén megoldani.
– Számítottál rá, hogy a keszthelyi Középtávú Triatlon OB-t megnyerheted? Készültél rá külön?
– Idén Nagykovácsi adott otthont a Maraton Bajnokságnak, pont erre a hétvégére került a Keszthely Triathlon is, ami egyben Középtávú Országos Bajnokság is volt, így mindenképpen az utóbbit preferáltam. Tavalyi évben sokak biztatására itt Keszthelyen próbáltam ki magam először középtávú, azaz 70.3 versenyen. Minden előzetes felkészülés nélkül, csupán egy jó edzésként tekintettem rá, így sikerült akkor abszolút 3., Magyar Bajnokságon 2.-nak lennem. Meglehetősen nehéznek éreztem akkor, gyakorlatilag az úszás végétől kezdve görcsölt a jobb vádlim. A futás pedig maga a rémálom volt. Akkor úgy határoztam egy picit jobban készülök majd az idei versenyre. Sajnos ez most sem sikerült, nagyon sűrű a versenynaptáram, így ezúttal is csupán felkészülési versenyként teljesítettem. Verseny előtti héten kaptam kölcsönbe karbon kereket, tettünk könyöklőt az országúti kerékpáromra, és nagyjából ennyiben ki is merült a felkészülésem. Ennek ellenére sikerült legjobb női kerékpáros időt teljesítenem, a futásom is rendben volt, az úszást viszont elrontottam, de így is az ironman specialistákkal teletűzdelt nemzetközi mezőnyben az abszolút 2. helyen értem célba, ami egyben Országos Bajnoki címet is jelentett. De ami még fontosabb, hogy nagyon jól éreztem magam! 🙂
– Melyik győzelmed/eredményed a legemlékezetesebb számodra?
– Huuu, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen fantasztikus emlékeim vannak a sportnak köszönhetően. Talán amire a legbüszkébb vagyok, az a 2015-ös szardíniai ITU Tereptriatlon Világbajnokságon szerzett bronzérmem. Fantasztikus volt, egy igazán sikeres év lezárása volt az. Akkor még nem tudhattuk, de ezek után indult csak be igazán a szekér. Abban az évben második helyen zártam az XTERRA European Tour összetettben és megszereztem első futamgyőzelmem is. 2016-ban pedig sikerült a végelszámolásnál is nyernem a sorozatban, két világkupa futamgyőzelem mellett. Idén pedig már három győzelem mellett tartok, és mind igazán különleges számomra!
– Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
– Jövőre is az XTERRA European Tour áll számomra a fókuszban. Emellett mindenképpen szeretnék ismét versenyezni Keszthelyen is. Meglátjuk, hogy alakul a jövő évi versenynaptár, de szeretnék egyre több World Tour versenyen is részt venni. Ami szóba jöhet az a szezon elején Dél-Afrika és jó lenne néhány futam az USA-ban is. Legfőbb cél természetesen minden évben az XTERRA világbajnokság Hawaiin, sajnos 2011 óta nem volt lehetőségem kiutazni rá.
– Egy kis érdekesség az olvasóinknak. Hogyan szoktál lazítani, hogyan pihened ki az edzések és a versenyek fáradalmait?
– Hát nem egyszerű. Ahogy már említettem, március közepétől szeptember végéig úton vagyok az XTERRA European Tour futamok miatt. A február pedig már az edzőtáborozásról szól. Versenyektől, időszaktól függően heti 20-25-30 óra edzésem van, emellett nehéz bármit is tervezni. A passzív pihenésben jó vagyok! 🙂 Van egy bichon havanese kiskutyánk, akinek elég komoly személyisége van, így nem unatkozom egy percig sem. Sopron mellett van egy kertünk, ahol egyszer majd a jövőt képzeljük, ott is rengeteg tenni való van. 🙂 Szezon végén van egy nagyjából 3 hetes pihenőm, teljes leállásom, ilyenkor igyekszem bepótolni mindazt, amire a versenyzés mellett nem jut időm. A pihenő utáni első héten pedig már hagyományosan kirándulni szoktunk menni a párommal.
– Bár még fiatal vagy, de gondolkodtál már azon, hogy mivel szeretnél foglalkozni a sportolói pályafutásod után?
– Remélem, még van egy kis időm azért felkészülni, de mindenképpen szeretnék a sport közelében maradni. Jelenleg Győrben élünk, itt is és Sopronban is elég komoly sportélet van, így talán lesznek lehetőségeim. 🙂 Szeretném a triatlont és a tereptriatlon is egyre népszerűbbé tenni idehaza, jó érzéssel tölt el, mikor látom, hogy egyre több fiatal próbálja ki. Most, a romániai Európa-bajnokságra is utazunk néhányan!
– Az egyesületeidről és a támogatóidról is ejtsünk pár szót. Kiknek a segítségével éred el Európa-szerte újra és újra az XTERRA versenyeken ezeket a kiváló eredményeket?
– Ha szabad ilyet mondani, kétlakú vagyok. A Merida Maraton Team-CST és a Megathlon SE versenyzőjeként indulok a versenyeken. A Bikefun Hungary-nek köszönhetően gyakorlatilag teljes a technikai hátterem. Mindig mindenben mellettem állnak és segítenek bármire is legyen szükségem. Ez óriási megnyugvást jelent számomra. Erőn felül segít nekem mindenben a triatlonos egyesületem a Megathlon SE is. Edzőm, Schumacher Ákos, igyekszik kitaposni nekem az ingoványos ösvényeket, hogy nekem tényleg csak a versenyzésre kelljen koncentrálnom. Neki köszönhetem az Uniqa-t is, aki az egész éves biztosításomról gondoskodik! Szerencsére az utóbbi időben már a Magyar Triatlon Szövetség támogatására is számíthatok, ami büszkeséggel tölt el. Nem tudok elég hálás lenni a High5 Magyarországnak sem, nélkülük és a termékeik nélkül nem tartanék itt! A Salomon és a Suunto hazai forgalmazója, a Miénk a terep csapata gondoskodik a ruházatomról, legyen szó sportfelszerelésről és a civil megjelenésemről. Szerencsés vagyok, hogy a legjobb cipőkben versenyezhetem. A Rudy Project nyújt védelmet a fejemnek és a szememnek. A győri Peppe kerékpárnak köszönhetően folyamatosan hibátlan állapotban van a kerékpárom, továbbá Hope fékekkel lát el. Az ENSport soproni kirendeltségében pedig folyamatosan tájékozódhatom az állapotomról. Óriási köszönettel tartozom továbbá Tóth Viktornak is, aki a médiamegjelenésekben segít nekem.
– Köszönjük az interjút és további eredményes pályafutást kívánunk!
