A downhill versenyekkel véget értek az ausztráliai Cairns-ben rendezett mountain bike világbajnokság küzdelmei, a lejtőző szakágban a junior (U19) férfiak futamában Muszula Balázsnak szurkolhattunk magyar részről.
Balázs elmondása szerint ilyen poros pályán még soha nem bicózott, de nagyon élvezte. Driftes, gödrös, tempós, ugratós, tekerős… A magyar versenyző az időmérőn elkaszált egy pályabírót az első szektorban, szerencsére mindenki épségben tápászkodott fel, az időmérőnek pedig vb-n nincs jelentősége a végeredmény szempontjából. Balázs ma – még mindig száraz pályán – végül 36. lett futamában, 25,261 másodperccel elmaradva a győztes brit Matt Walker mögött.
Az elit felnőtt futamon az óriási porban folyamatosan változtak a kádak, azok a nemzetek jártak jól, akiknek versenyzői folyamatosan tudták informálni a fentről indulókat a változásokról. Az alsó részen komoly sprinteri kvalitásokra is szükség volt, elképesztő erővel kellett tekerni a biciklit. Eleinte az ausztrálok vitték a prímet, 30-as rajtszámmal Mick Hannah sokáig vezetett, de jött a végén 6-os rajtszámmal Loic Bruni és hiába végzett 4 hazai versenyző az első hatban, francia győzelem született.
Közeleg a cyclocross-szezon, de nem csak a versenyekre készülőknek érdemes elsajátítani a szükséges kerékpár-kezelési technikákat, mindenkinek hasznos lehet egy kis tanulás és ügyességi tréning.
A tavalyi sikeres edzés-sorozatunk után idén is várunk titeket cyclocross tanfolyamunkra!
A Speed-Way cyclocross tanfolyam célja az ügyesség és magabiztosság fokozása. A cyclocross (CR) világából olyan meghatározó helyzeteket elemzünk és gyakorlunk, ami az eredményes versenyzés és megfelelő kerékpárkezelés alapja lehet, illetve a helyes technika elengedhetetlen az élvezetes és biztonságos hobby kerékpározáshoz is. A helyes technikák elsajátításával gyorsabb és magabiztosabb leszel. A tanfolyam párhuzamosan két szálon folyik majd: keddenként a speciális technikák tanulásán, péntek délután pedig a lendületesebb kerékpározáson lesz a hangsúly.
Kiknek ajánljuk: Kifejezetten CR futamra készülőknek, de ha számodra nincs vége ősszel a szezonnak, változatosságra vágysz, vagy versenyen kívül szívesen próbára tennéd magad, gyere el! Ebben a szezonban a tanfolyam második felét kicsit haladósabbra vesszük, így edzésnek is kiváló lehet.
Természetesen a felkészítő edzéseken is igyekszünk a CR szabályaihoz minél inkább igazodni, illetve a legtöbb gyakorlat cyclocross-specifikus lesz, ezért csak CR bringával tudsz csatlakozni.
A le/felszállást vesszük elsőként elő, részletekbe menően átbeszéljük a helyes mozdulatokat és a tipikus hibákat. Az edzés második felében egyensúlyfejlesztő gyakorlatokkal folytatjuk, szintén a biztos alapok elsajátítása miatt.
A kanyarvétellel foglalkozunk. Síkon kezdünk, bójákat kerülgetve, fokozatosan nehezedő körülmények közt jutunk el a rézsűn visszafordulásig. Majd a le/felszállást tempóval, akadályokkal és emelkedőre felfutással gyakoroljuk.
Alkalom (10.03. kedd 07:00-08:00) Margit-sziget
Egy másfél perces körpályán fogunk gyakorolni. A pálya tartalmaz lendületes kanyarokat, éles visszafordítókat és kavicságyat is. Az edzés második felében lépcsőn felfutást és különböző ívű kanyar kombinációkat gyakorlunk.
Versenynapot megelőző egyórás edzést csinálunk végig, melyben 20-25 perc intenzív kerékpározás lesz. Ezt később bármely verseny előtti programként hasznosíthatjátok. Az edzést követő vasárnapi futam meghatározó elemeit is gyakorolni fogjuk.
Alkalom (10.17. kedd 07:00-08:00) Margit-sziget
A margitszigeti játszóteret vesszük birtokba, ahol változatos feladatokat gyakorlunk egy sok meglepetést tartogató pályán. Homokágy, szlalom pálya, akadályok és rajtgyakorlat.
Az utolsó edzést új helyszínen tartjuk, egy vérbeli crosspályán a Budakeszi Vadasparkban. Kétórás intenzív erőnléti edzést tartunk, rövid pihenőkkel és technikai elemekkel tarkítva. A későbbiekben ezen a pályán további edzéseket írunk ki, a versenymentes hétvégéken.
Az edzéseken mindenki saját felelősségére vehet részt, a sisak használata kötelező!
A korai edzések miatt és az őszre való tekintettel kar/lábmelegítő, szélmellény, sapka és kesztyű biztosan kelleni fog.
A résztvevők számát 12 főben maximalizáljuk.
A részvétel díja 15.000 Ft./fő
Jelentkezni e-mailben az info@speed-way.hu címen vagy személyesen a boltban lehet.
Bármilyen kérdéssel forduljatok hozzánk bizalommal!
El Pistolero – Alberto Contador utolsó profi győzelmét aratta utolsó profi versenyén, a Vuelta a Espana legendás hegyi befutóján, az Anglirun. A borzasztó meredek emelkedőn az összetett dobogó állása is változott.
117 kilométeren és a szakasz második felében három hegyen át vezetett az út a „pokolba”, az iszonyú meredek (sok helyen 20%-os) Anglirura az idei Vuelta a Espana királyetapján. A rajtra megérkezett az eső is, így a lejtmeneteknek is megnőtt a jelentősége, még a piros trikós Chris Froome-nak is főhetett a feje, hogyan tudja majd a Sky kontrollálni a mai napot.
Egy meglehetősen erős szökés alakult ki, Roman Bardet-val, (Ag2R), a Yates-tesókkal (Orica-Scott), Marc Soler-rel (Movistar), Nicolas Roche-sal… A főmezőny nem is engedte messzire ezt a bolyt, a maximális előny másfél perc körül volt, már itt lehetett látni, hogy Alberto Contadornak és a Trek-Segafredo csapatának kell ez a szakasz.
Izgalomra már az első hegy után is volt ok, a szakadó esőben, a lejtmenetben Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida) próbálkozott, de két csapattársával csak száz méternyi előnyt tudtak kiharcolni Froome-mal szemben. Leszakadtak viszont többen a top10-ből, például Miguel Angel Lopez (Astana) és Ilnur Zakarin (Katusha), utóbbi a következő emelkedőn vissza tudott zárkózni.
A második hegy csak a fárasztásról szólt, a Trek és a Bahrain-Merida is sokat dolgozott, fogyott is a sor a lejtmenetre. Lefelé ismét Nibali feszegette a határokat, aminek bukás lett a vége, de előrébb Soler és De La Cruz is esett, Soler szerencsére rögtön vissza tudott ugrani a bringára. Froome elöl lassított és megvárták Nibalit, majd biztonságos tempóban folytatták az ereszkedést.
Contador viszont elgurult kicsit, csapattársával, Pantanóval és honfitársával, Enric Mas-szal (Quick-Step) így az Angliru legelejétől támadták a legendás hegyet. Hamar 30-40 mp előnyre tettek szert a piros trikós csoportjával szemben, melyben először a Sunweb próbált tempót menni Wilco Kelderman dobogójáért.
Contador közben szépen begyűjtötte a korábbi szökevényeket, fantasztikus volt látni, hogy a legendás kerékpárosnak nemcsak honfitársai, de még az ausztrál Yates-tesók is megpróbáltak besegíteni kicsit. Az Angliru igazán meredek részét elérve aztán a spanyol ritmust váltott, és egyedül folytatta tovább a célig.
Az üldözőboly közben hasonló tempóban, 1:10-1:20 perc hátránnyal követte Contadort, hol Pellizotti vezetett Nibalinak, hol Kelderman, hol Poels. Nibali azonban ma nem volt olyan formában, hogy támadni tudjon, sőt, 2,5 kilométerre a céltól bajba is került, amikor Zakarin és Kelderman megrántotta a tempót.
Az utolsó kilométer videón:
A ritmusváltást Poels és Froome kontrázták meg, és faképnél is hagyták a többieket, egyesével jött mögöttük Zakarin, Kelderman, Pellizotti és Nibali. Contador szakaszsikere már nem forgott veszélyben, de az összetett pódiumra nem tudott felkapaszkodni, Zakarin menteni tudott, Kelderman azonban nem, így végül az orosz állhat fel holnap a dobogó harmadik fokára, Froome és Nibali mellé.
Lehetne méltatni hosszasan Alberto Contador pályafutását és versenyzői nagyságát, de rajongói valószínűleg látták a mai etapot, ami többet mondott minden szónál. Köszönjük Pistolero!
Top10-es világkupa-eredmények után végre a világbajnokságon is beérett Benkó Barbara és edzője, Lengyel Tamás közös munkája, a magyar versenyző az ausztráliai Cairns-ben sporttörténelmet írt első elit felnőtt világbajnoki top10-es eredményével: a 9. helyet szerezte meg!
A rendkívül poros pályán kulcsfontosságú volt a jó rajt, ami sikerült is Barbinak, a második sorból startolva jó pozícióban vette az első kanyart és a felvezető kiskörben is végig az első 10-ben haladt. Az első körben az 5. helyen haladt át a célvonalon, innentől további nagyon kemény 5 kör várt rá a veszélyes pályán, ahol sokaknak akadt gondjuk.
Többek között a győzelemre is esélyes korábbi világbajnok, a francia Pauline Ferrand Prevot is pórul járt, a 3. körben defektet kapott, miközben közeledett a svájci Jolanda Neff-hez. Jolanda így végül senkitől sem zavartatva nyerte meg élete első elit felnőtt világbajnoki címét a brit Annie Last és a dobogóért is nagyot hajrázó Prevot előtt. Barbi végül kockázatmentes versenyzéssel őrizte remek pozícióját az utolsó körökben és a 9. helyen végzett!
Barbi így nyilatkozott a verseny után:
Őszintén szólva nagyon bíztam ebben az eredményben, mert tudtam, hogy bennem van, rengeteget készültem erre és őszintén hittem benne, hogy a kemény munka ki fog fizetődni. Csak hogy ne legyen egyszerű, azért ért egy mentális sokk utazás napján amikor elindultunk ide, amiről majd később beszámolok, a lényeg hogy rányomta a bélyegét az itteni hangulatomra. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó ki magyar csapat jött össze, rengeteget nevettünk, jó volt a hangulat, ennek ellenére még ha nem is látták rajtam én belül elég csalódott és szomorú voltam. A jövőm egyáltalán nem biztos jelenleg és ezt nem érintett túl jól. Arra viszont büszke vagyok, hogy ez csak még jobban feltüzelt és meg tudtam mutatni mit is tudok!
Nagy köszönettel tartozom a magyar csapatnak, Édesapámnak és Bodrogi Bencének a segítségért, a kicsiknek a szurkolásért! Edzőm Lengyel Tamás töretlenül hisz bennem és dolgozik velem, amiért mérhetetlenül hálás vagyok, ez az ő érdeme is, csapatmunka volt! Sok embert kéne még itt felsorolnom, de ezzel nem untatok senkit, úgyis tudják kik azok, akik mindig mellettem állnak, köszönöm nekik is!
A férfiak versenyében a svájci Nino Schurter remek formája senkit sem lepett meg. Akik követik a mountain bike sportot az utóbbi években, a cseh Jaroslav Kulhavy teljesítményén sem csodálkoztak, a korábbi olimpiai- és világbajnokról tudjuk, hogy egy-egy versenyre nagyon ki tudja hegyezni magát. A svájci Thomas Lietscher is mutatta idén jeleit, hogy benne van a komoly eredmény.
Nos, a fenti három versenyző meccselt ma a dobogóért 7 körön át, azonban a végére – amikor már idén talán először – valóban izgulni kezdtünk, hogy valaki megverheti a 2017-ben verhetetlen svájcit Kulhavy személyében, Schurter fokozatot váltott és egyedül tette meg az utolsó kört. A célban bőven volt ideje ünnepelni újabb világbajnoki címét és a svájciak második sikerét a királykategóriában. Az elit férfi futam magyar indulója, Parti András az 53. lett 9:24 perc hátránnyal.
A Lotto-Soudal a szökésekre hegyezte ki csapatát az idei Vuelta a Espana-n, ma már negyedik szakaszsikerüket aratták. Abban pedig már semmi meglepő nincs, hogy a főmezőnyből Alberto Contador (Trek-Segafredo) támadott az utolsó hegyen.
Redes és Gijon között ma tipikusan a szökéseknek kedvező útvonalat jelöltek ki a szervezők, 4 kisebb heggyel, 150 kilométeres távon. Ennek megfelelően egy közel 30 fős szökevénycsoport alakult ki, akik között ott volt a hegyi pontokat vadászó Davide Villella (Cannondale-Drapac) és a zöld trikóért Froome mögött második Matteo Trentin (Quick Step) is. Mindketten megnyerték a kiszemelt részhajrákat.
A szakaszsikerért az utolsó, 3. kategóriás hegyen gyorsultak fel az események, a spanyol Ivan Garcia Cortina (Bahrain-Merida) támadott először, és sikerült is egy perc környékére tornázni előnyét. Az üldözők közül azonban a meredek részen Nicolas Roche (BMC) begyújtotta a rakétákat, őt követte Romain Bardet (Ag2R), majd a francia faképnél hagyta Roche-t is, és a lejtmenetet már 20-30 méterrel Garcia Cortina mögött kezdte meg.
A lejtőn azonban előbb Roche és Rui Costa (UAE Team Emirates) érte utol az élen haladó kettőst, majd Gijonba érve Bob Jungels (Quick Step) vezetésével az üldözők is felzárkóztak (Trentin nélkül). Kis pihegés után már jött is a sprint, amit Garcia Cortina nyitott, de ma se született spanyol szakaszsiker, ugyanis Thomas De Gendt volt a leggyorsabb, megszerezve a Lotto-Soudal idei negyedik szakaszsikerét.
A főmezőnyből – ugyancsak az utolsó hegyen – Contador támadott immár szokás szerint, és Garcia Cortinához hasonlóan egy perc körül is járt az előnye. A lejtmenetben azonban Wilco Kelderman csapata, a Sunweb nem hagyta, hogy újabb másodperceket faragjon a spanyol a dobogóért. Utolérték Contadort és az előretolt helyőrségként segítő csapattársát, Edward Theuns-t. Az összetettben így nem változott semmi, ami holnap, az Angliru után már biztosan nem mondhatunk el majd.
Vuelta a Espana 19. szakasz eredménye:
1
Thomas De Gendt (Bel) Lotto Soudal
3:35:46
2
Jarlinson Pantano (Col) Trek-Segafredo
3
Ivan Garcia Cortina (Spa) Bahrain-Merida
4
Rui Alberto Faria da Costa (Por) UAE Team Emirates
5
Floris De Tier (Bel) Team LottoNL-Jumbo
6
Bob Jungels (Lux) Quick-Step Floors
7
Romain Bardet (Fra) AG2R La Mondiale
8
Nicolas Roche (Irl) BMC Racing Team
9
Daniel Navarro Garcia (Spa) Cofidis, Solutions Credits
A Superior a teljesítményorientált kerékpárjairól volt mindig is híres, számos versenyzésre alkalmas modellt kínál a hobbi szinttől a Világkupa versenyek szintjéig. A Superior palettáján a Team XF 29 Issue a csúcsa a mechanikus váltószettel szerelt összteleszkópos kerékpároknak, minden egyes elemét átjárja a versenyzés szelleme, a gyártó koncepciója a kerékpár tervezésekor egyértelműen egy kompromisszummentes, a legmagasabb szinten is XC versenyzésre alkalmas karbon össztelós létrehozása volt. A fejlesztésében az egykori profi versenyző, az 1996-os atlantai olimpia bajnoka Bart Brentjens is részt vett.
A 100 mm-t mozgó Team XF 29 Issue karbon váz a kerékpár lelke, mellyel hosszas tervezések és tesztek után 2017-ben jelent meg a piacon a Superior. Tervezéskor fontos szerepet játszott, hogy egy könnyű, de jó hajtáshatékonysággal rendelkező, aktív rugózásra is képes kerékpár legyen a végeredmény, amivel a keményebb XCO világkupa pályákon is lehet versenyezni. A „felfüggesztés” ránézésre egy klasszikus egy forgáspontos rendszer, de a támvillák képesek annyit hajolni, hogy egy forgáspontot helyettesítenek, ezzel jó pár grammot spórolva a kerékpár tömegéből. A további súlymegtakarítás jegyében a hátsó váltó direct mount rögzítésű, a trendeknek megfelelően a kábelek szinte végig rejtve futnak és a középcsapágyház press fit rendszerű. A rugózás kulcseleme a vázhoz hangolt DT Swiss X313 rugóstag, ami a kormányról zárható/nyitható és teljes mértékben a kerékpáros stílusához állítható.
A teleszkóp is a DT Swiss terméke, pontosabban egy OPM O.D.L. 100 mm úttal, tapered nyakkal és 15 mm-es átmenő tengellyel. Csúcsmodell egy csúcsmodellbe, ezzel röviden jellemezhető a DT villa. Tipikusan az az alkatrész, amiről rosszat nem lehet mondani, ultrakönnyű, kategóriájában merev, mozgása nagyon jó, mindent tud, amit egy top teleszkópnak tudnia kell. A villa egyik különlegessége az O.D.L. Technológia, ami lehetővé teszi, hogy három fokozatban használhassuk a teleszkópunkat. A rövidítés is erre utal, Open-Drive-Lock, tehát van egy nyitott fokozat, amit sziklás terepen érdemes használni főleg lefelé, egy közepes, amivel a könnyebb, simább lejtőkön lehet lejönni és már bátran lehet vele mászni és a teljesen zárt mód, amikor szinte meg sem mozdul a teleszkóp, ez kifejezetten sprinteknél vagy állva tekerés közben jó választás. Ugyanazzal a karral tudjuk a kormányról vezérelni a villát, mint a rugóstagot, egy mozdulattal zárható illetve nyitható mindkettő, ezzel egy plusz mozdulatot és helyet spórolhatunk meg a kormányon.
A hajtás, váltás, fék szett, mind a Shimano XTR családjából származik, ami a japán gyártó mtb szettjeinek szintén a csúcsa, egyedül a lánc lóg ki a sorból, a jól bevált KMC X11L viszi át az erőt a hátsó kerékre. Hajtóműből egy egy tányérosat választott a Superior a Team XF 29 Issue-ra, a 34 fogas lánckerékhez egy 11 sebességes 11-46-os fogaskoszorút párosítottak, ez nem teljesen fedi le a két tányéros rendszerek áttételtartományát, a legkönnyebb fokozat hiányzik, de egy ilyen könnyű kerékpár nyergében lehet észre sem vesszük. Elöl-hátul 160 mm-es tárcsákon keresztül fékezhetjük a kerékpárt, ami ebben a kategóriában általában elégnek bizonyul.
A kerekek komponenseit is a DT Swiss készíti, 350 Straightpull agyakra fűzött XR 391 felnis kerekeken gurulhatunk a Superior Team XF 29 Issue nyergében. Ahogy a kerékpár minden eleme, ezek is minőségi, könnyű darabok. A külsőket a Schwalbe szállítja, elöl Rocket Ron EVO, hátul Racing Ralph Evo felel a megfelelő tapadásért. Szeretem az ilyet, amikor a gyártó arra is figyel, hogy melyik keréken milyen gumi legyen.
Kiegészítők terén sem kötött kompromisszumot a Superior, kormányból és nyeregcsőből az FSA könnyű, de megbízható K-Force Light karbon típusait választotta, a nyereg pedig a Fizik Tundra M3 K:ium modellje.
Gondolom, már mindenkit érdekel, hogy milyen vele montizni, következzenek a személyes tapasztalataim!
Ami azonnal észrevehető, hogy félelmetesen könnyű, mindössze 9,9 kg pedál nélkül, ami az össztelósok között nagyon jó tömeg. Amikor a sajtónapon lekaptam az állványról, hogy viszem tesztelni, nagyon meglepődtem, nem mindennap emelget az ember ilyen súlyú montikat. Ezenkívül a Superior dizájn nekem kifejezetten tetszik, egyszerű, letisztult és sugárzik belőle, hogy „igen, ez egy versenyzésre tervezett kerékpár”. Természetesen nem csak emelgettem meg nézegettem a kerékpárt, hanem ki is próbáltam. Rövid beállítás után fel is pattantam rá, már aszfalton is érezhető volt, hogy nagyon halad a bringa. Teljesen lezárt teleszkópokkal vágtam neki a hegynek és kínálta magát, hogy álljak fel, semmi bemozgást nem lehetett érezni, hihetetlen élmény volt vele mászni, össztelós létére sem csavarodott a kerékpár hátulja, nehéz mihez hasonlítanom, de kb. olyan volt, mint egy ultrakönnyű merevfarú monti merevvillával. Szeretem, ha nem mozognak a teleszkópok felfelé, de mivel ez most teszt volt, ezért ki kellett próbálnom, hogy milyen trail állásban a DT rendszere. Ülve, ha nem vittem bele nagy erőt akkor észre sem vettem, hogy nem zárt állásban van, de amikor jobban odaléptem neki és én is kicsit bemozogtam akkor a bringa felől is lehetett érezni egy kis „hintázást”. Köves, sziklás terepen nem próbáltam felfelé, de valószínűleg ott a legjobb. Azt szerintem már mondanom se kellene, hogy a váltó tökéletesen működött, hiszen ezen a szinten nem is lehet másképp.
Kíváncsi voltam, hogy mit tud a lejtőkön, hiszen az elöl-hátul rugózás előnyének ott kell legjobban megmutatkoznia. Elsőként a könnyebbik enduro pályát választottam a Kálnica Bikepark-ban erre a célra, a hegytetőn átállítottam a kart a kormányon nyitott fokozatba és nekivágtam a lejtőnek. Ez a pálya olyannyira nem haladta meg a Team XF 29 Issue képességeit, hogy visszakapcsoltam trail állásba, mert úgy jobban tudtam vele haladni, nem volt szükség az aktív rugózásra. Érdekes, mert a hullámokon pumpálás közben ebben a fokozatban nem volt érezhető, hogy a kerékpár berugózással nyelne el energiát, nagyon jól be van hangolva az egész rendszer. Az elejétől fogva nem volt kérdés, hogy jobb lefelé, mint egy merevfarú, messze nem pattogtam el úgy az akadályokról és sokkal jobban fékezhető, irányítható volt így a bringa, ezenfelül sokkal kényelmesebb, ami hosszútávon a teljesítményben is megmutatkozik. A következő körben már rámentem a durvább pályára is vele, itt azért már helyenként kifejezetten jól jött a nyitott állás a nagyobb akadályokon, szépen simította az utat. Nem volt meg vele az az érzés, ami sok össztelósnál előfordul, hogy kanyarban el akarom hagyni a hátulját, tehát oldalirányban is elég merev a váz. Kulcskérdés még ezeknél a bringáknál, hogy mennyire keményedik fel a kerékpár hátulja fékezés közben, de itt is jól vizsgázott a Superior, nem volt extrém módon észrevehető bemerevedés.
Egy minden elemében elsőrangú kerékpárt ismertem meg a Superior Team XF 29 Issue személyében, ami a kiváló menettulajdonságokkal rendelkező, könnyű vázának és a csúcskategóriás felszereltségének eredményeképpen a létező összes XC pályán megállja a helyét, az emelkedőkön felveszi a versenyt a merevfarú montikkal, lefelé pedig teljesen más dimenzióban használható a több fokozatban állítható rugózásának köszönhetően.
További információkat keresd ősztől a forgalmazó illetve a gyártó honlapján
Váz: Carbon MTB Race BF-1601 100 mm
Villa: DT Swiss OPM O.D.L. Tapered 100 mm, 15mm, remote LO
Rugóstag: DT Swiss X313 remote L.O. 165×38
Kormánycsapágy: FSA Orbit 1.5E ZS No.57E
Kormányszár: ONE Race SuperFlat 31.8mm
Kormány: FSA K-Force Light flat
Markolat: ESI Racer’s Edge silicone grips
Hátsó váltó: Shimano XTR RD-M9000-D GS Shadow Plus
Fékváltókar: Shimano XTR SL-M9000 RapidFire Plus I-spec II
Fékek: Shimano XTR BR-M9000 hidraulikus tárcsafék 160/160mm
Hajtómű: Shimano XTR FC-M9020 Hollowtech II 34T
Középcsapágy: Shimano BB-71-41A
Fogaskoszorú: Shimano CS-M8000-11 11-46T
Lánc: KMC X11L
Első agy: DT Swiss 350 Straightpull CL 15x100mm
Hátsó agy: DT Swiss 350 Straightpull CL 12x142mm
Felni: DT Swiss XR 391 28H
Küllők: Sapim Laser/Race fekete
Külsők: Schwalbe Racing Ralph Evo/Rocket Ron EVO 29×2.25″
Nyereg: Fizik Tundra M3 K:ium
Nyeregcső: FSA K-Force Light Di2 SB0
Méretek: S(15,5″), M(17,5″), L(19″), XL(21″)
Tömeg: 9,9 kg
Az idei szezon alapján sejthető volt, hogy a 23 év alatti férfiak kategóriájában Dina Márton vagy Valter Attila szép eredményeket szállít majd az ausztráliai mountain bike világbajnokságról, és így is lett.
Dina indulhatott kedvezőbb rajtpozícióból, de nem haladt úgy a kerékpár, ahogy szerette volna, egy hónapja történt betegség után nem sikerült megtalálnia legjobb formáját, ami idén már világkupa 7. helyet is jelentett. Ennek ellenére a borzasztóan erős mezőnyben végigküzdötte a 6 körös versenyt és a még mindig előkelő 38. helyen ért célba.
Valter Attila hátrébbről indult 28-as rajtszámmal és folyamatosan jött fel, a 2. körben egy borzasztóan erős bolyra sikerült felugrani, ekkor az 5. legjobb kört hajtotta a mezőnyben, ami óriási energiákat emésztett fel. Ezek után két kört utazott kicsit, volt egy kisebb bukás is, helyezésekben is volt visszaesés, majd a végén ismét tudott újítani, megszerezve a 20. helyet, 3:44 perc hátránnyal a győztes új-zélandi Samuel Gaze mögött.
Valter utolsó két köre a 15. legjobb volt a mezőnyben, ami nagy szó első éves U23-asként, mutatja hogy már most komoly állóképességgel rendelkezik kategóriájában és nagyon komoly eredmények is benne lehetnek még. Mindehhez érdemes végignézni a mezőny összetételét, a verseny folyamán többek között az összetett világkupagyőztessel és a nemzetközi topversenyzőkkel meccselt. A futamról a következőket nyilatkozta:
Sikeresen túl vagyok az első under Világbajnokságomon, szuperül érzem magam. Fejben sokat készültem a versenyre és kifejezetten a rajtra, ami meg is hálálta magát, az elejével tudtam kezdeni a futamot. Remekül feküdt a pálya és olyan emberekkel versenyeztem, akikkel inspiráló volt tekerni. A harmadik körben sajnos volt egy bukásom, ami miatt elúszott pár pozíció, de szerencsére megúsztam és jó köröket tudtam futni a végéig, amivel meglett a Top 20. Óriási élmény volt itt versenyzeni, király hangulat volt a magyarok között végig, remélem nem most voltam itt utoljára. Köszönöm a supportot Bencének és Lacinak, valamint a gumit Barbinak, örök hála nekik!
Az Egyesült Királyságban tartja magát egy régi közhely, miszerint Ausztrália olyan, mint a vidéki Anglia 50 évvel ezelőtt. Természetesen nem földrajzi értelemben kell elképzelni a romantikus angol tájat, hiszen a ködös Albion köszönő viszonyban sincs a napáztatta, hajdani fegyencszigettel, sokkal inkább az emberek felfogásában, életvitelében, az ország infrastruktúrájában, az ozzik ráérős tempójában kell keresni a hasonlatosságot.
Falu a négyzeten? Nekem nem úgy tűnik. Auckland igazi világváros minden angol és ausztrál közhiedelem ellenére.
A britek szerint Ausztrália nagy részén nincsen vezetékes víz, villany, a boltok hétvégén zárva tartanak, az emberek pedig lovon járnak. Nálunk is vannak hajmeresztő sztereotípiák Budapest és a vidék viszonylatában, na de mi köze mindennek a mi túránkhoz? Csupán annyi, hogy az angolok által vidékiesnek tartott ozzik Új-Zélandot tartják az elmaradt, falusi Ausztráliának. Hogy is van ez? A négyzetes vidékmegmaradás közhelyes törvénye szerint, Új-Zélandon mindenki paraszt, tán még a fővárosiak, az illegális bevándorlók és a turisták is. Hű de szeretnék ezen a tanyasi életszínvonalon gumicsizmában dagonyázva kukorékolni az aucklandi szemétdombomon! Biztosan hiányozna a londoni, canberrai, vagy budapesti elit, de talán túltenném magam a kezdeti sokkon, és boldog kiviként tengetném hátralévő életem.
Auckland területe és lakossága is hasonló Budapestéhez, biciklivel meglehetősen sokáig tart kikeveredni a városból.
A közhiedelem nagyjából annyiban fedi a valóságot, mint a Migráns1 és a TV2 híradói. Legnagyobb sajnálatunkra Auckland kimondottan dinamikus, nyüzsgő, és meglehetősen nagy területű város, amely komolyan föladja a leckét az idegen biciklistának. Sokszor megállunk és ellenőrizzük a térképet, mert valahogy nem akarnak elfogyni a főutak, magas házak, szupermarketek. Középföldének egyelőre nyomát sem látjuk. A széles utak, a nagy forgalom, és a hangosan lüktető metropolisz nem a régi idők bájos eleganciáját idézi, néha úgy érezzük talán rossz helyen szállt le a repülőgép, mi pedig óriási átverés áldozatai vagyunk. Estére azért oldódik a stressz, itt-ott már felbukkan a civilizáció által még el nem hódított táj. Az egész ország legsűrűbben lakott területe van ugyan mögöttünk, de érezhetően csalódottak vagyunk, sokkal kevesebb 21. századra számítottunk.
Kissé aggódva verünk sátrat a Waikato folyó partján, valahogy nem vadkempingezésre szánt területnek tűnik a park. Hajnalban egy robotszerű madárhang ébreszt, amely annyira földöntúli, hogy muszáj kiderítenünk az énekes kilétét. Természetesen nem sikerül beazonosítani, robotmadár néven raktározzuk el az agyalapi határozónkban. Tulajdonképpen elégedettek lehetünk az első napi teljesítményünkkel, sikerült áthámozni magunk Új-Zéland legnagyobb városán, illetve az ország népességének majd egyharmadán.
Bőven akadnak régi épületek is, de a történelem kinőtt gyerekcipőben jár Európához képest.
A nagyvárosi forgatagot elhagyva csendes, de szerencsére jó minőségű mellékutakon haladunk déli irányba. A táj egyelőre nem nevezhető lélegzetelállítónak, minimum két vízesést és néhány havas csúcsot vártam volna harmadnapra a hobbitok földjén. Viszonylag sík terepen tekerünk, mégis meg kell másznunk néhány sunyin meredek emelkedőt, amelyek valahogy sokkal hosszabbak, mint amilyennek tűnnek. Kinga le is száll némelyik domb közepén és inkább tolja a felmálházott biciklit. Nem igazán sikerül elkapni az út ritmusát, ráadásul utálom a sisakot, de biztos jobb lesz minden az idő múlásával. Csendesen tekerünk, küzdünk a dombokkal, legjobb szórakozásunkat a települések nevei nyújtják. Te Kauwhata, Te Ohaki, Te Akau, Te Rapa, Te Kowhai, Te Rore. Vajon mit jelenthet a Te szócska a helységnevekben?
Külvárosi utcakép western filmekre emlékeztető hangulattal…
Apa, kezdődik
Te Kinga, hová is megyünk mi tulajdonképpen?
Nem tudom Te Zoli, de az biztos, hogy szembeszél fúj. Ja és az normális hogy fáj a nyakam?
Kezdődik. Tudtam, hogy nem lesz sétagalopp kettesben, de hogy mindjárt az elején panaszkodni? Aki sokat bringázik, pontosan tudja milyen ez a fajta nyakfájás, de nem fogom elvenni a kedvét a túra legelején. A szembeszél pedig tényleg átlagon felüli, abszolút átérzem a fájdalmait. Talán csillapodik, vagy fordul később a szél, és megnyugszik majd szegénykém.
Persze Kingám, pár nap és elmúlik. Legrosszabb esetben mégsem, de legalább szép tájakon nyújtogatod jobbra-balra, nem igaz?
Sajnos a nyakfájás sem múlik, és a szép tájak is váratnak magukra, remélem egy pozitív élmény megfordítja majd a túra nyögvenyelős hangulatát. A fordulat azonban várat magára, hiszen ismét nem találunk normális táborhelyet. Egy folyóparti domboldalban állítunk sátrat, olyan közel a főúthoz, hogy minden autó hangjára rémülten riadunk fel. Nem mellesleg éjszakai vendéget is kapunk egy oposszum személyében, aki nem hajlandó tágítani a biciklis táskák mellől. Feltett szándéka hogy kirámolja a cuccunkat, Zrínyi Miklós szerű kirohanásaim ellenére félóránként visszatér kotorászni a sátorhoz. Nem tudom eldönteni, hogy az autók, vagy az oposszum miatt vagyok kialvatlanabb, de Kingára nézve sem a jól megérdemelt szabadságát töltő, kipihent turista jut az eszembe.
Nyakad hogy van?
Olyan, mintha kést szúrtak volna bele, kicsit zsibbad is.
Mit gondolsz, fogod bírni? Visszaforduljunk inkább?
Megőrültél? Frodó többet szenvedett a gyűrű miatt, mégis lejutott a Déli-szigetre. Meg ne halljak még egy ilyen ostoba felvetést, mert megtudod milyen egy igazi késszúrás a nyakba!
Örömmel nyugtázom a hozzáállását, Kinga kitartása nélkül valószínűleg nem mertem volna belevágni a közös kalandba.
A háttérben látható Mozaik áruház kicsit gyanús, de az új-zélandi tökök meggyőznek, mégis csak jó helyen szállt le velünk a gép.
Kivilesen
Késő délután érjük el Otorohanga városát, bájos kisugárzása mindkettőnket maradásra késztet. Kiviszobrok fogadnak az érkezéskor, a belvárosban, és a kemping közelében is. Valószínűleg nem a túlfűtött nemzeti öntudat szülte a sok kőkivit, ennél sokkal prózaibb oka van a szobroknak. Itt hozták létre az első olyan kivi házat, amelyben a látogatók megcsodálhatták Új-Zéland nemzeti szimbólumát, de természetesen egyéb őshonos állat- és növényfajták is láthatóak az intézményben. Rengeteg tudományos megfigyelést is folytatnak, nem beszélve a sikeres szaporító programról, hiszen a kivi sajnos veszélyeztetett faj, természetes környezetében ritkán figyelhető meg manapság. Miért nem vagyok meglepve
Elhagyva a nagyvárost megváltozik a táj, gyérebb a forgalom. Gyönyörű utakon tartunk dél felé.
A kemping éppen a kivi ház szomszédságában található, de olyan fáradtak vagyunk, hogy az éjszaka kukorékoló kivi sem zavarhatja meg az álmunkat. Másnap nem indulunk tovább, inkább a környék bebarangolása mellett döntünk. A Waitomo Völgy bővelkedik barlangokban, gyönyörű tájakban, és turistákban. Legizgalmasabb felfedezésünk mégis egy műanyagból megformált rovar, becsületes nevén weta, amelynek óriás változata a Föld legsúlyosabb ízeltlábúja. Szerelem első látásra. Nagyon szeretnék élőben is találkozni Új-Zéland egyik leghírhedtebb rovarával, de nem sokkal kedvezőbbek a kilátásaim, mint a kivi esetében. Bő kínálat van viszont Új-Zéland másik szimbolikus élőlényéből, a páfrányból. Errefelé mindent páfrányok borítanak, komplett erdőségeket alkotnak, mind az aljnövényzet, mind maguk a fák tekintetében. Pompás teremtmény a páfrányfa, igazán jellegzetes tájat kölcsönöz Új-Zélandnak.
Új-Zéland kivifővárosa Otorohanga. Itt talán Michelangelo is kivit faragott volna a márványból Dávid szobra helyett.
Impozáns átjáró a kemping és a kivi ház között.
Új-Zéland emblematikus növénye – a páfrány. Többek közt a rögbiválogatott jelképe is.
És csak fújja, csak fújja. A torkánál megfigyelhető tojás-szerű hangszer a titok nyitja. Szerintem.
[divider scroll_text=””]
Másnap reggel a kivi ház recepcióján kifizetjük az előző két éjszakát, ahol beszédbe elegyedünk a pultnál dolgozó lánnyal. Óriási szerencsénk van, mert egyrészt szimpatikusnak talál minket, másrészt éppen a szabadságáról jött vissza, és felajánlja, hogy elkísér Atu-hoz. Atu maori nyelven azt jelenti, „más”, egyébként kivi. A lány a gondozója, megpróbálja kutya módjára odahívni a madarat, aki persze a rejtekhelyén alszik. A kivik éjszaka aktívak. Elmeséli, hogy egyszer egy fotós pórul járt Atu-val, mert ezek a madarak nagy termetűek és elég agresszívek. Nem tanácsos óvatlanul megzavarni a nyugalmukat, habár a szabadban ritkán van esély a találkozásra. A következő percekben leesik az állunk. Atu egy madárbőrbe bújt kutyaként figyel a gazdi hívóhangjára, és álmosan üdvözlően odatipeg. Óriási madár, méretei is inkább egy közepes kutyára emlékeztetnek. Nem győzünk hálálkodni a fantasztikus élményért, extraként pedig fellebben a fátyol a robotmadárról is. Földöntúli hangokat adó szárnyas barátunkat tui néven anyakönyvezték a maorik.
Óriás weta. Nem igazi, de igazán kíváncsivá tett. Egy ilyen rovartól mindenki bogaras lesz.
Két jómadár!
Nézd anyu, a Kaka kunyhóban sikerült szállást szereznünk!
Ez a sátorhely volt a legszimpatikusabb, és nem a pad miatt…
[divider scroll_text=””]
Az egykori madárparadicsom már a múlté, de ornitológusként Új-Zéland még mindig az egyik legérdekesebb desztináció. Átlagos magyar turistaként egyértelműen a „kaka” nevű papagájfélére hívnám fel a figyelmet, amely vicces szituációk tömkelegét okozhatja. Szegény maoriknak fogalmuk sincs, miért fordulunk be röhögőgörcstől rángatózva a Kaka utcába, miért fotózkodunk széles vigyorral a Kaka-kunyhónál, és miért éppen a Kaka nevű sátorhelyet választjuk, hiszen lenne sokkal szebb és árnyékosabb. Vajon a kivi után sikerül majd megpillantanunk egy kakát is?
Folytatás nemsokára, addig is a túraleírás első része itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik itt, az ötödik itt, a hatodik pedig itt olvasható.
Tui, magyarul robotmadár. Tökéletes szinkronhangja lehetne bármelyik droidnak.
További info Horváth Zontánról itt, a Fotozoo oldal pedug innen elérhető. Horváth Zoltán korábban a Bikemag-ban megjelent japán túrabeszámolója itt olvasható.
A Merida 2018-as újdonságait már kiveséztük, de a kiállításon azért láttunk pár érdekességet. Még ha nem is a „naptárlányok” voltak a fő műsorszám (de azért lelkesen kergettük őket egy fotóhoz), hanem a mögöttük álló bringa, ami Vincenzo Nibali Giro d’ Italia-ra készült bringája.
Hogy vinnéd? Csajjal, vagy csaj(ok) nélkül?
Az arany szín kevés dolgon áll jól, de a Scultura Centenario-n szerintünk vállalható. Ha ehhez hozzávesszük a 750 grammos vázat, a teljes Shimano Dura Ace Di2 szettet, a Fulcrum karbon kerekeket, és az FSA kiegészítőket, akkor valószínűleg senki sem dobná vissza.
Nekünk egy fokkal jobban tetszett a kifejezetten a bergeni országúti VB-re készített „északi fény” festésű Reacto LTD. A bringa lelkét az 1090 grammos Reacto LTD váz és 400 grammos karbon villa adják, rajta figyel a Dura Ace szett is, meg a Vision Metron 55 karbon kerékszett, de azért a hajtóműért levágnám valaki kezét…
A képen egy Reacto prototípust rejtettünk el 🙂 Először 2017 májusában lehetett ilyen formában látni az új Reactót, melyet már részletesen bemutattunk. Ezt a festést simán bevehették volna a katalógusba!
Ebbe a csoportképbe véletlenül futottunk bele. A képen balra Alex Carera a Bahrain Merida Team marketing menedzsere, középen William Jeng a Merida alelnöke, jobbra pedig Wolfgang Renner egykori kerékpárversenyző, ma is aktív sportoló, aki a Merida Europe elnöke és többek között a Centurion márka tulajdonosa!
Amennyire megosztó volt a „régi” Lampre-Merida festés a team bringákon, annyira szereti most mindenki a Bahrain-est. Szerencsére nem kell a csúcsmodellt megvenned ha ilyet szeretnél! Az új Reacto 4000-es 105-ös szettel készül, súlya 8.5 kg, és még a bűvös 600 000-es ársávon belül lesz kapható.
Sokszor megkapjuk a kritikát, hogy csak csúcsmodellekkel foglalkozunk, ami részben igaz is, hiszen a gyártók azt mutatják be a sajtónak. Egyrészt azért mert a sajtótájékoztatók nem a hazai piachoz igazodnak, másrészt a csúcsmodellek mutatják meg egy cég igazi tudását. De azért itt vannak a nem is annyira szürke eminenciások, amiket a hazai bringások vásárolnak. Vicces, hogy a Merida Big.Nine 600-as és 500-as aluvázas gépeket tőlünk nyugatra a „bemegyek a boltba és veszek valamit” kategóriába sorolják, nálunk pedig maraton versenyeken látjuk majd őket. Más foci, ahogy szokták mondani. Viszont az is tény, hogy simán bevállalnánk velük mi is a versenyzést mivel jó cuccokkal vannak szerelve.
A Merida új Silex szériáját bemutattuk már, de élőben ez a gyöngyházmetál kék aluvázas 600-as modell akkorát üt mint Mike Tyson fénykorában. Az Apex szettel már inkább vannak fenntartásaink, de vannak akik imádják, és elég erősek is hozzá.
Ennek a Merida eSPRESSO Urban 600 EQ-nak több érdekessége is van! Csak másodszorra tűnt fel, hogy nem a trekkingekbe való E6000-es Shimano pedelec hajtás került bele, hanem a montikba tervezett E8000-es. Vélhetően lendületesen lehet majd haladni vele akár csomagokkal együtt is. Az 500 Wh-s akkumulátor félig a vázba lett integrálva, így a kinézete is rendben van. Másik érdekesség, hogy igazából ez nem egy klasszikus trekking bringa, mivel csomagtartója gyárilag nincsen, inkább a városi „commuter” kategóriába tartozik, integrált lakat is került rá. Az ára még így is ötszámjegyű, ami van akinek jó hír, van akinek nem, de a jó cuccok sosem filléresek.
A gyerekbringákról ritkán esik szó, pedig a Merida az egyik olyan cég aki komolyan gondolja ezt a kategóriát is. A Matts Junior Champion 26”-os kerekeken gurul, és felszerelték minden jóval, így akár versenyzésre is alkalmas, hiszen sokan már ebben a korosztályban belekóstolnak a „nagyok” világába. Sőt, ha igazán komolyan gondolja a gyerek, akkor az „under” kategóriákban már kötelező a részvétel!
Bár a 18. szakaszon csak 3. kategóriás besorolást kapott a befutóhoz vezető emelkedő, mégis volt küzdelem a másodpercekért az összetett menők között, amiből Alberto Contador (Trek-Segafredo) ma sem maradhatott ki…
Suances és Santo Toribio de Liébana között 169 kilométer volt a penzum, az etap második felében 3. és 2. kategóriás hegyekkel. A szakaszgyőzelmet egy nagy előnyt kiharcoló 20 fős szökevénycsoport tagjai döntötték el egymást között. A végére már csak páran maradtak, úgy tűnt a rövidebb hegyeken erős és kiválóan hajrázó francia Julian Alaphilippe megszerezheti idei második szakaszsikerét, de nem így lett.
Az ukrán Alexey Lutsenko (Astana) és a belga Sander Armée (Lotto-Soudal) leszakította 5-6 kilométerre a céltól a franciát és ketten vágtak neki a befutó hegy meredek részének. Némi meglepetésre az utolsó kilométerre Armée simán leszakította az ukránt, majd megszerezte élete eddigi legnagyobb győzelmét, egyben csapata idei harmadik sikerét a Vueltán.
A főmezőnyből Fabio Aru (Astana) támadott még az utolsó előtti hegyen, több mint 6 perces hátrányával el is engedték. Több mint egy percnél is járt az előnye, de végül alig pár másodperccel Froome-ék előtt ért célba. Közben Contador is többször akciózott, ma azonban ő már nem mehetett, túl közel van Chris Froome-hoz (Sky) és Vincenzo Nibalihoz (Bahrain-Merida) is, a dobogó harmadik fokáért küzdőkről nem is beszélve.
A mezőny együtt érkezett az utolsó meredek kilométerekre a Team Sky vezetésével, Gianni Moscon és Wout Poels pedig alaposan megrántotta a tempót. Froome támadott sikerült is leszakítani Nibalit és legtöbb ellenfelét, egyedül Contador és Michael Woods tudott vele menni. Contador be is segített a vezetésbe, így kiosztottak pár másodpercet a többieknek, Nibali 21 mp-t kapott.
