A Merida nem mostanában kezdte a kerékpárépítést, a céget 45 éve hozták létre, mely napjainkban Tajvan egyik legnagyobb cégévé nőtte ki magát. Az utóbbi években egyre többen kapják fel a fejüket a fejlesztéseikre, hiszen a 2016-os Scultura a világ legjobb hagyományos országúti kerékpárjai közé verekedte be magát.
Most azonban egy napjainkban sokkal érdekesebb kerékpárt vesézünk ki, hiszen a Bikefun Kft. jóvoltából részt vehettünk a Merida Reacto harmadik generációjának bemutatóján, ahol három napunk volt megtapasztalni, hogy mennyire ügyesen forgatták a ceruzát a tervezőmérnökök.
Talán soha nem övezte még ekkora rejtély a Merida egy-egy újdonságát, ezúttal azonban sikeresen titkolták a részleteket, a lepel pedig végül Hollandiában, Apeldoorn-ban hullott le a legújabb fegyverükről, mellyel a légellenállással szemben vehetjük fel a harcot. A bemutató helyszíne is tökéletes volt egy ilyen rendezvényhez, a Merida Experience Center még európai viszonylatban is kifejezetten nagy terekkel operáló bemutatóhelység, ahova a bemutató idejére elhozták Nibali Giro-n használt Sculturáját, valamint a kémfotókon már feltűnt, álcázott új Reacto-t is.
A helyszínnek más kötődése is van az Olasz körversenyhez, hiszen 2016-ban itt rendezték az első, 10 kilométeres egyéni időfutamot, a későbbiekben pedig lehetőségünk nyílt egy másik közeli volt Giro-szakaszon is tekerni, a Velowezoom nemzeti parkban, Hollandia talán legnagyobb emelkedőjén próbáltuk ki, hogy a nagy sebességre tervezett, aerodinamikus rakéta mennyire szereti a mászásokat. De ne ugorjunk ennyire előre, lássuk a kerékpárt!
A fejlesztőknek nem csak a légellenállás faragása lebegett a szemük előtt, hiszen az elmúlt két év példáiból láthattuk, hogy ha mindent ennek rendelünk alá, a kerékpár szerelhetősége, súlya akkora mértékben romolhat, hogy sérül a kerékpár használhatósága. A terv egyszerű volt, létrehozni egy olyan drót…karbonszamarat, amely légellenállás terén az élmezőnybe tartozik, úgy, hogy a súlya csökkenjen, a kényelme növekedjen, a merevsége ne változzon negatív irányba, mindemellett a szerelése se legyen rémálom. Könnyűnek hangzik, nemde?
Látszik, hogy a mérnökök kezében inkább a szekerce, mint a tű forgott, hiszen nem csak egy sima ráncfelvarrásról van szó, alaposan átfaragták a bringát. A legelejével kezdték, a CF4-es váz bár tapered, de már kisebb, 1 1/8” -1 ¼” kormánycsapágyakat fogad, a villát pedig még jobban integrálták a vázba. Ha már itt tartunk, az egybeolvadást a kormány-kormányszár sem kerülhette el, a legjobban felszerelt három modell megkapta a méltán híres Vision 5D kormány-kormányszár kombót, amellyel 40 km/h-nál 5 Watt körül spórolhatunk.
Szerencsére nem álltak meg itt, hiszen az aerodinamika nem egyszerű dolog, lehet úgy javítani egy-egy alkatrészen, hogy az összteljesítmény romoljon. Biztosítottak róla, hogy a munkát nem hagyták félbe, akadtak még területek, amin lehetett javítani! A hátsó fék helyzete bár nem változott, de a Merida Warp-hoz hasonlóan kapott egy terelőlemezt a monoblokk aljára, hogy a légörvények ne kavarjanak ott, ahol nem kéne, a támvillák pedig – a megváltozott UCI szabályokat kihasználva – a papucstól viszonylag nagy ívben indulnak el, hogy minél jobban simuljanak a vázba. Természetesen majd’ minden cső megkapta a „NACA Fastback” formát, melyet legjobban egy elharmadolt vízcsepphez lehet hasonlítani, így képez ideális egyensúlyt a merevség és az aerodinamika terén. Ezeknek a változtatásoknak köszönhetően az előző Reacto-hoz képest 4%-kal, a jelenlegi Scultura-hoz képest 8,5%-kal hatékonyabb, pedig utóbbinál is figyelembe vették a légellenállás faragását.
Mit sem ér azonban a szélcsatornában legjobban teljesítő gép akkor, ha a mérleg oltárán kell áldoznunk érte. Amikor szembesülünk egy emelkedővel, szó szerint súlyosan megnehezítheti a dolgunkat. Természetesen ez (szerencsére) nem nekem jutott először eszembe, a váz-villa-nyeregcső-kormánycsapágy négyszögben találtak még 335 grammot, amit nem kellett megtartani ahhoz, hogy az előző Reacto merevsége ne romoljon. Ehhez természetesen nagyobb szilárdságú anyagokat használtak fel, hiszen a súly-erősség-tartósság háromszögből az első kettőhöz nem érdemes nyúlni, ha jó végeredményt akarunk.
A száraz tényeknél azonban sokkal többet mond egy menetpróba, lássuk hát!
Hollandiából rengeteg híres kerékpáros fordul meg a nemzetközi porondon annak ellenére, hogy vagy esik az eső, vagy fúj a szél, a legnagyobb szintemelkedést pedig a csatornák felett a hidak jelentik. Ezúttal az eső szegődött mellénk, azonban ez csupán addig zavart, amíg el nem kezdünk pedálozni. Általában szkeptikus vagyok a papíron (túl) jól kinéző dolgokkal szemben, azonban nem tartott sokáig meggyőzni magam arról, hogy a Merida immár tényleg a nehézsúlyú ligába lépett. Természetesen a váz mellett ebben a top felszereltség is közrejátszott, hiszen az új elektromos Dura-Ace, kiegészítő sprint váltókarokkal egyértelműen a jelenlegi legjobb váltórendszer, a Fulcrum Speed 55T kerék pedig sem a váz, sem a váltórendszer minőségéből nem lóg ki, hiszen ekkora felniprofillal, peremes kialakítással alig 1500 grammot nyom a mérlegen. Arról, hogy a 3Diamant fékezőfelület mennyire jó, az esőben nyújtott fékteljesítménye győzött meg, amikor pedig pár percre megszűnt az égi áldás, a feltámadó szél segített eldönteni, mennyire hálás feladat egyenesben tartani egy majd’ 6 centi magas peremet. Bár az oldalszeles szakaszokat félve közelítettem, sokkal stabilabb volt, mint ahogy számítottam rá.
A váz merevsége már az első erősebb sprintnél feltűnik, ezt azonban a nagy csőátmérőknek és a felmenőinek köszönhetően borítékolni lehetett. Ami meglepő, az viszont a gyorsulása, bár a könnyebb összsúlyból erre is számítani lehetett, de más élőben átélni, ahogy a 0-50km/h-t teljesíti. Az átdolgozott nyeregcsőnek és láncvilláinak köszönhetően, bár nem egy endurance kerékpár, de megfelelő mértékben csillapítja az úthibákat – bár ebből Hollandiában nem sokat találni, így kénytelen voltam egy rövid gravel-re meginvitálni. A számomra legkedvesebb irányból – a felfeléből keveset találhatunk a végtelen tulipánmezők országában, azonban útba ejtettünk egy 700 méteres, néhol 9%-t tartalmazó emelkedőt, így azt is kipróbálhattuk, hogy a fogyókúra valóban hasznos volt-e.
Az, hogy jól vette-e az utolsó akadályt, derüljön ki a végszóból. A 2016-os Scultura után a Merida egy olyan kerékpárt tett le az asztalra, melybe igen nehezen lehet belekötni. Lejtőn nagy sebességnél stabil, síkon könnyedén tarthatunk vele szokatlanul nagy tempót, a felfelékhez pedig elég könnyű, a design pedig utolérte a belső tartalmat, élőben még szebb, mint képen!
