Home Blog Page 464

A legmagasabb szinten versenyző magyar országútissal beszélgettünk – Interjú Király Mónival

Magyar országos bajnoki címek, WorldTour versenyeken való részvétel, külföldi győzelmek és mégis alig hallunk Király Móniról, hazánk egyik legkiemelkedőbb országúti versenyzőjéről. Ez ránk, mint kerékpáros médiára, nézve is szégyen, ezért megkerestük őt, hogy meséljen egy kicsit magáról és a terveiről.

Bikemag: Hogyan kezdődött a kerékpáros karriered?
Király Móni: Pontosan 1998. Július 31-én jelentkeztem az akkori Mosonmagyaróvári Sport iskolába és másnap augusztus 1-jén már rajthoz is álltam életem első kerékpáros versenyén a Szigetköz-kupán, ami ráadásul kritérium versennyel kezdődött (ekkor már volt „versenybicajom”, igaz 3 számmal nagyobb, de ezt is csak hajtani kellett.)

Bikemag: Mikor szerettél bele ebbe a sportba?
Király Móni: Szerintem, ez szerelem volt első látásra, az első verseny után tudtam innen már nincs megállás.

Bikemag: Sok évi kemény munkával jutottál a jelenlegi szintre. Mesélnél róla egy kicsit részletesebben, hogy hogyan történt?
Király Móni: Nagyon hosszú lenne ekkora időszakról bővebben beszélni. Ami benne van az rengeteg hazai kupa, verseny és bajnokság, szlovák, osztrák, cseh, szlovén maraton és verseny általában a fiúk között. Több száz elküldött jelentkezés különböző csapatokhoz sok éven keresztül, aminek gyümölcse az utolsó 6 év, amit külföldi csapatnál töltök.

Csak a fontosabb állomásokat említeném, először 2012-ben keresett meg a Squadra Scappatella osztrák bejegyzésű csapat melynél 3 évet töltöttem el, az első évben UCI bejegyzésű csapat volt majd az utolsó 2 évben csak szimpla nemzetközi csapat. 2015-ben az akkori női országúti szövetségi kapitány próbálkozott a válogatott működtetésével, így jutottunk ki a Giro D’ Toscana-ra. Ekkor a jelenlegi csapatom vezetője közölte velem, figyelemmel fogja kísérni a szereplésemet ezen a versenyen… Hazaérkezés után 2 nappal már küldték a szerződést. Most a 3. szezonomat kezdem a Michela Fanini UCI bejegyzésű olasz kerékpáros csapatnál.

Bikemag: Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Király Móni: A tavalyi évben a Giro Trentino-n sikerült a zöld trikót (hegyi trikót) megszereznem és 7. lettem az összetettben, talán mondhatom, hogy innen kezdődött az eredmények jobbra fordulása a tavalyi évben.

Bikemag: Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?
Király Móni: A legemlékezetesebb versenyem ami volt (2016-2017)… és mindig is lesz a Giro D’Italia, ami a Női World Tour versenysorozat 10 napos állomása.

Bikemag: Mik a terveid 2018-ra?
Király Móni: Legalább olyan évet szeretnék mint a tavalyi az eredmények szempontjából. Közelebb kerülni a világranglista első száz helyezettjéhez, mert az olimpia évében az első száz induló automatikusan kvalifikálja magát az olimpiára. Jelenleg a 139. helyen állok. Ez azért biztató, mert 2016-ban még kívül voltam a 400-on.

Bikemag: Milyen versenyeken fogsz indulni?
Király Móni: A szezont Valenciában kezdem február végén. Az éves program 11 World Tour egy napos futam, három több napos World Tour verseny, köztük a női Giro D’ Italia, több UCI kategóriás verseny és természetesen a hazai bajnokságok.

Bikemag: Milyen egy profi versenyző élete?
Király Móni: Lehet furcsán hangzik de általában edzéssel, utazással telik vagy kicsomagolsz vagy becsomagolsz.

Bikemag: Mennyit vagy kint? Mennyit itthon?
Király Móni: Az idei szezont korán kezdtem itt Olaszországban, már január 2-án megérkeztem. Az első csapat meeting január közepén lesz és egy 2 hetes blokkal zárul, majd bő 10 napra hazanézek és vélhetőleg február közepén jövök vissza, azt még nem tudom meddig leszek Olaszországban… Az elmúlt 2 év tendenciája szerint május 1-ig biztosan nem tudok hazamenni.

Túl sokat nem tudok otthon lenni, de az a kevés idő bőven elég az otthoni kikapcsolódásara… A Giro D’italia után szoktunk kapni egy kis pihenőt akkor több időd töltök otthon.

Bikemag: Köszönjük! További sok sikert!

Streif-106 km/h-val havon a pokolban: Markus Stöckl ismét megcsinálta

Aki síel, az biztosan hallott már a kitzbühel-i Streif-ról, arról a versenypályáról, amin önmagában lejönni is kihívás, nyerni pedig csak a kiválasztottaknak sikerül. A 3312 méter hosszú lejtőn 85%-os meredekségű (Mausfalle) szakasz is található. Markus Stöckl neve pedig a bringásoknak tuti ismerős lesz. Egyedül neki engedték meg, hogy még a verseny előtt bringával lezúgjon rajta. Nem okozott csalódást, 100 km/h feletti tempót ment!

Természetesen ez a videó nem jöhetett volna létre anélkül, hogy szöges gumikat raktak volna fel a gépére. Persze nem valami kereskedelmi forgalomban kapható modell került rá, mint amit mi is teszteltünk, hanem építettek neki egy párat, 15 mm-es szögekkel.

Az eredeti nevén Hahnenkamm fekete pályán Stöckl 106 km/h-s tempót ért el a „Mausfalle” (85%) szakaszon, ami persze elmarad az Atacama-sivatagban elért 167 km/h-s rekordjától, de azért, aki ment már akár csak 40-50 km/h-s tempóval terepen, az el tudja képzelni, milyen tudás szükséges ehhez.

A bringája egy Mondraker Summum Carbon Pro Team volt, FOX telókkal, Shimano Saint szettel, és az átalakított Maxxis gumikkal. Reméljük láthatunk még pár őrültséget Markus-tól a jövőben!

Fotók: © Philip Platzer / Red Bull Content Pool

Tour Down Under: Viviani bírta legjobban a hőséget (videó)

Szerdán újfent egy egyszerű, a korábbi tervekhez képest azonban rövidebb távú szakasz várta mezőnyre, melynek végén Elia Viviani (Quick Step Floors) haladhatott át elsőként a célvonalon. 

Az eredetileg 146 kilométeres Glenelg és Vitor Harbor közti szakasz 26 kilométerrel történő megkurtításáról még szerdán, a 2. szakasz után döntöttek az illetékesek, miután az előrejelzések szerint csütörtökön 40 fok fölötti hőmérséklet volt várható. A szponzorált nevet (Big Screen Video) nevet viselő etap jellege ettől még nem változott, szinte egyértelmű volt a sprintbefutó.

A szakasz hegyi pontjai ismét az előző napok során már megismert nevek viselői – Nic Dlamini (Team Dimension Data) és Scott Bowden (UniSA-Australia) –  között kerültek kiosztásra. Kettejük közül Bowden bírta tovább a szökést, őt 20 kilométeren belül fogta meg a mezőny.

A hajrában a Mitchelton-Scott csapata helyezkedett legjobban és vezette fel az összetetten élen álló Caleb Ewant. Elian Viviani akkor indította meg hajráját nagyjából az ötödik pozícióból, amikor az ausztrál sprinternek már csak egy felvezetője maradt. Ez nagyjából 200 méterrel a cél előtt történt, az eredményt látva tehát Viviani jól számolt erejével és lendületével.

Összetettben azonban továbbra is Caleb Ewan (Mitchelton-Scott) áll az élen.

Bár pénteken is 40 fok feletti hőmérséklet várható, a tervek szerint a 4. szakaszt nem rövidítik majd le, ellenben a verseny korábban indul, mivel az előtte indítandó, bárki számára nyitott, amatőr tömegeseményt  az extrém időjárás miatt egy az egyben lemondták.

Videó a sprintről:

Top10 a szakaszon:

1 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors 3:04:40
2 Phil Bauhaus (Ger) Team Sunweb
3 Caleb Ewan (Aus) Mitchelton-Scott
4 Simone Consonni (Ita) UAE Team Emirates
5 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe
6 Simon Clarke (Aus) EF Education First-Drapac p/b Cannondale
7 Alex Edmondson (Aus) Mitchelton-Scott
8 Zakkari Dempster (Aus) UniSA-Australia
9 Dries Devenyns (Bel) Quick-Step Floors
10 Jay McCarthy (Aus) Bora-Hansgrohe

Összetett top 10:

1 Caleb Ewan (Aus) Mitchelton-Scott 10:58:36
2 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors 0:00:10
3 Daryl Impey (RSA) Mitchelton-Scott 0:00:14
4 Jay McCarthy (Aus) Bora-Hansgrohe 0:00:15
5 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe 0:00:16
6 Nathan Haas (Aus) Katusha-Alpecin 0:00:17
7 Jhonatan Restrepo (Col) Katusha-Alpecin 0:00:19
8 Simone Consonni (Ita) UAE Team Emirates 0:00:20
9 Robert Gesink (Ned) LottoNL-Jumbo
10 Anthony Roux (Fra) Groupama-FDJ

Kép forrása: Tour Down Under / John Veage

Bosch és a kerékpározás – 130 éve és napjainkban

Bosch elhívatott kerékpáros volt...

A német Bosch a világ egyik legnagyobb és legismertebb gépjárműalkatrész-márkája. A kezdetekkor nem kínált kerékpáralkatrészeket, mégis erős szálakkal kötődik a bicajokhoz. Az új évezred küszöbén a Bosch a kerékpározás terén is leteszi névjegyét: az egyik legfejlettebb e-bike hajtásrendszert kínálja, amely ráadásul hazánkban készül!

Bosch elhívatott kerékpáros volt…

Robert Bosch 1886-ban alapította meg „Finommechanikai és Elektrotechnikai Műhelyét” Stuttgartban. A vállalat történetét a kezdetektől az innovatív hajtóerő és a társadalmi elkötelezettség jellemezte. Bosch nem kedvelte a lovaskocsit – nem tartotta elég hatékonynak – az automobil pedig ekkor még igen drága mulatság volt, és nem utolsósorban megbízhatatlan is. Bosch ezért közlekedéshez egy akkoriban igen népszerű, relatíve gyors, olcsó és megbízható eszközt választott, ami természetesen a kerékpár!

A cég történetében az első mérföldkő a kisfeszültségű elektromágneses gyújtóberendezés motoros járműbe történő sikeres beszerelése volt. Bosch olyan megoldást talált ki, amely kiküszöböli a nehéz tekercselt forgórész mozgását. Helyette a mozgást új alkatrészre bízta – egy könnyű és vékony fémhüvelyre. Ennek révén az elektromágneses gyújtóberendezés nagyobb frekvenciával működhetett. Az első Bosch gyújtásrendszert a Daimler-Motoren-Gesellschaftnak szállították, majd a 30-as években a dízelüzemanyag-befecskendező pumpa és fúvóka révén válik piacvezetővé a német márka.

Nemcsak az autóiparban tette le névjegyét a Bosch: sikerrel vitte sorozatgyártásba az első elektromos fúrógépet, amely egyszerre volt képes ütő és forgó mozgásra. Segítségével sokkal egyszerűbb lett a munka az építkezéseken, szó szerint „minden nehézségen” átsegítette használóját. Később megjelenik a Bosch hűtőszekrény, amely kedvező áramfogyasztásával és árával emelkedett ki a piaci kínálatban.

A Bosch benzinbefecskendező rendszer az 1951-es Frankfurt Autó Show-n mutatkozott be. Pontos üzemanyagmérésével 20 százalékkal csökkentette a jármű üzemanyag-fogyasztását, miközben a teljesítmény 23-ról 28 lóerőre nőtt. Az 1967-ben bevezetett Jetronic volt a világ első sorozatgyártású nyomásvezérelt elektronikus benzinbefecskendező rendszere. A rendszer a Volkswagen 1600 LE és TLE modellek amerikai változatában mutatkozott be. 1978-ban kezdődött az ABS, a személyautók első négykerekes elektronikus blokkolásgátlós fékrendszerének sikertörténete. Ez a korszakalkotó Bosch technológia minden modern fékvezérlő rendszer elődje. További csúcsfejlesztések fémjelezték az immár nemzetközi hírnévnek és számos szektorba kiterjeszkedő örvendő Bosch márka utóbbi négy évtizedét, de minket inkább egy relatíve kisebb horderejű fejlesztés érdekel: a kerékpárokba épített elektronikus meghajtásrendszer.

[divider scroll_text=””]
A Bosch kerékpármeghajtás kifejlesztése a 2009-es Föld Napján megrendezett, a jövő autóversenyének kikiáltott eseménnyel kezdődött. Az ott induló gépeket felsőoktatási intézmények hallgatóinak csapatai tervezték és építették, hajtásukról pedig 4-4 darab litium-ionos akkumulátor táplálta Bosch kéziszerszám gondoskodott. A Bosch ezt követően dolgozza ki az e-bike hajtóművek sorozatgyártását. A meghajtó egység elektronikája, az akkumulátor és töltője, valamint a kormányra rögzített HMI együtt alkotnak nagy teljesítőképességű, kis tömegű hajtásrendszert, amely robosztus, erős, valamint – középső, alacsony súlypontjának köszönhetően – kiemelkedő menetstabilitást biztosít. A motoregységet a 2013-ban megnyitott miskolci gyáregységben állítják elő, amire méltán lehetünk büszkék!

A kerékpár feltalálásával az emberiség elérte a legmagasabb szintet. Megszületett egy tökéletes egyensúlyt biztosító, precíz, praktikus tovább már nem fejleszthető szerkezet. […] Akkor kellett volna megállni a technika továbbfejlesztésével, megelégedni a tökéletességgel.

Elizabeth Howard West, amerikai írónő, a népszerű „Happiness Here and Now” c. könyv szerzője.

Santos Tour Down Under: csere az élen – az ausztrálok örömére (videó)

Nem sokban különbözött a szerdai 2. szakasz a Santos Tour Down Underen a keddi nyitánytól. Egy lényegi kérdésben azonban mindenképp: Caleb Ewan (Mitchelton-Scott) egy sikeres sprint után átvette a vezetést összetettben is. 

34 fokot mutattak a hőmérők, amikor a mezőny Unley-ban nekivágott a 148,6 kilométeres távnak, s mire beértek a célba (Stirling), sem lett sokkal hűvösebb az idő. A verseny az elején mintha a keddi napot másolta volna, újra azt a három embert  – Will Clarke (EF Education First-Drapac p/b Cannondale), Nic Dlamini (Dimension Data ) és Scott Bowden (UniSA-Australia)  – láthattuk szökésben, mint az 1. szakaszon, igaz, hozzájuk csatlakozott Jaime Castrillo (Movistar) is. Végül az új fiú (kettős értelemben is, hiszen a spanyolnak ez az első felnőtt profi versenye) mutatkozott a legszívósabbnak, 42 kilométerrel a cél előtt maradt egyedül az élen, és majdnem 30 kilométert így is töltött, míg végül a mezőny 15 kilométerrel a cél előtt megfogta. Mivel a szakasz közben ismét Dlamini volt a legagilisebb a hegyi pontok gyűjtögetésében, továbbra is rajta marad a hegyi menőknek járó trikó.

Az út emelkedett ugyan a véghajrában, de nem annyira, hogy ne a sprintereké legyen a fő szerep, kulcsfontosságú mozzanat volt azonban, hogy az összetettben élen álló André Greipel (Lotto-Soudal) leszakadt. Caleb Ewan, aki már vasárnap, a People’s Choice Classicon és a keddi nyitószakaszon is hoppon maradt, most Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) mögött megbújva várta a megfelelő pillanatot. Ahogyan azt a szakasz után nyilatkozta, jól ismerte az útvonalat, tudta, hogy hol tud pihenni azzal, hogy kicsit elbújik a mezőnyben és hol kell odatennie magát és az élére állnia.

A 25 éven aluliak versenyében élen álló, így fehér trikót viselő apró termetű ausztrál végül 25 méterrel a cél előtt bújt elő a háromszoros világbajnok mögül, majd ért elsőként a célba.

Videó a sprintről:

Top 10 a szakaszon:

1 Caleb Ewan (Aus) Mitchelton-Scott 4:03:55
2 Daryl Impey (RSA) Mitchelton-Scott
3 Jay McCarthy (Aus) Bora-Hansgrohe
4 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe
5 Nathan Haas (Aus) Katusha-Alpecin
6 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors
7 Gorka Izagirre Insausti (Spa) Bahrain-Merida
8 Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida
9 Luis León Sánchez (Spa) Astana Pro Team
10 Carlos Barbero Cuesta (Spa) Movistar Team

 

Összetett top 10 a szakasz után:

1 Caleb Ewan (Aus) Mitchelton-Scott 7:54:00
2 Daryl Impey (RSA) Mitchelton-Scott 0:00:10
3 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe 0:00:12
4 Jay McCarthy (Aus) Bora-Hansgrohe
5 Nathan Haas (Aus) Katusha-Alpecin 0:00:15
6 Jhonatan Restrepo (Col) Katusha-Alpecin
7 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors 0:00:16
8 Simone Consonni (Ita) UAE Team Emirates
9 Carlos Barbero Cuesta (Spa) Movistar Team
10 Anthony Roux (Fra) Groupama-FDJ

 

Kép forrása: Tour Down Under / John Veage

Történelmi váltás a CANNONDALE FACTORY RACING Team-nél – 2018-tól SHIMANO szettel versenyeznek

Először a CANNONDALE FACTORY RACING Team történetében fog a Manuel Fumic, Henrique Avancini, Maxime Marrotte és Helen Grobert nevével fémjelzett csapat SHIMANO termékeket használni.

A 2018-as szezonban a csapat Cannondale F-Si merevfarúját és Scalpel-Si összteleszkóposát teljes egészében XTR hajtás- és váltás szettel fogják felszerelni, és a lassítást is a japán gyártó csúcstermékére, az XTR M9000 RACE fékekre bízzák.

A csapat menedzsere, Daniel Hespeler, elmondta, hogy az idei szezonra egy fantasztikusan tehetséges csapatot raktak össze, akik egyértelműen a világ legjobbjai közé tartoznak és egy ilyen gárdának minden szinten a legjobbra van szüksége, ezért az alapokon is változtatniuk kellett. A SHIMANO szerződéssel minden összeállt és a japán óriással az oldalukon teljes gőzzel vághatnak neki a 2020-ig (az olimpiáig) tartó ciklusnak.

A CANNONDALE FACTORY RACING Team március 10-én Dél-Afrikában, az UCI XCO Világkupa első fordulójában kezdi meg 2018-as szereplését, egy héttel később pedig az ABSA Cape Epic versenyen állnak rajthoz.

Santos Tour Down Under: Greipel jött, jött, jött és győzött (videó)

A várakozásoknak megfelelően mezőnyhajrával zárult a Santos Tour Down Under 1. szakasza. A  Port Adelaide és Lyndoch közötti 145 kilométeres táv végén André Greipel (Lotto-Soudal) lendíthette először magasba karját. 

A nap magányos harcosa, azaz szökevénye Will Clarke (EF Education First-Drapac p/b Cannondale) volt, aki eredetileg Nic Dlamini (Team Dimension Data for Qhubeka) és Scott Bowden (UniSA-Australia) társaságában lépett meg a mezőnytől. Clarke 30 kilométerrel a vége előtt szabadult meg társaitól, de végül 10 kilométerrel a cél előtt őt is befogta a mezőny.

A hajrában az Elia Vivianiért hajtó Quick Step Floors csapata mutatkozott dominánsnak, de az utolsó pár száz méteren jól helyezkedett a Mitchelton-Scott és a Bora-hansgrohe csapata is. André Greipel nagyjából 150 méterrel a cél előtt indított hátrébbról, határozottan és magától értetődően jött előre vetélytársai között. Lendülete végig kitartott. Ezzel Greipel begyűjtötte 17. szakaszgyőzelmét a Santos Tour Down Underen. Fun fact: Lyndoch egyike azon településeknek, melyet egykoron német telepesek alapítottak.

Videó a véghajráról:

Top 10 a szakaszon:

1 Andre Greipel (Ger) Lotto Soudal 3:50:21
2 Caleb Ewan (Aus) Mitchelton-Scott
3 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe
4 Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors
5 Simone Consonni (Ita) UAE Team Emirates
6 Phil Bauhaus (Ger) Team Sunweb
7 Nathan Haas (Aus) Katusha-Alpecin
8 Matteo Montaguti (Ita) AG2R La Mondiale
9 Ramunas Navardauskas (Ltu) Bahrain-Merida
10 Riccardo Minali (Ita) Astana Pro Team

Kép forrása: facebook.com/tourdownunder

Kisorsoltuk a nyerteseket! – Véget ért közvélemény-kutatásunk

Karácsony óta futó közvélemény-kutatásunk január 14. éjféllel véget ért. Szeretnénk megköszönni Nektek, hogy kitöltöttétek, várakozásainkat messze felülmúlta a válaszok száma, négy kérdőívünkre több, mint 9000 válasz érkezett!

A kérdőívünk elindításakor messze nem gondoltuk, hogy ilyen sikere lesz kutatásunknak! Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nélkületek, olvasók nélkül ez nem jöhetett volna létre! Az eredményekről hamarosan beszámolunk, de részletes feldolgozásuk komoly időt vesz igénybe.

Minden kitöltőnek járó BikeSafe regisztráció kódjait január 31-ig elküldjük a megadott emailcímekre!

A végére hagytuk a lényeget, a sorsolást megtartottuk szabályzatunk szerint, a random.org segítségével(a szerencsésekkel hamarosan felvesszük a kapcsolatot email-ben) a nyertesek listáját itt találhatjátok:

Zalakarosi hosszú hétvége – Horváth Krisztián
Shimano városi bringás ruhaszett – Várdai Tamás
Tacx Satori Smart T2400 okosgörgő – Törökné Tímár Helga
High5 Race Faster Pack táplálékkiegészítő csomag – Kamarási Amarilla, Szigethi Ádám, Trabach Norbert, Kultsár Márk, Szatmári Írisz, scseko, Traxler Tamás, Soós András, Feketéné Lehoczki Zsuzsa, Pap Előd
Rudy Project Stratofly Photoclear sportszemüveg – Dr. Fröhlich Georgina
Ensport Teljes Állapotfelmérés – Suller Zsolt
Ensport BikeFit teljes körű kerékpárbeállítás – Vizi András
ABUS Bordo kerékpár lakat – Demeter István
Casco Active 2 kerékpáros sisak – Szathmári Lajos
SKS Rennkompressor műhelypumpa – Fehér Antal
Hosszú hétvége a Vargánya Vendégházban – Nagy Sándorné, Homolya János
Bryton Rider 10 kerékpáros GPS – Halasi Zoltán
Motorex Bike Cleaning Set – Baksa Ottó, Simon Károly, Kóbor Zoltán, Csernyik László, Pálinger Viktor
Topeak Mini 20 PRO marokszerszám – Somogyi András
SKS Twentyniner műhelypumpa – Szentpéteri Balázs
Topeak Hexus II marokszerszám – Szilágyi Szabolcs
Topeak Ninja P minipumpa – Sass Gábor
Változások kora című könyv – Erős Gergely, Vitai Károly, Molnár Edit, Szalai Szilveszter, Kollár Ferenc, Juhász Tibor, Orbán János, Farkas László, Pecsenye Péter, Dr. Székely István

Nagy nevekkel jubilál a 20. Tour Down Under

A déli félteke legjelentősebb országúti versenye ma már nem csupán a sprinterek terepe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a verseny címvédője és egyik nagy esélyese az összetett menő Richie Porte (BMC).

Hagyományok és apróbb újítások egyaránt jellemzik a 20. Santos Tour Down Under (2018. január 16-21.) útvonalát. Az újítások ellentétben a helybeliekkel, nekünk, távoli európaiaknak talán nem olyan szembetűnőek, például, hogy története során először Port Adelaide-ből indul a verseny. Ugyanakkor idén is hagyományosan a verseny része az 5. szakasz hegyi befutója a Willunga-hegyen, mely minden bizonnyal megint meghatározó lesz az összetett tekintetében. Az emelkedőn záruló szakaszt az elmúlt négy évben mindig Richie Porte nyerte meg, bár mindez az összetett győzelemhez csupán 2017-ben volt elégséges. Emellett még a negyedik napon láthatnak komolyabb emelkedőn zajló versenyt (bár nem kifejezetten hegyi befutót) az érdeklődők, a 2. szakasz pedig talán a legalkalmasabb mind közül arra, hogy egy szökevény vagy szökevénycsoport hazaérjen, máskülönben  a sprintbefutóké lesz a főbb szerep.

Az 5. szakasz profilja

Porte az emlékezetes tavaly júliusi bukása után most áll először WorldTour versenyen rajthoz (októberben az ASO Japánban zajló promóciós kritériumversenyén egyébként részt vett). Legfontosabb segítője az a Simon Gerrans lesz, aki négyszeres TDU-győztesnek (és ezzel rekordtartónak, a győzelmek évei: 2006, 2012, 2014, 2016 ) tudhatja magát, de aki kifejezetten a tasmán bringás kedvéért szerződött a BMC csapatához.

Ők tűnnek egyébként is a legerősebb gárdának, mert ha esetleg Porte nem is, akkor még mindig ott van Gerrans, vagy ha ő nem, akkor a szintén egykori győztes Rohan Dennis (2015).

Jó eséllyel indul neki a versenynek az immáron háromszoros világbajnok Peter Sagan (Bora-hansgrohe) is, aki a vasárnapi felvezető 50 kilométeres kritériumversenyen, a People’s Choice Classicon már bebizonyította, hogy nem tingli-tangli bringázgatásért utazott ilyen messze újszülött kisfiától. Bár kétségtelen, hogy az összetett tekintetében sokkal inkább csapattársa, Jay McCarthy lehet majd Richie Porte kihívója.

A sajtó érdeklődése  az elmúlt napokban André Greipelre (Lotto-Soudal), a kétszeres győztesre (2008, 2010) is kiterjedt. A német sprinter interjúiban is érzékelhető módon már jó ideje próbál megbirkózni az öregedés jelenségével. Bizonyítania már nem kell, de a kihívásokat azért még keresi – nyilatkozta nemrégiben.  A vasárnapi versenyen minden esetre második lett Sagan mögött.

Akikre még mindenképp érdemes lehet odafigyelni: Caleb Ewan (Mitchelton-Scott), Elia Viviani (Quick Step Floors), aki új csapatánál biztosan jól szeretné kezdeni a szezont, hasonlóképpen Domenico Pozzovivóhoz (Bahrain-Merida). Ezenkívül még könnyen meglehet, hogy hallunk az elkövetkező hat nap során Rui Costáról vagy Diego Ulissiról is  (mindketten UAE Team Emirates)

A verseny szakaszai:
1. szakasz: Port Adelaide – Lyndoch (145,0 km / 65,5 km + 3x 26,5 km)
2. szakasz: Unley – Stirling (148,6 km / 85,3 km + 3x 21,1 km)
3. szakasz: Glenelg – Victor Harbor (146,5 km / 107,5 km + 3x 13,0 km)
4. szakasz: Norwood – Uraidla (128,2 km)
5. szakasz: McLaren Vale – Willunga Hill (151,5 km / 4x ca. 40 km + 31,8 km)
6. szakasz:Adelaide – Adelaide (90,0 km / 20x 4,5 km)

A szakaszok profiljai:

Térkövezés házilag

A térkővel lerakott út nagyon mutatós, de sajnos nem tartozik a legolcsóbb dolgok közé. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sokan nem is hívnak szakembert a térkő lerakásához, hanem maguk állnak neki. Ha neked is ilyen terveid vannak, érdemes először felkészülni a térkövezésre, megismerni a lépéseit, hogy végül olyan munka kerüljön ki a kezeid közül, mintha profi csinálta volna.

 A tervezéssel kezdj!

 

Mielőtt bármit is vásárolnál, vegyél elő papírt és tollat, hogy meg tudd tervezni a térkövezés egyes lépéseit. Igen, a vásárláshoz is szükség lesz a tervekre, hiszen ez alapján fogod tudni kiszámolni, hogy miből mennyi alapanyag fog kelleni.

 

Vagyis első lépésben nagy vonalakban skicceld fel azt a területet, ahol térkövezni szeretnél, és a rajzhoz természetesen írj viszonylag pontos méreteket is. Ezt követően kiszámolhatod, hogy mennyi térkőre, szegélykőre és fugaanyagra lesz szükséged. Itt érdemes végiggondolni azt is, hogy nagyobb vagy kisebb méretű térkövet válassz. Általánosságban azt mondhatjuk, ha kisebb területet akarsz térkövezni, akkor ajánlott kisebb méretű térkő mellett dönteni, míg ha nagyobb területet térköveznél, akkor a nagyobb méretű térkővel lesz mutatósabb a terület.

 

A térkő és a fuga mellet szükséged lesz még az aljzathoz geotextíliára, sóderre és homokra is, bár van, aki a térkő alá inkább a betont ajánlja, mivel az nem hajlamos a süllyedésre, ráadásul sokkal nehezebben gyomosodik.

 

Térkövezésre fel!

 

Ha beszerezted a szükséges hozzávalókat a térkövezéshez, megkezdődhet a munka. Első lépésben az aljzatot kell előkészíteni, ami annyit jelent, hogy a leendő út helyét ki kell ásni nagyjából 20-30 cm mélyen. Ezt követően jöhet a geotextília, majd a sóder, amit alaposan össze kell tömöríteni. Végül erre jöhet 5 cm vastagon a homok is.

 

A következő lépésben a szegélykövekből szegélyt ajánlott építeni, hogy később se mozduljanak el oldalra a térkövek. Ezt követően jöhet a munka leglátványosabb része, vagyis a térkövek lerakása. Fontos, hogy a kövek lerakása során soronként haladj, és ne felejts el a térkövek között 4-5 mm rést hagyni a fugázóhomoknak. Hogy a térkövek a helyükön maradjanak, célszerű egy gumikalapáccsal a homokba ütögetni. A művelet során folyamatosan ellenőrizd, hogy a kövek egy síkban helyezkednek-e el, és ha szükséges, javítsd a hibát.

 

A térkövezés utolsó lépése a fugázás, amikor a fugázóhomokot a térkőre szórod, és egy seprű segítségével eloszlatod a fugákba. Ezt követően egy lapvibrátor segítségével érdemes tömöríteni a térköveket, és amennyiben szükséges, még egy kis homokot a fugák közé juttatsz, hogy azok teljesen fel legyenek töltve.

 

Ha követed a fenti leírást, biztosan sikerülni fog egy igen mutatós térkővel lerakott utat készíteni. Amennyiben pedig több hasonló ötletre lenne szükséged, keresd fel az Otthonok & Megoldások oldalát!