Nagy Hédi – előzetes

By

-

2008.04.26.

Van egy lány, aki nem riad meg semmilyen távtól, sem egy 200 km-es alpesi maratontól, sem pedig egy 12 vagy éppen 24 órás egyéni teljesítésétől. Amit elhatároz, azt végigcsinálja. Ha valami megakadályozná ebben, akkor legközelebb megint nekifut, és akkor már biztosan sikerül is neki…

Több hazai maraton elsőség, 12 órás és 24 órás egyéni dobogós helyek, a salzkammerguti 200-as táv ezüstje, hogy csak néhány fontosabbat villantsak fel eddigi teljesítményei közül. Egy igazi hosszútávú specialista: ő lenne Nagy Hédi…

– Kezdjünk mindjárt egy olyan kérdéssel, amit szinte mindig feltesznek egy ilyen interjúban: Mikor kezdtél bringázni, és mi volt az a momentum, aminek a hatására úgy döntöttél, hogy versenyezni is fogsz?

– Kettőezer-háromban kezdtem, de mondhatni, rögtön belecseppentem a sűrűjébe. Az állóképességi alapokkal nem volt gond, de technikailag sokat kellett/kell tanulni. A versenyzés gondolata rögtön elkezdett foglalkoztatni, mert célt kellett adni az edzéseknek. Amikor már nem volt annyi spinning óra az edzőteremben, ami elég lett volna, vettem egy jó nehéz montit, és irány a HHH meg a Pilis, az akkor még kb. 10 fő alatti létszámú Bringabanda „kezdeményezéssel”. Jókat szórakoztak rajtam, mert eleinte estem-keltem, de lelkes voltam. A Bükk Maratont szemeltem ki elsőnek, mivel Egerben születtem, és imádom a környéket. Néhány bordám bánta ezt a korai akciót, ennek ellenére elhatároztam, hogy életem végéig montizni akarok!

– Milyen érzés volt a Salzkammergut Trophy 200 kilométeres távjának dobogóján állni azok után, hogy előző évben rajtad kívül álló okok miatt nem tudtad befejezni a versenyt? Éreztél valamiféle elégtételt?

– Igazából nem a dobogón volt jó, hanem egy hosszú küzdelem után célba érni. A mai napig kiráz a hideg attól az eufórikus érzéstől, amit az utolsó kilométereken átéltem. A könnyeim potyogtak, és hangosan nevettem egyszerre. Annyira összetett egy ilyen verseny, annyi tényező befolyásolja egy ekkora távon a végkimenetelt, hogy bármennyire is felkészült az ember, nem lehet tudni, hogy hajnal 5-től estig mivel kell megküzdeni, ugyanakkor a limiteket elég szigorúan határozzák meg. Fontos a jó erőbeosztás, a helyes frissítés, viszont pl. amikor a rövidebb távok csúcsforgalmával azonos szakaszra értünk, hirtelen veszélyben éreztem az egészet. Egyrészt nem tudtam frissítőt felvenni több alkalommal, másrészt forgalmi dugó volt olyan részeken, ahol nekem nagyon mennem kellett volna. Szerencsére a leghosszabb mászáshoz összeszedtem magam. Itt viszont drámai volt látni, hogy a hőség és az emelkedő kombinációja hogy szedi az áldozatait. Nem éreztem elégtételt az előző évi miatt, hisz ha a technika adja meg magát, akkor azt kénytelen az ember elfogadni. Akkor még bennem maradt a kérdőjel, hogy vajon elég vagyok-e én ehhez. Egy évre rá jó volt bebizonyítani magamnak, hogy igen.

Nagy Hédivel magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában Gajdov Géza beszélget.

Utazás a kerék körül – előzetes

By

Horváth Balázs

-

2008.04.26.

Régóta nem traktálom az olvasóközönséget személyes történeteimmel, de most szeretnék mégis egy témába vágó ifjúkorit elsütni. Lehettem vagy 14 éves, abban az időben még nem szívesen piszkáltam hozzá a biciklimhez, inkább feltétlen bizalommal tekintettem a műhelyekben tevékenykedő szakikra. Történt egyszer, hogy a kerekem igencsak kiment a formájából…

Nem történt semmi dráma, csak a folyamatosan halmozódó behatások következtében egyszer csak olyan formát öltött, ami már túlment az ingerküszöbömön. Kiszereltem és elbuszoztam vele az egyik szakszervizbe. Középkorú szaki volt a tulaj, akkor még nem gondoltam, hogy kb. annyi köze lehet a biciklikhez, mint egy felszolgálónak. Négy-öt korombeli – meg kicsit idősebb – kuncsaft sorakozott ott ilyen-olyan okokból. Megkérdezte a szerelő, hogy mi a bánatom, erre én odaadtam neki a beteget. Megforgatta az állványban, majd kijelentette, hogy tojást NEM LEHET kivenni egy kerékből. A többi vevő eközben vígan kacarászott, hogy milyen együgyű vagyok, hiszen még ezt sem tudom. Azon kívül, hogy dolgomat végezetlenül távoztam, akkor még nem feltétlenül határoztam el, hogy megtanulok kereket fűzni és centrírozni. Aztán időközben minden bringaszerelési praktikába beletanultam, alapszinten centrírozni is tudtam már, de a kerékfűzés, illetve az egésznek a műszaki háttere még sokáig fehér folt maradt.

Aztán elhatároztam, hogy elsajátítom ezt is. Kezdetben meglévő kerekeket próbáltam lekoppintani és rengeteget hibáztam. Aztán később elolvastam sok mindent, és kezdtem érteni is azt, hogy mi miért van úgy, ahogyan. Most ezeket a tapasztalatokat adnám közre, hogy aki hasonlóra adja a fejét, annak már valamivel könnyebb dolga legyen. Ez az írás azonban nem csak a fűzésről és a centrírozásról szól – hiszen annak tökéletes elsajátításához inkább gyakorlat szükséges, mint sok-sok magazinoldal -, hanem komoly hangsúlyt kap a hagyományos fűzött kerekek szerkezetének és felépítésének ismertetése is. Aki a fűzésbe önállóan még nem mer belevágni, ellenben az egyedi igények alapján fűzött kerekeket részesíti előnyben, az a következő oldalak alapján pontosan eldöntheti, hogy mit szeretne, és egy szaküzletben megépíttetheti magának. Így talán a kerékpárszerelők sem fognak nagyon haragudni rám…
Miért építsük/építessünk magunknak kereket?

Ugyan ki a fene fűz/fűzet magának manapság kereket, amikor bármikor bemehetünk a boltba és vehetünk egyet készen? Nos, abban az esetben szánjuk rá magunkat, ha úgy érezzük, hogy a piacot domináló gyárilag épített, kompletten megvásárolható kerékszettek nem elégítik ki igényeinket, illetve azok előnyei számunkra nem ellensúlyozzák hátrányaikat. Lássuk melyek lennének ezek:

Előnyök:
– Minden egyes részegységük rendszertervezés keretein belül született meg, így súly és teljesítmény tekintetében konkrét bevetési területekhez jobban idomulnak.
– A rendszertervezés következtében a biztonság kockáztatása nélkül könnyebb konstrukciók hozhatóak létre, mint különböző gyártmányú részegységekből fűzött kerekek esetében.
– Többnyire egységesebb megjelenésűek és sokkal látványosabbak, mint fűzött társaik.
– A legjobb aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező kerekeket ebben a szekcióban találjuk.
– Belső nélküli rendszerekhez is alkalmazhatóak egyes típusaik.
– Megkímélt állapotban használtan piacképesebbek.

Hátrányok:
– Házilag nehezen vagy egyáltalán nem javítható.
– Kevésbé tapasztalt szerelők sem biztos, hogy elvállalják a javítást.
– Küllőszakadás esetén a helyszínen nem javítható, viszont a csekély számú és nagy feszességű küllők miatt a kerék azonnal használhatatlanná válik, tehát nem biztos, hogy haza tudunk menni vele.
– Alkatrészei többnyire nem csereszabatosak más hasonló részegységekkel.
– A gyakori típusváltások miatt lehetséges, hogy egy minimális cserével javítható és még évekig használható kereket azért kell eldobni, mert két év után már nem kapható hozzá pótalkatrész.
– Többnyire drágább, mint egy hasonló színvonalú hagyományos fűzött kerékszett.
– Az olcsóbb darabok gyakran nehezebbek, mint hasonló színvonalú fűzött társaik.

Ezt a témát már előttem néhányan már körbejárták magazinunk hasábjain. Ezúttal „A kerekek felépítéséről és kerékfűzésről mindenkinek” alcím alatt igyekeztem összefoglalni mindazt, amit a küllőkről, a küllőanyákról, a fűzésmintákról, a keréképítésről és a centrírozásról fontosnak tartottam. Mindezt igyekeztem minél több saját méréssel, tapasztalattal kiegészíteni. A külföldi szakirodalommal együtt remélhetőleg ez már sokaknak elegendő lesz ahhoz, hogy a kerékpárjavítás/karbantartás egyik legmisztikusabb területén jártasságot szerezzenek. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában olvasható összesen négy oldalpáron…

Doppingellenőrzés a kerékpársportban – előzetes

By

Horváth Balázs

-

2008.04.26.

Túl sok olvasónknak nem kell tartania az ellenőrök megjelenésétől, hisz főleg a profikat teszteljük, de úgy érzem nagyon fontos, hogy a „hétköznapi” bringások is tisztában legyenek az UCI törekvéseivel és módszereivel ezen a területen. Sportágunk megtisztulása ezen a fronton egyben annak túlélését is biztosítja, ezért is vállaltam, hogy hazánkban elsőként, mint ellenőr segítsem ezt a folyamatot…

A dopping egyidős a sporttal – hacsak nem öregebb. Az emberi jellem normális részének tartom a megoldások, ez esetben a kiskapuk keresését. Mihelyst azonban ezek a kiskapuk csak az egyén, vagy a csoport kárára nyithatók, egyértelmű, hogy szabályokat kell alkotni ezen lehetőségek bezárására. A világon több doppingellenes szervezet is működik, a legismertebb és legnagyobb közülük a WADA. Ezen felül a nagyobb sportszövetségek is működtetnek ellenőrző rendszereket, így a kerékpársportnak is megvan a maga egysége. Ezek a szervek mindegyike ellenőrizheti a sportolót, munkájukat ezért összehangolják. Bár szabályaik eltérőek, a vezérmotívumok azonosak: humánus, a tiszta sportolókat segítő, szakszerű és precíz eljárás. A mintavétel lehet véletlenszerű vagy célzott. Történhet versenyhez kapcsolódóan, vagy attól függetlenül. Lehet vizelet vagy vérteszt. A következőkben egy picit megpróbálom az olvasót megismertetni az ellenőrzés folyamatával is.

A számok tükrében

Kettőezer-hatban 8000 fölötti számú, 2007-ben pedig majd 10000 doppingtesztet végeztek el a kerékpársportban. Idén 15000 tesztelés várható együttesen számolva a vizelet- és vérteszteket. Tavaly 40 körül volt a pozitív esetek száma sportágunkban. Ez a számadat az utóbbi években a megnövekedett tesztszám ellenére is csökkenő tendenciát mutat. A tesztek 80%-át az országúti szakág versenyzőinél bonyolítják le. Figyelemreméltó változás az idei évtől, hogy míg eddig a versenyekhez kötődő tesztek voltak jellemzőek, ezentúl a versenyektől függetlenek lesznek hangsúlyosak. Pillanatnyilag az UCI közel 100 antidopping ellenőrrel dolgozik együtt a tesztek lebonyolítása során. sportot.

A témát Lőrincz Olivér – aki maga is doppingellenőr – járja körbe részletesen, mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában olvasható.

Absa Cape Epic – előzetes

By

Horváth Balázs

-

2008.04.26.

Kilenc nap, 966 kilométer, 18529 m szint – ezzel a versenyszervezők állítása szerint a világ legnagyobb és legkeményebb többnapos MTB maratonjáról van szó. Olvashattunk már hasonlót magazinunk oldalain, de ezúttal úgy tűnik nem túlzó kijelentéssel állunk szemben. Már maga a résztvevők száma is meggyőző: 2008. március 28-án a Dél-Afrikai Köztársaság keleti részén fekvő Knysnából ezúttal 1200 versenyző rajtolt…

Amit a versenyről tudni érdemes:

– Az Absa Cape Epic a világ legnagyobb többszakaszos MTB versenye, emellett pedig televízióadások tekintetében minden idők legjobban közvetített viadala.

– A 2004-es első alkalom óta a Cape Epic-ről több mint 5800 óra nemzetközi televízióadás született, Európában, Amerikában, Afrikában és a Közel-Keleten.

– A versenyzők kétfős csapatokban indulnak, melyeket négy kategóriában kapnak helyet: férfi, női, vegyes és master. Utóbbi kategória esetében mindkét versenyző életkora minimum 40 év, vagy annál több.

– 2008-ban negyvenegy ország 1200 kerekese indult el, hogy 966 kilométert küzdjön le kilenc nap alatt, közben 18529 méter szintet teljesítve. Ez egyenértékű a Mount Everest háromszori megmászásával.

– Idén a résztvevők 61 százaléka a férfi párosok kategóriájába nevezett, a többiek aránya a következőképpen alakult: 25% master, 10% vegyes és 4% női. A nemek aránya 91 kontra 9% a férfiak javára.

– A 2008-as verseny legfiatalabb résztvevője a 18 éves Christiaan Kriek, míg a legidősebb a 65 esztendős Geoff Palister volt.

– A résztvevők között számos olimpiai aranyérmest, világbajnokot és világkupa-győztest találunk. A 2007-es versenyen a 9 potenciális olimpiai éremesélyes közül 5 vett részt.

– A többszakaszos MTB viadalok között a világon elsőként 2006-ban a Cape Epic-en lehetett UCI pontokat gyűjteni. Szintúgy ez a verseny az egyetlen többnapos, amely 2008-ban elnyerte az UCI „HC” (hors categorie) minősítését, mely mindössze négy MTB versenynek adatott meg a 2008-as UCI versenynaptárban szereplők közül. A HC a legmagasabb versenyminősítés, melyet országúton például a Tour de France birtokol.

– Az idei versenyen debütált a 17 kilométeres prológ – azaz csapat időfutam -, az itt elért időeredmény alapján osztották ki az első szakasz rajtjánál elfoglalt pozíciót a párosoknak.

– A verseny útvonalát minden évben más nyomvonalon jelölik ki Knysna és Lourensford között.

Az idei versenyről részletes beszámoló olvasható magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában.

Új „Saintek” a küzdőtéren – előzetes

By

Horváth Balázs

-

2008.04.26.

Márciusi lapszámunkban már elkezdtük bemutatni a Shimano 2009-es fejlesztéseit, de a megjelentetési korlátozások miatt az akkori bemutató nem lehetett teljes. Eltelt két hónap, és szerencsére ismét feloldódott egy embargó, így a „brendnyú” Saint szettről végre lehullhat a lepel…

A Saint szett 2004-ben jelent meg a Shimano palettáján, és abban a tekintetben elég nagy dobásnak bizonyult, hogy ez volt az első kifejezetten kemény zúzásra szánt alkatrészcsalád a cég életében. Ezen okból – valamint a cég alapfilozófiája miatt – alaposan túlépített alkatrészcsalád lett, ennek minden pozitívumával és negatívumával.

Ha visszagondolok a szettre, egyből feldereng bennem a kicsi, vaságyastól 45 kilós japcsi mérnökök feje, amint Freeride videók bámulása közben azon tanakodnak, hogy: „hűűűűű… hát ezek az európai árcok nádon keménen kerekpárzanak, azok a nagydarab amccci „fat-ass” bácik meg méginkább… ide meg ide rakjunkcak még ed kisz ányágot, nehod eltörjön…” A végeredmény persze hozta a papírformát, szinte elpusztíthatatlan lett a szett…

És hogy milyen lesz a Saint 2009-ben, arról Atom számol be részletesen magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában.

Az UNIQA Buda Maratonnal rajtol a maraton-szezon

By

Bikemag

-

2008.04.26.

Idén hatodik alkalommal kerül megrendezésre az UNIQA Buda Maraton és Mountain Bike Majális, mely a hegyikerékpárosok népes táborának szezonnyitó rendezvénye. A főváros legjelentősebb kerékpáros szabadidősport-eseményén részt vesz Parti András (Trek Józsefhegyi SE) pekingi olimpiai résztvevő és Benkó Barbara (LTV Merida Racing) junior világkupafutam-győztes; a Hármashatár-hegyi repülőtéren kitűzött rajtvonalnál esélyesként láthatjuk Buruczki Szilárd (PCCC-Magellan-Adidas) olimpiai tartalék kerekest. A családi kerékpáros majálisra a szervezők 5-6 ezer résztvevőt, köztük 6-700 versenyzőt várnak. A bringások 42-, 21- és 10 kilométeres távok közül választhatnak.

– Öt éve egyre növekvő résztvevőszámmal indítjuk szezonnyitó hegyikerékpáros versenyünket. Minden évben újdonságokkal tettük érdekesebbé a megszállott bringásoknak az eseményt, a leglátványosabb az egy vonalból rajtoló több száz biciklis, mely még Európa-szerte is ritka. A nézőket sörsátorral, koncertekkel, az iskolásokat gyermekversennyel, a családokat ügyességi pályával várjuk, este pedig buli a Rekettyés turistaházban, Takács Tamással. Azoknak is kedvet szeretnénk teremteni a sportághoz, akik először ülnek mountain bike-ra – invitál Harangvölgyi András. – Az idei maraton alkalmával az UNIQA biztosító a kerékpározás hazai történetében először jelenik meg a kerékpáros biztosítási termékével, ebből az alkalomból mint a rendezvény névadója vesz részt a rendezvényen – tette hozzá a főszervező.

Program:

8-11 h: helyszíni nevezés a VI. Buda Maraton versenyre
8-10 h: helyszíni nevezés a Diák versenyre
10-11:30 h: DIÁK KUPA Gyermekverseny
12 h: VI. BUDA MARATON rajt
12:30 h: DIÁK KUPA eredményhirdetés
13 h: DUAL TRIÁL NAGYDÍJ
15 h: BUDA MARATON eredményhirdetés
16 h: Tombola, nyereményjáték sorsolás
18 h: Szezonnyitó bringa party a Rekettyés turistaházban, meghívott sztárvendég: Takáts Tamás

A térképvázlatra kattintva letölthető a nagyméretű, nyomtatható változat:

Kiszállni – Kiállítás a Köröndön

By

Horváth Balázs

-

2008.04.25.

Budapesten a Kodály körönd kerítésein magyar fotóművészek kerékpáros fotóiból rendezett szabadtéri kiállítás tekinthető meg 2008. április 20. és május 11. között. A Balkon Kortárs Művészeti Folyóirat és a Bardkard Produkciós Iroda szervezésében megvalósított tárlat fővédnöke Bodor Ádám, a GKM kerékpáros ügyekben illetékes miniszteri biztosa. A kiállításon Magyarországon és külföldön készült fotók tekinthetők meg.

Kiállító fotósok: Barakonyi Szabolcs, Benkő Imre, Dóka Béla, Fabricius Anna, Gulyás Miklós, Hajdu Gábor, Kapolka Gábor, Kárpáti János Iván, Kéri Gáspár, Kiszely Krisztián, Kudász Gábor Arion, Martincsák István, Molnár Zoltán, Pecsics Mária, Szalontai Ábel, Szilágyi Lenke, Szirtes János, Tóth Márton, Újvári László, Urbán Ádám, Vancsó Zoltán és Vass Tamás.

Pesuth Rita és Kropkó Péter a X2S multisport sorozat védnökei

By

sajtóközlemény

-

2008.04.25.

A X2S TEAM sajtótájékoztatóján Tóth Viktor, a csapat vezetője röviden ismertette az idei terveket, a csapat kiemelt versenyzőit, valamint bemutatta az éves támogatókat: Saab Biopower, Garmin, The North Face, Pr Telecom, Router Networking, Yasec, Biorganik. Az idei évre kialakult az a szponzori kör, amelyik tudatosan, a csapat elvei miatt adja a támogatást és a nevét a Cross-to-Save eseményekhez, nemcsak üzleti megfontolások miatt.

A sajtótájékoztató vezetője, Bíró Ádám bemutatkozott, mint a X2S hangja: ő lesz ebben az évben a versenyek bemondója, hangulatfelelőse. Miután néhány szóban bevezette a X2S idei programját, bemutatta a sorozat két védnökét: Pesuth Rita 6-szoros kick-box világbajnokot – aki gyerekkorában maga is kipróbálta a tereptriatlont, de ma is aktív természetjáró – és Kropkó Pétert, aki a magyar triatlon élet meghatározó és nemzetközi szinten is óriási megbecsülést kivívó személyisége. Péter szakmai szempontból is magasra értékelte a X2S törekvéseit, hiszen az olimpiai triatlon számára is olyan bázist hoz létre ez a versenyforma, amelyből a jövő élvonalbeli sportolói nőhetnek ki.

A csapat tagjai közül Erdélyi Eszter – többszörös magyar bajnok, Európa-bajnok, világkupa győztes – ennek az útnak élő bizonyítéka, hiszen alig két év alatt a világ élmezőnyébe került. Eszter beszélt az idei terveiről, ahol a kiemelt cél a világbajnoki dobogós helyezés. Ugyancsak bemutatkozott Ziskó Balázs és Medgyes Gábor, akik tereptriatlonban a hazai sikereik után készülnek az idei nemzetközi versenyekre, valamint Kis Gyula, aki triatlonban és Szalay Péter, aki hegyikerékpárban képviselik a csapatot hazai és nemzetközi versenyeken.

A sorozat kiemelt rendezvényei a 3. visegrádi terepfesztivál keretében megrendezésre kerülő ‘The North Face’ és a kőszegi ‘PR Telecom’ nemzetközi tereptriatlon versenyek, valamint a zánkai ‘PR Telecom’ nemzetközi féltávú Ironman verseny. Szinte minden állomáson gyermek- és Garmin kincskereső események színesítik a programot.

A városban tapasztalt hatalmas közlekedési dugó is alátámasztotta a csapat által képviselt értékek egyikét: a városi kerékpározás fontossága már ma is égető kérdés, sem a megoldással, sem a népszerűsítéssel nem lehet tovább várni.

www.3x2s.hu
Fotó: Erőss Elemér, X2S

Magellan Tucana Street 2k8

By

Spálya

-

2008.04.24.

Az első idei napsütéssel együtt megérkezett hozzánk az első Magellan bicó is. Mivel felkészületlenül ért a felkérés, miszerint foglaljam írásba, miként is vélekedek róla, így segítséget vettem igénybe. Sanyiii barátom triálos múltjával és streetes/dörtös jelenével kiváló alanynak bizonyult segéd-tesztpilótai bevetésre, így ketten vettük nyakunkba a várost, megfelelő helyszínek után kutatva.

A bringát belépő szintű triálgépnek szánta a gyártó. Meglátszik rajta, hogy olyanok keze is benne van, akiknek van tapasztalatuk a triálbringák használatában. Egy jó triálgép két legfontosabb jellemzője a jó geometria és az alacsony tömeg. Úgy gondolom, hogy az elsőt alacsony költségvetésből ki lehet hozni, ellenben a másodikat nagyon nagy anyagi ráfordítással lehet csak leszorítani. Éppen ezért logikus lépésnek tűnik megalkotni egy olyan geometriával rendelkező gépet, amellyel bárki elkezdheti az alapoktól. Annak idején, amikor bringaboltban dolgoztam, gyakran előfordult, hogy nem tudtunk megfelelő választ adni erre a végtelenül egyszerű kérdésre, hogy mennyibe is kerül egy triálbringa. Mivel nem volt a piacon olyan, amit nyugodt szívvel ajánlottunk volna, így inkább hümmögtünk és vakargattuk a fejünket, majd hosszas számolgatás után leggyakrabban olyan összeg jött ki, amit hallva a vevő inkább más hobbit keresett. Ám 2008 ezen a téren is meghozta a változást. A váz geometriája és a villa megadja a megfelelő alapot a kezdőknek, így minimális anyagi ráfordítással eldöntheti a lelkes amatőr, hogy valóban ezt a sportot kívánja-e művelni.

Jómagam próbáltam már sokfajta triálgépet, és eddig bárkiéra is ültem rá, szinte mindenkiével elboldogultam a saját szintemen, így joggal vártam el a Tucanától is ugyanezt. Nem is kellett csalódnom… A kiállás, hátsókeréken ugrálás, bunny-hop, side-bunny valamint a forgások mind-mind a profi triálbringák használata során tapasztalható érzéseket keltették bennem.

A hajtásrendszer és a kerekek összeállítása jól sikerült. A ballonos gumik jó mintázattal még a télies időjárás ellenére is jól megtapadtak a különböző felületeken. Az elöl-hátul 36 küllős kerekek jól bírták a strapát. Tárcsafék előkészítést az első- és a hátsó agyon egyaránt találunk. Néhány Sanyiii által elrontott „180 padka bunny” után is úgy forogtak, mint az újak. Nem kell lemondani a haladás élményéről sem, mert a hátsó hét fokozat és a hosszú nyeregcső szinte teljes értékű kerékpárt varázsol a gépből, így akár a streetesekkel is tudjuk tartani a tempót egy kellemes délutáni tekerésen.

Az irányítópult triálbringától szokatlanul rövid stucnija szintén azt a szabadságot adja meg a ridernek, amit a haladósabb áttétel, így akár dörtözni is lehet vele. A fékkarok hatalmasak, de néha így is keményen be kell rántani őket, hogy munkára fogják a V-fékeket. A váltókar nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy ormótlanul nagy, remekül kezelhető és minden helyzetben kézre esik. Mindezek megfelelő rögzítéséhez sajnos nem kapta meg a Trigon kormányt, de ezzel is remekül elboldogultunk. Főleg, hogy a Sora rövidkanalas hátsóváltó szinte lánccsattogás-mentessé tette a leugrásokat.

A gyakorlati próbához teljes triálos repertoáromat előkészíttettem, hosszasan gyakorolgattam és a néha igen csúnya rontásaimat egyetlen meghibásodás nélkül átvészelte a gép. Volt, hogy a mindennapi életben is hasznát vettem, mert ugye milyen snassz már gyalog lemenni a boltba, így viszont az ötödik emeletről történő lépcsőzést is letudtam a bringával. Aztán eljött a nagy nap – irány a fotózás! Több helyszínt is körbejártunk, majd teljesen besötétedett, emiatt hétvégére csúszott a pózolás. A bringát addig Sanyiiinál hagytam, hadd gyakoroljon ő is. Végül Csepelre esett a választásunk. Jobbnál jobb helyeket találtunk, de a nagy olvadás ellenére jegesebbnél jegesebb felületekkel szembesültünk, és bármilyen jól is tapadt a gumi, azért egyikünk sem kockáztatott meg egy kipörgő hátsókerék miatt arccal a betonba tompítást. Végül jégkaparóval tisztítottunk meg a beton felületét, majd a tapasztaltabbra hagytam a pózolást…

Sanyiii meglátásai a bringáról:

Először is hadd mondjam el, hogy amikor a Magellan triálvázakat kezdett gyártani, még senki sem gondolta volna, hogy ilyen népszerű lesz ez a szakág. Ahogy aztán teltek az évek, a lelkesedés nem csökkent, sőt, egyre nagyobb tömeget vonzott magához a sportág, ezzel párhuzamosan viszont az igények is megoszlottak. Ennek örömére most már ott tartunk, hogy akár válogathatunk is a bringákból, hiszen három különböző összeállítás közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. A hazai kínálatból mindig is a Magellan nyújtotta azt az ár-érték arányt, melyre a legtöbben rábólintottak.

A Tucana Street komplett kerékpárként nem rossz választás annak a személynek, aki éppen most tagozódik be a triálos társadalomba. Ezen a kerékpáron voltaképpen meg lehet tanulni azokat az alapvető technikákat, amelyeket a későbbiekben akár profi szinten is lehet kamatoztatni.

A legszembetűnőbb a kerékpáron elsőre talán a váz és a villa párosítása volt, ami kellemesen meglepett. A színválasztás és a geometria is kielégítő. Külön dicséretet érdemel a villa, ami gyönyörűen kidolgozott, továbbá profi tárcsafék fület és bowdenház vezető szemet is kapott. A vázat kizárólag V-fék tüskével látták el. Mint az a triálvázaknál megszokott, a kábel és a bowdenvezetők a felsőcső alján védetten futnak. Két hatalmas merevítés segíti a félintegrált kormánycsapággyal rendelkező fejcsövet a „rendeltetésszerű” használat közben fellépő erők elleni küzdelemben. A yoke kovácsolt alumínium, ami a rövid láncvillához csatlakozik. A váltópapucs nem cserélhető, így jó lesz vigyázni a váltó odaverésével.

A bringa nagyon könnyen kezelhető, megszokása nem okozott gondot. Legnagyobb problémám a fékkel volt, ami sajnos nedves időben jóval rosszabbul fogott, mint száraz körülmények között. Mindenképpen javaslom egy HS-33-as beszerzését. A rövid stucnitól jobban féltem, mint kellett volna, hiszen mintegy fél óra alatt hozzászoktam. Sokat játszottam a megfelelő guminyomás meghatározásával, így néha nagyot koppant a felni, de szerencsére sem defektet, sem pedig felütést nem sikerült összehozni. A hajtóművet kissé rugalmasnak találtam, de ez elhanyagolható, hiszen belépőszintű bringáról van szó. A hátsó agy reteszelése viszont messze elmaradt az elvárásoktól, ráadásul feleslegesen van rajta féktárcsa előkészítés, hiszen féknyerget nem tud fogadni a váz. Talán érdemesebb lett volna egy komolyabb, tárcsafelfogatás-mentes agyat befűzni…

Mindez azonban legyen már az új tulajdonos gondja, hiszen ár-érték arány tekintetében Magellánéknak ismét sikerült egy remek bringát összeállítani. Kicsit egyénre szabva nagyon jó kezdő triálbringát varázsolhatunk belőle.
[poll id=”23″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. január-februári lapszámában.

Forgalmazó: Cseke Zrt.
Származási hely: Magyarország
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 105.000 Ft
Vázanyag: Alumínium
Villa: Tri-Gon 408 mm
Hajtómű: Bike Positive; 170 mm; ISIS; 22 fog + rockring
Középrész: Bike Positive ISIS
Lánckeréksor: SRAM 3.0; 12-32 fog; 7 seb.
Lánc: KMC Z
Váltókar: Shimano SL-TX 50
Hátsó váltó: Shimano Sora RD-3300
Fék: Bike Positive V-fék
Első agy: Bike Positive Country Disc V2; 36 furat
Hátsó agy: Bike Positive Country Disc V2; 36 furat
Felnik: Bike Positive Zero; 36 furat
Küllők: 2 mm; fekete
Külsők: WTB Mutano Raptor; 26 x 2,24 (52/54)
Kormány: Bike Positive Rising Bold 30; 670 mm szél./30 mm emelés
Kormányszár: Bike Positive Tribal; 75 mm/7 fok emelés/31,8 mm befogó
Markolat: Bike Positive Double half; 130 mm
Kormánycsapágy: Bike Positive Press-In ST
Nyeregcső: Bike Positive 27,2 mm; dupla csavaros
Nyereg: Bike Positive
Pedál: Duplakeretes alu

Geometriai adatok
Fejcsőszög: 72 fok
Nyeregvázcső-szög: 76 fok
Tengelytáv: 1060 mm
Láncvillahossz: 385 mm
Felsőcsőhossz: 590 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 599 mm
Fejcsőhossz: 117 mm
Tömeg: 12,91 kg

Keresik a Merida Multivan Team Belgiumban ellopott kerékpárjait

By

sajtóközlemény

-

2008.04.24.

A Mountainbike világkupa-sorozat első, belgiumi állomása előtt, a houffalize-i pályától 20 kilométerre lévő hotel biztonságosnak kikiáltott tárolójából péntekről-szombatra virradóra ellopták a Merida Multivan Team kerékpárjait. Az eltűnt bringák között van 6 vadonatúj, használatlan „96” összteleszkópos MTB kerékpár, 3 „FLX” karbon merevvázas MTB kerékpár és egy „Target 6” országúti kerékpár. Az összteleszkópos kerékpárok limitált, szériagyártás előtti modellek, speciálisan a versenyzők számára készültek. Az ellopott értékek használhatatlanok kereskedelmi célból, ugyanis az alkatrészeken jelölték, hogy szponzorált versenyzők részére gyártották.

Bár a csapat szerelőinek egy napon belül minden versenyző részére sikerült összerakni versenyzésre tökéletesen alkalmas kerékpárokat, az anyagi kár jelentős, körülbelül 100 000 Euro.

Pár éve a Houffalize Világkupa idején gyakran előfordulnak hasonló esetek. A Merida Multivan csapat elméletileg biztonságos, zárt helyen hagyta a kerékpárokat, a tény, hogy az elővigyázatosság ellenére mégis ellopták az összes gépet, mutatja, hogy szervezetten működő banda hajtotta végre a bűntényt. Ráadásul a Merida Multivan Team nem az egyetlen áldozat, két másik csapatnak is ellopták a felszerelését.

A jövőben a Merida Multivan Team személyzete még komolyabban fogja venni a biztonsági intézkedéseket, válaszul e magas szinten kivitelezett profi bűntényre. Ez nagyobb költségekkel jár majd, de elkerülhetetlen a befektetés, mert a tolvajok módszerei is egyre veszélyesebbek. Néhány másik csapatnál őrt alkalmaznak, hogy biztonságban tudják a drága kerékpárokat.

”Sajnos a csapatok nagyjából magukra maradnak a kárukkal. Különösen Belgiumban, ahol évek óta élő probléma a kerékpárlopás és sem a versenyszervezők, sem a rendőrség nem reagál megfelelően” – nyilatkozta Andreas Rottler csapatvezető az incidenssel kapcsolatban, kifejezve reményét, hogy a jövőben a különböző versenyrendezők mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megelőzzék a hasonló eseteket.