Fülembe cseng a mondás, ami Cedric Gracia száját hagyta el egykoron: „A fék a buziknak való…” Ha mostanában végignéz az ember egy komolyabb BMX-es vagy street videót, esetleg ellátogat egy flatland versenyre, kimegy a Millenálisra, vagy csak nyitott szemmel közlekedik a nagyobb városokban – ahol vannak bringás futárok -, akkor meglehetősen sok fék nélküli kerékpárossal találkozhat…

Szemlátomást, ők többnyire nem az ügyetlenebbek közül kerülnek ki… Mivel a sztori közlekedésbiztonsági szempontból teljesen szabályellenes, valamint gyaníthatóan a társadalombiztosítás sem támogatja kitörő lelkesedéssel, ezért gondoltuk utánajárunk a témának.

Ebben a cikkben a hangsúly azonban nem a világtendenciák elemezgetésén, még csak nem is a téma technikai hátterének vesézésén lesz, hanem azon, hogy mit is gondolnak azok a bringások, akiknek a féknélküliség valamilyen tekintetben életük része lett. Atom riportalanyai között találjuk Shenker Benit, a hazai BMX élet meghatározó alakját, Gódi Attila (X-Rider) féknélküli street versenyzőt és Katona Dénes BMX-flatland ridert. A sor azonban ezzel még nem ért véget, hiszen megszólal még Irrig, aki bringás futárként fék nélküli fixivel dolgozik, Becsei Zoltán (Green), aki szintén bringás futár, és kétszer nyerte a Budapest-Balatonfüred Féktelen Alleycatet, valamint Barkóczi Péter többszörös nemzeti bajnok és magyar csúcstartó pályakerékpáros.

Mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. augusztusi számában olvasható 8 oldal terjedelemben.