Néhány órát a kerékpáron eltöltve, egy alkatrész jelenléte minden bizonnyal feltűnik – a nyeregé. Ez a három testérintkezési pont közül a legkényesebb, ezzel úgymond intim kapcsolatba kerülünk. A megfelelő nyeregmagasság beállítása pedig nagymértékben meghatározza a kerékpáron leadható teljesítményt, ennek hiánya nemcsak lassabb haladást, de ízületi sérülést is eredményezhet.

Háromféle beállítást végezhetünk a nyergünkön: magasság, távolság, és dőlésszög. [1. ábra] A legalapvetőbb állítási lehetőség a magasság. A legtöbb kerékpáros túl alacsony nyereggel hajt, térdük túlságosan behajlik a pedálfordulat során. Ez hosszútávon fárasztó, és térdsérülést okozhat. A régi kerékpároknál olyan alacsony volt a középcsapágy, hogy megálláskor általában le lehetett tenni az egyik lábat megfelelő nyeregmagasság mellett is. Manapság akár 5-8 centiméterrel magasabbak a középcsapágyak, így alig van olyan ember, aki ezt a mutatványt egy mountain bike-kal meg tudná csinálni. Ha mégis, akkor ez biztos jele annak, hogy a nyereg túl alacsonyra van állítva. A túl alacsony nyeregállásnál sokkal nehezebb a lábakra helyezni a testsúly egy részét, így több jut a nyeregre, és ez magában is okozhat altáji fájdalmakat. (Bizonyos szakágak esetében viszont a biztonságos lábletétel, illetve az alacsony súlypont fontosabb, mint a hajtáshatékonyság, így ott az alábbi útmutatás nem vehető át egy az egyben!)

Számos képletet használnak az ideális nyeregmagasság kiszámításához. A legtöbb a lábszár hosszát szorozza meg egy állandóval. Sajnos sokkal több változó van, mint a lábszár hossza: figyelembe kell venni a lábfej hosszát, annak pedálon való elhelyezkedését, a cipőtalp vastagságát, a pedálkötés módját és a pedálozás stílusát is. Nem lehet ennyi mindent egy képletbe sűríteni, és nem lehet megállapítani a helyes magasságot egyszeri ráüléssel sem. Ez sokkal időigényesebb dolog: minél közelebb kerül a kerékpáros a megfelelő pozícióhoz, annál nehezebb megállapítani, hogy emelni, vagy csökkenteni kell-e a magasságon. [2. ábra]

A legtöbben már eleve túl alacsony nyereggel vágnak ismét a kerékpározásba. Ez a gyerekkorból visszamaradt reflex, a biztonságérzetet hivatott növelni. Később, ahogy a gyerek nő, a szülők nem emelik folyamatosan a nyereg magasságát, így egy idő után megszokja a zsugorban tekerést, de nem biztos, hogy szívesen megy hosszabb kerékpáros kirándulásokra. Az emberi láb akkor tudja a legnagyobb erőt kifejteni, ha a mozgás során majdnem kiegyenesedik. [4. ábra]

Ha megállapítottuk, hogy a nyereg alacsony, legjobb, ha fokozatosan, 1-1 centiméterenként emeljük, és minden emelés után legalább egy félórás próbakörre megyünk. [3. ábra] Ha nem rosszabb a helyzet, mint annak előtte, akkor emeljünk újra. Ha túl alacsony volt a nyereg, akkor mindenképpen könnyebben és gyorsabban fogunk haladni. Ha túl magasra emeltük, kényelmetlenebbnek fogjuk érezni a nyerget, mivel a csípő folyamatosan oldalra csúszkál rajta. Általában előbbre is csúszunk a nyergen, hogy rövidítsük a valós nyeregmagasságot. Ekkor állítsuk vissza az eredeti magasságot, vagy felezzük meg a különbséget, és próbáljuk ki újra.

Fontos még, hogy milyen cipőt és pedálkötést használunk. Ha utcai cipőben hajtunk, majdnem az összes erőt a pedál lefelé nyomásával fejtjük ki, így a megfelelő nyeregmagasság óriási teljesítménynövekedést eredményez az alacsony beállításhoz képest. Ha klipszes pedálkötést vagy modern patentpedált használunk, elég hatékonyan tudunk erőt átadni a pedál majdnem egész fordulata során, a láb hátulsó oldalán lévő nagy izomcsoportokat mozgatjuk, és ez nagyban növeli a teljesítményt. Viszont ahhoz, hogy kényelmesen tudjunk körkörösen pedálozni, egy kicsivel alacsonyabbra kell a nyerget állítani. Mértéke a lábhossztól függ: 5 mm-től másfél centi lehet a nyeregmagasság-csökkentés. Ez segít a nagyobb pedálfordulat elérésében is.

A nyereg tetejét nagyjából vízszintes pozícióba kell állítani. Lehet az orra kissé magasabban vagy alacsonyabban, de a nagy szögbeli eltéréseket mindenképpen kerülni kell. Ha túl magasan van az eleje, akkor nagyobb nyomás hat az ülőcsontok közötti puha szövetre. Ha előre lejt a nyereg, akkor nem is ülünk rajta, hanem folyamatosan előre csúszunk, így a súlyunk nagy része a vállunkra, karunkra és csuklónkra nehezedik. [5. ábra]

A nyerget előre, illetve hátra lehet tolni. Ez arra szolgál, hogy súlypontunkat a két kerék közt kis mértékben befolyásolni tudjuk. A szokásos 55/45%-os megosztást a legtöbb kerékpáron úgy érhetjük el, ha a térdkalácsunk pont a vízszintesen előrehelyezett hajtókar pedáltengelye felett függőlegesen helyezkedik el. Helytelen a kormányhoz való előrenyúlást az ülés vízszintes irányú mozgatásával állítani. Ha a kormány eléréséhez túlságosan ki kell nyúlni a kerékpáron, vagy össze kell zsugorodni pedálozás közben, akkor a kormányszár rövidebbre vagy hosszabbra cserélésével, esetleg a váz kisebbre vagy nagyobbra cserélésével lehet a problémát orvosolni. [6. ábra]

A legtöbb modern nyeregszár beépített bilinccsel rendelkezik, amin egy vagy két imbuszcsavar található. Az egycsavarosoknál a csavar meglazításával mind a dőlésszöget, mind a távolságot tudjuk befolyásolni. A kétcsavarosoknál az egyik csavar meglazításával előre-hátra mozgathatjuk a nyerget, az egyik lazításával és a másik szorításával pedig a dőlésszöget állíthatjuk. A kétcsavaros megoldás pontosabb állítást tesz lehetővé, mivel nincsenek a bilincsszerkezetben rovátkák.