Idén ünnepli fennállásának 50 évfordulóját az olasz alkatrészgyártó, a 3T. Az 1961 óta működő cég a 2007-es modellpaletta-frissítés után immár igen népes termékválasztékkal rendelkezik, így öt szakágban – országút, pálya, ciklokrossz, triatlon, MTB – kínálja alkatrészeit. Ezek közül évről évre érkezik hozzánk néhány újdonság tesztelés céljából, nem volt ez máshogyan idén sem, így végre itt van nálunk egy ideje a Palladio nyeregcső is, amire régóta kíváncsi voltam.

A cső koncepciója – miszerint a beállítást és a rögzítést különválasztják, így a nyereg sohasem kókadhat le alattunk, hiszen szögállása független a rögzítésről – már 2009-ben készen volt, mindössze annyi történt, hogy a prototípus stádiumból nem nagyon mozdult el az alkatrész, és a gyártó honlapján igen, ellenben a valóságban nem volt elérhető. Ennek a korai változatnak a 3D-s modellfotói még itt-ott megtalálhatók a neten, azóta azonban a cső fejét teljesen átdolgozták, és végül sorozatgyártásba már gyökeresen megváltoztatott rögzítési mechanikával került.

…és akkor itt következik a szokásos kis ömlengésem, melyben kifejtem, mennyire letisztult, számomra tetsző dizájnnal rendelkeznek a cég termékei, így éppenséggel ez a mostani is. És valóban: láthatjuk azt is, hogy a sikerhez nem kell túl sok: egy jó betűtípus, egy-egy karakteres szín, és olykor egy jól elhelyezett színes csík is ütni tud. A névadás is különleges: már eddig is előfordultak építészeti párhuzamok (Rotundo / rotunda, Dorico / dór oszlop), ezúttal pedig a Palladio márkanévvel az olasz reneszánsz egyik legnagyobb építőművészének, Andrea Palladiónak szellemét idézik meg.

A teszt céljára egy 31,6 mm-es átmérőjű, 280 mm-es hosszúságú darabot kaptunk. A cső a cég háromlépcsős modellpalettáján a középső minőségi szintet képviselő „Team” családból került ki. Megjegyzendő azonban, hogy a lehető legalacsonyabb súlyra kihegyezett LTD családdal szemben a szponzorált profi versenyzők alatt is a Team szintű alkatrészek teljesítenek. A Palladio LTD és a Team verziója egyaránt karbon fej/cső kombóval készül, míg a modellpaletta alján található Pro esetében ugyanez alumíniumból van.

Mi mást tehetne az ember egy új alkatrésszel, mint rögtön a mérlegre helyezi… És itt következik a meglepetés – de egyáltalán nem az, amire az olvasó ilyenkor számítana. A manapság szokásos gyakorlattal ellentétben ugyanis a cső a honlapon megadott tömegadatnál jelentősen könnyebb (177 g kontra 204 g), a dolog pedig annak a fényében különösen izgalmas, hogy a honlapon gyári adatot a legkönnyebb felállásra (27,2 mm / 280 mm) adták meg, a tesztpéldányunk viszont ezzel szemben 31,6 mm átmérőjű. Utánanézve egy kicsit, az eset nem egyedi, akadt vásárló, aki a 27,2-es változatnál találkozott ugyanezzel a meglepetéssel. Érdekesség viszont, hogy a cég nyomtatott prospektusában 204 helyett 184 gramm szerepel… Mit is mondhatnánk erre? Ez most az a fajta olaszos nagyvonalúság, amit éppenséggel szeretünk 🙂

A Palladióról azt érdemes még tudni, hogy 2010-es tényleges megjelenése idején azzal a hendikeppel rendelkezett, hogy mindössze kör keresztmetszetű pálcákkal volt kompatibilis. Miután a csúcskategóriás nyergek egy része már ovális keresztmetszetű pálcákkal kerül piacra, ezért kívánatos volt, hogy erre az opcióra is kínáljon megoldást a cég. Ezt úgy oldották meg az olaszok, hogy átalakították kicsit a belső fejmechanikát, így az univerzálissá vált, azaz kompatibilis mind az ovális-, mind pedig a kör keresztmetszetű nyeregsínekkel. Egy ilyen univerzális fejhez viszont kétfajta rögzítő kupak jár, és a nyeregpálca keresztmetszetétől függően kerül fel a megfelelő. Az új fejmechanika kupakokkal együtt nehezebb lett mintegy 10 grammal, mint a régi, de még így is a maga kategóriában könnyűnek számít a cső.

A tesztpéldány a régi, kizárólag kör keresztmetszetű pálcákkal kompatibilis fejjel érkezett, ehhez mellékelt a gyártó egy komplett univerzális fejmechanikát a hozzá tartozó két garnitúra rögzítő kupakkal. Tömeg- és esztétikai megfontolásból, valamint amiatt, hogy saját nyergeim mind hagyományos keresztmetszetű pálcával rendelkeznek, a régi fejmechanikával teszteltem a csövet.

Az összeszerelés megkönnyítéséhez készített a gyártó egy kisfilmet, amit érdemes megtekinteni, mielőtt nekifog az ember. Ezen jól láthatók ennek a mechanikának az erényei: a nyereg a rögzítő kupakok csavarjainak teljes megszorítása előtt sem mozdulhat el szög tekintetében. Magyarán annak a kellemetlen jelenségnek az esélye, amikor az ember alatt egy nagyobb úthibát elkapva lekókad a nyereg orra, gyakorlatilag zérus.

A beállítás és rögzítés úgy történik, hogy a belső két fogazott elemet összecsúsztatjuk úgy, hogy a rajtuk található két jelölés egybeessen, majd belehelyezzük a csőfejbe oly módon, ahogy sejtésünk szerint a nyerget vízszintes helyzetbe hozza. Ezután felhelyezzük a nyerget, és belőjük a középcsapágy-magasságtól számított nyeregmagasságot. A nyeregvázcső bilincsét húzzuk meg, de ne teljes nyomatékkal, mert még úgyis finomítani kell a beállításon. Ezután megnézzük, hogy a nyereg a vízszinteshez képest hogyan áll, és a belső két kis elem elforgatásával korrigáljuk a szöget. A fogazott elemek a csőfejhez és egymáshoz képest történő elforgatásával 0,5 fokos lépcsőkben tudjuk korrigálni a szögelfordulást, ami a megfelelő beállításhoz elegendő, de semmiképpen nem nevezhető fokozatmentesnek és nem ugyanazt a pontosságot adja, mint a fokozatmentes rögzítési rendszerek. Ennyi kompromisszumot kell kötnünk a nyereg szögbéli pozíciójának menet közbeni garantált megőrzése érdekében. Megjegyzendő egyébként, hogy az egycsavaros, a nyereg lekókadása ellen rovátkákkal biztosított fejek sem nyújtanak 0,5 foknál kisebb beállítási finomságot.

Ha a szögbeállítás megvan, felhelyezhetjük a rögzítő kupakokat, de a csavarjaikat ne húzzuk meg még, hanem lőjük be inkább a pontos nyeregmagasságot, illetve a nyereg előre hátra mozgatásával a nyereg vízszintes pozícióját. Ha minden klappol, 5 Nm-nyi nyomatékkal szorítsuk meg a rögzítő kupakok csavarjait, valamint a nyeregvázcső bilincsét. Itt jegyzendő meg, hogy nem ejtett felsőcsöves vázaknál esztétikai problémát jelenthet, hogy a cső elejére írott márkanév meglehetősen hosszúra sikerült, így előfordulhat, hogy bizonyos nyeregmagasság esetén a „Team” felirat utolsó karaktere a nyeregvázcsőbe veszik… Szerencsére esetemben még egy pirinyó szóköz is befért az M-betű mellé 🙂

Menettapasztalatok

Menet közben az első benyomás egy enyhe recsegés volt nyeregtájékról, melyet a rögzítő csavarok finomhangolásával próbáltam megszüntetni – csekély sikerrel. Ezután szétszedtem a mechanikát, és némi WD-40-et adtam neki, majd újra összeraktam, és ez már megszüntette a problémát. A recsegés oka valószínűleg az lehetett, hogy a mechanika jellege olyan, hogy az oldalirányú rögzítés feszessége, és az, hogy a rögzítő kupakok mennyire erősen illeszkednek a cső fejének csatlakozó felületéhez, nagyban függ attól, hogy a nyeregsín valós átmérője mekkora. E tekintetben század- vagy tizedmilliméter különbségek is lehetnek, ami azt eredményezi, hogy a rögzítés nem lesz tökéletes: a nyeregpálcák a mechanikához betonbiztosan rögzülnek, ellenben az egész mechanika a cső fejébe némi oldalirányú játékkal illeszkedik.

Ez esetemben úgy jelentkezik, hogy a nyereg orrát megragadva, azt a cső tengelyéhez képest 1-2 milliméterre meg tudom mozgatni oldalirányban. Ez menet közben semmiféle hátránnyal nem jár, és nem hiszem, hogy hosszútávon a mechanika kikopásához vezethetne, csak aki hozzám hasonlóképpen a mechanikai tökélyt keresi, annak egy kicsit hiányérzete marad. Aztán rágondol az ember a tömegadatra, meg hogy semmilyen körülmények között sem billen le a feneke alatt a nyereg, és ez a hiányérzet némileg enyhül.

Írhatnék még a cső által nyújtott komfortról, avagy annak hiányáról is akár, de őszintén szólva e tekintetben szerintem egy a nyeregvázcső végétől számítva 150 mm-re lévő tengelyű nyeregpálca esetében nincsen sok különbség két különböző típusú 31,6 mm-es – nagyátmérőjű – nyeregcső között. Aki megnövelt komfortra vágyik, az úgyis a 27,2 mm-es csöveket fogadó ejtett felsőcsöves vázakat preferálja a hozzá való karbon nyeregcsővel.

Összegezve

Összességében vegyes érzelmekkel viszonyulok ehhez a csőhöz. Hogy miért, az egyrészt az előző menettapasztalatos blokkból már kiderült, de az alábbiakban a pozitívumok és a negatívumok felsorolásából is világossá válhat. A súlya, az esztétikuma, és az általa nyújtott biztonság nagyon megfogott, ellenben azzal a ténnyel, hogy a beléfogott nyergem oldalirányban némi játékot mutat – bár ez pillanatnyilag semmiféle hátrányt nem jelent – nehezen barátkoztam meg.

Pozitívumok:
+ a hossz és az átmérő fényében – meg amúgy is – kiemelkedően alacsony tömegadat
+ az ebbe a csőbe szerelt nyereg még a legrosszabb útviszonyok mellett sem kókadhat le alattunk – egyszerűen mechanikailag képtelen rá
+ érdesített csőfelület a biztosabb vázba rögzítés érdekében
+ egyszerű, letisztult dizájn
+ nagyon szép kidolgozás

Negatívumok:
– a szögbeállítás nem fokozatmentes
– a rendszer nagyon érzékeny a nyeregpálca átmérőjére – bizonyos nyeregpálca / nyeregcsőfej kombinációk esetén a nyereg minimális oldalirányú játékot mutathat

Infobox:

Gyártó: 3T; http://www.3tcycling.com
Cső és fej alapanyaga: karbon, a fejben alumínium persellyel
Fejmechanika alapanyaga: alumínium
Csavarok alapanyaga: rozsdamentes acél
Átmérő: 31,6 mm
Csőhossz: 280 mm
Cső falvastagsága: 1,5-1,7 mm
Fej hátranyúlása: 25 mm

Részletes tömegadatok:
Cső önálló tömege: 107 g
Régi típusú kör keresztmetszetű pálcához való fej mechanika: 70 g (teljes tömeg ebben a felállásban: 177 g)
Új típusú kör keresztmetszetű pálcához való fej mechanika: 81 g (teljes tömeg ebben a felállásban: 188 g)
Új típusú ovális keresztmetszetű pálcához való fej mechanika: 80 g (teljes tömeg ebben a felállásban: 187 g)
Gyári tömegadat (27,2 mm / 280 mm): 204 g (a honlapon); 184 g (a prospektusban)

A termék a gyártó honlapján ide kattintva érhető el.

A termék a gyártó webshopjában ide kattintva érhető el.

Függelék: 50 éve a piacon – cégtörténet dióhéjban
A 3T története egy másik híres olasz alkatrészgyártó, az 1923-ban alapított Ambrosio üzemében kezdődött. Az alumínium kerékpáriparban történő meghonosítása terén élen járó üzemben hajtogatta a csöveket egy Mario Dedioniggi nevű munkás. Tízévnyi munkatapasztalattal a háta mögött 1961-ben aztán Techno Tubo Torino néven kisüzemet alapított, ahol kormányok és kormányszárak tervezésébe és gyártásába kezdett. Mario megérezte, hogy kiegészítők terén a jövő az alumíniumé, így új ötvözetekkel és kormánygeometriákkal kezdett kísérletezni. Elsők között használta a 7075-ös – más néven Ergal – alumíniumot, majd saját fejlesztésű alupálcás nyergével először ment 300 g alá az alkatrész történetében. Francesco Moser egyórás világcsúcsa során debütál a világ első kifejezetten időfutamra gyártott kormánya, melyen szintén a 3TTT logót találjuk. Nagyjából ekkor ért fennállásának egyik csúcspontjára a cég, így az alapító nem sokkal ezután visszavonult, és új menedzsmentnek adta át a cégvezetést. A fejlesztések persze nem állnak meg, így 1986-ban karbon stucni-kormány kombóval (!!!) kísérleteznek, míg a következő évben a Scott megbízásából megtervezik az első időfutam-kormányadaptert. A kilencvenes évek közepén a márkanév az alkalmazottak körében használatos szlenget követve 3T-re egyszerűsödik. Az ezredforduló környékén a Cinellit és a Columbust birtokló Gruppo érdekeltségébe kerül a márka, ekkor a korábbi konkurens Cinelli mellett másodlagos szerepkörbe kényszerül a 3T. Ebből a kötelékből 2007-ben válnak ki, azóta új letisztult modellpalettával vannak a piacon.

A legújabb 3T fejlesztések:
– kerékszettek az olasz gyártótól

További 3T tesztek a Bikemag honlapon:
– 3T MTB kormányok tesztje
– Alkatrészteszt: 3T Clip on Aerobar
– Alkatrészteszt: 3T Dorico nyeregcső

Szöveg és fotó: HBalage