Megérkezett az Alpokba a Tour de France mezőnye, s másodszor örülhettek a franciák, hiszen legagresszívabb versenyzőjük, Thomas Voeckler aratott szép győzelmet. Az összetettért is nagy küzdelem zajlott, de a Sky kontrollálta az eseményeket.
A Bellegarde és Valserine közötti 194 kilométeres hegyi etap elején hamar kialakult egy nagyobb – több mint 20 fős – szökevénycsoport, melyben az olasz Michele Scarponi állt legjobban az összetettben. De ott volt a zöld trikós Peter Sagan is, aki egészen a nap kiemelt kategóriás emelkedőjéig, az 1500 méter magas Colombier lábáig tartotta magát, a gyorsasági hajrá és a szerezhető pontok miatt.
Az élboly természetesen felbomlott a nagy hegyen, a cél előtti kisebb, 3. kategóriás emelkedőre négyen, Voeckler, Scarponi, Dries Devenyns és Luis Leon Sanchez maradtak elöl. Nagy nehezen a veterán német Jens Voigt zárkózott még fel hozzájuk az utolsó 10 kilométeren, így öten döntötték el a helyezéseket.
Devenyns próbálkozott először, és senki nem akarta vállalni az üldözést, majd végül Voigt próbálta követni. Voeckler is megindult az utolsó két kilométeren, miután végképp nem akart menni senki, s könnyedén hagyta faképnél Voigtot, majd Devenynst is. Mögötte már csak a dobogóért ment a meccs a cél előtti pár száz méteres emelkedőn, végül Scarponi és Voigt jött be Voeckler mögött. A francia a gyújtött pontoknak köszönhetően a hegyi trikóért folytatott versenyben is átvette a vezetést.
A főmezőnyben természetesen a Colombier-n gyorsultak fel az események, Van Den Broeck igen aktív volt, Cadel Evans-szel közösen is próbálkoztak, hogy elszakadjanak Wigginstől, de a Sky szerelt. Végül az ugyancsak aktív Nibalinak sikerült elszakadni, s a lejtőn növelni előnyét, körülbelül 40-50 másodpercig.
A cél előtti 6 kilométeres kisebb hegyen azonban befogta őt is a Team Sky, nem sikerült a szökés. Van Den Broeck azonban ismét próbálkozott, a francia Pierre Rolland-ra téve a kereket szöktek meg, s hoztak fél percet a sárga trikóson a célig. Wigginsnek ez belefért, továbbra is biztosan őrzi a sárga trikót.
A 10. szakasz eredménye:
1. Thomas Voeckler (Fra) Team Europcar 4:46:26
2. Michele Scarponi (Ita) Lampre – ISD 0:00:03
3. Jens Voigt (Ger) RadioShack-Nissan 0:00:07
4. Luis Leon Sanchez Gil (Spa) Rabobank Cycling Team 0:00:23
5. Dries Devenyns (Bel) Omega Pharma-QuickStep 0:00:30
6. Sandy Casar (Fra) FDJ-Big Mat 0:02:44
7. Egoi Martinez De Esteban (Spa) Euska
Hamarosan itt az idei nyár egyik legnagyobb bringás bulija, a 24 órás mountain bike váltóverseny, 2012. július 28-29-én. A 2012-es év legextrémebb bringás versenyén maximum 6 fős csapatok küzdenek egymással, de leginkább önmagukkal, 24 órán keresztül.
Az idei év különlegessége, hogy a rajt-cél terület, a versenyközpont közvetlenül a Balaton partján lesz kialakítva, így két váltás között csobbanhattok egyet a tóban.
SZABÁLYOK:
A versenyen egyéni indulók (SOLO), párosok (DUÓ), és 4-6 fős csapatok vehetnek részt.
A csapatból mindig csak egy versenyző lehet a pályán.
A csapat tagjai szabadon dönthetnek arról, hogy milyen taktikát választanak, és ki mennyi időt tölt a pályán, viszont a verseny ideje alatt minden csapattagnak összesen, minimum 2 órát kell a pályán töltenie.
Váltani a „box-utcában” lehet, úgy, hogy a beérkező versenyző a chipet átadja a csapattársának, aki felveszi azt szabályosan rögzítve, és csak ezután haladhat tovább.
Az a csapat győz, aklyik a 24 óra alattt a legtöbb kört teszi meg.
NEVEZÉSI INFORMÁCIÓK:
2012. július 25-ig van lehetőség nevezésre, amennyiben ez idő előtt nem telik be a kvóta.
Nevezési díj:
SOLO: 8000 Ft
DUÓ: 12000 Ft
CSAPAT: 28000 Ft
További részletes információk a www.sportaktiv.hu oldalon.
Ne hagyd ki! Hatalmas buli lesz!
A hétvégi Downhill Országos Bajnokság kicsit megbolygatta a válogatott keret alakulását, és így az utolsó válogató verseny előtt két Elite Férfi és egy Női hely kivételével még mindegyik kiadó.
Lukács Rajmund OB győzelmével bebiztosította magát a válogatott keretben, ráadásul úgy, hogy történjen bármi a hétvégi utolsó válogató versenyen Schladmingban, ígyis-úgyis övé az első hely. Az eddig megszerezhető 800 pontból 740-et gyűjtött, szép munka.
A másik biztos tag a magyar férfi downhill válogatottban nem más, mint Szabó NF Endre. Sokat ért az az OB dobogó!
DH válogató állása
A többi három hely a férfiaknál még kiadó, sőt igencsak szoros az állás. Főleg úgy, hogy jelenleg Liszi Attila csak úgy tagja a válogatott keretnek, hogy ő az első magyar az UCI ranglistán. Az pedig előreláthatólag a vízválasztó augusztus 8-ig változni fog…
Nőknél az eplényi OB-n igen tisztességesen helytálló Bereczki Viktória már szintén biztos kerettag. Jogos is, mivel a Bringaréna DH pályáján nők közül eddig csak Vikit láttuk szépen-, vagy akár egyáltalán lejönni. Nagy gratuláció neki, reméljük a leogangi világbajnokságon is szépet pirít.
Junioroknál még mindegyik hely nyitott, ám nagy meglepetés lenne, ha bármelyik változna. Az esélyek és számok azt mondják, hogy maximum felcserélődhetnek a helyek Palotai Gábor és Ettingshausen Máté között, de mint tudjuk és az Országos Bajnokság is mutatta, bármikor bármi megtörténhet itt.
Amikor az ember szép lányokat emleget, általában csupa kellemes dologra asszociál. Ezzel minden bizonnnyal így vannak a férfi profi kerékpárosok is, ám az idei Tour de France 7. szakasza új tartalommal egészítette ki a szép lányokról alkotott képet…
Mielőtt még valaki félreértené, nem valami nők által okozott botrányról van itt szó, nem az angol fociválogatott háza tájáról beszélünk és nem is a Forma 1-es pilóták állandóan változó barátnői köréről.
Mivel a téma a Tour de France és a kerékpár, a történet egy első kategóriás hegyről szól, amely történetesen a „La Planche des Belles Filles” néven ismert. Ezek a gyönyörű lányok ezúttal sok kerekes számára inkább fogvicsorgató szenvedést hoztak, nem pedig kellemes perceket.
Idén harmadszor sikerült megoldani, hogy a „la Grande Boucle” két szakaszát a befutónál izgulhassam végig. Ebben az évben egy hegyi befutó és egy sík szakasz „jutott” nekem és ismét kiválóan sikerült a 2 nap.
A Tour meglátogatása komoly tervezést igényel. Az én esetemben adva volt két szakasz, melyek szerencsére nincsenek túlságosan távol egymástól, de mégis jól ki kellett találni, hogy hol legyen a szállásom, mivel mindkét helszínt egy „főhadiszállásról” akartam elérni. Nem árt tudni, hogy már június folyamán – sőt, valószínűleg jóval hamarabb – megtelnek a szállodák és motelek a szakaszok helszínein és azok 20 km-es körzetében.
Mivel számomra csak júniusban vált véglegessé, hogy valóban megyek, sok időmbe telt, míg sikerült egy kompromisszumos megoldást találnom. A kis szálloda, amelyben a szobát foglaltam Burnhaupt-le-Haut-ban 45 perces autóútra van Plancher-Bas-tól, 15 percre Belfort-tól, a 8. szakasz rajtjától, ahonnan aztán 40 perces autózással lehetett eljutni Porrentruyba, az idei Tour egyetlen svájci befutójának helyszínére.
De térjünk vissza a „gyönyörű lányok” hegyéhez és a hetedik szakaszhoz. Lehet, hogy a franciák nem elsősorban a szervezőképességükről híresek, de az ASO és a helyi erők munkája megér pár sort. Hegyi befutó lévén, a célhoz vagy annak közelébe való eljutás általában nehézségekbe ütközik. Szerencsés esetben a célt el lehet érni alternatív utakon autóval vagy sílift segítségével (pl. Az Alpe d’Huez vagy Morzine-Avoriaz ilyen síliftes helyek voltak), de legtöbbször ezek az „átkozott” hegyek csak egy úton közelíthetőek meg – az pedig le van zárva, mivel a versenyzők fogják használni. A lezárások sokszor előző este részben megtörténnek, szerencsésebb esetben a verseny napján, reggel 10 körül. Ugyanakkor több tíz- vagy százezer szurkolót kell eljuttatni a cél közelébe.
Az idei hetedik szakasz esetében a szervezők kijelöltek egy falut, Plancher-Bas-t, illetve a körülötte levő hatalmas legelőket, ahol kötelező jelleggel le kellett minden látogatónak parkolnia. Aki akart előre regisztrálhatta magát és a kocsiját egy parkolóhelyre az interneten. A parkolás ingyenes volt és feljogosított a parkolók közeléből induló, szintén ingyenes „shuttle” buszok használatára. Két éve már volt egy negatív tapasztalatom a „shuttle” buszok „szervezettségével” kapcsolatban Station des Rousses kapcsán, de idén semmi panaszra nem lehett okunk. Legalább 30 normál méretű, modern busz szállította folyamatosan az érkezőket a parkolóktól a céltól 6 km-re levő végállomásig. Onnan viszont nem volt más hátra, mint a saját bőrönkön megtapasztalni, hogy nagyjából mi is vár a mezőnyre, amikor elérkeznek az 1. kategóriás hegy meredek részéhez.
A helyenként 11-13 százalékos emelkedő igazi kihívás még sétálva is, főleg egy 8 éves gyermekkel érkező apukának, de sokan, az igazi fanatikusok, kerékpárral vágtak neki a hegynek, hogy elmondhassák, végigtekertek ott, ahol Wiggins, Evans vagy Nibali. Félreértés ne essék, nem volt ez a séta borzalmas egyáltalán, sőt. Gyönyörű környezetben, hatalmas fákkal szegélyezve kanyargott a kifogástalan minőségű aszfaltcsík felfelé, a két oldalán egyre több letelepedő, jó helyet foglaló nézővel .
Még órák voltak hátra a reklámkaraván majd a mezőny érkezéséig, de már sűrű sorokban bandukoltak a különböző országokból érkező szurkolók. Mire az 500 métert jelző kapuhoz érkeztünk, már annyian voltak fent, hogy a célt szinte alig lehetett megközelíteni. Azért egy fotó erejéig odavergődtem, aztán egy kis szuvenír vásárlás, „frissítés” és étkezés után indultunk vissza, megfelelő helyet keresni a letelepedéshez és a versenyzők fotózásához.
Egészen a 2 km-es kapuig sétáltunk vissza, ott nem volt annyira nagy a tömeg, így jónak tűnt a hely a fotózáshoz. Lepakoltunk és vártuk a karavánt, melynek az eleje általában egy, másfél órával a mezőny előtt szokott befutni. A reklámkaraván a TdF szerves – és minden jelen lévő által nagy érdeklődéssel várt – része. A különböző szponzorok, hirdetők évről évre hatalmas felvonulást szerveznek, amolyan TdF „Street Parade”-ot, de a kaminokon és más fura kinézetű járműveken nemcsak rázzák magukat a csinos lányok (belle filles), hanem folyamatosan szórják az adott cég reklámajándékait, kulcstartóktól kezdve a kekszen, gumimacin, szörpön keresztül a biciklis sapkáig, mindent. Természetesen a 8 éves fiam nagy örömére. Szorgalmasan be is gyűjtöttünk, amit csak tudtunk, és vártuk a mezőnyt.
Azok számára, akik egy adott helyszínen várják a versenyzőket, akkor keződnek az izgalmak, amikor a levegőben megjelennek, majd egyre közelednek a TF, a francia állami TV csatorna helikopterei és az úton egyre több rendőrmotoros, piros ASO szervezői kocsi és médiás jármű hajt el. Aztán percek kérdése és felbukkan két villogó motoros rendőr, a TV motorosai és az első versenyzők. Ezúttal egy kisebb csoport érkezett hozzánk elsőként Froome-mal, Wiggins-szel és Cadel Evans-szal az élen, szorosan a nyomukban pedig Nibali, Taaramae, Zubeldia és a többiek. Hamarosan felbukkant a láthatóan keményen kűzdő Cancellara is, akinek ezen a napon meg kellett válnia a sárga trikótól. Egy héten keresztül viselhette a „maillot jaune”-t, és azt hiszem, hogy Ő és a csapat meg a szponzorok is elégedettek lehetnek ezzel.
Mi is elégedettek voltunk, megvártuk a mezőny nagy részét, és amikor Cavendish groupetto-ja elhaladt mellettünk, elindultunk vissza, hogy minél hamarabb buszra ülhessünk és „emberi időben” visszatérhessünk a szállásunkra. A legelégedettebb talán a kisfiam volt, mivel a fáradtan felfelé tekerő Omega Pharma Quickstep-es Dries Devenyns „kiszúrta” őt magának és az éppen megüresedő palackját egyenesen a kezébe nyomta – mindezt „hegymászás” közben. Azt hiszem meg is fogom köszönni neki emailben, a csapat internetes oldalán keresztül…
Következik: Rajt Belfort-ban, befutó Porrentruy-ben.
Vass László
Idén is lehetősége nyílik bárkinek, hogy impozáns helyszínen, a Parlament előtt vegyen részt egy 4,2 kilométeres nyílt időfutamversenyen, az Europe Tour sorozatba tartozó UCI 1.2 kategóriás Budapest GP befutója előtt!
A hivatalos versenykiírás alább olvasható, bővebb információ a nyílt időfutamról és a Central European Tour-ról: www.mksz.com; www.kerekparsport2000.hu
BUDAPEST TOUR 2012 AMATŐR IDŐFUTAM VERSENY VERSENYKIÍRÁS
1. CIKKELY – SZERVEZÉS
Az BUDAPEST TOUR – KOVÁCS KÁROLY EMLÉKVERSENY – AMATŐR ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRVERSENYT 2012. évben a MAGYAR KERÉKPÁROS SZAKÁGI SZÖVETSÉGGEL kötött megállapodás alapján az Kerékpársport 2000 Sportegyesület szervezi, amely a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) szabályainak megfelelően, illetve jelen versenykiírás szabályainak megfelelően kerül lebonyolításra. Az esemény időpontja: 2012. július 22.
A szervező elérhetőségei:
SZERVEZŐ: KERÉKPÁRSPORT 2000 SPORTEGYESÜLET
KÉPVISELŐ: SUTKÓ MIHÁLY, ELNÖK
CÍM: 3527 MISKOLC, SELYEMRÉT ÚT 1
2. CIKKELY – RÉSZVÉTEL
Az BUDAPEST TOUR – KOVÁCS KÁROLY EMLÉKVERSENY – AMATŐR EGYÉNI IDŐFUTAM VERSENYEN az alább felsorolt kategóriájú versenyzők indulhatnak az AKESZ korcsoport rendszere alapján:
Férfiak
1. korcsoport 2000 – 2002
2. korcsoport 1998 – 1999
3. korcsoport 1996 – 1997
4. korcsoport 1994 – 1995
5. korcsoport 1982 – 1993
6. korcsoport 1973 – 1981
7. korcsoport 1963 – 1972
8. korcsoport 1953 – 1962
9. korcsoport – 1952
Nők
1. korcsoport 1998 – 2002
2. korcsoport 1994 – 1997
3. korcsoport 1968 – 1993
4. korcsoport – 1967
Nevezés:
2012. július 20. 24:00 óráig, a zsolt.torzsok@gmail.com e-mail címen. Az előnevezés csak a nevezési díj (2.500 Ft) helyszíni befizetésével válik érvényessé. Helyszíni nevezés 4.000 Ft.
A nevezés feltétele egy versenyzői felelősségvállalási nyilatkozat (rajtlista) helyszíni aláírása!
3. CIKKELY – VERSENY HELYSZÍNE, ÚTVONALA ÉS TÁVJA
A verseny az AKESZ összetett amatőr bajnokság és Amatőr kupa része, az összetett verseny eredményszámításánál az AKESZ szabály-rendszere az irányadó.
A versenyközpont, valamint a rajt és célterület a Pesti Alsórakparton, a Dráva utcai lehajtó közelében kerül kialakításra.
Az útvonal teljes egészében zárt (Pesti Alsó rakpart – Magyar Parlament – Pesti Alsó rakpart), a verseny távja 4,2 km.
A rajtszámok átvétele 8:30 és 10:30 között történik.
A versenyen az első induló 11:00-kor rajtol, a szűk időkorlátok miatt a verseny indulói létszáma 150 főben limitált.
A nevezések állását és a rajtidőpontokat nyomon követhetik a következő honlapokon:
A verseny az UCI szabálykönyvének országúti versenyek szabályai című része szerint kerül lebonyolításra.
Győztes az a versenyző, aki a szabályok betartásával a leggyorsabban teljesíti a kiírt versenytávot.
5. CIKKELY – DÍJAZÁS ÉS KÜLÖNDÍJAK
A korcsoportonkénti az 1-3. helyezett érem-díjazásban, a győztesek serleg díjazásban részesülnek.
6. CIKKELY – DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG
A futamok eredményhirdetésén az 5. cikkelyben felsorolt versenyzők megjelenése kötelező.
7. CIKKELY – BÜNTETÉSEK
Büntetések az UCI szabálykönyve szerint kerülnek kiszabásra, legsúlyosabb büntetésként a versenyből való kizárás és az adott versenyző elért eredményeinek hatályon kívül helyezésével.
8. CIKKELY – A VERSENYZŐK VISELKEDÉSE ÉS FELELŐSSÉGE
A versenyben mindenki saját felelősségére indul. Alkalmasságát a rajtszámok átvételével egyidejűleg igazolja. Ebből adódóan a szervezőt az esetleges bukásokból és balesetekből adódó felelősség nem terheli, kártérítésre nem kötelezhető.
A versenyzőknek sportszerű magatartást kell tanúsítaniuk a verseny folyamán és az azon kívüli időszakokban is.
A versenyzőknek a szervezők által számukra biztosított rajtszámokban kell versenyezniük. A számokat behajtani, azokból levágni vagy bármi más módon átalakítani nem szabad. A rajtszámoknak minden körülmények között tisztán látható módon kell viselni.
A versenyzőknek az UCI szabálykönyv (1.3.031 cikkelyének megfelelően) zárt kemény héjú fejvédőt kell viselniük a verseny folyamán végig. Esőkabát vagy más hasonló ruhadarab viselése abban az esetben lehetséges, ha átlátszó anyagból készült, hogy biztosítsa a rajtszámok tiszta láthatóságát.
A versenyzők a saját felelősségükre versenyeznek. Követniük kell a rendőrség vagy a biztosítást végző egyéb szervek utasításait, lehetőség szerint az úttest bal oldalát szabadon hagyva kell haladniuk.
A versenyzők nem húzhatják vagy lökhetik meg egymást vagy egy másik versenyzőt. Nem állhatnak gépjármű szélárnyékában vagy lökhetik el magukat arról, húzathatják magukat vele.
9. CIKKELY – HIVATALOS PANASZ
Bármilyen hivatalos panaszt csak írásos formában lehet beadni, 15.000 Ft óvási díj megfizetése mellett, a versenybíróság elnökének az esemény megtörténtét követő 2 órán belül. A Versenybíróság dönt az ügyben, döntése végleges.
10. CIKKELY – VERSENYSZABÁLYOK
A Versenybíróság és a Szervező fenntartja a jogot a szabályok megváltoztatására speciális körülmények hatására. A szabályok esetleges megváltoztatásáról minden résztvevő a helyszínen szóbeli tájékoztatást kap.
Minden a versenyben részt vevő, akár versenyző, hivatalos- vagy egyéb személy, kijelenti, hogy tudomásul veszi, és aláveti magát a Versenykiírásban foglaltaknak, különös tekintettel a biztonságra vonatkozó részekre, valamint nevezésével megerősíti a versenyzői felelősség-vállalási nyilatkozatban tett deklarációit.
Kis József és Vas Péter többször is teljesítettek már többnapos mountain bike maratonokat, a hétvégén pedig az egyik legismertebb klasszikusnak, a TransAlpnak vágnak neki. A Merida Maraton Team CST bringásaival az indulás előtt készítettünk interjút a július 14. és 21. között tartó versennyel kapcsolatban, amiről folyamatosan tudósítunk majd a Bikemagon.
Bikemag: Hogyan foglalnátok össze valakinek, aki nem hallott még róla, mi az a TransAlp?
Vas Peti: A legkeményebb, legtechnikásabb, legtöbb szintet tartalmazó, majdnem leghosszabb (Crocodile Trophy hosszabb, de sík) többnapos mountain bike maraton.
Kis Józsi: Keresztül az Alpokon 8 napon át, több mint 650 km és 20 000 m feletti szinttel.
Bikemag: Mennyi tapasztalattal rendelkeztek többnapos versenyeken, milyen hasonlókon indultatok már?
Vas Peti: Trans Germany, Trans Hungária
Kis Józsi: Én már részt vettem 3 Trans Germany-n, az első még 2009-ben 7 napos volt, utána 4-4 naposak, illetve tavaly indultam a Trans Hungárián is, de ezeket igazán nem lehet a TransAlppal összehasonlítani.
Vas Peti
Bikemag: Miben különbözik leginkább egy többnapos mtb-maraton egy egynapostól?
Vas Peti: Nem hajthatom széjjel magam első nap (sőt, a többin sem), mert nem marad erő a többire. Nagyon fontos a verseny utáni regenerálás biztosítása (kaja, pihenés, legyúrás). És ne felejtsük el, hogy a TransAlp egy páros, tehát csapatverseny, tehát egy normál egynapos maratonnal szemben itt együtt kell teljesíteni a távot, összedolgozni a csapattárssal, aki még a legideálisabb esetben sem pont ugyanúgy teker, mint a másik, tehát egész más taktikára van szükség, mintha csak egyedül vagyunk.
Kis Józsi: Sokkal jobban oda kell figyelni az erőbeosztásra, nem szabad az első napokban kiütni magunkat, és mindig enni és enni és inni és inni kell!!! Közben és főleg a verseny után is.
Bikemag: Miért csináljátok, Mi okozza a legnagyobb örömet, mi a célotok egy ilyen versennyel?
Vas Peti: Legyőzni saját magam (évről évre, versenyről versenyre), érezni az erőt (amikor a verseny nem szenvedés és elkap a ’flow’ érzés – úszom a versennyel), engem egy extrém meredek és extrém hosszú emelkedő tud leginkább lázba hozni…
Kis Józsi
Kis Józsi: A cél a verseny teljesítése, a legnagyobb öröm számomra – mivel a mesés keleten lakom (Nyíregyháza) – a mesebeli táj lesz.
Bikemag: Mi a legnehezebb egy ilyen versenyen?
Vas Peti: Számomra biztos, hogy a csapatban tekerés, hogy megtaláljam az összhangot Józsival (mivel ilyen típusú versenyen nem indultam még), illetve, hogy megőrizzem a formám 8 versenynapon keresztül.
Kis Józsi: A legnehezebb szerintem kibírni majd az időjárás viszontagságait, ami igen szeszélyes lesz, tavaly szakaszt is rövidítettek a hóesés miatt július közepén!!!
Bikemag: Mi az, ami először eszetekbe jut egy többnaposról?
Vas Peti: A szakaszok utáni örömmámor a célban (együtt ünnepel a csapat), buli a lakóbuszban (közös kajálások, heccelődések, beszélgetések a verseny után).
Kis Józsi: Unokáimnak biztos el fogom mondani, hogy mennyi öregúrral találkoztam a versenyen, akik hihetetlen erőben vannak még 60 év felett is.
Bikemag: Hogy áll össze egy ilyen verseny mezőnye, milyen arcokkal találkoztok?
Vas Peti: Szuper profik (akik az XC világkupákon is indulnak, ők a pénzdíjas helyekért mennek), komoly amatőr sportolók (ezek lennénk mi is, akik próbálnak minél jobb eredményt elérni) és a lelkes amatőrök, akiknek a teljesítés a cél. A 3 csoport, 3 teljesen különböző mentalitás, hamar kiderül a beszélgetés során, hogy ki, hova tartozik.
Kis Józsi: A mezőnyben ott lesznek a világ legjobb maratonistái, többszörös világ és Európa bajnokok.
Bikemag: Mekkora a különbség a mezőny eleje és a vége között?
Vas Peti: A mezőny vége simán dupla idővel ér be az elejéhez képest egy nehezebb szakaszon. Ez az átlagsebességre is vonatkozik. Tehát az eleje mondjuk 22-24 km/h-val fogja még a legkeményebb szakaszt is teljesíteni, osszuk ezt el kettővel!
Bikemag: Milyen felkészülés szükséges egy ilyen maraton előtt?
Vas Peti: Ezt azért a célok is meghatározzák. De feltétlen szükséges a rendszeres, tervszerű edzés, a megfelelő téli alapozás, többéves hosszú távú maraton versenytapasztalat. Tökéletes műszaki állapotban lévő bringa kell. Azt mondanám, hogyha elindulsz a hazai hosszú távú maratonokon és az esős versenyek után sem hullik szét a géped (főleg nem verseny közben), akkor az megfelelően van felkészítve. Fontos az ellátmány, én versenyen kizárólag gélből megyek, illetve izotóniás italt fogyasztok. Verseny előtt és után semmi speciális. Előtte szénhidrátdús, utána fehérjedús táplálék. Nagyon fontos elmondani, hogy segítők nélkül félkezűek, féllábúak vagyunk. Képtelenség jó teljesítményt nyújtani nélkülük! És az anyagiak: sajnos saját erőből egy külföldi többnapos maraton szinte megfizethetetlen egy magyar sportoló részére. Ezért eddig mindig a csapat szponzorált minket, vagy maga a rendező biztosított kedvezményes vagy ingyenes részvételt a többnapos maratonokon. Most is ez a helyzet. Az addicionális költségek (benzin, lakóautóbérlés, vagy szállásköltség, kaja) így is nagy terhet ró a résztvevőkre.
Kis Józsi: Sok hosszú alapozó edzés kell egy ilyen versenyhez, sok-sok szinttel. Nekem a Zemplén jelenti a felkészülési helyet, ahol 2-3 napot egymás után is kimegyek tekerni. Nem árt, ha összegyűlik az ember lábában több tízezer kilométer az évek során, és minél több hosszú távú maraton, hazai és külföldi is. Technikailag top kerékpár kell, értem ezt úgy, hogy mindennek rendben kell lennie. Nem biztos, hogy ha a legdrágább és új kerékpárral indulnék el, nem rosszalkodna a technika. Sok apró alkatrész kell pluszba, ami hasznos lehet. Én rengeteg kaját fogok vinni, energiaszelet, zselé, izotóniás ital. A segítőknek is hatalmas szerepük van, hiszen mikor véget ér a versenyünk aznap, nekik akkor kezdődik a meló, bringamosás, gyúrás, stb. Szerencsére ebben az évben is ott lesz velünk Holló Tibi (Bibi), aranykezű gyúrónk, aki a lábainkat lesz hivatott rendbe rakni, azt viszont sajnálom, hogy Mikusz nem lesz ott, hiszen többéves tapasztalattal rendelkezik az ilyen versenyeket illetően. Anyagilag nagyon drága a verseny, ha szponzoraink nem segítenének, nem tudnánk elindulni az biztos, de úgy érzem ez minden montis álma, hogy egyszer részt vegyen egy ilyenen. A táj és a feeling mindenért kárpótol majd és megszépíti a sok szenvedést is.
Bikemag: Mi az elvárás önmagatokkal szemben a TransAlpon?
Vas Peti: Egy kis számolgatás után nem tartom lehetetlennek a saját kategóriánkban (Master – tehát a két induló együttes életkora meghaladja a 80 évet) a 15-20. közötti helyek egyikének megszerzését. De legfőbb cél a tisztes helytállás.
Kis Józsi: Elvárás egyértelműen a célba érés. Ha valami hatalmas gond nem adódik és nincs komoly sérülés, a 3. nap után már okosabbak leszünk, hiszen szerintem a 2-3. nap akár királyetapnak is nevezhető majd. Az 5. nap is komoly lesz, hiszen több mint 50 km-t kell majd 2000m-es magasságban tekerni, illetve fölötte, nem tudni, hogy reagál majd a szervezetünk. Számszerű helyezést nem jósolok, legbelül kigondoltam mi lenne a jó, de ezt csak verseny után mondom el.
Bikemag: „Végszó” indulás előtt?
Vas Peti: Életem nagy kihívása ez. Úgy érzem, ebben a sportban ez a verseny a legnagyobb kihívás. Számomra a 600+ km és a 20 000+ m szint mágikus jelentőséggel bírnak. És még ha hozzáveszem, hogy majdnem 3000 m-re megyünk fel és keresztbe átszeljük az Alpokat a legmagasabb hágókon keresztül – óriási élmény lesz.
Kis Józsi: Hatalmas köszönet azoknak, akik segítettek, hogy elindulhatunk egyáltalán ezen a versenyen. Én nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a két legjobb magyar master2-es versenyző fogja képviselni a Merida Team csapatát, illetve Magyarországot. Szurkoljatok, buzdítsatok minket majd, hiszen egy-egy sms, üzenet is hatalmas lelki pluszt jelent majd, főleg a holtpontoknál, mert biztos, hogy lesz ilyen is.
Downhill Országos Bajnokság 2012 - Fotó: Gémesi Balázs
Fele se tréfa, Lukács Rajmund két versenyszámból kettőt nyert a hétvégi downhill OB-n Eplényben, mind a szombat esti parallel szlalom, mind a vasárnapi fő attrakció, a dh győzelmét is bezsebelte. Ő 2012 Downhill Magyar Bajnoka!
Ezzel meg is lett előlegezve a végkimenetel, de lássuk csak az eseményeket péntektől, azaz a rendezvény kezdetétől.
Downhill Országos Bajnokság 2012 – Fotó: Gémesi Balázs
Nevezések után gyalogos pályajáráson lehetett szemrevételezni a nyomvonalat, mely a néhány hete megnyílt eplényi Bringaréna downhill pályája volt, kisebb módosításokkal. Két teljesen különböző részre osztható, a felső döntött kanyaros, ugratós laposabb felére és a lenti, technikás, néhol igen csak kihívást jelentő meredek alsó részre. A végén egy patakátugrás, majd egy nagy mandiner, hogy az utolsó kisebb kanyarral ráforduljunk a célra.
Sétálgatás után hatalmas porban és kánikulában ment a pénteki edzés, szinte emberfeletti teljesítményre volt szükség, hogy a fizikai megterhelésen túl koncentrálni is lehessen. Éjjel azonban egy hatalmas vihar formájában megérkezett az üdítő hűsítés, és kisebb-nagyobb károkkal azonnal teljesen fel is frissült a levegő. Villámkárok, elázott sátrak a depoban, rögtönzött éjféli munkagépezés, de ez az eső úgy kellett a pályának is, mint egy falat kenyér.
Szombaton már egy jól összeállt, tapadós pályán lehetett próbálgatni a nyomokat, a gyorsak is elkezdtek kitűnni a mezőnyből. Többek azonban balszerencsés ágon sínylődtek, köztük Szabó NF Endre is, aki újdonsült saját gyártású karbon biciklijével úgy gyűjtögette a defekteket, mintha értékes különdíjat osztanának érte.
Szabó NF Endre – Fotó: Gémesi Balázs
Délután négykor a parallel szlalom edzés is megindult, a pályát mandínerek, leléptetések, hullám és ugratók is tarkították. Csopéék profi rajtgépe is tökéletesen tette a dolgát, majd egy hivatalos kő-papír-olló sorsolással eldőlt, hogy a kék pályán lesz az időmérő. Olló győzött papír ellen.
A futamot Lukács Rajmi nyerte, közel egy másodperces előnnyel Szabó Endre és Kovács Attila előtt. A lista alapján összesorsolódtak a futamok, és már az első körben lettek izgalmas párosok, Kovács Attila kontra Papp Norbert, vagy Hódi András vs Tarr Tamás. Végül mindkettőből az előbbi jött ki egyértelmű (2:0) győzelemmel, és következtek a negyeddöntők. Kovács Atesz össze is került Hódi Bandival, ahol Attila egy újabb 2:0-val ment tovább az elődöntő alsó ágába, ahol csapattársát és jó barátját, Vígh-Kiss „Csope” Gábort kapta maga mellé. Addigi legizgalmasabb futamokat láthattuk, szoros befutók, oda-vissza verés a két pályán, volt, hogy mindössze hat század döntött közöttük. A harmadik, döntőbe jutást érő menetet végül Csope nyerte, és összekerült a felső ágról érkező, addig végigdübörgő, veretlen Lukács Rajmunddal. Nem véletlenül „addig”. Hiszen igaz az utolsó kanyarig Rajmi vezetett az első futamukban, ott azonban leesett a lánca, amitől átrepült a kormányon és az első leléptetésen is. Csopénak 1:0.
Lukács Rajmund esése a Parallel döntőjének első futamában. Fotó: Csizmadia Bálint
Rajmi kapott gyorsan egy 4-es imbuszt, amivel a felszállító autóban menet közben tette rendbe a gépet. A visszavágó nagyon szoros volt, vitte Rajmi, ami azt jelentette, hogy a döntő mindent eldöntő harmadik futama zárja a parallel szlalom versenyt. Elrajtoltak, Rajmi a közepén szerzett egy kis előnyt, amit meg is tudott tartani. Az utolsó ugratón még egy „null-láb” trükk is belefért. Kiélezett csata volt, szép volt fiúk!
Parallel Szlalom futamlista
Másnap a Downhill Országos Bajnokság volt terítéken, kötelező edzés reggel, majd időmérő és döntő. Szinte mindenki Liszi Attilát tartotta a verseny esélyesének, ez be is bizonyosodott, az időmérőt közel hat másodperccel nyerte Lukács Rajmund és Keresztes Péter előtt, ami egy két perc alatti pályán dimenziókat jelent. Sajnos néhány nagyobb esést is láthattak a nézők, avagy az élő közvetítés követői, ezek közül talán a legijesztőbb Zámbó Dávid bukása volt, aki lecsúszott a patakátugrás rámpájáról és a túloldalra csapódott. Remélem az orvosok nem találták meg benne a sok kábelt és vasat, ugyanis terminátorunk megúszta az esetet! Kemény vagy Dávid!
Juniorban élesnek ígérkezett a helyzet, Káposzta Dávid mindössze öt századdal bizonyult jobbnak az első futamon Palotai Gábornál, mögöttük pedig három mp-re Faludi András.
Liszi Attila az időmérőn futotta meg a hétvége abszolút idejét, közel hat másodperccel jobbat a másodiknál. Fotó: Gémesi Balázs
A 30 év felettieknél egyértelműnek tűnt a bajnoki cím, de mint tudjuk, ebben a sportban sem veheti biztosra senki. Sőt, pont itt nem. Ugyanis Deli Győző is hat mp-vel nyerte az időmérőt, ám a döntőben a felső döntött kanyarokban lefordult a gumija, így a futamának búcsút inthetett. Elmondása szerint addig semmi problémája nem volt, ismét utolérte a balszerencse, ahogy a tavalyi OB-n is. Most már igazán kijárna neki egy bajnoki cím. Jövőre?! Masters-ben tehát a döntőre 3 másodpercet javító Szénási Kálmán nyert, Gyügyi Ladislav és a tavaly is bronzérmes Halász Csaba előtt.
Az ifjak döntője végül fölényes győzelmet hozott, Faludi András esett, Káposzta Dávid pedig a fenti sziklakertben defektelt le. Így a döntőre tovább javító Palotai Gábor lett a Junior Bajnok, 11 mp-s előnnyel!
Érdemes gyorsan kitekinteni az Open mezőnyére is, hiszen a sebességmérő ponton az Elite Férfi mezőny eleje rendre 49-53 km/h-t ment, azonban a hobbi kategória második helyezettje, Ábrahám Gergely az egész mezőnynél legalább öttel volt gyorsabb ott, 61 km/h-val érkezett meg a nagy ugrató utáni kanyarba.
Az esemény végére jött a fő attrakció, az Elite Férfi kategória és a bajnoki cím sorsa. Az időmérőn (is) ledefektelt Szabó NF Endre már korán szerepet kapott, és ha nem is a hétvégén először, de kifért neki egy összerakott jó kör, 1:38.76, kiváló idő. Jöttek az ellenfelei és rendre mögé érkeztek be, nem is kis hátrányokkal. Kántor Miklós a döntőben ítélte cserére a levegőt a hátsó gumijában, ettől függetlenül a célnál lévő patakátugrást így is beugrotta. Már csak hárman voltak fent, Keresztes Péter jött közülük először, a részidőnél még hátrányban volt, de a célban már első helyet írt az óra. Lukács Rajmund érkezett, hatalmas ováció övezte menetét. A split-nél még ő is Bandi mögött volt, azonban legalulra már Keresztes Petit is megverte, a különbség mindössze 27 század.
Lukács Rajmund a patakátugráson – Fotó: Gémesi Balázs
Már csak Liszi Attila a rajtban, űridőt vár tőle mindenki, talán túlságosan is. Felső kanyarokban ront, esés, könyökét megüti, lifttel jön le. DNF. Ez az, ami mindig benne van, nagy kár érte, még akkor is, ha mindenki tudja, hogy Attilát másképp nem nagyon lehetett volna megverni. Szerencsére nincs vele semmi komoly, következő hétvégén már az osztrák OB-n indul. Na de ne menjünk sehova, a szombati parallel szlalom győzelme után Lukács Rajmund a downhill-t is megnyerte, és ahogy fentebb is szerepelt, ő 2012 Downhill Magyar Bajnoka!
Elite Férfi dobogó. Balról jobbra: Gyulai Csaba, Keresztes Péter, Lukács Rajmund, Szabó NF Endre és Vígh-Kiss Gábor. Fotó: Gémesi Balázs
Na, mi most akkor is megpróbálunk valahogy dönteni!
Minden szempontból tökéletes alpesi terepen próbálhattuk ki az elmúlt héten a KTM 2013-as újdonságait, melyek között természetesen az új kerékméretű 650B Lycan fully került a figyelem középpontjába, számomra is ez volt az első 27,5-es bringa, amit élesben tesztelhettem.
Helyszín: ideális
A helyszín a Salzburg irányába eső Attersee volt, egy tiszta és az Alpokban megszokotthoz képest meleg vizű tó hegyekkel körbevéve, állandóan párás klímával, még a betonsétányok is mohával benőve…
Az AtterSee
Persze a 38 fokból jól esett a 10 fokos hőmérsékletcsökkentés, sőt, még a második tesztnap végén eleredő hűsítő eső is, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen elég sűrű volt a program, izzottak az alkatrészek a sűrű cserebere közepette a fenekünk alatt.
Kis füstölés után még a halak is KTM színben pompáztak
Az osztrák KTM az utóbbi években piackövetőből innovatív gyártóvá lépett elő, már nem csak az ismert narancs-brandnek és a kulturált, jó minőségű, de nem túl izgalmas bringáknak köszönhetik az eladások növekedését.
Bevetésre készen a KTM-ek
Ehhez a megállapításhoz már elég csak ránézni a prezentáció előtt felsorakoztatott modellpalettára, mára minden kerékpáron láthatunk egyedi megoldásokat, felülve pedig több modellen is tapasztalhattuk a pozitív érzést: már egy perc után is egyszerűen jó a bringa.
A sajtótájékoztató három fő vonalon futott, az új kerékméret, a pedelec kerékpárok és az elérhető árkategória került a középpontba.
A KTM gyorsan mozdult a 650B-re, egyből kedvezőbb árú alumínium modellel is kiálltak
Sajnos nálunk az ár miatt nem válhattak tömegcikké – jó ideig nem is fognak – de Nyugat Európában hódít az elektromos rásegítés, nem véletlenül. Ezt most ne is ragozzuk, az osztrákok, németek nem ijednek meg a 2000 eurótól kezdődő árcédulától, idehaza nem ez a helyzet.
2013-as országútik, sajnos rájuk nem maradt időnk, pedig a AtterSee-kör tökéletes tesztpálya
A KTM kinyilvánítottan nagy hangsúlyt fektetett a 2013-as paletta kialakításánál az olcsóbb bringákra, pódiumra emeltek például egy 1000 euró alatti országútit, tetszetős megjelenéssel, minőségi aluvázzal, Tiagrával szerelve. Sőt, már a 650B kerékméretnél is gondoltak arra, hogy létrehozzanak elérhető árú modelleket, például az új kerékméretű 125 mm-t mozgó Lycan 651 kapható lesz 2990 grammos alumínium vázzal, SLX alkatrészekkel, hogy bárki megvásárolhassa, valamivel több mint 2000 euróért. Nyilván megint nem a magyar pénztárcák jelentették az etalont a fejlesztésnél.
KTM Myroon 29
Felejtsük azonban most el az árakat – mi is ezt tettük – mert a továbbiakban arra a napjainkban leginkább aktuális kérdésre próbáljuk keresni a választ, hogy melyik is az ideális kerékméret? A prezentáción a KTM jóvoltából néhány számszerűsített adattal is találkozhattunk. Persze ezek az osztrák gyártó mérései, néhány adott modellre, alkatrészre vonatkoztatva, nem kell szentírásként kezelni a számokat, de mégiscsak számok, melyek sokakat érdekelhetnek. Az összehasonlításban már a három kerékméret (26, 27,5, 29) szerepel.
26", 29" vagy 27,5"?
Egyszerűen fogalmazva a twentyninerek egyik legnagyobb előnye a 26-osokkal szemben, hogy átgurulnak mindenen, nem billentik meg annyira a gyökerek, kövek. Nos, a KTM szerint ha az útegyenetlenségek leküzdése szempontjából 100%-nak vesszük azt a szöget, amennyire adott akadálynál megemeli az orrát a 26-os kerekű bringa, akkor a 650B ehhez képest 98,4%-os szögben, a 29-es 95,8%-os (tehát laposabb) szögben teszi ugyanezt.
Számomra az összehasonlítás a merev Myroonra, a Lycan 650B fullyra, valamint a 29-es Scarp fullyra redukálódott.
Vagyis az új kerékméret ilyen szempontból a 26-oshoz van közelebb, ami logikus is, hiszen valójában a 650B tényleges mérete sem a félúton van a 26” és 29” között. (És akkor még nem vettük figyelembe a játékot ballonosabb vagy keskenyebb gumikkal.)
Súlyban ugyanezek az arányok a KTM-nél, ha a kerék tömege 100% (1440 gramm) a 26-osnál, akkor a 650B-nél ez 103%-ot (1489 gramm), a 29-esnél 111%-ot (1594 gramm) jelent. vagyis megint csak a 26” felé kisebb a lépés.
KTM Scarp 29"
Nem értettem igazán jól, milyen képlet alapján számoltak és hogyan jött ki az érték (figyelembe vették például a nehezebb kerék perdületét, a kerékpár súlyát, stb), de előrukkoltak egy olyan adattal is, ami szerint a nagyobb kerékmérető bringák irányításához nagyobb erő kell. Ha megint csak a 26-ost vesszük 100%-nak, akkor a 650B mozgatásához 11-, a 29-eséhez 36%-kal nagyobb erő szükségeltetik.
KTM Myroon 29
Még mielőtt rátérnénk a gyakorlati tapasztalatokra, bemutatnám kicsit a KTM fullyk PDS felfüggesztését is, lévén a tesztride-ok során ezúttal több össztelós teljesített szolgálatot alattunk, mint merev.
KTM Lycan 651
A KTM fully-kban általában tetszett a PDS, aminek lényege, hogy a rugóstagot nem a váz fő háromszögéhez rögzítik, hanem a fő forgásponthoz csatlakozó lengőkarhoz. Egyébként egy négyforgáspontos rendszerről van szó, ami érzésre kiegyensúlyozottság szempontjából a legjobb VPP (virtuális forgáspontú) felfüggesztésekhez hasonlított.
PDS a KTM Scarp 29-en
Gyorsan hozzáteszem itt, hogy a rövid próbálgatások, bringacserék közepette esélyem nem volt testre szabni a rugóstagokat, tehát most „csupán” egy érzésről beszélek. Annyi relevanciát mindenestre megállapíthatok, hogy a 29-er és a 650B fully is kicsit puhára volt állítva az én súlyomhoz képest, de még így is rögtön megszerettem a PDS-t.
Integrated PostMount 180-as tárcsához
A tagot nyitott állapotban használtam felfelé-lefelé, és egyáltalán nem éreztem, hogy olyankor mozdult volna be, amikor ez a teljesítmény rovására ment volna, a pedálterhelésre fordított erő szempontjából kiválóan kiegyensúlyozott mechanizmus, amilyennel ritkán volt még dolgom (főleg ha ehhez hozzávesszük, hogy puhára volt fújva a tag)!
Alacsony, tapered homlokcső a Scarpon
A két összehasonlított fully, közül a 29-es Scarp karbon váza PDS felfüggesztéssel 100 mm-t mozog és 2250 grammot nyom, a 650B méretű karbon Lycan súlyban ugyanezt tudja, plusz további 25 mm-t kínál rugóútban. A KTM 29-esei és a Lycan 651 is szabvány 12mm/142m-es tengelyt használ hátul, beleértve a merev 29-est, a Myroont is.
A KTM Myronn hátsó traktusa menet közben mesésen viselkedik, sárban azonban vlószínűleg bajban lenne.
Az időtényező miatt teljesség igénye nélkül végezett összehasonlító tesztet valójában három karbon modell, a 29-es Scarp (100 mm rugóút), a 27,5-es Lycan 651 (125 mm rugóút) és a merev 29-es Myroon hajtásával végeztem, hasonló, Schwalbe Racing Ralph és Rocket Ron gumikon. Hamar kiderült, hogy nálam a 26-osok pillanatok alatt kiesnének a rostán, ha magamnak keresnék bringát.
Az "idegbeteg" 26-ost a második napon skippeltem
LCS-től kölcsönvett szófordulattal az „idegbeteg 26-oson” olyan érzésem volt, mintha elfelejtettem volna biciklizni (persze sosem számítottam technikás mountain ridernek), súlyban elméletileg egy 27,5-es bringát gyakorlatilag hasonlóan könnyűre ki lehet hozni adott minőségben, mint egy 26-ost, úgyhogy nálam leszűkült a kérdés: 27,5 vagy 29?
A tesztbázisra a 29-es Myroon nyergében kapaszkodtam fel, könnyű, gyors, kiváló
Persze ha az ember kerékpárt vásárol, mindig a saját stílusát, a várható felhasználást veszi számításba, így nekem az is egyértelmű, hogy a merev 29-est választanám (mint ahogy ilyet is használok). Ennek oka, hogy sokszor elkeveredek maraton versenyekre, ahol szeretem a meccseket, akciókat, a lejtőkön pedig jól esik biztonságban érezni magam, utóbbihoz elegendő a nagy kerékméret.
Az Alpokban azért más a mérce - 29er Scarp
Viszont ha eljátszok a gondolattal, hogy több időm lenne élménybringázásra valóban technikás terepeken (nagy kövekkel, gyökerekkel), amilyeneket az Alpok bőségesen kínál, és mellette szeretném megtartani a lehetőségét, hogy néha megpróbáljam kihozni magamból a maximumot egy maratonon, akkor talán pont egy olyan 27,5-es és egy 29-es fully között vacilálnék, mint a Lycan és a Scarp. Ez az elmélet, de a bringázás után a szubjektív végeredmény érdekes eredményt hozott: én biztosan a 125mm-t mozgó 27,5-est választanám. Érdekes dolgok ezek. amikor még a szállásunk körül tettünk egy 2 perces kört, Thommey kolléga elgurult, visszajött, majd azt mondta: „Ez a 650B zsákutca”. Miután ugyanezt megtettem, fülig ért a szám, s már alig vártam a rendes teszteléseket, számomra a „ráülni és megszeretni” kategóriát jelentette a Lycan 651.
...de a 650B Lycan is bizonyított, akkor mi legyen??? Ő.
Ami elsőre eszembe jut a KTM Lycanról, annak ellenére, hogy egy 125 mm-t mozgó fullyról van szó, hogy nagyon könnyedén haladok vele. Érzésre talán még könnyedébben, mint a merev 29-essel. Hülyeség, de ez van. Lehet benne van a pszichikai tényező is, alapvetően lelkesedem az újdonságokért. Hiába a fentebb említett szám szerinti kimutatások, érzésre számomra a Lycan majdnem olyan könnyedén gurult át mindenen (plusz 25 mm rugóúttal), mint a Scarp, Súlyban sokkal-sokkal könnyedebbnek éreztem a Lycant, mint a Scarpot, a mozgatás és kezelés viszont már erősen terepfüggő, itt nálam inkább a Scarp javára billen a mérleg. Persze itt hozzáteszem azt is, hogy a komoly, technikás lejtőkhöz kevésnek érzem saját tudásom, viszont van egy olyan benyomásom, hogy mivel könnyebb tenni-venni a 650B kerékméretű fullyt, ugrálni, röpködni nyilván nagyobb élmény vele (én egyik bringával sem röpködtem sokat).
Na, mi most akkor is megpróbálunk valahogy dönteni!
Hogy legyen valamiféle releváns összehasonlítás is, kerestünk Thommey-val egy meredek, köves-gyökeres, ránézésre kitekerhetetlen pár száz méteres emelkedőt, és hasonló nyomású gumikkal és rugóstaggal cserélgettük a Scarpot és a Lycant, fel-le.
Az emelkedőt elnézve magam is meglepődtem, de a 650B kerékmérettel, a lágy rugózással (lábletétellel, de nem megállással) egyszer sikerült kitekerni a kövest, a 29-essel mindig tolásra kényszerültem, és a súlya miatt eleve pörgősebb áttételt kellett választani, lassabban haladtam. Lefelé egymás mögött haladtunk Thommey-val, nagyjából hasonló sebességgel mindkét bringán, viszont a 29-est stabilabbnak éreztem (tegyük hozzá, élesebb kanyar itt nem volt).
A fullyk közül a Lycan nyergében könnyebb a hegymenet
Ahogy most visszaolvasom a fentieket, elmosolyodok kicsit, mert jogosan fogalmazódik meg az olvasóban a kérdés: „Ez a majom miért mondja, hogy ő egyértelműen a Lycant választaná, mikor mindkettő mellett szólnak érvek?” Nem tudom. Szubjektív alapon. De objektíven nem hinném, hogy egyhamar megmondaná bárki a tutit, oly sok tényező esik latba. Stílustól, testmérettől is függ, ki mit válasszon, a jövőben nagy értékű kerékpároknál talán előtérbe kerülhet vásárlásnál az a lehetőség, amikor a vevő kipróbálhatja a bringákat.
a 29-er fully a legstabilabb lefelé
Véleményem szerint itthon maratonozásra, teljesítményorientáltabb bringásoknak még mindig a merev 29-ert ajánlanám, alacsonyabbaknak (a jövőben) a merev 650B-t, all-mountain élménybringázásokhoz viszont én idehaza is elgondolkoznék egy 650B fully-n. A nagyobb rugóutakhoz a 29-es kerék túl nagy mérete miatt jobban passzol a 650B, az all-mountain és enduro kategóriákban valószínűleg ez fog elterjedni, és ahogy haladunk fölfelé, megmarad a 26-os is.
Valakinek dereng már?
Nem lennék meglepve, ha pár éven belül minőségi XC-maraton vonalon a 26-os kerékméret tűnne el teljesen, és testalkat szerint választanának 650B-t vagy 29-est a riderek. Az sem kizárt, hogy a bringák méretezése a felső kategóriákban nem csak váz, hanem kerékméret alapján lesz a jövőben számozva, persze most a kiskereskedők biztosan a szívükhöz kapnak. Zárjuk le a kérdést azzal, hogy egyelőre dőreség lenne már most a pápát játszani, de talán nekünk, a szaksajtónak a legjobb, hiszen megosztó írásokat nem lesz nehéz produkálni a következő években…
Dósa Eszter, a Vtalitás SE-Scott _Nutrixxion versenyzője Európa egyik klasszikus mountain bike maratonján, a Dolomiti Superbike-on indult a hétvégén, s jó eredménnyel zárt a 122 kilométeren, erről olvashatunk legfrissebb blogjában:
Hát igen, a Dolomitok sem véletlenül lett a Világörökség része 2009-ben! Egyszerűen lélegzetelállító, ahogyan még 2000 m magasságban tekerve is föléd magasodnak a sziklás hegyormok… Órákon át lehetne gyönyörködni benne.
Nekem azonban egy-egy ellopott pillanat jutott csak részül, hiszen versenyezni jöttem, nem túrázni! 6:17-et bringáztam a 122,3 km-en, ami az abszolút 12. helyre volt elegendő. Ahhoz képest, hogy sosem volt még ilyen hosszú versenyem, nem is olyan rossz!
Pénteken kora reggel utaztunk le Czira Zolival (aki már „visszajáró vendég”) az olaszországi Villabassába. Délután rajtszámfelvétel, technikai értekezlet, kiadós vacsora, majd mihamarabbi szundi volt a program, ugyanis másnap 7.30-kor már rajtoltunk is!
Annak ellenére, hogy hosszú volt a táv, nagyon kemény rajtnak néztük elébe. A fiúk többsége igen agresszív volt, ennek folyományaképp végignézhettem egy szalagkorláton való átesést is… Jól indult a nap… A lányok is őrült tempót diktáltak, igyekeztek a fiúk bolyában maradni, ameddig csak lehet, hiszen döntő lehet az első hegyre való gyors feljutás, ami mindjárt 1000 m szintemelkedéssel járt.
Hogy a korai rajt, vagy az elégtelen bemelegítés, a 15 fokos hőmérséklet (vagy ezek mindegyike) miatt történt-e, nem tudom, mindenesetre kb. negyed órával a rajtot követően drasztikusan visszaesett a pulzusom. Nem értettem a dolgot, de igyekeztem nem sokat töprengeni rajta, hiszen látótávolságon belül tekert 3 ellenfél is.
Fél óra elteltével a nem túl előkelő 18. pozícióban voltam (amiről persze csak utólag szereztem tudomást Viktortól, aki otthonról, neten követte a verseny alakulását). Habár azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a Marathon World Series (kb. világkupa) egyik állomása, amin az elit élmezőny biztosan rajthoz áll, szóval kemény a mezőny. Mellettük pedig az amatőr bringásoknak is jut lehetőség; így összességében 4000(!) kerekes lepte el szombaton a Dolomitokat.
A pályajelölés kiváló volt, az 5 technikai és 9 frissítő állomás pedig bőven elegendőnek bizonyult a segítővel nem rendelkezőknek is. A frissítőkben víz, kóla, izó, néhol energiaital, illetve dinnye, banán, süti, sonkás szendvics(!) és energiaszelet állt rendelkezésünkre. Szóval éhen-szomjan nem kellett halni.
Ami engem illet, nem mertem újjal kísérletezni, így maradtam a jól bevált és a gyomrom által is preferált „házi” Nutrixxion sós szeletnél, a koffeines és XX-Force géleknél, illetve XX-Force és Endurance izónál. A kis izós tasakokat és szeleteket a bal, a géleket a jobb zsebbe pakoltam el, míg egy plusz kulacs + pumpa a középső zsebbe került. Nem árt, ha tudom, mit hol találok…
Mivel sok frissítőállomás volt, így nem kellet a hátamon vinni az ivópúpomat, csupán megtölteni a kulacsomat. Így 1-2 percet töltöttem el az állomásokon. A segítőkre nem lehetett panasz, bár az egyik hegytetőn a lelkes bácsi úgy elrakta a kulacsom tetejét, hogy maga sem találta… de a szándéka a legjobb volt.
A bő 6 óra alatt 1 szelet, 4 koffeines és 2 XX-gél, 1 banán és 2 szelet dinnye fogyott el, ami mellé kb. 3 dl kólát, 2 dl vizet, 2 l sima és 1 l „agydurrantó” izót bírtam meginni. Mivel nem vagyok egy nagy ivó, az órámat (és persze a többieket) figyelve igyekeztem emlékeztetni magam az ivásra, mert a csalóka hűvös időben is könnyen ki lehet száradni. Azonban a megelőző napok étkezésére és a reggelire is igyekeztem odafigyelni: bőségesebb és szénhidrátban gazdag volt.
A pályáról pár gondolat. Teljesen esőbiztos, bár ezt szerencsére nem kellett megtapasztalnunk. 90%-ban murvás, „schotteres” utak, normál mennyiségű aszfalt, illetve összesen kb. 10 km egynyomos, közepesen technikás, hosszabb-rövidebb ösvényes szakasz alkotta a 122km-nyi távot. Ez utóbbiból persze került mintegy 2km-nyi az utolsó lejtőzésbe is…
A vonalvezetése pedig annyira jól ki volt találva, hogy folyton tudatosítanom kellett magamban, hogy nem, nem most gyönyörködünk benne, hanem egyszer szépen visszajövünk, s bebarangoljuk a Dolomitokat. Most VERSENY van! Erre persze a látótávolságon belülre kerülő, illetve engem hajkurászó kolleginák is gyorsan „rávezettek”; folyamatos küzdelem zajlott, még az utolsó 20 km-en is! Habár kevés volt az igazán durván köves és gyökeres szakasz, a nagy sebességű száguldozásból könnyen baj lehetett. Gondoltam én ezt aggodalmaskodva, csupán annyit elfelejtve, hogy a több ezer résztvevő 95%-a ilyen hegyeken edz nap mint nap…
A rajtot követő nehézségeket leszámítva komoly holtpontom nem volt, sőt, az utolsó 40km-en az XX-Force-nak köszönhetően szinte szárnyaltam, a fiúk nagy döbbenetére. Úgy néztek rám, amikor elhaladtam mellettük, mint akik szellemet látnak! Zavarba ejtő volt…
A végső, XCO-s lejtőzést pedig nem is maga a terep, hanem a bringát toló emberek biztonságos kikerülése nehezítette meg. Persze készségesen utat engedtek, ahogyan a versenyszabályzatban ezt ki is kötötték, de a tempót azért okosan kellett megválasztani. Mivel tudtam, hogy 2 lány még biztosan feni rám a fogát, egészen a célig sietősre vettem a figurát.
Hatalmas öröm és megkönnyebbülés volt megérkezni! Persze a verseny igazából nem itt ért véget: mosakodás, ebéd, bringatakarítás stb. várt még rám. Illetve a szervezők által ingyenesen biztosított masszázs, ami hozzásegített, hogy „magamhoz térjek”. Elfáradtam, meg kell hagyni. Csakúgy, mint Zoli, akinek a táv mellett betegséggel is meg kellett küzdenie. De ő nyert, sikeresen célba ért.
A célterületről visszaindulva egy díszesen kifestett házra hívta fel a figyelmemet. Először nem értettem, mi benne a különleges, majd nem akartam hinni a szememnek: odabenn tehenek ebédeltek békésen… EU-konform, az biztos!
Este azonban ért még minket egy kis meglepetés: a szervezők elrontották a foglalásunkat, s csak egy éjszakára számítottak ránk… A probléma azonban gyorsan megoldódott, s mivel fél 8-kor mi sem vártuk el, hogy nekiálljanak vacsit készíteni, a szomszédos pizzériában megkóstolhattam az „igazi” olasz pizzát. Mert hát minden rosszban van valami jó.
Mindent egybevetve, életem egyik leghangulatosabb és legkeményebb versenyén vehettem részt. Amit picit bánok, hogy nem minimum egy hétre jöttünk (vagy mindjárt kettőre!), egyszerűen hihetetlen, mennyi lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra: hatalmas mennyiségű bringaút, amely télen kiváló sífutópálya is egyben, a lesiklást kedvelőknek számára pedig lépten-nyomon felvonók, s (számomra) ijesztő pályák. A túrázási és hegymászási lehetőségekről nem is beszélve… bőség zavara. Szóval több mint érdemes ide ellátogatni!
Nehéz szavakat találni rá, ahogy a Team Sky menői, Brad Wiggins és Chris Froome agyonverték ellenfeleiket a Tour de France 9. szakaszán a 41,5 kilométeres időfutamon.
Bradley Wiggins (1.)
Azok számára, akik követik a kerékpársportot, talán elég annyit mondani, hogy a sokáig vezető kronókirályt, a svájci Fabian Cancellarát Wiggins 57-, Froome pedig 22 másodperccel verte az Arc-et-Senans és Besancon közötti távon.
Chris Froome (2.)
Az összetett ellenfelek hozták a tőlük telhetőt, ha megnézzük, a címvédő ausztrál Cadel Evans is nagyot hajtott, percen belül Cancellarához képest, Nibali és Mencsov folytatták csatájukat a dobogóért, de egyelőre úgy tűnik, az idei Touron a sárga trikóért ez kevés. Az előny Wigginséknél. Persze sok van még hátra, az Alpok, a Pireneusok, ja és még egy 53,5 kilométeres időfutam…
Fabian Cancellara (3.)
Wiggins az összetettet most közel két perccel vezeti Evans előtt, a további ellenfelek, Nibali és Mencsov pedig kevésbé támadó szellemű a hegyeken. Jurgen Van Den Broeck a 9. helyen már 5 percre, és így tovább.
A 9. szakasz eredménye:
1. Bradley Wiggins (Sky Procycling) 0:51:24
2. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:00:35
3. Fabian Cancellara (Swi) RadioShack-Nissan 0:00:57
4. Tejay van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:01:06
5. Sylvain Chavanel (Fra) Omega Pharma-QuickStep 0:01:24
6. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:01:43
7. Peter Velits (Svk) Omega Pharma-QuickStep 0:01:59
8. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:02:07
9. Denis Menchov (Rus) Katusha Team 0:02:08
10. Andreas Klöden (Ger) RadioShack-Nissan 0:02:09
Az összetett állás:
1. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 39:09:20
2. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:01:53
3. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:02:07
4. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:02:23
5. Denis Menchov (Rus) Katusha Team 0:03:02
6. Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack-Nissan 0:03:19
7. Maxime Monfort (Bel) RadioShack-Nissan 0:04:23
8. Tejay van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:05:14
9. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team 0:05:20
10. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale 0:05:29
