Buruczki Szilárd, a Merida.Kőbánya TC bringása az egy hétvégén belül rendezett váci sprintverseny és a Duna Maraton után a hétvégén országúti futamon próbált szerencsét, ami végül szoros sprinttel zárult:
Sziasztok!
Két versenyen is remekeltem július első hétvégéjén. Kíváncsian vártam az első Eliminatour sprintversenyt, amelyet Vác belvárosában, a főtér körül rendeztek meg. Azért indultam el, mert ki akartam magam próbálni a rövid sprint számban is. Luki meghívott az LTV Racing csapathoz, és Béla Attival náluk sátoroztam le a főtéren, mint Meridás versenyző. A pálya 800 méter hosszú volt és egy Duna partra vezető, sikátoros, szűk lépcsősor tette technikássá a sok kanyar mellett a pályát. Nagyon gyors volt a pálya, 40-45km/órával száguldoztunk a váci utcákon.
Először egy egyenkénti időfutamon indultunk, amely felállította a rajtolási sorrendet, hogy négyes csoportokban ki kivel fog indulni. Én a 3. legjobb időt mentem a másfél perces pályán, csak a szlovén sprinter menő Miha Halzer (La Bresse VK. 4. helyezett) és Csielka Márk előztek meg. Sok idő nem volt pihenni, kiforgattam a tejsavat a lábaimból, csillapítottam egy X-Oxigen-nel és már jött is a nyolcaddöntő, majd a negyeddöntő és végül a döntőre került sor. Két futam kivételével elsőnek kerültem tovább a futamokon, csak a végső győztes és Márk tudott megverni a döntőben.
A futamok között fontos volt a 40 fokban a folyadék utánpótlás a Nurixxion izzóval valamint, hogy az izmok ne hűljenek ki. Folyamatosan tekertem és nyújtottam az izmaimat és persze pótoltam az elvesztett energiát Nutrixxion zselével és sós energiaszelettel. Sajnos a döntőben rosszul kaptam el a rajtot, ezért beszorultam Specziár Viktor mögé. A lépcsőkön nagy hátrányt szereztem az éllovasoktól és már csak a 3. helyre jöttem fel, Speczárt megelőzve a Duna korzótól felfelé. Márkót is megközelítettem, de már kevés volt a táv hozzá, hogy befogjam.
Elsőre meg vagyok elégedve magammal, mert nem készültem ilyen jellegű versenyre, hanem a maratonhoz szükséges hosszú állóképességi edzéseket mentem a másnap következő Duna Marci miatt. Gratula a gyorslábú Márkónak és sprintkirály Mihalnak, jól kenték neki! 🙂 Köszönöm Vincze Dávidnak a versenyen nyújtott segítséget és a rendezőknek, hogy ilyen színvonalas versenyt tudtak létrehozni! Találkozunk a következő futamon Szentendrén. Már nagyon várom! 🙂
Másnap a Duna Marcin nem túl fitten álltam rajthoz, megéreztem a szombati hat sprint futamot a lábaimban, de főleg a mély hátizom állt be a legjobban a gyors sprintektől. Bemelegítésre nem volt túl sok időm, de nem is annyira fontos, mert aszfalton megyünk az első fél órában és már reggel 10-kor tikkasztó hőségben vágtunk neki a 90 kilométernek.
Az első aszfaltos részen elment Kuszti, mintha puskából lőtték volna ki, nem próbálkozott senki vele menni. Meg nem sok vizet zavart, mert meglepetésemre közép távon indult. :O Az első pilisszentlászlói lefelében utolértük és haladtunk közepesen erős tempóban. Marcira tettem a kereket, aztán én is vezettem az erdészeti aszfaltútra kiérve. Itt már csak hárman maradtunk elöl Szatmáry Andrissal és Blazsóval. Jó tempót diktált Marci a Pilisszentkeresztre vezető hullámos úton, de sajnos nem sokáig tudtam élvezni a tempót, mert egy kő kiszakította a hátsó külsőmet.
Megálltam fújni a lötyis kerékbe, hogy a tej eltömítse a lyukat. Egy ideig jó is volt, de aztán ezt többször eljátszottam és állórajtos sprinteket nyomtam Dobogókőig, ahol Kovács Tomi frissített és segített betenni egy belsőt a lötyis kerékbe. Szelep kiszed, lötyi kiönt és mindenem ragadt a nyálkás folyékony latextől. Sok időt veszítettem a sok megállással és a belső gumi beszerelésével.
Tudtam, hogy a győzelmi esélyeim elszálltak, már csak a dobogó lehet meg. Tomi is mondta, hogy menjek végig edzésből, ha már ott vagyok. Végig mentem jó erős tempóval, figyelve a sok frissítésre, hogy ne legyen semmi gond. Az új részek tetszettek a pályában, főleg a szerpentines, árnyékos sípálya. A Merida Big Nine nagyon jól mászott a meredek kanyarokban, stabilan, kerék kipörgés és kormány emelés nélkül, lazán másztam fel vele. Végül örültem a kategória 3. helyezésnek is. 🙂 Köszönöm az itatást Kovács Tamásnak és a Bringabandásoknak! Remélem következőre nem hátráltat a technika ördöge a győzelemben!
A héten elkezdtem a felkészülést az XCO OB-ra, ezért indultam el az országúti Turul Kupán, amely jó kemény verseny volt a nagy hőségben és már három kemény edzésnap után nem voltak a lábaim fittek. Az elején sokat is vállaltam az inaktív mezőnynek köszönhetően, de bemelegítésnek jó volt a közepesen erős tempó. A hegyeket keményen megnyomtam az élen a Merida Scultura Evo nyergében, de még sokszor a sík, lejtős részeken is elől találtam magam. Borbély Gyuri már a verseny első felében sokat akciózott és néha Tiger is húzta a dombokat. Lengyi Gabi is meg-meg húzta a langyi tempót. A Turul hegyre már csak 15-20 fordultunk be.
Az elején támadásba lendült egy fiatal szlovák versenyző. Kicsit meglépett a hegy aljában, de nem hagytam annyiban, full gázt nyomtam a hegy feléig. Húztam magammal Tigert is, aztán beszólt, amikor befogtuk a szlovák srácot, hogy még mire várok?! Én köpni nyelni nem tudtam, de még egy gyors ritmusváltás tudtam abszolválni. Aztán már csak a szlovák srác maradt rajtam. Az utolsó egy kilis lankás részen ragadt, mint a pióca, de vezetni nem akart, csak a kereket tette. Cél előtt 100méterrel, élről indítottam egy sprint hajrát teljes erőből, szorosra sikerült befutóval nyertem pár centivel. Jóleső érzés volt nyerni, de nem ezért jöttem, csak edzeni, de ha már így alakult…:-)
Köszönet az itatásért a motoros Totyának és Nutrixxionak is köszönöm, hogy elvittek a Turulhoz. Még haza fele stéherben repültünk Borbély Gyurival a Bianchi Club KE csapat autója után, köszönet érte. 🙂 Kezdek magamhoz térni, egyre jobban érzem magam, remélem valamelyik XCO/XCM ob-ra sikerül a csúcsformámat hoznom vagy mindkettőn…?! Mostanában engem is sűrűn meglepnek a dopping ellenőrök a lakásomon, elmúlt 5 napban 2x is szolgáltattam mintát, pedig csak tartalék vagyok az olimpiára.
Üdv.
Szilárd
MERIDA Kőbánya TC
www.facebook.com/buruczki
www.buruczki.hu
