Az eredetileg vakmerő gördeszkásoknak kifejlesztett Fox Transition Hard Shell sisak ideális választás a biztonságos kerékpározáshoz, mert kívülről kemény ABS héj borítja belülről pedig a hagyományos EPS réteg és a könnyen tisztítható, pontosan illeszkedő párnázott bélés biztosítja a maximális védelmet és kényelmet.
A Fox Transition sisak egyaránt alkalmas a forgalmas városi kerékpározásra, vad MTB túrákra és BMX dirt jump-ra is. A sisakon 12 stratégiailag kiválasztott rés található, mely garantálja a fej megfelelő szellőzését.
A kerekített dizájnú Fox Transition Hard Shell sisak a laza városi stílust jeleníti meg, felületén pedig rengeteg hely van matricákra és más egyéni díszítésre, mellyel még személyesebbé teheted ezt a nélkülözhetetlen kelléket.
Egyéb jellegzetességek:
– a Fox Transition Hard Shell sisak a CPSC 1203, ASTM F1952, AS/NZS 2063:2008, EN 1078:1997 biztonsági szabvány által engedélyezett.
– hat színben és stílusban kapható: fehér, ezüst, katona mintás, kék, matt fekete és almazöld.
A Fox Transition Hard Shell sisak mind a hat színben és mindhárom méretben (Small, Medium, Large) kapható a hivatalos Fox dealer, FreestyleXtreme webüzletében: www.freestyleXtreme.com.
A Mini 9 Pro szerszámai CrV anyagból készültek. 9db precíziós szerszám fejet tartalmaz az egység, amit két csavar rögzít egy kovácsolt és eloxált alumínium házban.
A 9 funkció tartalmazza: 2/2.5/3/4/5/6/mm imbusz, torx, gumileszedő, szerszámokat. A Mini 9 Pro komplett súlya 73g. Méretei: 7,6×2,6×1,6 cm. Minden Topeak szerszámhoz tartozik egy neoprén zsák is. A Mini 9 Pro szerszám létezik arany, fekete és ezüst, színben is.
Egy praktikus csomagtartó a Topeak MTX beam Rack EX. Ha szükséged van rá felszerelheted néhány pillanat alatt, de ugyanennyi időt vesz igénybe a a leszerelése is!
A gyorszáras bilincsel rögzíthető alumínium csomagtartó terhelhetősége 7kg. Természetesen kompatibilis az összes Topeak MTX Trunk táskával. A szerszámok elrejtésére is tökéletes megoldás a csomagtartó alján lévő kihúzható fiók, amiben a legfontosabb szerszámok kényelmesen elférnek
Teljes sötétségben szoktál bringázni, távol a város fényeitől? Komoly lámpára van szükséged, amit gazdaságosan 3db AA elemmel akarsz táplálni? Jó megoldás lehet a számodra a Topeak WhiteLlite HP lámpája, amiben 1 Watt-os led 15 Lux-os intenzitása mutatja neked az utat az éjszakában.
A kis mennyiségű elemmel 30 órát tudsz világítani. A lámpa lehetőséget arra is, hogy csökkentsd a fényerőt. Ha a 05 wattot választod, akkor 60 órán keresztül fog világítani a lámpád. Villogó üzemmódban pedig 72 órán át bírja a három ceruzaelem. Fényerősség: 90 Lumen, 60 lux/5m, 15 lux/10m, súlya: 73g.
Az olasz Marco Marcato nyerte a francia szezonzáró klasszikus kerékpárversenyt, a Paris-Tours-t, lesprintelve a végén szökevénytársait, a belga Laurens De Vreese-t és a holland bajnokot, Niki Terpstrát.
A 235 kilométeres verseny nagy részében oldal-hátszél fújt, ami a végeredményt is befolyásolta, ugyanis haza tudott érni egy szökevénycsoport, amely látszólag kis előnnyel haladt a mezőny előtt. A Paris-Tours érdekes verseny, mert az őszi időpontban általában már fáradt a mezőny, valahogy ritkán állnak össze a sprinterek csapatai hatékonyan üldözni a szökevényeket, ma is ezt láthattuk.
A szökevények malmára hajtja a vizet az utolsó 15 kilométeren található két rövid emelkedő is, szűk utakkal, ahol nem tudnak lendületbe jönni a vonatok. A mai nap elmenéséből az utolsó előtti emelkedőn vált ki a Marcato-De Vreese. Terpstra hármas, és 20-30 másodperces előnyüket a célig tartották a mezőnnyel szemben.
A verseny egyik legfőbb esélyese, a német sprinter, John Degenkolb annyira feldühödött, hogy csapata és a BMC nem tudta megfogni az oldal-hátszélben nagyon haladó élbolyt, hogy az utolsó kilométereken egyedül próbált felérni, de csak néhány másodpercre közelítette meg a triót, akik lemeccselték az elsőség sorsát az utolsó 200 méteren.
Videón az utolsó kilométer:
Eredmény:
1. Marco Marcato (Ita) Vacansoleil-Dcm Pro Cycling Team 4:50:34
2. Laurens De Vreese (Bel) Topsport Vlaanderen – Mercator
3. Niki Terpstra (Ned) Omega Pharma-Quickstep
4. John Degenkolb (Ger) Argos – Shimano 0:00:06
5. Laurent Pichon (Fra) Bretagne – Schuller 0:00:12
6. Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team
7. Björn Leukemans (Bel) Vacansoleil-Dcm Pro Cycling Team
8. Jonathan Hivert (Fra) Saur – Sojasun 0:00:19
9. Jens Keukeleire (Bel) Orica GreenEdge Cycling Team
10. Zdenek Stybar (Cze) Omega Pharma-Quickstep
200 méterrel később az egyik legizgalmasabb trailre fordultunk
Ötödször vehettünk részt a hazai forgalmazó által szervezett Merida teszttáborban, a már ismert helyszínen, a Visegrádi-hegységben próbára téve az új bringákat, ezúttal elsősorban a 29-es merev és a 29-es összteleszkópos alumínium mountain bike-okat.
Keresd a boltokban is a Testbike feliratot a Meridákon
A hazánkban még mindig kevés forgalmazó által kínált lehetőség, a végfelhasználók számára is elérhető kerékpár-tesztelés továbbra is komoly szerepet játszik a Merida marketing stratégiájában. Fontosnak tartották, hogy a kiemelt kiskereskedők, akiknél jövőre megtalálhatjuk a „testbike”-okat, elsőként próbálhassák ki a legnagyobb érdeklődésre számot tartó bringákat, hogy vásárlóiknak első kézből mesélhessék el a 2013-as Meridákkal kapcsolatos tapasztalataikat, melyek már hétfőtől kaphatók!
A Merida Testcamp ötödik szülinapjára torta is dukál (ahogy a negyedikre is…)
A nagyközönség részére már a sajtó és a kereskedők részére tartott teszttábort követően, Csillebércen nyílt meg a lehetőség az új 29-es mountain bike-ok kipróbálására, és további teszttáborok szerveződnek majd a Mátrában, a Kétkerék Vendégházban is.
Merida Testbike park
A tesztprogram keretében pedig bárki elviheti majd szezon közben is a Merida testbike-okat a kiemelt üzletekből, 5 budapesti (Kerékvár, Bringaland, Moab, Big Bike, Speed-Way) és 9 vidéki bringaboltból (Gyöngyös: Pedál, Miskolc: Excelsior, Páty: Pátyi Kerékpár, Győr: Peppe, Pécs: Imperátor, Salgótarján: Velosport, Székesfehérvár: Alba, Veszprém: BikeLand, Veszprém: Kuszi).
A teljes csapat a Hotel Honti Visegrád előtt
A tesztkerékpárok szempontjából – ahogy már említettük – a Merida forgalmazója 2013-ra a 29-es méretet tolja előtérbe, hogy akik még nem próbálták, ne csak a szaksajtóban olvassanak róla, hanem maguk is megtapasztalhassák a nagykerekűek előnyeit. Sőt idén kiegészítették a palettát a nagykerekű összteleszkópos kerékpárokkal.
A Merida főversenyzője, Buruczki Szilárd is részt vett a tesztelésen
A merev 29-esek legfőbb előnyei ugyebár a könnyedebb gördülés egyenetlenebb talajon, mind a folyamatosan rázós terepen, mind a nagyobb terepakadályokon. Emellett kevésbé hajlamosak megcsúszásra (lefelé, fölfelé, kanyarban egyaránt), lévén a nagyobb kerék nagyobb felületen tapad a talajhoz.
Indulásra kész a kereskedő-sajtós különítmény
Továbbá magasabb fickók kevésbé érzik azt, hogy úgy ülnek a bringán, mint majom a köszörűkövön, s azzal, hogy az ember inkább „benne ül” a kerékpárban és elöl nagyobb kerék forog, kisebb az esélye, hogy átbukfencezzünk a kormányon, ha benézünk valamilyen tereptárgyat. Éppen ezért kezdőknek is ajánlott olyan szempontból, hogy a kerékpár segít kivédeni a baleseteket.
Meridákon merengők
2013-ra széles 29-es palettát kínál majd a Merida, 11 merevfarú modellel – 5 TFS, 2 Lite, 4 karbon (2 comp) – 200 ezer Forinttól 1 650 000 Ft-ig, és öt fullyt – 599 000 Ft-tól 1 199 000 Ft-ig (három karbon-alu és két alumínium modellt). Ezek közül a tesztprogramban a következő mountain bike lesznek hozzáférhetőek:
Összteleszkóposok: Big Ninety-Nine XT-M, Big Ninety-Nine 1000, One-Twenty XT Edition (26)
29-es merevfarúak: Big Nine Lite Team Issue, Big Nine Lite 1500
Valamint országúti kerékpárok: Road Race Lite 904, Road Ride Lite 93-30, Speeder T3-D
Mikusz, a kereskedők tanítóbácsija, akiről megtudhattuk, hogy „Olaszbácsi” is
Talán többeknek feltűnik, hogy a 29-es mountain bike-ok között nincsen magyar szemmel nézve olcsó kerékpár, ezzel kapcsolatban azt válaszolta a forgalmazó, hogy a 200 ezer Forint alatti árszinten az olcsóbb alkatrészekkel szerelve már zavaróan nehéz lenne egy bringa (15 kiló vagy fölötte), ami sokszor megmutatkozna a mindennapi használatban.
XC-maraton fullyhoz képest brutálmerev felfüggesztés
Az össztelósok esetében pedig azt vehetjük észre, hogy nincsenek nagyobb rugóutas gépek, amire a következő a magyarázat: a Merida főmérnöke szerint nagy rugóút esetén nem lehet egyszerre megvalósítani egy jól működő felfüggesztést ideális geometriával, megfelelő sárférőhellyel, stb. Így a 29-es szegmensben marad a 106 mm, 2014-től jönnek a nagyobb rugóutas 27,5-esek, 160 mm-től pedig továbbra is 26-os kerékméretben gondolkoznak.
Pillanatok alatt állítható saját stílusodhoz a kormánymagasság az új stucniknak köszönhetően
Így a 29-es bringák fejlesztését az all-mountain XC, maraton kategóriáig tervezik a jövőben is, 106 milliméteres rugóúttal. Extrémebb felhasználásra 2013-ban a 26-os 140-, 160- és 180 mm-es rugóúttal rendelkező 26-osokat ajánlják, valamint a Big Ninety-Nine „versenytársaként” – főleg alacsonyabb árszinten – továbbra is elérhető a 120 mm-t mozgó One-Twenty.
Kései ötletelés, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a tesztprogramot???
Ennyit az elméletről és a jövőre itthon is elérhető palettáról, térjünk át a menettapasztalatokra, ugyanis a kétnapos tábor alatt október elejéhez képest csodálatos idő fogadott minket, és mindkét túra alkalmával eredményes volt a tesztelés. Két bringát próbáltam, egy merev és egy összteleszkópos alumínium Meridát, a Big Nine Lite Team Issue-t, és a Big Ninety-Nine XT-M-et.
Sárgul már a visegrádi táj
Az első napon elkéstem a táborból így lecsúszva a közös túrát egyedül vittem ki a merevfarú alu twentyninert, ami messziről megszólalásig hasonlít a magam által is nyúzott csúcs karbon team-bringára. Fekete-zöld design, a kedvezőbb árú, de ugyanúgy Merida színekben pompázó DT villa, Sram X9 szett, Magura MT4 fékek, erős felnikbe fűzött, strapabíró Shimano SLX agyak.
A Merida Big Nine Lite Team Issue meggyőzött
A teszt szempontjából jól is jött a különcködés, hiszen hazánkban azok vásárolnak ilyen gépet, akik már komolyabban is maratonoznak, de mindenképpen használják úgy a mountain bike-ot, hogy kimondottan gyorsan akarnak menni, akár a flow-élményt keresve. Nos, a rövid együttlét alatt a legfontosabb, amit sikerült leszűrni, hogy ez a bringa abszolút alkalmas minőségi sportolásra, pláne ilyen gyönyörű őszi időben.
Merida Big Nine Lite cockpit
Teljesen elragadott, egyre gyorsuló kört nyomtam vele a visegrádi hegyek nyergein áthaladva, a végén a fellegvártól a Duna Maratonról ismert élvezetes lejtmenettel, s tulajdonképpen ugyanolyan élmény volt, mint ha a team bringával mentem volna. Úgy tudnám megfogalmazni, ha nem ültem volna már a karbon Big Nine-on, eszembe sem jutna, hogy ennél jobb mountain bike kellene, még az sem tűnt fel, hogy nehezebb, és az sem zavart, hogy kevésbé komfortos, min a karbon.
Előnyére változott a hátsó traktus, ami maradt, a tág sárférőhely
A 2012-es alumínium Big Nine Lite-hoz képest egyébként úgy éreztem, veszített valamit a váz a rossz értelemben vett ridegségéből, jobban hozzá tud nőni az emberhez. A katalógus szerint öt milliméterrel rövidebb lett a láncvilla is. Sikerült tesztelni most a sárférőhelyet is, ráadásul a legragadósabb, már majdnem száraz, de még éppen nem típusú talajon, és egyáltalán nem gyűltek össze a levelek, egyéb hordalék a kritikus pontokon.
Sram X9 alkatrészek
A felszereltség már olyan szintű, hogy minden tökéletesen működik, precízen vált, erős, jól adagolható a fék, jól dolgozik a villa. Egy ponton fedeztem fel gyengeséget, ami fura, mert egyben pozitívum is: a stucnin. Történt ugyanis, hogy a 2013-as Meridákat végre nem hatemeletes hézagolótoronnyal szállítják gyárilag, hanem sikerült rájönni, hogy a 29-es bringák és a 26-os bringák között alapból van körülbelül 4 cm különbség a nagyobb villa beépítési magassága miatt…
Shimano SLX agyak a tartósság jegyében
A különbséget áthidalandó kimaradt a sok spacer és változtatható szögű kormányszárat kaptak a Merida twentyninerei, hogy a sportosabb pozíciót kereső bringásokat és a turistákat is kiszolgálják. A szöget egy adapter átfordításával variálhatjuk (8/12/16 fokosra). Maga a kivitelezés viszont nem az igazi (legalábbis erre gyanakszom), ugyanis a kormányt erőszakosan terhelve komoly kilengést produkál, egyszóval csavarodik.
Kemény emelkedő, még keményebb…
Ez a jelenség egyébként a fullyn még érezhetőbb volt, ugyanis ott a kerék és a villa oldalirányú merevsége is gyengébb volt. A gyengeségek összeadódnak, és agresszívebb kanyarvételkor (pláne első féket használva közben) komolyan csavarodott a bringa eleje. Hátul egyébként a legtöbb Merida 29-esen 12/142-es átmenőtengely van, elöl nem – nos, én nem vagyok átütő tengely mániás de így furcsa a párosítás.
Sok 29-es Meridán állítható stucnit találunk
Ha már áttértünk a fullyra, folytassuk is a beszámolót a Big Ninety Nine XT M-mel, amit másnap sikerült nyúzni. Alumínium össztelós váz a 26-os Ninety Nine alapjain, amit prototípus állapotában, más felszereléssel már februárban, Mallorcán is megismerhettünk. A tesztelt modellen Shimano XT váltórendszer dolgozik SLX fékekkel – kis megnyugvás hogy az SLX fék is méltó testvére az XTR-nek és az XT-nek.
Merida Big Ninety-Nine XT-M – túratárs a második napra
A negatívumot már említettem az előbb, viszont a hátsó traktus pont az ellenkezőjét adja, mint a bringa orra, ugyanis a 29-es méret és maraton bringa létére kitűnően merev, stabil, és a felfüggesztés karakterisztikája is ideális mind a mászáshoz, mind a lejtőzéshez. Az első meredek, igazán köves emelkedőn szinte meglepődtem, milyen agresszívan rombolt fel a gép, pedig addig szinte meg is feledkeztem róla, hogy fullyn ülök.
Remekül működő XT-SLX mix
Egyébként elsőre feltűnik, hogy a 26-os Ninety Nine-hoz képest mindenhol híztak a csövek, aminek természetesen ára van grammok képében, de egy túra keretében igazából egyáltalán nem zavart a 13 kilós súly. A váz amúgy rugóstag nélkül 2,6 kilogramm, és bármilyen szintű felszerelést megérdemel, amennyiben elöl is kellően merevre építjük, álomszerű mindenes mountain bike-ot kaphatunk végeredményül (az alu Big Ninety-Nine vázak 299 000 Ft-ba kerülnek majd). Természetesen gyári verzióban is létezik könnyebb Big Ninety-Nine, hibrid karbon-alu vázzal, Sram X0 szettel.
A Mavic Crossride 29-es kerékszett oldalirányú merevsége hagyott maga után kívánnivalót
Felejtsük azonban most el a tömeget, hiszen a gyakorlatban olyan tulajdonságát mutatta meg a Big Ninety Nine, ami sokkal fontosabb, mint a számszerű adatok a mérlegen. Ez a dömörkapui erdőgazdasági útról a vörös jelzésen Dömös felé vezető izgalmas trailen derült ki, ahol nagy, nagyobb és hatalmas kövekkel is meg kellett küzdeni.
200 méterrel később az egyik legizgalmasabb trailre fordultunk
A Big Ninety Nine megállíthatatlan buldózer módjára kezelte az akadályokat, ismeretlen szakaszokon is magabiztosan lehetett haladni vele. Olyat tud, amit lejtőzősebb geometriával, szögekkel rendelkező mountain bike-ok nem: kevésbé meredek lejtőn, amikor kezd elfogyni a lendület, vagy akár rövid mászások során is izomból megtekerve úgy abszolválja a nagyon köves szakaszokat, mint a kés a vajban.
Frissítés: Vadász, Kapuciner, banán, rulez!
Összességében azt mondhatom, két teljesen különböző, de a maga nemében ugyanúgy szerethető bringát sikerült megismerni, hozzám a Big Nine Lite Team Issue áll közelebb, ami egy akár versenyzői igényeket is kielégítő, a legtöbb terepen gyors sportgép. A Big Ninety-Nine XT-M pedig számomra egy bárhol bevethető élménybringa, amivel bármilyen tájára a Földnek szívesen mennék mountain bike túrára, nem lassítana le az ismeretlen terep sem. De mit is beszélek, ajánlgatok, hiszen ezeket a gépeket bárki kipróbálhatja a Merida partnerkereskedőknél, és maga dönthet, kell-e vagy sem…
Jelen pillanatban a világbajnoki ezüstérmes (időfutam, 2007, Suttgart) Bodrogi László még nem rendelkezik profi szerződéssel a következő szezonra, 36 évesen „túl öregnek” találják…
Bodrogi már francia állampolgárként igazolt 2010 végén – egy súlyos lábsérülés miatt rosszul sikerült év után – az orosz Katyusából a másodosztályú profi gárdába, a Team Type 1-be. Az amerikai csapat színeiben egyik legjobb eredménye tavaly a Paris-Tour-on elért 5. helyezés volt, és a legtapasztaltabb versenyzőnek számított, jövőre azonban csapata kizárólag diabéteszes sportolókat foglalkoztat majd.
Laci a francia Velochrono-nak nyilatkozott lehetőségeiről, melyek nem túl kecsegtetőek jelenleg:
Eddig csak negatív visszajelzések érkeztek a szóba jöhető csapatoktól, gyakran ugyanazt kifogásolva: túl öreg vagyok. Remélem, hogy bringázhatok 15 évet profi szinten, mielőtt abbahagyom, de ha nem kapok profi szerződést, nem folytatom. Jelenleg még motivált vagyok, képes vagyok jó teljesítményre. Közeleg a 36. születésnapom, de úgy érzem, 2-3 szezon még bennem van. Szívesen vállalkozom támadásokra, elég tapasztalt vagyok, hogy segítsem a csapattársaim, és még eredményeim is vannak, mint a Tour de Poitou-Charentes-n szerezett összetett dobogós helyezés (3.). Úgy érzem képes vagyok még jó teljesítményre, akár győzelemre.
Az idei WorldTour ranglista éllovasát, a Girón és a Vueltán is dobogóra álló és két klasszikust nyerő katalán Joaquim Rodriguezt sokszor mi is Puritóként emlegetjük a cikkekben, hiszen a teljes profi kerékpáros világ így ismeri.
Honlapján publikált folytatásos önéletrajzában az apró termetű bringás arról írt legutóbb, honnan ered a „Kicsi Szivar” becenév:
…A 2000-es szezon vége felé, utolsó amatőr évemben kipróbáltak a Tour del Porvenir versenyen, ami nagyon jól sikerült, így ajánlottak egy 3 éves szerződést az ONCE csapatában. Micsoda váltás! Egy csapatban az Aranaga testvérekkel, Arroyóval, Banattal, a Galdeano testvérekkel, Belokival, Olanóval.
Már rögtön az elején, az első Cadiz környékén tartott edzőtáborban megkaptam a Purito becenevet, ahogyan most is ismernek az egész mezőnyben. Egy tipikus Manolo Saiz-edzésen vettünk részt a negyedik vagy ötödik napon: 180 kilométerrel a lábakban már majdnem visszaértünk a hotelbe, amikor úgy döntöttek, a közelben lévő kemény emelkedőre nyomjunk egy kis háziversenyt. Belőlem elég sokat kivett akkor az a mászás, és nem történt más, csak amikor előztem a többieket, pontosan úgy fújtattam, mintha egy szivart szívnék.
Először nem tudtam, hogy ez olyan vicces volt… A vacsorára viszont a líderek úgy döntöttek, vesznek egy szivart, odaadták, hogy szívjam, és elmagyarázták a többieknek, mi történt. Nekem sem kellett kétszer mondani, felálltam egy székre és bemutattam. Kezemben a szivar, közben hallottam, ahogy Mikel Zarrabeitia majd belehal a röhögésbe. Innen ered a becenevem, amit nagyon szeretek.
Hamarosan ismét kaphatóak a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Kona kerékpárok, és a 2013-as modelleket nem más mutatta be nekünk egy dunai állóhajón, mint régi barátunk, a finn Jimbo Holmström, a Kona PR-guru.
Jövőre új alapokra helyeződik a Kona-forgalmazás Magyarországon, így aki kitartott évek óta elnyűhetetlen Konája mellett, kiszemelhet egy újat, hiszen a DH-, Enduro-, All-Mountain-, XC- és túra vonalon is támad az amerikai márka.
Kona 2013: Jimbo jött, látott és meggyőzött
Ahogy Jimbo is elmondta, a Kona a „legkisebb nagy márka”, még mindig három magánszemély tulajdonában, akik semmilyen más cégben nem résztulajdonosok. Jövőre 25. jubileumát ünnepli már a gyár, melynek legfőbb filozófiája mindig is az volt, hogy elsősorban tartós, elnyűhetetlen kerékpárokat készítsenek, melyek nyergében élmény kerékpározni a vásárlóiknak.
Kona 2013: Tanuki, egy megfizethető all-mountain bringa, jó vázzal, kedvező árú alkatrészekkel
Ezért sem nyúltak eddig a karbonhoz, Jimbo szerint most jutottak el arra szintre a szénszálas technológiák, hogy azt a minőséget tudják nyújtani vásárlóiknak, amit szeretnének. Így ami késik, nem múlik, de egyelőre a paletta döntő részét tekintve maradtak az alumíniumnál és az acélnál, a bemutatóra sem hoztak karbon gépet. Főleg Shimano alkatrészekkel szerelik a bringákat, és a kiegészítők tekintetében is bevált partnerekhez ragaszkodnak, mint a WTB, a villák, rugóstagok szempontjából már inkább a RockShox dominál, mint a Fox.
Kona 2013: a Kona „hétköznapi2 kerékpárjai is egytől-egyig egyéniségek
A Konánál továbbra is élettartam garanciát adnak a vázakra (továbbra is a vázakra helyezik a hangsúlyt egy kerékpár fejlesztésénél), és ezt csak a fémmel vállalják egyelőre. Egyébként a Scandium ötvözetből készülő XC-mountain bike-jaik egyáltalán nem nehezek, köszönhetően egy új gyártástechnológiának is.
Kona 2013: erős az új enduro-vonal
A hagyományos alumíniumot, illetve az ebből készült vázakat a kevésbé rideggé tevő Scandium alacsonyabb súly mellett kínál megfelelő merevséget, ráadásul a „Superplastic Forming” eljárásnak köszönhetően hatékonyabban alakíthatóak a csövek. A „superplastic” egy olyan kitöltőanyag, amellyel magasabb hőmérsékleten, nagyobb mértékben alakíthatóak a csövek, s míg a Kona más vázainál is alkalmazott „hydroforming” eljárással csak 20-30%-ban változtatható a csövek keresztmetszete, addig az új technikával akár 90%-ban.
Kona 2013: Kula csövek
Mivel mindenhol kialakítható az ideális csőkeresztmetszet, további súly is megtakarítható. A scandium vázak így már közelítik a karbonvázak súlyát, ellenben még mindig lényegesen kevesebbet kell fizetni értük, mint egy jó minőségű szénszálas modellért. Jól példázza ezt a nálunk is régóta ismert Kula XC bringa, ami a superplastic forming eljárással készült scandium ötvözetű vázzal rendelkezik, itt-ott valóban erősen konkáv csőkeresztmetszettel.
Kona 2013: All-mountain Konák, a 29er Satori és a 26-os Kitsune
Ha már az XC-vonallal kezdtük, maradjunk is itt egy kicsit, természetesen 29-es bringákat is kínál a Kona, a 26-os és a 29-es gépek közötti különbséget színpadiasan magyarázta Jimbo: Tudjátok mi valójában a különbség egy 26-os és egy 29-es mountain bike között? – Hatásszünet, majd két ujjával mutatva: Három inch. Mindössze három inch…
Kona 2013: Kona Kahuna Deluxe 29er
Persze azért a merevfarú és a fully modellek között is találkozhatunk twentyninerekkel, és kicsit bővebb megfogalmazásban már nagyon is világos a különbség a Kona értelmezésében is. A nagykerekűket azoknak ajánlják, akik lazábban állnak hozzá a mountain bike-hoz, szeretnének könnyedén átgurulni mindenen, mindenhol, a 26-osokat pedig az agresszívabb bringásoknak, akik szeretnek inkább technikázni.
Kona 2013: tisztességes sárférőhely
A 29-esekkel kapcsolatban Jimbo elmondta azt is, hogy nem szeretnék üldözni a mm-eket, például divat, hogy a gyártók a minél rövidebb támvillák kialakítására törekszenek, nos őket nem zavarja az a pár milliméter, inkább legyen tartósabb a szerkezet, nagyobb sárférőhellyel, ennek jegyében készülnek a Kahuna sorozat tagjai is.
Kona 2013: Kona Satori
Bármilyen terepen elboldogul a Satori, ami a 29-es bringák elterjedésével született új kategória képviselője. A 130-140 mm-t mozgó 29-es fully előtt gyakorlatilag nincs akadály, egy átlagos all-mountain gépnél nagyobb szabadságot, s főleg biztonságot kínálnak lefelé, s emellett emelkedőkön sem jönnek zavarba. Hamarosan tesztelhetjük is a gépet…
Kona 2013: az újabb generációs rugóstagok jobban bírják a gyűrődést
A Satori 26-os all-mountain kistestvére a Kitsune, 120-130 mm rugóúttal. Ebben a kategóriában nemrég alkalmazzák ezt a rugóstag elhelyezést. Jimbo azt mondta, hogy ez az elrendezés jobban igénybe veszi a rugóstagot, mint a hagyományos négyforgáspontos, de az újabb, strapabíróbb rugóstagokkal már vállalható a beépítésük a meghibásodás nagyobb kockázata nélkül.
Kona 2013: továbbra is négyforgáspontos
A legtöbb össztelós modellnél ennek ellenére maradnak az amerikaiak a hagyományos elrendezésnél, a Kona által kifejlesztett négyforgáspontosnál. Az amerikai gyár a zúzósabb bringáinál mindig törekedett arra, hogy a forgáspontok a lehető legtávolabb legyenek egymástól a mechanizmusban, egyenletesebben elosztva a terhelést, fő filozófiájukhoz hűen a tartósságot is fokozva ezzel.
Kona 2013: Kona Process
Enduro bringájukon, a több all-mountain modellhez hasonlóan kormányról vezérelhető nyeregcsővel szerelt Processen is megfigyelhetünk azonban egy újítást a korábbi évek (itthon megszokott) Konáihoz képest, ugyanis a tengelyhez legközelebbi forgáspont átköltözött a láncvilláról a támvilla tövéhez. Ez egyrészt a hatékonyabb pedálozás miatt történt így, másrészt mivel így kevésbé változik a rugózás közben a láncfeszesség, a láncvillát sem veri összevissza a lánc.
Kona 2013: Kona Operator – a DH romboló
Az Operator az igazán keményvonalas DH-bringa 200 mm-es úttal, Boxerrel, egyszerű, szétrobbanthatatlan felfüggesztéssel. Nem véletlen, hogy az amerikaiak extrém versenygépei hosszú ideje bizonyítanak a világkupákon is.
Kona 2013: Fire Mountain fiúknak, Tika a lányoknak
S végül, de nem utolsó sorban az alacsonyabb árfekvésben is kínál a Kona klasszikus mountain bike-okat, az alumínium vázra épült Shimano Acera szintű kerékpárokat férfi és női változatban is megvásárolhatjuk majd, előbbit a jól ismert Fire Mountain néven feketében, míg a yölgyeknek készült a Tika, speciális, rövidebb geometriával, női nyereggel, rövidebb stucnival, keskenyebb kormánnyal.
Tehát továbbra is Kona, hamarosan további információkkal, tesztekkel is jelentkezünk az új gépekről…
A kesztyű az egyik legalapvetőbb védelmi funkciót ellátó kelléke a kerékpározásnak a sisak és a szemüveg mellett. Eséseknél sokszor a tenyerünkkel tompítjuk a földre érkezést, ekkor is jó, ha nem a bőrünk az első réteg, ami kopik. Emellett a kesztyű jobb kormányfogást biztosít a kerékpáros számára, és ha kis mértékben is, de elnyeli a kormány felől érkező rezgéseket.
Egy jó kesztyűnél a különböző anyagok megfelelő kombinációja biztosítja az izzadság elvezetését is, így melegben az izzadt tenyér nem csúszkál a markolaton, a hidegben pedig megvédi ujjainkat a kihűléstől és elkerülhetjük, hogy azok elgémberedjenek.
A rövid vagy hosszú ujjú kesztyű választása csak szokás kérdése, attól függően, hogy kinek mi a fontos. A rövid ujjú kesztyűben szabadon használhatók az ujjhegyek – ki tudjuk piszkálni a bogarakat a szemünkből vagy a sonkafalatot a fogaink közül, tapogathatjuk elektromos kütyüinket és talán jobb a párolgása is a kéznek.
A hosszú ujjú kesztyű az ujjaknak is védelmet biztosít a menet közben csapódó ágak ellen és a fékkart is biztosabban tudjuk húzni. További előnye, hogy esés után is tiszta marad az ujjunk és nyáron is egyenletesen fehér marad az egész kézfejünk.
Na de vizsgáljuk meg közelebbről miről ismerszik meg egy jó kesztyű, mire figyeljünk a választáskor. Az Endura MT500 kesztyűje az Endura MTB kollekciójának egyik csúcsmodellje, melyet nagyjából július közepén kaptam a mancsomra. Azóta mikor bringázni megyek, ezt használom. Edzésre, versenyre, munkába menet – mindenhova. Egy kiváló minőségű és strapabíró kesztyűről beszélhetek, amit bátran merek ajánlani másnak is.
Az Endura márka valószínűleg még csak azoknak mond valamit, akik a kerékpáros ruházatban naprakészek és figyelemmel kísérik a hazai piaci kínálat alakulását. Aki nem tudná, néhány éve az angol Endura ruhák már hazánkban is elérhetők. Aki a menő, színes, parádés színű cuccokat keresi, azoknak most szomorkodni kell, mivel az Endura nem az a márka. Szolíd külső, magas technikai színvonal jellemzi, amit meg kell fizetnünk.
Az Endura MT500 kesztyű igényesen kidolgozott, szabása követi a kéz anatómiáját. Kitűnően illeszkedik a kézfejre, amikor a kormányra fogunk, akkor sem gyűrődik össze. Tenyér része puha műbőrből, felső része 4 irányban sztreccs, jól szellőző anyagból készült. A varrások szépek, szolidak, jó elhelyezésüknek köszönhetően nem nyomják a bőrünket, a nagyobb igénybevételnek kitett helyeken a kesztyűt dupla varrások erősítik. A tenyér részen nincs a kerékpáros kesztyűkre jellemző párnázás mely ugyan puhább fogást eredményez, de tenyerünket eltartja a markolattól és a biztos fogás kárára válik.
Kezünkön a mutató és hüvelyk ujj közötti vékony bőrhártya a legérzékenyebb pont, ahol a kesztyűn rosszul elhelyezett varrások kellemetlen fájdalmakat tudnak előidézni, az Endura ide okosan egy kis párnás betétet tervezett. A mutató és középső ujjak végén csúszásgátló nyomatok segítik a fékkar biztosabb fogását. A kézfejen több vaskosabb gumidarab is található, ami egyrészt dísz, másrészt védi kezünket és kesztyűnket is a becsapódó ágaktól. Markoláskor sem feszül meg kezünkön a kesztyű, mert az ujj részen a felső anyag szétnyílik az ujjak behajlításakor. Ezek a kis rések egyébként a kesztytű fel- és levételében is segítségünkre vannak.
A csukló részről se feledkezzünk meg, ahol az MT500 esetében egy méretes Velcro ® tépőzárat találunk. Az Endura talán kicsit túlzásba esett a tépőzárat illetően, kabát viselésekor a mandzsettájával találkozva zavaró lehet ez a méret, ugyanakkor tökéletesen rögzít és a Velcro védjegynek köszönhetően sose kopik el. A jó anyagválasztást a gyakorlat igazolja, nem érzem az izzadságot, a lehető legmelegebb időben sem volt a kellemetlen „vizes” érzés a kezemen. Ami engem zavar, hogy egyedül a hüvelykujjal lehet orrot törölni bringázás közben.
Ha jót akartok magatoknak az Endura MT500-hoz hasonló kesztyűt kerestek a boltokban!
A kesztyű megtekinthető a hazai forgalmazó honlapján IDE KATTINTVA.
