Íme néhány reakció Lance Armstrong vallomására a nemzetközi sajtóban!

Betsy Andreu, a csapattárs és legjobb barát, Frankie Andreu felesége:

„Lance elszalasztotta a nagy lehetőséget, hogy mindent bevalljon. Hogyan higgyük el neki a többi vallomását, ha a kórházi ágyon folytatott beszélgetést sem ismerte el?” [Az ügy háttere, hogy Armstrong a daganatos betegsége alatt a korházi ágyon – amit legjobb barátja, Frankie és felesége nap mint nap útba ejtett, hogy erőt adjon a texaszinak a gyógyuláshoz – Betsy füle hallatára elmondta orvosának, hogy EPO-t, kortizont és tesztoszteront szedett a Motorola csapatban töltött évek alatt (1992-1996) – szerk.] „Csalódtam benne, tartozott nekem ezzel a vallomással. Azzal, amit velem és családommal tett [megfélemlítés, per, sajtóban történő mocskolódás – szerk.] ezt meg kellett volna tennie. Nem igaz, hogy nem tudott volna egyszer igazat mondani! […] Szeretném azt hinni, hogy Lance-ben még maradt valami az egykori jó emberből, de ismét csalódnom kellett.”

Paolo Savoldelli, Giro d’Italai-győztes a Discovery csapatban, Armstrong egykori csapattársa:

„Lance az amerikai álom reinkarnációja volt, amely túl nagy terhet helyezett rá. […] Az egész Egyesült Államok mögötte állt, és nyomta előre, így még George W. Bush kampányában is részt vett. Az amerikai nép és szponzorai szemében hős volt, így győznie kellett – minden áron. Sokszor tettem fel magamban a kérdést, hogy ha az olasz nép ilyen magasra emelne, ellen tudnék-e állni a kísértésnek. […] Lance hibát követett el, és fizetni fog ezért. A legnagyobb hiba a visszatérés volt. Az a fickó, akit karrierje elején megismertem, rendkívüli tehetség volt, nem volt szüksége arra, hogy ilyen módszerekhez folyamodjon a győzelem érdekében. Lehet, hogy nem nyert volna 7 Tourt dopping nélkül, de egy-kettő benne volt a tarsolyában.”

Paul Kimmage, újságíró, az Armstrong doppingvisszaélések egyik legharcosabb leleplezője:

„Nem sokat vártam ettől a vallomástól, ennek ellenére kellemesen csalódtam, hogy azért voltak benne egész őszinte pillanatok is. Érdekes volt, de egyben frusztráló, mivel a riporter rendre kihagyta a ziccert: nem kérdezett rá a leglényegesebb részletekre. […] Sajnos nem emlékeztette Oprah Winfrey Armstrongot vallomásának ellentmondásos részleteire, így olyan keveset árulhatott el az illegális dolgokról, amennyit csak tehetett. Ezeket a részleteket mások vallomásaiból is hallhattuk, semmi új nem derült ki a kétórás interjúból. […] Pat McQuaid jelenlegi és Hein Verbruggen volt UCI-elnök a kanapén ugrálva kántálhatták a Hallelúját, hogy vallomásában őket nem mártotta be, bár ezen a ponton válasza igencsak ingatag volt. Természetesen a kérdező itt sem vitte be a döntő ütést!”

Eddy Merckx, minden idők legnagyobb kerékpárversenyzője:

„Régebben, amikor a vádak először a felszínre törtek, négyszemközt megkérdeztem tőle, hogy igazak-e. Szemembe nézett, és letagadta azokat. Bánt az is, hogy kategórikusan kijelentette, hogy dopping nélkül nem lehet Tour de France-ot nyerni. Megértem, hogy az a korszak, amelyben ő versenyzett ebből a szempontból nehezebb volt, mint a miénk, vagy más idők. Az EPO valóban kényszerhelyzet elé állította azokat, akik győzni akartak: jobb lett volna, ha válaszában csak saját karrierjét minősítette volna. Remélem, hogy a mai versenyzők kedvét nem veszi el a kerékpározástól Armstrong vallomása, nem ábrándulnak ki a sportból. Én legjobban emiatt aggódom.”

Travis Tygart, az USADA, azaz az amerikai antidopping ügynökség elnöke:

„Armstrong a médiában történt vallomásával elindult a helyes irányba, egy kisebb lépést tett az ügy tisztázásában. Ellenben továbbra is tagadja, hogy negyedmillió dollárral próbálta megvesztegetni szervezetünket, amikor a hurok kezdett szorulni nyaka körül. Mi kiállunk azon állításunk mögött, hogy a megvesztegetés kísérlete megtörtént.”

Pat McQuaid, UCI elnök:

„Lance Armstrong döntése, hogy végre szembe néz múltjával, és elindul azon az úton, hogy begyógyítsa az általa okozott sebeket mindenképpen elismerésre méltó. A sportunk csakis így újulhat meg, és nyerheti vissza a belé vetett bizalmat. […] Ezen felül elismerte, hogy nem volt összefonódás közte és az UCI akkori vezetése között, nem volt pozitív doppingteszt, amelyet külső erők segítettek eltusolni. Leszögezte továbbá, hogy a kerékpárspot óriási változásokon ment keresztül az utóbbi 10 évben, és azok a praktikák, amit akkor folytattak a győzelem érdekében, ma már nem történhetnek meg. Dicsérte a biológiai útlevél intézményét, amelyet szervezetünk 2008-ben vezetett be a doppingvisszaélések megszüntetése érdekében.”

Német kerékpárszövetség állásfoglalása:

„Lance Armstrong vallomásában kizárólag olyan tényeket erősített meg, amelyet az USADA már vizsgálata során bebizonyított. Ezen kívül egyetlen részlettel sem lettünk okosabbak.”

Tom Lund, a dán kerékpáros szövetség elnöke:

„Az interjú kezdeti dinamizmusa gyorsan alábbhagyott, Oprah Winfrey sajnos nem feszegette a legfontosabb kérdéseket, így a műsor még a hozzáértő, lelkes néző számára is érdektelenségbe fulladt. Semmit nem tudtunk meg a doppingolás szervezettségéről, struktúrájáról, a benne résztvevő orvosok szerepéről és munkájáról.”

Bill Oliver, a Lotto Belisol csapatfőnöke:

„Ez egy valódi amerikai showműsor volt, az elefánt egérként mutatkozott be. Ezért nem volt érdemes az éjszaka kellős közepén felkelni!”

Lance Armstrong és a U. S. Postal dopping programjáról Oprah Winfrey riportjának első felében sem tudhattak meg sokkal többet a kerékpársport rajongók, mint amit eddig is tudtak, a dopping beismerésről szóló Armstrong-interjú második része pedig még inkább a „szappanoperákon nevelkedett terhes anyáknak” szólt…

A tegnapi adás után sejtettük, hogy mire számíthatunk, kerékpáros cimborák körében már csak olyan kérdésekre tettük meg tétjeinket, mint például elsírja-e magát a „kőkemény texasi”… Nos, ezt azért sportember lévén nem vállalta, de majdnem… Volt egy pont a riport félidejét elhagyva, amikor a műsorvezetőtől elfordulva, könnyeivel küszködött, pislogott, ajkát harapdálva: „Megéltem, ahogy a fiam védelmez és azt mondja: Ez nem igaz. Amit az apámról mondotok, az nem igaz… Akkor tudtam, hogy el kell neki mondanom.” – hangzott el az Armstrong-interjú második részében, ami az elsőhöz képest még inkább érzelmi húrokat pengetett.

Winfrey megkérdezte ezután, mit válaszolt a fiának, amire Armstrong így válaszolt: „Azt mondtam, figyelj, sok mindent beszélnek az apád pályafutásáról. Hogy doppingoltam, vagy nem doppingoltam. Én mindig is szigorúan tagadtam mindent, ahogy ti is láttátok, és ti is megbíztatok bennem, ami még fájdalmasabbá teszi az egészet.” – Armstrongnak itt elakadt a hangja, kis időbe telt, hogy összeszedje magát – „És azt mondtam Luke-nak (Armstrong 13 éves fia): Ne védj meg többet! Ne! Erre ő így felelt: OK. majd hozzátette: Figyelj, én szeretlek, te vagy az apám, ezen semmi sem változtathat.”

Míg Oprah riportjának csütörtöki része inkább a doppingvétségekről, csalásokról szólt, most az anyagi és érzelmi veszteségek is terítékre kerültek: „Nagyjából másfél nap alatt veszítettem el körülbelül 75 millió dollárt, a jövőben tervezett bevételeim nagy részét… Bele sem szeretek gondolni… Igen, az egy 75 millió dolláros nap volt.” – mondta a texasi arról a két napról, miután az Amerikai Antidopping Ügynökség (USADA) meghozta elmarasztaló ítéletét, és szponzorai – Nike, Anheuser-Busch, Trek, Sram, Giro, Oakley – sorban elpártoltak tőle. A legjobban azonban – még a versenyzéstől való életre szóló eltiltásnál is jobban – mégis az fájt, hogy meg kellett válnia – ahogy ő nevezte – hatodik gyermekétől, a Livestrong alapítványtól. Attól a szervezettől, amit már profi kerékpárosként hozott létre, miután felépült súlyos rákbetegségéből és sikerült győznie a Tour de France-on.

A kétrészes show-ról összességében elmondhatjuk, Armstrong mentette a menthetőt. Úgymond emelt fővel elismerte azokat a doppingvádakat, melyek sok más sportolóról is kiderültek már. Contadortól, Bassótól, Valverdétől, Pantanitól és a többiektől sem pártoltak el szurkolóik csak azért mert „ugyanúgy doppingoltak, mint sokan mások”. A kényes kérdésekre adott válaszoknál azonban valószínűleg sokan kaparták az arcukat”az interjút látva, a texasi ugyanis minden olyan kérdésben tagadott vagy hallgatott, melyek megkülönböztetik őt az előbb felsorolt bringásoktól…

Az előző részben tagadta, hogy kapitányként a U. S. Postalban nyomás alatt tartotta versenyzőtársait, tagadta a korrupciós vádakat (súlyos hibája volt a műsorvezetőnőnek, hogy nagyon ritkán tett fel keresztkérdéseket, például amikor a svájci labor vezetőjével történt találkozását tagadta Armstrong, nem kérdezett vissza, hogy a svájci antidopping ügynökség első embere nyilvánosan elismerte ezt…).

Tagadta azt is, amiről az USADA feje, Travis Tygart egyértelműen nyilatkozott nemrég a CBS „60 Perc” műsorában, miszerint 250 000 dollár adományt ajánlott fel az Ügynökségnek, amikor meleg volt a helyzet, de természetesen Tygart visszautasította ezt. Tagadta az igazán komoly vádakat, melyekért szövetségi ítélet is járhat, és melyekről csapattársai ugyanúgy vallottak az USADA-nak, mint a puszta doppingolás tényéről. Sőt, Armstrong megpróbált pozitívan kijönni ezekből a kérdésekből, mondván, akik nincsenek itt, nem akar róluk beszélni, vagyis pestiesen szólva „nem köpött”. Mindezek tetejébe felemlegette, hogy mindenki más, aki vallott, csak 6 hónap eltiltást kapott a doppingolásért…

Jó dramaturgiával váltották egymást az érzelmekre ható, amerikai filmekre jellemző közjátékok, például ahogy a nagy visszatérő Lance megfogadta feleségének, Kristinnek, hogy 38 évesen újra nyeregbe szállva, dopping nélkül próbál majd nyerni a Tour de France-on: 2009-es visszatéréséről így nyilatkozott: „Kristin azt mondta, csinálhatom, egy de egy feltétellel, sosem lépek át többet a határon.” – A doppingolás határát? – kérdezte a műsorvezetőnő – „Igen, és én azt mondtam, megegyeztünk. És őt sosem árulnám el.”

Az interjú végére Armstrong hozta az előző adásból hiányolt bűnbánó gesztusokat is, nehezen formálva a szavakat vonta le a konzekvenciákat: „Tisztában vagyok vele, mit tettem. Csaltam, hogy kerékpárversenyeket nyerjek, hazudtam, megfélemlítettem embereket ennek érdekében. Persze, természetesen nem tervezel ilyen dolgokat, a gyerekeket is így neveljük. Ez az egész csak a versenyzésről szólt, sodródtam az egészben, és mindent megtettem, ami szükséges volt, hogy elérjem a célom. A legfőbb bűnöm… hogy elárultam azokat az embereket, akik támogattak és hittek bennem.”

Amerikai filmbe illő epizódok, és ami késik, nem múlik, be kell tömni a lyukakat a 75 millió dollár kiesése nyomán…