A Kelet-Bakonyban jelentősen átalakul a turistautak hálózata a honvédség katonai tevékenységének bővülése miatt. A Baglyas-hegy környéke, a Mórocz-tető és Tés térsége is érintett, miközben a kerékpárosok, a túrázók és a futók számára fontos útvonalak tűnnek el a térképről. A biztonság természetesen nem lehet alku tárgya, de a terepen szerzett tapasztalatok alapján felmerül a kérdés: valóban minden érintett területen szükség van ilyen mértékű korlátozásra?
Hetven kilométernyi turistaút tűnik el a Bakonyból
A bakonyi turistautak átalakítása nem néhány jelentéktelen ösvényt érintő helyi ügy. A Telex október 11-i beszámolója szerint a Dél-Bakonyban az év során összesen több mint 70 kilométernyi turistautat szüntettek meg vagy helyeztek át a honvédség kérésére. A változások hátterében a katonai gyakorlóterek és lőterek intenzívebb használata áll. A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) már júniusban részletesen ismertette az átalakításokat, amelyek a következő időszakban is folytatódnak.
A hivatalos indoklás szerint az eddig kevésbé intenzíven használt, honvédségi vagyonkezelésben álló területeken gyakoribbá válnak a katonai tevékenységek, köztük a nagyobb távolságból is veszélyt jelentő, éles lőszerrel végzett gyakorlatok. A katonai használat tehát megváltozik, és ehhez kell igazítani a turistautak hálózatát is.
Ezt az érvelést önmagában nehéz vitatni. Ha egy területen a katonai tevékenység valóban veszélyezteti az arra járókat, a túrázók elterelése indokolt. A probléma inkább az, hogy a korlátozások területi kiterjedése, a határok átláthatósága és egyes útvonalak megszüntetésének szükségessége nem minden esetben egyértelmű a kívülállók számára.
A Baglyas-hegy környékén más kép fogadja az embert
A Kelet-Bakony egyik legkarakteresebb vidéke a Baglyas-hegy és környéke. A panorámás, nyílt területek, a változatos domborzat és a viszonylag szabadon bejárható táj eddig sokak számára jelentett vonzerőt. A turistautak átalakítása azonban ezt a térséget is érzékenyen érinti.
Saját tapasztalataim alapján a Baglyas-hegy környékén gyakran alig találkozni katonai jelenléttel. A területen mezőgazdasági járművek is rendszeresen közlekednek, vagyis a táj egyes részein a hétköznapi gazdasági tevékenység is jelen van. Ezenkívül rally versenyt is szoktak itt rendezni itt… Ez persze önmagában nem bizonyítja, hogy a katonai használat nem jelent veszélyt: egy lőtér biztonsági zónájában a kockázat nem feltétlenül látható, és a veszélyes tevékenységek időszakosan is zajlhatnak.
Mégis jogos kérdés, hogy a teljes körű korlátozás helyett lehetséges lenne-e pontosabban meghatározni azokat a területeket és időszakokat, ahol a turistaforgalom ténylegesen veszélyes. Ha egyes útszakaszok csak bizonyos katonai gyakorlatok idején jelentenek kockázatot, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a teljes útvonal megszüntetése-e az egyetlen megoldás.
Nem a katonai tevékenység szükségességét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a természetjárók számára megmaradhatna-e több lehetőség megfelelően meghatározott biztonsági szabályok mellett.
Mórocz-tető: amikor a terepi valóság nem magyarázza meg a korlátozást
A Mórocz-tető térsége szintén jól példázza, miért lenne fontos a turisták számára a korlátozások pontosabb megismerése. Jelenleg a környéken fakitermelés zajlik, amit táblán hirdetnek a hegycsúcs előtt, saját tapasztalataim szerint tehát a terület használata erdészeti munkákkal is összefügg.
Természetesen a fakitermelés és a katonai gyakorlatok nem zárják ki egymást, és abból sem lehet biztos következtetést levonni, hogy éppen nem zajlik lövészet, hogy egy adott terület minden időpontban biztonságos. A kérdés mégis adott. Ha egy erdőrészben erdészeti munkát végeznek, miközben a turistautak megszüntetését a katonai veszély indokolja, pontosan milyen területi és időbeli kockázatokat kell figyelembe venni?
A természetjárók számára nem elég annyit tudniuk, hogy valahol katonai terület található. Azt is fontos lenne látniuk, hogy hol húzódik a veszélyes zóna, milyen tevékenység miatt korlátozott a belépés, és van-e olyan időszak, amikor az adott útvonal biztonságosan használható.
A pontos információ nemcsak a túrázók érdeke, hanem a honvédségé is. A jól tájékoztatott természetjáró könnyebben betartja a szabályokat, mint az, aki a térképen nem látja egyértelműen, hol kezdődik a tiltott terület.
Téstől északra is vannak kérdőjelek
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Téstől északra is található olyan katonai terület, ahol nem engedélyezik a turistautak kialakítását. Saját ismereteim szerint ez a terület nincs összeköttetésben a lőtérrel, kezelését pedig az erdészet végzi. Ráadásul a környéken jelentős a turistaforgalom és még kilátó is található itt.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az adott terület katonai szempontból ne igényelhetne korlátozásokat. A honvédségi vagyonkezelés, a katonai használat és az egyes veszélyzónák határai ugyanis nem feltétlenül esnek egybe azzal, amit a turisták a terepen látnak. Éppen ezért lenne szükség a területek jogállásának és használati szabályainak közérthető bemutatására.
Ha egy területen nincs közvetlen kapcsolat a lőtérrel, erdészeti kezelés alatt áll, és sokan járnak arra, akkor különösen fontos lenne megismerni, milyen konkrét katonai vagy biztonsági indok teszi szükségessé a turistautak kizárását. Nem feltétlenül az a kérdés, hogy lehet-e korlátozás, hanem az, hogy annak pontosan hol, milyen okból és milyen mértékben kell érvényesülnie.
A turistatérképen is látszania kellene a valóságnak
A változások egyik legnagyobb problémája, hogy a turisták számára nem mindig egyértelmű, hol húzódnak a katonai területek határai. A Telex beszámolója szerint a jelzések megszüntetése és áthelyezése mellett a katonai területek térképi megjelenítése sem megoldott teljeskörűen, egyes népszerű térképes alkalmazások pedig hiányosan vagy pontatlanul mutatják a határokat.
Az MTSZ a katonai szervekkel folytatott egyeztetések során igyekezett megmenteni több útvonalat, illetve új nyomvonalakat kijelölni. A szövetség tájékoztatása szerint a teljes átalakítás 2027 végéig is elhúzódhat. A cél tehát nem a túrázás teljes ellehetetlenítése, hanem a hálózat átszervezése a megváltozott katonai használathoz igazodva.
A megoldás azonban csak akkor lehet működőképes, ha a turisták naprakész információkhoz jutnak. A térképen jól látható határok, az egyértelmű helyszíni jelzések és a lezárások indokainak közérthető ismertetése alapvető feltétel lenne.
Biztonság igen, indokolatlanul nagy területi korlátozás nem
A honvédség feladatai és a katonai gyakorlatok biztonsági követelményei nem kérdőjelezhetők meg pusztán azért, mert a turisták szeretnék továbbra is használni a megszokott útvonalakat. A lőterek környezetében a veszélyek valósak lehetnek akkor is, ha egy túrázó egy adott napon nem találkozik katonákkal, és nem hall lövéseket.
Ugyanakkor a természetjárás közérdekű szabadidős tevékenység, a Bakony pedig nem csupán katonai gyakorlótér, hanem a környék lakóinak, a turistáknak és az erdőt használóknak is fontos természeti környezet. A turistautak megszüntetése ezért nem pusztán térképészeti változás: hozzáférést vesz el a táj egyes részeihez, és a környező útvonalak használatát is átalakítja.
A Kelet-Bakonyban látottak alapján legalábbis érdemes lenne részletesebben megindokolni, miért van szükség egyes területeken a korlátozásra, és miért nem elegendő másutt az időszakos lezárás vagy a veszélyes zónák pontosabb kijelölése. A katonai biztonság és a természetjárás érdekei nem minden esetben zárják ki egymást – de ehhez átlátható szabályokra, pontos térképekre és érdemi tájékoztatásra van szükség.
A kérdés tehát nem az, hogy a túrázók biztonsága fontosabb-e a honvédség feladatainál. Hanem az, hogy a szükséges korlátozásokat valóban a szükséges helyen és mértékben vezetik-e be. A Kelet-Bakonyban erre egyelőre nem mindenütt látszik egyértelmű válasz.
