A Cervélo új Soloistja 6,86 kilogrammos tömegével már az UCI-határ közelében jár, miközben az elődjénél 8,6 wattal kisebb légellenállást ígér. A gyártó ezúttal nem a végletekig kihegyezett aero gépet vagy grammvadász hegymászót épített, hanem egy olyan versenykerékpárt, amely megpróbálja egyetlen vázban összehozni mindazt, amit az országúti bringások valójában szeretnének.
A modern országúti kerékpárok fejlesztése egyre inkább hasonlít egy végtelenített matekfeladatra. Legyen gyorsabb, de ne legyen nehezebb. Legyen könnyebb, de ne legyen puhább. Legyen aerodinamikusabb, de közben ne lökjön bele az oldalszél az árokba. Legyen merev, de azért ne verje szét a hátadat.
És természetesen legyen olcsóbb…
Ez utóbbi kívánságot a Cervélo az új Soloist esetében nem feltétlenül vette figyelembe. A többi viszont láthatóan ott volt a fejlesztési listán.
A Soloist ugyanis az a kerékpár, amelynél nem kell elmagyarázni, hogy pontosan mire való, mert mindenki látja elsőre. Versenyezni. Nem feltétlenül a televízióban, nem feltétlenül profi csapat színeiben, és nem feltétlenül UCI-licences versenyen. Hanem akkor, amikor az ember munka előtt még elkapja a napfelkeltét, kedden este elmegy a gyors körre, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy ma végre meg kell próbálni legyőzni a bringás haverját, aki az elmúlt három hónapban mindig előtte ért haza.
Ez a Soloist világa.
A csúcsmodell 6,86 kg
A Cervélo új országúti kerékpárja gyorsabb és könnyebb lett, miközben a csúcsmodell 6,86 kilogrammos tömeggel érkezik. Vagyis papíron már annyira közel van az UCI 6,8 kilogrammos minimumához, hogy az embernek rögtön az jut eszébe, vajon mit lehet még levenni róla, kicserélni rajta, hogy éppen súlylimiten legyen.
Persze a válasz egyszerű, szinte semmit.
A gyári csúcsmodell karbon kerékszettet, teljesen integrált kormány-stucni egységet és wattmérőt is kap. Vagyis nem egy olyan kerékpárról beszélünk, amely majd „jó alap lesz később”. Ez már a dobozból kivéve kész versenybringa.
8,6 watt. Sokan „ölni” tudnának ekkora előnyért.
Az aerodinamika ma már régen nem újdonság. Az új országúti kerékpárok jelentős része gyorsabb az elődjénél, mert a gyártók egyre mélyebb profilokat és egyre furcsább formákat tesznek a vázra. A probléma az, hogy a levegő nem ad semmit ingyen.
A nagyobb, elnyújtott felület általában nagyobb tömeget is jelent. A Cervélo viszont ezúttal megpróbálta kijátszani ezt a szabályt.
Az új Cervélo Soloist vázának felülete 3 százalékkal, a villáé 8 százalékkal nőtt. Magyarul több anyag került oda, ahol a levegővel kell megküzdeni. A kerékpár mégis 267 grammal könnyebb lett teljes rendszerként.
A mélyebb fejcső, az aerodinamikailag tisztább villaszárak és a hátsó kereket jobban körülölelő középcsapágyház a Cervélo szerint 8,6 wattnyi előnyt jelent az előző generációhoz képest.
A kérdés persze az, hogy ebből mennyit érzünk majd a valóságban.
A válasz: valószínűleg nem 8,6 wattot.
De nem is ez a lényeg. Egy modern kerékpárnál az aerodinamikai előnyök ritkán egyetlen látványos trükkből születnek. Hanem abból, hogy minden egyes részlet egy kicsit kevésbé rossz, mint korábban. A villa, a fejcső, a váz, a kerekek, a kulacsok, a kormány. A végén pedig ezekből összeáll egy olyan rendszer, amely már tényleg gyorsabb.
A kulacs, ami nem csak ivásra való
A Cervélo közben eljutott arra a pontra, ahová előbb-utóbb minden aero-mániás kerékpárgyártónak el kell jutnia, a kulacshoz.
Mert hiába tökéletes a váz formája, ha utána felrakunk rá két tökéletesen kerek kulacsot, amelyek a levegő szempontjából nagyjából úgy viselkednek, mint két apró ejtőernyő.
A Cervélo számításai szerint a hagyományos kulacsok 6,3 wattal növelik a kerékpár légellenállását. A Soloist aero kulacsai ugyanezt mindössze 2 wattal teszik meg. Ez újabb 4,3 watt előny.
Persze van itt egy apró probléma. A kerékpáros nem mindig saját kulacsot használ. Egy hosszú versenyen, a frissítőponton gyakran az első kézbe kerülő kulacsot kapjuk fel. Ezért a Cervélo Soloist aero kulacstartója hagyományos, kerek kulacsokkal is kompatibilis, hogy ne kerüljünk emiatt hátrányba.
Ez az a fajta részlet, amely sokkal fontosabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Mert az aerodinamika addig érdekes, amíg nem kell miatta minden frissítőállomáson külön logisztikai műveletet végrehajtani.
A Cervélo Soloist tehát gyorsabb kulacsot kínál, de nem akarja megtiltani, hogy egyáltalán használjunk mást.
Az integrált kormány, amit vissza lehet cserélni
Az integrált kormány-stucni egység természetesen az új Cervelo Soloistból sem maradhatott ki. Ma már egy csúcskategóriás országúti kerékpár esetében szinte furcsán néz ki, ha a kormány és a stucni két külön alkatrész.
Az aerodinamikai előnyök egyértelműek, a megjelenésről pedig lehet vitatkozni. A szerelhetőségről már kevésbé.
A Cervélo viszont legalább megpróbálta kezelni az egyik legnagyobb problémát. Mi történik akkor, ha a gyárilag kiválasztott kormányméret egyszerűen nem jó?
A vásárlást követő első 60 napban a kormány-stucni egység ingyenesen másik méretre cserélhető a Cervélo kereskedőjén keresztül.
Ez meglehetősen fontos gesztus. Mert lehet bármilyen gyors a kerékpár, ha a kormány túl széles, túl keskeny, túl hosszú vagy egyszerűen csak nem illik a kerékpároshoz. Egy rossz pozícióval ugyanis könnyedén el lehet veszíteni azt a néhány wattot, amelyért a mérnökök hónapokig dolgoztak. És közben még fájni is fog.
Nem olcsó. Nem is annak készült
A Cervélo Soloist nem az a kerékpár, amelyet valaki azért vesz meg, mert „jó ár-érték arányú”. A német piacon az Ultegra Di2 és a SRAM Force AXS változat ára 7499 euró, a Rival AXS kivitel 5999 euróba kerül. A csúcsmodell ára 10 999 euró, míg a vázszettért 3799 eurót kérnek.
Ez rengeteg pénz.
Még akkor is, ha a technika, a karbon kerékszett, a wattmérő és az integrált cockpit árát egyenként elkezdjük megmagyarázni magunknak. De a Cervélo Soloist nem is olcsó országútinak készült. A Cervélo ebben a kategóriában nem a kompromisszummentes árversenyben indul. A cél egy olyan országúti kerékpár, amely képes közel kerülni az aero gépek sebességéhez, miközben nem kell minden emelkedőn úgy érezni, hogy egy plusz hátizsákot próbálunk felvinni.
A másik oldalon pedig nem egy grammvadász hegymászókerékpár, amelynek minden egyes aerodinamikai előnye azonnal elveszik, amint megjelenik egy sík szakasz.
A Soloist valahol középen van.
Csakhogy ez a „közép” ma már nem azt jelenti, hogy mindenből egy kicsit kevesebbet kapunk. Hanem azt, hogy egyre több olyan kerékpár születik, amelyben már nem kell egyetlen tulajdonságot feláldozni egy másikért. Elég megnézni az új Specilaized Tarmac SL9-et, ahol a gyártó szintén hasonló elveket követ.
Itt a Specialized Tarmac SL9 – Véget ért a nagy wattverseny?
A 6,86 kilogrammos tömeg és a 8,6 wattos aerodinamikai előny természetesen még mindig csak gyári adat. A valóságban majd kiderül, hogy a Soloist mennyire gyors, mennyire kényelmes, mennyire merev, és hogy a teljesen integrált cockpit mennyire lesz barátja annak, aki nem pontosan a katalógusban szereplő testarányokkal született.
A Cervélo Soloist azt mondja, ha versenyezni akarsz, itt egy gyors kerékpár. Ha hosszú edzést mennél, azt is megoldja. Ha hegyre mész, nem kell otthon hagynod. Ha síkon támadnál, nem fog azonnal büntetni.
És ha mindezt egyetlen kerékpárral akarod megoldani, akkor nagyjából ez az a kategória, amelyet keresel.
A kérdés már csak az, hogy mennyi pénzed marad a versenyzésre, miután megvetted.
(Fotók: Cervelo.com)
