Az utóbbi időben több súlyos, halálos kerékpáros baleset történt Magyarországon. Mi az oka ezeknek? Szaporodnak a balesetek a növekvő méretű kerékpáros közlekedés hatására, vagy épp ellenkezőleg, csökkennek? Mit tehetünk a balesetek megelőzése érdekében mi kerékpárosok, és mit a többi jármű vezetője? Van-e összefüggés a kerékpáros létesítmények típusa, megépítésének módja és a balesetek között?
A Magyar Kerékpárosklub egyik legfontosabb küldetésének azt tartja, hogy minél több embert győzzön meg országszerte: használják biciklijüket közlekedési eszközként is. Már nagyon sokan hozták meg ezt a döntést, főleg Budapesten, de a lehetőségekhez képest még mindig nem elegen. Pedig jót tenne a települések, városok általános közlekedési feltételeinek és élhetőségének is, ha a kerékpárok nem csak a hétvégéken kerülnének ki a rejtekhelyeikről, erkélyekről, pincék zugából.
Mi az oka, hogy azok sem közlekednek a nagyvárosokban vagy akár kisebb településeken sem kerékpárral, akik már megtették az első, és talán legnehezebb lépést: megvették az – alkalmanként igen drága – bringáikat?
Tapasztalatunk szerint elsősorban az, hogy félnek a városokban, autók között kerekezni, nem érzik magukat biztonságban. Felmérések és saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy ez, a szubjektív biztonságérzet hiánya a legfőbb visszatartó erő. Beszélgetések során sokan mondják, hogy majd akkor közlekednek kerékpárral, ha lesz elegendő – minden más járműtől különválasztott – kerékpárút, vagy esetleg majd a járdán tekernek.
Mitől alakult ki ez a félelem? Véleményünk szerint sok tényező közös hatására. Egyrészt az általános közlekedési mentalitás miatt, ami semelyik közlekedésben résztvevőnek sem kedvez, de a védtelen kerékpárosoknak különösen nem. Másrészt a kerékpáros balesetek és sok más – esetenként téves – sztereotípia miatt is.
Vegyük sorra a fenti okokat, és a lehetséges megoldásokat. A Magyar Kerékpárosklubnak – a baleseti statisztikákat, egyes eseteket konkrétan is megvizsgálva – az a tapasztalata, hogy a városi kerékpáros balesetek legnagyobb része éppen az önálló kerékpárutakon, gyalog-kerékpárutakon vagy éppenséggel járdán közlekedő kerékpárosok kárára történt, amikor keresztező úton akartak átkelni. Sajnos a baleseti jegyzőkönyvekből nem mindig derül ki a valódi ok, de ezek között valószínűleg első helyen van, hogy a két jármű (autó és kerékpár) vezetője nem látja egymást, nem is számít a másikra, a kereszteződéshez érve már nincs idejük a hirtelen észlelt másik járműre reagálni.
Persze megoldás lenne az ilyen típusú balesetekre, ha mindkét fél figyelne, a körülményeknek megfelelően közlekedne. Sajnos azonban ennek néha fizikai akadályai is vannak, például a két útfelület közé kerülő, az egymás látását akadályozó fák, reklámtáblák, kukák, és egyéb utcabútorok. De ennél is fontosabb akadály az, hogy a járművek vezetőit a mesterséges szegregáció erőltetésével leszoktatjuk arról, hogy egymásra figyeljenek, együttműködjenek. Nemzetközi vizsgálatok sokasága igazolja, hogy – elsősorban városokban – a kerékpáros nagyobb biztonságban közlekedik a gépjárművekével azonos útfelületen, ha azt az együttközlekedésre alkalmas módon alakítják ki.
Annak, hogy adott esetben egy nagyobb gépjármű vezetője nem látja a kerékpárost, az is az oka, hogy kiesik a látóteréből, például a tükrök nagy holttere miatt. Ezen gyorsan és könnyen lehet segíteni, a „holttérmentes visszapillantó-tükör” kötelező bevezetésével és használatával. Kérjük a szállítmányozó, nehézgépjárműveket használó cégeket, sofőröket, ne várják meg a kötelezővé tételt! Szereljék fel a holttér-tükröket már most!
Minél több kerékpáros közlekedik az úton, annál gyorsabban ismerik meg egymást a gépjárművek vezetőivel, annál hamarabb szokják meg az „együttközlekedést”. Azonban ezt a folyamatot segíteni kell, főleg azzal, hogy megtanítjuk a közlekedés minden résztvevőjét a másik speciális szempontjaira, közlekedési jellemzőire. A Magyar Kerékpárosklub véleménye szerint ez a legfontosabb feladat annak érdekében, hogy sokan válasszák a kerékpárt közlekedési eszközül, és hogy ezt biztonságosan tehessék. A kerékpárosok számára a felvilágosítás eszközeivel kell egyértelművé és ismertté tenni, hol tudnak biztonságosan közlekedni, hol vannak veszélyben, vagy hogy hol válnak ők maguk veszély forrásává (pl. a gyalogjárdán a gyalogosokra). A gépkocsivezetőkben tudatosítani kell, hogy a kerékpárosok is a közlekedés egyenjogú résztvevői, akikre minden esetben számítani kell.
A kerékpáros baleseteket elemezni kell abból a célból, hogy érveket és szempontokat kapjunk a létesítmények tervezéséhez és a közlekedők rossz szokásainak megváltoztatásához. Ezért kezdeményezzük, hogy a baleseti jegyzőkönyvek pontosabbak és részletesebbek legyenek, rögzítsék a járműmozgás irányát a kerékpáros esetében is, derüljenek ki belőlük a balesetek körülményei és valódi okai
Mi, kerékpárosok, büszkén valljuk: a kerékpár jármű! A legfontosabb, hogy nagyon gyorsan megtanuljunk járművezető módjára viselkedni, a többi közlekedőt partnernek tekinteni. Mutassunk példát, vigyázzunk magunkra és egymásra.
László János – elnök, Magyar Kerékpárosklub
www.kerekparosklub.hu; elnok@kerekparosklub.hu
