Marcel Kittel, Tour de France, dopping, hazugságvizsgálat, országúti kerékpársport, poligráf, A 2013-as Tour de France-on négy szakaszt, köztük a párizsi befutót nyerő német Marcel Kittel szokatlan módon hívta fel a figyelmet a kerékpársport tisztulására, ugyanis a Sport Bild magazin kérésének eleget téve hazugságvizsgálatnak vetette alá magát, és átment a teszten!
A 2013-as Tour de France-on négy szakaszt, köztük a párizsi befutót nyerő német Marcel Kittel szokatlan módon hívta fel a figyelmet a kerékpársport tisztulására, ugyanis a Sport Bild magazin kérésének eleget téve hazugságvizsgálatnak vetette alá magát, és átment a teszten!
Marcel Kittel (Fotó: Stefano Sirotti)
A kerékpársportot folyamatosan feketítő doppingügyek Németországban is felkorbácsolták a közvéleményt, aminek tetőpontját a korábban hat Tour de France zöld trikót nyerő Erik Zabel vallomása jelentette a pályafutását végigkísérő doppingolásról.
A jelenlegi versenyzők és saját becsülete védelmében a 25 éves német sprinter vállalta a hazugságvizsgálatot, ugyanazt az eljárást, amit bizonyos esetekben a büntetőjog is bizonyító erejűnek ismer el.
A vizsgálatot végző pszichológus szakértő, Holger Leutz elmondása szerint: „A hazugságvizsgálat megmutatta, hogy Marcel Kittel soha nem élt doppingszerekkel és tiszta sportoló. A poligráf egyszer sem ingott meg, amikor feltettük a különböző kérdéseket, hogy élt-e tiltott szerekkel, és a válasz minden esetben nemleges volt.”
„Nincs takargatnivalóm, tehát vállaltam a tesztet, hogy kiálljak a tiszta sportért, és sikerült is bizonyítanom.” – kommentálta röviden Kittel a vizsgálatot.
Ha kerékpárt, villát, komolyabb alkatrészeket szeretnénk vásárolni egy kerékpárüzletben, azt várjuk, hogy szakértő tanácsokkal segítség vásárlásunkat. Triviálisan hangzik, de valójában megszámoltad már – egy kezed is elég lesz – azokat a boltokat, ahol teljesül ez az alapvető igényed? Most egy olyan kerékpárboltot mutatunk be, ahol mountain bike vonalon nem fogsz csalódni: a Speed-Way Kerékpár Outlet a profik boltja.
A kerékpárbolt alapítója, Vizdák János a mountain bike valamennyi szakágában sikeresen kipróbálta magát versenyzőként, cross-country-, maraton magyar bajnok, downhillban Magyar Kupa-összetett győztes és még sorolhatnánk, az üzlet falán lógó relikviák segítségével akár egy időutazásra is befizethetnénk a magyar mountain bike sportban…
Miért fontos ez a Speed-Way vásárlói szempontjából? Vizdák Jani már közel egy évtizede, az induláskor megmondta, olyan kerékpárokkal, alkatrészekkel szeretne foglalkozni kereskedőként is, melyeket őszintén tud ajánlani a vásárlóknak, amiről ő maga is el tudja dönteni, milyen körülmények között célszerű használni. Például amikor a riport készült, nagyon jót beszélgettünk az új 650B szabvány kapcsán a kerékméretekről…
A Speed-Way így kitartott a mountain bike vonalon, nagyjából a túrázásra alkalmas bringáktól kezdődik a kínálat, tető nincs, profi versenyzők által használt technikával is találkozhatunk. És ami nagyon fontos, még a „profiknak” is érdemes kikérni az üzletvezető tanácsait, könnyen lehet, hogy olyan technikai finomságokra tud rávilágítani, olyan segítséget tud adni egy nehéz döntéshez, aminek nyomán a versenyeken nyújtott teljesítmény is nagyban javulhat…
Kevésbé „profik” szempontjából is lényeges, hogy nyugodtan rábízhatják magukat az eladóra, a cél nem a legdrágább kerékpár vagy alkatrész eladása, hanem a törzsvásárlói kapcsolat kialakítása, a mountain bike megszerettetése is. Ráadásul a technikai kérdéseken túl Janira még olyan szempontból is érdemes hallgatni, hogy milyen szakág felé orientálódjunk, hiszen Magyarországon kevesen rendelkeznek hasonló rálátással a sportág egészére.
A kínált márkákat tekintve főleg Merida és Specialized kerékpárokat láthatunk a Speed-Way Kerékpár-Outlet-ben. Meridából éppen egy aktuális akció keretében óriási engedményekkel juthatunk hozzá 2013-as modellekhez, tehát érdemes akár a napokban elmenni a boltba (Bp. 13. kerület, Visegrádi utca 18.), a kiárusítás ugyanis csak a készlet erejéig tart.
Az utóbbi időben felgyorsult a Specialized értékesítés is, az egyik legnagyobb presztízzsel rendelkező mountain bike-okra már általában nem kell hosszú időn keresztül várakozni, akár készletről, vagy egy-két napon belül átvehetjük a bringát. A gyorsaság egyébként érvényes az egyedi igények kielégítésére is, erre nagy hangsúlyt fektetnek a Speed-Way-ben.
Közép és felső kategóriás SRAM-, Shimano alkatrészekből is az egyik legnagyobb választékkal találkozunk Magyarországon, nem beszélve arról, hogy az eladók érdemben tudnak segíteni, hogy melyiket érdemes felszerelni a kerékpárra.
A plafonról csemegének számító kerékszettek lógnak, például a Tune olimpiai szériája Sabine Spitz ajánlásával, vagy további hiperkönnyű, ZTR felnis, DT agyakra szerelt gurigákat is választhatunk. Teleszkópok terén főleg Rock Shox és Fox villákból válogathatunk, és ha egyedileg szeretnénk kerékpárt építeni, vázszettek is rendelkezésre állnak különféle célra.
A szervizszolgáltatások szempontjából is erős a Speed-Way, nem ijednek meg a profi szervizeléstől, mint amilyen a különböző teleszkópos villák vagy a hidraulikus fékrendszerek javítása. Ráadásul előre egyeztetve az elvégzendő feladatokat, ezen a téren is gyors a vállalási idő.
Végül de nem utolsósorban, a Speed-Way az egyik legnaprakészebb kerékpárbolt a weben is, a feltüntetett árak, akciók, készlet, mindig aktuálisak, sőt, friss híreket is olvashatunk a mountain bike világából. Érdemes figyelni a http://www.speed-way.hu/index.php -t, mert nem mindennapi akciókba futhatunk bele, egyes kerékpárokat, alkatrészeket szinte féláron lőhetünk webshop áron!
A hobbiversenyzők álomgépe! A 2013-as Cube AMS 130 Pro kiváló választás azok számára, akik egyetlen montival indulnának hétvégi tereptúrákra, állnának fel a maratonok rajtvonalán, illetve – ha lehetőség nyílik rá – keményebb terepen, technikás lejtmenetekben is kipróbálnák, illetve fejlesztenék képességeiket. A 130 mm-es rugóút az utóbbit is lehetővé teszi, de a felfüggesztést a Cube mindazonáltal az „Efficient Ride Control” elv szerint hangolta, így a hangsúly azért a hatékony hajtáson van.
A hidroform technológiával húzott 7005-ös alumínium vázcsövek kiváló stabilitást, csekély tömeget, és a karbonvázakhoz viszonyítva nagyobb ellenálló képességet tesznek lehetővé, a középcsapágy korszerű Press Fit rendszerű, amely megnövelt szélességével fokozza a merevséget és a hajtáshatékonyságot. A vázkialakítás terhelés szempontjából optimalizált, de azért a tervezők megjelenésre is ügyeltek: csodálatos vonalak jellemzik az AMS 130-ast!
Az egységes Manitou felfüggesztés-rendszer elől a kiváló Marvel TS Air villát tartalmazza, amíg hátul egy Radium Expert Air tag dolgozik. A Shimano 3×10 fokozatú Deore XT váltó- és hajtásrendszert a 180 mm-es BR-M395 hidraulikus tárcsafékrendszer egészíti ki: itt is egységes, összehangolt alkatrészválasztást találunk, a Shimano rendszertervezése szerencsére nem szenved csorbát. A kerékszett követi ezt az elvet: Shimano SLX Centerlock agyszett, DT Swiss küllőkkel RFR ZX24 abroncsba fűzve.
Mindezt elnézve egyértelművé válik, hogy a félmillió alatti vételárért rendkívül sok mindent kapunk: német mérnöki pontossággal, rengeteg technikai tartalommal, csodálatosan szépen kivitelezett vázat, egységes, felső középkategóriás alkatrészekkel. Az eredmény nem marad el, mivel a Cube AMS 130 Pro számos nemzetközi teszten kiválóan szerepelt, sok elégedett tulajdonos véleményét lehet olvasni az interneten. A hátsó felfüggesztés a négy forgáspontos rendszernek köszönhetően lineáris karakterisztikát mutat, könnyedén kimozogja a teljes úttartományt. Ráadásul a hajtás hatékonysága sem szenved csorbát a vajpuha, mély mozgás mellett. Az X12-es hátsó átütőtengely és a megnövelt középcsapágyház-szélesség valóban többlet stabilitást kölcsönöz, így akár a sprintek sem állnak távol az AMS 130-tól. Elől 1.5/1.125″ villanyakat kapott a váz, amely az irányítás pontosságát hivatott fokozni, ebben a Marvel TS Air valóban partner.
A vázgeometria miatt kis odafigyelést igényel a megfelelő méret kiválasztása, mivel relatíve magas és rövid kialakítással van dolgunk. Ha sikerült megtalálni a megfelelő méretet, és a gépet testünk paramétereinhez szabtuk, akkor már nem marad más hátra, mint az élvezkedés, ráadásul végre egy kerékpárral tudunk számos feladatot megoldani!
[divider scroll_text=”Cube AMS 130 Pro”]
A roller már a múlté, az egykerekű villanybicikli az új sláger az osztrák fővárosban. Egy feltöltéssel 20 kilométert bír és akár 16 km/h-ás sebességre is képes.
Új divat hódít a bécsi járdákon: az egykerekű villanybicikli. Az új közlekedési alkalmatosság úgy néz ki, mintha egy vastagabb keréktárcsára pedálokat szereltek volna, irányítani pedig az alsó lábszárral kell. Fékezni a sarok, elindítani a lábfej lenyomásával lehet.
A city-wheelre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a gördeszkára – vagyis csak járdán és gyalogúton lehet használni – noha akár 16 km/h-ás sebességre is képes. Egy feltöltéssel akár 20 kilométert is meg lehet tenni vele, „padlógáznál” pedig két órát bír az akku. A teljesen hagyományos módon tölthető elektromos egykerekűnek jelenleg két modellje kapható Bécsben 1.450 illetve 1.899 euróért.
A city-wheel használata igényel ugyan egy kis gyakorlást, de a jó egyensúlyérzékkel megáldottak kétszer fél óra után már nyeregbe is pattanhatnak, a bizonytalanok pedig pótkerekekkel is felszerelhetik. Főleg a leszállás igényel némi jártasságot, mert a szerkezet néhány métert még tovább gurul, ha leugranak róla, majd tesz egy kanyart és eldől.
A villany-egykerekűt bármilyen időjárásnál és mindenféle talajon lehet használni, az ügyesebbek pedig akrobatikus mutatványokra és lépcsőzésre is képesek vele. A bukósisak és a térdvédő viszont nem árt.
Melyiket vegyem? Mondraker Podium Carbon Pro SL 26 vs Mondraker Podium Carbon Pro 29
A fullyk terén számomra etalon kerékpárokat gyártó Mondraker palettájáról ezúttal az integrált kormányszárnak köszönhetően igencsak „érdekes” kinézetű merevfarú karbon XC mountain bike-okat teszteltük, a Mondraker Podium Carbon Pro SL 26-os kerékméretű bringát és az egy évvel később piacra dobott 29-es Mondraker Podium Carbon Pro-t.
Melyiket vegyem? Mondraker Podium Carbon Pro SL 26 vs Mondraker Podium Carbon Pro 29
Az már az első ránézésre kiderült, hogy a két kerékpár nem egy súlycsoportban mérkőzik, az összehasonlítás apropóját inkább a hasonló árszint adja. Vagyis adott 900 000 Ft-os ár környékén egy hasonló vázra szerelt 26-os és egy 29-es mountain bike-unk, de a felhasználási terület szempontjából sokkal távolabb áll a két bringa egymástól, mint azt sokan gondolnák…
Mondraker Podium Carbon Pro 29+Mondraker Podium Carbon Pro SL 26
A váz és az IST System:
Amiben megegyeznek, és ami miatt garantáltan mindenki, aki érdeklődik a kerékpárok után, megfordul utánuk az utcán: az integrált kormányszár, ami extravagáns kinézetet kölcsönöz a karbonváznak, s mellesleg vannak előnyei is. 2011-ben az EUROBIKE-on a design és innováció kategória különdíját nyerte a Podium Carbon, 2013-ra pedig a 29-es kerékmérettel is elérhető a technológia.
Integrált kormányszár
A pozitívumok közül én első helyre tenném a brutálisan merev kormányszárat, ami a 29-es bringán különösen érezhető, egy Mondraker-tesztnapon érdemes meggyőződni róla. A 29-es bringákon divatos széles kormányok egy hagyományos – pláne végletekig könnyített – stucnival bizony sokszor zavaróan csavarodnak kiállva tekeréskor. A szuper széles és a „Stealth”-szögletes profilú csövek formáját követő karbon kormányszár megoldja ezt a problémát.
Szokatlan vonalak
Elméletileg ez a kialakítás lehetőséget biztosítana arra is, hogy alacsonyabbra, versenyzősebb pozícióba kerüljön a kormány, azonban ha elkezdünk méregetni, azért ez nem teljesen valósul meg. OK, egy gyári beállítású hagyományos bringához képest valóban lejjebb van a pilótafülke, de ha egy rövidebb normál homlokcsővel rendelkező monti stucnija alól kiszedjük a hézagolókat és lefelé fordítjuk a szárat, hasonló lesz a magassága.
Stealth „karboncsövek”
Ezen a ponton biztos sokakban felmerül a kérdés a Mondrakerrel kapcsolatban: Hogyan szabhatjuk személyre a bringát? Hiszen ilyen stucnit nem árulnak a kerékpárboltokban… Nos, először is a vásárláskor „nagyjából” azért el kell találni a méretet, ami a hagyományos kerékpároknál sem hátrány. Ha viszont olyan mértékben tévedünk, hogy például két centivel rövidebb a felsőcsőhossz az ideálisnál, azt nem fogjuk tudni úgy kompenzálni, hogy berakunk egy 110-es stucnit a 90-es helyett…
Ne érje sár a bowdenjét!
Ellenben ha az ideális méretet választottuk (és miért ne tettünk volna így), a finom állítás terén még felül is múlja a Mondraker a hagyományos kerékpárokat a kormánybefogóban lévő excenternek köszönhetően. A kormány helyzetét függőlegesen és vízszintesen is állíthatjuk fokozatmentesen, +/- 5 milliméterrel (ez összesen egy centimétert jelent). Arra mondjuk vigyázni kell, hogy a két excenteren a bevágások mindig párhuzamosnak mutatkozzanak a kormánnyal, különben nem lesz tökéletesen vízszintes a kormány.
A finombeállítást excenter segíti
A finom állítási lehetőség miatt egyébként a Mondraker felülmúlja az integrált kormányszárat kínáló konkurenciát, a Look-ot, mert a franciák csak előre-hátra irányba kínálnak opciót, vagy megfordíthatjuk a stucnit. Amiben szintén más a spanyolok rendszere, az a kormány elfordulását gátló IST betét, ami hasonló az FSA körmös elemet tartalmazó kormánycsapágyához. Működése szempontjából volt egy érdekes tapasztalatom ezzel…
Ennyit fordul a kormány
Olyan hathatósra sikerült a tesztelés, hogy kipróbáltam egy maratonon, és sikerült kicsúszni egy sodrós kanyarban a 29-es bringával, pont úgy, hogy befordult a kormány. Nem szoktam túl erősen meghúzni a stucnit abból a meggondolásból, hogy például versenyen ha esek, egy mozdulattal vissza tudjam húzni kézzel a megfelelő pozícióba, így kicsit el is ferdült, viszont nem annyira, hogy a váltókar lekoccolja a felsőcsövet. Tehát a gátló működött, a karbonvázon semmi nyom.
Belül vezetett kábelek
Visszaegyengetve a kormányt azonban szorulni kezdett a kormánycsapágy, de a jelenség szépen lassan elmúlt, és a bringázás végén megnézve minden ugyanúgy működött, mint újkorában, nem másztak el az oldalsó határpozíciók sem, ami például a vázhoz csapódás gátlós FSA kormánycsapágyaknál elő szokott fordulni.
Fékkonzol adapterrel a 29-esen
A kormány határpozíciói egyébként először látva félelmetesnek tűnnek, de használat közben – biztosíthatok mindenkit – nem fordítja el az ember annyira a kormányt, hogy ütköznének. Még az Underworld Kupa 180 fokos szűk visszafordítóiban sem volt gond. Nekem egyetlen esetben koppant, ha trackstand-et csináltam piros lámpánál, de miután rájöttem erre, már akkor sem zavart. Kocsiba bepakolásnál tud azonban zavaró lenni, lévén nem tudjuk a kormányt alapból a váz síkjába fordítani.
Fékkonzol adapter nélkül a 26-oson
Leszámítva a szokatlan homlokrészt, egy rendkívül igényes kidolgozású karbonvázzal van dolgunk, amit megszokhattunk már a Mondraker alumínium fullykon. Ez igaz a bowden-vezetésre is, melyek a vázon belül futnak, a 29-es bringán még a láncvilla alatt is 100%-ban burkolva, tökéletesen kizárva a szennyeződés lehetőségét! Menettulajdonságai szempontjából a hátsó része is jól sikerült mindkét bringának, merevek a gépek, de nem ridegek.
BB30 középrész
A 29-esnél a stabilitáshoz hozzájárul elöl-hátul az átmenőtengely is, az eredmény – hozzászámítva az integrált stucni merevségét is – egy pályájáról kizökkenthetetlen bringa, amit lejtőn és kiállva csavargatásnál is érezni. Ezek a tulajdonságok egy nehezebb, erőteljesebb rider esetében adnak hozzá igazán a teljesítményhez. Az egyetlen, amit nem tudtam értelmezni a 29-es vázán: hátul a tárcsafék rögzítése – minek a plusz adapter? Nem olyan széles a 142 mm-es tengely, más is meg tudja oldani a direkt rögzítést.
M-es 29-es nyergében
A vázzal kapcsolatban még a méretezést és a geometriát kell megemlíteni, ugyanis hozzám egy M-es 29-es (600 mm-es vízszintes felsőcsővel) és egy L-es 26-os (610 mm-es vízszintes felsőcsővel) passzolt (az L-es 29-es nél a zárójelben lévő adat 620 mm, ugyanakkor az M-es 26-osnál csak 585 mm). Mindkét gép kiadta így a sportos arcát, ezen a téren mondjuk nem is kellett feltalálni a spanyol viaszt.
L-es 26-os bringán
Felszereltség:
A 26-os Pro SL-nél az „SL” többnyire Sram X0 alkatrészeket, hátsó váltót jelent, Fox RL telót és kiváló Easton EA90 kerékszettet. Merev és könnyű gurigák! Ráadásul, lévén a szett tubeless kialakítású, hozzá passzoló tubeless Kenda gumik kerültek rá, amiért jár a háromszoros hip-hip-hurrá!!! Ritkán fordul elő, hogy gyárilag így szerelik a kerekeket, és nem házilag kell összerakni, vagy rögtön új gumit venni a belső nélküli rendszerhez. A Kenda Small Block Eight 1.95 DTC Tubeless külsők egyébként remek választásnak is bizonyultak a kánikulában keményre száradó poros ösvényekre. Remekül tapadnak, szerintem csak sáros, ragadósabb talajon nyújtanának gyengébb teljesítményt. Tartsa meg a Mondraker a jó szokását, hogy Easton kerekekkel szereli az XC bringákat!
Pilótafülke (Pro SL 26)
Érdekesség a Pro SL-en, hogy a Formula RX fékek elöl 160-as, hátul viszont csak 140-es tárcsára harapnak. Elegendő fékerőt adnak egy XC-géphez így is, és az adagolhatóság is jó volt. Sajnos a tárcsa anyaga viszont talán nem a legjobb, elöl nálam hamar – gyakorlatilag minden ok nélkül – nyolcas lett benne. Ugyanez a fék van a 29-es Mondrakeren is, 160-/160-as tárcsákkal, a teljesítményre szintén nem lehet panasz. Amire figyelni kell, az a vázon belül futtatott fékkábel miatt alkalmazott gyorskioldós csatlakozás a fékkarhoz. Itt van egy kis műanyag gyűrű, amely megakadályozza, hogy a kábel kipattanjon a helyéről. Ez könnyen kipattintható, és valahogy sikerült is elveszítenem, amit akkor vettem észre, amikor lefelé valahogy magától kipattant a kábel a helyéről és megszűnt létezni a hátsó fékem… Pontosan kell a helyére illeszteni!
170 mm-es hajtókar az M-es 29-esen
A 29-es Pro változatot Sram X9 hátsó váltóval szerelték, X7 átdobóval, váltókarokkal, Rock Shox Sid RL telóval és Easton EA70 kerékszettel, szintén a John Tomac szignóját viselő Kenda Slant Six 2.0-s gumikkal. Érdekes módon a színharmóniát az olcsóbb bringán sikerült jobban eltalálni a kiegészítőkkel, itt a markolat, a kormány és a nyeregcső is vörös feliratú Onoff, hasonlóan a Fizik Ardea nyereghez. Az alumínium nyeregcsővel adódott kisebb probléma, egyrészt átmérőjéből és fejkialakításából (nem hajlik hátra) adódóan már túl merev, másrészt nagyon erősen kellett ahhoz megszorítani, hogy ne csússzon be. (A 26-oson inkább a feliratok adják meg a harmóniát: a nyeregszár és a kormány is Easton, utóbbi a bringa stílusához passzoló keskenyebb, 590 mm-es alumínium cső.)
A Fox LockOut megoldása érdekes, a kioldást a mutatóujjunk belső felével végezhetjük
Mindkét kerékpár kompakt, duplatányéros hajtóművel rendelkezik, a 29-esen 39/26-os Sram S1400 kar található BB30 Press Fit középrésszel, ami szokatlan kicsit, a 170 mm-es hossz. Sajnos nagyon általánosan elterjedt a 175 mm-es kar a montikon, és nagyon kevés hajtóművet választhatunk 172,5 mm-es hosszal, így meglepő, amikor egy közepes vagy nagyobb méretű bringán nem 175-ös hajtóművet látunk, de a hajtókarhosszok témájába most nem fogok belemenni, feljegyzem inkább télre… Mivel én országúton 172,5-essel megyek, nem volt nehéz adaptálódni a 170-eshez, azonban ez különböző embereket különbözőképpen fog érinteni. A 26-os Podium Pro SL már a megszokott 175-ös FSA Afterburner karral érkezik és a belső tányér is különbözik, 27 fogas, amivel a kisebb kereket meredekebb emelkedőkön is be lehet forgatni.
Formula RX fékek
Kinek, melyiket ajánlom?
Itt már amatőr versenyzésre alkalmas, drága gépekről van szó, tehát óvatosnak kell lenni az ajánlás megfogalmazásával, hiszen felelős döntésről van szó. Az „eggyel gyengébb” felszereltség plusz a nagyobb kerékméret annyival nehezebbé teszik a 29-est, hogy XC-versenyzés szempontjából mindenképpen a fürgébb 26-osra szavaznék a kettő közül, ugyanakkor a 29-es Podium Pro nyergében is kiválóan lehet szerintem teljesíteni egy XC maratonon, főleg hazai szinten. Mégis, lényegesen eltér a két gép karakterisztikája, a twentyniner úgy tank-szerűen nagyon hatékony fegyver, a 26-os pedig egy könnyű kis rakéta.
Fizik Ardea
Szóval ha nekem mindenképpen a két gép közül kéne választanom, aszerint döntenék, mennyire fontosak nekem a versenyeredmények a bringázásban. Ha nagyon-nagyon „elitrészerkedni” szeretnék, akkor a 26-ost, ha versenyeken is oda szeretem tenni magam, de azért a mountain bike-ozást sokrétűbben, sokféle terepen művelem, akkor a 29-est választanám. Számít az is, mennyire ügyes a leendő rider. Akinek hozzátesz a teljesítményéhez az a könnyebbség, amit lefelé nyújt a 29-es, teret adva pihenéshez, regenerálódáshoz, az gondoljon erre is. Aki viszont zsigerből kezeli azokat a technikai kihívásokat, melyekkel általában szembe kerül, sőt, egyenesen kedveli a kisebb kerékméret játékosságát, az válassza a 26-ost.
igényesség minden négyzetcentiméteren
Amiről ritkábban beszélünk a 29-es és 26-os bringák összehasonlításánál, az pont az árszint. Sokszor én is hajlamos vagyok például Eurobike-on, PressCamp-eken úgy tesztelni egy 29-es vagy 26-os csúcsgépet, hogy nem nézem az árcédulát. Pedig a vásárláskor ez a leglényegesebb szempont, és a két Mondraker jól példázza ezt. Ha például versenyzésre alkalmas gépet akarunk választani vagy építeni magunknak, egy 9,5 kilós bringa 26-os (27,5-es) kerékmérettel akár több százezer forinttal olcsóbban kihozható, mint egy hasonló súlyú 29-es. Ha megfordítjuk tehát a dolgot, és adott árszinten hasonlítjuk össze egy adott márka 29-esét és 26-osát, akkor a fenti konklúziókat kapjuk.
Infobox:
Forgalmazó, információ: Montik Magyarország (montik.hu)
A Mondraker Podium Carbon Pro SL 26 kerékpár a gyártó honlapján IDE KATTINTVA érhető el.
A Mondraker Podium Carbon Pro 29 kerékpár a forgalmazó honlapján IDE KATTINTVA érhető el.
Származási hely: Spanyolország
Élettartam garancia a vázra!
Vázméretek: S, M (tesztelt 29), L (tesztelt 26), XL
Ajánlott fogyasztói ár Pro SL 26 / SL 29: 929 000 Ft / 869 000 Ft
Podium Carbon Pro SL 26:
Geometriai adatok (L-es méret):
Fejcsőszög: 70 fok
Ülőcső-szög: 74 fok
Ülőcső-hossz: 480 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 610 mm
Tengelytáv: 1102 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Középcsapágy-magasság: -35 mm
Specifikáció:
Váz:
Podium Stealth Carbon IST System
Méretek:
S/ M / L / XL
Rugóstag:
Teleszkóp:
Fox Float RL FIT Kashima Tapered Remote 100mm
Kormánycspágy:
FSA N57 E 1-1/8″ – 1/5″
Kormányszár:
Integrated Stealth Carbon design 85/100/115mm
Kormány:
Easton EA70 Flat 590mm
Markolat:
Onoff Diamond lock-on
Nyeregszár:
Easton EA 70 Zero 31.6mm 400mm
Nyereg:
Fizik Ardea
Első Fék:
Formula RX 160mm
Hátsó Fék:
Formula RX 140mm
Fékkar:
Formula RX
Felnik:
Easton EA90 Tubeless Wheelset
Küllők:
Easton
Első Agy:
Easton QR
Hátsó Agy:
Easton QR
Külsők:
Kenda Small Block Eight 1.95 DTC Tubeless
Hajtómű:
FSA Afterburner 386 PF30 39/27T
Középrész:
FSA PF30
Pedál:
–
Lánc:
Sram PC-1031 10s
Első Váltó:
Sram X9 Hi Clamp 10s
Hátsó Váltó:
Sram X0 Medium Cage 10s
Váltókar:
Sram Trigger X9
Fogaskoszorú:
Sram PG-1070 11-36T 10s
Mondraker Podium Carbon Pro SL 26
Szokatlan vonalak
A Fox LockOut megoldása érdekes, a kioldást a mutatóujjunk belső felével végezhetjük
Pilótafülke (Pro SL 26)
Fékkonzol adapter nélkül a 26-oson
Formula RX fékek
Fizik Ardea
Ennyit fordul a kormány
M-es 29-es nyergében
Podium Carbon Pro 29
Geometriai adatok (M-es méret):
Fejcsőszög: 71 fok
Ülőcső-szög: 73,5 fok
Ülőcső-hossz: 440 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 600 mm
Tengelytáv: 1097 mm
Láncvillahossz: 438 mm
Középcsapágy-magasság: -65 mm
A Wilderness Trail Bikes 2013-as újdonsága a Nine Line 29×2.0, amellyel a legendás kaliforniai gyártó egy vérbeli versenykülsőt hozott létre, alig több, mint 500 grammos tömegével már nem lehet a nagy méret ellen felhozni azt az ellenérvet, hogy a rajta lévő kerekek nehézek, lomhák, felgyorsításuk túlzott erőt igényel.
Nemcsak a tömeg alacsony a Nine Line esetében, hanem a mintázatot is a gyors haladásra optimalizálták, így az amúgy is „expresszvonat” menettulajdonságú 29-erünkön félelmetes tempóban haladhatunk. Az apró mintázat immár kockaformákra épül, amely segít a kanyarvételben – szükség is van rá, mivel oda is nagy tempóban fogunk megérkezni! Nem utolsósorban, az alacsony bütyköknek köszönhetően a külső sodródásra sem hajlamos. Természetesen az ilyen mintázat inkább a száraz, maximum közepesen laza talajviszonyokhoz való, de ha ilyen helyen hajtunk vagy versenyzünk, a külső által kínált előnyök egyértelműek, tempós XC/CC felhasználásra tökéletes választás.
A szélesség a specifikációval megegyező 50 mm, tehát viszonylag ballonosnak mondható a versenyspecifikus modellek közt, következésképpen a kényelemre sem lesz panasz. A szövetsűrűség 60 tpi, a Nine Line speciális DNA60 gumikeveréket kapott, amely pontosan erre a felhasználásra lett kifejlesztve.
Elsőre mindenkinek furcsán – divatos szóval extrémen – hangzik, hogy mountain bike versenyt rendeznek a kőbányai pincerendszerben, de aki járt már az Underworld Kupán, az tudja, hogy pusztán egy nagyon jó hangulatú eseményről van szó, egy nagyon érdekes helyszínen, ahol bárki iszonyú jót bringázhat. Augusztus 10-én sem volt ez másképp.
Búr Zsolt, a leggyorsabb
Vannak olyan versenyek, amit kezdők nem igazán tudnak élvezni. Jártunk olyanokon is, ahol kinyilvánítják, hogy nem a versenyzés a lényeg, hanem a tekerés, meg a részvétel, meg a hangulat, blablabla… (OK, de akkor miért verseny?) Az Underworld szervezői pedig nem nyilvánítanak ki ebből a szempontból semmit, és ez jó. Az Underworld az Underworld. Egyébként meg lehet jót versenyezni, lehet jót biciklizni, lehet nem mindennapi élményeket szerezni, jó társaság gyűlik össze és jó a hangulat…
A helyszínt sokan ismerik olvasóink közül, de ha mégsem, röviden: A Merkapt Sporttelepen kialakított két kilométeres kör, két rövidke kis cross-country-s szekcióval, és egy hosszabb kirándulással a kőbányai pincerendszerben, csiki-csuki kanyarokkal, visszafordítókkal, sejtelmes fényekkel. A gyors, egyórás, hetven perces futamok közben, miután felvetted a ritmusát, akkor is felviszi az adrenalint a változatos pálya, ha nincs esélyed a győzelemre, ha pedig a dobogóért küzdesz, akkor szinte extázisba lehet kerülni a versenyen.
Meggyesi Gergő a pincében
A teljesen kezdőknek félórás próbafutamot is indítanak, hogy ne veszélyeztessék komolyabban saját és más testi épségét, mert egyébként az esély a bukásra igen nagy, de ez benne van ebben a sportágban. Az időjárás jóvoltából a próbafutam után nem sokkal következő női és junior verseny résztvevő voltak kénytelenek a legtechnikásabb pályán bringázni, ugyanis a leszakadó eső helyenként igen veszélyessé tette az íveket. Ennek ellenére az idén kevesebb versenykilométerrel rendelkező Módos Gabi (Merida-Maraton Team CST) valósággal repült a pályán, magasan a leggyorsabb volt a hölgyek között. A juniorok között hasonlóan meggyőző volt Meggyesi Bercel (ROSE-PCCC).
A férfi indulókat idén nem szedték szét licences és nem licences versenyzőkre, így mindenki korosztályának megfelelő futamon indult. Megnézve az időket, a master1 futamból Búr Zsolt (Alpinbike Team-Giant-Endura-Csonticar) volt a leggyorsabb, a felnőttek közül pedig a Fenyvesi Péter (Cube-Csömör) – Meggyesi Gergő (ROSE-PCCC) – Szalontay Bence (Merida Maraton Team CST) trió produkált hasonlóan jó tempót. A tapasztaltabb és kevésbé technikás bringások keveredéséből egyébként a helyenként nagyon szűk pályán sem adódott nagyobb gond, főleg a kevésbé tapasztaltak előzékenysége miatt, többségük figyelt a gyorsabbakra. Mégis, ebből a szempontból talán jobb volt a tavalyi lebonyolítási rendszer (licences, nem licences kategóriákkal).
Egy Fityisz bújik ki az alagútból
Az eredményhirdetésen még egy slusszpoén is várta a versenyzőket, ugyanis a RoseBikes Hungary jóvoltából kisorsolásra került a verseny „fő-fájdalomdíja”, egy 100 eurós utalvány, ami a technikai probléma (tavaly sok ilyen volt a királydinnye miatt…) miatt kiálló versenyzők között talált gazdára, Temesvári Gábor a boldog tulajdonos.
A magyar bajnok, Lovassy Krisztián (Utensilnord-Ora24.eu) megrázta magát a Székely Körverseny zárószakaszán, a szombat délutáni csíkszeredai körözésen, és a nyerő akcióra téve a kereket végül dobogóra állhatott a háromnapos, UCI 2.2 kategóriás kerékpárverseny végén.
Szombaton két félszakaszt is rendeztek, délelőtt az összetett szempontjából fontos 5 kilométeres hegyi időfutamot Hargitafürdőre. Sajnos itt nem sikerült csodát tenni, a csapatidőfutam vb-kvalifikáció szempontjából fő rivális ukrán ISD kapitánya, Vitaliy Popkov a rövid táv ellenére fél perccel verte az Utensilnord első emberét, Kusztor Pétert. Popkov így megnyerte a kronót, előrelépve az összetett 2. helyére, Kuszti ötödik lett, a generálban pedig a negyedik helyre lépett előre, ami önmagában szép teljesítmény, de az Utensilnord sorának firenzei indulásához kevés.
Délután egy 123 kilométeres etap várt a mezőnyre, a végén 17, 5,7 kilométeres körrel Csíkszeredában, ahol várható volt, hogy Lovassy nagyszerűen szerepelhet. Magyar szempontból az akciódús körözés remekül alakult, ugyanis Lovassyn kívül a Bellotto Cycling Team színeiben induló Fejes Gábornak is odaért a hajrában. Lovassy 7 körrel a vége előtt egy négyfős szökéssel tudott elszakadni, köztük a későbbi győztes belga Fabio Polazzi-val. 3 kör volt hátra, amikor egy ISD-s és egy Kollsos versenyző is felért, azonban megbomlott az összhang, nem akartak vezetni, így Lovassy továbbment egyedül. A belga végül felért rá, és az utolsó körben, 4 kilométerre a céltól egy meredek „falon” továbbment, és hazaért 8 másodperccel. A magyar bajnokra ugyancsak felért még Fejes és az ukrán Agarkov, akik az előbb említett emelkedőn léptek el a mezőnytől, de a hajrán őket le tudta győzni, így – a legjobb magyar eredményt elérve a körversenyen – második lett, Fejes a negyedik helyen ért célba.
A 7. Székely Körverseny összetettjét végül a második szakaszon diadalmaskodó bolgár Georgi Petrov Georgiev (Brisaspor) nyerte, a címvédő ukrán Popkov és a belga Evrard Laurent (Wallonie – Bruxelles) előtt. Kusztor legjobb magyarként a negyedik helyen zárt.
Székely Körverseny 3A szakasz (időfutam) eredménye:
…
15 Gabor FEJES HUN +1:23′
16 Frederico ROCCHETTI ITA UNA +1:35′
31 Peter SIMON HUN UNA +6:06′
33 Alessandro MAZZI ITA UNA +9:04′
40 Krisztian LOVASSY HUN UNA +13:27′
41 Zolt DER HUN UNA +13:50′
43 Rida CADOR HUN UNA +16:03′
Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője nem találta régi önmagát a szezon második felében, legfrissebb blogbejegyzéséből kiderül, mi volt ennek az oka:
Sziasztok!
Rég jelentkeztem blog formájában, de mindenki számára követhető voltam rövid posztokkal a facebook oldalamon.
A szezonkezdet nagyon jól sikerült, sorban nyertem a versenyeket, de május közepe óta nem igazán találok magamra. Szerettem volna kideríteni, hogy miért vagyok fáradékony. Ezért a Duna Maraton után elmentem a Sportkoriba vérvételre, hátha fény derül a kritikán aluli teljesítményre. Az alacsony értékek is mutatják, hogy leharcolt állapotban vagyok. Valószínűleg a gyengébb erőnlét oka a tápanyagok rossz felszívódásának köszönhető. Lassan, de biztosan javuló értéket mutatott a 2. vérkép értéke. Edzőm, Tisza Zoli tanácsára kevesebb edzést végzek, hogy jobban tudjak regenerálódni és visszatölteni magam magasabb szintre. Az idei szezonban kevesebb versenyen indulok, hogy gyorsabban rendbe jöjjek.
Sajnos a maraton vb rendkívül nehéz pályáján is csak a gyenge formámat tudtam megmutatni. Erőnlétileg és technikailag is nagyon kemény pályát jelöltek az osztrák sógorék a kitzbüheli hegyek között. Már a rajt után a hegy lábáig 40-50 km/h tempót diktáltak a legjobbak. Amikor elérkeztünk a hegyhez, ledobtam a vasmacskát, már csak túlélésért harcoltam.
Nagy élmény volt végigmenni a 95 km-es 4400 m szintemelkedésű technikás pályán. Az utolsó lejtő volt a legdurvább, 1900 méterről egy dh-pályát kellett abszolválni fél órán keresztül 5 fokban. A segítőink szuperek voltak, több helyen tudtak frissíteni és feladni meleg ruhát. Köszönöm a segítséget Rusinak, Dunai Iminek és Kocsis Sanyinak, és a szövetségnek a lehetőséget, hogy ott lehettem a legjobbakkal. Kár lett volna kihagyni, egy élmény volt válogatott színekben indulni. 🙂
Ezek után a Duna Marcin, a maraton ob-n kissé fáradtan indultam az erős mezőnyben. A lengyel Kross csapat 3 tagja is jelen volt, valamint az egész Waberer’s csapat túlerejét fitogtatva indult a magyar bajnokságon. Nekem 1,5 óráig futott jól a szekér, amikor leszakadtam Partiról és Juhászról. Már csak turista tempóban tudtam közlekedni a pálya hátralévő részén, leszorulva az ob-dobogóról. Köszönöm a Bringabandának a szuper itatást. Az ob után határoztam el, hogy elmegyek a Sportkoriba megnézetni a vérképemet…
A Bükk Maratonon sem voltam még teljesen rendben, de azért elindultam az top maraton összetett első hely megtartása miatt. Már az első hegyen kemény volt a tempó, Blazsó Marci és Fejes Gabi rángatták szét a mezőnyt. Nem sok sikerrel próbáltunk felérni rájuk Buzsóval, gondoltuk majd csak befogjuk Fejes Gabit, terepen úgyis belassul. Buzsó húzta a tempót és én is besegítettem, az első technikás lejtőn kamikaze módra eresztette a gépet, hogy leszakítson. Biztos a beszólásom a rajtnál paprikázta fel „még vérszegényen is lenyomlak” mondtam Buzsónak. :))) Inkább a biztonságra mentem rá, fontosabb az összetett helyezés, meg nem lenne jó a technikát sem szétgyilkolni. Kissé leszakított, de még sokáig látótávolságon belül volt Buzsó.
No para, majd a 2. körben utolérem, de sajnos ahogy mentem ki a 2. körre hallottam, hogy eldefektelt… Bíztam benne, hogy egyszer csak utolérem a kis körben Fejes Gabit. Ráadásul az utolsó Nutrixxion XX zselémet is elvesztettem, pedig nagy szükség volt rá. Szerencsére Hudák Szilvi kölcsönadta egy konkurens gyártó zseléjét, nem volt az igazi, de megmentette az életemet. 🙂 Köszi Szilvi, hálám a sírodig üldözni fog. :)))
Már csak begurulni kellett a célba, az utolsó km, a szántóföldes rázató nagyon nem hiányzott. Ilyen állapotban nagyon örültem a 3. helynek is, bár az arckifejezésemen nem ez jön át, inkább csak a hullafáradtság látszik. Meglepett Fejes Gabi győzelme, bár Marci eldefektelt, mint tavaly is, én meg nem vagyok százas… Összességében jól szervezett volt a 12. Bükk maraton is, nagyon jól ki volt jelölve a pálya, csak lehetne még több élvezhetőbb technikásabb pályaszakasz.
Köszönöm az itatást Erikának és Ritámnak, kulcsfontosságú volt ebben a nagy melegben. A technika jól szuperált, nem lehet panaszom a Merida BigNine Teamre, eddig a legjobb gépem!
Következő versenyem a herendi Nyugat Maraton Kupa lesz, addig is építem vissza a formát. Remélem következőre még jobb hírekkel tudok szolgálni.
Újra döntőbe jutott a franciaországi Világkupa futamon a magyar triálos klasszis, amivel megőrizte helyét a legjobb hatban a világranglistán.
Hegedűs László idén egyre jobb formában van, hiszen az eddigi két Világkupa futamon a 13. és az 5. helyet szerezte meg, nyert már négy versenyt – két hazait és egy német bajnokit, illetve első lett a kínai állami televízió által élőben közvetített meghívásos viadalon –, míg a szlovákiai Európa Kupán, valamint a svájci Európa-bajnokságon is a hatodik lett. Hege ráadásul rengeteg bemutatót is kénytelen elvállalni, ugyanis tőkeerős szponzor híján valamiből elő kell teremtenie a versenyzés anyagi hátterét. Ennek a rengeteg munkának, utazásnak itta meg a levét az elmúlt hétvégén Franciaországban, Pra Loup-ban ahol pályafutása legjobb középdöntőjét produkálva a 3. helyen lett finalista – csak a tavalyi világbajnok és a franciák legújabb csillaga tudta megelőzni –, ám elkészült az erejével, és a döntőben hibázott, így a 8. helyen zárt.
„Miután hazaértem Kínából, másnap délelőtt indultunk is tovább Franciaországba, holott pár nap pihenőre mindenképpen szükségem lett volna. A tőkeerős támogató hiánya miatt rengeteget bemutatózom, és éppen emiatt kevesebb időm jut a minőségi edzésekre. A célom egyértelműen a döntőbe jutás volt, és a középdöntőben életem legjobb pályáit teljesítettem, összesen négy hibapontot gyűjtöttem, és a harmadik helyen kerültem be a fináléba, amit korábban sosem tudtam elérni Világkupa-versenyeken. Mentálisan és fizikálisan is lefárasztott ez a teljesítmény, illetve a rengeteg utazás, ráadásul a fináléra eltaktikáztam magam, nem flexeltem fel a kerekeimet, azaz fékhatás nélkül versenyeztem. Ráadásul a döntőben az ugrások domináltak, így szinte esélyem sem volt a jobb szereplésre, ám az újabb döntős szerepléssel is sikerült megerősítenem a helyem a világranglistán. De el kell ismernem, ezúttal a fáradtság győzött le elsősorban” – elevenítette fel Hege a történteket.
Hege a versenyt követően végre pihenhetett egy keveset, amit ráadásul minőségi edzésekkel tudott még hatékonyabbá tenni. Szükség is lesz minden tudására, hiszen a jövő hétvégén folytatódik a Világkupa-sorozat, mégpedig a franciaországi Meribelben. Mondani sem kell, a magyar világklasszis itt sem szeretne szégyent vallani, ráadásul ez lesz az idei esztendő utolsó nagy viadala az augusztus végi világbajnokság előtt.
Az idei nemzetközi versenynaptár:
1. Világkupa: Németország, Heubach – 2013. 04.20-21. – összetett 13. hely
2. Világkupa: Lengyelország, Walbrzych – 2013. 06. 01-02. – összetett 5. hely
3. Világkupa: Franciaország, Pra Loup – 2013. 07. 26-28. – összetett 8. hely
