Az egyik opció, amit legérdekesebbnek tartottunk az Eurobike tesztnapján, a jövőre (egyes gyártóknál már idén nyár végétől) egy időben megjelenő, 11 sebességes, mechanikus és elektronikus Shimano Ultegra szettek (Ultegra 6800 és Ultegra 6870) összehasonlító próbája volt.
Egyrészt az új Ultegra szett nálunk is sok vásárlót érdekel majd, másrészt ritkán van ilyen alkalom, hogy tökéletesen megegyező bringákon hasonlíthatunk össze két alkatrészcsaládot, cserélgetve egymással. A bringák egyből rendelkezésre álltak, így a Shimano Ultegra teszt lett a Demo Day fő programja, úgy gondoltuk, inkább erre szánunk rá fél napot, mint a pipák húzogatására minél több kiállított kerékpár mellé.
A 6800-as (mechanikus) és 6870-es (Di2 – elektromos) Ultegráról előzetesen tudtuk, hogy szinte minden fejlesztés leszivárgott az idén már kapható 9000-es Dura Ace szettből, a 11 fokozaton kívül a négyágú hajtókar-csillag; a nagyobb erőkarú átdobó és az ennek megfelelően átdolgozott fékváltókar, aminek a formája is változott kicsit; új áttételezést kaptak a fékek is. Ennyit röviden az elméletről, lássuk, hogyan muzsikáltak az alkatrészek az alsó-bajorországi dimbes-dombos terepen…
Kuntár Bence tapasztalatai:
Mivel a Rose sajtótáborban már volt szerencsém az új, hátul 11 sebességes SRAM Red és Force alkatrészcsaládokhoz, kíváncsian vártam mire lesz képes a legfőbb ellenlábas – a Shimano – 2014-es Ultegra szettje.
A Demo Day gyors regisztrálás után kettős teszttel kezdődött. Gyakorlatilag az első stand, amibe belebotlunk a bejárat után, a Shimano sátra, tele új Ultegrás gépekkel. A terv az volt, hogy egy mechanikus és egy elektronikus váltórendszerrel szerelt gépet viszünk ki, ugyanolyan vázméretben és féltávnál cserélünk, hogy mindkettőnk véleményt tudjon alkotni a szettekről.
Mielőtt a konkrét menettulajdonságokról esne szó, pár gondolat a kinézetről. Véleményem szerint a 6800-as széria sokkal szebbre sikerült elődjénél. A japán gyártótól megszokott módon, az aktuális Dura Ace szett újdonságai jelennek meg, egy szinttel lejjebb. Ilyen például a hátul 11 sebességes váltórendszer, a 4 csavaros lánctányér rögzítés a hajtókaron, továbbá az átdolgozott fékek.
A formák harmonikusabbak, a felületkezelés remek, a sötétszürke szín is esztétikusabb, mint a 6700-as szett alumínium- szürke kombinációja. Minden országútin jól néz ki, még az „alkalomhoz illő” designnal ellátott tesztgépeket is feldobja, amiket a Shimano vélhetőleg azért matricázott a képeken látható módon, hogy ne legyen egyértelmű, milyen vázon ülünk. Később persze kiderült, hogy Giant TCR bringákat hajtottunk.
Elsőként a 6870-es Di2 elektronikus váltórendszerrel szerelt kerékpárral kezdtem. Ennek az elődjét nem is olyan rég próbáltam, így nagyjából sejtettem mit várhatok. A fékváltókarok ergonómiája tovább javult, könnyen kivitelezhető a fékezés alsó- és fékváltókar fogásból is. A váltást végző gombok is jobban elkülönülnek egymástól, még téli kesztyűben sem fog senki véletlenül rossz irányba kapcsolni. A fékkar húzása nem igényel nagy erőt, ebben szerepet játszik a nagytestvértől örökölt, új fékpatkó kialakítás is.
A váltás gyorsan és holtidő nélkül megy végbe, terhelés alatt, nagytányéron kiállva mászás közben is megbirkózik a feladattal a rendszer. Az átdobó működése is példás, szempillantás alatt teszi a dolgát. Hasznos funkció az is, hogy a lánc vonalát figyelve finomhangolja magát, így egyszer sem ér bele a lánc az első váltó kalitkájába. Összességében nagyon meggyőző a szett, nálam hibátlanul teljesített, ellentétben főszerkesztőnkkel, aki aznap valamilyen csoda folytán megbabonázta az elektromos rendszereket.
Korábban volt egy olyan megérzésem, hogy a japánok a Di2 népszerűsítése érdekében kevésbé teszik majd oda magukat a mechanikus szetteknél. Erre a legjobb cáfolat az új, hagyományos Ultegra. A fékváltókar formája gyakorlatilag megegyezik a villanyos szettével, nincs ember, akinek ez kényelmetlen lenne. A váltásérzet kiváló, gyorsan, precízen, sallangmentesen kapcsolgathatunk a fokozatok között. „Módszeres kínzásokkal” néha sikerült gondolkodásra késztetni, de versenyhasználat mellett se fog szégyent vallani.
Ami hatalmas előrelépés: az átdolgozott erőkarú átdobó. Minimális erővel, pöccintésre vált fel és le is. Hátránya az elektromossal szemben, hogy keresztbeváltásoknál itt azért bele tud érni a lánc a kalitkába, de nem jelentősen. Ha az ár nem számítana, akkor sem biztos, hogy a két szett közül ne a mechanikus lenne a befutó.
A 11 sebességes lánckeréksor miatt a fokozatugrások minimálisra csökkentek, személy szerint nekem ezzel már a 10-es rendszereknél se volt gondom, nyilván ebben szerepet játszik az, hogy MTB bringát hajtok többet. A lánc új, csökkentett súrlódású bevonatot kapott, ezáltal elvileg tartósabb lett. Az átdolgozott fékek erősebbek és jobban kezelhetőbbek is lettek. Működésükről már tettem említést. Pozitívan csalódtam a kerekekben is. 1640 gramm a pár, nem a legkönnyebbek, viszont merevek és gyönyörűen futnak a megszokott, kónuszos agyakon.
Takács Tamás tapasztalatai:
Bence szerintem jól összefoglalta a lényeget, inkább már csak kiegészítéseket tennék hozzá. Kezdjük a pozitív dolgokkal, mert ilyenből van jóval több. Ha rövid szeretnék lenni, két mondatban: Az új mechanikus Ultegra szett megvéve. Mérlegelve a teljesítményt, ergonómiát, kinézetet, tömegét és az árat, én valószínűleg ilyen szettet veszek majd legközelebb saját bringára.
Anno a 7900-as Dura Ace szett fékváltókarjával a Shimano óriásit lépett előre, nálam ekkor lett a Campa versenytársa, ezt a formát szeretem, sőt az ezzel egy időben megjelenő új 11-es Campa formájánál jobban is. A 9000-es Dura Ace, és immár a 6800-as Ultegra kicsit még keskenyebb, nekem még jobban kézre áll, mint az előd. Számomra fontos szempont a design is, amíg az előd Ultegrát kicsit műanyagnak láttam, az újjal már meg tudok barátkozni, főleg hozzá illő vázon.
Szerintem hangsúlyozni kell a markáns előrelépést az átdobó működtetésében is. És 2014-re ez főleg a váltókar kapcsolására értendő. Az új áttételi arányoknak köszönhetően szinte egy ujjal is fel lehet váltani nagytányérra, viszonylag rövid úton. Egyébként a váltásteljesítmény pontos, de az eddig is az volt, jól beállított felső kategóriás szetteknél ez nem is lehet másképp. Az alkatrészek kopásáról – fogak, lánc – pedig nyilván csak tartós teszt után nyilatkozhatnánk, mindenesetre kecsegtető hír, hogy az Ultegra lánc az XTR Sil Tec felületkezelését kapta meg.
A 11 fokozat egyik előnyét, a finomabb áttételugrásokat sajnos nem tapasztalhattuk meg, lévén a 12-28-as sort szerelték a bringákra, minden estere tudjuk, hogy a 12-25-ösben ott van az áhított 18-as, ami minden versenyen nagyon tud hiányozni ha nincs, a 25-ös pedig szintén jó szolgálatot tud tenni a hegyekben.
Az átdobó működtetésén kívül a másik, ami nekem különösen tetszett: az új áttételezésű fékek működése. Brutális fékerővel rendelkeznek, könnyen adagolhatóan. Száraz időben kétség nem fér hozzá, hogy jobbak, mint az új trend szerint ránk erőszakolt hidraulikus tárcsafékek a 140-es tárcsákkal (esőben, nedves körülmények között pedig nem blokkolnak életveszélyes módon, ha valaki hajlamos hirtelen, meggondolatlan vészfékezésre). Fontos apróság: a gyári bowdenszettben a BC-R680 bowden polimerbevonata is javítja az érzést.
Az elektronikus szett váltásteljesítményében én különösebb változást nem érzékeltem a korábbi generációhoz képest: határozott, pontos, élmény váltani, precíz fegyver és nagyszerű játékszer! Figyelemre méltó a váltógombok javított ergonómiája, ugyanis korábban előfordult Di2 szettel szerelt tesztbringára felülve, hogy középső ujjammal nem a megfelelő gombot nyomtam meg, kellett kis idő, hogy megszokjam, most azonban egyszer sem fordult elő tévesztés (persze ez csak utólag végiggondolva tűnt fel).
És akkor elérkeztünk a történelmi pillanathoz… Először sz…t be alattam a „díájtú”. Furcsa megélni ezt. Saját bringám még nem volt elektromos szettel szerelve, de volt már nálam többször, hosszabb ideig, nagyon szeretem, és kellene is, ha jobban passzolna a pénztárcámhoz. És eddig egyetlenegyszer sem hibázott. Mostanáig. Körülbelül fél percen keresztül nem működött.
Érdekes élmény volt: „Te Bence… izé… ez nem vált. Komolyan… nézd meg, nyomogatom, és nem vált.” Akku csekkol, zöld, le nem merült, tovább nyomogatom, nem vált. Aztán egyszer csak váltott. Tökéletesen, mint azelőtt, és onnan kezdve továbbra sem hibázott. Nálam a csőakkumulátor bekötésénél fordult elő korábban, hogy a nyeregcsőbe becsúsztatva érintkezési hiba lépett fel, de ha jól toltam be, attól kezdve az sem hibázott. Arról már hallottam, hogy az új csőakkumulátornál felléphet üzemzavar, de a tesztbringán a hagyományos akkumulátor volt.
Szóval a probléma oka feltáratlan, a Shimano szerelői sem voltak okosabbak, hiszen visszaérve már semmilyen hibát nem mutatott. Ha jól emlékszem, Cadel Evans-szel történt hasonló a Giro legfagyosabb hegyi szakaszán, egy ideig nem működött a Di2. Wiggins-t is abszolút megértem a bringa falhoz vágása miatt. Így teszt közben egy érdekes közjáték volt, de versenyen a fene tudja, hogyan reagálnék rá… Viszont tegyük hozzá gyorsan, mechanikus szettekkel is történnek gondok, csak az nem kerül a figyelem középpontjába, és az elektronikussal valahogy tehetetlenebbnek érzi magát az ember.
Végszóként azt mondanám az esettel kapcsolatban, hogy eddig nálam ez volt az első és egyetlen malőrje a Di2-nek, ezt gondolja tovább mindenki úgy, ahogy akarja. Nekem nem csökkentette lényegesen a lelkesedésemet iránta. Ahhoz, hogy per pillanat saját magamnak a mechanikus verziót vásárolnám meg, inkább az árkülönbséghez van köze, valamint annak, hogy a mechanikus váltószett váltásteljesítményéről, működtetéséről és ergonómiájáról is szuperlatívuszokban lehet csak beszélni.
Shimano alkatrészekkel kapcsolatos további információkért KATTINTS IDE!
Kuntár Bence/Takács Tamás
.
