„Reed Albergotti és Vanessa O’Connell bestsellere széles körben tárja fel azt, hogy Lance Armstrong és a támogatói miként használták fel a pénzt, a hatalmat és a legmodernebb tudományt arra, hogy uralják a világ legnehezebb versenyét, a Tour de France-t.”
Immáron magyar nyelven is olvasható a Lance Armstrong bukását követő éra legfelkapottabb, legpopulárisabb alkotása: Szökésben – Lance Armstrong, a Tour de France és a sporttörténelem legnagyobb összeesküvése címmel (eredeti címe: Wheelmen – Lance Armstrong, the Tour de France, and the Greatest Sports Conspiracy Ever).
A könyv mélyrehatóan részletezi Armstrong pályafutásának gazdasági aspektusait, felépültségét, egyfajta fehérgalléros bűntörténetként próbál fényt deríteni a sokáig elhallgatott titkokra. Gazdag tényekkel, részletekkel és számokkal támaszt alá számos olyan kulcsfontosságú momentumot, amelyek korábban még sohasem kerültek a nyilvánosság elé. Az első néhány fejezet Lance felemelkedését tárja az olvasó elé, ám ha kíváncsiak vagyunk egy edzőlegenda – Eddy Borysewicz – pályafutására, egy mecénás – Thomas Weisel – támogatásaira vagy éppen az első amerikai profi csapat, a Motorola alapjainak lefektetésére, akkor ez a könyv minden apró kérdésünkre igyekszik választ adni.
Az 1996-os atlantai olimpián Lance az egyéni időfutam hatodik helyén végzett
Az alkotás helyenként próbál elvonatkoztatni a doppingolás témakörétől, megismerhetjük a különböző karakterek életútját – Floyd Landis, Travis Tygart stb. –, a versenyzők lelki vívódásait, a sport tisztulását, a küzdést, az elszántságot és a kitartást.
Olyan sokáig tagadott dolgokról kapunk képet, mint a Sheryl Crow előtt végrehajtott vérátömlesztés, valamint volt felesége Kristin Armstrong bizonyítékai. Ám ezek csak a kiemeltebb témák, hisz a számtalan kisebb háttérinformációk sokasága adta meg a történet végső alakját. Hasonlóan Tyler Hamilton könyvéhez, ez az alkotás sem csak a szenzációhajhászásról szól. Az arrogáns, félrevezető és bosszúálló Armstrong, aki saját csapattársait fenyegeti, embereket tesz tönkre és nőket használ ki, megmutatja egy másik arcát is.
A könyv végén azonban muszáj egy lépést hátrálni, és egészben szemlélni a történteket. Kérdések sokasága vetődik fel: Miképp lehetett egy ilyen nagyszabású összeesküvést ily sokáig titokban tartani? Hogyan lehetséges, hogy a szponzorok ebből „állítólagosan” semmit sem vettek észre? Armstrong ténylegesen összejátszott a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség vezetőivel?
Lance Armstrong a 2005-ös meghallgatásakor, amikor éppen eskü alatt vallja, hogy sohasem használt tiltott teljesítményfokozókat. Az SCA Promotions elutasította, hogy kifizesse a bónuszait a 2004-es Tour de France-ért
Lance egy termék volt, egy híresség, akit imádtak, és így egyfajta kulturális őrület alakult ki körülötte. Azonban az egész mozgatórugója nem más volt, mint az „aljas pénz”.
Albergotti és O’Connell nem éreztek szimpátiát Lance iránt, világosan próbálták felvázolni a személyiségét, a viselkedését és azt az egyszerű tényt, hogy miképp doppingolt.
Aki szereti az országúti kerékpározást, annak azért, aki nem, annak pedig pont a negatív megközelítésből lényegre törő és lebilincselő ez a történet.
„A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.” (Abraham Lincoln)
Alberto Contador (Tinkoff-Saxo) nyerte az összetettet, Nairo Quintana (Movistar) a fehér trikóval vigasztalódhat.
Fabian Cancellara 6-, Bradley Wiggins 11-, a világbajnok Tony Martin 15 másodpercet kapott az olasztól, a rövid, mindössze 9,2 kilométeres sík időfutamon. Amikor Adriano Maloritól (Movistar) kérdezték, hogy figyelte-e a wattmérőt (utalva arra, hogy a táv második felében nyújtott igazán kiemelkedőt), amelyre a válasza egyszerű volt: „Figyeltem, de az időfutamon ez annyira nem számít, végig teljes gázzal kell menni.”
Adriano Malori nagyot ment ma (Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it)
Harc volt még a dobogóért is, ám Quintana remek időt hajtva három másodpercet Contadorra is rávert. Nehéz lesz megállítani a Girón a fiatal kolumbiait, aki most a fehér trikót viheti haza, Contadoré természetesen a kék (és a szigony), Peter Sagan pedig a pontversenyt nyerte, így övé lett a piros színű mez. A hegyi hajrák tekintetében is volt pontozás (zöld trikó), itt a Bardianis Marco Canola nyert.
A végső dobogósok: Quintana, Contador és Kreuziger (Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it)
A következő World Tour verseny a Milano-San Remo lesz vasárnap.
Az utolsó szakasz végeredménye:
1
Adriano Malori (Ita) Movistar
0:10:13
2
Fabian Cancellara (Swi) Trek
0:00:06
3
Bradley Wiggins (GBr) Sky
0:00:11
4
Tony Martin (Ger) Omega Pharma-QuickStep
0:00:15
5
Tom Dumoulin (Ned) Giant-Shimano
0:00:19
6
Alex Dowsett (GBr) Movistar Team
0:00:20
7
Michal Kwiatkowski (Pol) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
0:00:22
8
Manuel Quinziato (Ita) BMC Racing Team
0:00:23
9
Stijn Devolder (Bel) Trek Factory Racing
0:00:24
10
Luke Durbridge (Aus) Orica Greenedge
0:00:26
Az dobogón túl az összetettben is történtek változások, íme a 2014-es Tirreno-Adriatico végeredménye:
1
Alberto Contador Velasco (Spa) Tinkoff-Saxo
25:28:45
2
Nairo Alexander Quintana Rojas (Col) Movistar Team
0:02:05
3
Roman Kreuziger (Cze) Tinkoff-Saxo
0:02:14
4
Jean-Christophe Peraud (Fra) AG2R La Mondiale
0:02:39
5
Julian David Arredondo Moreno (Col) Trek Factory Racing
Ritkán találkozhatunk Ofmega szettel szerelt országúti kerékpárral, hiszen kevesen választanának ismeretlenül csengő, olasz harmadvonalbeli alkatrészt egy patinás kerékpár restaurálásához. Viszont abban talán sokan egyetértenénk, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha minden említésre érdemes gyártóval foglalkoznánk egy-egy szett erejéig, stílusosan egy régi acélvázra szerelve, így megismerve annak erényeit és hibáit.
A technikai részletekről a Bianchi Record 843 esetében csak széljegyzetként beszélhetünk. Nem túlzó a megállapítás, hogy a hetvenes években érezhette magát a kerékpáros, aki ezt a felszereltséget választotta Bianchijára. A legendás gyártó a saját névvel jegyzett Columbus Formula Two csövekből készült vázát már jó néhány „Rekord” változaton használta, nálam a 905, 915 és 920 típusok fordultak meg, és mindössze a geometria és a villa jelentette a különbséget.
A cikkben szereplő Rekord 843-as meredek villaszöggel került forrasztásra, és talán a felszereltség is a kényelmes, de legfőképpen olcsó végtermék elérése miatt lett kissé kőkorszaki, mégis jó minőségű, megbízható… és legfőképpen olasz. A feltűnő kék fényezés gyárilag is így mutatott, sajnos a múltban valaki az eredetitől nagyon elütő javítószínt használt a kisebb-nagyobb karcok eltüntetésére, ezért döntöttem a teljes felújítás mellett. A mai technikai feltételek mellett nem nehéz reprodukálni a gyári színt, ugyanez a helyzet a matricákkal is, szerencsére a profi szakemberek itthon is adottak, így ezekért sem „kell a szomszédba menni…”.
Sokan tartanak a homokszórástól a vékony falvastagságok miatt, nekik alternatív megoldásként a gyönggyel való festékeltávolítás lehet szimpatikus. Véleményem szerint csak szemcsemérettől, illetve a kivitelező hozzáértésétől függ az eredmény, ezt tehát meghagyom a szakembereknek, a most látható munka nekem bőven megfelel. Ezt a műveletet egy rozsdagátló alapozás, vékony szórógitt használata, majd a metálkék szín felvitele, végül a lakkozás követte, amely kellő száradás után keményebb, ellenállóbb felületet eredményezett, mint a színterezés, ennek megfelelően nagyobb anyagvastagság mellett jobb minőségű hatást kelt.
Az előző tulaj határozottan állította, hogy a városi kormány a német kerékpárboltban került felszerelésre, ami nehezen hihető a Modolo Corsa versenyfékkarok láttán, de végül az eredeti Bianchi gravírozású stucni meggyőzött az eladó igazáról: a megszokott 26,0 mm-es kormány átmérő helyett ez a városiakra jellemző 25.4 mm volt a gépen. Ezeket pótolandó, egy hetvenes évek végéről származó Campione de Mondo CX-ből bontott 3t Record stucni/3t Mod. Grand Prix kormány kombinációra esett a választás, így az eredetiség alig csorbult. A szürkés bevonatú Ofmega komponensek és a repedezett fékkargumik színéből indultam ki, a felújítás során konzekvensen ezeket követtem végig, utóbbiakból sikerült újakat szereznem a tengeren túlról, az Ofmega Master szett pedig eredetileg is hiánytalanul megtalálható volt a bringán.
Az első kerék a múltban cserélve lett, így bontott agyak után kellett néznem, s mivel esélytelennek tűnt párt találni a Campagnolo Omega Strada Hardox hátsó felnihez passzolót, a nulláról kezdhettem a kerékszett megépítését. Így viszont lehetőség nyílt a sötét színek szélesebb körű használatára, folytatva a fentebb megkezdett irányt a küllőkkel, illetve a nehéz, de cserébe erős Gipiemme 28 mm profilmagasságú felnikkel, így törekedve az olasz vérvonal megtartására. A harmóniát a Continental köpenyek garantálják, összhangban a fekete Ambrosio Ribbon kormánybetekerő szalaggal és a patinásan kopott San Marco nyereggel. A fékekkel kapcsolatban módosításra kényszerültem, eredetileg Modolo Start féktestek teljesítettek szolgálatot a bringán, ezeket inkább egy kicsit idősebb, de színben és színvonalban inkább passzoló Modolo Race-re cseréltem, és a színterezett pofák tanulsága szerint egyenesen az 1983-as világbajnok produktumot tisztelhetjük bennük.
Az Ofmega „Master” fantázianevű családja nem lett volna teljes a pedálok nélkül, így ezt is a legnagyobb aukciós oldal segítségével kellett beszereznem, majd némi felújítás és karbantartás után beállhatott a 36 furatos agyszett, az olasz menetes középrész, a Bianchi felirattal fémjelzett hajtómű, a váltószett – végül, de nem utolsósorban – a csodaszép acél kormánycsapágy. A klipsz és klipszíj terén is a szín volt a legfontosabb szempont: az előbbi egy kényelmes, „montis” Christophe, utóbbi egy ma is kapható klasszikus bőr darab ugyanezen gyártótól.
A számtalan profi olasz és japán alkatrészcsalád után egy Ofmega szett akár felüdülés is lehet, és aki egy ilyen jellegű felújításra adja a fejét, garantáltan nem fog csalódni: annyit nyújt, amennyit a maga korában elvártak tőle, és bár komoly történelmet nem tudhat magáénak, létjogosultságát nehéz lenne vitatni. És amit biztosan elmondható: a tartós használat után a megmutatta, hogy pontosan olyan szinten működik, amilyen a megjelenése…
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István Photography
Április 5-én, szombaton, Bonyhádon kerül sor elit, amatőr és utánpótlás kategóriákban az országos szezonnyitó kerékpárversenyre, az SZSZKE rendezésében.
A 2013-as befutó – Fotó: Hajós László
A pálya a tavalyihoz hasonló lesz, gyér forgalmú, versenyzésre ideális, jól lezárható terepen. A 25 kilométeres kör rövidebb emelkedőket tartalmaz, melyek tavaly is okoztak szelekciókat a vegyes összetételű mezőnyben (az utánpótlás, amatőr és elit kategóriák közül az Elite, U23, U19 és amatőr férfi korcsoport együtt rajtol, de körszámuk különbözik, és külön kerülnek értékelésre). Az elit férfi kategória távja 5 kör, azaz 125 kilométer lesz. A hivatalos versenykiírás az alábbiakban olvasható:
Verseny típusa: Nemzetközi nyílt Országúti mezőnyverseny, igazolt licenccel rendelkező U11(2004-2005) U13 (2002-2003), U15 (2000-2001) U17 (98-99), U19 (98-97), U23 (92-95), Elite (91- ) versenyzők és amatőr(1974 után születettek), Senior(1974- ben és előtte születettek) kerékpárosok részére.
Verseny helye, útvonala: Bonyhád, Zomba-Paradicsompuszta, Kisdorog, Bonyhádvarasd Bonyhád (Tolna megye)
Ideje:2014. 04. 05. szombat 10.00
Versenyközpont: 2014. 04. 05. 08:00 – 10.00 között lesz nyitva (címe: 7150 Bonyhád, Körősi Csoma Sándor utca A technikai értekezlet 10.00 – 10.30 között zajlik a csapatvezetők és a versenybíróság tagjainak részvételével. A csapatautók sorrendje technikai értekezleten lesz kisorsolva.
Díjazás: Egyéni érem díjazás 1-3, győzteseknek tárgyjutalom,
a hosszútáv abszolút 1-3 helyezettje 15-10-5 ezer forint pénzdíjban részesül.
Díjkiosztó az Elite U23-as verseny befutója után 14.30-tól.
Program:
Rajt: Bonyhád, Körősi Csoma Sándor Utca
Cél: Bonyhád Körősi Csoma Sándor Utca
Start:
U11, U13 10.50 12 km –
fordító: Bonyhádvarasd előtt 7. km szelvény után a dombtetőn.
Célbaérkezés várható időpontja: 11.10-től
Elite, U23 11.00 125 km – 5 kör
Célbaérkezés várható időpontja: 14.00-tól
Amatőr férfi 11.00 100 km – 4 kör
Célbaérkezés várható időpontja: 13.15-től
U19, 11.00 100 km – 4 kör
Célbaérkezés várható időpontja: 12.45-től
U17, Nők, Senior 11.05 50 km – 2 kör
Célbaérkezés várható időpontja: 12.10-től
U15, WU17, WU19 11.10 25 km – 1 kör
Célbaérkezés várható időpontja: 11.40-től
Versenybíróság:
Az MKSZSZ VB Jelöli ki.
Általános szabályzatok:
1. A verseny az MKSZ és az UCI szabályai alapján kerül megrendezésre, ideértve az áttételek meghatározását. Áttételek átkötése, lezárása nem engedélyezett. A szabálytalan áttétellel rendelkezőket a versenybíróság rajthoz állni nem engedi.
Áttételek:U11 és U13 (9-12 év) 5,85 m, (52×19) U15 (13-14 év) 6,14 m (52×18) U17 (15-16 év) 7,01 m (52×16) U19 (17-18 év) 7,93 m (52×14) WU13 5,85 m, WU 15 6,14 m, WU17 7,01 m, WU19 7,93 m.
A versenybíróság az áttételeket a szakaszok előtt és után is ellenőrizheti, a vétkes versenyzőket kizárja.
Versenyzők kötelesek az egyesületi mezben indulni, válogatott mez viselése nem engedélyezett.
2. Kerék-, és gépcsere a verseny során csak az út jobb oldalán megengedett. Minden egyéb segítségadás tilos. Az esetleges bukás és géphiba miatt a mezőnyből kiállni kényszerülő versenyző felzárkózásához „idegen” segítséget nem vehet igénybe.
3. Versenyen minden versenyző saját felelősségére indul, a közlekedési szabályok betartása mellett. Követniük kell a rendőrség vagy a biztosítást végző szervek utasításait, lehetőség szerint az úttest bal oldalát szabadon hagyva kell haladniuk, hogy a versenyt kísérő gépjárművek elhaladását ne akadályozzák. Esetleges balesetért, vagy kárért a rendező semmilyen felelősséget nem vállal és azért kártérítésre nem kötelezhető.
4. A versenyzők a rendező által kibocsátott rajtszámot kötelesek viselni, a kiadott rajtszámot behajtani, levágni, megcsonkítani TILOS! A leadott számok után a befizetett kauciót visszakapják.
5. A versenyzőknek a bukósisak viselése kötelező! Esőkabát vagy más hasonló ruhadarab viselése abban az esetben lehetséges, ha átlátszó anyagból készült, hogy biztosítsa a rajtszámok tiszta láthatóságát.
6. A csapatok tagjai csak egymás között cserélhetnek felszerelést, ételt és italt. A versenyzők nem húzhatják vagy lökhetik meg egymást vagy egy másik versenyzőt. Nem állhatnak gépjármű szélárnyékában vagy lökhetik el magukat arról, nem húzathatják magukat vele.
7. A versenyzőknek a rajt előtt az aláíróívet alá kel írni, amellyel kinyilvánítják, hogy elfogadják a verseny szabályait. Az aláírás a rajt előtti 15 percig lehetséges.
8. A frissítés a verseny 50. kilométerétől az utolsó 20 km-ig engedélyezett.
9. A csapatvezetők képviselik csapatuk tagjait is, és felelősek azok cselekedeteiért technikai szempontból és a szabályok betartását illetően is. Együtt kell működniük a Szervezőkkel és a Versenybírósággal, hogy biztosítható legyen a verseny zökkenőmentes lebonyolítása.
10. Kísérőautókra vonatkozó szabályok:
Kísérni csak érvényes licenccel lehetséges.
Kísérőautók a zsűri autó mögött haladhatnak. 160 cm-nél magasabb kocsik, független a kapott sorszámtól, a kocsisor végére kell, hogy besoroljanak.
11. A versenybíróság és a Szervező fenntartja a jogot a szabályok megváltoztatására speciális körülmények hatására. A szabályok esetleges megváltoztatásáról minden résztvevő tájékoztatást kap.
A versenypálya közelében lévő kórházak, mentőállomások listája:
Mentők: 104
Kórházak:
Balassa János Kórház
7100 Szekszárd, Béri Balogh Ádám u 5/7. +36/74-501-500 (porta)
Városi Kórház- Rendelőintézet
7150 Bonyhád, Bajcsy-Zsilinszky utca 25. +36/74-550-999
Nevezési díj: Előnevezésben utánpótlás 1500,- Ft, a felnőtt 2500,- Ft/fő (csak 04. 02.-ig megküldött nevezések esetén). Helyszínen 3000,- ill. 5000,- Ft/fő. A nevezési díj minden esetben a helyszínen fizetendő 10.00-ig!
Előnevezési határidő: 2014. 04 02. szerda
A rendező a változtatás jogát fenn tartja magának !
NEVEZÉSI LAP
A Szekszárdi Szabadidős Kerékpáros Egyesület szervezésében 2013. 04. 05.-án (szombaton) Bonyhádon megrendezésre kerülő kerékpár versenyre nevezést nyújtok be a(z)
…………………………………………………egyesület nevében,
Versenyzők / születési dátum / korcs.
1. …………………………………………UCI kód: ………………………..
2. …………………………………………UCI kód: ………………………..
3. …………………………………………UCI kód: ………………………..
4. …………………………………………UCI kód: ………………………..
5. …………………………………………UCI kód: ………………………..
6. …………………………………………UCI kód: ………………………..
7. …………………………………………UCI kód: ………………………..
8. …………………………………………UCI kód: ………………………..
9. …………………………………………UCI kód: ………………………..
10. …………………………………………UCI kód: ………………………..
Csapatvezető:
……………………………Tel:………………………e- mail:…………………
Nevezési cím:
Schneider Konrád 7100 Szekszárd, Petőfi u 13. tel, fax:+36 74/316-455:
Szomorú hírről számol be a kazah Asztana kerékpáros csapata: tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal versenyzőjük, Jerlan Pernyebekov.
Az Asztana kontinentális csapatát erősítő 1995-ös születésű kerékpáros a fiókcsapat ecuadori edzőtáborában a március 14-ei tekerés után panaszkodott fejfájásra, és a vacsorát követően már kórházba kellett szállítani. Később kiderült, hogy agyvérzést kapott, és a kórházban sem tudták már megmenteni életét. Pernyebekov 2013-ban Ázsia junior országúti bajnoka volt.
Brutális fölénnyel nyerte az Omega Pharma – Quick-Step csapata a mai hajrát; Contador 9 kilométerre az összetett győzelemtől.
Ma a sprintereké volt a terep, a 187 kilométeres szakasz kulcsmomentuma a 40 kilométerrel a cél előtt magasodó Sant’ Elpidio a Mare dombocska volt, ahol a Cannondale olyan tempót diktált, ami Marcel Kittelnek (Giant-Shimano) már sok volt. Egy darabig még úgy tűnt, csapattársai segítségével felér a mezőnyre, de végül nem járt sikerrel.
Sant’ Elpidioba érve, a szökevényeket annak rendje és módja szerint utolérve megint városi kőrözés várt a kerekesekre. Itt még Gilbert bepróbálkozott, de az elmúlt napok megpróbáltatásai után a versenyben maradt sprinterek csapatai aligha engedhették meg, hogy bárki is elvegye a lehetőségüket, így hamar utol is érték az ex-világbajnokot. Az Omega és a Lotto csapata felsorakozott, végükön Cavendish-sel és Greipellel, ám az egyik kanyarban a Gorilla csapata hibázott, páran el is vágódtak, közben a kék-feketék rákapcsoltak…
A 2009-es Columbia vonatot idéző felvezetés eredménye olyan hatalmas Cavendish győzelem lett, hogy időkülönbséggel ért át a célvonalon, még Petacchi is második lett, Renshaw is befért a 10-be. A riválisok csapatai el kezdhetik vakarni a fejüket, mi lesz a Tour lankás szakaszain…
Fotó: Stefano SIrotti / sirotti.it
Az esélyesek között semmi nem változott, leszámítva, hogy a tegnap 11. helyre visszaeső Horner feladta a versenyt. Holnap rövid időfutammal zárul a verseny.
Grósz Béla, a Corratec egykori mountain bike versenyzője egy mobilitás szemináriumra hívta meg a hazai kerékpáros médiát Nemzeti Ünnepünk napján, amely bringás vonatkozásokat is érintett…
A dél-budai Thor Gym edzőközpontban, a CF HollyWOD szervezésében tartott szeminárium első felében Grósz Béla arról mesélt, hogy saját bőrén tapasztalta meg évtizedes kerékpáros pályafutása során, hogy mennyire nem fektetnek hangsúlyt a hazai kerékpársportban a sérülések megelőzésére, és a kialakuló problémákat – megfelelő szakértelem hiányában – többnyire tüneti kezeléssel próbálják elfedni.
A nem kimondottan kerékpárosoknak szóló foglalkozás közben így idézte fel a bringás közegben szerzett tapasztalatait: „Leegyszerűsítve arról szól az edzés, hogy fogyjál le minél jobban és lehetőleg ne egyél…” Miközben a biomechanikával, mobilitással gyakorlatilag senki nem foglalkozik érdemben.
Pedig már az első érintkezési pont, a pedál környéke komoly gondok forrása lehet. A természetellenes helyzetbe kényszerített boka, a pedálkötés által hagyott „kényszerpályák” rossz bokamobilitás esetén – és a legtöbb kerékpárosnak rossz a bokamoblitása – kártékonyan terhelik a lábat, természetellenes kompenzációja kényszeríti a térdet, csípőt, és így tovább.
Béla fontosnak tartotta felhívni a figyelmet, hogy egy „rejtélyes” térdfájás okát nem feltétlenül a térdben kell keresni, mégis a „sebészek” műtétet, vagy tüneti kezelést javasolnak általában, ahelyett, hogy megtalálnák a probléma eredetét. Sajnos versenyző korában, 22 évesen maga is átesett egy térdműtéten, és összességében hónapokat hagyott ki sérülés miatt.
Később saját kárán tanulva feltette a kérdést: Jó úton járok? Kötelezően sérültnek kell lenni? Néhány éve kezdett elmélyülni az anatómiai ismeretekkel és a mobilitással kapcsolatban fellelhető szakirodalomban, és a Trans Hungária Maraton-győzelemmel lezárt kerékpáros pályafutása utolsó éveit már a testtudatosság jegyében versenyezte végig.
A mobilitás-tanácsadó szerint a kerékpáros mozgás összetett terhelés, amire alkalmassá kell tennünk a testünket, fel kell mérni a gyengeségeket, melyek sok esetben mobilitási problémákra vezethetők vissza. Bár a szemináriumon elsősorban általános vonatkozásokról volt szó, jól kivilágosodott, mennyire fontos a megfelelő nyújtás és a mobilitási problémák javítása, még azelőtt, hogy káros módon terhelnénk a szervezetünk, úgy, hogy fáj valahol, de nem tudjuk honnan ered a probléma…
A megfelelő mobilitás természetesen nem csak a sérülések megelőzése szempontjából fontos, hanem hatékonyabbá tehetjük mozgásunk, gyorsabban tanulhatunk bizonyos mozgásokat, megszüntethetők, illetve csökkenthetők testünk aszimmetriái, és nem csak a sport területén adhatunk jobb tartást magunknak, hanem a mindennapi életben is. A mobilitással kapcsolatos legfrissebb tudományos alapok nem izoláltan tekintenek az izmokra, rendszerben kell gondolkozni, hiszen a testünk is mozgásként értelmez minden gyakorlatot.
A szeminárium második felében ennek jegyében kerültek bemutatásra például a boka, a csípő és a vállak mobilitását fejlesztő gyakorlatok, valamint a kerékpárosoknál és a súlyemelőknél is fokozottan igénybe vett combhajlítók komolyabb szintű nyújtását segítő technikák is. Henger, gumi- és latex-szalag, „mogyoró” és egyéb „célszerszámok” alkalmazásával.
A versenyszerű kerékpársportban az egyik legfontosabb tényező a súly, mivel minél kisebb tömeget mozgatunk, annál több energiát takaríthatunk meg. Sokat számít a kerékpár, a különböző alkatrészek, akár még a ruházat tömege is.
A szénszálas karbonváznak esetében az önsúly az egyik legnagyobb előny, mivel rendkívül merev ezáltal terhelhető, de ugyanakkor könnyű is, ennek köszönhetően jelentős energiát nyerünk. Azonban ezeken a tényezőkön kívül van egy sokkal fontosabb, ahol nem csak pár grammot, hanem esetleg több kilót is nyerhetünk, ez pedig maga a kerékpáros tömege.
Nagy kérdés bringásoknál, az ideális testtömeg, mivel valamivel könnyebb és járhatóbb út – de ugyanakkor költségesebb – magán a kerékpáron a súlycsökkentés, mint egy kemény, több hetes, sok lemondással járó diéta. Nincs csoki, nincs chips, nincs cukrozott üdítő, viszont van helyette puffasztott rizs, és sok gyümölcs és zöldség, ásványvíz. Sokaknak nagy kihívás egy diéta sikeressége, mert valljuk be, az emberek nagy többsége szeret jókat és finomakat enni.
Az edzők mind azt tanácsolják tanítványaiknak, hogy először saját magukon könnyítsenek, érjenek el egy megfelelő testtömeg indexet, aztán jöhet a kerékpár, a különböző könnyített alkatrészek beszerzése.
Ehhez lehet nagy segítség a Beurer BG51 XXL diagnosztikai mérleg. 100 grammos pontossággal mér, maximum terhelhetősége 200 kg.
A kijelző nagy, könnyen leolvashatjuk kalkulált testzsír, testvíz, és izomtömeg százalékunkat, valamint csonttömegünket. Ideális testtömeg indexünket (BMI, angolul: Body Mass Index) is kiszámíthatjuk, ami alapján eldöntetjük, hogy diétánk jó úton halad-e a kitűzött célok felé, avagy érdemes-e változtatnunk valamin (pl.: több fehérjebevitel, több edzés a zsírégető pulzuszónánkban, stb…).
Elektródái rozsdamentes acélból készültek, így a fürdőszobában is nyugodtan használhatjuk. 5 aktivitási szint állítható be, ezzel is elősegítve céljaink megvalósítását. A mérés végeztével nyugodtan visszatolhatjuk a fürdőszobai polc alá a mérlegünket, mivel automatikus kikapcsolással van ellátva, ezzel is kíméli az elem élettartalmát.
Főbb jellemzők:
8 mm-es vastagság
edzett üveg mérőfelület
maximum terhelhetősége: 200 kg
100 g pontosság
kijelzőn látható súly, testzsír-, testvíz – izomtömeg százalék (1% pontosság), csonttömeg (100 g pontosság)
Benkó Barbara a német Focus XC Team színeiben Izraelben (Mishmar Haemek) kezdte a versenyszezont, ahol a pódiumot is kibérelte – többek között erről ír legfrissebb blogbejegyzésében:
Elérkezett ez a pillanat is, megkezdődött a versenyszezon. Idegesebb voltam verseny előtt a szokásosnál, mert csak azt tudtam, hogy bár hamar elrepült a tél, úgy érzem jó munkát végeztem, de hogy ez mire lesz elég fogalmam sem volt, főleg a tavalyi meglehetősen negatív és balszerencsés szezon után. Ilyenkor mindenki nagyon kíváncsi, kivel mi történt a télen, hol volt, mit csinált, mennyit készült, hol készült és ezer kérdés záporozik a versenyzők felé, meg persze megy egymás méregetése is. Érezhető, hogy ebben az évben már kezdődik a kvalifikáció Rióra, jóval több külföldi versenyző volt, mint az elmúlt években, mindenki rámegy minden Világranglista pontra. Én is ezzel a céllal érkeztem, bár elsődleges most számomra a versenyzés, hogy az április közepén aktuális Világkupa nyitányra jó formába lendüljek.
A csapat küldött ide, hogy képviseljem a Focus színeket a Focus Izrael kérésére, de igazából én is szívesen vállaltam, mert egyrészt UCI versenyeken akartam indulni, másrészt gondoltam itt biztosan jó idő van, nem kell az európai esőben meg sárban versenyezni. Na, ez az, amit rosszul gondoltam. Amikor ideérkeztem otthon ugyan verőfényes napsütés és jó idő volt, itt szakadt az eső és orkán erejű szél fújt. Két hónapja nem hullott semmilyen csapadék, na, ezt az időszakot most egy hét alatt behozta. De szerencsére annyira száraz volt minden, hogy hamar magába szívta a talaj a vizet, és amíg pénteken még sárban versenyeztünk, délutánra elállt az eső, szombaton már sütött a nap és a pálya ha nem is porolt, de sáros sem volt.
Már az ideérkezésem sem ment simán, de most már értem miért írják, hogy ha ElAl-lal repül az ember, akkor minimum 3 órával indulás előtt legyen a reptéren. Hát én gondoltam ezek megőrültek, 2 óra is sok, de azért biztos, ami biztos, akkorra ott leszek. Hát, rajtam kívül akkor már csak a protekciós business class emberek álltak sorban, akik megengedhetik maguknak, hogy „később” érkezzenek. Már az furcsa volt, hogy a becsekkolást a szélső 4 pulthoz tették, amik körbe voltak kerítve és 5 TEK-es őrizte gépfegyverrel, plusz később vettem észre, hogy az emeletről is figyelnek páran. Álltam vagy fél órát a piros vonalnál, mire hívott az egyik öltönyös úr, pedig senki nem állt előttem sorban, hogy menjek.
Itt kezdődött a móka. 6000 kérdést tettek fel, ki pakolta a táskám, hogyan, hol volt addig, mi van benne, bár ez felesleges kérdés volt, mert 5x pakoltam ki-és be mindegyiket, közben mindenféle detektorral átkutatták, még a sampont és mindent kivettek egyesével és megnézték. Kerékpár teljes mattot adott, minek megyek, miért megyek, hová, kinél leszek, közben már lecsekkoltak, mert tudták, hogy van izraeli csapattársam, utánajártak a versenyeknek is, mutattak pár képet a csapatomról, mutassam meg hol vagyok rajta stb. Nagyon kemény volt. Miután átmentem minden vizsgán, megkaptam a beszálló kártyám és rohanhattam is a géphez, mert ugye ez a procedúra nem két perc volt. A repülés ehhez képest teljesen unalmas és egyhangú volt, leszámítva, hogy egy kisgyerek végigordította, természetesen mellettem, de hál’ Istennek csak 3 óra volt. Értem én, hogy történt a múltban elég sok kegyetlen dolog velük, meg tudom, hogy a csapattársam Shlomi sok országba egyáltalán be sem mehet, csak azért mert izraeli állampolgár, de ezt az üldözési mániát és biztonsági procedúrát kicsit túlzásnak érzem. Vagy én nézek ki terroristának, ezt még nem tudom. 🙂 Bár ahogy láttam, mindenkit nagyon átnéztek, aki nem izraeli volt.
Szerda este érkeztem, így csütörtökön egy pályajárásra volt időm, de szerencsére az első két versenyhelyszínhez közel voltam, Shlominál és a barátnőjénél vagyok, akik 5 km-re laknak a pályától. Mindkét rajt-cél ugyanott volt, csak a pálya volt más. Nekem a pénteki pálya jobban feküdt, annak ellenére, hogy a sárgumijaim rejtélyes módon eltűntek a táskámból, Shlomi meg ugye nem 29-cel megy, így maradt a Race King, ami érdekes volt sárban. Úgy is mondhatjuk, hogy semmit nem fogott a kanyarokban. Mindegy, megoldottam és az a vicc, hogy bár ötször estem az első két körben, egyik sem emiatt volt, hanem mert hamar utolértük az előttünk rajtoló lassabb elit fiúkat és nem mindig tudták értelmezni a left és a right jelentését. Vagy nem akarták, mert volt olyan, akinél azt tapasztaltam, hogy inkább csak nem akar elengedni, mert lány vagyok. Ezt még mindig nem tudom megérteni… Szerencsére csak az egyik esésem volt nagyobb, ott mondjuk lezúztam kezem-lábam-kerékpárom, de akkor még nem érdekelt, másnap fájt csak igazán. Ekkor előzött meg a szerb lány is, addig én vezettem, bár szorosan jött mögöttem. Utána annyira kiestem a ritmusból, hogy kellett egy kör mire összeszedtem magam, de utána már nem tudtam utolérni, így második lettem, a 3. helyre egy holland lány jött be. Kezdésnek nem is rossz! Megnyugodtam, hogy bár van még min javítani és fejlődni, jó úton haladok. Az másfél óra helyetti 1 óra 52 perces versenyidő mondjuk kevésbé tetszett elsőre… Ezt kicsit elszámolta az egyébként normális román főbíró, pedig szóltunk neki, hogy too much lesz.
Sok idő nem volt a pihenésre, másnap ismét egy C2-es verseny várt ránk ugyanott, csak más pályán. Ez a pálya már nem tetszett annyira, két hosszú felfelé és két lefelé volt benne, ami ugyan technikás és élvezetes volt, de az előző hullámos pálya nekem jobban feküdt. Ennek ellenére 3 kört együtt mentünk a szerb lánnyal és jobban éreztem magam, mint pénteken. Most úgy gondoltam, hogy ha tegnap ő jött utánam, és nem akart előre menni, akkor menjen most ő elől. Felfelé nem esett jól a tempója, de lefelé éreztem, hogy gyorsabb vagyok. A 3. körben aztán ritmust váltott a második hosszú felfelén és gyakorlatilag esélyem nem volt vele menni, leszakadtam. Innen saját tempómban mentem, mert teljesen megrogytam abban, hogy azért megpróbáltam felmenni rá párszor sikertelenül. A lefeléket nem mindig élveztem maximálisan, mert az előző napi esésem miatt megdagadt az alkarom meg a bal lábam és a rázkódás nem tetszett neki, bár igazából a 182-es átlagpulzus jobban fájt. 🙂 Maradt megint a 2. hely, de a revange tervben van! Shlomi a pénteki balszerencsés váltó törés után most győzelemmel vigasztalódhatott, nem volt rossz nap a csapatnak!
Péntek-szombat ismét versenyzem itt kint, egy C1 és egy C2 verseny lesz, majd repülök haza és finisbe ér a felkészülés a Világkupa első állomására, ami Dél-Afrikában lesz. Szerdán kiegészülünk Markussal, így már három Focus-os lesz a mezőnyben!
Köszönöm szépen a segítséget a Haimy családnak és a Focus Izraelnek!
Egy vasárnapi edzésen hatalmas kerékpáros baleset következett be az ausztráliai Mascot (Sydney) térségében, felkorbácsolva a bringások indulatait.
Egy 28 éves sofőr autójával hat kerékpárost gázolt el a Southern Cross Drive-on (Mascot, Ausztrália), a tarolás nyomán ronccsá tört bringák, fejvédők, kerékpáros cipők hevertek szerteszét az úton.
A baleset a hírekben:
Öten súlyosan sérültek, kórházba szállították őket, az egyik bringás még csak 16 éves. A kerékpárosok állapota az orvosi jelentések szerint stabil, zúzódások, fejsérülés és gerincsérülés is szerepel a listán.
A baleset komoly indulatokat szült, a Sydney kerékpáros klub intézkedést vár a kormányzattól, akár külön sáv biztosítását a hétvégén edző kerékpárosoknak a reggeli órákban. Az autó vezetője ellen természetesen eljárás indult, vér és vizelet tesztek várnak rá.
„Reed Albergotti és Vanessa O’Connell bestsellere széles körben tárja fel azt, hogy Lance Armstrong és a támogatói miként használták fel a pénzt, a hatalmat és a legmodernebb tudományt arra, hogy uralják a világ legnehezebb versenyét, a Tour de France-t.” 
