Eredmények tekintetében nem is szégyenkezhetünk annyira, mint azt sokan gondolhatnák. Bár dobogós helyezést kerékpárosainknak mindeddig nem sikerült szerezniük, a pontszerző 5. (5 db) és 6. (2 db) helyezések jóvoltából a maga 12 pontjával mégsem utolsó a sportág a magyar olimpiai sportágak eredményességi ranglistáján.

Arról nem is beszélve, hogy mint az kiderül, néhány esetben komoly esély mutatkozott a dobogóra, illetve 1984-ben a Los Angeles-i olimpia szocialista bojkottja miatt a magyar versenyzők úgynevezett Barátság Versenyeken vettek részt, ahol Somogyi Miklós pontversenyben bajnoki címet szerzett. Ezt az eredményt egy ideje a Magyar Olimpiai Bizottság (továbbiakban: MOB) javadalmazás tekintetében elismeri olimpiai bajnoki győzelemnek, bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (továbbiakban: NOB) továbbra sem kezeli hivatalos olimpiának a Barátság Versenyeket.

„Az olimpiai mozgalomban komoly szerepet vállaló Magyarország először az 1920-as olimpia megrendezésére kandidált, a szervezés jogát Budapest jó eséllyel el is nyerhette volna.”

Az olimpiai mozgalom, illetve az egyes olimpiai játékok története vaskos könyveket tölt meg, ezért itt nem tudunk kimerítő részletességgel foglalkozni az újkori olimpiák történetének mélységeivel. Kifejezetten a téma kerékpáros vonatkozásaira koncentrálnék, a felsorolt olimpiai játékok tárgyalása terén is ezt a gyakorlatot követem. Az olimpiával kapcsolatosan meg kell említeni, hogy a különböző sportágakban más-más szerepet tölt be ez a világverseny. Akad, ahol nagyobb rangja van, mint a világbajnokságnak, akad viszont olyan is szép számmal, ahol egy világbajnoki cím értékesebbnek számít. Nos, a kerékpársport az utóbbi kategóriába tartozik. Mindezek ellenére szerepe a sportágban nem elhanyagolható, illetve fontos megemlíteni, hogy a kerékpársport annak ellenére szerepelt már a legelső újkori olimpia programján is, hogy akkoriban még igencsak fiatal sportágnak számított.

Visszatérve a gyökerekhez, a NOB 1894-ben alakult Pierre Fredi de Coubertin kezdeményezésére. A bizottság célkitűzése az ókori sportversenyek újjáélesztése volt, az úttörő szerepet vállaló szervezetnek kezdetektől fogva volt magyar delegáltja Kemény Ferenc személyében. A MOB nem sokkal ezután 1895-ben alakult meg, tagjai között pedig ott találjuk Iszer Károlyt, a Budapesti Torna Club elnökét is, aki a Millenáris Sporttelep európai szintű sportlétesítménnyé való fejlesztésében vállalt komoly szerepet.

„A berlini 1’14,0”-es időnél Orczánban sokkal több volt, hiszen korábban 1’13,2”-re javította az aszfaltpályás világcsúcsot, a Millenárison pedig később 1 perc 12,4 másodpercet is tudott.”

1896. 04.05–14. – Athén

Az első újkori olimpiának mindjárt különös magyar kerékpáros vonatkozása van. Mivel az előkészületek során a görögök anyagi nehézségekre hivatkozva elállni készültek a rendezéstől, ezért Kemény Ferenc a NOB magyar tagja komoly lobbitevékenységet folytatott a sportversenyek esetleges budapesti megrendezése érdekében. Az elképzelés az volt, hogy az első olimpiát a milleneumi sporteseményekkel összekapcsolva bonyolítják le, így abban komoly szerepet kaptak volna az ünnepségsorozatra felépült létesítmények. Miután az 1896-os sportünnepségek központi helyszíne a Millenáris Sporttelep volt, ezért ebben az esetben az minden bizonnyal egyben olimpiai stadionként is funkcionált volna. Végül aztán nem így történt, így első olimpikonjaink végül Athénba utazhattak, de közöttünk ekkor még nem találunk kerékpárost.

Érdemes megemlékezni röviden a bringás versenyszámokról, illetve felidézni néhány időeredményt. A kerékpáros események lebonyolítására 333,3 méteres pálya állt rendelkezésre. A versenyszámok között egykörös repülőversenyt, 2000 méteres időfutamot, 10 és 100 kilométeres, 12 órás valamint „maratoni” kerékpárversenyt (oda-vissza 87 km) találunk. A 2 kilométeres távon 4’56,2”-es idővel avattak bajnokot, míg a 100 kilométeres futam mezőnye 3 óra 8 perc alatt ért a célba, ami a korabeli technika mellett nem kis teljesítményt jelent. Az egyes versenyszámokban 4-10 fő indult.

1900. 05.14–10.28. – Párizs

A sorrendben második újkori olimpiát a párizsi világkiállításhoz kapcsolódó rendezvényként bonyolítják le, mint az később kiderült ez leginkább hátrányokkal járt. A sportversenyeket a kiállítás egyéb eseményei mellett teljesen másodlagos szinten kezelik, a versenyeket félreeső helyeken rendezik, a bringások például közparkokban küzdenek. A sportesemények hírverése csekély, az arra tévedő közönség sokszor azt sem tudja, hogy éppen milyen sportesemény részese. A kerékpáros szakágban három versenyszámban mérik össze tudásukat a résztvevők, 660 yardos (603,5 m) állórajtos időfutamban (51,2”), 1000 méteres repülőversenyben (2’16”) és 1500 méteres üldözőversenyben (2’17,2”). A versenyszámok után a győztes időeredménye olvasható. A párizsi olimpián magyar kerekes nem vett részt.

1904. 07.01–10.29. – St. Louis

A forgatókönyv ezúttal is a balsikerű párizsi olimpián tapasztaltakat követte, vagyis az eredetileg Chicago által elnyert rendezési jogot stratégiai okokból az ekkor éppen világkiállítást rendező St. Louisnak játszották át. Coubertin báró olyannyira komolytalannak látta a szervezést, hogy személyesen részt sem vett a sporteseményen, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot így Kemény Ferenc és egy német küldött képviselte. Ebben az évben nem rendeztek kerékpáros versenyeket, így magyar bringásokat még mindig nem láthattunk a rajtnál. Látván, hogy az eredeti újkori olimpiai eszme tévúton halad, a NOB görög tagjai 1906-ban Athénben soron kívül ismét olimpiát rendeztek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a játékok helyszíne a görög fővárosban állandósuljon a jövőben. Ezt a sporteseményt azonban a NOB nem ismerte el hivatalos olimpiának, a soron következő szervezésének jogát pedig Róma kapta.

1908. 05.06–10.29. – London

Az olaszok gazdasági válságra és természeti csapásra (kitört a Vezúv) hivatkozva visszaléptek a szervezéstől, így új helyszínt kellett keresni. A beugró végül London lett, akik példás szervezésről adtak tanúbizonyságot. Maga a király is komoly támogatója volt a sportnak, így az általa adományozott területen épült fel röpke tíz hónap alatt a világ akkori legmodernebb sportkomplexuma. A kerékpárosok itt már hét számban versengtek. Érdekesség, hogy a repülőversenyben az olimpiák történetében egyedülálló módon nem avattak bajnokot, ugyanis a döntő futam eredményét komolytalan versenyzés és kölcsönös akadályozás miatt megsemmisítették. A magyar kerékpárosok részvételéig még négy évet várnunk kell.

1912. 05.05–07.22. – Stockholm

A kezdeti fiaskók után a svédek megmutatták, hogy hogyan kell egy ilyen eseményt tisztességesen megszervezni. A Stockholmi lebonyolítás minden tekintetben évekig etalonnak számított, számos hagyománnyá vált protokolláris részlet itt debütált először. Ekkor rendeztek először látványos nyitó és záróünnepségeket, a versenyeket direkt erre a célra épített modern sportlétesítményekben bonyolították, célfotó-berendezést is használtak, művészeti versenyekre is sor került, valamit női számok is helyet kaptak a programban. Szokatlan módon itt egyetlen számban rendeztek kerékpárversenyt, az olimpiák történetének leghosszabb mezőnyversenyére került sor ekkor, ahol egyéni és csapateredmény alapján értékelték a bringásokat. A korabeli magyar szaksajtó így foglalja össze a szereplést:

„A háború előtti kor történetével kapcsolatosan meg kell még említenünk, hogy az 1912. évi stockholmi olympiára a Magyar Kerékpáros Szövetség is kiküldte a reprezentánsait, de a rövidebb távú versenyekhez szokott válogatottak a Mälar-tó körüli 320 km-es versenyben nem tudtak eredményt elérni.”

A verseny 123 résztvevője között öt magyart találunk (rajtuk kívül még 7 versenyzőt neveztek, de ők nem indultak el), nevük mögött helyezésük és időeredményük olvasható: Henzsel János (75., 12 óra 42’16,3”); Mazur Gyula (77., 12:50’55,8”); Müller István (73., 12:39’28,0”); Teiszenberger Ignác (84., 13:38’35,8”); Teppert Károly (helyezetlen, 45 kilométerrel a cél előtt feladta). Ezzel a teljesítménnyel a Henzsel–Mazur–Müller–Teiszenberger összeállítású csapat a 12. helyet szerezte meg 15 nemzeti válogatott közül. Itt aztán nyolc évre megszakad az olimpiák sora, hiszen az 1916-os berlini az első világháború miatt elmarad.

1920. 04.20–09.12. – Antwerpen

Az olimpiai mozgalomban komoly szerepet vállaló Magyarország először az 1920-as olimpia megrendezésére kandidált, a szervezés jogát Budapest jó eséllyel el is nyerhette volna. Ezt bizonyítandó 1914-ben a NOB 20. kongresszusán előszavazást tartottak az 1920-as esemény helyszínéről, ezt Budapest 21:7 szavazati aránnyal nyerte Antwerpennel szemben. Később még az olimpiai stadion helyszínét is kijelölték, ez a Vérmező területén épült volna fel. Aztán jött a háborús vereség, és nem hogy a szervezést, de még a részvétel lehetőségét is megtagadták a magyaroktól. Hiába lobbizott maga Coubertin báró a központi hatalmak sportolóinak részvétele mellett, minden igyekezete haszontalannak bizonyult. Groteszk egybeesés, hogy éppen ezen a kirekesztő és békétlen olimpián húzták fel először a békét és összefogást jelképező ötkarikás zászlót. Ebben az évben stabilizálódik három klasszikus pályaszám a programban: az egy- és kétüléses repülőverseny és a 4000 méteres csapat üldözőverseny.

1924. 05.04–07.27. – Párizs

Az 1900-as „zűrzavarok olimpiája” néven emlegetett után ismét a francia főváros adott otthont a sportrendezvényeknek. A dologban aktív része volt Coubertin bárónak, aki az olimpiai eszme feltámasztásának 30. évfordulóját szerette volna oly módon ünnepelni, hogy szülővárosa kapja a rendezési jogot. A közbenjárás sikeresnek bizonyult, így Párizsban minden eddiginél több – mintegy 3000 – sportoló versenghetett egymással, immár példás szervezés közepette. Magyarországról négy kerékpáros utazik, teljesítményüket a következőképpen értékeli a hazai sportsajtó:

„1924-ben részt vettünk a párisi olympián, de rossz országútaink és a modern pálya hiánya itt is éreztette hatását. Nem értünk el eredményt.”

Nézzük, hogyan is nézett ki ez az eredménytelenség. Nos, a kétüléses versenyben Grimm János és Uhereczky Ferenc az 5. helyen végzett, ami a résztvevők száma miatt sajnos ezúttal az utolsó helyet is jelentette. A sprinterként 1926-ban magyar bajnokságot szerző Grimm helyezetlenként végzett a 200 méteres repülőversenyben, ahol 31 résztvevő közül végül a 3. reményfutamban kiesett. Hasonlóképpen járt a szám hatszoros magyar bajnoka is, Uhereczky a 4. előfutamban kiesve végzett helyezetlenként. A 188 kilométeres mezőnyversenyben két magyar, Rusovszky Mihály és Steiner Ferenc indult, előbbi az 51. helyen végzett 7 óra 57’49,0”-es idővel, míg utóbbi 56. lett 8:42’14,4”-el. A versenyt a francia Armand Blanchonnet nyerte 6 óra 20’48”-es időeredménnyel.

1928.  07.28–08.12. – Amszterdam

Amszterdamban nem indult magyar kerékpáros, minden bizonnyal azért, mert a magyar kerékpársport minden egyes szereplője ebben az évben 100%-ban a Budapesten zajló világbajnokságra koncentrált. Pedig ebben az évben szerepel először az egyik legnagyobb klasszikus pályakerékpáros szám, az 1000 méteres állórajtos időfutam az olimpiai játékok programjában. A szám győztese 1’14,2”-es időeredménnyel a dán Willy Falck-Hansen lesz. Immár stabilizálódig a programban az a hat kerékpáros versenyszám, amely ezután egészen 1960-ig változatlan módon szerepel (repülőverseny, tandem repülőverseny, 1000 m állórajt, 4000 m csapat üldöző, országúti egyéni- és országúti csapatverseny). Ezen számok közül később (1960-ban) az országúti csapatverseny alakul át úgy, hogy nem a mezőnyben elért időeredmények összege alapján értékelnek, hanem egy külön 100 kilométeres csapat időfutam alapján hirdetnek bajnokot. A versenyszámok később csak újakkal egészülnek ki, egyedül a tandem repülő került le időközben a műsorról.

1932. 07.30–08.14. – Los Angeles

Minden bizonnyal a tengerentúli helyszín tartotta vissza a magyar kerékpárosokat a tömeges részvételtől, így itt mindössze Schmidt Sebestyén indult egyesületen kívüli versenyzőként. Róla keveset jegyzett fel a sporttörténet, születési, elhalálozási dátuma és helye ismeretlen, nevéhez egy 1924-es országúti mezőnybajnokság fűződik, melyet a Világosság KK színeiben ért el. Ebben a számban indult Los Angelesben is, ahol a 100 kilométeres távot 2 óra 48 perc 37 másodperces idővel teljesítette a győztes mögött 20 perccel célba érve. Ez a teljesítmény a 31. helyre volt elegendő a 33 főt számláló mezőnyben.

1936. 08.01–08.16. – Berlin

A birodalmi erődemonstráció jegyében az ekkor már Hitler uralma alatt álló Németország az újkori olimpiák történetének legmonumentálisabbját rendezte meg. A méreteket szemléltetendő elég csak a 110.000 főt befogadni képes főstadionra gondolni. Számos újítás debütál itt, például itt szerepel először a fáklyás futás, az első rádiós közvetítés, vagy az első kísérleti tévéadás. Magyarországról minden idők második legnagyobb kerékpáros különítménye utazik, összesen nyolc fővel. A kerékpárosok szereplését így foglalja össze a korabeli sportsajtó:

„Amint előrelátható volt, a repülőbajnokságban már az előfutamokban elvérzett a magyar válogatott. A kétüléses bajnokságban – melyben minden esély nélkül indultunk özönvíz előtti nehézsúlyú tendemen – nagy meglepetésre a középfutamba tornászta fel magát Pelvási és Németh. A csapatversenyben ugyancsak a középfutamig jutottunk. Időeredményünk alapján az összes résztvevő nemzetek között a 7. helyen végeztünk. Tekintetbe véve a nyugati államok hatalmas kerékpáros versenysportját, ez hatalmas eredmény volt. Az 1000 méteres időbajnokságon Orczán László beváltotta a hozzá fűzött reményeket amennyiben rossz rajtja ellenére is 5. lett. A 100 km országúti olympiai bajnokságban 27 nemzet részéről pontosan 100 versenyző indult. A 100 versenyző közül ötvenöt versenyző vérzett el és negyvenöt érkezett be együttesen a célba. A negyvenöt versenyzőből álló élmezőnyben benne volt mind a négy magyar válogatott. Rajtunk kívül csak a bajnokságot megnyerő franciák érkeztek be mind a négy emberükkel.”

Az országúti mezőnyversenyt belülről így látta Nótás Károly a Postás egykori menője:

„Már csak ötven méterre lehettünk a 100 kilométeres országúti verseny céljától. Az első sor már majdnem befutott. Én a másodikban igyekeztem, amikor csak azt láttam, hogy minden szikrázik körülöttem. Egy olyan hatalmas tömegbukás történt, hogy csaknem hatvan-hetven ember és gép hevert egy kupacban. Sajnos én is belekeveredtem a szerencsétlenségbe. Ez az eset annyira felbontotta a mezőnyt, hogy a végén csak néhány versenyzőnek tudták értékelni az eredményét. Velem együtt Adorján is hasonló sorsra jutott. Liszkay és Bognár viszont elkerülte a tömegbukást, s két másodperccel a győztes francia Charpentier mögött tizenhatodik helyezettként futottak a célba.”

Lássuk hát az országúti időeredményeket! Mint az már a fentiekből kiderült, Nótás Károly és Adorján István tömegbukásba került, így helyezetlenek lettek, idejüket nem mérték. Bognár János és Liszkay István ellenben holtversenyben a 16. helyen érkeztek 2 óra 33 perc 8 másodperccel. A bukás miatt támadt zűrzavarból adódóan hiába volt négy magyar versenyző az élmezőnyben, nem sikerült három értékelhető időeredményt felmutatni, így csapatversenyben végül helyezetlenek lettek. Pedig jó esélyük lehetett volna a bronzéremre, hiszen végül csak két csapatot tudtak értékelni (három-három fővel), és mint az a beszámolókból kiderült, a magyar válogatott rendelkezett csak teljes gárdával a célegyenesben.

Tandemben Németh Miklós és Pelvássy Ferenc indult a 11 kettőst számláló mezőnyben, de a hivatalos almanachok másként fogalmaznak, mint ami a visszaemlékezésekben olvasható. Eszerint a Németh–Pelvássy páros az első fordulóból kiesett, a reményfutamban pedig nem indult el. A sprinterek 20 fős mezőnyében Győrffy Imre versenyzett, de az első kvalifikációs futamban kiesett, és a reményfutamban sem sikerült javítania.

A legnagyobb siker Orczán László 5. helyezése volt az 1000 m-es állórajtos időfutamban. Sajnos ennél az 1’14,0”-es időnél Orczánban sokkal több volt, hiszen korábban 1’13,2”-re javította az aszfaltpályás és egyben abszolút amatőr világcsúcsot, a Millenáris betonján pedig később 1 perc 12,4 másodpercet is tudott. Berlinben a versenyek fapályán zajlottak, ennek fényében várható volt egyéni legjobbjának megjavítása. Hogy ez mégsem sikerült, annak két oka volt. Egyrészt a helyiek által biztosított indítóember ferdén lökte meg a rajtnál, így kis híján elhagyta a pályát és kilépett a klipszből. Másrészt elindították a teljesen esélytelen 4000 méteres üldöző csapat tagjaként (Liszkay István–Németh Miklós–Orczán László–Pelvássy Ferenc), ennek egyik futama pedig pontosan fél órával bonyolódott az 1000 méteres futamok előtt… Tehát Orczán önhibáján kívül, részben sportvezetői hiba miatt a magyar kerékpársport egyik legnagyobb eredményétől esett el.

A 4000-es csapat amúgy két futamon vett részt, az elsőben 4’57,8”-al úgy kaptak ki az olaszoktól, hogy Pelvássy a 3. körben kiállt. A második futamban ugyanez ismétlődött meg, itt Pelvássy 2 kör után adta fel a küzdelmet, így a 5’03,4”-es időt futó csapatot a célvonal előtt utolérték a későbbi bajnok Franciák. Végül 13 csapatból helyezetlenek lettek.

1940 Helsinki; 1944 London

A XII. nyári olimpiai játékok szervezési jogát eredetileg Tokió nyerte el. Japán viszont időközben háborúba keveredett Kínával, a NOB pedig úgy döntött, hogy háborút folytató ország ne rendezhessen olimpiát, így a szervezés jogát Helsinkinek adta. A II. világháború időközben elérte a finneket is, sőt a sorrendben XIII. Londonban rendezendő olimpia is meghiúsult a világégés miatt, melynek rendezésére amúgy Magyarország is beadta a pályázatát.

1948. 07.29-08.24. – London

Ebben az évben kandidál immár harmadszor a szervezésre Magyarország, de az ötkarikás zászlót végül ismét a londoniak húzhatták fel. Kerékpárosoknak a négy klasszikus pályaszámban, valamint országúti egyéniben (199,633 km) és csapatban rendeztek versenyeket. Magyar versenyző sajnos egyiken sem indult.

1952. 07.19–08.03. – Helsinki

Számos szakértő szerint az igazán nagy újkori olimpiák története Helsinkiben kezdődik, hiszen innentől kezdve indul el a sporteredmények drasztikus javulása. Emellett ezen az olimpián szerepel először a Szovjetúnió, így innen számíthatjuk az egészen 1988-ig tartó sportbéli hidegháború kezdetét is. Hazai vonatkozásban ez minden idők legeredményesebb ötkarikás játéka volt, hiszen 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel térhetett haza a magyar delegáció. Eredmények szempontjából a kerékpárosok sem szégyenkezhettek, hiszen egy ötödik és egy hatodik hellyel lett gazdagabb a sportág.

Az olimpia legnagyobb reménysége Ifj. Szekeres Béla, a Postás versenyzője volt, aki nemzetközi szinten is kiváló sprinternek számított. A 200 méteres repülőverseny 26 fős mezőnyében nyújtott teljesítményéről így emlékezik meg a Postás krónikása:

„Olimpiásunk sokáig emlékezett szívesen a finn fővárosra, hiszen az igen-igen erős mezőnyben végül is hatodik lett.”

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy 3-4 fős futamokban indultak a versenyzők, szokatlan módon még a döntőt is háromfős felállásban bonyolították. Az első futamát Szekeres simán nyerte kanadai, svájci és új-zélandi ellenfeleivel szemben. A negyeddöntőben kikapott a későbbi győztes olasz Enzo Sacchitól és egy dán versenyzőtől, így a reményfutamba került. A reményfutamban négyfős mezőnyéből ketten buktak, így a futamot megismételték, ezt Szekeres nyerte. Ezzel a teljesítményével a középdöntő második futamába került, ahol harmadik lett. Miután a reményfutamban sem sikerült javítania, ezért a hatodik helyen zárta a versenyt.

A Schillerwein István–Furmen Imre tandempáros a legelső futamban a későbbi bajnok ausztrál kettőssel került párba, ahol sajnos veszítettek. Ezután két darab, immár három páros részvételével zajló reményfutamot kellett megnyerniük ahhoz, hogy folytathassák tovább a versengést. Végül az olasz Cezare Pinarello–Antonio Maspes párostól kikapva 14 tandemből az 5. helyen zártak.

A 4000 m üldöző csapatversenyben 22 nemzeti különítmény indult, köztük a Furmen Imre– Lang István–Pásztor István–Schillerwein István összeállítású magyar csapat, akik az olimpia kezdete előtt új magyar csúcsot állítottak fel ebben a számban. Ezt az időeredményt 4’55,2”-es idővel mintegy két másodperccel javították meg, de ez sem volt elegendő a kvalifikációs futamokon való továbbjutáshoz. Végül a 10. helyen végeztek, míg a győztes 4’46,1”-es legjobb idővel Olaszország csapata lett. Érdekesség, hogy öt másodperccel a magyarok mögött végzett a Szovjetúnió négyesfogata, akik később a szám állandó esélyesévé léptek elő.

Az 1000 méteres állórajtos számban Lang István 1’16,9”-es idővel a 18. helyen végzett, míg a győztes 1’11,1”-es új olimpiai csúccsal az ausztrál Russell Mockridge lett.

Nem tudni pontosan, hogy mi állt azon döntés hátterében, mely szerint az edzőtáborban felkészülő országúti gárdát végül egy az egyben itthon hagyták. A 112 résztvevőt felvonultató 190,4 kilométeres országúti versenyt így a háromfős hazai csapat kivétel nélkül feladta, ez nem is volt csoda, hiszen mindannyian pályaversenyzők voltak (Lang István, Látó Lajos és Schillerwein István).

1956. 11.22–12.08. – Melbourne

Ebben az évben Bicskey Richárd és Furmen Imre képviselte a sportágat, egyéni sprint és tandem számokban vettek volna részt, ha nem szól közbe a forradalom. A magyar olimpiai különítmény meglehetősen kalandos úton jutott el Ausztráliába. Akinek a tatai edzőtáborból visszatérve sikerült elérni a Prágába induló buszokat, az utazott, aki az utcai harcok miatt erre képtelen volt, az maradt. Így járt két kerékpárosunk is.

1960. 08.25–09.11. – Róma

Ebben az évben kandidál negyedszer a szervezésre Magyarország, de a rendezés jogát végül Róma kapja. Csak egyetlen kerékpáros képviseli hazánkat, Söre János, aki abban az évben nemzetközi szinten is nagyon jó eredményeket ért el állórajtos 1000 méteren. Ebben a számban Rómában végül 25 résztvevő közül a 10. helyen végzett 1’10,63”-as időeredménnyel, miközben a dobogóra 1’08,86”-os idővel lehetett felállni, a győztes pedig új olimpiai és világcsúccsal (1’07,27”) Sante Gaiardoni lett.

Eddig tartott mostani múltidéző epizódunk. A következő részben Tokióból indulunk, és ott fejezzük be, ahonnan elkezdtük: Athénban.
[divider scroll_text=”Magyar kerékpárosok az olimpiai játékokon 1896-1960″]
Egyes klasszikus kerékpáros versenyszámok megjelenése az olimpián
Férfiak:
1896 – repülőverseny
1896 – országúti egyéni
1920 – 4000 m csapat
1928 – 1000 m állórajt
1960 – 100 km csapat időfutam
1964 – 4000 m egyéni
1984 – pontverseny
1996 – országúti egyéni időfutam
1996 – MTB
2000 – keirin
2000 – párosverseny
2000 – olimpiai sprint

Nők (1984-től):
1984 – országúti mezőny
1988 – repülőverseny
1992 – 3000 m egyéni
1996 – országúti egyéni időfutam
1996 – MTB
1996 – pontverseny
2000 – 500 m állórajt