Az idei év második felkészülési táborával a hátuk mögött már a szezon első versenyére készülnek a Waberer’s Areus MTB Team tagjai. Gran Canaria kora-nyári melegében eltöltött két hét azonban korántsem a nyaralásról, mintsem a kőkemény edzésmunkáról szólt Bogár Gábornak és csapatának.
Ritka látvány, ez az időszak inkább az edzésmunkáról szólt
Gran Canaria január-februárban a helyieken és a szállodai dolgozókon kívül a német nyugdíjasok és a profi sportolók otthona. Ritkán találkozni másféle ember típussal ott ilyen tájt. Már a repülőtéren ízelítőt kap az ember mire is számítson. A német nyugdíjasok tolakodnak, lökik félre a Cape Epic, Scott, Specialized vagy Iron Man logós táskával várakozó sportolókat, aki türelemmel konstatálják, hogy utolsónak csekkolnak majd be. Kész szerencse, hogy a repülő mindenkit bevár.
Gran Canaria Panoráma
Maga a sziget gyakorlatilag egy kerékpáros paradicsom. Jó minőségű, alacsony forgalmú végeláthatatlan szerpentin utakkal Gran Canaria domborzata és éghajlata tökéletes az európai tél aktív átvészelésére egy profi kerékpárosnak. Nem csak a körülmények tökéletesek, hanem a kerékpár specifikus szolgáltatások is professzionálisak, ha valaki esetleg el akarna menekülni a melegbe és még kerékpározna is kicsit.
A Free Motion „pit”
A sziget legnagyobb bringás kiszolgálója a Free Motion kerékpárbolt, aminek egyik alkalmazottja történetesen egy magyar hölgy, Nagy Hédi. A kerékpárkölcsönzéssel is foglalkozó bolt tökéletes asszisztanciát jelent, legyen az ember profi bringás vagy amatőr lelkes, aki éppen bringát szeretne bérelni a szigetre érkezve. A csapat ottléte alatt is többször nyújtott a bringaközpont technikai segítséget nekünk, amiért ezúton is szeretnénk hálánkat kifejezni!
Juhász Zsolt lejtmenetben
A szép környezet, a februári kora-nyári idő, a pálmafák és a „seafood” az egyik oldal, a monoton napok, az 5-6 órás edzések és a kőkemény fizikai-pszichikai megterhelés meg a másik. Az éremnek mindig két oldala van. Valamit valamiért. Az edzőtáborok dolga a felkészítés, ha valahol, itt aztán nem a pihenésé a főszerep. De a legmeredekebb emelkedők leküzdése, egy-egy fél órás DH menet, vagy egy 6 órás edzés utáni endorfin túltengés minden fáradtságot és nehézséget elfeledtet.
Szatmáry András
Kis szerencsével egy-egy hírességet is sikerül elcsípni valamelyik emelkedőn, de ez egyáltalán nem meglepő egy ilyen helyen. Az edzések közbeni pihenők alkalmával pedig minden falucskában találni olyan kis kávézót, ahol alap dolog a kocsma melletti kerékpár tároló és az csak a hab a tortán, hogy nehéz megsaccolni vajon mekkora összegre tendálható a benne tárolt kerékpárok összértéke. Akinek esetleg előtte nem volt hobbija a kerékpározás, itt garantáltan azzá válik.
Csielka Márk
„Újabb edzőtábort tudhatunk magunk mögött. Ezúttal Gran Canaria-n töltöttünk két hetet, már más jellegű munkákat végezve. Az előző táborban hetente 30-35 órát töltöttem edzéssel, ehhez képest itt, már rövidebb programok voltak. Főleg Juhász Zsoltival tekertünk közösen, akivel nagyon szeretek edzeni, mivel minden edzésen 100%-ig oda teszi magát és ott van fejben. Az utolsó napra azért belefért egy hosszú edzés is, 160 km, 3900 m szinttel.
A szigetet ellepték a magyar bringások. Találkoztunk Benkó Barbival, Blazsó Marcival, a Cube-Csömör egyesületével, a BVSC csapatával, és még sorolhatnám…
Ezúttal is csapattársammal, Vigh Zolival voltam egy szobában a tábor ideje alatt, akivel rengeteget lehet nevetni. Általában jó volt a hangulat, ha mégsem, az sem rajta múlott, hanem az én fáradtságomon. Őt egy hat órás menet sem üti ki annyira, hogy ne legyen kedve a lokál lányokat megkörnyékezni. Az edzőtábor ingerszegény körülményei közt igazán nagy élmény volt, mikor Jolanda Neff mögött mentünk hüledezve (nem a tempóján) egy rövid ideig, vagy amikor egy svéd női csapattal találkoztunk össze.” – Csielka Márk élményei az edzőtáborról.
egy kávé mindig belefér
Az edzőtáborok a Gran Canaria etappal ugyan még nem értek véget, idén mégis rendhagyó módon már február végén rajthoz állnak a Waberer’s Areus versenyzői. Andalúziába utaznak a jövő hét folyamán, hogy egy több napos, S1-es minősítésű nemzetközi maratonon szokják a versenytempót.
A csapattal itthoni hivatalos eseményen legközelebb a Port.hu Bringaexpón találkozhatnak az érdeklődők.
A kerékpározás határait feszegető csúcsok után kutatva leg-leg-leg sorozatunk negyedik epizódjában nehezen mérhető teljesítményeknek próbálunk utána járni: ki minden idők „legnagyobb” kerékpárosa? – tesszük fel a kérdést. Azért nem hasra ütésre megy a dolog, megpróbálunk kézzel fogható mércét keresni!
Természetesen nem a testmagasságra vagyunk kíváncsiak, hanem a győzelmek számára, azok valódi értékére, beleszámolva, mekkora teljesítmény áll egy-egy siker mögött. Köztudott, hogy Eddy Merckx 525 profi kerékpáros győzelme minden idők legtöbb sikere, de a 70-es évek belga csillagát nem véletlenül hívták „Kannibálnak”: mindenevő volt, azaz minden valamire való versenyen elindult. 5 Tour de France és 5 Giro d’Italia győzelme magáért beszél, de a számadat rengeteg nem túl nagynevű kritériumversenyt is magában foglal. Épp ezért érdemes egy súlyozott mutatót alkalmazni, amely a beleszámítja a versenyek nehézségét, a konkurencia erejét, illetve a történelmi távlatot is.
Fausto Coppi – Tour de France 1952 Alpe d’Huez
Ilyen például Daniel Marszalek értékelési listája, amely viszonylag bonyolult algoritmust alkalmaz. Mivel régen a versenyeknek nem volt UCI-besorolása, visszamenőleg kellett ezt meghatározni, illetve kiszámolni, hogy a különböző szakágak megmérettetései hogyan viszonyulnak egymáshoz. (Például Jacques Anquetil pálya vagy motorvezetéses versenyeredményei, vagy Cadel Evans MTB sikerei „mennyit érnek”.)
Sean Kelly
Íme az első ötven helyezett, a név utáni számadat Marszalek pontszáma, a következő a súlyozás nélküli pontszám, az ország után pedig a mai UCI-besorolás szerinti profi győzelmek számát olvashatod. (Merckx esetében 445 maradt meg az elhíresült 525-ös számból.) Végezetül a karrier évszámai következnek:
Marszalek pontszáma
Súlyozás nélkül
UCI-pontszám
aktív verenyző
1
Eddy Merckx
410.5
290.5
Belgium
445
65-78
2
Bernard Hinault
232.5
165.5
Franciao.
215
75-86
3
Fausto Coppi
219.5
144.5
Olaszo.
149
39-59
4
Gino Bartali
213
144.5
Olaszo.
91
35-54
5
Jacques Anquetil
184
157
Franciao.
184
54-69
6
Rik Van Looy
152
107
Belgium
365
53-70
7
Sean Kelly
146.5
126.5
Írország
194
77-94
8
Roger De Vlaeminck
139.5
100.5
Belgium
257
69-84
9
Francesco Moser
131.5
111.5
Olaszo.
194
73-88
10
Lance Armstrong*
116.5
93.5
USA
91
92-10
11
Felice Gimondi
114
92
Olaszo.
63
65-79
12
Louison Bobet
109.5
87.5
Franciao.
122
47-61
13
Miguel Indurain
98
98
Spanyolo.
132
84-96
14
Freddy Maertens
97.5
87.5
Belgium
142
72-85
15
Ferdi Kubler
96
68
Svájc
65
40-57
16
Joop Zoetemelk
91.5
81.5
Hollandia
214
70-87
17
Tony Rominger
89.5
85.5
Svájc
115
86-97
18
Laurent Jalabert
88.5
78.5
Franciao.
176
89-02
19
Fiorenzo Magni
87
63
Olaszo.
47
41-56
20
Giuseppe Saronni
83
83
Olaszo.
129
77-89
21
Erik Zabel
82
62
Németo.
211
92-08
22
Rik Van Steenbergen
73.5
62.5
Belgium
105
43-66
23
Raymond Poulidor
69
69
Franciao.
189
60-77
24
Jan Janssen
65
53
Hollandia
57
62-72
25
Greg LeMond
65
52
USA
42
81-94
26
Mario Cipollini
63.5
53.5
Olaszo.
191
89-05
27
Luis Ocana
59.5
59.5
Spanyolo.
118
68-77
28
Laurent Fignon
58.5
58.5
Franciao.
81
82-93
29
Alberto Contador
57
45
Spanyolo.
61
03-aktív
30
Franco Bitossi
56
56
Olaszo.
90
61-78
31
Federico Bahamontes
55.5
45.5
Spanyolo.
74
54-65
32
Johan Museeuw
54
54
Belgium
104
88-04
33
Paolo Bettini
54
54
Olaszo.
63
97-08
34
Charly Gaul
53.5
53.5
Luxemburg
52
53-65
35
Jan Ullrich
53
53
Németo.
65
94-06
36
Jan Raas
51
51
Hollandia
115
75-85
37
Lucien Van Impe
50
40
Belgium
65
69-87
38
Moreno Argentin
48.5
48.5
Olaszo.
86
80-94
39
Stephen Roche
48.5
48.5
Írország
58
81-93
40
Hugo Koblet
48
48
Svájc
70
46-58
41
Claudio Chiapucci
48
48
Olaszo.
58
85-98
42
Gianni Bugno
47.5
47.5
Olaszo.
76
85-98
43
Alessandro Petacchi
47
37
Olaszo.
166
96-aktív
44
Alberic Schotte
46.5
37.5
Belgium
31
40-59
45
Alex Zulle
46
46
Svájc
68
91-04
46
Oscar Freire
44.5
40.5
Spanyolo.
86
98-14
47
Tom Boonen
44
44
Belgium
111
02-aktív
48
Michele Bartoli
44
44
Olaszo.
57
93-04
49
Bernard Thevenet
43
43
Franciao.
100
70-81
50
Walter Godefroot
42.5
42.5
Belgium
152
65-79
Sajnos az első 100-ban nincs magyar versenyző, ámbár van üzbég (Djamolidine Abdoujaparov), két luxemburgi (Charly Gaul és Shleck), Man-szigeteki, ír vagy éppen kolumbiai. Lance Armstrong esetében az elért győzelmek hivatalosan törölve lettek, de itt a táblázatban mi ezt nem vettük figyelembe, ezzel megkönnyítve a versenyzők közti összehasonlítást.
Lance Armstrong visszatérése után: azok a versenyeredmények egyelőre még állnak…
A texasi állami bíróság döntése értelmében a bukott hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong 10 millió dollárt fizethet vissza az SCA Promotions-nak.
Az SCA Promotions biztosítási bónuszokat fizetett korábban Armstrongnak összesen 12 millió dollár értékben Tour de France-győzelmei után. Miután 2012-ben megfosztották címeitől és a texasi beismerte, hogy csalással érte el sikereit, a biztosító társaság visszaperelte a kifizetett összeget.
Korábban már lefolyt a két fél között egy peres eljárás, miután az SCA Promotions 2004-ben már nem akarta kifizetni a bónuszt az Armstrongot ért gyanúsítások miatt. Akkor a kerékpáros szerződésszegésért perelte a társaságot és nyert is: 7,5 millió dollár ütötte a markát.
Az SCA Promotions 12 millióra nyújtotta be a keresetet, de a 3 fős panel – 2:1 arányban szavazva – végül 10 millió dollár kifizetéséről döntött. Armstrong ügyvédje egyelőre nem kommentálta a hírt, a feljebbvitelről sincs még információ.
A Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség nyílt szakmai fórumot hívott össze: február 21-én szívesen látnak mindenkit, akik javaslataikkal, meglátásaikkal szeretnének részt venni egy fontossági sorrend kialakításában a sportágon belül.
Az alábbiakban Eisenkrammer Károly, MMTBSzSz-elnök levelét adjuk közre:
Kedves Egyesületi Vezető, kedves Bringások!
Az MMTBSzSz elnöksége 2015. február 21., szombaton 13 órás kezdéssel egy szakmai fórumot hívott össze a sportágban érdekelt klubok, klubvezetők, és sportolók részére. A fórum helye a kőbányai BringaPark épülte, 1103 Budapest, Hangár utca 10. A Mountain Bike fórumon szívesen látnak minden MMTBSzSz tagszervezeti képviselőt, sportvezetőt, sportolót, akik hozzá szeretnének szólni a sportággal kapcsolatos szakmai és pénzügyi kérdésekhez. A fórum célja, hogy fontos szakmai és pénzügyi kérdéseket érdemben tudjunk megvitatni, szabadon, jogi (közgyűlési) korlátok nélkül. A fórum felvetéseit, az egyesületek javaslatait az MMTBSzSz elnöksége megvitatja és/vagy az MMTBSzSz illetve az MKSz közgyűlése elé terjeszti.
Az MTB fórum javasolt témái:
– 2015. évi szakmai tervek egyeztetése
– 2015. évi pénzügyi tervek megvitatása
– 2015. évi állami támogatás felhasználásával kapcsolatos kérdések megvitatása
– Versenyrendszerrel kapcsolatos kérdések megvitatása
– A március 1-i tisztújító közgyűléssel kapcsolatos felvetések, javaslatok
– Egyéb, a sportággal kapcsolatos témák – javaslatokat várunk a mmtbszsz.hu@gmail.com címre
Héttér információ:
A kerékpársport, így a mountain bike is kiemelt sportági státuszba került 2012-ben, és ennek következtében a sportág éves költségvetése a korábbinak a többszörösére emelkedett. A több pénz azonban nem garancia az azonnali színvonal emelkedésre.
A korábbi, Katona Kálmán vezette MKSz és MTB elnökségeket többször érte az a vád, hogy a döntéseikbe nem vonja be klubokat. Az magyarázat erre a legtöbbször az volt, hogy az állam általában késik a saját támogatási döntéseivel, akkor azonban nagyon gyors (néhány napon belüli) döntéseket vár el a szövetségektől. Ebben a helyzetben egyszerűen nincs mód arra, hogy az egyesületeket bevonják, és széles körű szakmai vita előzze meg a sportági célok meghatározását. Ennek a következménye az, hogy évről évre a sportági közgyűléseknek nincs más lehetőségük, mint utólag elfogadni azt, amit korábban az elnökségek meghatároztak, kitűztek célként a sportág elé. Ebbe a helyzetbe 2014. decemberében az új MMTBSzSz elnöksége is belekényszerül, amikor az MKSz-tól azt a kérést kaptuk, hogy 3-4 napon belül állítsunk össze egy, 2014. II félévére vonatkozó, 20,6 millió forintos költségvetést az MTB szakágra. Természetesen ezért a kapkodásért a jelenlegi MKSz sem okolható, hiszen az MKSz részére adott határidő is igen szűk volt – nekik össze kellett fésülniük a három szakági szövetség által leadott anyagot.
A probléma az, hogy igen rövid idő alatt kell az elnökségnek döntést hoznia úgy, hogy valójában nem feltétlenül tudjuk, hogy a sportági kluboknak mik lennének a prioritások? Mik azok a sportági célok, amik alapján az elnökség meghatározhatná a célok megvalósításához vezető utat, és konkrét felhasználási javaslattal élne?
Az elmúlt 20 évben kialakult az a helyzet az MTB szakágban, hogy az éves költségvetés nagyjából beállt 15-18 millió Ft-ra. Ebből a jelentősebb részt kifejezetten az olimpiai kvalifikáció elérésre kellett fordítani, mást ezzel e pénzzel nem is tehettünk. A maradék pedig épp elegendő volt arra, hogy alapszinten működtesse az MMTBSzSz a sportágat (főtitkár, iroda, bajnoki és válogatott mezek, bírók díjazása, stb.) Valójában fel sem merült, hogy ebből a pénzből átfogó sportági stratégiát lehetne készíteni, vagy nagy célokat kitűzni – ez volt a „1.0-ás működés”, amiben senki nem kapott semmit, de mindenki tett valamit a közösért.
Jelenleg a helyzet az, hogy a korábbi kb. 10 millió forintos MOB támogatást (olimpiai kvalifikációra) továbbra is megkapja az MTB szakág, és ezen felül az MKSz-hez érkezik az úgynevezett KSF pénz (Kiemelt Sportági Fejlesztés). Ennek az 2015. évi összegéről nincs tudomásunk, de az elmúlt évek alapján valószínűsíthető, hogy több tízmillió Ft lesz (2014-ben számításaim szerint 100-150 millió Ft volt az MKSz „KSF támogatása”).
Mivel jelenleg nem tudjuk (senki sem tudja), hogy mennyi lesz a 2015, évi támogatás, két dolgot tehetünk:
Várunk a döntésig, és akkor kapkodva az eddigi sémák alapján megpróbál az MKSz és az MMTBSzSz elnöksége a lehető legjobb döntést hozni – a sportág érdekében.
Vagy elébe megyünk a dolognak, és egy közös egyeztetésen a klubok meghatározzák azokat a stratégiai célokat, amelyeket fontosnak tartanak, és amely sorvezető alapján az adott pillanatban elnökség majd felosztja a rendelkezésre álló állami támogatást. És ebben az esetben az elnökség nyugodt lehet abban, hogy nem hibázik nagyot, ha mondjuk (direkt írok nagy butaságot!) a pénz 100%-át a kerékpáros fejvédők beszerzésére fordítja – hiszen a tagság erre adott számára felhatalmazást.
Tudom, hogy nem könnyű ebben a témában érdemi vitát kezdeményezni, és sokan óva intenek attól, hogy ebbe belemenjek, mert ez akár káoszba is fulladhat, de szerintem épp ez az, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. Klubvezetőkkel beszélgetve az a tapasztalatom, hogy nagyon is jól látják a hiányosságokat és a felemelkedés útját – ami nem féltétlenül azonos azzal a sémával, ahogyan most a dolgunkat végezzük. Természetesen én sem értek mindenkivel feltétlenül egyet, de ez nem baj. Fontos hogy megismerjük egymás véleményét mások érveit. Számítok arra, hogy február 21-én a klubvezetők (és a sportágban érdekeltek) nagy számban vesznek részt az MTB fórumon, és érdemi hozzászólásokkal, vitával előre viszik az MTB szakágat.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, csupán vitaindítás kedvéért felteszem az én prioritás listámat, rövid indoklásokkal. Ha és amennyiben az MTB szakág a KSF támogatásból 2015. évben 50 millió Ft-ból gazdálkodna, akkor én az alábbi felosztást javasolnám:
– sportági kommunikációra fordítanám a pénz 50%-át. Az elsőre megdöbbentő arányt azzal indokolom, hogy ez az a pénz, ami hosszútávon a legjobban megtérül. Néhány éven át tartó „márkaépítéssel” megteremthetjük az alapját annak, hogy mind a Szövetség, mind egyes egyesületek, versenyek jobb eséllyel jelenjenek meg a szponzori piacon. Ez alatt nem a már megszokott bringás, sportos hírportálokon való megjelenést értem (azt alapnak kell tekinteni), hanem részvételt a „mainstream médiában” a kereskedelmi rádiókban, televízióban, a mindenkori, mindennapi sporthírekben. Nem csak, sőt nem elsősorban arra van szükség, hogy a Mátra Maratonról beszámoló készüljön az M1-en este 8-kor, hanem főleg arra, hogy a nemzetközileg igen magasan jegyzett sportágat mutassuk be! Ez a munka az MKSz szintjén lenne igazán hatékony, de én azt gondolom, hogy mi is kezdeményezhetjük ennek a felvetését.
– Szövetségi működésére, az iroda megerősítésre fordítanám a pénz 10%-át, hogy megfelelő módon tudja kiszolgálni a sportágat, az egyesületeket.
– A felnőtt XC, DH, Trial válogatottak versenyeztetésére fordítanám a támogatás 10%-át – azzal számolva, hogy az olimpiai válogatottak a MOB keretből külön is kapnak támogatást.
– Az utánpótlás válogatottak (XC / DH / Trial) versenyeztetésére fordítanám a támogatás 10%-át, hogy már gyerekkorban érezzék a versenyzők, hogy számítunk rájuk.
– Az alap utánpótlás nevelésre (edzők fizetése) fordítanám a támogatás 10%-át, hogy az egyesületeknél elinduljon a rendszeres és magas szintű szakmai munka.
– A versenyrendszer támogatására fordítanám az állami támogatás 10%-át, hogy a megfelelő színvonalon teljesítő szervezőket a sportágban tartsuk, és szükség esetén támogatásokkal életben tartsunk nehéz helyzetben levő versenyszámokat.
A fenti számok és feladatok csak vitaindítóak, de talán alkalmasak arra, hogy megmozgassák a klubvezetők fantáziáját. Ha ezekről vitát nyitunk, akkor a válaszokból sejthető lesz, hogy mit tart a tagság jó iránynak. Nem várok egyetértést. Érdemi vitát viszont igen. Így megismerhetjük mások érveit is. Döntsünk arról, hogy mi a jó irány!
A február 21-i MTB fórum alapján formálódó javaslatok az MMTBSzSz elnöksége majd, az MMTBSzSz közgyűlése elé kerülnek.
A Manxi Rakéta már 5 győzelemnél tart 2015-ben, tegnap Spanyolországban, a Cásica Almeria egynaposon tudott nyerni, de bezsebelte a Dubai Tour összetett elsőségét (megszenvedve a jó helyezésért az emelkedő befutón is), valamint elsőként haladt át a célvonalon ugyanitt 2 szakaszon.
Cavendish sikereiben komoly szerepet játszott az újra magára találó „szupersegítője”, Mark Renshaw, aki Dubaiban és Almeriában is mintaszerűen vezette fel a hajrákat, gyakorlatilag – ahogy a brit sprinter is megjegyezte – csak elrontani lehetett volna az elvégzett munkát.
Ha már Cavendish sikereiről van szó, érdemes megnézni a többi sztársprinter teljesítményét is. A legjobban a norvég Alexander Kristoff (Katyusa) haladt, aki Katarban elképesztő erőt mutatott, a klasszikusokon kirajzolódni látszik a Kristoff-Degenkolb-Sagan csata a hajrákon. A nagyok közül a leggyengébben egyelőre a német Marcel Kittel muzsikál, bár Ausztráliában a felvezető kritériumot megnyerte, de a Tour Down Under-en, majd Katarban is gyakorlatilag észrevétlen maradt.
A mountain bike sport élő legendája, az „őskortól” aktív Ned Overend tegnap újabb amerikai bajnoki címmel gazdagította dicsőséglistáját…
fatbike-on akcióban
A Utah államban található Ogdenben rendezték az Egyesült Államok első fatbike bajnokságát, stílszerűen havas pályán, ami 30 kilométer hosszú volt. A Specialized 59 éves ikonja nem korosztályos bajnoki címet szerzett, hanem a Pro Open kategóriában tudott nyerni.
Ned Overend a bajnok
Overend a 80-as évek óta nyomja terepgumival, 1990-ben világbajnoki címet szerzett és hatszor nyerte meg a NORBA amerikai bajnokságot. A ducigumis versenyen Brad Bingham-et és Travis Brown-t győzte most le.
Jan Deckx, belga feltaláló a kerékpár nem más részegységét értelmezte újra, mint magát a kereket… A találmány D-Fix névre hallgat.
Videón a D-fix:
A Cycling Weekly pénteki cikkében egy finoman szólva is merész találmányt láthatunk, ami szakít minden eddigi hagyománnyal, ami a hátsó kerék és a fogaskoszorú rögzítését illeti. Jan Deckx a London Bike Show-n mutatta be a D-Fix rendszert, ami egy bajonettzárral ősszekapcsolható hátsótengelyt alkalmaz. A fogaskoszorú így a vázhoz rögzítve marad a kerék kivételekor is, ami a feltaláló szerint több szempontból is praktikusabb, mint a hagyományos tengelyrögzítés.
A fogaskoszorú a szabadonfutóval együtt a vázhoz rögzítve marad, miközben a gyorszárat oldva a tengelyt kihúzhatjuk és eltávolíthatjuk a kereket. A beillesztés hasonlóan egyszerű, gyakorlatilag csak pár csavarással tart hosszabb ideig, mint egy tökéletes hagyományos kerékcsere: Az agy körmökkel kapcsolódik a szabadonfutóhoz, a két részből álló tengelyt pedig egy bajonettzárral rögzíthetjük.
Az antwerpeni feltaláló szerint a D-Fix rendszer előnyei a következők:
gyors a kerékcsere a lánc vagy a kazetta érintése nélkül
a lánc a vázat sem sértheti meg
ki lehet venni a kereket, miközben továbbra is működik a hajtáslánc, ami megkönnyíti a karbantartást, tisztítást
nem kell kazettát cserélni, ha különböző kerekeket használunk
nincs szükség a fokozatok utánállítására különböző hátsó kerekeknél
azon kívül, hogy az amatőrök számára kényelmes megoldás, a profi sportban is hasznos lehet, különösen ha a neutrálkísérőkre gondolunk, akiktől a versenyzők nem mindig olyan kereket kapnak, ami kell, például más kiosztású a sor…
A rendszerben a tengely kapcsolását volt a legnehezebb kitalálni, de Deckx azt mondja, az alkalmazott bajonettzár biztonságosan és erősen rögzíti a tengely két felét. Akár független terheléses méréseknek is alávetné, hiszen összekapcsolva tulajdonképpen egy dupla tengelyről van szó, ami még erősebb is a hagyományos tengelyeknél. Deckx tesztelte találmányát kockaköveken és meredek emelkedőkön is, ahol szerinte ugyancsak jól vizsgázott.
A feltaláló több nagy gyártót is megkeresett, de a SRAM például visszaküldött válaszban egy PDF-et 10 hasonló szabadalommal és azzal a megjegyzéssel, hogy a kerékpáripart jelenleg nem érdekli egy ilyen rendszer gyártása.
Contador és Merckx (Fotó: Marca - Sportfotodienst)
Sokan beszélnek róla, mióta Alberto Contador bejelentette, hogy idén megpróbálja megnyerni a Giro d’Italia-t és a Tour de France-t is, hogy sikerülhet-e a hatszoros GT-győztesnek a duplázás…
Contador és Merckx (Fotó: Marca – Sportfotodienst)
A spanyol Marcának a kerékpársport élő legendája, a Tourt és a Girót 1970-ben, 1972-ben és 1974-ben is megnyerő Eddy Mercx a mai általános szakmai állásponttal szembemenve úgy nyilatkozott Katarban, hogy a spanyol GT-menő Tour de France-szereplése szempontjából nemhogy károsan hatna a versenyzés a Giro d’Italia-n, hanem éppen ellenkezőleg:
Szerintem a Giro a lehető legjobb felkészülés a Tourra. Nem annyira gyors körverseny, mint a francia, inkább a hegyekről szól. A tapasztalat beszél belőlem, sokkal jobban teljesítettem a Touron, ha előtte versenyeztem a Girón. Szerintem okosan döntött Contador, hogy megcsinálja a duplázást egy éven belül. Szerintem a többieknek, Froome-nak, Nibalinak és Quintanának is így kellene tennie, ráadásul számunkra is jobb lenne így a műsor!
Merckx élesen elhatárolódik azoktól, akik úgy gondolják, hogy Contador a Giro után fáradtan állna rajthoz a Tour de France-on:
Fáradtan? Ugyan már! Ennek nincs semmi alapja, tudják mennyi idő van a két verseny között? Valójában még a Svájci Körverseny is belefér közben, az igazság az, hogy bőven elég idő van regenerálódni. Ez kerékpársport, nem foci! Lehet sokat változott a kerékpársport, de még mindig hajtani kell a bringát. Ha az én időmben is meg lehetett nyerni egymás után mindkét versenyt, akkor miért ne lehetne most is? Akár indul az olasz körversenyen, akár nem, az én favoritom a Tour de France-ra továbbra is Contador.
A hidegben - pláne betegen - bringázás iszonyú terhelés a szervezetnek
Sok sportolót, kerékpárost dönt le februárban az influenza, ami természetesen befolyásolja a kerékpáros edzést is. Óriási hibát követhetünk el, ha nem vesszük komolyan a betegséget…
A hidegben – pláne betegen – bringázás iszonyú terhelés a szervezetnek
Olvasóink közül is biztosan sokan vannak, akikkel előfordult már, hogy az új évben újult erővel vetette bele magát az edzésbe, készült a kerékpáros szezonra, egyre jobban estek a tréningek, majd egyszer csak keresztbe verte az edzésrutint egy makacs betegség. Két dologra nagyon figyelni kell ilyentájt, a betegség megelőzésére, valamint ha mégis ledöntött a kór, annak kipihenésére is.
Amikor az új évben új tervekkel a tarsolyban megnöveljük az edzéssel eltöltött órák számát (és most itt nem csak a hidegben végzett kerékpáros edzésekre gondolok, hanem a kiegészítő sportokra is), óhatatlanul lecsökken bizonyos létfontosságú antioxidánsok, nyomelemek, ásványi anyagok, fehérjék stb. jelenléte szervezetünkben. Ezek nem csak a megnövekedett terhelés miatt szükséges regenerációhoz fontosak, hanem az immunrendszer megfelelő működése szempontjából is, a kettő összefügg.
Az első komolyabb edzőtábor után még a profiknál is gyakori a betegség kialakulása, nehéz a szervezetünket átverni. A hivatásos kerékpárosok az első edzőtáborban hirtelen bekerülnek egy szálloda nagyobb közösségébe, medencével, szaunával, ami a vírusok baktériumok „hazai pályájának” számít. Ehhez hozzájön, hogy az immunrendszer működéséhez szükséges anyagokból hiány alakul ki a megnövekedett edzésterhelés miatt, az eredmény általában ismert.
A védekezés alapja a megfelelő táplálkozás és az elegendő pihenés, illetve a kockázatok kerülése, de ezt nagyon nehéz megvalósítani, pláne amatőröknek, munka mellett sportolóknak. Én inkább azt javaslom, bírjunk magunkkal, eddzünk annyit, amennyit kontrollálni tudunk és ki tudunk pihenni, jobb mérsékelten elkezdeni az építkezést és lassan fejlődni, mint belecsapni a lecsóba, majd kidobni a kukába egy hónapot.
Influenzajárvány idején érdemes kerülni a közösségi helyeket, például a zsúfolt uszodákat, edzőtermeket, még akkor is, ha egyébként ezek látogatása szerves része életünknek. Ügyeljünk a gyakori alapos kézmosásra, ezzel is távol tarthatjuk a kórokozókat. A betegség kockázatát növeli a stressz, a kor, de például kimutathatóan a férfiak könnyebben fáznak meg a nőkhöz képest. Persze a hangulat, az edzettségi kor, a hőmérséklet is mind befolyásoló tényező. Monitorozzuk magunk, ha szokatlanul gyengének érezzük magunkat, edzésen nem mennek a megszokott zónák, az betegség előjele lehet!
Így farsang tájékán meg kell említeni a partizást is, mint veszélyforrást. Kb. a legnagyobb kockázat egy szombati 5 fokban elkövetett 3-4 órás bringázás után egyébként is kiszáradva, ha a szórakozóhelyen így-úgy-amúgy érintkezünk mindennel és mindenkivel. Ráadásul tovább tetézve a kiszáradást az alkohollal… Ha már mindenképpen bulizunk, akkor igyunk is „sportolóhoz méltóan tudatosan”, az alkohollal arányosan gondoskodjunk a fokozott vízbevitelről is. (Természetesen ez a bekezdés valódi sportemberekre nem vonatkozik, de ha esetleg mégis…)
A megfelelő – sportolóknál fokozott – folyadékbevitel eleve nagyon fontos a teljesítmény, a regeneráció és az immunrendszer szempontjából is, és télen is, amikor kevésbé kívánjuk. Közhely, de itt is igaz, hogy túl sok vizet inni nem lehet, de a kiszáradás teljesítménycsökkenéshez, az immunrendszer alulműködéséhez vezet. Ilyen időszakban, pláne ha influenzajárvány is tombol, folyadékhiányos állapotban a megbetegedés szinte garantált.
A megfelelő táplálkozás kifejtésével ebben a cikkben nyilván nem tudunk érdemben foglalkozni, de megemlítendő, hogy legalább kerüljük a rengeteg finomított cukor (üdítőkben, nasikban, mindenben) és ipari szemétként aposztrofálható szénhidrátforrás (áruházi zsíros tésztás péksütemények és társaik) fogyasztását, koncentráljunk minden fontos tápanyag egészséges arányban és mennyiségben való bevitelére.
Elérkeztünk a megbetegedéshez, sajnos ilyenkor már nem sokat tehetünk. Élsportolóknál ha nagyon fontos (világbajnokság előtt három nappal…), lehet menteni a helyzetet különböző antibiotikumokkal és egyéb szerekkel, de ezek a módszerek általában hosszú távon nem egészségesek, inkább aláássák immunrendszerünk normális működését. Amatőrként mindenképpen érdemes a „paraszti” tudománynál maradni és lehetőleg extra segítség nélkül kipihenni a kórt. Nyilván magas láz, komolyabb vírusfertőzés esetén nehéz elkerülni az antibiotikumos kezelést.
Szögezzünk le valamit: hétköznapi ember által is elérhető csodaszerek nincsenek. Ne várjuk semmilyen cuki színes tablettától vagy csodaitaltól, amit a szupermarketben vagy akár a gyógyszertárban vásárolunk, hogy hipp-hopp másnapra meggyógyulunk tőle. A vírusfertőzéses megfázásnak megvan a maga lefolyási ideje, az nagyjából mindig hasonló, ki kell pihenni. Amivel segíthetünk immunrendszerünknek, az a rengeteg folyadék (főleg víz, vagy gyógyteák), szükséges vitaminok – lehetőleg természetes formájukban, zöldségekben elfogyasztva. Ha mégis gyógykészítményekben visszük be például a megadózis C-vitamint, érdemes mellette fogyasztani természetes forrást, ami valamelyest elősegíti a megadózis normális ütemű felszívódását is.
A legjobb az lenne, ha mindenki otthon, betegszabadságon tudna ilyenkor TELJESEN regenerálódni, de nyilván vannak helyzetek, amikor ez nem életszerű, mert dolgozni kell, vizsgázni kell, stb. Hobbisportolóknak azonban edzeni semmiképpen sem KELL ilyenkor. A BETEGSÉG MINDEN EDZÉSTERVET FELÜLÍR! Persze lehet edzeni, csak be kell tartani bizonyos szabályokat. A Precision Nutrition blogon nemrég megjelent cikk szerint, ha tudatosan „edzünk” ilyenkor, a testmozgás még segítheti is szervezetünket a kórokozókkal szembeni küzdelemben.
Biztosan olvasóink közül is többen észrevették már, hogy a megfázásból kilábalóban egy könnyed regenerációs edzés valósággal kitisztította a légutakat és inkább használt, mint ártott. A fordítottja is igaz, egy enyhe, betegségnek még nem nevezhető torokkaparás a 4 órás, intenzív résztávokkal tűzdelt edzés után estére már lázas megbetegedésbe váltott. Nincs jobb szó rá: ne legyünk ostobák…
Nézzük, miféle edzéseken érdemes elgondolkozni a cikk szerint akkor, amikor már kilábalóban vagyunk, de még nem pihentük ki teljesen a betegséget:
könnyed regenerációs mozgás: gyaloglás, kocogás, laza bringázás (az említett cikk írja az úszást is, de ezt az uszodai környezet miatt nem biztos, hogy érdemes kockáztatni)
Thai chi, jóga, Qi Gong gyakorlatok, a légzőszervrendszert alacsony intenzitáson dolgoztató gyakorlatok
Milyen mozgásokat kerüljünk mindenképpen betegség közben:
kemény erőedzést
állóképességi edzést
nagy intenzitású résztávos edzést
sprinteket, erőintervallokat
csapatsportokat (nyilván mi is megfertőzhetünk másokat)
extrém hőmérsékletet (például a bringázást 2 fokban)
Az edzés időtartama is kardinális. Amivel segíthetünk immunrendszerünknek, az például egy háromnegyed órás mérsékelt intenzitású edzés. Nem vágja gallyra az immunrendszert, 5 perc kocogás sem, vagy ha át kell jutni bringával egy dombon, de ezt a zónát már kerüljük hosszabb távon. Amit mindenképpen hanyagoljunk, a hosszabb, például két órás, vagy nagyobb terjedelmű edzések. A hétköznapokban, egészségesen végzett alap állóképességi edzésekről, sportolásról egyébként elmondható, hogy jó hatással van az immunrendszer működésére. Általánosságban megállapítható, hogy az egy helyben üléshez képest az alacsony intenzitású mozgással csökkenthető a betegség kockázata, amit azonban egy szinten túl az intenzitás emelésével egyre jobban növelünk.
Az edzés lehetőségét aszerint is meg kell fontolnunk, hogy a betegség (megfázás) hányadik napját tapossuk, valamint mennyire súlyos a kór. Nyilván ha lázasak vagyunk, izomfájdalmaink, fejfájásunk van, akkor egyáltalán ne eddzünk! Ha a második, harmadik napon sem javul az állapotunk, esetleg továbbra is lázunk van, gyengének érezzük magunkat, esetleg új tünetek jelentkeznek, mindenképpen keressünk fel orvost, és kerüljük az edzést! Komoly problémákat, szövődményeket okozhat, ha súlyosabb betegség közben, influenzásan edzünk, valamint ha visszaesünk a betegségbe, az is annak a jele, hogy pihennünk kell és lehetőleg orvossal kell konzultálni!
Ha csak légúti zavarokkal, torokkaparással küzdünk, de nincs láz és egyéb tünet, akkor az említett mérsékelt intenzitású mozgás akár már az első napon is megengedhető. A második napon, ha érezzük, hogy javul a helyzet, ugyancsak mérsékelt intenzitáson, nagyságrendileg 150-es pulzus alatt lehet bringázni egy rövidet, 30-45 percet, lehetőleg görgőn, spinneren (félve írom ide ezt a számot, mert ez egyéni érték, de mégis ideírom, hogy mégis álljon itt egy szám).
Ha tovább javul az állapotunk, a harmadik napon már mehet az egy óra is, de még mindig mérsékelt intenzitáson. Fontos leírni azt is, hogy érdemes hallgatni a testünkre, ha már nagyon kívánunk egy sétát, vagy egy laza kis bringázást a napsütésben, akkor nyugodtan mehetünk (de ez nem összekeverendő a pszichés „edzéskényszerrel”). Ha körülbelül a negyedik napon (ennyi kb. egy mezei megfázás lefolyása) megszűnőben vannak a tünetek, érdemes tartani extra 24 óra pihenőt. Ha ezután újra fittnek érezzük magunkat, visszatérhetünk a régi kerékvágásba.
Jó egészséget kívánunk az edzésekhez, reméljük segítenek a fentiek ahhoz, hogy megőrizzük!
Wiggo vb-csíkos fehér Pinarellójával az időfutamon
Ma ért véget a homokviharokról és a leszélezésekről szóló Katari Körverseny, Niki Terpstra összetett sikerével és Kristoff mesterhármasával, Peter Sagan pedig üres kézzel távozott.
Kristoff mindig jobb volt Sagannál
A szeles sivatagban zajló hatnapos, UCI 2.HC kategóriás versenyen végig résen kellett lenni a mezőnyben, az erős oldalszélben sokszor bekövetkeztek szakadások, a sprintre általában jól megdolgozták az ellenfeleket a legerősebb csapatok. Még vasárnap spanyol győzelemmel, José Joaquin Rojas (Movistar) sikerével zárult a hajrá, a legjobb sprinterek közül többen leszakadtak ekkorra.
Wiggo vb-csíkos fehér Pinarellójával az időfutamon
Ezután a norvég Alexander Kristoff (Katyusa) napjai következtek a sprinteken, kisebb élboly elejéről, izomból is nyerni tudott, de tömeghajrán sem volt ellenfele, egész a mai napig, amikor már nem is szólt bele a dobogós pozíciók elosztásába. Ma megnyílhatott volna így a lehetőség a szlovákok sztárja, Peter Sagan (Tinkoff-Saxo) előtt, aki egyre közelebb került a sprinteken a norvéghoz. De nem jött össze a Sagan-győzelem, a német Pro Continental csapat, a Bora Argon 18 ír bringása, Sam Bennett volt a leggyorsabb.
Terpstra az összetett győztes
Az összetettet a holland Niki Terpstra (Etixx-Quick Step) nyerte, elsősorban remek időfutamának köszönhetően. A harmadik napon 11 kilométeren az egymáshoz képest csak egy másodpercre végző két gigászt, Fabian Cancellara-t (Trek Factory Racing) illetve Bradley Wiggins-t (Team Sky) verte 8 illetve 9 másodperccel. (Érdekesség, hogy Katarban a hagyományos bringákat használják időfutamhoz a versenyzők.) Terpstra a többi szakaszon is mindig elöl érkezett, így övé lett a sárga trikó.
