Szalontay Sándor segítőjével, Molnár Györggyel, akinek nagy része van az eredményes munkában
A hétvégén került sor a pályakerékpáros világkupa-szezon harmadik fordulójára Hong Kongban, ahol sprint eredményével a világkupa összetett ranglista alapján Szalontay Sándor kvalifikált a világbajnokságra, ami az olimpiai kvótafutás fontos része is.
Szalontay Sándor segítőjével, Molnár Györggyel, akinek nagy része van az eredményes munkában
A Dr. Bátorfi Agria KTK sprintere mindent megtett a jó eredményekért, két nappal korábban kirepült a világkupa helyszínére, szokása szerint keményen készült, mégsem indult szerencsésen a hétvége. Tegnap keirinben a bírók szabálytalannak találták a kerékpár beállítását és átállíttatták a kormányt, ami rányomta a bélyegét a futamokra, Sanyi nem jutott tovább.
Szalontay és Kenny
Ma a sprinten viszont már „haladt a bringa”, a mért 200 méterek alapján 17. helyen sikerült bekerülni a legjobb 24. közé (10,138-as idővel). Itt a világklasszis Jason Kenny ellen nem sikerült a továbbjutás, de eredményével a világkupa összetettben tovább lépett előre a magyar sprinter, és ott van a 30 versenyző között, akik indulhatnak március elején a londoni világbajnokságon, ahonnan jó szereplés esetén a riói kvóta is összejöhet még. Sanyi így nyilatkozott a világkupáról:
Az időeltolódás miatt 48 órával hamarabb kiutaztunk, jobban is éreztem magam. A keirinben átállíttatták a bringát, nem sikerült jól a verseny, de a sprinten már haladt, jól éreztem magam a futamban 6 századdal maradtam csak el az olimpiai bajnoki címvédő Jason Kenny-től. Ha jól számoljuk, sikerült kvalifikálni a sprinten a vb-re, úgyhogy folytatjuk keményen a munkát!
A hajlított kormányról nyilván mindenkinek az országúti kerékpár jut először eszébe, pedig a kategóriák rendszerezésénél ide soroltuk a cyclocross- és gravel bringákat is. Most ezekről lesz szó.
Nyilván a legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti ezeket a bringákat a többi hajlított kormányú kerékpártól az, hogy terepen is használhatóak. A technika fejlődésével – kényelmes, de masszív vázak, könnyű tárcsafékek, tubeless vagy kiváló defektvédelemmel ellátott 28-35 mm-es terepgumik, kompakt áttételek – ezek a gépek már valóban közelítik sokak álmát, a „mindenre használható kerékpárt”. Cikksorozatunk első részében a következőket írtuk a kategóriáról:
„A hajlított kormányos kerékpárok között manapság be kell látnunk, hogy lassan teljes jogú, önálló kategóriává érett a „gravel kerékpár” kategória, így különböztessük meg mi is, egyelőre nem jutott eszünkbe jobb név, hogy magyarosítsunk, a terep-, dózer- és egyéb próbálkozások nem annyira egyértelműek, talán ha elterjed a gravel elnevezés, egy idő után pont az lesz a haszna, hogy jól körülhatárolja majd ezt a kategóriát. Röviden azokról a hajlított kormányos bringákról van szó, melyekkel rendszeresen letérünk a szilárd útburkolatról, vagyis nem jönnek zavarba a dózerutakon, esetleg nem túl rázós terepeken. Természetesen itt is megkülönböztethetünk alkategóriákat.”
egy kedvenc cyclocross bringa a Specialized Crux
Érdemes a cyclocross bringákkal kezdeni az ismertetést és rögtön rávilágítani egy kis ellentmondásra. Bár ha a terephasználat felől közelítünk, a cyclocross kerékpárok voltak előbb, ezek valószínűleg megmaradnak versenyzésre alkalmas eszközök egy szűkebb sportolói kör fegyvereként.
A Ridley a klasszikus belga iskolát követi, jól látható a cyclocross versenygeometria
A cyclocross versenygépek geometriája ugyanis speciális. Egyrészt az üléspozíció szempontjából közelebb állnak a klasszikus országúti versenykerékpárokhoz, mint a komfort országútikhoz, így kevésbé kényelmesek. Másrészt a felsőcső – a vállra vételt segítendő – magasan fut, így magasabb az átlépési magasság, ez sem a komfort bringák jellemzője. Harmadrészt egy vérbeli cx-gép vázáról hiányoznak a különböző túra- és egyéb felszerelések rögzítését lehetővé tévő szemek.
A cyclocross kerékpár rendeltetése, hogy minél gyorsabban, minél hatékonyabban tudjunk haladni terepen is, nem túl technikás talajon – értsd nem köves, gyökeres ösvényeken, minél gyorsabb legyen a kanyarvétel, könnyű legyen a komplett gép, hogy ha versenyen fel kell emelni az akadályokon, ne zavarjon a tömege.
Egy cyclocross kerékpárt gyakorlatilag sportolásra használunk, nem véletlen, hogy például a profik között még mindig megoszlik a mezőny a kantifék-tárcsafék tekintetében is. Annyira a súlyra vannak kihegyezve a bringák, hogy sok versenyzőt nem érdekel, hogy például a gyakran előforduló sárban messze jobban fog egy hidraulikus tárcsafék, mint egy kanti, sok profi mégis utóbbival szerelt cyclocross kerékpárt használ, mondván egy verseny úgysem a biztonságos fékezésről szól…
A Ritchey Swiss Cross-ról nehéz megmondani, hogy cyclocrsoss vagy gravel bike
A jelenleg rohamléptekkel fejlődő gravel kerékpár vonal azonban a tömegek, a nép bringája is lehet. Egyértelmű, hogy ezeket már terepen lényegesen hatékonyabb tárcsafékekkel szerelik, nincs is értelme a mini V-fékeknek vagy a tárcsáshoz képest – főleg sárban – gyakorlatilag semmit nem fogó hagyományos kantiknak. A gravel kerékpárok geometriája már inkább a kényelmes pozíciót adó komfort vagy túra országútikra hajaz, magasabb homlokcsővel, lejtő és rövidebb felsőcsővel. A villaszög laposabb, nem annyira a villámgyors kanyarvétel, mint inkább a stabilitás a cél.
a Speci Diverge-en például a nyeregcsőben is van rezgéselnyelő elem
A csúcskategóriás karbon gravel kerékpárokban rezgéselnyelő elemeket is találunk a kényelem fokozása érdekében. Ezekre a bringákra már általában sárvédőket, akár csomagtartót is szerelhetünk, két kulacstartót stb. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a cyclocross és a gravel bike összevetése hasonló, mint egy klasszikus aszfaltszaggató versenygép összehasonlítása a komfort országútikkal.
Az Author Ronin egy remek választás, ha egyetlen, mindenre jó bringára vágysz
Fontos kiemelni főleg a magyarországi vásárlóerőt ismerve, hogy amíg egy alapkategóriás komfort országúti csak látszólag olyan kényelmes, mint a karbon verzió, addig egy belépő szintű gravel bike valódi komfortot adhat iszonyú rossz útviszonyok között is. Arról van szó, hogy egy alumíniumból készült váz még 28-as gumikkal is (a legtöbb patkófékes belépő komfort országúti ezt a kombinációt nyújtja) merev, ráz a kátyús harmadrendű aszfalton.
Kicsit magasabb árszinten ebből a Merida cyclocross bringából is lehet versenygépet, de általános használhatú kerékpárt is varázsolni
A gravel kerékpár viszont az eltérő vázkialakítás miatt 35, vagy akár 40 mm-es gumikat is fogad, és ezek már kellően ballonosak ahhoz, hogy 3-4 bar nyomáson sokat csillapítsanak az úthibákból. Aki pedig nem engedheti meg magának a drága bringát, az általában sok bringát sem tarthat, de egy gravel kerékpárt könnyen tuningolhat ízlésének megfelelően, akár városiasra, akár túrázósra stb.
Az alkatrészek szempontjából a verseny- és az általános felhasználás képezi a fő különbséget a cyclocross és a gravel bike-ok között. A komolyabb versenyzők szűkebb áttételeket és szingós kerekeket használnak, az alacsony nyomáson használt, jobban tapadó gumi sáros, csúszós pályán elképesztő előnyt jelent. Az ilyen gumik fenntartása viszont macerás egy hobbibringásnak, körülményes a felszerelés, csere.
gravel gumi általános használatra
Egyébként ahogy vannak mountain bike-osok, akik építenek aszfaltra használatos kerékszettet slickgumival egyetlen kerékpárjukhoz, úgy annak is érdemes két kerékszettben gondolkozni, aki egy gravel bike mellett tette le a voksot. Például általános használatra, túrázásra egy közel sima 32 mm-es semislick, ezzel simán lehet országútizni, néha letérni földútra. Terepre meg össze lehet dobni egy 35 mm-es tubeless rendszert univerzális terepmintás gumikkal, melyek flow-trailezésekkel kiegészített sportolásra is alkalmasak.
Egy gravel kerékpár testreszabásának lehetősége határtalan…
Szeretnél tökéletes alternatívát, hogy milyen szilárd táplálékot fogyassz kerékpáros edzés közben a drága és ki tudja milyen eredetű energiaszeletek helyett? Csináld magad!
A Precision Nutrition blogon jelent meg Sarah Maughan edző receptje, ami szerint három, hosszú távú sportolás közben is remekül hasznosítható összetevőből pofonegyszerűen készíthetünk házilag energiaszeleteket, mindössze 3 perc alatt.
Hozzávalók:
1 pohárnyi dió
10 db kimagozott datolya
1 teáskanálnyi fahéj
egy erős mixer
Elkészítés:
Először a pohár diót zúzzuk össze a mixerben a videón látható állagúra, majd vegyük ki a mixerből a darát és tegyünk ugyanúgy a 10 kimagozott datolyával. Öntsük bele ismét a diót a mixerbe és turmixoljuk addig, amíg olyan állagú nem lesz, hogy ha ujjunk közé veszünk egy csipetet, ragadjon össze. Ezek után adjuk hozzá a fahéjt és keverjük tovább addig, amíg könnyedén nem tudunk kis labdát formálni egy maréknyi masszából. Kiöntve a munkalapra, mintha tésztát gyúrnánk, formázzunk egy lepényt, amit aztán tetszés szerinti méretűre vághatunk. Ha bringás zsebbe szánjuk, érdemes alufóliába csomagolni. Segítségül a videó:
Érdemtelenül mostohán kezeljük a BMX Cross-t, pedig ez az a szakág, amit nemzetközi szinten már minden kerékpársport bázisaként tartanak számon. Az alapozás vége felé jeles magyar képviselőjével Szoboszlai Patrikkal beszélgettünk a sportágról és a fiatal versenyző céljairól.
A dobogó tetején: Szoboszlai Patrik
Sorolhatnánk az országútis, pályás, mountain bike XC- vagy dowbhill-menőket, akik BMX Cross-szal kezdték pályafutásukat, és a kerékpáros utánpótlásképzésben számos bringás nemzet a BMX mellett teszi le a voksot, ezen a szakágon keresztül szerettetik meg a kerékpározást a gyerekekkel. Ha valahol kerékpársportot szeretnének építeni, kihagyhatatlan a BMX Cross egy utánpótlásprogramból, sőt, az egyik legfontosabb pillére. Ennek ellenére ritkán kerül nálunk reflektorfénybe, most szeretnénk pótolni a hiányosságot, a szakág egyik legsikeresebb hazai menővel a 23 éves Szoboszlai Patrikkal készítettünk interjút.
Bikemag: 2015-ben te voltál a legeredményesebb magyar versenyző BMX Cross-ban, és lehetőséged nyílt az alapozás során még tovább lépni, mesélnél elsőként erről?
Szoboszlai Patrik: Tulajdonképpen azzal, hogy sikerült egy hónapot eltöltenem november közepétől december közepéig Veronában, már alapvetően egy nagy ugrás volt számomra. Nagyon sok felvilágosult edzésmódszert láthattam az olasz válogatottól, másrészt a veronai pályának a technikai nehézsége nagyon nagy lökést adott azáltal, hogy minden nap tudtam rajta gyakorolni. Sikerült megalapozni azt a technikát, ami majd az olimpiai kvalifikációhoz lehet szükséges. Ami pedig a legfontosabb, hogy látom tisztán, mi szükséges ahhoz, hogy szinteket lehessen lépni előre.
Bikemag: Mi sülhet ki szerinted ebből 2016-ban?
Szoboszlai Patrik: Fő cél, hogy kvalifikáljam magam és a sportágat a Riói Olimpiára. Én úgy gondolom, hogy ez lehetséges, mint sportoló hinni kell benne. Tudom, hogy csodák nincsenek, csak edzés, az meg van, jelenleg a maximális koncentrációval edzek, úgy gondolom, hogy ennek működnie kell. A nemzetközi pontszerző versenyeken szeretnék elérni minél jobb eredményt, és ami a legfontosabb a kvalifikáció szempontjából, hogy a világbajnokságon érjem el a legjobb eredményt. Akkor kell csúcsformában lennem.
Bikemag: Milyen esélyünk van kvótaszerzésre?
Szoboszlai Patrik: Sajnos a BMX Cross szakágban a magyar nemzet pontállásilag nem képvisel jó helyet az UCI ranglistán, viszont a vb-ről van lehetőség kijutni az Olimpiára, ahol a legjobb négy nemzet, amely még nem kvalifikálta magát, vb-eredménye alapján kijuthat. Ebben az összevetésben azok az országok, akik már ranglista alapján kvalifikálták magukat, nem vesznek részt, márpedig a top helyezéseket a világbajnokságon is ők fogják elvinni. Így egy szerényebb, de erős helyezés kvalifikációt érhet. Én úgy gondolom, hogy nagyon kemény munkával elérhető a kijutás.
Bikemag: Hogy készültök erre?
Szoboszlai Patrik: Az elmúlt évekre nem lehetne meghatározni igazán egy rendszert, minden évünk máshogyan nézett ki. A tavalyi évről érdemes szerintem mesélni, amikor célzottan UCI-pontokat próbáltunk gyűjteni az olimpiai kvalifikációhoz, hogy minél előrébb helyezkedjünk el a ranglistán. Sajnos mi nagyon kevesen vagyunk a felnőtt válogatottban, így nem sikerült elég pontot szerezni. A következő szezonban tulajdonképpen minden nagyobb kaliberű versenyen részt kell vennünk, ahol csak lehetséges, ott kell lennünk, meg kell szerezni a rutint a lehető legjobb világbajnoki eredményhez.
A mi sportágunkban ilyenkor van az alapozó időszak, az első versenyünk februárban lesz Oroszországban (C1 pontszerző), utána én vissza fogok térni Veronába, ahol kifejezetten supercross specifikus pályán fogok készülni, amilyenek az olimpiai vagy világbajnoki pályák is.
Bikemag: Mekkora különbség van egy ilyen „supercross” pálya és mondjuk egy itthoni pálya között, például amit Sopronban láthattunk?
Szoboszlai Patrik: Egyrészt az ugratók mérete átlagban kétszer nagyobb, a legkisebb ugrató is minimum 8 méter hosszú, míg a legnagyobb lehet akár 11-12 méter is. Már az ugrásnak is más a technikája. Aki kicsit félős, annak nagyon nehéz az átállás egy ilyen pályára, másrészt a rajtdomb is sokkal magasabb, mint egy átlagos pályán (például itthoni pályán) és a dőlésszög is sokkal meredekebb, teljesen más jellegű az indulás technikája is.
Bikemag: Jelenleg hová helyezed magad nemzetközi szinten?
Szoboszlai Patrik: Az eddigi karrierem során úgy éreztem, hogy technikai szempontból a készségeim meglennének ahhoz, hogy versenyben tudjak lenni az elittel, azonban a háttér sosem volt meg igazán a legmagasabb szintre fejlődéshez. Arra gondolok, hogy nem végeztünk profi edzéseket, nem gyakoroltunk eleget profi pályákon, így nem volt meg a lehetőség arra, hogy ezt a szintet képviseljük.
A múlt év alapján még nem állok jó helyen, azonban az idei alapozó időszak már eltért a korábbiaktól, még soha nem teljesítettem hasonlót, kimondhatom, hogy 110%-ban csak a sportra koncentráltam, az edzésekre tudtam figyelni, szinte minden mást kizárhattam az életemből. Így bízom benne, hogy a meglévő technika mellett fizikálisan is fel tudok érni az elithez a következő szezonra.
Bikemag: Összehasonlításul mesélnél kicsit a nemzetközi BMX-életről?
Szoboszlai Patrik: A hollandok és a franciák a legjobbak most Európában, a franciáknál több mint 10 000 versenyző van jelenleg, minden városban, sőt szinte minden településen van BMX-pálya, és külön iskolai programjuk van utánpótlás nevelésre. Francia szinten a soproni pálya – amit te is láttál – nem lenne elég nehéz, ők híresek arról, hogy technikás pályákat építenek, az ívek meredekek, hegyesek, tehát a biciklit nagyon pontosan kell letenni ahhoz, hogy valaki gyors lehessen. A mi pályáink jók felkészülésre, de nemzetközi szintre már ez kevés.
Bikemag: Mennyibe kerül egy jó BMX pálya?
Szoboszlai Patrik: Ez attól is függ, hogy kifejezetten világkupa- vagy olimpiai szintű pályát szeretnénk, vagy olyat, amin egyszerűen lehet egy komoly szinten versenyezni. Én úgy gondolom, hogy utóbbit már fel lehet építeni 10 millió Forint körül, ha valakinek jó megoldásai vannak az anyagbeszerzésre, egyebekre. Ha vállalkozóval kell kivitelezni, akkor ez lehet 20 millió vagy több is. Egy ilyen pálya segítségével már lehet a környéken utánpótlást kinevelni és a felnőtt versenyzők is készülhetnek rajta.
Bikemag: Nálunk is kinőttek BMX Cross pályák a földből: Veszprémben, Sopronban, Hódmezővásárhelyen is. Ahol van pálya, ott alakul az utánpótlás?
Szoboszlai Patrik: Hát ha százával nem is, de például a soproni klubnál összejött már 10-20 olyan gyerek, akik erre szeretnék szentelni az idejüket és rendszeresen kint vannak a pályán. Veszprémben is folyamatosan felívelőben van a BMX, egyre több gyerek próbálja ki, folyamatosan bővül. Ahol pálya van, ott alakul a dolog, plusz ami nagyon nagy löketet adott, az elmúlt két évben volt egy utánpótlás toborzási programunk, amit általános iskolákban csináltunk. Ebben én is részt vettem itt Budapesten, az volt a lényege, hogy egy alapvető biztonságos kerékpárkezelést tanítani a gyerekeknek mind KRESZ szempontjából, mind a BMX-es alapokat átadni és ezáltal pár gyereket bevonni a sportágba.
Bikemag: Te hogyan kezdted a BMX Cross-t?
Szoboszlai Patrik: 8 éves koromban kezdtem ezt a sportágat, mindig is imádtam bringázni. Próbálkoztam korábban úszással, triatlonnal, bunyóval, de egyik sem okozott akkora örömöt, monotonnak találtam. Már az első oktatási napon az iskolában megláttam a Bókay kertben a BMX-cross pályát, ki is mentem aznap és a helyi srácok látván, hogy nem félek, ugrok összevissza csengetve a biciklivel, megkértek, hogy csatlakozzak a helyi klubhoz. Fél évre rá már részt is vettem az első versenyemen, amit megnyertem, ez egy nagy lökés volt számomra, hogy továbbra is versenyezzek. Innentől három éven keresztül amatőr kategóriában indultam, sikerült majdnem minden versenyt megnyerni, idősebbeket lehagyni, ami nagyon jó visszajelzés volt.
Gyerekkoromtól az életem nagy részét meghatározta a BMX, mindig az volt első helyen, hogy a BMX pályára kimehessek, ugrathassak, edzhessek. 12 éves koromtól már licenccel indultam az igazolt kategóriákban és ott is sikerült számtalan magyar bajnokságot megnyerni. Mindig is a technikám volt inkább kimagasló a mezőnyben, annak köszönhettem a jó helyezéseket. 15 éves koromtól kezdtünk nemzetközi versenyekre járni, önerőből apukámmal, ott már nagyon nehéz volt felvenni a versenyt, először tapasztaltam mekkora különbség van BMX pálya és BMX pálya között.
Mégis sikerült még abban az időben érmeket szerezni, voltam 2. és 3. Európa-bajnokságon, majd 2009-ben lehetőségünk nyílt arra, hogy a szingapúri ifjúsági olimpián részt vegyünk, ahol én képviselhettem Magyarországot 17 évesen. Nagyon nagy kihívás volt, nagyon boldog voltam, hogy egyáltalán ott lehetek, hatalmas dolog volt a családom számára is, meg nekem is. Sajnos csak 17. helyezést értem el, a selejtezőben elcsúsztam egy kanyarban.
Érettségi után ráébredtem, hogy eljön még az idő amikor a tanulás is fontos lesz, de most adok időt a sportnak. Elvégeztem a sportedzői OKJ-s képzést két év alatt, de azóta teljes időben sportoló lettem, először az eddigi életemben. Amikor sikerült kijutni világkupára, 67. volt a legjobb helyezésem, ami lehet első hallásra nem hangzik jól, de három helyre van az UCI-pontszerzéstől. Ami pozitív volt ebben az eredményben és nagyon jó visszajelzés, hogy sikerült olyanokat is magam mögé utasítanom, akik rendelkeznek a megfelelő háttérrel.
Bikemag: Milyenek a mindennapjaid, hogyan edzel mostanság? Azt mondtad, előrelépés történt a munka tekintetében…
Szoboszlai Patrik: Most a téli időszakban heti háromszor járok konditerembe, ahol a maximális erő növelése és az explozív erő növelése van terítéken, ez a legfontosabb. Ezek mellett heti háromszor végzek polimetriás edzést, ami szökdelésekből, komplex BMX-specifikus gyakorlatokból áll, amik a koordinációt fejlesztik és heti kétszer-háromszor sprintelek, de nagyobb áttétellel és sima pedállal, hogy azzal is az erőt növeljem egyelőre.
Hamarosan közeledik a szezon, február elején már Oroszországban lesz versenyünk, így a verseny előtt két héttel változtatnunk kell az edzésprogramon. El kell kezdeni nagyobb frekvenciájú, nagyobb intenzitású gyakorlatokat csinálni, kicsit a súlyt visszavenni, az áttételt visszatenni, lejtőn lefelé sprintelni és minden mozdulatot felgyorsítani és felerősíteni. A technikai edzés is nagyon fontos, most például Szlovákiába járunk egy fedett pályára a válogatottal.
Bikemag: További kemény munkát és sok sikert kívánunk 2016-ra!
Sajnálattal kell közölnünk, hogy az IL Pirata Kft. és a Vuelta Kft. közötti megállapodás a kontinentális csapat létrejöttével kapcsolatban, apróbb technikai nézetkülönbségek miatt az utolsó pillanatban meghiúsult. Ezért nem fogjuk tudni teljesíteni a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) által előírt kritériumokat, melyeket a kontinentális csapatok számára ír elő. Tehát Magyarországnak 2016-ban nem lesz kontinentális országúti kerékpáros csapata.
Kontinentális gárdánk a 2015. évi Tour de Hongrie legjobb csapata volt
Szponzorainkkal, együttműködő partnereinkkel továbbra is azon dolgozunk, hogy a fiatal magyar versenyzőkből álló csapatunk eredményesen szerepeljen a hazánkban és külföldön megrendezésere kerülő nemzetközi viadalokon, valamint a nemzeti bajnokságokon. Különös figyelmet fordítunk a Vuelta Kft. szervezésében megrendezendő Tour de Hongrie-ra, mely hazánk legnagyobb többnapos országúti versenye.
Egyúttal kívánunk Eisenkrammer Károly főszervezőnek további sikeres munkát.
A 2014-es év végén a Schwalbe Procore rendszer volt az egyik legnagyobb durranás a Eurobike-on és a gumik piacán egyaránt. Viszont kapni csak 2015. tavaszától lehetett, de az első készletek is villámgyorsan elfogytak. Ezért is mondom, hogy aki mindig az árral jön, az tévúton jár. Mert a Procore nem olcsó, sőt pofátlanul drága szett! Mégis nagyon sokan tették le a voksukat mellette. Mi is kaptunk egy szettet belőle. Megértjük a vásárlókat!
A Procore egy eléggé bonyolult rendszer, de ez rögtön látszik amikor kibontod az ujjlenyomat érzékeny selyem fekete dobozt! Nézzük a tartalmát:
-2 db kék színű Procore „belsőkülső”
-2 db preszta szelepes belső
-2 db piros gumi szelepfészek tömítés
-2×50 ml Doc Blue defektgátló folyadék
-1 db Easy Fit gumi felrakást segítő kenőanyag
-1 tekercs ragasztószalag
-1 db szelep betekerő
-3 db külsőleszedő
-1 db matrica szett
-1 db (egyelőre) magyar nyelvet nem tartalmazó összeszerelési útmutató
A rendszer összeszerelése nem egyszerű, de nehéznek sem mondható. Lényeges pont, hogy nagyjából bármilyen felnire felszerelhető aminek szélessége 23 mm-nél nagyobb. 26”, 27.5”, és 29”-os méretben is meg tudod venni, mivel nem csak DH bringákra ajánlja a gyártó, hanem enduro gépekre is. A „köré” rakott guminak tubelessnek, és minimum 2.25”-osnak kell lennie, így ez is behatárolja a felhasználási területét.
Felrakásnál legjobban a felni belső felületének letisztítására, és tubeless-esítő szalag felragasztására kell figyelni, mert ha ezt elrontod, akkor mindig szivárogni fog a levegő. De miért írtam „belsőkülsőt”? Mert a rendszer így van sorrendben: berakod a belsőt, majd erre rá a kék Procore „külsőbelső”-t, és erre jön rá a tubeless külsőgumi. A kék Procore cuccot úgy kell elképzelni mint egy 23 mm széles görgőzéshez használt országúti gumit, csak a „futófelülete” vékonyabb annál, hiszen itt fölé még egy külső gumi is kerül.
Persze az elsőre hagyományosnak látszó belső preszta szelepe sem egyszerű szerkezet. Két funkciót lát el ugyanis! Egyszer ezen keresztül fújod fel a kék Procore-t 4-6 bar-os üzemi nyomásra. Majd ezután a tubeless külsőgumit is ezen át fújod fel a kívánt nyomásra! A trükk a szelep menetirányában van. Az egyik irányba tekerve a kék Procore-ba fújja a levegőt, a másikban pedig a külső gumi alá. Okos találmány! Igen, jól látod, ez a cucc plusz súllyal jár. Kerekenként nagyjából 200 grammal lesz nehezebb a kereked. A nehezebb kerék nehezebben irányítható, és fékezhető, de mit kapsz a plusz súlyért cserébe?
Brutális menettulajdonságokat. Egyrészt a belső gumit max akkor kell cserélned ha elérik az anyaga az évek során, hiszen sem felütni, sem kiszúrni nem tudja semmi. A 3 bar-os nyomásra felfújt kék cucc hivatott minden erőhatást felvenni, ha a külső gumi annyira összenyomódna, hogy felüsd a kereket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nézd ki az ideális ívet, és veress át rajta! Hogy ott kő, vagy gyökerek vannak nem számít. Kellett egy kis idő mire ezt meg mertem tenni, mert mindig ott volt az évek során berögződött félelem. Mivel a felütéstől nem kell félned, ezért a tubeless gumiba fújt nyomást extrém alacsonyan tarthatod persze a súlyodtól függően. Akár 1 bar alá is mehetsz a guminyomással, ami hihetetlen tapadást tud nyújtani, és a kanyarokban is más dimenziók nyílnak meg. Az a vicces, hogy amatőr bringásként is durva különbséget éreztem a hagyományos belsős rendszer, de még a tubeless és a Procore között is! És ezt ugye a downhill világkupákon meg Enduro World Series-en induló profiknak készítették akik pont 2x gyorsabban jönnek le, és 30x jobban tudnak bringázni, mint én valaha is fogok tudni.
Sokféle terepen próbáltam a Procore-t, de igazán értelme a nagyon köves, gyökeres, vagy saras terepen van. Ahol még több tapadásra, és felütés védelemre van szükség. A nagyon alacsony nyomás miatt a kanyarodást eleinte szokni kell, utána azonban egyértelműen gyorsabb leszel. Mivel nem fogsz félni a felütéses defekttől, és ugye a tapadás is nagyobb, egyértelmű másodperceket nyersz a szokásos pályáidon is. Viszont otthon azért nehéz lesz megideologizálni a kifizetendő 66 990 jó magyar Forintot! És ebben ugye nincsen még benne a külső gumi ára sem, de 101-edszer is le kell írnunk, hogy 1 Ft-ért nincsen Forma1. Ez a mai legmodernebb rendszer, ennyibe kerül, eszerint kell gondolkodni rajta. Még csak azt sem mondhatom, hogy amatőr bringásoknak felejtős, hiszen sokkal nagyobb eséllyel hibázik az, aki nem tud még profi módon bringázni, és a plusz tapadás, meg a felütéses defektmentességből adódó önbizalom sokat tud hozni.
Példátlan ítéletet hozott Nagy-Britanniában a plymouthi bíróság, ami börtönbüntetés mellett örökös eltiltást jelent a kerékpártól John Liddicoat számára.
A 47 éves férfi notórius kerékpártolvaj, valamint a betöréses lopás is szakterülete, mindezidáig 142 bűncselekményért 88 alkalommal ítélték el. December 18-án egy garázsba tört be, amiért 3 és fél év börtönt kapott. 3 palack bort sikerült elhoznia a betörés során, de a garázsajtó megrongálása 5272 fontos, azaz kétmillió forintos kárt jelentett.
Ami azonban érdekesebb, hogy mellékbüntetésként örökre eltiltották a kerékpároktól, azaz nem kerékpározhat, sőt, nem mehet négy méternél közelebb kerékpárhoz, kivéve, ha bizonyítani tudja a tulajdonjogot a kerékpárra vonatkozóan. Ellenkező esetben ha csak négy méteren belül megközelít mondjuk egy bringatárolót, öt év további börtön vár rá.
Fotó: Ryan McGuire
Úgy látszik, mi Magyarországon ennél előrébb járunk a kerékpárlopások elleni küzdelemben, hosszú távon a kerékpár-regisztráció például hatékonyabb megoldásnak tűnhet: https://bikesafe.hu/
Bikemag: Egész éjjel szakadt az eső, reggel is, hogy van erőd egyáltalán elindulni ilyenkor?
Benkó Barbara: Furcsa volt, mert mindig úgy vagyok vele, hogy ehhez ilyen időben nekem semmi kedvem, menjünk haza… Most viszont megjött a kedvem versenyezni. Mentem két kört a pályán, reggel még elég veszélyes volt, jeges, amihez az ónos eső is hozzájárult.
A jeges részek viszont a rajtra már felolvadtak, már csak sár volt, latyak, helyenként hó, nem volt vészes, sokkal rosszabbra számítottam. Viszont nagyon hideg volt, vizesek lettünk 5 másodperccel a rajt után. Kellemetlen volt tehát az idő, de a pálya tök jó volt, nem tapadt a sár, hanem csúszott, igazi cross-körülmények.
Bikemag: Mire figyelsz oda a technikát, ruházatot illetően ilyen körülmények között?
Benkó Barbara: Én most arra figyeltem, hogy ne legyen rajtam sok ruha, mert ha vizes lesz és az rámtapad, akkor minél több tapad rám, annál rosszabb. Próbáltam jól öltözni, csak egy háromnegyedes nadrágot vettem fel és egy hosszú mezt aláöltözővel, tökéletes volt, nem fáztam egy másodpercig sem. A lábam picit hidegben volt már a végére, de ez a víz miatt volt, ami alulról feljött, nem volt vészes.
Bikemag: Óriási előnnyel nyerted a női összevetést, de kikkel voltál versenyben a fiatalabbakkal és az idősebbekkel összevont futamban?
Benkó Barbara: Reménykedtem, hogy a fiúkkal el tudok menni, de annyira szelektív volt a pálya a technikás részek miatt, hogy szinte végig egyedül mentem. Az első két körben még Zergével tudtam menni, aztán elment. Esett is egyet, akkor közelebb kerültem hozzá, de utána az egyenesekben sokkal gyorsabb volt.
Bikemag: Hányadik cyclocross bajnoki címed volt ez és készülsz-e idén cross-országút-mtb triplára?
Benkó Barbara: Ez a hatodik cyclocross bajnoki trikó, a tripla pedig mindig motivál, hogy mindhárom számban bajnok lehetek egy éven belül. De a legeslegfontosabb a monti, főleg a csapat miatt is, annak nagyon nagy értéke van, a cross country ob-n mindenképpen indulok majd. Országúton megmondom őszintén nekem nagyon nem jött be tavaly ez a „juniorokkal indulunk, nulla méter szintkülönbséggel körözünk”. Egy pályán, ami abszolút nem szelektív, majd a juniorok döntik el a női versenyt. Ha ugyanilyen lesz idén is a magyar bajnokság, akkor biztos, hogy nem megyek el…
Bikemag: Mi a helyzet német csapatodban, a Focusban?
Benkó Barbara: Maradt minden a régiben, egy olasz lány, Lisa Rabensteiner jött hozzánk, mint új csapattárs. Bringával kapcsolatban van érdekesség: lesz egy Focus fullynk is a hardtail mellett (országúti és cross is nyilván). Más lesz a sisak, Kask, valamint a cipő Northwave.
Bikemag: Sajnos azt már ugye kijelenthetjük, hogy az olimpiai kvóta ranglista alapján elúszott, mi lesz így a fő cél, hogyan építitek fel a szezont?
Benkó Barbara: Nekem a világkupák a legfontosabbak, és a világbajnokság. A vb most Rio miatt előrébb jön júliusra, nekem most az a legeslegeslegfontosabb, illetve hogy a világkupa sorozatban jól szerepeljek. Az elsőt biztosan kihagyom, nem megyek Ausztráliába, de a többin szeretnék jól teljesíteni.
A trail/enduro bringázás egyre nagyobb divat itthon is, és persze a gyártók is igyekszenek az új piaci rést megszerezni. Az iXS ebben a szegmensben az egyik legnagyobb, és a 2Wheels.hu webáruháznak köszönhetően vendégeskedett is nálunk egy szett trail cucc, melyet sajnos sikerült maximálisan letesztelni. 🙂
Minél durvábban űzöd a montizást annál inkább szükséged van térdvédőre
Ha már bringázik az ember, akkor nem csak a jó bringa beszerzésére érdemes gondot fordítani, hanem a megfelelő védőfelszerelésre, ruházatra is, az meg már csak hab a tortán ha mindezek a mai trendekhez igazodnak és nem úgy nézel ki a bringán, mint aki az ecseriről öltözködik… Na ezzel a szettel nem lesz ilyen probléma! Először is nézzük mikből állt az általam egészen őszig hordott szett!
iXS Trail RS fejvédő
A 320 grammos sisak komoly tarkó- és halánték védelmet nyújt. A híres freerider Richey Schley is közreműködött a sisak tervezésében. Felhasználási területe szerint all mountain/trail/enduro bringázásra ideális. 22 nagyméretű szellőzőnyílás található rajta, ami kiváló légmozgást engedett a fej körül. Sajnos sok trail/enduro sisak nagyon gyatrán szellőzik, mert kevés a lyuk rajta és inkább a mai trendeket követik, mint azzal foglalkozzanak hány fokos lesz a fejed… Pedig még az endurózás sem szól kizárólag a lefelé száguldásról, és a Pass’Portes du Soleil-en is kevesen indulnak ahhoz képest, ahányan trail bringáznak, túráznak ilyen jellegű fejvédőkben.
A belső műanyag keret is állítható
A fejméret állító rendszer Ergo-Fit Ultra névre hallgat és nem csak a tarkón található tekerővel tudod beállítani a kellő szorosságot, hanem a belső keret pozíciója is négyféleképpen állítható. Elég hülye fejem van, hátul egy kis csontkinövéssel, ami nagyon sok fejvédőnél pont a forgatógomb alá esik. Amelyiknél ennek a tekerőnek a magassága nem állítható, az kényelmetlen. Itt ez a pont kipipálva, nagyon kényelmes a bukó, a szivacsozással sem spóroltak, de nem is vastag izzadós darabokat tettek bele. Pont amilyen kell. Ezt nehezen találja el sok gyártó, és vagy nagyon vékony a szivacs ami egy-két hónap után kilapul és nyomni tudja a fejedet az EPS hab, vagy túl vastag „hogy kényelmes legyen”, ami viszont felszívja az izzadtságot, és kellemetlen tud lenni főleg hűvösebb időben.
A szivacsozás pont olyan mint amit szeretek!
A napellenzője föl-le állítható és eléggé motokrosszos jellegű, de ez nekem kifejezetten tetszett, masszív, és kinézetében is rendben van. Meg kell még említeni a külső műanyag héj felületkezelését, ami ugyan sem funkciójában, sem biztonságában nem befolyásolja a sisak „működését” de tapintásra a „selymesített” héj nagyon kellemes tapintású.
iXS Dagger térdvédő
Még az első szintű védelemhez tartozik a térdvédő is, ami a térden kívül némileg a sípcsontot is védi, bár nem olyan mértékben mint a Cleaver vagy Mallet modell. De „normál” bringázás közben nincs is erre szükség, miközben arra igen, hogy tekerni is kényelmes legyen benne, ne akadályozzon, és ne „rohadj meg” alatta! Tekerés közben nagyon lényeges, hogy a helyén maradjon, ne csúszkáljon, hiszen esés közben ott kell lennie ahová felhúztad. A felsőrész ezért belülről szilikonos csíkkal van körbevéve, nem mozdul el, de a méretet jól kell kiválasztanod, hogy ne szorítson, és ne is lötyögjön. Persze elasztikus, gumírozott, így igazodik a lábad méretéhez bizonyos mértékben. Emlékszem mennyire utáltam a régi SixSixOne védőmben azt, hogy gumiszalag, amivel pluszban fixálod körben a lábad körül, meghúzás közben elvékonyodott középen, ezért vágta a combomat. Itt a gumi szalag csak nyúlik, de nem vékonyodik el, ezért kényelmes a használata egész napos bringázás során is. Nem éreztem kényszert arra, hogy megállások alkalmával kilazítsam, levegyem. És ez a titkok nyitja. Ne is érezd, hogy rajtad van. Egyébként nem csak az ütések ellen védett (ami nem csak eséskor következett be, hanem felcsapódó kövektől, az ösvényre belógó ágaktól), hanem tavasszal és ősszel tovább tudtam rövid nadrágban bringázni mivel plusz védőréteg volt rajtam.
Aki jár bikeparkba, vagy komolyabb ösvényekre merészkedik, annak kötelező felszerelés egy ilyen. Egy hazai maratonon persze hülyén fogsz benne kinézni, de nem is oda való ellenben a már említett Pass’Portesen, vagy a Transvésubienne-en több mint ajánlott!
iXS Spunda Trail mez
A trail mezek nem csak azoknak állnak jól, akik tényleg ezt a szakágat űzik, hanem azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem a legvékonyabb testalkatúak. A Spunda anyaga nagyon finom tapintású belülről, ami lényeges, ha érzékeny a bőröd a szintetikus alapanyagokra. Remélem evidens ugyanis, hogy nem 100% pamutból készül egy gyorsan száradó, elasztikus és kiválóan szellőző ruha!? Elöl egy cipzárat találsz, de hátul ne is keresd a megszokott zsebeket, mivel ez nem egy XC mez. Jobb oldalon egy cipzáras zsebet rejtettek el, amibe telefont, pénzt, vagy iratot lehet rakni. Először bosszankodtam hogy nincsen rajta kis nyílás belül a fülhallgató vezetékének mert szeretek zenére tekerni, aztán az esésem után rájöttem, hogy a telefon jó helyen van a hátizsákban, mert nem csak annak lett volna annyi, hanem valószínűleg a csípőmet is megütötte volna!
iXS Tema Trail Short
A legjobban talán ebbe a ruhadarabba szerettem bele a teszt során. Nehéz olyan bringás nadrágot találni ami nagyon vékony anyagú, ezért nem sülsz bele, kivehető a betétes belső része, de azzal együtt is kényelmes, és mikor felhúzod a derekadon, nem oldanak a patentek, hogy kezdhesd elölről az egész öltözést. Itt tíz patent tartja fixen a belső részt, ami nagyon vékony, szellős, már-már hálós anyagú. Emiatt nem izzadsz annyira bele, mint más gyártók hasonló felépítésű nadrágjaiba. A nadrágkülső négy zsebet tartalmaz, melyből mindegyik cipzárral zárható. Dereka tépőzárral szűkíthető, és van egy hálós, jól szellőző, rugalmas csík is benne. Nem csak nagyon menő babakék, hanem fekete és piros színben is, így komplett szetteket tudsz venni az iXS-től színben is passzolóban.
Maga a szekcionált betét is 12 szellőző lyukat tartalmaz. Amit hiányoltam róla, az a szilikonos csík a lábszárak végéről, itt sima gumírozást találunk, bár kényelmes volt. Van többféle betétes nadrágom, de eddig mindegyikben a Speci trail nadrágom belső részét használtam, mert vállalhatatlanok voltak a gyárilag hozzáadottak… A Tema Trail Short esetében eszembe sem jutott ez, mert jófajta darab.
iXS TR-X1
Máig sok bringást látok kesztyű nélkül tekerni. Ennek főleg terepen nem látom értelmét (bár aszfalton talán durvább sérülést lehet szerezni ha métereken át tenyérrel csúszol az úton), mivel az izzadó tenyér nem a legjobb kontaktot nyújtja a markolattal. Még mielőtt valaki beírná, hogy de a RedBull Rampage-en is sokan kesztyű nélkül indulnak, ne felejtsük el, hogy azok egyrészt profi riderek, másrészt általában „homokkal” csúszásmentesítik a kezüket, harmadrészt két percig tart a „pálya”, és közben nem törölgetik az izzadtságot a homlokukról. Na ennyit az előzményekről, tehát kesztyű minden valamirevaló montisnak kell és kész.
Bármilyen bringához jól áll 🙂
A TR-X1 nem egy hardkór védelemmel ellátott kesztyű, inkább egy szellősebb, XC felhasználsra is alkalmas modell. A trail bringázás amúgy is az egész napos elfoglaltságról szól, amiben sok tekerés van, fölfelé is, ahol izzadsz, így szükséges a gyors száradás illetve a kiváló lélegzőképesség. Tenyere Clarino anyagú, és egy minimális szivacsozást tartalmaz a tenyér külső szélén. Inkább a tökéletes kormány kapcsolatra helyezték a fő hangsúlyt. Sajnos kemény anyagú markolattal nem a legkényelmesebb használni, ezt vásárláskor érdemes mérlegelni. Én inkább markolatból használok puhábbat, de a kesztyűim tenyerén ne legyenek „dudorok”. A jobb szellőzés érdekében perforációkat is találsz az ujjakon és a tenyéren is. A nagyujj-mutatóujj között erősített az anyaga, mivel ott éri a legtöbb „stressz”.
Jobban szeretem a tépőzár nélküli csuklórészű kesztyűket, itt viszont egy masszív tépőzárat találni. Ez egyéni ízlés kérdése. Valaki szereti meghúzni a csukló részt, én inkább a lazább kapcsolatot kedvelem. Mindenesetre a tépőzár sosem oldott magától, a több mint fél év alatt nem fogytak el a bolyhok róla.
Összességében egy profi szettel volt dolgom, melyet természetesen külön-külön vásárolhatsz meg, csak színben összeillő ruhatárat is tudsz belőle készíteni. Szerintem ez is fontos a választásnál. Ami nagyon a szívemhez nőtt, az a nadrág és a bukósisak. Ezek ár-érték aránya kiváló, bárkinek ajánlanám tiszta szívemből! A térdvédő is megéri az árát, kapsz olcsóbban, drágábban is más gyártóktól, de ez kényelmes, funkcionális volt. A mez nagy vihart nem kavart a lelkemben, illik a szett többi részéhez, jól szellőzik, gyorsan szárad, kényelmes. Azt viszont meg kell említeni, hogy 12 rugó alatt gyakorlatilag semmilyen minőségi mezt nem veszel ma, ez pedig ennyiért mégiscsak egy neves gyártó terméke! A kesztyűt is ide sorolnám (kár hogy nincs tépőzár nélküli), 7000 Forint egy jó kesztyűért egyáltalán nem vészes.
Előtte
közben
utána…
És honnan tudod hogy igazán megéri egy ruha vagy sisak az árát azon felül, hogy kényelmes, szellőzik, jól néz ki vagy könnyű? Ha esel benne egy nagyot… Sajnos maximálisan le lett tesztelve az iXS szett. A sors fintora, hogy a térdvédő nem volt rajtam mert egy „sima” bringateszt alatt történt, ahol nem volt sem tempó sem extrém helyzet. Mondjuk a térdemet szerencsére nem vertem be. A vállam az eltört, lefejeltem egy követ, és odavertem a jobb oldalamat. Mikor kijöttem a kórházból, megnéztem a cuccaimat. A sisakon egy horpadás jelezte, hogy köszöni elvégezte a dolgát, megvédte az életem és mehet fel a polcra a többi régi/törött fejvédőm mellé.
Ami viszont megdöbbentett az az volt, hogy sem a nadrágon, sem a mezen semmilyen, ismétlem semmilyen nyoma nem volt az esésnek. Közelről megnézve még egy meghúzódott, sérült szövetrész sincsen! És gyakorlatilag itt spóroltál 40 000 Forintot, mert felveheted újra és nem kell újat venni a szétszakadt helyett. A nadrág esetében (mivel vékony, puha tapintású, látszólag kényes anyagból készült) néztem a legnagyobbat, mert attól főleg nem vártam, hogy így bírná az eséseket. Szóval részemről le a kalappal a gyártó előtt. Remélem idén már fogom tudni hordani valamikor terepre!
Ezt már nem veszem fel újra! Feladatát ellátta, megy a polcra.
