Home Blog Page 650

Wilier GTR Team: az olasz meló

Egy olasz országúti mindig megdobogtatja a bringások szívét, annak ellenére, hogy tudjuk a legendák nagy részét ma már nem egy toszkán kisöreg reszelgeti a garázsában, hanem a távol-keleten készülnek. Az idén 110 éves Wilier cég GTR Team modellének árcédulája viszont teljesen meglepő a felszereltsége és menettulajdonságai alapján. És nem negatív irányban!

Wilier_GTR_kerekparteszt_2016_001
Hozzá illő környezetben

Egy országúti bringa lelke a váz. Persze el lehet mindent rontani az alkatrészekkel, de fordítva is igaz. Lehet rajta a legprofibb szett ha a geometria, merevség, kényelem, design nem stimmel. A GTR Team „természetesen” karbonból készül, bár az idézőjelnek azért helye van mivel megatesztünkben lesz ennyiért aluvázas gép is! A váz súlya 1190 grammot nyom, melyet a Mitsubishi által gyártott 46TON és a Toray által készített 30TON UD Carbon alapanyagok ötvözetének elegyéből áll össze. Előbbit főleg az oldalirányú merevséget megkövetelő részeken (középrész, fejcső környéke) használják, utóbbit pedig a rezgéselnyelést és elasztikusságot kívánó helyeken. A gyártó szerint ez a legjobb alapanyag amit ebben a kategóriában használnak.

Nem hiányzik az UCI matrica sem!
Nem hiányzik az UCI matrica sem!

A geometriája megegyezik a 990 grammos GTR SL vázzal, és itt egy érdekes dologra hívnám fel a figyelmet. A GTR Team, és SL modell nem a kényelemre van gyárilag hangolva hanem a versenyzés követelményei szerint tervezték meg. Elvileg a GTR Team Endurance lenne a komfortos „turista” kivitel, de mégsem panaszkodhatom, pedig a versenyző megnevezéstől messzebb állok mint az atomfizikustól.

Masszív a középrész környéke
Masszív a középrész környéke

Az összes bovden integrált, a fejcső tapered, a láncvillák pedig aszimetrikusak a merevség növelése érdekében. Odafigyeltek az aerodinamikára is, viszont nem beszélhetünk aero vázról, arra ott a Cento1 Air. Minden egyes vázméret esetében teljesen egyedi csövekkel dolgoznak, hogy azok a tulajdonságok melyeket megálmodtak ne változzanak. Sőt a váz nem csak 25-ös, hanem 28-as gumit is fogad! A hazai utakra ha nem versenyzel akkor több mint megfontolandó, nekem Horvátországban nem hiányzott, de ott tükör aszfalt van majd mindenhol. Azon is látszik a váz komolysága, hogy még Campagnolo EPS elektromos váltórendszer kábel fogadására is felkészítették. Pedig az már bőven nem középkategória!

Tradíció, és stílus
Tradíció, és stílus

Hatféle felszereltséggel tudod megvásárolni a GTR Team-et, amiből a Veloce a belépő és Ultegra a csúcs. Ebből mi a 105-össel szerelt kivitelt kaptuk. Sajnos a hajtómű a pénzügyesek martalékává vált, így abból FC-RS500-as szérián kívüli, de 105-ös kategóriába tartozót kapott. Én bevállalnám a plusz pénzt a 105-ösért. Teljesítményben semmi különbséget nem találtam, de kinézetre a 105-ös jobb és közel 200 grammos súlyelőnye is van!

Az a hajtómű...
Az a hajtómű…

A 11 sebességes váltórendszerről nem érdemes túl sokat írni, pontosan, gyorsan, Shimano-san vált, ahogy annak lennie kell. A fékek sem echte 105-ösek hanem R561-es Shimano-k, de ezekkel nincsen gond, fognak ahogy kell! Elöl 50/34-es, hátul pedig 11-28-as áttételt találsz, amivel a kezdő bringások is fel tudnak menni a hegyekbe, ami azért nem hátrány.

Wilier_GTR_kerekparteszt_2016_007

Kerekekből Mavic Aksium-ot választottak az olaszok, melyek 1880 grammos súlya hozza a belépő kerékszettek átlagát. Erre Continental Ultra Sport gumikat húztak. Még az én súlyom alatt sem lehetett semmilyen merevség problémát érzékelni, kiállva sprinteléskor sem. A gumik pedig a „fehér” aszfalton is tapadtak, bátran lehetett fékezni rajtuk.

Wilier_GTR_kerekparteszt_2016_006

A kokpit cuccok (stucni/kormány/nyeregcső) az FSA-tól érkeztek, és Wilier logó is került rájuk. Szintén merevek, minőségük simán adja a bringa összképéhez illőt. Na de sokkal fontosabb ezeknél az adatoknál a bringa összsúlya. 8.5 kilónál állt meg a mérlegünk, amire azt kell mondanunk hogy ebben a kategóriában a legkönnyebb! Sőt lesznek ennél nehezebb gépek is drágábban a megatesztben. És ha azt nézem, hogy két jobb kerékkel, és 105 hajtóművel már akár 7-essel is kezdődhetne a súlya méghozzá 105-ös szettel! Ami azért durva.

Wilier GTR Team: Egy baromi jól kitalált gép az olaszoktól. Kategóriájában eléggé verhetetlen minden téren.
Wilier GTR Team: Egy baromi jól kitalált gép az olaszoktól. Kategóriájában eléggé verhetetlen minden téren.

Ok, nincsenek rossz utak a szigeten (Brac) ahol a teszt zajlott, de rögtön érezni lehetett, hogy kényelmes géppel van dolgom. Sőt a kormányszárat is lejjebb kellett raknom, ami azért versenyzésre tervezett geometriás vázaknál azért nálam nem gyakori, ugyanis nem vagyok egy RSG alkat, így inkább vállalom a cikizést, de magasabbra rakott kormánnyal megyek. Pedig itt nincs is nyolcméteres fejcső mint a Trekek esetében. Elsőre otthonosan éreztem magam rajta, minden mozdulata természetes volt, megvolt a flow, amit sokan megmagyarázni nem tudnak, csak érzik, hogy „szokni kell a gépet”. Francot. Ennyi pénzért semmit sem akarok megszokni. Legyen olyan mintha évek óta ezzel tekernék. És ez ilyen. Akár itt be is fejezhetném a cikket. Mert aki érti, már tudja miről beszélek, a többieknek meg több ezer karakter sem lenne elég.

wilier_gtr_kerekparteszt_2016 1
Szép és kész!

Elég sok országútival mentem az elmúlt 10 évben, de a GTR-t abszolút a felső házba sorolom, melyet a pénzügyesek a felszereltség variálásával eladhatóvá tettek. Mert azért ma 5 kiló nem kevés pénz. Négy havi átlag kereset. Ugyanez tőlünk nyugatra a legrosszabb esetben is egy havi, és akkor már egy hotelben mosogatsz…. Viszont ezért az ötkilóért egy komoly bringát kapsz, amivel a hazai amatőr versenyeken (tókerülők, AKESZ és tsai) simán elindulhatsz. Persze sportos az üléspozíció, de nagyon messze van a kényelmetlenül sportostól. Itt lerakhatod a stucnit, és mégsem törik el a derekad. Ha szeretsz gyorsan haladni lefelé, akkor szintén partner lesz benne. Nagyon pontosan irányítható, a vázszögek jól eltaláltak.

wilier_gtr_kerekparteszt_2016 2
Bármerre tekersz vele, kényelmes lesz

Először azt akartam írni, hogy igazából Ultegrával venném. De valójában nem lenne értelme. Persze yolo meg swag, de nekem minek Ultegra? Úgysem versenyzek. A 11 sebességes 105 meg rendben van minden téren. Viszont két jó kerékkel, egy 105 hajtóművel (ahogy már írtam), könnyebb gumikkal már 7.9 lenne a súlya és még mindig nem lenne annyiban mint az Ultergrás kivitel amiben „csak” Shimano WH-RS010-es kerekek vannak. Tudom, hogy a műszaki szemléletű embereknek a kinézet nem jelent semmit, de ki kell emelni, hogy nagyon jó munkát végeztek a designerek! A kettő közül az egyik tesztbringa a megatesztből, amit elfogadnék sajátnak. A másik egyelőre titok 🙂

Forgalmazó: Biondo Bike

Elérhetőség: www.biondobike.hu

Ajánlott fogyasztói ár: jelenleg akcióban 499.000 Ft (eredeti ár 546.000 Ft)

Váz: Carbon Monocoque (1190g)

Villa: Wilier Carbon (390g)

Váltórendszer: Shimano 105 11seb.

Fékek: Shimano BR-R561

Hajtómű: Shimano FC-RS500

Nyeregcső: FSA Alu SP148

Nyereg: Selle Italia X1

Kormánycsapágy: Ritchey Comp Tapered

Kormányszár: FSA OS-168

Kormány: FSA Omega

Gumik: Continental Ultra Sport

Súly: 8.5 kg

Geometria:

Wilier GTR Team geometria táblázat

Wilier GTR Team geometria táblázat

Lebukhat a Strava alapján a Milano-San Remo győztese?!

A Milano-San Remo után először az olasz sportsajtóban gyanúsították meg a verseny francia győztesét, Arnaud Demare-t, hogy csalás is segítette a sikerhez szombaton.

milano_sanremo_1

A Gazzetta dello Sportnak Matteo Tosatto (Tinkoff) és Eros Capecchi (Astana) is úgy nyilatkozott, látták, ahogy a Cipressa emelkedőjén kísérőautója húzta Demare-t, hatalmas sebességgel. Az FDJ versenyzője még a Cipressa előtt bukott – ahol Michael Matthews (Orica GreenEdge) is – de jóval előbb, már a Cipressán visszazárkózott.

Érdekesség, hogy a Strava adatok is alátámasztják mindezt, hiszen Demare rekordidőt, KOM-ot „hajtott” a Cipressa szegmensén, irreális maximumsebességgel, sőt, korábban a bukás után volt olyan rész, ahol 9 másodpercig nulla volt a lábfordulata.

demare

Kerékpárversenyen sokszor szemet huny még a zsűri is, ha valakit bukás után felhúznak vagy felstéhereztetnek, Demare is azzal védekezett, hogy „ugyanúgy” használta a kocsisort, mint például Matthews. Ha viszont a konkrét esetet nézzük és igaz a feltételezés, a Cipressa ilyen módon történt abszolválása komoly előnyt jelenthetett a végén frissesség szempontjából.

Félsziget Kupa: Centimétereken múlott a győzelem!

Két 20 év alatti bringás meccselt az első helyért ma a hazai országúti szezonnyitóként is számon tartott VI. Félsziget Kupán Tihanyban, Filutás Viktor (Szuper Beton) centiméterekkel győzte csak le Valter Attilát (Cube-Csömör).

felsziget_kupa_2

Az elit verseny távját a korábbi évekhez képest megnövelték, 110 kilométert kellett teljesíteni a Tihanyi Apátságot és a kompkikötőt is érintő körben, aminek valószínűleg mindenki örült a remek tavaszi bringás időben. A rendezésre nem lehetett panasz, az útvonalbiztosítás jól működött, hazai szinten színvonalas versenyen vagyunk túl. A 110 kilométeres távon idén nem volt túl nagy tempó az emelkedőkön, viszonylag sokáig maradt együtt egy nagyobb mezőny, csak az utolsó körökben gyorsultak fel az események.

felsziget_kupa_3

A főmezőnyben ott tudott maradni a későbbi női győztes, Szeghalminé Kenyó Anita (Dr. Bátorfi Agria KTK) is, akinek a női kategóriában kevesebb volt a penzum, így mondhatni simán nyerte kategóriáját. Érdekesség, hogy legfőbb ellenfele Benkó Barbara (Focus XC Team) lett volna, de Barbi az elit férfiakhoz nevezett, hasonlóan a fogyatkozó főmezőnyben tekert a versenyen és még a fiúk között is tisztes helyezést ért el.

S hogy mi történt az elit elsőségért zajló küzdelemben? Azt maga a győztes, az új Szuper Beton csapatát erősítő Filutás Viktor meséli el:

Teljesen az elképzeléseinknek megfelelően alakult a verseny, rajt után azonnal támadások érték a mezőnyt, az Epronex, a Cube Csömör volt aktív és természetesen minden elmenésben benne volt valaki a mi csapatunkból is, Lóki Bence ekkor sokat volt elöl, a mezőnyt is jól kontrolláltuk, Rózsa Balázs jóvoltából. Megbeszéltük az elején, hogy az edzéseken én tűntem a legerősebbnek, ezért lehetőség szerint nekem segítenek, ami nagyon jól sikerült. A csapat nagyon jól tudott együtt dolgozni, tökéletes egyetértésben és harmóniában működtünk. Mindenki vezetett, ment a támadásokra.

felsziget_kupa_1

Körülbelül a negyedik körtől megnyugodott a mezőny, majd a hatodik körben csapattársam, Móricz Dániel és Cser Gábor (Epronex) el tudtak szakadni, nagyon szépen tartották a távolságot, majd az Apátságnál sikerült nekem is eltávolodnom a mezőnytől, fél kör alatt felértem. Itt Móricz Dani nagyon sokat segített, hosszabbakat vezetett, hogy kicsit tudjak pihenni, majd két kört együtt mentünk. Sajnos a mezőnyben túl sok volt a friss és pihent ember, fel tudtak jönni ránk. Aztán az utolsó körben szintén az Apátságnál az addig pihenő Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK) támadott, sikerült eltávolodnia.

Csapattársam, Mogyorósi Máté azonban felhúzta rá a sort, ami kulcsfontosságú segítség volt, mert amikor támadott, még nem tudtam volna menni Fejessel. Aztán újabb támadások, az Epronex-től és a Cube Csömörtől, majd az Apátság lejtmenetében végül ketten találtuk magunkat Valter Attilával. Ettől kezdve váltott vezetéssel haladtunk tovább, nagyon erősnek bizonyult síkon és a hegyeken is. Az utolsó 300 méteren meglószoltam, de itt is kijött, hogy nagyon erős, csak pár centin múlott a győzelem. Ezúton is gratulálok neki, hogy ilyen fiatalon ilyen jó teljesítményre volt képes!

felsziget_kupa_4

Előzetes eredménylista minden kategória eredményeivel: felsziget16

Szuper Beton: új csapat régi mezben a Félsziget Kupán

Filutás Viktor és Mogyorósi Máté

Tavalyi mezben nyerte ma Filutás Viktor a VI. Félsziget Kupát Tihanyban, de csapata neve mégis új: Szuper Beton. Persze a legtöbb hazai kerékpársport rajongó emlékszik még a betonos időszakra… A változásról Stubán Ferenc csapatvezető nyilatkozott:

Filutás Viktor és Mogyorósi Máté
Filutás Viktor és Mogyorósi Máté

Még a tavalyi mezben indultunk, de már Szuperbeton néven, a srácok nagyon jól dolgoztak, egész végig mi mozgattuk a mezőnyt, mi eszközöltük a támadásokat, a végén pedig azon kívül, hogy Viktor révén sikerült megszerezni a győzelmet, az első hatban megjöttünk négyen. Örülök neki, hiszen komoly erőpróbák állnak előttünk, hiszen április 1-jétől 10-éig részt veszünk a Marokkói Körversenyen, majd további 6-7 UCI 2.2-es többnaposon fogunk rajthoz állni idén. Már megvannak a meghívóink, illetve be is neveztem a csapatot ezekre a versenyekre. Idén nem kontinentális csapat leszünk, de sokkal komolyabb versenyprogramunk lesz, mint az elmúlt évben.

Most alakulunk, szeretném megköszönni a srácoknak, hogy a sok bizonytalanság ellenére is kitartottak a végsőkig. Én maradtam a team menedzser, jövő hét elején megyek még egy-két szponzorral szerződést kötni Olaszországba, de a V4 versenyek április 23-ai magyar futamán már az új kerékpárokkal, új mezekben fogják látni a szurkolók a csapatot. Szeretnék ezekből a fiúkból versenyzőt nevelni, sok fiatal van, nagyrészt 23 év alattiak, de Mogyorósi Mátét se lehet az idősek közé sorolni, hiszen ő idén tölti be a 23-at. Bízom benne, hogy 2-3 éven belül komoly csapattá tudunk kovácsolódni, meghatározó szerepet játszani a környező zónában.

Folytatok tárgyalásokat Matej Jurco-val, hogy eljöjjön egy évre segíteni a munkában. Közel állunk a megállapodáshoz, remélem jön, és akkor valódi vezére lesz a versenyeken a csapatnak és a fiatalokat ő fogja irányítani. Külön öröm, hogy Lengyel Zoli komoly gyomorműtétje után nagyon szépen összeszedte magát a télen, az orvosok szerint még 3-4 hónap, mire 100%-os lesz. Rózsa Balázs, Lóki Bence, Móricz Dani, mindenki egyre jobban kezdi átérezni, hogy ez egy csapatmunka, csapatként kell dolgozni. Nem félnek az ellenfelektől, bátran bevállalják a támadásokat. A végén most volt egy kis szerencsénk is, Viktor centiméterekkel nyert csak, ezúton is gratulálok Attilának és edzőjének, Tibinek.

Milánó-San Remo: elhullottak a topfavoritok, Demare kihasználta (videó)

Peter Sagan nemrég azt nyilatkozta, a Milánó-San Remo-n nem olyan nagy kihívás versenyezni, csak megnyerni nehéz… Ez a mai napon is bebizonyosodott…

milano_sanremo_2

A szezon leghosszabb monumentuma (295 km) rögtön az első a legnagyobb klasszikusok sorában, nehéz jósolni a győztes személyét illetően. Mindig rendkívül zaklatott az utolsó 20-30 kilométer, főleg ha akkora mezőny teker együtt az utolsó emelkedőn – a Poggión is – mint ma. A versenyről már délben érkeztek aggodalomra okot adó hírek, egy földcsuszamlás miatt gyorsan az autópályára kellett terelni a pelotont, de az olaszok ezt megoldják. Aztán a következő „necces” szakaszként a Cipressa megmászása előtti pillanatokat említhetjük, 20-30 kilométerre a céltól. Sok bukás történt, amibe belekeveredett többek között Michael Matthews (Orica-GreenEdge) és a későbbi győztes is.

milano_sanremo_1

A Cipressa hegymenetét is nagy tempó, nagy pozícióharc jellemezte, itt szakadt le például Mark Cavendish (Dimension Data) a korábbi győztesek közül. Bár voltak kósza akciók, de a Poggión a szokásosnál lassabban ért fel a peloton, sokan együtt maradtak, a rövid emelkedő tetején 2014 világbajnoka, Michal Kwiatkowski (Sky) támadott, így a lejtmenetben tavalyi bukása helyszínéhez senkitől nem zavartatva érkezhetett. Másodpercei azonban meg voltak számlálva a lengyelnek a célegyenes felé vezető kilométereken, hiszen még mindig akadtak nagynevű favoritok a mezőnyben erős segítőkkel, akik mást már nem is hagytak elszakadni.

videón a végjáték:

Az utolsó 500-ra érkezve pálya vb-n brillírozó kolumbiai sprinert, Fernando Gaviriát (Etixx-Quick Step) nem zavarta senki, mondhatnánk jobbra nézett és balra esett el, pedig ezen a ponton már komoly esélyesnek számított a győzelemre. Bukásával azonban ő alaposan „megzavarta” Peter Sagant (Tinkoff), a világbajnok már nem tudott újra nyerő pozícióba kerülni. A legjobban végül a Párizs-Nizzán és a Mediterrán Touron is szakaszt nyerő francia Arnaud Demare helyezkedett, aki érezhetően gyorsabb lett idén, s végül ez a kerékpársport egyik legértékesebb trófeájához segítette hozzá.

milano_sanremo_3

Ez hihetetlen. Hiába tűnt úgy, hogy ez egy olyan nap, amikor minden ellenem dolgozik, buktam a Cipressa előtt, de mégis felértem a Poggióig és végig fantasztikus formában éreztem magam. Ugyanígy lettem annak idején U23-as világbajnok bukás után. Csodálatos megnyerni a Milánó-San Remo-t, ez egy igazi nagy verseny, több mint egy évszázados múlttal (107.). Ez kivételes élmény, iszonyú boldog vagyok – mondta a verseny után a francia.

Eredmény:

1 Arnaud Demare (Fra) FDJ
2 Ben Swift (GBr) Team Sky
3 Jurgen Roelandts (Bel) Lotto Soudal
4 Nacer Bouhanni (Fra) Cofidis, Solutions Credits
5 Greg Van Avermaet (Bel) BMC Racing Team
6 Alexander Kristoff (Nor) Team Katusha
7 Heinrich Haussler (Aus) IAM Cycling
8 Filippo Pozzato (Ita) Southeast – Venezuela
9 Sonny Colbrelli (Ita) Bardiani CSF
10 Matteo Trentin (Ita) Etixx – Quick-Step

Fotók: RCS Sport

21 országúti kerékpárteszt 21 mondatban

A múlt héten a horvátországi Brac szigetére utaztunk, hogy az elkövetkezendő pár hónapban bőségesen szolgálhassunk országúti kerékpártesztekkel a Bikemagon.

all1

Hogy ne kelljen sokat várni az egyes tesztekre, most egy-egy fotó és egy-egy mondat erejéig Bence, Thommey és Tufi összefoglalja a bringákkal kapcsolatban tapasztaltakat:

Author Ronin: teljesen beleszerettem, pedig egy virtigli igáslóról beszélünk, amit aranyozott cuccokkal szerszámoztak fel...
Author Ronin: teljesen beleszerettem, pedig egy virtigli igáslóról beszélünk, amit aranyozott cuccokkal szerszámoztak fel…

Author Ronin:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015695732457/?type=3&theater

Bianchi Oltre XR1: Versenygép remek versenygeometriával, feltűnően mutatós designnal. Ennek megfelelően drága, de egyben menő is
Bianchi Oltre XR1: Versenygép remek versenygeometriával, feltűnően mutatós designnal. Ennek megfelelően drága, de egyben menő is.

Bianchi Oltre XR1:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015902399103/?type=3&theater

Bianchi Intrepida: Belépőjegy a celeste karbon álomvilágba. Nem hazudtolta meg önmagát, még a Campa szett ellenére is szerettem!
Bianchi Intrepida: Belépőjegy a celeste karbon álomvilágba. Nem hazudtolta meg önmagát, még a Campa szett ellenére is szerettem!

Bianchi Intrepida:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015909065769/?type=3&theater

BMC Altitude Team Machine SLR02 Ultegra: Egy szóval "fegyver" kerékpárversenyekre, elképesztően merev váz, tökéletes precizitással irányítható, könnyű, pedig messze nem a csúcs specifikációval van dolgunk.
BMC TeamMachine SLR02 Ultegra: Egy szóval „fegyver” kerékpárversenyekre, elképesztően merev váz, tökéletes precizitással irányítható, könnyű, pedig messze nem a csúcs specifikációval van dolgunk.

BMC TeamMachine SLR02 Ultegra teszt: https://bikemag.hu/magazin/hirek/bmc-teammachine-slr02-kerekparteszt-fegyver

BMC Altitude Team Machine SLR03 105: Még mindig versenyzésre alkalmas váz, ami picit nehezebbb, mint az SLR02 esetében, és a felszereltség is szerényebb. Plusz vadítóan jó piros szín!
BMC Team Machine SLR03 105: Még mindig versenyzésre alkalmas váz, ami picit nehezebb, mint az SLR02 esetében, és a felszereltség is szerényebb. Plusz vadítóan jó piros szín!

BMC Team Machine SLR03 105:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015915732435/?type=3&theater

Cannondale Synapse Al 105 5 Disc: Az országúti tárcsafékek térnyerése megállíthatatlan, akárcsak az új Cannondale Synapse. Hamarosan kiderül mennyit sikerült átmenteni a csúcsgépek tulajdonságaiból az alsó-közép kategóriába.
Cannondale Synapse Al 105 5 Disc: Az országúti tárcsafékek térnyerése megállíthatatlan, akárcsak az új Cannondale Synapse. Hamarosan kiderül mennyit sikerült átmenteni a csúcsgépek tulajdonságaiból az alsó-közép kategóriába.

Cannondale Synapse Al 105 5 Disc:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015759065784/?type=3&theater

CTM Blade 3.0: A CTM Blade 3.0 az egyik legjobb vétel a tesztbringák közül. Semmi extra, "csak" egy jó aluváz, egy jó szett (Sh 105), hozzá illő kiegészítőkkel, jó áron, mutatós festéssel.
CTM Blade 3.0: A CTM Blade 3.0 az egyik legjobb vétel a tesztbringák közül. Semmi extra, „csak” egy jó aluváz, egy jó szett (Sh 105), hozzá illő kiegészítőkkel, jó áron, mutatós festéssel.

CTM Blade 3.0:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015972399096/?type=3&theater

Cube Attain SL: Végre egy alu váz ami kényelmes, és nem csak a design-t örökölte a karbon vázas tesótól! Az ütős kinézetről nem is beszélve.
Cube Attain SL: Végre egy alu váz ami kényelmes, és nem csak a design-t örökölte a karbon vázas tesótól! Az ütős kinézetről nem is beszélve.

Cube Attain SL:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015922399101/?type=3&theater

Kellys URC 30: A mezőny legolcsóbb karbon bringája, meglepően merev és agilis, néha már túlságosan is. A Sora-Tiagra szett nem méltó ehhez a vázszetthez, a Kellys URC 50 sokkal jobb vétel.
Kellys URC 30: A mezőny legolcsóbb karbon bringája, meglepően merev és agilis, néha már túlságosan is. A Sora-Tiagra szett nem méltó ehhez a vázszetthez, a Kellys URC 50 sokkal jobb vétel.

Kellys URC 30:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015745732452/?type=3&theater

Kellys URC 50: Tipikusan versenyzésre alkalmas geometriát kínáló karbonváz, ami kissé rideg. Sajnos a Kellys rendkívül jó ár/felszereltség mutatója romlani látszik
Kellys URC 50: Tipikusan versenyzésre alkalmas geometriát kínáló karbonváz, ami kissé rideg. Sajnos a Kellys rendkívül jó ár/felszereltség mutatója romlani látszik, de még így is megéri az árát.

Kellys URC 50:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015839065776/?type=3&theater

Lapierre Sensium 500: Egyszerűen nem lehet belekötni, kényelmes és stabil, jól átgondolt karbon váz, teljes 105-ös szett. Bónuszként a színeket is jól eltalálták a Lapierre arculatfelelősei.
Lapierre Sensium 500: Egyszerűen nem lehet belekötni, kényelmes és stabil, jól átgondolt karbon váz, teljes 105-ös szett. Bónuszként a színeket is jól eltalálták a Lapierre arculatfelelősei.

Lapierre Sensium 500:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015752399118/?type=3&theater

Lapierre Xelius 500: Nem a legolcsóbb, nem a legkönnyebb, de komfortos. A geometria nagyon jól eltalált, gyönyörű, imádtam.
Lapierre Xelius 500: Nem a legolcsóbb, nem a legkönnyebb, de komfortos. A geometria nagyon jól eltalált, gyönyörű, imádtam.

Lapierre Xelius 500:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015689065791/?type=3&theater

Merida Scultura 6000: Előzetesen a Tarmac legfőbb ellenfele, az új Scultura keltette fel leginkább az érdeklődésem. A leghosszabb tesztkört ezért a Merida érdemelte ki, megérte.
Merida Scultura 6000: Előzetesen a Tarmac legfőbb ellenfele, az új Scultura keltette fel leginkább az érdeklődésem. A leghosszabb tesztkört ezért a Merida érdemelte ki, megérte.

Merida Scultura 6000:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143016035732423/?type=3&theater

Neuzer Whirlwind 1.0: Az 1.0-ás felszereltségnél csak egyvalami szerényebb ezen a kerékpáron, maga a váz. A teszt legolcsóbb, mégis a legrosszabb ár/érték arányú tesztalanya
Neuzer Whirlwind 1.0: Az 1.0-ás felszereltségnél csak egyvalami szerényebb ezen a kerékpáron, maga a váz. A teszt legolcsóbb, mégis a legrosszabb ár/érték arányú tesztalanya, öröm volt leszállni róla.

Neuzer Whirlwind 1.0:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015962399097/?type=3&theater

ROSE Team DX Cross 3000 AR: A kerékpár, amely bebizonyította, hogy nem a karbonvázon múlik, hogy egy minden igényt kielégítő sportgépről beszélhessünk! Lesz miről írni a tesztben...
ROSE Team DX Cross 3000 AR: A kerékpár, amely bebizonyította, nem a karbonvázon múlik, hogy egy minden igényt kielégítő sportgépről beszélhessünk! Lesz miről írni a tesztben…

ROSE Team DX Cross 3000 AR:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143016009065759/?type=3&theater

Shimano Tiagra: Ha valaki azt mondta volna 10 éve, hogy meg tudnék elégedni egy Tiagra szettel, akkor nyilvánosan kirhögtem volna. Most meg elnézést kellene kérnem tőle!
Shimano Tiagra: Ha valaki azt mondta volna 10 éve, hogy meg tudnék elégedni egy Tiagra szettel, akkor nyilvánosan kiröhögtem volna. Most meg elnézést kellene kérnem tőle!

Shimano Tiagra:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015985732428/?type=3&theater

Specialized Tarmac Expert: A tesztpark legdrágább gépe nem okozott csalódást. 24 óra utazást követően is egyből otthon éreztem rajta magam és a „Ride hard or go home” elv szerint abszolváltam a próbát.
Specialized Tarmac Expert: A tesztpark legdrágább gépe nem okozott csalódást. 24 óra utazást követően is egyből otthon éreztem rajta magam és a „Ride hard or go home” elv szerint abszolváltam a próbát.

Specialized Tarmac Expert:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015685732458/?type=3&theater

Specialized Tarmac Sport: Csak addig gondolkozol ár/érték arányokban meg felszereltségi szintekben amíg nem ülsz fel rá. Must have thing.
Specialized Tarmac Sport: Csak addig gondolkozol ár/érték arányokban meg felszereltségi szintekben, amíg nem ülsz fel rá. Must have thing.

Specialized Tarmac Sport:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015829065777/?type=3&theater

Trek Domane 4.3: A Trek kerékpárok geometriája nekem valahogy semmilyen méretben nem adja ki, de el kell ismerni, hogy a Domane valóban a világ egyik legkomfortosabb bringája
Trek Domane 4.3: A Trek kerékpárok geometriája nekem valahogy semmilyen méretben nem adja ki, de el kell ismerni, hogy a Domane valóban a világ egyik legkomfortosabb bringája!

Trek Domane 4.3:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015859065774/?type=3&theater

Trek Émonda: Talán a legszebb designú gép a csapatban a Team Replica festéssel, viszont a kényelmét nem örökölte a karbon Émondától.
Trek Émonda: Talán a legszebb designú gép a csapatban a Team Replica festéssel, viszont a kényelmét nem örökölte a karbon Émondától.

Trek Émonda:  https://www.facebook.com/bikemag.hu/photos/a.1143015659065794.1073741870.133666210000749/1143015849065775/?type=3&theater

Wilier GTR Team: Egy baromi jól kitalált gép az olaszoktól. Kategóriájában eléggé verhetetlen minden téren.
Wilier GTR Team: Egy baromi jól kitalált gép az olaszoktól. Kategóriájában eléggé verhetetlen minden téren.

Wilier GTR Team teszt: https://bikemag.hu/magazin/hirek/wilier-gtr-team-az-olasz-melo

A kerékpárokról a totálképeket facebook galériánkban találjátok. A legtöbb like-ot gyűjtő tesztbringával kapcsolatban egy meglepetéssel készülünk valakinek, aki rá szavazott, de ez még titok… A teljes galéria az alábbi linken érhető el:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1143015659065794.1073741870.133666210000749&type=3

Korábbi cikkünk tömegadatokkal, árakkal: https://bikemag.hu/magazin/hirek/bikemag-megateszt-2016-22-orszaguti-kerekpar-7-tol-10-kg-ig

 

Parakerékpáros vb a hétvégén élőben, magyar résztvevővel

A Butu-Garamszegi páros a hétvégén az Olaszországi Montechiariban szerepel az UCI Pálya Világbajnokságon. Érdekesség, hogy az elmúlt két hétben az UCI központban ugyanaz az edző készítette a sportolókat, mint Szalontay Sándort az első időszakokban.

FB_IMG_1457901000758

További jó hír, hogy a lenti linkben szereplő közvetítéseket a magyar nézők is követhetik. Reményeink szerint a magyar srácok is láthatók lesznek:
https://prowomenscycling.com/2016/03/14/follow-the-2016-para-cycling-track-world-championships-live/

Mindhárom tandem számban indulnak a srácok. Pénteken 4 km üldöző, szombaton 1 km időfutam, míg vasárnap a sprint versenyszámban állnak rajthoz. Egy apró érdekesség meg az ellenfelekről: a német párosban az a Niemke ül elől, aki korábban olimpiai bajnok volt az ép sportolók között. A mezőny erős, a srácok a riói paralimpia útján első lépést teszik meg. Szurkoljon mindenki a hétvégén!

Cannondale Slate kerékpártesztek: a montisok országútija

Cannondale Slate a legjobb specifikációval, Ultegra szettel, hidraulikus fékekkel

Nem véletlenül beszélünk többesszámban, hiszen két Cannondale Slate is a kezünk közé akadt. Egyiket még a Eurobike Demo Day-en próbáltuk ki, mint „kategóriateremtő” kerékpárt, a másik pedig egy rövid látogatást tett a hazai kiállítás előtt.

cannondale_slate_kerekparteszt 2
Cannondale Slate 1×11-es SRAM szettel

A Slate egy teljesen új kategória lett tavaly a Cannondale országútik kínálatában. Igazából nem is oda sorolták, hanem létrehozták a „new road” kategóriát hiszen nem egyszerűen egy gravel bike-ról beszélünk! A Slate sokkal több ennél. Aki „országútis szemmel” ül fel a nyergébe, valószínűleg csalódni fog, mert nem azt kapja amire számít. Amikor viszont egy montis ül fel a nyergébe, akkor széles lesz a vigyor a szája szélén.

cannondale_slate_kerekparteszt1
A Demo Day-en kipróbált ultegrás Slate karbon Lefty villával

Ennek főleg az az oka, hogy a Slate nem egy „sima” gravel bike, hanem egy ducigumis hajlított kormányos, „országúti” szettes bringa, de van, aki szerint „koskormányos mountain bike” gravel gumikkal. Az országútit azért tettük idézőjelbe mert az eredetileg cyclocross felhasználásra szánt SRAM Force CX1 inkább illik egy montira mint egy gravel bike-ra, de erről később. Van benne egy Lefty teleszkóp is, ami szintén fura látvány egy koskormányos gépen.

Kellően összekuszáltuk a definíciót? Akkor próbáljuk meg tisztába tenni, mire való a Cannondale Slate!

cannondale_slate_kerekparteszt5

A Cannondale Slate 6069-es SmartForm alumínium vázra épül, melyet Di2 elektromos váltórendszerek fogadására is előkészítettek. BB30-as középrésszel készül, és már az új flat mount Shimano fékfelfogatással gyártják.

cannondale_slate_kerekparteszt 5

A Lefty villa 30 mm-es úttal rendelkezik, de ez is bőven elegendő a rossz utakra. A Force CX1 kivitel nevéből adódóan az új 1×11 sebességes váltórendszert viseli, melynek fogkiosztását elöl a Cannondale Hollowgram Si hajtókarra tett 44-es lánckerék és a hátsó 10-42-es sor adja.

cannondale_slate_kerekparteszt7

Még a Eurobike-on próbáltuk a Slate Ultegrát, ami Ultegra/105/R685 mixel szerelve. A fékrendszer itt a 105-ös szintű, de szérián kívüli R685 volt, ami szintén hidraulikus működtetésű. Nézzük először a csúcsmodellt!

Tufi:

A Cannondale Slate-et szerettem volna először kipróbálni a 2015-ös Eurobike-on, ez a kerékpár volt az a nagyobb gyártók kínálatából, ami a legkevésbé hasonlított az eddig ismert kategóriákba sorolható bringákra. Napjainkban bátran megvalósítanak bármilyen újítást, ismét sok a kísérletezés a kerékpáriparban (vannak pozitív és kevésbé pozitív innovációk), engem kimondottan izgat, hogy képes-e valaki előrukkolni a bizonyos „mindenre jó bringával”. Nem kergetek illúziókat, valószínűleg 5 év múlva is 5 bringa teljesít majd szolgálatot a flottámban, mert miért ne használjak különböző célokra az adott célnak leginkább megfelelő célgépeket, de – talán szakmai érdeklődésből is – keresem azt a bringát, amivel ki tudnék egyezni, hogy országúton, terepen és közlekedésre is alkalmazom. Nyilván itt már maga a „kiegyezni” kifejezés sántít, hiszen kompromisszumkötésről van szó, de ha éppen a Bikemag révén nem lenne lehetőségünk hozzájutni bármilyen gépekhez, bizony a piszkos anyagiak arra kényszeríthetnének, hogy egyetlen jó bringát engedhessek csak meg magamnak.

duplatányéros könnyű Cannondale hajtókar a csúcsmodellen
duplatányéros könnyű Cannondale hajtókar Ultegra váltással a csúcsmodellen

A Cannondale Slate az egyik aspiráns az „all in one” kerékpárra, s hamar kiderült, hogy vállalható kompromisszumról van szó. Kérdés, hogy valóban csak magas árcédulával működik-e mindez? Az összehasonlítási alapomat a saját cyclocross bringáim jelentik, melyek között természetesen szerepelt olyan, ami fele annyiba került, mint egy csúcs Slate. Mi a különbség? Az, hogy egy cyclocross bringában semmiképpen nem találod meg a „mountain bike felinget”, egy cx/gravel bike olyan gép, amivel tudsz cx pályákon versenyezni, vagy tudsz terepen menni. A „tudsz terepen menni” pedig közel sem ugyanazt jelenti, mint az, hogy hegyikerékpározol. A Slate geometriája kombinálva a Lefty villával viszont megajándékoz egy kvázi mountain bike-kal, ami nem durva talajviszonyok között lehetővé teszi a hegyikerékpározást, koskormánnyal is! A hangsúly utóbbi kitételen van, igen, hajlított kormánnyal is úgy tudod tenni-venni a gépet, mintha egy könnyű XC-gép lenne alattad.

majdnem tökéletesen sima gumik, melyek száraz terepen teljesen jól használhatók
majdnem tökéletesen sima gumik, melyek száraz terepen teljesen jól használhatók

A hegyikerékpáros érzésnek viszont ára van, országúton picit veszítesz az aszfaltszaggató jegyekből még egy cyclocross bringához képest is, de még mindig ég és föld egy egyenes kormányos mountain bike-hoz, vagy fitness bike-hoz képest. Ha kiállsz a nyeregből, kicsit furcsán csuklik a Lefty villa, mellesleg a kiállításon próbált modellnél nálam a lockout is bizonytalankodott, lezárás nélkül pedig nem az igazi aszfalton. Ez persze a geometria velejárója, a Slate-et nem 60 km/h fölötti sprintekhez tervezték. Aki országúti versenyekre jár, nem ez lesz a célgépe, de ha „csak” egy ilyen bringád van, azért simán elmehetsz vele „tókerülő megmozdulásokra”. Szóval hobbi sportoláshoz, túrázáshoz teljes értékű országútiról van szó. A másik oldalon pedig tényleg kapsz egy „fun bike”-ot, ami teljesen más távlatokat nyit meg terepen, mint egy CX/gravel bike. Fontos kiemelni, hogy mindezen jó tulajdonságokat az alacsony tömegnek is köszönheti, amit csak magas árú specifikációval lehet kihozni. Egy mondatban összefoglalva, ha valaki csak egyetlen igazán menő bringát szeretne tartani, amit minden nap használni is kíván, ráadásul nem sajnálja az ehhez mért árat, akkor ajánlom neki a Slate-et!

Cannondale_Slate_kerekparteszt_012

Thommey:

A Cannondale Bad Habit tesztnél azt írtuk, hogy sajnos havas körülmények között került rá sor, itt viszont valamennyire örültem ennek. Havas, saras szakaszok is tarkították a tesztkört, de ez egyáltalán nem okozott gondot a 650B-s kerekű, és 42 mm széles gumikon gördülő gépezetnek. Aki egy gravel bike fürgeségét és könnyedségét keresi, az nézzen szét más modellkategóriában, a Slate ugyanis teljesen más állatfaj! Széles gumijainak köszönhetően, még a pár centis hóban is lehetett vele haladni (ugyan lendületből), ugyanitt a 25-28-as gravel gumik biztosan csődöt mondtak volna. Az egész út alatt az volt az érzésem mintha egy országúti kormányos F-Si nyergében ülnék. Olyan montis feeling volt, de sportos, versenybringákra hajazó attitűdökkel.

cannondale_slate_kerekparteszt 1

A teleszkóp bőven többet adott, mint egy rugalmasabb karbon merev villa. Ha jól lövöd be a nyomást, akkor csak kátyúknál, nagyobb úthibákon mozdul be. Persze beállíthatod nagyon aktívra is, de nekem az kevésbé jött be, elvégre nem montival akarok menni. A nedves, helyenként saras részeken nem árt figyelni, mert a gumik igazából nem tartalmaznak bütyköket. De el lehet boldogulni vele így is. A borzalmas minőségű, de kerékpárúttá nyilvánított pilisi aszfalton több mint megnyugtató volt a viselkedése. Többször kaptam el kátyút, repedést, de nem kellett a defekttől tartani, vagy éppen az esemény után belsőt cserélni. Kavicsos utakon is lazán lehet vele veretni, ahol egy „igazi” gravel bike már kényelmetlen lenne. Ha egy bringát kéne választanom „mindenre”, akkor telitalálat lenne a Slate.

cannondale_slate_kerekparteszt 3

Csak ne lenne ez a fránya Force CX1 szett. Egy montin kiváló választás az 1×11, de egy országúti stílusú gépen nem igazán nyerő. Túl nagyok az ugrások hátul, így amikor csak egy kicsit kisebb, vagy picit nagyobb áttétel kellene, akkor tuti nem azt kapod amire számítasz. Még az első váltás hiányával meg is lehetne küzdeni, de hátul elég reménytelen a helyzet. A SRAM Force CX1 azt az érzést nyújtja váltási erősségre és határozottságra, mint az XX1/XO1 szettek, aki szereti a masszív dolgokat, ezt is imádni fogja. Amennyiben viszont magamnak kéne vennem egy ilyet, én simán az Ultegrásat választanám. Műszert a műszerhez 🙂 Most pedig átadom a szót Bencének!

Cannondale Slate a legjobb specifikációval, Ultegra szettel, hidraulikus fékekkel
Cannondale Slate a legjobb specifikációval, Ultegra szettel, hidraulikus fékekkel

Bence:

Ültünk az irodában. Lefőtt a kávé, a reggeli rutin szerint böngésztük a nemzetközi kerékpáros oldalakat, általában semmi extra, semmi új. Aztán elindítottunk egy videót, teaser a Cannondale új „gravel” bringájáról. Lejátszottuk, még egyszer és újra. Ezt azonnal ki kell próbálni! Az első lehetőség az Eurobike kiállítás tesztnapján adódott, ahol egyből nyitást követően sikerült lecsapni egy Ultegra szettes Slate-re egy gyors próba erejéig. Az M-es méret tökéletesnek bizonyult nekem, geometriát tekintve valahol félúton van az MTB és országúti bringák között, a sloping fogalmát végletekig kimerítve. A 45,4 cm-es nyeregvázcsőhöz 54,5-es felsőcső párosul, a 90-es években ez majdhogynem elment volna egy merevfarú mountain bike-nak. Sőt, mivel 650B kerekekkel kompatibilis, extrém rövidek a láncvillák, ez meg is mutatkozik a kerékpár viselkedésében.

cannondale_slate_kerekparteszt4

Az MTB rokonságot erősíti a speciális Lefty Oliver villa is, ami 30 mm mozgásra képes. Gyakorlatban ez úgy mutatkozott meg, hogy egy rövid aszfaltos kör után, ami alatt kiderült, hogy nekem jól működik a lockout és a speciális 42-es slick gumik kifejezetten hatékonyak és kényelmesek, terepen folytattam a nyúzást. A murvás emelkedő és döntött kanyaros lejtő egyáltalán nem okozott kihívást, ahogy a pumptrack sem. A bringa remekül gyorsítható, viszont a kormányzás nem a versenyzésre szánt országútik pengeéles irányíthatóságához hasonlítható. Inkább a stabilabb, biztonságosabb kezelhetőség mellett tették le a voksukat a fejlesztők, ami a bringa összképét markánsan meghatározza. Ugyanez igaz a Lefty villával kapcsolatban is, ugyan nehezebb, mint egy merevvilla és valószínűleg a magasabb árképzésben is jelentős szerepet játszott, nélküle nem lenne teljes a kép.

cannondale_slate_kerekparteszt6

A 30 mm rugóút kevésnek tűnhet, de ha nem tervezünk kifejezetten technikás, köves/gyökeres lejtőkön veretni bőven elegendő, gyakorlatilag az Eurobike Demo Day tesztpályájára se kellett több a köves szakaszon sem. Tulajdonképpen élménybringának tökéletes lenne arra a környékre, ahol mostanában 26”-os MTB-t használok, viszont pár dolgot mindenképp tüzetesen megnéznék vásárlás előtt. Az Ultegra szettes gép áttételét egyáltalán nem értettem, 52-36 11-28-as lánckeréksorral nem való erre a biciklire, nem tudom elképzelni milyen megfontolásból kötöttek ki ennél a specifikáció kitalálói. Bár a 650B kerekek 42-es gumikkal meglehetősen jól működnek terepen is, megmérném, hogy beférnének-e (a divatból kiment, olcsó) 26”-os MTB kerekek 2.0-ás gumikkal, mert összességében a bringában több lehetőséget látok. A Cannondale alumínium vázak gyártása terén az élmezőnyben van, a Slate esetében is bevetettek mindent, de kíváncsi lennék, mit tudnának kihozni ugyanebből a konstrukcióból karbonból.

Forgalmazó: Mali Kft.

Elérhetőség: www.mali.hu

Slate CX1

Váz:    Slate, SmartFormed 6069 Alloy,SAVE Plus, Di2 ready, BB30A
Villa:    Cannondale Lefty Oliver Carbon w/PBR, 30mm travel, 45mm offset
Méretek:    S, M, L, XL
Hajtókar:    Cannondale HollowGram Si, BB30a, w/OPI SpideRing 44T
Lánc:    Sram PC1170, 11-speed
Középcsapágy:    FSA BB30 Bearings
Váltókarok:    Sram Force CX1 Hydraulic Disc
Fogaskeréksor:    Sram X1 XD Drive, 10-42, 11-speed
Hátsó váltó:    Sram Force CX1 Long Cage
Felnik:    Slate Disc, 650b, 28hole, welded
Agyak:    Lefty 50 Road front, Formula 142x12mm thru rear
Küllők:    DT Swiss Aerolite
Gumik:    Cannondale Slate Folding TRS tubeless, 650x42c, by Panaracer
Fékek:    Sram Force CX1, 160/140mm
Fékkarok:    Sram Force CX1 Hydraulic Disc
Kormány:    Cannondale C1 Ultralight, 7050 Alloy, Compact
Stucni:    Cannondale C1, 6061 Alloy, 31,8mm, -5deg
Kormánycsapágy:    Tange Seiki Head Shock Integrated
Markolat:    Cannondale bar tape w/gel, 2.5mm
Nyereg:    Fabric Scoop Radius Race, Ti rails
Nyeregcső:    Cannondale C1, Alloy 27.2x350mm
Súly:    8,94kg
Ajánlott fogyasztói ár:    1.279.990 Ft

Slate Ultegra

Váz:    Slate, SmartFormed 6069 Alloy,SAVE Plus, Di2 ready, BB30A
Villa:    Cannondale Lefty Oliver Carbon w/PBR, 30mm travel, 45mm offset
Méretek:    S, M, L, XL
Hajtókar:    Cannondale hollowGram Si, w/OPI SpideRing, BB30a, 52/36
Lánc:    Shimano HG700, 11-speed
Középcsapágy:    FSA BB30 Bearings
Váltókarok:    Shimano R685 Hydraulic Disc
Fogaskeréksor:    Shimano Ultegra 6800, 11-28, 11-speed
Első váltó:    Shimano Ultegra 6800, 31.8 clamp
Hátsó váltó:    Shimano Ultegra 6800
Felnik:    Slate Disc, 650b, 28hole, welded
Agyak:    Lefty 50 Road front, Formula 142x12mm thru rear
Küllők:    DT Swiss Champion
Gumik:    Cannondale Slate Folding TRS tubeless, 650x42c, by Panaracer
Fékek:    Shimano BR785/805, 160/140mm
Fékkarok:    Shimano R685 Hydraulic Disc
Kormány:    Cannondale C2 Compact
Stucni:    Cannondale C1, 6061 Alloy, 31,8mm, -5deg
Kormánycsapágy:    Tange Seiki Head Shock Integrated
Markolat:    Cannondale bar tape w/gel, 2.5mm
Nyereg:    Fabric Scoop Radius Race, Ti rails
Nyeregcső:    Cannondale C2 Carbon 27.2x350mm
Súly:    9,72kg
Ajánlott fogyasztói ár:    1.119.990 Ft

Geometria

Screen Shot 2016-03-14 at 09.54.15

Szalontay Sándor-interjú: Min múlnak a századmásodpercek?

Szalontay Sándor, a Dr. Bátorfi Agria KTK sprintere március 4-én történelmet írt a magyar kerékpársportban, a londoni pálya vb-n 10 másodperc alá szorítva a repülőrajtos 200 méter országos csúcsát. Hogyan sikerült elérni ezt a bravúrt és mi szükséges a továbblépéshez – mert a 26 éves sportolóban bőven vannak még tartalékok – erről beszélgettünk az alábbi interjúban.

szalontay_sandor_1

Szalontay Sándor bizonyos szempontból a magyar pályakerékpár-sport csodája, hiszen Pais Péter generációja és Szabolcsi Szilvia olimpiai szereplése (2000, Sidney) óta nem volt olyan sprinter, aki rendszeresen, értékelhető eredménnyel képviselte volna Magyarországot világversenyeken. Ami még inkább egyedülálló, hogy Sanyi ráadásul önerőből, sokszor igazán nehéz körülmények között készült sportkarrierjére. Lévén hazánkban az elmúlt évtizedben szakmai hátérről már nem beszélhetünk a pályakerékpár-sportban, Sanyi hazai mentorával, barátjával, Molnár Györggyel próbálta összerakni a kerékpáros edzéseket, emellett a gyorskorcsolyásokkal is készült, a mindennapok egyik legfontosabb helyszínévé pedig az edzőterem vált.

Ahogy Sanyi mondja „nem kell hozzá nagy tudomány”, hogy világos legyen, a mai pályakerékpár sportban használt áttételekhez komoly erő szükségeltetik, és ő a saját útját járva ebből az irányból közelített a nemzetközi élvonalhoz. Magyarország egyetlen sprintereként 2014. őszén a hazai kerékpáros szövetség és a MOB támogatásával lehetőséget kapott, hogy a nemzetközi szövetség (UCI) svájci edzőközpontjában (WCC) tanuljon, ahol tehetségének és elhivatottságának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult. Tavaly már a Dr. Bátorfi AKTK sportolójaként sokkal stabilabb háttér áll mögötte, mint korábban, és az UCI-központban tanultaknak, valamint 2015 második felétől a litván válogatottal végzett közös edzéseknek köszönhetően Sanyi tovább tudott fejlődni, kvalifikált a világbajnokság 30 versenyzője közé és 10 mp alatti országos csúccsal lett 18.

Magyarországon túlságosan olimpia-centrikus szemlélet uralkodik a sportéletben, és olimpiai ciklusokban gondolkozunk, így Szalontay óriási egyéni sikerét árnyékolhatja, hogy a riói kvalifikáció a ranglista alapján nem sikerült. Ami nagyon félő ilyen esetben, hogy a következő – nem olimpiát megelőző – években Sanyi esetleg nem részesül majd olyan támogatásban, ami a fejlődéshez szükséges. Pedig teljesítményét látva – még olimpia-centrikus gondolkodással is – komoly eredmények lehetnek benne. Összefogásra van szükség a kerékpársporton belül is, hogy semmiképpen ne kallódhasson el az elmúlt 10 és minden bizonnyal az elkövetkezendő 5 év egyetlen nemzetközi szintű sprintere, akiért szurkolhatunk akár tv-közvetítéseken keresztül, vb-n, vagy akár olimpián is. Sanyit most nem csak a londoni sikerrel kapcsolatbon kérdeztük, de arról is, hogyan konzerválható jelenléte a nemzetközi elitben, esetleg hogyan tud még tovább fejlődni, ami ugye már egyszámjegyű eredményeket jelentene a legfontosabb világversenyeken is…

szalontay_sandor_5

Bikemag: Amikor legutóbb, szűk másfél éve egy hosszabb interjút csináltunk veled, éppen a 10,2 mp-s országos csúcson és az első két hónapon voltál túl az UCI-központban. Mekkora különbség az a két tized ebben a sportágban?

Szalontay Sándor: Elég nagy. Elég nagy különbség, és van közte bő egy év kemény munka. Az áttétel hátul egy foggal kisebb, a 10 alatti idő már 12-es fixet kíván. Nagyon sok gyakorlaton vagyok túl, ami nagyobb áttétellel történő leborításokat jelent, mint amivel majd a versenyen megyünk. Nagyon sok olyan edzőtermi gyakorlatot végeztem, ami a maximum erőt hozza, guggolások, stb. Állórajtok, leborítások lassú tempóból, plusz nagyon nagy tempóról indított sprintek…

Bikemag: Biztosan sokakat érdekel kicsit konkrétabben, hogy miben más egy pályás sprinter felkészülése, mint mondjuk egy országúti kerékpárosé. Mesélsz még többet arról, hogyan edzettél, hogyan készülsz, minek köszönhető, hogy nemzetközi szinten is jegyzett versenyzővé értél?

Szalontay Sándor: Az elmúlt időszakban konditeremben felszedtem körülbelül 3 kilogrammot, ez azért fontos, mert ma a sprinterek már brutális áttételeket hajtanak és ez a 3 kg izomtömeg segít abban, hogy azt a bizonyos áttételt olyan fordulat fölé tudjam emelni, hogy meglegyen a kvalifikációhoz szükséges maximum tempó. Sok guggolást végzek, a guggolás az alapja szerintem az összes sportnak. Hajlítások, ugrások, robbanékonyságra is edzünk, kisebb súllyal félguggolások nagyon robbanékonyan felállva. Rengeteg derék, hát, hasizom-erősítő gyakorlat, mert a kemény áttételeket ezek nélkül már nem hajtja el az ember.

szalontay_sandor_4

Bikemag: Hogyan aránylanak ezek az erőfejlesztések a kerékpáros edzésekhez?

Szalontay Sándor: Általában három kondizás egy héten, hétfő-szerda-péntek, azokon a napokon délután pályaedzés, a köztes  napokon pedig, kedden és csütörtökön országút. Az országúti munkát úgy kell elképzelni, hogy két, maximum két és fél óra, 32-es 33-as átlaggal. Az országúti munka azért kell, hogy hamarabb regenerálódjunk. Versenyidőszakban inkább gyorsítunk pályán teljes erőbedobással, akkor az országút még kevesebb.

Bikemag: Miután elhagytad az UCI központot, a litvánokkal készültél, majd vakvágánynak bizonyult az újabb rövid visszatérés az UCI-központba. Amikor ismét kimentél Litvániába, újra megkezdődött a fejlődés, minek köszönhető ez?

Szalontay Sándor: A litvánoknál csakis közös edzéseket végeztünk közös leborításokkal. Csak úgy tud gyorsulni az ember, ha edzőpartnerekkel edz, megtanul nem egyedül menni, nem előreengedni a másikat. Mindig rá vagy kényszerítve a maximális gyorsulásra, hogy versenyen is ki tudd hozni a maximumot, akkor is, ha ott nincs előtted senki. A közös edzésnek az a lényege, hogy megy elöl mondjuk a leggyengébb, kiszáll, mi ketten tudunk ezután még nagyobb tempót generálni és folyamatosan gyorsítjuk egymást. Lehet olyan edzést csinálni, hogy nem a 200 méteren lesz 72-es átlag, hanem a 3-400 méteren.

Bikemag: Milyen pályán készültetek?

Szalontay Sándor: 250-esen stadionban, világversenyek lebonyolítására is alkalmas pályán. Reméljük, hogy mihamarabb megépül itthon is egy kerékpáros pálya, ettől biztosan fellendülne a sportág. És nem kell hozzá olimpiai velodróm, egy 200-as vagy 250-es pályát be lehet tenni valamilyen hangárba, csak hogy lehessen valahol gyakorolni azokat a dolgokat, amiket nagyon kevesen tudnak ebben az országban.

szalontay_sandor_6

Bikemag: Neked Litvániában van valamilyen státuszod? Tartozol valamilyen csapathoz? Milyen alapon nyugszik a kint tartózkodásod?

Szalontay Sándor: Nagyon jó kapcsolatban vagyok az edzővel, a srácokkal, együtt edzünk, kondizunk, ennyi csupán a státusz. A litvánoknak két férfi és két női sprinterük van. Nekik is szükségük van rám, hiszen sokkal jobb gyakorlatokat tudunk megcsinálni edzésen hárman, mint ők ketten. A közeljövőben azonban az ilyen kint tartózkodásért fizetni kell majd, nem tudnak felvállalni semmit a költségeimből. Nekik is vannak nehézségeik, nem tudnak, vagy az utolsó pillanatban tudnak csak eljutni a versenyre stb. Eddig úgy nézett ki a képlet, hogy valamikor biztosítottak szállást, valamikor nem, az utazásokat és a kint tartózkodásomat a csapatomon kívül a Szövetség és a MOB is támogatta.

Bikemag: Magyarországon a Dr. Bátorfi Agria KTK tagja vagy, ami kerékpáros és triatlonos klub, korábban nem sok köze volt a pályabringázáshoz. Jól működik ez a felállás?

Szalontay Sándor: Teljesen elégedett vagyok, Bátorfi Béla teljes mellszélességgel kiáll mellettem, tudja, hogy hol tartok a nemzetközi mezőnyben, a világkupákra is ő előlegezte meg a szükséges keretet, amit később a Szövetség és a MOB visszafizetett. Akkor van értelme az élsportnak, ha teljes erővel erre koncentrálsz, napi két edzés, nem mész el szórakozni, nem mész el dolgozni, mert pihenned kell a következő edzésre. Most a vb után van egy 3 hetes pihenő, most tudok eljárni moziba, találkozni a barátokkal, de majd újra el kell kezdeni alapozni. Egy sportolónak szüksége van egy csapatra, fizetésre és nyugodt körülményekre, hogy lehessen készülni, tudjam biztosan, milyen versenyekre megyek, és ilyen alapvető dolgok. Kerékpár, felszerelés, nyugodtság, masszőr, így képzelem el továbbiakat.

szalontay_sandor_3

Bikemag: Konkrétan mire van szükséged – ami eddig nem volt, hogy még tovább fejlődj?

Szalontay Sándor: A csapatvezetőmmel és az MKSZ-elnökével is le kell ülnünk tárgyalni, hogyan tovább. Az ő elképzeléseiken is nagyon sok múlik, hogy mit látnak bennem, mert a jövőben nagyon komoly anyagi háttér kell, hogy továbblépjünk. Ezt a szintet már nem adják ingyen. A jövőre tekintve komplett felszerelésre lesz szükség, tartalékbringával, tartalékkerekekkel, mert bármi történhet egy fontos versenyen (ahogy láttuk is, Új-Zélandon eltört egy villa), vagy esetleg eleve nem jön meg a kerékpár a repülőn. Ráadásul  ez technikai sportág is, egy időmérőre nem mindegy milyen kerék van bent, milyen gumi van fönt, ezen is múlhatnak ezredek, amik már helyezésekben is különbséget jelenthetnek. Ezek a hiányosságok nálunk még mindig dominálnak, vagy például nem jön a versenyre masszőr, pedig az is nagyon fontos a regeneráció szempontjából.

A komplett felszerelés az alap, amiből már el lehet indulni, lehet tervezni évekre előre. Ezen kívül edzőtáborozások, versenyeztetés, versenyről versenyre. Ez nem csak a versenyrutin miatt fontos, hanem azt is meg kell szokni, hogy versenyszituációban mindig máshogy alakulnak a dolgok. Lehet gyakorolni valamit edzésen százezerszer, a versenyen mindig más fog történni. Taktikailag csak így lehet fejlődni, megtanulni mikor kell támadni, elölről vagy hátulról, mennyit kell vezetni stb. Megtanulni mik az erősségek, gyengeségek, ezek a versenyen derülnek ki, nem beszélve az áttételekről, amiket ki kell próbálni kisebb versenyeken élesben. Az is kiderült, mint hiányosság, hogy a világkupákra nagyon későn érkeztem. 10-12 óra eltolódásokra mindössze két nappal előbb utaztam és ez az időkön is meglátszott, összehasonlítva a mostani (londoni) idővel. A londoni vb-n nem volt időeltolódás, itt rögtön sokkal jobban kijött a forma.

szalontay_sandor_2

Ezen a szinten az apró dolgokra nagyon fontos már odafigyelni, ilyen például, hogy előbb érkezzél. Ha 3 hellyel előrébb végzel a kvalifikációban, akkor gyengébb embert kaphatsz ellenfélnek, könnyebb továbbjutni, nyerni a futamot. Gyakorlatilag a kvalifikáció után nekem mindig a top5 közül kellett menni valakivel futamot. Azonban úgy gondolom, át lehet hidalni a különbséget a világ élmezőnyéhez képest. Ha minden megvan, amit az előbb felsoroltam: a litván módszer+versenyzési lehetőség+megfelelő felszerelés, én azt mondom, hogy még egy éves munkával közel egálra ki lehet jönni a világ legjobbjaival.

Bikemag: Már van rálátásod, mit tudnak a legnagyobbak ebben a sportágban, mire tartod még képesnek magad a távolabbi jövőben? Hiszen bőven van még időd, még csak 26 éves vagy…

Szalontay Sándor: Nehéz kérdés, szerintem a világbajnokságon akár egy, két vagy öt év múlva, de be lehetne kerülni a top5-be. Mivel nálunk most még nem olyanok a körülmények, mint a profi csapatoknál, a jövőben még bármi megtörténhet. Mondok valamit: 2 tizedet fejlődök, akkor mi van? 2 tizeddel már a világ legelején vagy bárhol. Bármit el tudok képzelni.

A világkupákra a legjobb 45-be kellett kvalifikálni, a vb-n pedig a legjobb 30-ba. Vb-n 18. helyezés, ami első világbajnokságon teljesen rendben van. Ha javulnak a körülmények, felszerelés, amikről beszéltem, akkor biztos, hogy még jobb időt lehet elérni. Folyamatos versenyeztetés, folyamatos terv és ezeket az éveket tényleg megfogni és mindenki részéről legyen benne a maximum!

Sokat kellett várni rá: Campagnolo országúti tárcsafék és új Potenza alkatrészcsalád

A jövő évi alkatrészújdonságok bemutatása már gőzerővel folyik, a Shimano és a SRAM „ízelítők” után a Campagnolo is letette névjegyét. A készülő új alkatrészek közt végre szerepel országúti tárcsafék, amely eddig még nem szerepelt a vicenzai gyártó kínálatában.

campa_2017_13
Hidraulikus tárcsafék a meglévő EPS elektronikus és mechanikus rendszrekhez…

Az országúti alkatrészgyártás egykori királya nem halogathatta tovább a tárcsafékrendszer kifejlesztését – elvégre a korszerű fékmegoldás immár az újonnan értékesített kerékpárok jelentős hányadán megtalálható. Továbbá idén a profi versenyzők számára is adott a választás lehetősége, és az olasz márka mindig is figyelt az élsportolók igényeinek kielégítésére. A Lotto-Soudal Ridley Fenix SL Disc, illetve az Astana Specialized S-Works Tarmac Disc masinákon a tesztelés már folyamatban van, a sorozatgyártás nemsokára be is indul, ráadásul nem a messzi Távol-keleten, hanem az EU égisze alatt!

campa_2017_25

[divider scroll_text=”Campagnolo országúti tárcsafék és új Potenza alkatrészcsalád”]

campa_2017_11
Mechanikus váltás „hidrós” tárcsafékkel…

A hidraulikus rendszerű féktest hátul „post mount” csatlakozással 140 mm-es tárcsát „harap”, elöl a „flat mount”-nak köszönhetően 160-as tárcsa használatára is lehetőség lesz. Átütőtengelyes kerékagyak is fejlesztés alatt vannak 12x100mm/12x142mm konfigurációban. Ezek 6 mm-es imbusszal nyithatók, versenykörülmények közt megfelelően gyors kerékcserét biztosítva. Karbon és alumínium tárcsafékes kerékszettek is szerepelnek a tervek közt, egészen 50 mm-es profilmagasságig, szingós és peremes változatban egyaránt. Mint már említettük, a fékrendszer hidraulikus és mechanikus megoldás nem is lesz a kínálatban. A mechanikus fékváltókarokhoz rendelkezésre áll majd egy a Hope-rendszerhez hasonló átalakítóegység.

Tehát 2017-ben a három nagy alkatrészgyártó egyaránt kínál országúti tárcsaféket, illetve elektronikus váltórendszert. Az utóbbi esetében a SRAM volt a sereghajtó, ámbár az újonnan fejlesztett vezeték nélküli megoldás akár piacvezetővé is avathatja: lásd az utolsó pár előre fuss! Megtörténhet, hogy a kivárás a Campagnolo esetében is előnyös lesz, tanulva a konkurensen hibáiból (pl. a SRAM 2013-as visszahívás-akció, amely állítólag 15 millió dollárba fájt az amerikaiaknak), a piac reagálásából, már eleve kiforrottabb megoldást eredményezhet a most bemutatott olasz „hidrós” fékrendszer esetében.

campa_2017_6A másik „Campa” hír egy új országúti alkatrészcsalád bemutatása, neve Potenza, azaz „erő”, amely egyértelműen a Shimano Ultegra és a SRAM Rival „riválisa” lesz. Az olasz alkatrész-hierarchiában a Potenza a Centaur és a Chorus közé pozicionált, valószínűleg az Athenát fogja előbb vagy utóbb helyettesíteni. A legkorszerűbb 11-fokozatos mechanikus rendszerről van szó, versenyképes árszinten, talán még az Athenánál is olcsóbban lesz elérhető, az olaszok döntően OEM-ben, azaz új kerékpárok felszerelésében gondolkodnak. A gyártást Romániában végzik, azaz a Potenzán ott viríthat a „Made in EU” matrica!

Az új Ergopower fékváltókar Varicushion kialakítást és gumiborítást kap, hatékonyan csillapítja a rezgéseket, kényelmes fogást biztosít. A fékváltó-test szénszállal erősített technopolimer, a váltókar kompozit, a fékkar a strapabíróság érdekében alu lesz. A hüvelykujj-gomb az elektronikus szetteken (EPS) megszokott kialakítású: lefele egyszerre egyet lehet váltani, felfele a fékkar mögötti karral hármat. Az első átdobó „finomállítós”, áttétele a könnyed működésre optimalizált. A hátsó sor Rev11+ váltáskönnyítő technológiát alkalmaz, akár 11-32 fogas kiosztással is elérhető lesz, mindazonáltal a tartósság jegyében kizárólag acélból készül. A hajtómű pedig négykaros üreges alu konstrukció Power Torque+ integrált tengellyel, 50/34, 52/36 és 53/39-es fogszámmal.

campa_2017_4Akiknek már volt szerencséjük kipróbálni az új szett prototípusát, rendkívül finom működésről, kiváló erőátvitelről számoltak be. Mi is kíváncsian várjuk a Campagnolo Potenza megjelenését, mind alkatrészcsaládként, mind a jövő évi új kerékpármodelleken! Az előzetes tömegadatok így néznek ki:

  • átdobó: 94g
  • hátsó váltó: 211g
  • fékváltókar: 370g
  • hajtómű: 754g
  • lánc: 235g
  • középcsapágy: 69g
  • fékszett: 321g
  • lánckeréksor: 249g
  • összesen: 2303g
    [divider scroll_text=”Campagnolo országúti tárcsafék és új Potenza alkatrészcsalád”]
    campa_2017_5